–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Santoro avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.) 7. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

A jelen kérelmet az Autoservizi Giordano società cooperativa és az Agenzia delle Dogane e dei Monopoli – Ufficio di Palermo (vám‑ és monopóliumügyi hivatal – palermói iroda, Olaszország, a továbbiakban: vám‑ és monopóliumügyi hivatal) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az utóbbi megtagadta, hogy az Autoservizi Giordano a 2017. év harmadik negyedévében motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra kedvezményes jövedékiadó‑mértéket alkalmazzon.

3

A 2003/96 rendelet (2)–(7), (9), (11), (12) és (24) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

4

A 2003/96 irányelv 4. cikke előírja:

„(1)   Azon adómértékek, amelyeket a tagállamok a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum [helyesen: minimális] adómértékek.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték‑adó) tekintetében megállapított teljes teher.”

5

Ezen irányelv 7. cikke szerint:

„(1)   2004. január 1‑jétől és 2010. január 1‑jétől az üzemanyagokra az I. melléklet A. táblázatában meghatározott minimum [helyesen: minimális] adómértékek alkalmazandók.

Legkésőbb 2012. január 1‑jéig, az Európai Parlamenttel történő konzultációt követően egyhangúlag eljárva, a Bizottság jelentése és javaslata alapján a Tanács határoz a gázolajra alkalmazandó minimum adómértékekről a 2013. január 1‑jével kezdődő további időszakra.

(2)   A tagállamok különbséget tehetnek a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása között, feltéve hogy a minimum [helyesen: minimális] közösségi adómértékeket betartják, és a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj adómértéke nem kisebb, mint a 2003. január 1‑jén hatályban levő nemzeti adómérték, az ezen irányelvben erre a felhasználásra meghatározott bármilyen eltérés ellenére.

(3)   »Motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj« a következő célokra motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj:

(4)   A (2) bekezdés ellenére azon tagállamok, amelyek kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló gépjárművekre vagy nyerges járműszerelvényekre úthasználati díjrendszert vezetnek be, az ilyen járművek által használt gázolajra olyan kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak, amely alacsonyabb a 2003. január 1‑jén hatályban levő nemzeti adómértéknél, amennyiben a teljes adóteher nagyjából azonos marad, feltéve hogy a közösségi minimummértékeket [helyesen: minimális közösségi mértékeket] betartják, továbbá a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra 2003. január 1‑jén hatályban levő nemzeti adómérték legalább kétszerese a 2004. január 1‑jén alkalmazandó minimum [helyesen: minimális] adómértéknek.”

6

A 2007. február 2‑i decreto legislativo n. 26 – Attuazione della direttiva 2003/96/CE che ristruttura il quadro comunitario per la tassazione dei prodotti energetici e dell’elettricità (a 2003/96 irányelv végrehajtásáról szóló 26. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2007. március 22‑i 68. számának rendes melléklete, 5. o.) 6. cikke határozza meg a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajat terhelő jövedéki adót.

7

Az 1995. október 26‑i decreto legislativo n. 504 – Testo unico delle disposizioni legislative concernenti le imposte sulla produzione e sui consumi e relative sanzioni penali e amministrative (a termelési és fogyasztási adókra, valamint a vonatkozó büntetőjogi és közigazgatási szankciókra irányadó rendelkezések egységes szövegéről szóló 504. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 1995. november 29‑i 279. számának rendes melléklete, 5. o.; a továbbiakban: 504/1995. sz. törvényerejű rendelet) „Kereskedelmi gázolaj” címet viselő 24 ter. cikke, amelyet a 2016. december 1‑jei 225. sz. törvénnyel módosításokkal átalakított, 2016. október 22‑i decreto-legge n. 193 – Disposizioni urgenti in materia fiscale e per il finanziamento di esigenze indifferibili (a sürgős adóügyi és azonnali szükségletek finanszírozásával kapcsolatos rendelkezésekről szóló 193. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2016. december 2‑i 282. számának rendes melléklete), a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajat az egységes szöveg mellékletét képező A. táblázatban 4‑bis sorszámmal – e felhasználásra vonatkozóan – előírt mértékben jövedéki adó terheli.

(2)   A »motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj« – az Euro 2 vagy annál alacsonyabb osztályba tartozó járművek kivételével – a tulajdonos vagy más jogcím alapján a jármű felett kizárólagosan rendelkező személy által használt járművekben a következő célokra felhasznált gázolaj:

(3)   A kötélpályás szállítási közszolgáltatást nyújtó állami szervek vagy vállalkozások által végzett személyszállítási tevékenység céljára felhasznált gázolaj is kereskedelmi gázolajnak minősül.

(4)   A kereskedelmi gázolajat terhelő jövedékiadó‑mérték megemeléséből eredő adótöbblet az I. mellékletben és az e cikk 1. bekezdésében meghatározott, a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajat terhelő jövedékiadó‑mértékek különbözetének megfelelő mértékben visszatéríthető. A 2. és 3. bekezdésben meghatározott adóalanyok az említett adó‑visszatérítést a kereskedelmi gázolaj felhasználásának naptári negyedévét követő hónap végéig az Agenzia delle dogane e dei monopoli (vám‑ és monopóliumügyi hatóság) illetékes hivatalához benyújtott adóbevallásban érvényesíthetik.

[…]”

8

Az Autoservizi Giordano személyszállítási tevékenységet végez autóbuszok gépjárművezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatások révén.

9

E társaság azt kérte a vám‑ és monopóliumügyi ügynökségtől, hogy a 2017. év harmadik negyedévére az 504/1995. sz. törvényerejű rendelet 24 ter. cikkében előírt kedvezményes jövedékiadó‑mértéket alkalmazzák a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra.

10

A vám‑ és monopóliumügyi hivatal azzal az indokkal utasította el ezt a kérelmet, hogy az Autoservizi Giordano által végzetthez hasonló, autóbusz gépjárművezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatással végzett személyszállítás nem tartozik a szállítási tevékenységek egyik kategóriájába sem, amelyekre az 504/1995. sz. törvényerejű rendelet 24 ter. cikke értelmében kedvezményes jövedékiadó‑mérték vonatkozik a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra.

11

Az Autoservizi Giordano ezt ez elutasítást a kérdést előterjesztő bíróság, a Commissione tributaria provinciale di Palermo (Palermo megyei adóügyi bíróság, Olaszország) előtt vitatta.

12

Keresetének alátámasztására az Autoservizi Giordano azt állítja, hogy a kedvezményes jövedékiadó‑mérték alkalmazása a 2003/96 irányelv 7. cikkének közvetlen alkalmazásából következik, következésképpen az 504/1995. sz. törvényerejű rendelet 24 ter. cikkében szereplő korlátozás önkényes és jogellenes.

13

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikke minden tagállamnak mérlegelési jogkört biztosít a gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása közötti különbségtétel lehetőségét illetően. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor megállapítja, hogy úgy tűnik, e cikk nem biztosít ugyanilyen mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára, amikor arról döntenek, hogy kedvezményes jövedékiadó‑mértéket írjanak elő a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajok vonatkozásában, mivel ennek a kategóriának meg kell felelnie az említett cikkben szereplő „kereskedelmi gázolaj” fogalom meghatározásának.

14

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság szerint az 504/1995. sz. törvényerejű rendelet 24 ter. cikke azáltal, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra vonatkozó kedvezményes jövedékiadó‑mértéket csak bizonyos tevékenységekre biztosítja, míg más tevékenységekre – mint például az autóbusznak a nem menetrend szerinti személyszállítás ágazatában történő bérbeadására – nem, korlátozza a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdése b) pontjának hatályát, amely „akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű” személyszállításra utal.

15

Végül a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikkére magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak‑e az olasz hatóságokkal szemben annak érdekében, hogy a kedvezményes jövedékiadó‑mértékben részesüljenek, és részükre visszatérítsék a jogalap nélkül megfizetett jövedéki adót. Hangsúlyozza, hogy ha ez a helyzet áll fenn, az olasz jogot nehezen lehetne e rendelkezéssel összeegyeztethetőnek tekinteni.

16

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság annak meghatározását kéri a Bíróságtól, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében a tagállamok számára elismert mérlegelési jogkör azt vonja‑e maga után, hogy ugyanezen cikk (3) bekezdése, amely a „kereskedelmi gázolaj” fogalmába belefoglalja a „nem menetrendszerű személyszállításra” szánt gázolajat, nem kellően egyértelmű, pontos és feltétel nélküli.

17

E körülmények között a Commissione tributaria provinciale di Palermo (Palermo megyei adóügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese magánvállalkozás, nem pedig közvállalkozás. Ennélfogva, és függetlenül az első kérdés szövegétől, a jelen ügy keretében meg kell határozni egyrészt, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik az olyan magánvállalkozás, amely autóbuszok gépjárművezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatások révén végez személyszállítási tevékenységet, másrészt pedig, hogy e rendelkezéssel ellentétes‑e az olyan nemzeti jogszabály, amely anélkül írja elő kedvezményes jövedékiadó‑mérték alkalmazását a menetrendszerű személyszállítás érdekében motorhajtóanyagként kereskedelmi céllal felhasznált gázolajra, hogy ilyen adómértéket írna elő a nem menetrendszerű személyszállítás esetében felhasznált gázolajra.

19

Az első kérdés első részét illetően meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok az adómérték tekintetében különbséget tehetnek a kereskedelmi és a magán céllal motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj között, feltéve hogy a minimális közösségi adómértékeket betartják, és a kereskedelmi gázolajra megállapított adómérték nem alacsonyabb egy bizonyos nemzeti adómértéknél. Ami az említett irányelv 7. cikkének (3) bekezdését illeti, az pontosítja, hogy mit kell „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” alatt érteni, és b) pontja különösen a 70/156 irányelv értelmében vett M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel történő menetrendszerű vagy nem menetrendszerű személyszállítás céljára motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra utal.

20

Amint arra lényegében a főtanácsnok indítványának 21. pontjában rámutatott, a 2003/96 irányelv 7. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” fogalmát az uniós jogalkotó nem a gázolajat használó jogalanyok közjogi vagy magánjogi jellegére, hanem a gázolaj használatának céljára, azaz bizonyos gépjárművekkel történő áru‑ és személyszállításra hivatkozással határozza meg.

21

Következésképpen e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik az a magánvállalkozás, amely autóbuszok gépjárművezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatások révén személyszállítási tevékenységet végez, feltéve hogy az e vállalkozás által bérbe adott járművek a 70/156 irányelv értelmében M2 vagy M3 kategóriába tartoznak.

22

Az első kérdés második részét illetően elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés tartalmának meghatározása során tekintettel kell lenni mind annak megfogalmazására, mind szerkezetére és céljaira (2018. április 19‑iCMR ítélet, C‑645/16, EU:C:2018:262, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Ami a 2003/96 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegét illeti, meg kell állapítani, hogy e cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett különbséget tegyenek a motorhajtóanyagként kereskedelmi és magáncélra felhasznált gázolaj között, és hogy az említett cikk (3) bekezdésének b) pontja pontosítja, hogy a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” magában foglalja az „akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű” személyszállítás céljára motorhajtóanyagként felhasznált gázolajat.

24

Hangsúlyozni kell, hogy a „menetrendszerű” és „nem menetrendszerű” kifejezéseket a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontjában szereplő „akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű” fordulatban az „akár” kötőszó kapcsolja össze. E tekintetben igaz, hogy az „akár” kötőszó nyelvi szempontból vagylagosságot és halmozódást is kifejezhet (lásd ebben az értelemben: 2005. július 12‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑304/02, EU:C:2005:444, 83. pont; 2019. május 14‑iM és társai [Menekült jogállás visszavonása] ítélet, C‑391/16, C‑77/17 és C‑78/17, EU:C:2019:403, 102. pont).

25

Ezzel együtt, amint arra lényegében az olasz kormány hivatkozott, ha az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a kereskedelmi gázolajra vonatkozó kedvezményes jövedékiadó‑mérték a menetrendszerű és a nem menetrendszerű szállítás közötti különbségtétel nélkül valamennyi személyszállítási tevékenységre alkalmazandó legyen, a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontjában a „személyszállítás” kifejezést alkalmazta volna. Az „akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű személyszállítás” fordulat használata tehát arra utal, hogy az „akár” kötőszóval összekapcsolt menetrendszerű és nem menetrendszerű személyszállítás nem szükségszerűen tartozik kumulatívan a kedvezményes jövedékiadó‑mérték alá, hanem oda vagylagosan is tartozhatnak.

26

Ami a 2003/96 irányelv szerkezetét illeti, ezen irányelv (3) preambulumbekezdéséből és 4. cikkéből az következik, hogy az nem harmonizálja teljes mértékben az energiatermékekre és a villamos energiára vonatkozó jövedéki adó mértékét, hanem csupán minimális harmonizált adómértékeket határoz meg. Ráadásul, amint arra a főtanácsnok indítványának 30. és 31. pontjában rámutatott, az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdésén kívül ez utóbbi 5., 14–17. és 19. cikke is lehetőséget biztosít a tagállamoknak a jövedéki adóra vonatkozó eltérő adómértékek, adómentességek és adókedvezmények bevezetésére. E rendelkezések arról tanúskodnak, hogy az uniós jogalkotó bizonyos mérlegelési mozgásteret hagyott a tagállamoknak a jövedéki adó területén.

27

A 2003/96 irányelv szerkezete tehát ezen irányelv 7. cikke (3) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése mellett szól, amely szerint a kedvezményes jövedékiadó‑mérték alkalmazásának nem kell szükségképpen magában foglalnia a menetrendszerű és nem menetrendszerű személyszállítást, hanem az a személyszállítás e formáinak valamelyikére is korlátozható.

28

A 2003/96 irányelv által követett célkitűzéseket illetően meg kell állapítani először is, hogy ezen irányelv (9) és (11) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv bizonyos mozgásteret hagy a tagállamok számára a nemzeti körülményekhez igazított politikák meghatározásához és végrehajtásához, és hogy az említett irányelv végrehajtása keretében elfogadott intézkedésekről az egyes tagállamoknak kell dönteniük (2017. január 18‑iIRCCS – Fondazione Santa Lucia ítélet, C‑189/15, EU:C:2017:17, 50. pont).

29

Amint arra a főtanácsnok indítványának 41. pontjában lényegében rámutatott, annak elismerése, hogy a tagállamok kedvezményes jövedékiadó‑mértéket írhatnak elő a menetrendszerű személyszállítás céljára felhasznált gázolajra, a nem menetrendszerű személyszállítás céljára használt gázolajra pedig nem, lehetővé teszi számukra, hogy a nemzeti körülményeiknek megfelelő politikákat hajtsanak végre, különösen a közlekedés és egyes területek megközelíthetősége terén.

30

Másodszor a 2003/96 irányelv az energiatermékek és a villamos energia harmonizált adóztatási rendszerének előírásával – amint az (2)–(5) és (24) preambulumbekezdéséből is levezethető – elsősorban arra irányul, hogy az energiaágazatban előmozdítsa a belső piac megfelelő működését, különösen a verseny torzulásának elkerülésével (lásd ebben az értelemben: 2018. március 7‑iCristal Union ítélet, C‑31/17, EU:C:2018:168, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Különösen az említett irányelv (3) preambulumbekezdéséből következik, hogy a belső piac e megfelelő működésének biztosítása érdekében határozta meg az irányelv a minimális közösségi adómértékeket.

31

Márpedig, amennyiben tiszteletben tartják a minimális közösségi adómértékeket, e célkitűzéssel nem ellentétes a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely szerint a tagállamok a kedvezményes jövedékiadó‑mérték alkalmazását kizárólag a menetrendszerű személyszállításra korlátozhatják.

32

Harmadszor, a 2003/96 irányelv célja – amint az a (6), (7), (11) és (12) preambulumbekezdéséből kitűnik – a környezetpolitika célkitűzéseinek ösztönzése is (2018. március 7‑iCristal Union ítélet, C‑31/17, EU:C:2018:168, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Amint azt az olasz kormány hangsúlyozta, e célok a 2003/96 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésének olyan értelmezése mellett szólnak, hogy azzal nem ellentétes az, ha a nemzeti jogalkotó kedvezményes jövedékiadó‑mértéket ír elő a menetrendszerű személyszállítás céljára motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra, anélkül azonban, hogy ilyen adómértéket írna elő a nem menetrendszerű személyszállításra. Ugyanis, amennyiben a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra vonatkozó kedvezményes jövedékiadó‑mérték csökkenti a gázolajfogyasztással kapcsolatos költségeket, az ilyen előny kedvezményezettjei számának csökkentése e fogyasztás korlátozására ösztönözhet a személyszállításnak e kedvezményben nem részesülő formái tekintetében, és ennélfogva hozzájárul az ezen irányelv által támogatott környezetvédelmi célkitűzésekhez.

34

Következésképpen az első kérdés második részét illetően meg kell állapítani, hogy mind a 2003/96 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegére, mind pedig az említett irányelv szerkezetére és céljaira tekintettel ez utóbbi rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kedvezményes jövedékiadó‑mértéket ír elő a menetrendszerű személyszállítási tevékenység keretében motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra, anélkül hogy a nem menetrendszerű személyszállítási tevékenység keretében motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra kedvezményes ilyen adómértéket írna elő.

35

Ugyanakkor, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben lényegében emlékeztetett, a 2003/96 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésének végrehajtására vonatkozó hatáskörük gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogrend részét képező általános jogelveket, amelyek között szerepel többek között az egyenlő bánásmód elve (lásd analógia útján: 2016. június 2‑iPolihim‑SS ítélet, C‑355/14, EU:C:2016:403, 59. pont; 2017. november 9‑iAZ ítélet, C‑499/16, EU:C:2017:846, 29. és 30. pont).

36

Így az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetősége az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásától függ, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. A Bíróság ugyanakkor az előtte folyamatban lévő ügy megoldása szempontjából minden hasznos útmutatást megadhat számára (lásd analógia útján: 2018. november 21‑iFontana ítélet, C‑648/16, EU:C:2018:932, 37. és 38. pont).

37

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (2019. december 3‑iCseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑482/17, EU:C:2019:1035, 164. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ezen elvvel ellentétes az, ha az egymással versenyző hasonló árukat vagy szolgáltatásokat a jövedéki adó mértéke szempontjából eltérően kezelik (lásd analógia útján: 2019. június 27‑iBelgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Annak meghatározása céljából, hogy a termékek vagy a szolgáltatásnyújtások hasonlók‑e, elsősorban az átlagos fogyasztó szempontját kell figyelembe venni. A termékek vagy a szolgáltatásnyújtások hasonlóak, amennyiben a felhasználásuk alapján való összehasonlításuk azt mutatja, hogy azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, és a fogyasztók azonos igényeinek kielégítésére szolgálnak, valamint amennyiben a fennálló különbségek nem befolyásolják jelentősen az átlagos fogyasztó arra irányuló döntését, hogy az említett termékek vagy szolgáltatások közül melyiket vegye igénybe (2019. június 27‑iBelgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A jelen esetben a menetrendszerű személyszállítási szolgáltatások per definitionem az utasok meghatározott időközönként és meghatározott útvonalon való szállítását biztosítják, mivel az utasokat előre meghatározott megállóhelyeken lehet felvenni és leszállítani, míg a nem menetrendszerű személyszállítási szolgáltatások eseti szükségleteket elégítenek ki. Ezenkívül a menetrendszerű személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplők általában közszolgáltatási feladatokat látnak el.

41

Így, mivel a menetrendszerű és a nem menetrendszerű személyszállítási szolgáltatások láthatóan nem ugyanazokat a szükségleteket elégítik ki, úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

42

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt ezen irányelv hatálya alá tartozik az autóbuszok gépjárművezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatások révén végzett személyszállítási tevékenységet folytató magánvállalkozás azzal a feltétellel, hogy az e vállalkozás által bérbe adott járművek a 70/156 irányelv értelmében vett M2 vagy M3 kategóriába tartozzanak, és hogy másrészt az előbbi irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kedvezményes jövedékiadó‑mértéket ír elő a menetrendszerű személyszállítás céljára motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra, anélkül hogy ilyen adómértéket írna elő a nem menetrendszerű személyszállítás céljára felhasznált ilyen gázolajra, feltéve hogy tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód elvét, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

43

Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a magánszemély közvetlenül hivatkozhat‑e a 2003/96 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdésére az olasz hatóságokkal szemben.

44

Figyelembe véve az első kérdésre adott választ, e két kérdést nem kell megválaszolni.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt ezen irányelv hatálya alá tartozik az autóbuszok gépjárművezetővel történő bérbeadására irányuló szolgáltatások révén végzett személyszállítási tevékenységet folytató magánvállalkozás azzal a feltétellel, hogy az e vállalkozás által bérbe adott járművek a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6‑i 70/156/EGK tanácsi irányelv értelmében vett M2 vagy M3 kategóriába tartozzanak, és hogy másrészt az előbbi irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kedvezményes jövedékiadó‑mértéket ír elő a menetrendszerű személyszállítás céljára motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajra, anélkül hogy ilyen adómértéket írna elő a nem menetrendszerű személyszállítás céljára felhasznált ilyen gázolajra, feltéve hogy tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód elvét, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.