–

a Südzucker AG képviseletében D. Ehle Rechtsanwalt,

–

a Hauptzollamt Karlsruhe képviseletében A. Weins, R. Gleim‑Arnold és Th.‑M. Seith, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B. Eggers és B. Hofstötter, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kvótán felüli cukortermelésre vonatkozóan a 318/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2006. június 29‑i 967/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 176., 22. o.) 3. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Südzucker AG és a Hauptzollamt Karlsruhe (karlsruhei fővámhivatal, Németország, a továbbiakban: vámhivatal) között, a 2007/2008‑as gazdasági évben termelt cukortöbbletre kivetett többletösszeg megállapítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2007. október 9-i 1260/2007/EK tanácsi rendelettel (HL 2007. L 283., 1. o.) módosított, a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2006. február 20‑i 318/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 58., 1. o.; a továbbiakban: 318/2006 rendelet) 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Többletösszeget kell kivetni a következőkre:

(2)   A többlet összeget a 39. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kellően magas szinten kell megállapítani, hogy az (1) bekezdésben említett mennyiségek felhalmozásának elkerülése érdekében [helyesen: kellően magas szinten kell megállapítani az (1) bekezdésben említett mennyiségek felhalmozásának elkerülése érdekében].

(3)   Az (1) bekezdés szerint fizetett többlet összeget a tagállam veti ki a területén lévő vállalkozásokra azoknak az (1) bekezdésben említett megtermelt mennyiségeknek a függvényében, amelyek a vállalkozások esetében az adott gazdasági évre megállapításra kerültek.”

4

A 967/2006 rendelet „Összeg” címet viselő 3. cikkének szövege a következő:

„(1)   A 318/2006/EK rendelet 15. cikkében említett többletösszeg tonnánként 500 euróban került megállapításra.

(2)   A tagállam a többlet keletkezési évét követő gazdasági év május 1‑jéig közli a gyártókkal a teljes fizetendő összeget. Ezt a szóban forgó gyártóknak ugyanazon év június 1‑jét megelőzően kell kifizetniük.

(3)   Az a mennyiség, amely után a többletösszeg kifizetésre került, a közösségi piacon forgalomba hozott mennyiségnek tekintendő.”

5

E rendeletnek „A többlet összeg hatálya alá tartozó többlet” című 4. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A többletösszeget a gyártó az adott gazdasági évben termelési kvótáján felül termelt többlet után fizeti.

Az (1) bekezdésben említett mennyiségek közül azonban azok után a mennyiségek után nem kerül beszedésre a többletösszeg, amelyek:

(2)   Az érintett gazdasági év február 1‑jéig minden cukorgyártó tájékoztatja a tagállam őt elismer[ő] illetékes szervét a termelési kvótán felül termelt cukor mennyiségéről.

Adott esetben minden cukorgyártó tájékoztatással szolgál a következő hónapok vége előtt, az adott gazdasági évet megelőző hónap során a kvótán felüli termelésben bekövetkezett kiigazításokról.

(3)   A tagállamok legkésőbb minden év június 30‑ig összeállítják az előző gazdasági évre vonatkozóan az (1) bekezdés második albekezdésében említett mennyiségeket, a teljes többletmennyiséget és a befolyt többlet összegeket, és ezt megküldik a Bizottságnak.

(4)   Abban az esetben, ha vis maior miatt az (1) bekezdés a), c) és d) pontjában említett eljárásokat nem lehet végrehajtani az előírt határidőn belül, annak a tagállamnak az illetékes szerve, amelynek a területén a többletcukrot, többletizoglükózt, illetve többlet‑inulinszirupot gyártották, meghozza az érdekelt által ismertetett körülmények vonatkozásában szükséges intézkedéseket.”

6

A 2008. július 24‑i 707/2008/EK bizottsági rendelettel (HL 2008. L 197., 4. o.) módosított, a cukor belső piaca és a kvótarendszer irányítása tekintetében a 318/2006 rendelet alkalmazásának részletes szabályairól szóló, 2006. június 29‑i 952/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 178., 39. o.; a továbbiakban: 952/2006 rendelet) 10. cikke értelmében:

„(1)   Az illetékes hatóság minden gazdasági évben minden elismert gyártónál és finomítónál ellenőrzést végez.

(2)   Az ellenőrzések célja a 9. cikkben említett nyilvántartások helyességének és teljességének, valamint a 21. cikkben említett tájékoztatásnak a vizsgálata, többek között a szállított alapanyagok és a kinyert késztermékek mennyiségei közötti megfelelőség elemzésével, valamint a kereskedelmi vagy más felhasználható okmányokkal való összehasonlítással.

Az ellenőrzések kiterjednek a mérőeszközök pontosságának, valamint a szállított alapanyagoknak és termelés során történő felhasználásuknak, a kinyert termékek és a készletmozgások meghatározására használt laboratóriumi analíziseknek a vizsgálatára is.

Az ellenőrzések kiterjednek a vállalkozás által, a 13. cikk (2) bekezdésében említett havi átlagárképzéshez használt adatok helyességének és teljességének vizsgálatára.

A cukorgyártók esetében az ellenőrzések a cukorrépa‑termelők felé fennálló minimumár‑fizetési kötelezettséget is magukban foglalják.

Kétévente legalább egy alkalommal a készletek fizikai ellenőrzésére is sor kerül.

(3)   Amennyiben a tagállam illetékes hatóságai az egyes ellenőrzéseket mintavétel alapján kívánják elvégezni, ennek olyannak kell lennie, ami biztosítja a megbízható és reprezentatív ellenőrzési szintet.

(4)   A tagállam megkövetelheti az elismert vállalkozásoktól, hogy a tagállam által elismert jogállású könyvvizsgálót vegyen igénybe a 13. cikkben említett áradatok hitelesítésére.

(5)   Minden ellenőrzést az ellenőr által aláírt ellenőrzési jelentés követ, amely pontosan beszámol a különféle elvégzett ellenőrzésekről. E jelentés többek között a következőket tartalmazza:

Minden ellenőrzési jelentést meg kell őrizni az ellenőrzés évét követő legalább három évig oly módon, hogy az a Bizottság ellenőrző szolgálata számára könnyen hozzáférhető legyen.

(6)   A tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak az ellenőrzések hatékonyságának biztosítása, valamint a bemutatott okmányok hitelességének és/vagy a megadott adatok pontosságának ellenőrzése érdekében.”

7

A Gesetz zur Durchführung der gemeinsamen Marktorganisationen und der Direktzahlungen (a közös piacszervezések és a közvetlen kifizetések végrehajtásáról szóló törvény) 2005. június 24‑i változata (BGBl. 2017. I, 3746. o., a továbbiakban:MOG) a 12. §‑ának (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„a […] piacszervezési célú illetékekre az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései megfelelően alkalmazandók, amennyiben e törvény vagy az e törvény alapján elfogadott rendelet az említett rendelkezésektől eltérően nem rendelkezik.”

8

A 1983. március 13‑i Verordnung über die im Rahmen der Produktionsregelung für Zucker zu erhebenden Abgaben (a cukortermelés szabályozásának keretében kivetendő illetékekről szóló rendelet) 2006. november 9‑i változata a 8. §‑ának (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   Az illetékes fővámhivatal az 1. § ban említett jogi aktusban szereplő határidőkben megküldi

1. minden cukortermelőnek az adott gazdasági évben az ideiglenes és a végleges cukortermelését megállapító határozatot […]

[…].”

9

Az Abgabenordnung (az adózás rendjéről szóló törvénykönyv; BGBl. 2002. I, 3866. o.) 164. §‑a (1) és (2) bekezdésének első mondata, valamint 164. §‑ának (4) bekezdése szerint:

„(1)   Az adózási ügy teljes körű vizsgálatának befejezéséig az adók általános vagy egyedi jelleggel a felülvizsgálat lehetőségének – indokolást nem igénylő – fenntartásával is megállapíthatók. […]

(2)   A fenntartás fennállásának ideje alatt az adómegállapítás visszavonható vagy módosítható.[…]

[…]

(4)   A felülvizsgálatra vonatkozó fenntartás megszűnik az adómegállapítási határidő lejártakor.”

10

E törvénykönyv 169. §‑ának (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   Az adómegállapítási határidő lejártát követően az adó nem állapítható meg, és az adómegállapítás nem vonható vissza vagy módosítható. […]

(2)   Az adómegállapítási határidő

11

Ugyanezen törvénykönyvnek „A megállapítás határideje” című 170. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az adó megállapításának határideje azon naptári év lejártával kezdődik, amelyben az adófizetési kötelezettség keletkezett […]”

12

Az említett törvénykönyvnek „A határidő meghosszabbítása” című 171. §‑ának (10) bekezdése a következőket írja elő:

„(10)   Az adó megállapítására kötelező jelleggel alkalmazandó megállapító határozat […] fennállása esetén az adómegállapítási határidő nem jár le az alaphatározat közlését követő két év letelte előtt. […]”

13

Az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 179. §‑a szerint:

„(1)   A 157. § (2) bekezdésétől eltérően az adóalapot külön megállapító határozat állapítja meg, amennyiben e törvény vagy egyéb adójogszabályok így rendelkeznek.

(2)   A megállapító határozat címzettje az az adóalany, akinek a megállapítás tárgyát az adóztatás során be kell tudni. […]

(3)   Amennyiben a megállapító határozat nem tartalmaz valamely szükséges megállapítást, e megállapítást kiegészítő határozatban kell pótolni.

14

E törvénykönyvnek „A külön megállapításra, az adómegállapítási határidőre és a bevallási kötelezettségre vonatkozó eljárási szabályok” című 181. §‑a értelmében:

„(1)   A külön megállapításra az adóztatás végrehajtására vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. […]

(2)   A külön megállapítás céljára szolgáló bevallást az nyújtja be, akinek a megállapítás tárgyát részben vagy egészben be kell tudni. […]

[…]

(5)   Külön megállapításra az e megállapításra vonatkozó adómegállapítási határidő lejártát követően is sor kerülhet annyiban, amennyiben a külön megállapítás jelentőséggel bír valamely olyan adómegállapítás szempontjából, amelynek tekintetében az adómegállapítási határidő még nem járt le a külön megállapítás időpontjában […]”

15

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Südzucker kilenc cukorüzemet üzemeltet. A cukorágazat (2007 októberétől 2008 szeptemberéig tartó) 2007/2008‑as gazdasági évében 11788978 métermázsa (q) fehércukor‑kvótával rendelkezett.

16

2008. november 14‑i megállapító határozatával a vámhivatal 311060,6 tonna mennyiséget állapított meg figyelembe veendő többletcukorként a Südzucker 2008. október 30‑i, a 2007/2008‑as gazdasági évre vonatkozó bejelentése alapján.

17

Ennek alapján e hivatal a 2009. április 7‑i megállapító határozatában úgy döntött, hogy 925 euró összegű többletösszeget vet ki a fehér cukor 1,85 tonnás mennyiségére. Ebben a határozatban, amely a 318/2006 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontján alapul, az a megjegyzés szerepelt, hogy azt az utólagos ellenőrzés lehetőségének fenntartásával hozták meg.

18

A vámhivatal a Südzucker egyik ügyfelénél végzett helyszíni ellenőrzés eredményére tekintettel a 2009. október 19‑i határozatában helyesbítette a 2007/2008‑as gazdasági évre vonatkozó többletösszeget, és azt a fehér cukor 2,16606 tonnás mennyiségére vonatkozóan 1083,03 euróban állapította meg. E határozatot szintén az utólagos ellenőrzés lehetőségének fenntartása mellett hozták meg.

19

A Südzucker panaszt nyújtott be e helyesbítő határozat ellen. A vámhivatal a panaszeljárás során piacszervezési ellenőrzést végzett a Südzucker ochsenfurti (Németország) üzemében, és a 2010. május 20‑i határozattal a végleges cukortermelés meghatározását helyesbítette, így a cukor többletmennyiségét 3128878,93 q‑ban állapította meg. Ugyanezen a napon hozott határozatával így a cukorágazat 2007/2008 gazdasági évére vonatkozóan összesen 914726,50 euró többletösszeget állapított meg 1829,453 tonna fehér cukor után. A Südzucker e határozat ellen – amelyet szintén az utólagos ellenőrzés lehetőségének fenntartása mellett hoztak – panaszt terjesztett elő.

20

A 2011. október 27‑i határozatban a Südzucker zeitzi (Németország) üzemében végzett piacszervezési ellenőrzés eredménye alapján a cukor figyelembe veendő többletmennyiségét ismét helyesbítették (3149202,3 q‑ra), és a többletösszeget 1930895 euróban állapították meg.

21

A panaszeljárás és a peres eljárás során a Südzucker többek között a helyesbített megállapítás elévülésére hivatkozott, pontosabban arra, hogy a többletösszeget nem közölték vele kellő időben. A vámhivatal a 2015. március 17‑i határozatában elutasította a 2011. október 27‑i határozattal szemben benyújtott panaszt amiatt, hogy az megalapozatlan egyrészt a Südzucker által hivatkozott, a helyesbített megállapítást érintő elévülés tekintetében, és másrészt a végleges cukortermelésnek a 2007/2008‑as gazdasági évre vonatkozó meghatározása tekintetében.

22

A Südzucker az említett 2015. március 17‑i határozattal szemben 2015. április 24‑én keresetet terjesztett a Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság, Németország) elé a többletösszeg helyesbített megállapítása miatt, kizárólag arra hivatkozva, hogy nem közölték vele kellő időben az említett többletösszeget.

23

A Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság) lényegében úgy véli, hogy az érdemi határozat attól a kérdéstől függ, hogy a cukorágazat 2007/2008‑as gazdasági évére vonatkozó többletösszeg még közölhető‑e Südzuckerrel 2010. május 20‑án és 2011. november 27‑én, azaz a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában előírt határidő lejártát követően, amely határidő a jelen ügyben 2009. május 1.

24

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy e rendelkezés értelmében a tagállam a többlet keletkezési évét követő gazdasági év május 1‑jéig közli a gyártókkal a teljes fizetendő összeget. A cukorágazat 2007/2008‑as gazdasági évében a határidő tehát 2009. május 1‑jén lejárt. Igaz, hogy a Südzuckerrel e határidőn belül, 2009. április 7‑én közölték az általa bejelentett többletmennyiségre vonatkozó, 925 euró összegű többletösszeget, de ezt az összeget két alkalommal, 2010. május 20‑án, illetve 2011. november 27‑én helyesbítették.

25

E tekintetben a Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság) azzal érvel, hogy a Bíróság a 2002. január 10‑iBritish Sugar ítéletében (C‑101/99, EU:C:2002:7, 57. pont) megállapította, hogy kógens jellegű az a határidő, amelyet a kvótán felüli cukortermelésre vonatkozó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 1981. szeptember 14‑i 2670/81/EGK bizottsági rendelet (HL 1981. L 262., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 5. kötet, 85. o.) 3. cikkének (2) bekezdése ír elő, amely rendelkezés helyébe a későbbiekben a 967/2006/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondata lépett, amely az alapügyben alkalmazandó. A Bíróság ezt követően pontosította, hogy a határidő túllépése ugyanakkor megengedhető, ha az illetékes nemzeti hatóság a saját hanyagságán kívül álló okból nem ismerte a vállalkozás cukortermelésének részleteit, és az ismeretek e hiánya észszerűen az említett vállalkozásnak betudható, mivel ezen utóbbi nem jóhiszeműen járt el, és nem tartotta be az összes releváns rendelkezést (2002. január 10‑iBritish Sugar ítélet, C‑101/99, EU:C:2002:7, 63. pont).

26

Ugyanakkor a Bíróság a 2004. március 25‑iAzienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítéletében (C‑480/00, C‑482/00, C‑484/00, C‑489/00–C‑491/00 és C‑497/00–C‑499/00, EU:C:2004:179, 52. és 53. pont), amelyet a tejpiac közös szervezése keretében alkalmazott kiegészítő illetékeknek a közlésére vonatkozóan hozott meg, úgy határozott, hogy bár igaz, hogy a szóban forgó határidők kógens jellegűek, ez nem képezi akadályát annak, hogy valamely tagállam illetékes hatóságai olyan utólagos ellenőrzéseket és helyesbítéseket alkalmazzanak, amelyek célja annak biztosítása, hogy e tagállam termelése ne haladja meg a számára kiosztott teljes garantált mennyiséget. Ellenkezőleg, mind e határidőknek, mind az utólagos ellenőrzéseknek és helyesbítéseknek az a célja, hogy biztosított legyen a tejre vonatkozó kiegészítő illeték rendszerének hatékony működése és a releváns szabályozás helyes alkalmazása.

27

A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen határidőket meghatározó rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam az ellenőrzések eredményeként helyesbíti az egyes termelőket terhelő egyéni referenciamennyiségeket, és következésképpen a fel nem használt referenciamennyiségek újbóli kiosztása után, és a tejágazat érintett gazdasági évében a kiegészítő illetékek megfizetésére nyitva álló határidő lejárta után újraszámítja az említett illetékeket (2004. március 25‑iAzienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítélet, C‑480/00, C‑482/00, C‑484/00, C‑489–C‑491/00 és C‑497/00–C‑499/00, EU:C:2004:179, 68. pont).

28

E tekintetben a Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság) hangsúlyozza, hogy a Bíróság a 2002. január 10‑iBritish Sugar ítéletében (C‑101/99, EU:C:2002:7) megállapítottakkal ellentétben a többletösszeg közlésének az időben történő első közlés határidejének lejártát követő helyesbítését érintően nem határozott meg egyéb feltételeket.

29

E körülmények között az eljáró tanács úgy véli, hogy a Bíróság által a 2004. március 25‑iAzienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítéletben (C‑480/00, C‑482/00, C‑484/00, C‑489/00–C‑491/00 és C‑497/00–C‑499/00, EU:C:2004:179) kifejtett megfontolások átültethetők a cukorágazat piacának közös szervezésével kapcsolatos jelen ügy körülményeire is. Ebből az következik, hogy egyéb feltételektől függetlenül lehetségesnek kell lennie annak, hogy az ellenőrzések eredményén alapuló többletösszeget a határidőkön túl közöljék. Ha ugyanis az ilyen közlésre nem kerülne sor az 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában előírt határidő állítólagos lejárata miatt, veszélybe kerülnek a cukorpiac közös szervezésének céljai, amelyeket a Bíróság többek között a 2012. november 15‑iPfeifer és Langen ítéletében (C‑131/11, EU:C:2012:715) állapított meg. A többlet meghatározásának ebben az esetben önmagában nem lenne következménye, így a cukortermelők éppen nem lennének ösztönözve e cukortöbblet exportjára vagy bejelentésére és a következő gazdasági évre történő átvitelére, amint azt a Bíróság a 2012. november 15‑iPfeifer és Langen ítélet (C‑131/11, EU:C:2012:715) 57. pontjában megjegyzi. Ehhez hasonlóan az ellenőrzések is elveszítenék az értelmüket, és azokat el lehetne hagyni.

30

Abban az esetben, ha a Bíróság mégis úgy ítélné meg, hogy a 2004. március 25‑iAzienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítélet (C‑480/00, C‑482/00, C‑484/00, C‑489/00–C‑491/00 és C‑497/00–C‑499/00, EU:C:2004:179) nem alkalmazható a jelen alapügyre, és hogy a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában előírt közlési határidőt a helyesbítésre vonatkozó közlésekre is alkalmazni kell, a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy e határidő túlléphető‑e különösen akkor, ha a 2002. január 10‑iBritish Sugar ítéletből (C‑101/99, EU:C:2002:7) eredő további feltételek teljesülnek, azaz a cukortermelő rosszhiszeműsége bizonyítható.

31

E körülmények között a Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32

Első és második kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam illetékes hatósága az érintett cukortermelővel az e rendelkezésben előírt határidőben közli a cukrot érintő többletösszeget, e határidő az ilyen közlésnek a 952/2006 rendelet 10. cikke szerint elvégzett ellenőrzés alapján történő helyesbítésére is alkalmazandó, vagy ellenkezőleg, a 2002. január 10‑iBritish Sugar ítéletben (C‑101/99, EU:C:2002:7) megállapított, a 2670/81 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírt közlési határidő túllépését lehetővé tevő feltételek az 967/2006 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő túllépésére is vonatkoznak.

33

A jelen esetben az alapügy tényállása a cukorágazat 2007/2008‑as gazdasági évére vonatkozik, amely tekintetében a határidő 2009. május 1‑jén lejárt. E határidőn belül a Südzuckerrel szemben 2009. április 7‑én 925 eurós többletösszeget állapítottak meg az általa bejelentett cukormennyiséget meghaladó többletmennyiség után. Mindazonáltal az 952/2006 rendelet 10. cikke alapján elvégzett ellenőrzéseket követően ezt az összeget két alkalommal, 2010. május 20‑án, illetve 2011. november 27‑én helyesbítették, és ez 1930895 eurós többletösszeg megállapításához vezetett, amely az illetékes nemzeti hatóság által elfogadott első határozatban megjelöltnél jóval magasabb összeg.

34

Első két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság tehát lényegében arra keresi a választ, hogy a cukorágazat 2007/2008‑as gazdasági évére vonatkozó többletösszeg még közölhető‑e a Südzuckerrel 2010. május 20‑án és 2011. november 27‑én, azaz a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában előírt – a jelen ügyben 2009. május 1‑jei – határidő lejártát követően.

35

E kérdések megválaszolása érdekében előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 967/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett gazdasági év február 1‑jéig minden cukorgyártó tájékoztatja a tagállam őt elismerő illetékes szervét a termelési kvótán felül termelt cukor mennyiségéről, valamint a következő hónapok vége előtt tájékoztatást ad az adott gazdasági évet megelőző hónap során a kvótán felüli termelésben bekövetkezett kiigazításokról.

36

Ezenkívül ugyanezen rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállam a többlet keletkezési évét követő gazdasági év május 1‑jéig közli a gyártókkal a teljes fizetendő összeget.

37

E tekintetben a Bíróság a 2002. január 10‑iBritish Sugar ítéletében (C‑101/99, EU:C:2002:7, 57., 58. és 63. pont) megállapította, hogy a 2670/81 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidő kógens jellegű. Ugyanakkor azt is pontosította, hogy a határidő túllépése megengedhető, ha az illetékes nemzeti hatóság a saját hanyagságán kívül álló okból először is nem ismerte a vállalkozás cukortermelésének részleteit, és másodszor az ismeretek e hiánya észszerűen az említett vállalkozásnak betudható, mivel ezen utóbbi nem jóhiszeműen járt el, és nem tartotta be az összes releváns rendelkezést.

38

Ebből az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az említett közlési határidő túllépése csak kivételesen megengedett, nevezetesen abban az esetben, ha a Bíróság által az említett ítéletben meghatározott két konjunktív feltétel teljesül.

39

Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította továbbá, hogy a nemzeti bíróság feladata az e tekintetben szükséges vizsgálatok elvégzése, és az esetleges következmények azokból való levonása, figyelembe véve különösen az illetékes nemzeti hatóság részéről a szóban forgó helyzetre vonatkozóan fennálló ismeretek mértékét, és az általa tanúsított gondosságot (lásd: 2002. január 10‑iBritish Sugar ítélet, C‑101/99, EU:C:2002:7, 59. pont).

40

Bár az említett ítélet a 2670/81 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, meg kell állapítani, hogy e rendelkezésnek a későbbiekben – lényegében azonos megszövegezéssel – a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondata lépett a helyébe, amely az alapügyben alkalmazandó. Következésképpen a Bíróság által a 2002. január 10‑iBritish Sugar ítéletben (C‑101/99, EU:C:2002:7) a 2670/81 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésére vonatkozóan kifejtett megfontolások teljes mértékben átültethetőek a jelen ügy alapügyének körülményeire.

41

E feltételek mellett, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérésének megfelelően meg lehessen állapítani, hogy a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában előírt közlési határidő túllépése ilyen körülmények között megengedhető‑e, meg kell vizsgálni, hogy a jelen ítélet 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban előírt konjunktív feltételek teljesülnek‑e.

42

Az első feltétellel kapcsolatban a Bírósághoz benyújtott iratok nem tartalmaznak olyan információt, amely lehetővé tenné annak egyértelmű megállapítását, hogy az illetékes nemzeti hatóság nem ismerte a Südzucker cukorgyártásának részleteit.

43

Ami a második, az érintett vállalkozás jóhiszeműségének a hiányára vonatkozó feltételt illeti, meg kell állapítani, hogy a Südzucker kétségtelenül elismerte, hogy a termelési kvótáját meghaladó mennyiségű cukrot állított elő. Úgy tűnik azonban – amint azt a jelen ügyben tartott tárgyaláson is megerősítették –, hogy e túltermelés kizárólag a kezdetben alkalmazott sűrűség módosításából ered, és e módosításra a Südzuckernek kiosztott termelési kvóta meghatározását követően került sor, amit egyébiránt a vámhivatal nem vitatott.

44

Másként fogalmazva, amint azt a Südzucker a tárgyaláson hangsúlyozta, úgy tűnik, hogy ha a kezdetben alkalmazott sűrűséget nem módosították volna, a cukortöbbletnek az érintett vállalkozás általi termelésére nem került volna sor.

45

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy ilyen okozati összefüggés bebizonyosodott‑e, és azt figyelembe kell vennie az annak vizsgálatára irányuló elemzés keretében, hogy az alapügyben érintett cukortermelő jóhiszeműen járt‑e el.

46

E megfontolásokat nem vonhatja kétségbe a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett azon lehetőség, hogy az alapügy körülményei között hivatkozni lehet a tejpiac közös szervezése keretében alkalmazott kiegészítő levonások közlése tárgyában a Bíróság által hozott 2004. március 25‑iAzienda Agricola Ettore Ribaldi és társai ítéletben (C‑480/00, C‑482/00, C‑484/00, C‑489/00–C‑491/00 és C‑497/00–C‑499/00, EU:C:2004:179) megállapított, és a jelen ítélet 26. és 27. pontjában ismertetett elvekre.

47

Amint azt ugyanis a Südzucker hangsúlyozza, ezt az ítéletet a Bíróság olyan jogi helyzet és olyan terület tekintetében hozta, amely eltér az alapügy tárgyát képező jogi helyzettől és területtől. E különbségek többek között a tejmennyiségekre vonatkozó illeték beszedésének biztosításához szükséges ellenőrző intézkedésekre, valamint a kiegészítő illeték alkalmazásának részletes szabályaira vonatkoznak. Következésképpen a Bíróság által az ezen ítéletben a tejpiac közös szervezése keretében kifejtett megfontolások nem alkalmazhatók analógia útján az alapeljárásban, amely a cukorpiac szervezésére vonatkozik. Így az ilyen megfontolások nem lehetnek meghatározóak a 967/2006 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása szempontjából.

48

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam illetékes hatósága az érintett cukortermelővel az e rendelkezésben előírt határidőben közli a cukrot érintő többletösszeget, e határidő főszabály szerint az ilyen közlésnek a 952/2006 rendelet 10. cikke szerint elvégzett ellenőrzés alapján történő helyesbítésére is alkalmazandó. E határidő túllépése azonban megengedhető, ha az illetékes nemzeti hatóság a saját hanyagságán kívül álló okból nem ismerte az érintett vállalkozás cukortermelésének részleteit, és az ismeretek e hiánya észszerűen betudható az említett vállalkozásnak, mivel ezen utóbbi nem jóhiszeműen járt el, és nem tartotta be az összes releváns rendelkezést. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy az alapügyben annak összes körülményére figyelemmel ez fennáll‑e.

49

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik és a negyedik kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy abban az esetben, ha a tagállamok a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában meghatározott határidő lejártát követően küldhetnek a cukortermelőknek a megtermelt cukortöbbletet érintő többletösszeget helyesbítő értesítést, az e helyesbítés közlésére nyitva álló határidőnek az ellenőrzési jelentés elkészítését követő év május 1‑jét kell tekinteni, vagy a belső jog által előírt szabályokat kell alkalmazni. E bíróság továbbá arra keres választ, hogy az uniós jog általános elveit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló körülmények között e közlésre a 2007/2008‑as gazdasági év vonatkozásában 2010. október 20‑án és 2011. október 27‑én kerül sor.

50

E kérdések megválaszolásához meg kell állapítani, hogy bár a 967/2006 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése előírja azt a határidőt, amelyig a tagállamnak közölnie kell a gyártókkal a valamely meghatározott gazdasági évre fizetendő teljes többletösszeget, nem tartalmaz semmilyen rendelkezést az e rendelet 10. cikk értelmében vett ellenőrzésekből eredő helyesbítő értesítéseknek az e gyártók számára való megküldésére vonatkozóan.

51

Márpedig az e területre vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában a nemzeti hatóságok és különösen a nemzeti bíróságok feladata, hogy a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján szabályozzák az eljárás ezen aspektusait, és így meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett e tagállamok az érintett cukortermelőknek megküldhetik a megtermelt cukortöbbletre vonatkozóan fizetendő teljes többletösszeget helyesbítő értesítést. E feltételeknek azonban tiszteletben kell tartaniuk az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, vagyis azok nem lehetnek a belső jog rendelkezésein alapuló hasonló értesítések feltételeinél kedvezőtlenebbek, és a gyakorlatban nem tehetik lehetetlenné az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑iZuckerfabrik Jülich és társai ítélet, C‑113/10, C‑147/10 és C‑234/10, EU:C:2012:591, 60. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. június 27‑iDiallo ítélet, C‑246/17, EU:C:2018:499, 59. pont).

52

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy egyrészt a cukortöbbletet terhelő többletösszegnek – az utólagos ellenőrzésekhez és kiigazításokhoz hasonlóan – az a célja, hogy biztosított legyen a kvótarendszernek a cukorpiacon való hatékony működése, és többek között el lehessen kerülni, hogy egyes termelők másokhoz képest előnyben részesüljenek. A többletösszeg első közlését követően elvégzett ellenőrzéseknek konkrétan az a kifejezett céljuk, hogy tisztázzák a kiosztott cukortermelési kvóták pontosságát, és utólagosan helyesbítsék az illetékes nemzeti hatóság által korábban, az ellenőrzés lehetőségének fenntartásával hozott határozatokat, esetlegesen szankciókat alkalmazva a gyártókkal szemben.

53

Másrészt a cukorgyártók által fizetendő összegek helyesbítésére irányuló értesítéseket illetően, amint az a jelen ítélet 38. pontjában megállapításra került, a közlési határidő túllépése csak kivételes esetben lehet megengedett.

54

Márpedig ha az utólagos ellenőrzéseken alapuló ilyen helyesbítés minden esetben és mindenfajta alkalmazandó határidőtől függetlenül a teljes fizetendő összeg új meghatározásához vezetne, a 967/2006 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírt közlési határidő hatékony érvényesülése teljes mértékben megszűnhetne. Elegendő lenne ugyanis, ha az illetékes nemzeti hatóság e határidő betartása érdekében e határidő lejárta előtt egyszerű alakszerű értesítést küldene az érintett vállalkozásnak, és ezen értesítést a későbbiekben bármikor felülvizsgálná helyesbítő értesítés útján.

55

Ezenkívül az ilyen megközelítés veszélyeztethetné az érintett cukortermelő jogait, és különösen sérthetné a jogbiztonság elvét, amely azt követeli meg, hogy a jogszabályok legyenek egyértelműek és pontosak, és amelynek célja az uniós joggal kapcsolatos helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának garantálása (2005. szeptember 15‑iÍrország kontra Bizottság ítélet, C‑199/03, EU:C:2005:548, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Ilyen körülmények között tehát a nemzeti bíróságnak kell minden egyes konkrét esetben és az alapügy valamennyi körülményére tekintettel megvizsgálnia, hogy az a határidő, amelyen belül a többletösszeg helyesbítése a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában meghatározott határidő lejártát követően közölhető, megfelel‑e az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének, valamint a jogbiztonság elvének.

57

A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy mivel az uniós jogi rendelkezések nem határoznak meg olyan határidőt, amelyen belül a tagállamok a 967/2006 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első mondatában megállapított határidő lejártát követően a megtermelt cukortöbbletet érintő többletösszeget helyesbítő értesítést küldhetnek a cukortermelőknek, a nemzeti bíróságnak kell minden egyes konkrét esetben és az alapügy valamennyi körülményére tekintettel megvizsgálnia, hogy e határidő megfelel‑e az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének, valamint a jogbiztonság elvének.

58

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: