C‑16/18. sz. ügy

Michael Dobersberger

kontra

Magistrat der Stadt Wien

(a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. december 19.

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 56. és EUMSZ 57. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – 96/71/EK irányelv – Alkalmazhatóság – Az 1. cikk (3) bekezdésének a) pontja – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése – Nemzetközi vonatok fedélzetén történő szolgáltatásnyújtás – Nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeket ír elő”

  1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése értelmében vett, közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – Fogalom – Vonatokon nyújtott fedélzeti ellátás, takarítási és étkeztetési szolgáltatás – Kizártság

    (EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 58. cikk, (1) bekezdés)

    (lásd: 24–26. pont)

  2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése – 96/71 irányelv – Kiküldött munkavállaló – Fogalom – Munkavállalók, akik munkájuk jelentős részét a szolgáltatások nemzetközi vonatokon való nyújtása céljából őket alkalmazó vállalkozás székhelye szerinti tagállamban végzik, és szolgálatukat e tagállamban kezdik meg vagy fejezik be – Kizártság

    (96/71 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, és 3. cikk, (2) bekezdés)

    (lásd: 30–33. pont)

  3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése – 96/71 irányelv – Hatály – Valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás munkavállalói által végzett szolgáltatásoknak egy vasúttársaság részére, a vasúttársaság székhelye szerinti tagállamon áthaladó nemzetközi vonatokon történő nyújtása – Kizártság – Feltételek

    (96/71 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (3) bekezdés, a) pont)

    (lásd: 35. pont és a rendelkező rész.)

Összefoglalás

Egy magyar vállalkozás azon munkavállalói, akik az osztrák szövetségi vasutak Ausztrián áthaladó nemzetközi vonatának fedélzetén nyújtanak szolgáltatásokat, nem tekinthetők e tagállamban kiküldetésben lévő munkavállalóknak a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv értelmében

2019. december 19‑én kihirdetett Dobersberger ítéletében (C‑16/18) a Bíróság, nagytanácsban eljárva, kimondta, hogy 96/71 irányelv ( 1 ) nem alkalmazható valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás azon munkavállalói tekintetében, akik fedélzeti kiszolgálást, takarítási vagy étkeztetési szolgáltatást nyújtanak az érintett vasúttársaság tagállamán áthaladó nemzetközi vonatokon, amennyiben e munkavállalók az e szolgáltatásokhoz szervesen kapcsolódó munka jelentős részét a vállalkozásuk székhelye szerinti tagállam területén végzik, és szolgálatukat ott kezdik meg vagy fejezik be.

M. Dobersberger egy magyarországi székhelyű vállalkozás ügyvezetője, amely vállalkozás ausztriai és magyarországi székhelyű társaságokat érintő számos alvállalkozói szerződés útján biztosította fedélzeti szolgáltatások nyújtását az Österreichische Bundesbahnen (osztrák szövetségi vasutak) egyes nemzetközi vonatain. E vonatok áthaladtak Ausztrián, és Budapest (Magyarország) volt az indulási vagy végpályaudvaruk. A szolgáltatásokat Magyarországon lakóhellyel rendelkező munkavállalók végezték, akiknek nagy részét egy másik magyar vállalkozás bocsátotta a vállalkozás rendelkezésére. A munkavállalók mindegyike életvitelének központja Magyarországon volt, és szolgálatukat ott kezdték meg és fejezték be. Ezenkívül Budapesten vették kézhez az élelmiszereket és italokat, és azokat ott pakolták be a vonatokba. Budapesten ellenőrizniük kellett továbbá a raktárkészlet állását és a forgalomra vonatkozó számításokat.

Egy, Ausztriában végzett ellenőrzést követően M. Dobersbergerrel szemben büntető jellegű közigazgatási szankciókat szabtak ki az Ausztria területén kiküldetésben lévő munkavállalókra vonatkozó osztrák szociális szabályozás megsértése miatt. Az osztrák hatóságok szerint a magyar munkavállalók kiküldetésben voltak Ausztria területén, következésképpen M. Dobersbergernek eleget kellett volna tennie bizonyos adminisztratív kötelezettségeknek. Így egy héttel a szolgálatba lépésüket megelőzően be kellett volna jelentenie e munkavállalók alkalmazását, és a munkavégzés helyén rendelkezésre kellett volna bocsátania az említett munkáltatóknak fizetett bérekre vonatkozó, német nyelven szerkesztett dokumentumokat, csakúgy, mint a társadalombiztosítási tagságukra vonatkozó dokumentumokat.

E körülmények között felmerült az a kérdés, hogy a 96/71 irányelv, amelynek átültetésére az osztrák szociális szabályozás irányul, alkalmazható‑e olyan szolgáltatásokra, amelyeket egy, valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás munkavállalói nyújtanak egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vasúttársasággal kötött szerződés alapján egy nemzetközi vonat fedélzetén, amikor a vonat e második tagállamon áthalad.

E tekintetben a Bíróság kifejtette mindenekelőtt, hogy a vonatokon nyújtott fedélzeti kiszolgálás, a takarítási vagy az étkeztetési szolgáltatások nem kapcsolódnak szervesen a vonattal történő személyszállítási szolgáltatásokhoz. Következésképpen az ilyen szolgáltatások nem az EUM‑Szerződés közlekedésre vonatkozó 90–100. cikkének hatálya alá, hanem a szolgáltatásokra vonatkozó EUMSZ 56.–EUMSZ 62. cikk hatálya alá tartoznak az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdésének kivételével, és mint ilyenekre, vonatkozhat a 96/71 irányelv, amelyet az elsődleges jog szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései alapján fogadtak el.

Annak meghatározása céljából, hogy a szóban forgó szolgáltatások ezen irányelv hatálya alá tartoznak‑e, a Bíróság megvizsgálta a „kiküldetésben lévő munkavállaló” ezen irányelv szerinti fogalmát. Úgy ítélte meg, hogy nem tekinthető úgy, hogy valamely munkavállaló kiküldetésben van valamely tagállam területén, ha munkavégzése nem mutat elégséges kapcsolatot e területtel. Márpedig az olyan munkavállalók, akik munkájuk jelentős részét abban a tagállamban végzik, amelyben az őket szolgáltatások nemzetközi vonatokon történő nyújtására alkalmazó vállalkozásnak a székhelye található, és akik szolgálatukat e tagállamban kezdik meg vagy fejezik be, azon tagállam vagy tagállamok területével, amelyen vagy amelyeken e vonatok áthaladnak, nem állnak elégséges kapcsolatban ahhoz, hogy a 96/71 irányelv értelmében őket ott „kiküldött” munkavállalóknak lehessen tekinteni. Helyzetük nem tartozik tehát ezen irányelv hatálya alá.

A Bíróság hozzátette, hogy e tekintetben irreleváns, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtására alvállalkozói lánc keretében, egy olyan vállalkozással kötött szerződés alapján kerül sor, amely a vasúttársasággal azonos tagállamban rendelkezik székhellyel, és amely maga is szerződést kötött ezen utóbbival. Ugyancsak nem bír relevanciával, hogy a szolgáltató vállalkozás e szolgáltatások nyújtására egy, a saját székhelye szerinti tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás által a rendelkezésére bocsátott munkavállalókat alkalmaz.

( 1 ) A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16‑i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 18., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 431. o.; helyesbítés: HL 2015. L 111., 34. o.).