1.

2014 óta zajlik az eljárás egy olyan, oltalom alatt álló eredetmegjelölés létrehozása érdekében, amely a Halloumi elnevezés használatát ciprusi gyártók sajtjai számára foglalná le, a Bizottság azonban még nem zárta le ezt az eljárást. ( 2 ) Ezzel párhuzamosan Ciprus és más szervezetek megpróbálják megakadályozni a Halloumi elnevezés bizonyos vállalkozások általi védjegyjogi használatát. ( 3 )

2.

A jelen ügyben a Foundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi (a Halloumi elnevezésű hagyományos ciprusi sajt védelmére létrehozott alapítvány, a továbbiakban: Foundation) európai uniós együttes védjegyként foglalta le a HALLOUMI elnevezést sajtok tekintetében. Jelenleg e védjegy alapján egy bolgár vállalkozást próbál meg megakadályozni abban, hogy szintén sajtok tekintetében olyan ábrás védjegyre tegyen szert, amely a BBQLOUMI szót tartalmazza. A Foundation tájékoztatása szerint az együttes védjegy alapján további eljárások vannak folyamatban az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Törvényszék előtt, és egy ügyben a Bíróság már jogerősen a Foundation ellen döntött. ( 4 )

3.

A Foundation fáradozásai a jelen eljárásban ez idáig nem jártak sikerrel, mert az EUIPO és a Törvényszék abból indul ki, hogy a HALLOUMI elnevezés csak csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel leírja az említett sajtot. Ezért a BBQLOUMI használata során a bizonyos fokú hasonlóság ellenére nem kell attól tartani, hogy azt az érintett fogyasztói kör összefüggésbe hozza a Foundation által tömörített gyártókkal.

4.

A Foundation viszont azt az álláspontot képviseli, hogy az együttes védjegyeket szükségszerűen fokozott oltalom illet meg, amit a Törvényszék nem vett megfelelően figyelembe.

5.

A védjegyrendelet ( 5 ) (8) preambulumbekezdése a védjegy származásjelző funkciójára vonatkozik:

„A közösségi védjegy által nyújtott oltalom – amelynek rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik – a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen. Az oltalom a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is kiterjed. Az összetéveszthetőséggel összefüggésben a hasonlóság fogalmát értelmezni kell. Az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez.”

6.

A védjegyrendelet 4. cikke a védjeggyel szemben támasztott alapvető követelményeket tartalmazza:

„Közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”

7.

A védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja megtiltja a leíró jellegű védjegyek lajstromozását:

„A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

e) […]”

8.

Az összetéveszthetőség felszólalási okát a védjegyrendelet viszonylagos kizáró okokra vonatkozó 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja tartalmazza:

„(1)   A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

a) […]

9.

A védjegyrendelet 65. cikkének (3) bekezdése az uniós bíróságoknak a védjegyrendelet alapján indított keresetekkel kapcsolatos hatásköreit tartalmazza:

„A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti [helyesen: hatályon kívül helyezheti] vagy megváltoztathatja.”

10.

A védjegyrendelet 66. cikke lehetővé teszi együttes védjegyek bejelentését:

„(1)   Az együttes közösségi védjegy olyan közösségi védjegy [helyesen: együttes közösségi védjegy lehet az olyan, a bejelentés során ekként megjelölt közösségi védjegy], amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse. Együttes közösségi védjegy lajstromozására irányuló bejelentést nyújthat be a gyártók, az előállítók, a szolgáltatást nyújtók vagy a forgalmazók olyan szervezete, amely a rá irányadó jogszabályok szerint saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, szerződést vagy más jogügyletet köthet, perelhet és perelhető, továbbá a jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezet.

(2)   A 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően az (1) bekezdésben említett együttes védjegy esetén a megjelölés oltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. Ebben az esetben az együttes közösségi védjegy jogosultja nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a védjegyoltalom alatt álló megjelölést; a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.

(3)   Az együttes közösségi védjegyre az e rendeletben foglalt rendelkezéseket a 67–74. cikkekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [helyesen: Az együttes közösségi védjegyre a 67–74. cikk eltérő rendelkezése hiányában az e rendeletben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni].”

11.

A védjegyrendelet 67. cikke az együttes védjegy használatára vonatkozó szabályzat elfogadását írja elő:

„(1)   Az együttes közösségi védjegy bejelentőjének az előírt határidőn belül be kell nyújtania a védjegy használatára vonatkozó szabályzatot.

(2)   A szabályzatnak tartalmaznia kell az együttes közösségi védjegy használatára jogosult személyek felsorolását, a védjegyjogosult szervezetben való tagság feltételeit, valamint – ha van ilyen – a védjegy használatának feltételeit, ideértve az azok megsértése esetére kilátásba helyezett jogkövetkezményeket is. A 66. cikk (2) bekezdésében említett együttes közösségi védjegy használatára vonatkozó szabályzatban lehetővé kell tenni mindazok csatlakozását a védjegyjogosult szervezethez, akiknek árui vagy szolgáltatásai az érintett földrajzi helyről származnak.”

12.

2014. július 9‑én az M. J. Dairies EOOD az alábbi ábrán látható színes ábrás védjegy ( 6 ) lajstromozását kérte az EUIPO‑tól:

13.

A lajstromozást a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29., 30. és 43. osztályba tartozó – bizonyos élelmiszereket, köztük sajtokat, valamint bizonyos vendéglátási szolgáltatásokat magukban foglaló – árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban kérték.

14.

A Foundation az EUIPO által 2000. július 14‑én a 29. osztályba tartozó, sajtként leírt áruk vonatkozásában 1082965. számon lajstromozott HALLOUMI együttes szóvédjegy jogosultja. ( 7 )2014. november 12‑én a Foundation felszólalást nyújtott be a bejelentéssel szemben különösen a védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőségre hivatkozva.

15.

A felszólalási osztály elutasította a felszólalást, és az ezzel szemben benyújtott fellebbezés szintén eredménytelen maradt. A megtámadott 2018. szeptember 25‑iFoundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi kontra EUIPO – M. J. Dairies (BBQLOUMI) ítélettel (T‑328/17, nem tették közzé, EU:T:2018:594) végül a Törvényszék a fellebbezési tanács határozatával szemben indított keresetet is elutasította.

16.

E határozatok lényegében azon a megfontoláson alapulnak, hogy a HALLOUMI védjegy egy ismert ciprusi sajt nevének felel meg, és ezért csak csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik. A bejelentett védjegyhez képest fennálló különbségekre tekintettel ezért az EUIPO szervezeti egységei és a Törvényszék nem állapított meg összetéveszthetőséget.

17.

A Bíróságnak jelenleg a Foundation által 2018. december 5‑én benyújtott fellebbezés tárgyában kell döntenie.

18.

A Foundation azt kéri, hogy a Bíróság:

19.

Az EUIPO és az M. J. Dairies EOOD azt kéri, hogy a Bíróság:

20.

Az érintettek írásban és a 2019. szeptember 12‑i tárgyaláson szóban nyilatkoztak.

21.

A Foundation a fellebbezést négy, egymással részben összefüggő jogalapra alapítja. Az első két jogalap annak kérdésére vonatkozik, hogy az együttes védjegyeknek különleges megkülönböztető képességet kell‑e tulajdonítani (erről lásd a B. pontot). A harmadik jogalappal a Foundation azt kifogásolja, hogy a Törvényszék téves kritériumot alkalmazott a két védjegy közötti összetéveszthetőség értékelése során (erről lásd az A. pontot). Negyedik jogalapjával pedig arra hivatkozik, hogy bár a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács hibákat vétett védjegyének értékelésénél, mégsem utalta vissza az ügyet a fellebbezési tanács elé (erről lásd a C. pontot).

22.

A Bíróság adott esetben arra szorítkozhat, hogy csak a harmadik jogalapról dönt, mivel a megtámadott ítélet eredeti angol – tehát az eljárás nyelvének megfelelő – nyelvi változatának 71. pontja téves jogalkalmazáson alapult.

23.

Az említett pontban a Törvényszék azt állapította meg, hogy nem állhat fenn összetéveszthetőség az érintett fogyasztói körben, jóllehet a szóban forgó védjegyek árujegyzékében szereplő áruk a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő szolgáltatások kivételével részben azonosak, részben pedig bizonyos mértékben hasonlóak. A csekély megkülönböztető képességgel rendelkező, leíró jellegű korábbi védjegy esetében fennálló vizuális, fonetikus és fogalmi hasonlóság ugyanis nem elegendő az összetéveszthetőség vélelmezéséhez. ( 8 )

24.

E megállapítás már önmagában is érthetetlen, mivel az összetéveszthetőség vizsgálata nem arról szól, hogy az összetéveszthetőség vélelmezhető‑e. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vásárlóközönség tudatában fennálló összetévesztés veszélyét sokkal inkább átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns tényezőjét. ( 9 ) Meg kell tehát állapítani, hogy a veszély konkrétan fennáll‑e.

25.

A Bíróság már azt is megállapította, hogy valamely leíró jellegű lajstromozott védjegy bizonyos fokú megkülönböztető képességét el kell ismerni, és ezért e védjegy és valamely későbbi védjegy között összetéveszthetőség állhat fenn. ( 10 ) A megtámadott ítélet 49. pontjában egyébként a Törvényszék is elismeri a két védjegy közötti összetéveszthetőség elméleti lehetőségét.

26.

A megtámadott ítélet eredeti angol nyelvi változatának 71. pontja szerint azonban a Törvényszék nem értékelte konkrétan, hogy fennáll‑e az összetéveszthetőség, hanem azt a szabályt állapította meg, hogy a csekély megkülönböztető képességgel rendelkező, leíró jellegű korábbi védjegy esetében fennálló vizuális, fonetikus és fogalmi hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség fennállásához.

27.

A megtámadott ítélet eljárás nyelve szerinti eredeti nyelvi változatának 71. pontja tehát téves jogalkalmazáson alapult, aminek főszabály szerint az ítélet hatályon kívül helyezését kell eredményeznie. Mivel a Bíróság nem végezheti el maga a releváns szempontok Törvényszék által elmulasztott értékelését, az ügyet ezenfelül vissza kellene utalni a Törvényszék elé.

28.

Amint azt azonban az EUIPO is megjegyzi, a Törvényszék ténylegesen a megtámadott ítélet – a Bíróság belső munkanyelvének megfelelő – francia nyelvi változata alapján hozta meg ezen ítéletet. E nyelvi változat 71. pontjában a Törvényszék többek között megállapítja, hogy a rendelkezésre álló elemek nem elegendőek ahhoz, hogy az összetéveszthetőség fennállására lehessen következtetni. A Törvényszék tehát ténylegesen értékelte a konkrét esetet, és ítéletét csak hibásan fordították le az eljárás nyelvére.

29.

Bár az EUIPO és az M. J. Dairies az átfogó összefüggésre tekintettel a megtámadott ítélet 71. pontja angol nyelvi változatának a francia nyelvi változatnak megfelelő értelmezését javasolja, ezt mindenesetre az összetéveszthetőség értékelését illetően kizártnak tartom. A Bíróság ítéleteinek egyes nyelvi változataiban szereplő kijelentésekkel kapcsolatos kétségek esetén minden bizonnyal ajánlatos a francia nyelvi változathoz fordulni, az eljárás nyelvére vonatkozó rendelkezések azonban abszurddá válnának, ha az e nyelven megfogalmazott egyértelmű kijelentések contra iudicum ( 11 ) megváltoztathatók lennének a francia nyelvi változatra tekintettel történő értelmezés útján. Az ilyen változtatásokat sokkal inkább a Törvényszék eljárási szabályzatának 164. cikke szerinti kijavítás útján kell elvégezni.

30.

A Foundation álláspontjával ellentétben e fordítási hiba kijavítását semmiképpen sem zárja ki a Törvényszék eljárási szabályzata 164. cikkének (2) bekezdésében rögzített, az ítélet kihirdetésétől számított kéthetes határidő. Az M. J. Dairies ugyanis helyesen hangsúlyozza, hogy e határidő kizárólag a felek kijavítás iránti kérelmeire vonatkozik, a hivatalból elvégzett kijavításra azonban nem. ( 12 )

31.

A Törvényszék eljárási szabályzata 164. cikkének (1) bekezdése szerinti kijavításra elírások, számítási hibák és nyilvánvaló pontatlanságok esetében van lehetőség. Ez – nyilvánvaló pontatlanságként – a fordítási hibát is magában foglalja. ( 13 )

32.

Nagyobb súllyal esik azonban latba az a kifogás, hogy a Törvényszék a kijavítással legalábbis részben megfosztja jogalapjától a fellebbezést. Mindazonáltal csak tovább hosszabbítaná az eljárást, és további költségeket okozna, ha a megtámadott ítéletet egy nyilvánvaló fordítási hiba miatt helyeznénk hatályon kívül, ha a Törvényszék már kijavította e hibát. Az ügy visszautalását követően ugyanis a Törvényszék végső soron újból ugyanazzal az – immár helyesen lefordított – indokkal utasítaná el a keresetet.

33.

Ezt azzal a megjegyzéssel kell kiegészíteni, hogy a kijavítás nem korlátozhatja a felek jogvédelmét. A kijavítással ezért főszabály szerint új határidőnek kell kezdődnie az ítélet kijavított részeit – de kizárólag e részeit – megtámadó fellebbezés benyújtását illetően. A Bíróság vagylagosan határidőt adhat a jelen eljárás feleinek érveik módosítására.

34.

Mivel a Törvényszék a 2019. szeptember 17‑iFoundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi kontra EUIPO – M. J. Dairies (BBQLOUMI) végzéssel (T–328/17, nem tették közzé, EU:T:2019:662) kijavította a fordítási hibát, a harmadik jogalap a jelenlegi formájában hatástalan.

35.

Ezért a többi jogalappal foglalkozom.

36.

Első két jogalapjával a Foundation elsődlegesen a megtámadott ítélet 41. pontját és emellett annak 71. pontját kifogásolja, a Foundation azonban ténylegesen azt követeli, hogy a védjegyrendeletet és különösen az összetéveszthetőségre vonatkozó szabályokat eltérő módon alkalmazzák az együttes védjegyek és az egyedi védjegyek esetében. E tekintetben a Foundation érvelése három szintből áll: a Foundation egyrészt azt állítja, hogy a Törvényszék megköveteli tőle annak bizonyítását, hogy lajstromozott együttes védjegye megkülönböztető képességgel rendelkezik. A Foundation másrészt úgy véli, hogy a lajstromozott együttes védjegynek szükségszerűen fokozott megkülönböztető képességet kell tulajdonítani, még ha az leíró jellegű is. A Foundation harmadrészt arra hivatkozik, hogy mindenesetre a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése szerinti, tehát kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből álló együttes védjegyek megkülönböztető képessége nem értékelhető az általános kritériumok alapján.

37.

Ezen érveket mindazonáltal először el kell helyezni az összetéveszthetőség Foundation által hivatkozott kizáró okával fennálló összefüggésben.

38.

A Foundation érvei a véleménye szerint a saját védjegye és a vitatott védjegy között fennálló összetéveszthetőségre vonatkoznak.

39.

A védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, amely a védjegyrendelet 67–74. cikkének eltérő rendelkezése hiányában ugyanezen rendelet 66. cikkének (3) bekezdése alapján az együttes védjegyekre is alkalmazandó, a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. ( 14 )

40.

A védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy mind a bejelentett, mind a korábbi védjegy azonos vagy hasonló legyen, és a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek a korábbi védjegy áruihoz vagy szolgáltatásaihoz, és e feltételeknek együttesen kell teljesülniük. ( 15 )

41.

Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva. Az ezen tényezők közötti kölcsönös függőség ugyanis a védjegyrendelet (8) preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a hasonlóság fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni, amelynek értékelése különösen a védjegy piaci ismertségétől, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől függ. ( 16 )

42.

Ezenkívül az egyedi védjegyekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. ( 17 ) Azok a védjegyek tehát, amelyek önmagukban vagy piaci ismertségüknél fogva erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkeznek, kiterjedtebb oltalmat élveznek védjegyként, mint azok, amelyek csekélyebb megkülönböztető képességgel rendelkeznek. ( 18 ) A következőkben mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy e megfontolások mennyiben vonatkoztathatók az együttes földrajzi védjegyekre (erről lásd a 4. pontot).

43.

A megkülönböztető képesség fogalma azt jelenti az egyedi védjegyekkel összefüggésben, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak vagy szolgáltatásnak adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését. ( 19 )

44.

A védjegyrendelet 66. cikkének (1) bekezdése szerint az együttes védjegynek meg kell különböztetnie a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Az ilyen együttes védjegy alapvető rendeltetése tehát az áruk és szolgáltatások együttes kereskedelmi származásának a biztosítása. ( 20 )

45.

A Foundation különösen a megtámadott ítélet 41. pontját kifogásolja. E pont szerint az együttes védjegy jogosultjának feladata a védjegy megkülönböztető képessége mértékének bizonyítása, mivel ő kíván a felszólalási eljárásban arra támaszkodni.

46.

A Foundation részben nyilvánvalóan úgy értelmezi a Törvényszék megállapítását, hogy már a lajstromozott együttes védjegy megkülönböztető képességének fennállását is bizonyítani kell.

47.

A Törvényszék megállapítása valóban kétségesnek tűnik annyiban, amennyiben sem a Törvényszék által ennek alátámasztására közvetlenül hivatkozott Tulliallan Burlington kontra EUIPO ítélet, ( 21 ) sem a közvetetten hivatkozott Anheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet ( 22 ) nem tartalmaz a lajstromozott együttes védjegyek megkülönböztető képességével kapcsolatos bizonyítási teherre vonatkozó kijelentést.

48.

A védjegyrendelet Törvényszék által szintén hivatkozott 76. cikke viszont releváns annyiban, amennyiben e cikk (1) bekezdésének második mondata szerint a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a hivatal a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van. E rendelkezés azonban ugyanúgy nem követeli meg a lajstromozott együttes védjegyek megkülönböztető képességének külön bizonyítását, mint az említett két ítélet.

49.

Egyértelműbbé teszi a helyzetet – a Foundation keresetlevélben megfogalmazott követelésének megfelelően ( 23 ) – a Törvényszék által „analógia útján” alkalmazott Formula One Licensing kontra OHIM ítélet. ( 24 )Ezen ítéletet úgy értelmezem, hogy a lajstromozott védjegy szükségszerűen bizonyos minimális fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik, amíg nem törlik. ( 25 ) Ennek külön bizonyítása nem követelhető meg.

50.

Ugyanez következik a megtámadott ítélet 41. pontjából is, mivel e pont szerint csak a megkülönböztető képesség mértékét („level”, „niveau”) kell bizonyítani, miközben a Törvényszék elismeri bizonyos minimális fokú („a certain degree”, „un certain degré”) megkülönböztető képesség fennállását, amit a 47. pontban újból megerősít. Ezt támasztja alá a megtámadott ítélet Foundation által szintén kifogásolt 71. pontja is, amelyben a Törvényszék megállapítja ugyan, hogy a HALLOUMI együttes védjegy csak csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, ezzel azonban egyidejűleg bizonyos minimális fokú megkülönböztető képesség fennállását is kifejezésre juttatja.

51.

A megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul tehát a Foundation azon érve, hogy a Törvényszék megkövetelte annak bizonyítását, hogy valamely lajstromozott együttes védjegy egyáltalán megkülönböztető képességgel rendelkezik. Ezen érvet ezért el kell utasítani.

52.

Valójában azonban a Foundationt nem az foglalkoztatja, hogy elismerik‑e együttes védjegyének bizonyos minimális fokú megkülönböztető képességét, hanem általánosan az együttes védjegyek fokozott megkülönböztető képességének elismerését követeli. Ezzel egyúttal a külön bizonyítás szükségességének kérdése is tárgytalanná válna.

53.

E követelést azonban el kell utasítani.

54.

Mivel a védjegyrendelet 66. cikkének (1) bekezdése szerint az együttes védjegy célja az együttes kereskedelmi származás biztosítása, a 66. cikk (3) bekezdése alapján az együttes védjegyekre is alkalmazandó 4. cikke alapján kizárólag olyan megjelölés lehet európai uniós védjegyoltalom tárgya, amely alkalmas arra, hogy az e megjelöléssel ellátott áruk vagy szolgáltatások e származását megkülönböztesse. ( 26 ) Valamely együttes védjegy lajstromozása következésképpen, akárcsak egyéb védjegyek lajstromozása, e védjegy megkülönböztető képességének fennállását feltételezi.

55.

Semmi nem támasztja alá viszont azt a feltételezést, hogy valamely együttes védjegy – akár csak lajstromozása miatt – szükségszerűen különleges megkülönböztető képességgel rendelkezne. ( 27 ) Ellenkezőleg, az együttes védjegyek, akárcsak minden más védjegy, kisebb vagy nagyobb mértékű megkülönböztető képességgel rendelkezhetnek. Amint azt az EUIPO példák útján szemléletesen bemutatja, a megkülönböztető képesség mértéke e tekintetben egyrészt a választott konkrét megjelöléstől, másrészt pedig további megkülönböztető képességnek a megjelölés használata útján történő megszerzésétől függ. Az együttes védjegyek megkülönböztető képességét tehát főszabály szerint az általános szabályok alapján kell értékelni.

56.

Az első két jogalap ennélfogva a tekintetben is megalapozatlan, hogy a Foundation a lajstromozott együttes védjegyek szükségszerűen fokozott megkülönböztető képességére hivatkozik.

57.

Nehezebb választ adni arra a kérdésre, hogy a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése szerinti együttes földrajzi védjegyek megkülönböztető képessége értékelhető‑e az általános kritériumok alapján.

58.

A védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően együttes védjegy esetén a megjelölés oltalomban részesüljön akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. A 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha többek között kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelzésekből áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetésére használhatnak.

59.

A DARJEELING együttes védjegy, ( 28 ) amely az eddigi legfontosabb, együttes védjegyekkel kapcsolatos ítélet tárgyát képezte, szép példa a védjegyrendelet 66. cikke (2) bekezdésének alkalmazására, mivel a DARJEELING (Dardzsiling) egy indiai város és körzet neve. A DARJEELING emellett egy itt termesztett, különösen ismert fekete tea neve is egyben.

60.

A Foundation érve úgy értelmezhető, hogy legalábbis az együttes földrajzi védjegyek megkülönböztető képessége nem értékelhető az általános kritériumok alapján, hanem azoknak automatikusan fokozott megkülönböztető képességet kell tulajdonítani.

61.

Már a Foundation ezen érvének elfogadhatósága is kétséges.

62.

A Foundationnek a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatos érvei ugyanis legfeljebb közvetetten hivatkoznak a megtámadott ítélet esetleges jogi hibáira, nem jelölik azonban meg a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdése követelményeinek megfelelően pontosan, hogy a Törvényszék mely megállapításai alapulhatnak téves jogalkalmazáson.

63.

Érvelésében a Foundation nem tesz többek között egyértelmű különbséget általánosságban az együttes védjegy és az együttes földrajzi védjegy között.

64.

A Foundationnek a védjegyrendelet 66. cikke (2) bekezdésének esetleges megsértésével kapcsolatos érve is ellentmondásos: a Foundation egyrészt arra hivatkozik, hogy nem e rendelkezés miatt kell felszólalásának eredményesnek lennie, ( 29 ) másrészt a rendelkezés mégiscsak jelentőséggel bír. ( 30 ) Ez az ellentmondásosság nem egyeztethető össze a fellebbezéssel szemben a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjában támasztott követelményekkel, és szintén az érv elfogadhatatlanságát eredményezi. ( 31 )

65.

Következésképpen elfogadhatatlan a Foundationnek az együttes földrajzi védjegyek megkülönböztető képességével kapcsolatos érve.

66.

Még ha elfogadható lenne is a Foundationnek az együttes földrajzi védjegyhez kapcsolódó jogkövetkezményekkel kapcsolatos érve, az egyébként is hatástalan lenne.

67.

Az EUIPO ugyanis helyesen hivatkozik arra, hogy kétséges, hogy a HALLOUMI védjegy egyáltalán a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése értelmében vett védjegynek minősül‑e, és hogy a Törvényszék nem tett ezzel kapcsolatos megállapításokat.

68.

A Foundation nem tesz kifogást az ezzel kapcsolatos megállapítások hiányára vonatkozóan.

69.

A DARJEELING‑től eltérően a HALLOUMI továbbá nem egy konkrét helyet jelöl, hanem azt csak egy helyhez, mégpedig Ciprushoz kapcsolják – legalábbis a Törvényszék eddigi ítélkezési gyakorlatában. ( 32 ) Adott esetben még ez is kétségbe vonható, mivel az ilyen jellegű sajtok, gyakran azonos vagy hasonló elnevezéssel, úgy tűnik, a régió más országaiban is elterjedtek.

70.

Ezért nem feltételezhető, hogy a HALLOUMI a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése értelmében vett védjegy, és az e rendelkezés joghatásaival kapcsolatos esetleges megállapítások már nem befolyásolhatnák a jogvita kimenetelét.

71.

Ha azonban a Bíróság mégis érdemben kíván foglalkozni a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdésével, mindenekelőtt le kell szögezni, hogy e rendelkezés egy kakukktojás a védjegyjogban. A leíró jellegű védjegyek 7. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában rögzített tilalma nyilvánvalóan e kifejezések rendelkezésre állásának követelményéből ered. ( 33 ) A piac más szereplőinek is lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy e leírásokat saját áruikra vagy szolgáltatásaikra használják. A fogyasztók ugyanakkor nem feltétlenül a kereskedelmi származás megjelölésére szolgáló jelzésként, hanem a termék leírásaként értelmezik a leíró jellegű védjegyeket. ( 34 )

72.

Ez vonatkozik a védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti földrajzi jelzésekre is. A fogyasztók ugyanis a földrajzi származás megjelölésére szolgáló jelzésként vagy akár egy adott helyhez kapcsolt termék leírásaként észlelhetik azokat, nem pedig az (együttes) kereskedelmi származás megjelölésére szolgáló jelzésként.

73.

A tárgyaláson ezért az EUIPO helyesen hivatkozott arra, hogy a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése szerinti előnyben részesítés hasonló hatást fejt ki, mint valamely leíró jellegű védjegy lajstromozása a már említett Formula One Licensing kontra OHIM ítélet alapján. ( 35 ) Az ilyen védjegynek bizonyos szükséges minimális fokú megkülönböztető képességet tulajdonítanak lajstromozását igazolandó, de nem szükségszerűen fokozott megkülönböztető képességet.

74.

Ugyanezt állapítja meg a Törvényszék is, amikor a megtámadott ítélet 71. pontjában csak bizonyos minimális fokú megkülönböztető képességet tulajdonít a HALLOUMI védjegynek, és ezért elutasítja az összetéveszthetőség fennállását.

75.

A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 50–53. és 70. pontjában kifejezetten megállapította, hogy a HALLOUMI védjegyet nem az (egyedi vagy együttes) kereskedelmi származás jelöléseként észlelik, hanem egy sajtkülönlegesség jelöléseként. ( 36 ) A védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése azonban akkor sem részesíti előnyben egy adott áru leírását, ha a fogyasztók ahhoz adott esetben adott földrajzi származást kapcsolnak. Valamely védjegy észlelésének értékelése egyébként ténybeli jellegű, és azt ezért nem vizsgálhatja felül a Bíróság a fellebbezési eljárásban. ( 37 )

76.

Ezzel magyarázható a Foundation azon álláspontja, hogy az együttes földrajzi védjegyek kifejezett megengedését megfosztaná hatékony érvényesülésétől, ha az ilyen együttes védjegyeknek az összetéveszthetőség értékelése szempontjából csak csekély megkülönböztető képességet tulajdonítanának.

77.

A Foundation azon célja azonban, hogy HALLOUMI védjegyét megerősítse, nem érhető el azzal, hogy az együttes földrajzi védjegyeknek automatikusan erőteljesebb megkülönböztető képességet tulajdonítunk. E megkülönböztető képesség ugyanis fiktív maradna: a fogyasztók még így sem a termék együttes kereskedelmi származásának megjelölésére szolgáló jelzésként észlelnék a földrajzi jelzést.

78.

Az együttes földrajzi védjegynek sokkal inkább egy teljesen más funkciót kellene tulajdonítani, például azt, hogy az ilyen védjegyek kizárólagosan biztosítják az érintett áruk vagy szolgáltatások adott földrajzi származását.

79.

Ehhez azonban kifejezett szabályozásra lett volna szükség, mivel a védjegyrendelet 66. cikkének (3) bekezdése értelmében a 67–74. cikk eltérő rendelkezése hiányában a rendeletben foglalt (általános) rendelkezéseket kell alkalmazni.

80.

Ezért erősítette meg a Bíróság a DARJEELING együttes földrajzi védjeggyel kapcsolatos ítéletével az általános elvek együttes földrajzi védjegyekre való alkalmazását. A Bíróság hangsúlyozta, hogy amint az magából a védjegyrendelet 66. cikke (2) bekezdésének a szövegezéséből kitűnik, a megjelölésekből vagy jelzésekből álló, a forgalomban az áruk vagy a szolgáltatások földrajzi származásának feltüntetésére használható együttes védjegyek megegyeznek az ugyanezen cikk (1) bekezdése szerinti együttes védjegyekkel. Márpedig a hivatkozott (1) bekezdés szerint kizárólag olyan megjelölések minősülhetnek együttes védjegynek, amelyek alkalmasak arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék. ( 38 )

81.

A védjegy alapvető rendeltetése az áru származásának a biztosítása a fogyasztók számára, abban az értelemben, hogy a védjegynek köszönhetően lehet a védjeggyel jelölt árut vagy szolgáltatást egy adott vállalkozástól származóként azonosítani, és ezáltal más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól megkülönböztetni. ( 39 )

82.

Az az álláspont, miszerint a védjegyrendelet 66. cikkének (2) bekezdése szerinti együttes (földrajzi) védjegyek alapvető rendeltetése az e védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások földrajzi, nem pedig kereskedelmi származásának a megjelölése, ezen alapvető rendeltetés téves értelmezését jelentené. ( 40 )

83.

Valamely együttes földrajzi védjegy megkülönböztető képességét is az alapján kell tehát értékelni, hogy mennyiben jelöli meg az adott áru vagy szolgáltatás együttes kereskedelmi származását.

84.

Mint azonban már kifejtettem, a Törvényszék ténybeli megállapításai szerint a HALLOUMI védjegyhez legfeljebb csekély mértékben kötődik ilyen megjelölés. Következésképpen nem alapulnak téves jogalkalmazáson a Törvényszéknek a HALLOUMI védjegy megkülönböztető képességével és az összetéveszthetőséggel kapcsolatos megfontolásai, valamint különösen a megtámadott ítélet 41. és 71. pontja, ahol a Törvényszék csak olyan minimális fokú megkülönböztető képességet tulajdonít a HALLOUMI védjegynek, amely nem elegendő ahhoz, hogy összetéveszthetőség álljon fel a vitatott védjeggyel.

85.

Az sem szól e következtetés ellen, hogy az jelentős mértékben korlátozza a védjegyrendelet 66. cikke (2) bekezdésének hatékony érvényesülését és az együttes földrajzi védjegyek oltalmát. Az együttes földrajzi védjegyek jogosultjai ugyanis továbbra is élvezik azt a minimális védelmet, amely lehetővé teszi számukra, hogy megakadályozzák azonos védjegyek azonos áruk tekintetében történő lajstromozását. Emellett a védjegy észlelését is befolyásolhatják, ha azt olyan módon használják, hogy az megkülönböztető képességre tesz szert. ( 41 )

86.

Végső soron nem is szükséges szélesebb körű védelmet biztosítani, mivel az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és oltalom alatt álló földrajzi jelzésekre vonatkozó rendelkezések ( 42 ) megfelelő, védjegyoltalomtól független védelmet nyújthatnak. E rendelkezések azt a további előnyt nyújtják az együttes földrajzi védjeggyel szemben, hogy az 1151/2012/EU rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket minden olyan gazdasági szereplő használhatja, amely az adott termékleírásnak megfelelő terméket forgalmaz. A védjegyrendelet 67. cikkének (2) bekezdése által előírt, védjegyjogosult szervezetben való tagság nem szükséges ehhez. Az EUIPO egyébként helyesen hangsúlyozza, hogy ellentmondásos lenne, ha a gyártói, illetve termelői szervezetek a földrajzi nevek tekintetében azonos vagy akár nagyobb mértékű védelemre tehetnének szert a védjegyjog alapján, mint az oltalom alatt álló eredetmegjelölések rendszerében.

87.

Az első két jogalapot következésképpen teljes egészében el kell utasítani.

88.

A negyedik jogalappal a Foundation azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a fellebbezési tanács szerepébe helyezkedett ahelyett, hogy az ügyet visszautalta volna.

89.

A megtámadott ítélet 63. és 64. pontjában a Törvényszék a fellebbezési tanács azon megállapítását kifogásolja, hogy a két megjelölés fonetikusan eltérő. A Törvényszék ezenfelül a megtámadott ítélet 64–68. pontjában vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, hogy a megjelölések fogalmilag eltérőek. Ellenkezőleg, csekély fonetikus és fogalmi hasonlóság áll fenn.

90.

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 71. pontjában e megállapításokra figyelemmel átfogóan értékeli az összetéveszthetőséget, és arra a következtetésre jut, hogy az nem áll fenn.

91.

A negyedik jogalap szerint legalábbis ezen átfogó értékelés a fellebbezési tanács kizárólagos hatáskörébe tartozik.

92.

Ezen álláspont azonban téves, mivel a Törvényszék a védjegyrendelet 65. cikkének (3) bekezdése alapján nemcsak hatályon kívül helyezheti a fellebbezési tanács határozatát, hanem meg is változtathatja azt.

93.

A Törvényszék számára biztosított megváltoztatásra vonatkozó hatáskör nem ruházza őt fel ugyan azzal a jogkörrel, hogy a fellebbezési tanács értékelését a saját értékelésével váltsa fel, és főleg nem azzal, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács még nem foglalt állást. A megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlása azonban kiterjed azokra az esetekre, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia. ( 43 )

94.

A megtámadott ítéletben sem tett mást a Törvényszék akkor, amikor a fonetikus és fogalmi hasonlóság fellebbezési tanács által elvégzett értékelését kijavította, majd e módosított értékelésekre figyelemmel új átfogó értékelést végzett, amely ugyanazzal az eredménnyel járt, mint a fellebbezési tanács értékelése.

95.

A negyedik jogalapot ezért el kell utasítani.

96.

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. A 138. cikk (1) bekezdése értelmében, amely az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

97.

Mivel a Foundation pervesztes lett, főszabály szerint őt kell kötelezni a költségek viselésére.

98.

Mindazonáltal aránytalan lenne a Foundationt kötelezni a harmadik jogalappal összefüggésben felmerült költségek viselésére, mivel e jogalap az Európai Unió Bírósága által vétett fordítási hibán alapul. E tekintetben először mindegyik félnek magának kell viselnie saját költségeit. Ezt követően megvizsgálhatják, hogy ezzel kapcsolatban érvényesítenek‑e kártérítési igényt az Európai Unió Bíróságával szemben.

99.

Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: