1.

A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv ( 2 ) 3. cikkének, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv ( 3 ) 85c. cikkének, valamint az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikknek az értelmezésére vonatkozik.

2.

E kérelmet az egyrészről A, egy Hollandiában közforgalmú gyógyszertárat, valamint egy kifejezetten francia ügyfélkört megcélzó internetes oldalt üzemeltető, holland jog szerinti társaság, másrészről franciaországi közforgalmú gyógyszertárak üzemeltetői és a franciaországi gyógyszerészek szakmai érdekeit képviselő egyesületek közötti jogvitában terjesztették elő. Ez az internetes oldal egy értékesítési portált foglal magában, amelyen kötelező orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszereket, valamint drogériai termékeket kínálnak. A fent említett gyógyszertár‑üzemeltetők és egyesületek azt róják A terhére, hogy tisztességtelen versenymagatartást tanúsított azzal, hogy ezt az internetes oldalt több formában megjelenő, széles körű reklámkampány keretében népszerűsítette a francia ügyfélkör felé. Véleményük szerint A megsértette azt a francia szabályozás által előírt kötelezettséget is, hogy az első rendelés jóváhagyása előtt minden beteggel egészségügyi kérdőívet töltessen ki.

3.

A jelen ügyben a Bíróságnak azt kell pontosítania, hogy egy tagállam mennyiben jogosult szabályozni egyrészről a más tagállamokban letelepedett gyógyszerészek által nyújtott, rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek online értékesítésére vonatkozó szolgáltatások e gyógyszerészek általi reklámozását, másrészről az ilyen gyógyszerek online rendelésének folyamatát.

4.

A 2000/31 irányelv 1. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Ez az irányelv a belső piac megfelelő működéséhez kíván hozzájárulni az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgásának biztosítása által.

(2)   Ez az irányelv az (1) bekezdésben megállapított célkitűzés eléréséhez szükséges mértékben közelít egymáshoz bizonyos, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra alkalmazandó, a belső piaccal, a szolgáltatók letelepedésével, a kereskedelmi tájékoztatással, az elektronikus úton kötött szerződésekkel, a közvetítő szolgáltatók felelősségével, a magatartási kódexekkel, a jogviták peren kívüli rendezésével, a bírósági keresetekkel és a tagállamok közötti együttműködéssel kapcsolatos nemzeti rendelkezéseket.”

5.

A 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” fogalmát a 98/48/EK irányelvvel ( 4 ) módosított 98/34/EK irányelv ( 5 ) 1. cikkének 2. pontjára hivatkozással határozza meg. Ez utóbbi rendelkezés „bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás[ra]” vonatkozik. Az (EU) 2015/1535 irányelv, ( 6 ) amely a 98/34 irányelv helyébe lépett, 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában átveszi ezt a fogalommeghatározást. A 2015/1535 irányelv 10. cikke második bekezdésének megfelelően „[a] hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni”.

6.

A 2000/31 irányelv 2. cikkének h) pontjában úgy határozza meg a „szabályozott terület” fogalmát, mint „a tagállamok jogrendszereiben meghatározott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra, illetve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra alkalmazandó követelmények[et], tekintet nélkül arra, hogy általános jellegűek vagy kifejezetten e szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkoznak”. E rendelkezés pontosítja, hogy:

7.

A 2000/31 irányelv „Belső piac” címet viselő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe.

(2)   A tagállamok nem korlátozhatják a szabályozott területtel összefüggő okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a mellékletben említett területekre.

(4)   A tagállamok tehetnek a (2) bekezdéstől történő eltérésre irányuló intézkedéseket egy adott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében, ha a következő feltételek teljesülnek:

– […]”

8.

Ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy a valamely szabályozott szakma képviselője által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képező vagy ilyen szolgáltatásnak minősülő kereskedelmi tájékoztatás alkalmazása akkor legyen engedélyezhető, ha azok megfelelnek [helyesen: ha az megfelel] a szakmai szabályoknak, így különösen az adott szakma függetlenségére, méltóságára és megbecsülésére, a szakmai titoktartásra, valamint az ügyfelekkel és a szakma többi képviselőjével szembeni tisztességre vonatkozó szabályoknak”.

9.

A 2001/83 irányelv 85c. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésre történő kínálását tiltó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gyógyszerek információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztüli lakossági távértékesítésére – a [98/34] irányelvben meghatározottak szerint – az alábbi feltételek mellett kerül sor:

[…]

(2)   A tagállamok a közegészségügy védelme alapján az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül lakossági távértékesítésre kínált gyógyszerek területükön történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltételeket írhatnak elő.”

10.

Ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdése, amely az irányelv „Reklámozás” címet viselő VIII. címének első rendelkezése, a következőket rögzíti:

„(1)   E cím alkalmazásában a »gyógyszerek reklámozása« kifejezés magában foglalja azokat az információkat, illetve ügynöki tevékenységet vagy vásárlásra való ösztönzést [helyesen: az olyan tájékoztatás, ügynöki tevékenység vagy vásárlásra ösztönzés valamennyi formáját], amelynek célja a gyógyszerek rendelésének, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának az elősegítése; ez különösen a következőkre vonatkozik:

[…]”

11.

A közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. cikke értelmében „[t]ilos a gyógyszerészek számára az ügyfélkör szakmai méltósággal ellentétesnek tekintett eljárásokkal és eszközökkel történő megkeresése”.

12.

Ugyanezen törvénykönyv R. 4235‑64. cikke rögzíti, hogy „[a] gyógyszerész semmilyen eljárással vagy eszközzel nem buzdíthatja betegeit a túlzott gyógyszerfogyasztásra”.

13.

Az ügy Bírósághoz benyújtott irataiból kitűnik, hogy az arrêté du 28 novembre 2016 du ministre des affaires sociales et de la santé relatif aux bonnes pratiques de dispensation des médicaments dans les pharmacies d’officine, les pharmacies mutualistes et les pharmacies de secours minières (a gyógyszerek közforgalmú, szövetkezeti és bányászati egyesületi gyógyszertárakban történő kiadásának a közegészségügyről szóló törvénykönyv L. 5121‑5. cikkében említett helyes gyakorlatáról szóló, 2016. november 28‑i szociális és egészségügyi miniszteri rendelet (JORF, 2016. december 1., 25. sz.; a továbbiakban: a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet) rendelkezik egy melléklettel, amelynek a „Gyógyszerek elektronikus kereskedelmére alkalmazandó kiegészítő szabályok” című 7. szakaszában található, „Gyógyszerészi tanács” címet viselő 7.1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A gyógyszerek elektronikus kereskedelmére szolgáló internetes oldalt oly módon kell kialakítani, hogy gyógyszert csak akkor lehessen kiadni, ha a megrendelés jóváhagyása előtt lehetőséget biztosítottak a beteg és az érintett gyógyszertár gyógyszerésze közötti interaktív kommunikációra. A beteg által feltett kérdésre adott automatizált válasz tehát nem elegendő a beteg egyedi esetéhez igazodó tájékoztatás és tanácsadás biztosításához.

A gyógyszerésznek szüksége van a beteg bizonyos személyes adataira ahhoz, hogy meggyőződhessen arról, hogy a megrendelés megfelel a beteg egészségi állapotának, és hogy feltárhassa az esetleges ellenjavallatokat. Ezért az első rendelés jóváhagyása előtt a gyógyszerész az interneten rendelkezésre bocsát egy kérdőívet, amelyben a beteg életkorára, súlyára, magasságára, nemére, folyamatban lévő kezeléseire, allergiás kórtörténetére, az ellenjavallatokra, és adott esetben a terhességre vagy a szoptatásra vonatkozó kérdések szerepelnek. A betegnek tanúsítania kell ezen információk hitelességét.

A kérdőívet az első rendelés alkalmával, a megrendelés jóváhagyásának folyamata során kell kitölteni. Ha a kérdőívet nem töltötték ki, nem lehet gyógyszert kiadni. A gyógyszerész ezt követően a megrendelés jóváhagyása előtt jóváhagyja a kérdőívet, ezzel igazolva, hogy tudomást szerzett a beteg által szolgáltatott információkról.

A kérdőív aktualizálását minden megrendelés során fel kell ajánlani.

[…]”

14.

Amint az az ügy Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, az arrêté du 28 novembre 2016 du ministre des affaires sociales et de la santé relatif aux règles techniques applicables aux sites Internet de commerce électronique de médicaments (a gyógyszerek elektronikus kereskedelmére szolgáló internetes oldalakra vonatkozó, a közegészségyügyi törvénykönyv L. 5125‑39. cikkében hivatkozott technikai szabályokról szóló, 2016. november 28‑i szociális és egészségügyi miniszteri rendelet; JORF, 2016. december 1., 26. sz.; a továbbiakban: a technikai szabályokról szóló rendelet) rendelkezik egy melléklettel, amelynek „A gyógyszerek elektronikus kereskedelmére szolgáló internetes oldalak funkciói” címet viselő 1. szakasza úgy rendelkezik, hogy „[t]ilos a keresőmotorok vagy ár‑összehasonlítók díjfizetés ellenében nyújtott reklámszolgáltatásának igénybevétele”.

15.

A. egy holland jog szerinti társaság, amelyet Hollandiában közforgalmú gyógyszertár működtetésének tevékenységével vettek nyilvántartásba. E társaság emellett gyógyszerek és drogériai termékek online értékesítésével is foglalkozik több internetes oldal útján, amelyek közül az egyik oldal elsősorban francia fogyasztókhoz szól. ( 7 ) Az ezen az internetes oldalon keresztül forgalmazott gyógyszerek Franciaországban forgalombahozatali engedéllyel rendelkeznek, és azokhoz nem szükséges kötelező orvosi rendelvény.

16.

A az ily módon a francia fogyasztóknak értékesítésre kínált termékekre vonatkozóan reklámkampányt folytatott. E kampány során távértékesítést folytató más kereskedők által kézbesített csomagokban prospektusokat (szórólapokat) helyezett el (úgynevezett „piggyback mailing” módszer), postai reklámleveleket küldött, a fent említett internetes oldalon promóciós ajánlatokat tett közzé, amelyek alapján bizonyos összeg fölötti rendelés esetén árengedményt biztosított a rendelés összértékéből, továbbá a Google Adwordsön keresztül fizetett reklámszolgáltatást vásárolt a „lasante.net” kulcsszavakra.

17.

Daniel B., az UD, az AFP, a B és az L, aki, illetve amelyek közforgalmú gyógyszertárak üzemeltetői, illetve a gyógyszerészek szakmai érdekeit képviselő egyesületek (a továbbiakban: Daniel B. és társai) a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország) előtt pert indítottak A ellen. Daniel B. és társai kérték többek között a gyógyszerek online értékesítésére és reklámozására vonatkozó francia szabályok megsértéséből származó jogtalan előnyszerzéssel A által megvalósított tisztességtelen versenyből – véleményük szerint – eredő káruk megtérítését.

18.

A álláspontja szerint e szabályozás rá nem alkalmazható, mivel közforgalmú gyógyszertári tevékenységének székhelye Hollandiában van, és a francia fogyasztók részére elektronikus kereskedelem útján értékesíti a termékeit.

19.

2017. július 11‑i ítéletével a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) megállapította, hogy A francia internetes oldalának létrehozása a holland jog hatálya alá tartozik. Mindazonáltal e bíróság szerint a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikkét alkalmazni kell a más tagállamban letelepedett azon társaságokra, amelyek az interneten keresztül francia betegek részére értékesítenek gyógyszereket. Márpedig A azáltal, hogy hirdetési anyagait a gyógyszertárán kívül több mint hárommillió példányban terjesztette, a gyógyszerész szakmához méltatlan eszközökkel, e rendelkezések megsértésével kereste meg a francia ügyfélkört. A tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) ebből azt a következtetést vonta le, hogy e rendelkezések megsértése tisztességtelen versenymagatartásnak minősül, mivel A‑t a többi piaci szereplő hátrányára gazdasági előnyhöz juttatta.

20.

A ezen ítélet ellen a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikke vele kapcsolatban nem alkalmazható. A szerint e rendelkezések a 2000/31 irányelv 3. cikkében, a 2001/83 irányelv 85c. cikkében, valamint az EUMSZ 34. cikkben felállított, a származási ország szabályainak alkalmazására vonatkozó korlátozáshoz vezetnek. E korlátozásokat nem igazolja a közegészség védelme.

21.

A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) előtt Daniel B. és társai kérik a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) ítéletének helybenhagyását, annyiban, amennyiben az a francia jogot alkalmazta a gyógyszer‑értékesítéssel kapcsolatos reklámokra, és az A által folytatott erőteljes reklámtevékenységet, mind annak a gyógyszerészi szakma méltóságával ellentétes jellege, mind a túlzott gyógyszerfogyasztásra buzdító tartalma miatt tisztességtelen versenymagatartásnak minősítette. Daniel B. és társai kérik az ítélet fennmaradó részének megváltoztatását, és előadják, hogy a fizetett reklámszolgáltatás A általi igénybevételére a közegészségügyről szóló törvénykönyv és a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet rendelkezései irányadóak. Daniel B. és társai azt állítják, hogy a gyógyszerek online értékesítésével kapcsolatos hirdetésre vonatkozó, a közegészségügyről szóló törvénykönyvben rögzített korlátozásokat igazolja a gyógyszerészi szakma méltóságának és megbecsülésének védelmére vonatkozó célkitűzés. Véleményük szerint e korlátozások arányosak ezen elérni kívánt célkitűzéssel, amely maga is a közegészség védelmével függ össze.

22.

E körülmények között a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) 2018. szeptember 28‑i, a Bírósághoz 2018. október 15‑én érkezett határozatával úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„[A]z európai uniós jogi szabályozás, nevezetesen

alapján valamely uniós tagállam a területén előírhatja‑e, hogy azok a gyógyszerészek, akik másik tagállam állampolgárai, kötelesek betartani:

23.

Írásbeli észrevételeket A, Daniel B. és társai, a francia, a görög, a spanyol és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. A 2019. október 3‑i tárgyaláson a holland kormány kivételével ugyanezek a felek és érdekeltek képviseltették magukat.

24.

Míg a gyógyszerészi szakma gyakorlásának megkezdéséhez szükséges feltételek uniós szinten harmonizáltak, ( 8 ) az e szakma gyakorlására vonatkozó feltételek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Az e tárgyban elfogadott szabályozások tagállamonként eltérően alakulnak, mind intenzitásukat, mind részletes rendelkezéseiket illetően. ( 9 ) Amikor egy gyógyszerész tevékenységét határokon átnyúlóan gyakorolja oly módon, hogy az interneten keresztül értékesít gyógyszereket, ( 10 ) felmerül a kérdés, hogy az azon tagállamban hatályos követelményeknek kell‑e megfelelnie, amelyben székhellyel rendelkezik, vagy a rendeltetési hely szerinti tagállam által előírtaknak.

25.

E tekintetben a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy engedélyezzék az orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszereknek a más tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltató által nyújtott online értékesítési szolgáltatások útján történő kínálatát, amennyiben teljesülnek az e rendelkezésben meghatározott feltételek. ( 11 ) A szolgáltatónak többek között a székhelye szerinti tagállam jogszabályaival összhangban jogosultnak kell lennie a távértékesítés útján történő lakossági gyógyszerellátásra. A távértékesítésre kínált gyógyszereknek a rendeltetési hely szerinti tagállamban forgalombahozatali engedéllyel kell rendelkezniük. Ha e feltételek teljesülnek, ez utóbbi tagállam a területén található betegek érdekében szabályozhatja‑e mindazonáltal a gyógyszerek online értékesítésére irányuló tevékenységek gyakorlásának módját? Közelebbről, mennyiben ellentétes ez a 2000/31 irányelv 3. cikkéből következő, úgynevezett származási ország elvével, illetve a Szerződés által garantált alapvető szabadságokkal?

26.

A jelen ügy ezt az általános kérdéskört veti fel. E kérdéskör pontosabban az olyan tagállami törvényi vagy rendeleti rendelkezések uniós jognak való megfelelőségére vonatkozik, amelyek egyrészről korlátozzák az olyan reklámozás lehetőségét, amelynek célja, hogy az e tagállambeli betegeket egy gyógyszertár internetes oldalára irányítsa, hogy ott gyógyszereket és drogériai termékeket vásároljanak, másrészről pedig szabályozzák a gyógyszerek online rendelési folyamatát. E rendelkezéseket a jelen esetben egy Hollandiában székhellyel rendelkező gyógyszertárra alkalmazták, amely a francia fogyasztók körében kívánta népszerűsíteni a kifejezetten e fogyasztók számára létrehozott internetes oldalon keresztül folytatott online értékesítési tevékenységét. Az ezen az oldalon értékesítésre kínált gyógyszerek Franciaországban engedélyezettek és ott orvosi rendelvény nélkül kiadhatók voltak.

27.

A nemzeti rendelkezések, amelyek uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára a Bíróságot kérik, három kategóriába sorolhatók.

28.

Az első kategóriába azok a rendelkezések tartoznak, amelyek bizonyos körülmények között megtiltják a gyógyszertár által nyújtott online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatások fizikai hordozók útján történő reklámozását. E tekintetben a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) elmarasztalta A‑t amiatt, hogy az e bíróság által erőteljesnek minősített mértékben hirdetési anyagokat terjesztett, és így a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. cikkét megsértve a gyógyszerészi szakma méltóságával ellentétes reklámtevékenységet folytatott. A tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) ezenkívül azt rótta A terhére, hogy – amint az az ügy Bírósághoz benyújtott irataiból kitűnik – bizonyos értékhatárok fölötti rendelés esetén a gyógyszereket és drogériai termékeket tartalmazó online rendelés összértékére biztosított árengedmény formáját öltő promóciókat kínált. E promóciók ugyanezen bíróság véleménye szerint a közegészségügyről szóló törvénykönyv) R. 4235‑64. cikkének értelmében túlzott gyógyszerfogyasztásra buzdító jellegűek voltak. A Bíróságot annak meghatározására kérik, hogy e jogszabályi rendelkezéseknek a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) által elfogadott értelmezése és alkalmazása összeegyeztethető‑e az uniós joggal (C. szakasz).

29.

A rendelkezések második kategóriája azon rendelkezéseket foglalja magában, amelyek az ugyanezen szolgáltatásokra vonatkozó, interneten keresztül történő reklámozást korlátozzák. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) a rendelés összegéhez kapcsolódó promóciókat is jogellenesnek ítélte, amennyiben azokat A internetes oldalán kínálták. A tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) ellenben nem kifogásolta a „Google Adwordsnél” A által vásárolt reklámszolgáltatást. ( 12 ) Daniel B. és társai az elsőfokú ítélet e tekintetben történő megváltoztatását kérik. A Bíróságnak ennélfogva azt is meg kell majd állapítania, hogy az A internetes oldalán megjelenített promóciók, valamint a fizetett reklámszolgáltatás technikai szabályokról szóló rendelettel ( 13 ) előírt tilalma megfelel‑e az uniós jognak (D. szakasz).

30.

A harmadik kategóriát azon nemzeti szabályozás jelenti, amely a nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszerek online értékesítési folyamatára vonatkozik. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet valamennyi olyan gyógyszertár számára, amely internetes oldalán keresztül a francia területen történő kiskereskedelmi értékesítésre kínál gyógyszereket, arra vonatkozó kötelezettséget ír elő, hogy a betegekkel az első rendelésük jóváhagyása előtt egészségügyi kérdőívet töltessenek ki. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz tehát annak értékelését is feltételezi, hogy az uniós joggal ellentétes‑e egy ilyen kötelezettség (E. szakasz).

31.

A nemzeti szabályok így leírt mindegyik kategóriája tekintetében első lépésként azonosítani kell az uniós jog – vagyis a 2000/31 irányelv, a 2001/83 irányelv és/vagy az EUM‑Szerződés – azon rendelkezéseit, amelyekre tekintettel e szabályok összeegyeztethetőségét értékelni kell, majd második lépésben el kell végezni ezt az értékelést.

32.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés érdemének tárgyalása előtt el kell utasítani a francia kormány által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságával szemben felhozott kifogást (B. szakasz).

33.

A francia kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik, amennyiben e kérdés a 2000/31 irányelv rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik. E kormány előadja, hogy horizontális jellegű jogvitában magánfél nem hivatkozhat egy irányelv rendelkezéseire egy másik magánféllel szemben annak érdekében, hogy megakadályozza az e rendelkezésekkel ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazását. ( 14 ) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés e vetülete ezért hipotetikus jellegű.

34.

Ez az érvelés nem meggyőző számomra.

35.

Először is, noha nem vitatott, hogy valamely irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra ilyenként nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni, a Bíróság több ízben kimondta, hogy a nemzeti bíróságoknak a nemzeti joguk rendelkezéseit, különösen a valamely irányelvet átültető rendelkezéseket a lehető legnagyobb mértékben a szóban forgó irányelv szövege és célja alapján kell értelmezniük, annak érdekében, hogy elérjék az irányelv által meghatározott eredményt. ( 15 )

36.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikkét az uniós joggal összhangban kell értelmeznie, és e szempontból meg kell állapítania, hogy helyben kell‑e hagyni a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) által elfogadott értelmezést.

37.

Másodszor, a Bíróság mindenesetre megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam megsérti a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában szereplő közlési kötelezettségét, ez az érintett nemzeti szabályozás magánszemélyekkel szembeni érvényesíthetetlenségét vonja maga után, mind büntetőeljárásban, mind magánszemélyek közötti jogvitában. ( 16 ) Ennélfogva, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés arra irányul, hogy az alapügyben szóban forgóakhoz hasonló nemzeti rendelkezésekre kiterjed‑e ez a kötelezettség, a Bíróság válasza kétségkívül releváns lesz a kérdést előterjesztő bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához.

38.

A közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikke általános jelleggel tiltja a gyógyszerészek számára az ügyfélkör szakmai méltósággal ellentétesnek tekintett módon, illetve a túlzott gyógyszerfogyasztásra buzdító módon történő megkeresését. A jelen ügyben a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) e rendelkezéseket annak érdekében értelmezte és alkalmazta, hogy szankcionálja A‑t az üzleti partnereinek csomagjaiban elhelyezett, illetve közvetlenül a potenciális ügyfelek postaládájába bedobott több mint hárommillió prospektus kiküldéséért, valamint az A által kínált promóciókért. ( 17 )

39.

Ebből a szempontból az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel annak meghatározására kérik a Bíróságot, hogy az uniós joggal ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely egyrészről megtiltja a potenciális ügyfeleknek egy másik tagállamban székhellyel rendelkező gyógyszertár Franciaországban engedélyezett és ott orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszereket értékesítő internetes oldalára történő odavonzására irányuló, nagy mennyiségű hirdetési anyag kiküldését, másrészről pedig megtiltja az ilyen gyógyszereket és drogériai termékeket tartalmazó rendelés teljes összegére meghatározott értékhatár túllépése esetén adott engedmény formáját öltő promóciókat.

40.

Első lépésként azonosítani kell az olyan reklámtevékenységre alkalmazandó uniós jogi eszközöket, amelynek ugyan az online gyógyszerértékesítési szolgáltatások népszerűsítése a célja, azonban azt fizikai hordozók útján folytatják. Véleményem szerint – A és a Bizottság állításával ellentétben – az ilyen tevékenységek nem tartoznak a 2000/31 irányelv 3. cikkének hatálya alá (1. szakasz). E tevékenységekre a 2001/83 irányelvben található, a gyógyszerek reklámozására vonatkozó rendelkezések sem irányadóak (2. szakasz). Ennélfogva a tagállamok e tevékenységeket az EUM‑Szerződés által meghatározott kereteken belül szabadon szabályozhatják (3. szakasz).

41.

A 2000/31 irányelv 2. cikkének – a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára ( 18 ) hivatkozó – a) pontja szerint az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” fogalma magában foglal „bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás[t]”. Amint azt a 2000/31 irányelv (18) preambulumbekezdése tanúsítja, e fogalom a termékek online értékesítésére is kiterjed. Emellett olyan szolgáltatásokat is magában foglal, amelyekért az igénybevevők nem fizetnek, mint például az online kereskedelmi tájékoztatás. ( 19 )

42.

E fogalommeghatározásra tekintettel nem kétséges, hogy a gyógyszerek és drogériai termékek online értékesítésére vonatkozó, A által nyújtott szolgáltatások az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak minősülnek. ( 20 ) Az A által folytatott reklámozás, amely ezen online értékesítési szolgáltatások részét is képezi, maga is az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősíthető.

43.

Így e szolgáltatásokra vonatkozik a 2000/31 irányelv 3. cikkében rögzített úgynevezett származási ország elve. Amint az e cikk (1) bekezdéséből kitűnik, ez az elv azt jelenti, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtójának meg kell felelnie a székhelye szerinti tagállamban (vagy más megjelöléssel: származási tagállamban) a 2000/31 irányelv 2. cikkének h) pontjában meghatározott szabályozott terület tekintetében alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek. Ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a többi tagállam – az e cikk (4) bekezdésében felsorolt feltételek mellett engedélyezett eltérések fenntartásával – nem korlátozhatja a szabályozott területtel összefüggő okokból az ilyen szolgáltatások nyújtásának szabadságát.

44.

Véleményem szerint – amint azt Daniel B. és társai is előadják – azon feltételek szabályozása, amelyek mellett az online értékesítési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató fizikai hordozók útján az internetes oldalára vonatkozó reklámtevékenységet folytathat, nem tartozik a 2000/31 irányelv 3. cikkében szereplő származási ország elvének hatálya alá.

45.

Egyrészről ugyanis az online értékesítési szolgáltatásokra vonatkozó kereskedelmi tájékoztatás fizikai hordozókon történő kiküldése önmagában nem tekinthető az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak. A fizikai reklám, amelynek célja, hogy az ügyfeleket azon internetes oldalra irányítsa, amelyen keresztül a szolgáltató online értékesítési szolgáltatásokat nyújt, nem minősül „elektronikus úton” nyújtott szolgáltatásnak.

46.

Másrészről a származási ország elve azon okból sem alkalmazható az ilyen kereskedelmi tájékoztatások szabályozására, hogy az ilyen szabályozás korlátozná ezen online értékesítési szolgáltatások nyújtásának szabadságát. Ez azért van így, mert a fizikai reklámra vonatkozó követelmények véleményem szerint nem tartoznak a 2000/31 irányelv 2. cikkének h) pontja értelmében vett szabályozott területhez.

47.

E tekintetben megjegyzem, hogy a szabályozott terület azon követelményekre terjed ki, amelyeket a szolgáltatónak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység megkezdése és e tevékenység folytatása tekintetében teljesítenie kell. E rendelkezés i. alpontja értelmében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó követelmények a szolgáltatás minőségével, illetve tartalmával kapcsolatos követelményeket foglalják magukban, „ideértve a reklámozásra” alkalmazandókat is. A 2000/31 irányelv (21) preambulumbekezdése jelzi azonban, hogy a szabályozott terület „csak az online tevékenységekkel”, mint például „az online reklámozással […] kapcsolatos követelményeket szabályozza”.

48.

Ezt az értelmezést az is megerősíti, hogy az online rendelt áruk kiszállítása mint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtását követő fizikai művelet a 2000/31 irányelv 2. cikke h) pontjának ii. alpontja értelmében kifejezetten kizárásra került a szabályozott terület köréből. ( 21 ) Számomra úgy tűnik, hogy ugyanez a logika azt vonja maga után, hogy az ilyen szolgáltatás nyújtását megelőzően végzett fizikai reklámozás szintén nem tartozik a szabályozott terület körébe.

49.

E kizárás számomra annál is inkább indokoltnak tűnik, mivel a szolgáltató által az online értékesítési szolgáltatásaira vonatkozóan végzett fizikai reklámozás nem tekinthető úgy, mint amely e szolgáltatások szerves részét képezi. E reklámtevékenység ugyanis elkülöníthető a reklámprospektusok címzettjei részére történő online értékesítés jövőbeli és feltételes eseményétől. E körülmények között a fizikai hordozón megjelenő kereskedelmi tájékoztatások küldése nem elválaszthatatlan része az információs társadalommal összefüggő azon szolgáltatási tevékenység folytatásának, amelyet az áruk online értékesítése jelent.

50.

A 2001/83 irányelv a „Reklámozás”, illetve „Tájékoztatás és reklámozás” címet viselő VIII., illetve VIIIa. címében a gyógyszerek reklámozását szabályozó rendelkezéseket tartalmaz. Az ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezések kimerítő jelleggel harmonizálták a gyógyszerek reklámozásának területét. ( 22 )

51.

Véleményem szerint – amint azt lényegében a Bizottság is előadja – a 2001/83 irányelv VIII. és VIIIa. címének rendelkezései nem harmonizálják az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásokra vonatkozó – akár fizikai, akár elektronikus hordozók útján folytatott – reklámozás területét. ( 23 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy – amint az az ügy Bírósághoz benyújtott irataiból kitűnik – az A által folytatott reklámkampány nem meghatározott gyógyszerek vásárlására kívánt ösztönözni, hanem az e társaság által kínált, gyógyszerek és drogériai termékek széles körére vonatkozó online értékesítési szolgáltatások igénybevételére. Az a körülmény, hogy a terjesztett reklámprospektusokban – amint arra Daniel B. és társai rámutattak – adott esetben szemléltető jelleggel valamely széles körben használt gyógyszer szerepelt, nem kérdőjelezi meg e megállapítást.

52.

E tekintetben ezen irányelv 86. cikke (1) bekezdésének szövege kétségkívül nem egyértelmű, amennyiben úgy határozza meg a „gyógyszerek reklámozás[át]”, hogy az magában foglalja „az olyan tájékoztatás, ügynöki tevékenység vagy vásárlásra ösztönzés valamennyi formáját, amelynek célja a gyógyszerek rendelésének, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának az elősegítése”. E meghatározás ugyanis első ránézésre nem szükségképpen a meghatározott gyógyszerek fogyasztásának elősegítését, hanem meghatározatlan gyógyszerek egy adott gyógyszertártól történő vásárlásának elősegítését zárja ki. Megjegyzem azonban, hogy a tájékoztatásnak az említett irányelv 86. cikkének (1) bekezdésében példaként felsorolt formái közül egyik sem vonatkozik egy meghatározott gyógyszertár reklámozására. Ráadásul az ezen irányelv 86–100. cikkének rendelkezései mind egy adott gyógyszer reklámozásával foglalkoznak. E rendelkezések a reklámközlemény tartalmának, valamint a gyógyszerek reklámozása módjának szabályozásához kapcsolódnak. E rendelkezéseknek nem célja, hogy a gyógyszertárak szolgáltatásainak, vagy különösen online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásainak reklámozását szabályozzák.

53.

Másként fogalmazva, a 2001/83 irányelv VIII. és VIIIa. címének rendelkezései kizárólag azon feltételeket harmonizálják – mégpedig kimerítő jelleggel –, amelyek mellett a tagállamok a gyógyszerek reklámozását korlátozhatják. Ez a harmonizáció nem érinti a tagállamok arra való lehetőségét, hogy az EUM‑Szerződés és adott esetben egyéb másodlagos jogi eszközök által meghatározott kereteken belül szabályozzák azon területeket, amelyekre a harmonizáció nem terjed ki, mint például egy meghatározott gyógyszertár vagy az általa nyújtott online értékesítési szolgáltatások reklámozása.

54.

Ezt a következtetést nem teszi kétségessé az, hogy a Bíróság a Deutscher Apothekerverband ítéletben ( 24 ) megállapította, hogy a 2001/83 irányelv 88. cikkének (1) bekezdésével, amely tiltja az orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek reklámozását, ellentétes az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatások reklámozásának teljes tilalma, amennyiben e tilalom a nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszerekre vonatkozik. A Bíróság által követett megközelítés véleményem szerint csak azt jelenti, hogy egy ilyen tilalom, noha az nem maguknak a gyógyszereknek a reklámozására vonatkozik, a gyakorlatban akadályozza e reklámozást, amennyiben a szóban forgó gyógyszereket online értékesítik. Ebből egyáltalán nem következik, hogy a nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszerek online értékesítésére vonatkozó szolgáltatások reklámozásának bármely korlátozása tiltott lenne azon az alapon, hogy azt a 2001/83 irányelv VIII. és VIIIa. címének rendelkezései kifejezetten nem engedélyezik.

55.

Ezzel szemben az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatások reklámozására vonatkozó szabályok – amennyiben azzal a hatással járnak, hogy betegek részére történő online gyógyszerértékesítést szabályozzák – minősülhetnek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül lakossági távértékesítésre kínált gyógyszerek valamely tagállam területén történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltételeknek. A 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok előírhatnak ilyen feltételeket, amennyiben azokat a közegészségügy védelme indokolja.

56.

E tekintetben a 2001/83 irányelv 85c. cikkét beiktató 2011/62 irányelv (21) preambulumbekezdése jelzi, hogy e cikk (2) bekezdésével az uniós jogalkotó „figyelembe [kívánja] venni, hogy a lakossági kiskereskedelmi gyógyszerellátás különös feltételeit uniós szinten nem harmonizálták, és hogy ezért a tagállamok az [EUM‑Szerződés] szabta korlátokon belül feltételeket írhatnak elő a lakossági gyógyszerellátásra vonatkozóan”. Így a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdését úgy kell felfogni, mint a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének egyszerű elismerését, hogy az EUM‑Szerződés és különösen az általa biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett szabályozzák a gyógyszerek kiskereskedelmének feltételeit.

57.

Mivel – amint az a fentiekből kitűnik – a gyógyszertárak által nyújtott, online gyógyszerértékesítési szolgáltatásokat uniós szinten nem harmonizálták, azon nemzeti rendelkezéseket, amelyek – a közegészségügyről szóló törvénykönyv tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) által értelmezett és alkalmazott R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikkéhez hasonlóan – korlátozzák az e szolgáltatások reklámozásának lehetőségét, az EUM‑Szerződés által garantált alapvető szabadságokra tekintettel kell megvizsgálni.

58.

A Bírósághoz észrevételeket benyújtó felek és érdekeltek között nincs egyetértés a tekintetben, hogy a gyógyszertárak számára a jelentős számú reklámprospektus küldését és az internetes oldalukon keresztül történő vásárlásra vonatkozó, bizonyos értékhatárok fölötti árengedmény biztosítását megtiltó, az alapügy tárgyát képezőkhöz hasonló nemzeti intézkedéseket a kérdést előterjesztő bíróság által állítottaknak megfelelően az áruknak az EUMSZ 34. cikkben biztosított szabad mozgására, az EUMSZ 56. cikkben rögzített szolgáltatásnyújtás szabadságára, vagy egymást követően mindkét szabadságra tekintettel kell‑e vizsgálni.

59.

Míg A, a görög kormány és a Bizottság az EUMSZ 34. cikk szempontjából elemzi a szóban forgó intézkedéseket, ( 25 ) a spanyol és a holland kormány az EUMSZ 56. cikkre tekintettel vizsgálja azokat. A francia kormány, miután azt állította, hogy ezek az intézkedések az EUMSZ 34. cikk hatálya alá nem tartozó, értékesítési módokra vonatkozó szabályoknak minősülnek, az EUMSZ 56. cikknek való megfelelés értékelésére kéri a Bíróságot.

60.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a gyógyszerek online értékesítése a 2015/1535 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül. Emellett az EUMSZ 56. cikkben említett „szolgáltatásnak” is tekintendő. Mindemellett az A által folytatott reklámkampánynak azzal, hogy egy bizonyos értékesítési csatornát népszerűsített, nevezetesen a francia fogyasztókat megcélzó internetes portálját, az volt a célja, hogy e fogyasztókat odavonzza annak érdekében, hogy azok az e társaság által kínált gyógyszereket és drogériai termékeket vásárolják meg. E két termékkategória az EUMSZ 34. cikk értelmében „árunak” minősül. ( 26 ) A szóban forgó intézkedések következésképpen ugyanúgy tartozhatnak az EUMSZ 34. cikk hatálya alá, amennyiben az áruk forgalmazásának módjára vonatkoznak, mint az EUMSZ 56. cikk hatálya alá, amennyiben korlátozzák a gyógyszertárak számára annak érdekében rendelkezésre álló eszközöket, hogy online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásaikat megismertessék.

61.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely nemzeti rendelkezés az áruk szabad mozgásához és egy másik alapvető szabadsághoz egyaránt kapcsolódik, a Bíróság a rendelkezést főszabály szerint e két alapvető szabadságnak csupán az egyikére tekintettel vizsgálja meg, ha bebizonyosodik, hogy az egyik szabadság a másikhoz képest teljesen másodlagos, vagy ahhoz kapcsolható. ( 27 )

62.

A Bíróság már megállapította, hogy noha valamely áru forgalmazásának feltételei főszabály szerint az áruk szabad mozgásának, és nem a szolgáltatásnyújtás szabadságának körébe tartoznak, nem zárható ki, hogy valamely termék eladásához „szolgáltatási” tevékenység is tartozik. Minden esetben azt kell megvizsgálni, hogy az említett tevékenység az áruk szabad mozgásával kapcsolatos tényekhez képest teljes mértékben másodlagos szempontot jelent‑e, vagy sem. ( 28 )

63.

Ezen elvek alkalmazása során a Bíróság a valamely vállalkozás által értékesítésre kínált áruk e vállalkozás általi reklámozását szabályozó nemzeti intézkedéseket kizárólag az áruk szabad mozgásának szempontjából vizsgálta. ( 29 ) A Bíróság a promóciós üzenetek terjesztését nem különálló célnak, hanem a szóban forgó áruk értékesítéséhez képest másodlagos elemnek tekintette. ( 30 ) A Bíróság az áruk interneten keresztül történő értékesítését szabályozó nemzeti intézkedéseket értékelte kizárólag az EUMSZ 34. cikkre tekintettel is, noha az ilyen értékesítés az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül. ( 31 )

64.

A jelen ügyre alkalmazva, ez a megközelítés véleményem szerint indokolja, hogy úgy tekintsük, hogy – noha a reklámkampány nem az A által értékesítésre kínált meghatározott termékek, hanem az A által nyújtott online értékesítési szolgáltatások népszerűsítésére irányult – a promóciós üzenetek terjesztése e termékek értékesítéséhez képest másodlagos jellegű volt.

65.

Azt a következtetést, amely szerint az alapügy tárgyát képező, a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikkének alkalmazásából eredő intézkedéseket nem az EUMSZ 34. cikkre tekintettel kell értékelni, nem kérdőjelezi meg a Gourmet International Products ítélet, ( 32 ) amelyre a francia kormány azon álláspont alátámasztása érdekében hivatkozik, hogy ezen intézkedéseket az EUMSZ 56. cikkre tekintettel is értékelni kell.

66.

Ebben az ítéletben a Bíróság először az áruk szabad mozgása, majd a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából vizsgált meg egy olyan nemzeti szabályozást, amely korlátozta az alkoholtartalmú italok reklámozásának lehetőségét. ( 33 ) A Bíróság ugyanígy járt el a De Agostini és TV‑Shop ítéletben, ( 34 ) valamint az ARD ítéletben ( 35 ) a termékek televíziós reklámozására vonatkozó nemzeti szabályozások tekintetében. A Bíróság megállapította, hogy e nemzeti szabályozásokat, noha azok az áruk szabad mozgásának hatálya alól kizárt értékesítési módokra vonatkozó szabályoknak minősülhetnek, a szolgáltatásnyújtás szabadságára tekintettel értékelni kell.

67.

A jelen ügytől eltérően, amely egy gyógyszertár saját online értékesítési szolgáltatásainak a gyógyszertár általi reklámozásával kapcsolatos, ezek az ítéletek egy adott tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltató által egy másik tagállamban székhellyel rendelkező kedvezményezett (a hirdető) részére nyújtott szolgáltatásokra vonatkoztak. ( 36 ) Egy ilyen összefüggésben a hirdetési szolgáltatás határokon átnyúló nyújtásának feltételeit nem lehetett az áruk hirdető általi értékesítéséhez képest járulékos jellegűnek tekinteni.

68.

Ebből következik, hogy az alapügy tárgyát képező, a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikkének alkalmazásán alapuló intézkedéseket az EUMSZ 34. cikkre tekintettel kell vizsgálni, anélkül hogy az EUMSZ 56. cikknek való megfelelésük vizsgálata is szükséges lenne.

69.

Az EUMSZ 34. cikk tilt a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést a tagállamok között. A Bíróság a Dassonville ítélet ( 37 ) óta úgy tekinti, hogy minden olyan tagállami intézkedést, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az e rendelkezés szerinti, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.

70.

A Keck és Mithouard ítéletből ( 38 ) következő ítélkezési gyakorlat szerint az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti rendelkezések más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem alkalmas a tagállamok közötti kereskedelemnek az említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására, amennyiben e jogszabályok minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén tevékenykednek, és amennyiben mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más tagállamokból származó termékek forgalmazását.

71.

A Bíróság a valamely vállalkozás reklámozási lehetőségeit korlátozó nemzeti szabályozásokat többször is az értékesítés egyes módjait korlátozó intézkedéseknek tekintette. ( 39 ) Ezek ennélfogva nem tartoznak az EUMSZ 34. cikk hatálya alá, amennyiben a fent említett két feltétel teljesül.

72.

E feltételek közül az első a jelen esetben nyilvánvalóan teljesül. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis abból az elvből indul ki, hogy – amint azt a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) megállapította – a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikke minden gyógyszertárra alkalmazandó, amely a francia lakosságnak gyógyszereket értékesít, akár Franciaországban, akár más tagállamban rendelkezik székhellyel.

73.

Kényesebb kérdés, hogy az említett feltételek közül a második is teljesül‑e. E tekintetben a Bíróság már többször megállapította, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek meghatározott ágazatokban tiltanak bizonyos típusú reklámokat, mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a más tagállamokból származó termékek és a nemzeti termékek forgalmazását, így az EUMSZ 34. cikk hatálya alá nem tartozó, értékesítési módokra vonatkozó szabályoknak minősülnek. ( 40 ) Ez volt a helyzet különösen egy olyan etikai szabály esetén, amely megtiltotta a gyógyszerészeknek, hogy gyógyszertárukon kívül reklámozzák azon drogériai termékeket, amelyek forgalmazására jogosultak. ( 41 )

74.

A Bíróság mindazonáltal nem ugyanígy ítélte meg azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek a reklámozás teljes tilalmát vagy legalábbis a szóban forgó tagállamban jogszerűen értékesíthető valamely termék bizonyos fajta népszerűsítésének tilalmát írták elő.

75.

Ez a megközelítés azt tanúsítja, hogy a Bíróság elismeri, hogy a reklámozás nagy jelentőséggel bír a tekintetben, hogy lehetővé tegye egy adott tagállamból származó termékeknek egy másik tagállam piacára való eljutását. ( 42 ) Ez még inkább igaz akkor, ha a reklám egy vállalkozás online értékesítési portáljára vonatkozik. Az interneten keresztüli értékesítés ugyanis a más tagállamból származó gyógyszerek egy adott tagállamban történő forgalmazásának különösen hatékony módját jelenti. ( 43 ) E tekintetben A előadja, hogy a Franciaországban található fizikai gyógyszertár által biztosított láthatóság hiányában egy másik tagállamban székhellyel rendelkező gyógyszertárnak a reklámozás az egyetlen eszköze ahhoz, hogy francia ügyfélkört vonzzon az internetes oldalára.

76.

Így a Gourmet International Products ítéletben ( 44 ) a Bíróság úgy tekintette, hogy az alkoholtartalmú italokra vonatkozó, a sajtóban, a rádióban és a televízióban közzétett hirdetések, kéretlen anyagok közvetlen küldése vagy nyilvános hirdetmények útján a fogyasztókat célzó valamennyi reklámot kizáró tilalom megnehezítheti a más tagállamokból származó termékek piacra jutását a nemzeti termékekéhez képest, amelyeket a fogyasztó már alapvetően jobban ismer. ( 45 )

77.

Ezzel szemben a Bíróság a Karner ítéletben ( 46 ) úgy ítélte meg, hogy egy olyan tilalom, amely nem a reklám bizonyos formájára mint olyanra vonatkozik, noha főszabály szerint csökkentheti az érintett tagállamban összesen eladott mennyiséget, aminek következtében a más tagállamból származó árukból eladott mennyiség is csökken, nem érinti súlyosabban a más tagállamokból származó termékek forgalmazását, mint a nemzeti termékekét.

78.

Annak meghatározása céljából, hogy valamely nemzeti intézkedés ezen ítélkezési gyakorlat értelmében a reklámozás teljes tilalmához, vagy legalábbis a reklámozás bizonyos formájának tilalmához vezet‑e, véleményem szerint analógia útján bizonyos tanulságokat lehet levonni egy, a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv ( 47 ) 24. cikkének (1) bekezdésében használt rokon fogalomnak a Bíróság általi meghatározásából. E rendelkezés szerint a tagállamoknak el kell törölniük a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmakat. A Bíróság szerint ebben az összefüggésben teljes tilalomnak nem csupán a kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó, az ilyen szakmák gyakorlóival szemben bármilyen formában alkalmazott tilalmat rögzítő szabályok minősülnek, hanem azon szabályok is, amelyek a kereskedelmi tájékoztatás egy vagy több formájának alkalmazását tiltják. Így a „teljes körű tilalmak” fogalmának körébe tartoznak azok a szakmai szabályok is, amelyek tiltják, hogy a szolgáltatásnyújtóról vagy az általa gyakorolt tevékenységről egy vagy több médiumban tájékoztatást közöljenek. ( 48 ) Ez a meghatározás álláspontom szerint irányadó lehet az EUMSZ 34. cikk alkalmazása keretében is.

79.

A jelen ügyben első ránézésre, amint azt a francia kormány és a Bizottság előadja, az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatások azon reklámozásának tilalma, amely jelentős számú prospektus postai úton – többek között üzleti partnerek csomagjaiban való elhelyezéssel – történő kiküldésében, valamint adott esetben árengedmény kínálásában nyilvánul meg, önmagában nem jár azzal a hatással, hogy e termékek reklámozásának egy bizonyos formáját, tudniillik a postai úton történő reklámozást teljes mértékben megtiltsa.

80.

A ugyanakkor előadja, hogy a közegészségügyről szóló törvénykönyvnek a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) által értelmezett és alkalmazott R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikke de facto ahhoz vezet, hogy a gyógyszertárak által folytatott minden reklámozást potenciálisan a szakma méltóságával ellentétesnek, minden árengedményt pedig a túlzott gyógyszerfogyasztásra buzdítás veszélyével járónak minősít. ( 49 ) A különösen azt kifogásolja, hogy a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) nem határozott meg egyetlen olyan kritériumot sem, amelynek alapján valamely hirdetési tevékenység „erőteljesnek” lenne minősíthető, sem pedig olyan küszöböt, amelytől valamely promóció a túlzott gyógyszerfogyasztásra buzdítónak tekintendő. A holland kormány szintén úgy véli, hogy a francia jog általános jelleggel tiltja a gyógyszerészek által akár online, akár offline végzett hirdetési tevékenység minden formáját.

81.

Daniel B. és társai azt állítják, hogy egy gyógyszertár internetes oldalának létrehozásáról az írott sajtóban közleményt lehet közzétenni, amely megjelöli ezen oldal címét. A gyógyszerészek ezenkívül az írott sajtóban közzétehetnek az online értékesítési tevékenységükre vonatkozó hirdetéseket is. ( 50 ) Daniel B. és társai ezzel szemben elismerni látszanak, hogy a francia jog tiltja a gyógyszerészek számára legalábbis a magánszemélyek felé irányuló, postai úton történő reklámozást.

82.

E körülmények között a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) feladata lesz annak vizsgálata, hogy e rendelkezések önmagukban vagy más törvényi vagy rendeleti rendelkezésekkel együtt azzal a hatással járnak‑e, hogy teljes mértékben megtiltják az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatások postai úton történő reklámozását. Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikkével bevezetett korlátozásokat az EUMSZ 34. cikk értelmében vett, azonos hatású intézkedéseknek kell minősíteni. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát, hogy megvizsgálja, hogy e korlátozásokat nem igazolja‑e mégis az EUMSZ 36. cikkben felsorolt valamely közérdeken alapuló kényszerítő ok, illetve feltétlenül érvényesítendő követelmény. ( 51 )

83.

A francia kormány előadja, hogy a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. cikkének célja, amint azt a cikk szövege is jelzi, a gyógyszerészi szakma méltóságának védelme. E cél a közegészség védelmére irányuló tágabb célkitűzés elérésének részét képezi. E törvénykönyv R. 4235‑64. cikke arra irányul, hogy megelőzze a túlzott vagy nem megfelelő gyógyszerfogyasztást, és ennélfogva szintén a közegészség védelmét szolgálja.

84.

A közegészség védelme az EUMSZ 36. cikkben kifejezetten elismert általános érdekű célkitűzést jelent. Ezenkívül a Bíróság már elismerte a valamely szabályozott szakma függetlenségének, méltóságának és tisztességének biztosítására, ( 52 ) valamint a túlzott gyógyszerfogyasztásnak vagy a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazásának megelőzésére ( 53 ) irányuló konkrétabb célkitűzések jogszerűségét.

85.

A francia kormány által hivatkozott célkitűzések azonban csak akkor igazolhatják a szóban forgó intézkedéseket, ha e célok megvalósítására alkalmasak, és nem lépik túl az ahhoz szükséges mértéket. ( 54 )

86.

Az intézkedésnek az elérni kívánt célok megvalósítására való alkalmassága és ahhoz való szükségessége tekintetében a bizonyítási teher minden esetben a nemzeti hatóságokra hárul. Valamely nemzeti szabályozásnak az emberek egészségének és életének védelmére vonatkozó igazolásra tekintettel történő vizsgálata során a nemzeti bíróság köteles tárgyilagosan megvizsgálni, hogy az érintett tagállam által előterjesztett bizonyítékok alapján észszerűen úgy lehet‑e tekinteni, hogy a választott eszközök alkalmasak a követett célkitűzések megvalósítására, valamint azt, hogy ezeket a célkitűzéseket el lehet‑e érni az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedésekkel. ( 55 )

87.

Az arányosság e vizsgálata keretében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az emberek egészsége és élete az első helyen áll az EUM‑Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között. A tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani a közegészség védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani. Ez a szint tagállamonként változhat, ezért a Bíróság e tekintetben bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamok részére. ( 56 )

88.

A Bíróság ráadásul ismételten hangsúlyozta a gyógyszerek igen sajátos jellegét, hiszen gyógyhatásaik élesen elkülöníthetővé teszik őket a többi terméktől. ( 57 ) E gyógyhatásoknak az a következménye, hogy ha a gyógyszereket szükségtelenül vagy nem megfelelő módon alkalmazzák, azok súlyosan károsíthatják az egészséget, anélkül hogy a páciens a gyógyszer alkalmazása során mindezt észlelné. ( 58 )

89.

Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó kereskedelmi tájékoztatást illetően a Bíróság a Vanderborght ítéletben ( 59 ) megállapította, hogy a reklámok intenzív használata vagy az agresszív promóciós üzenetek melletti döntés alkalmas arra, hogy a fogorvosi szakma imidzsének rombolásával, a fogorvosok és pácienseik közötti viszony megváltoztatásával, valamint nem megfelelő vagy szükséges kezelések végzésének az elősegítésével károsan hasson az egészség védelmére, és sértse a fogorvosi szakma méltóságát. Amint azt a francia kormány előadja, ez a következtetés – a bizalmi viszonyra tekintettel, amelynek a gyógyszerész és ügyfele között is fenn kell állnia – analógia útján alkalmazható az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásainak valamely gyógyszertár általi reklámozására is. ( 60 )

90.

E megfontolásokra tekintettel a jelentős számú – adott esetben a megrendelés értékén alapuló kedvezményt biztosító – hirdetési anyagnak az üzleti partnerek csomagjaiban történő elhelyezésére vonatkozó tilalom számomra elsősorban alkalmasnak tűnik a gyógyszerészi szakma méltóságának védelmére irányuló célkitűzés elérésére. Amint azt a spanyol kormány előadja, a hirdetési anyagok ilyen elhelyezése azzal a kockázattal jár, hogy a gyógyszereket a szokásos árukhoz hasonlónak tekintik, és azonos módon kezelik, mint az üzleti partner csomagjában szállított fogyasztási termékeket, például ruhákat vagy cipőket. A reklámprospektusoknak a fogyasztók postaládájában való elhelyezéssel történő széles körű terjesztése szintén a gyógyszerészi szakma kereskedelmi és üzleties imázsát közvetíti, amely alkalmas e szakma nyilvános megítélésének módosítására. A francia, a görög és a spanyol kormányhoz hasonlóan úgy vélem, hogy valamely tagállam tekintheti ezt a gyakorlatot e szakma méltóságával ellentétesnek.

91.

A közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. cikke mindemellett a – Daniel B. és társai által írásbeli észrevételeikhez mellékelt ( 61 ) – gyógyszerészi kommunikációra vonatkozó helyes magatartás közösségi kódexében ( 62 )megállapított szabályoknak felel meg. E kódex szerint „[a]mennyiben a reklámok és promóciók megengedettek, azoknak meg kell őrizniük a gyógyszertár szükséges professzionális megjelenését”.

92.

Ráadásul, amennyiben a reklámprospektusokban kínált, a rendelés összegén alapuló promóciók célja pontosan az, hogy különösen a szóban forgó gyógyszertár internetes oldalán keresztül történő gyógyszervásárlásra buzdítsanak, valamint hogy a betegek bizonyos értékhatárokat meghaladó összegeket költsenek el, e promóciók megtiltása számomra a túlzott gyógyszerfogyasztás elkerülésére irányuló célkitűzés eléréséhez megfelelőnek tűnik.

93.

E tekintetben el kell utasítani az A által lényegében hivatkozott azon érvelést, amely szerint az ilyen promóciók megtiltása a jelen ügyben a közegészség védelme szempontjából nem hasznos, és nem is feltétlenül szükséges, mivel A a drogériai termékeken kívül kizárólag nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszereket értékesít. A szerint, mivel az ilyen gyógyszerek kisebb egészségügyi kockázatot jelentenek, mint az orvosirendelvény‑köteles gyógyszerek, a közegészséghez fűződő érdek nem igazolja az ilyen gyógyszerek fogyasztásának korlátozására vagy szabályozására irányuló korlátozó intézkedések elfogadását.

94.

Amint azt a francia és a görög kormány a tárgyaláson lényegében előadta, az a körülmény, hogy bizonyos gyógyszerek kiadásához nincs szükség orvos közreműködésére, egyáltalán nem jelenti azt, hogy e gyógyszerek ne járnának nemkívánatos mellékhatásokkal és – különösen túlzott mennyiségben történő fogyasztás esetén – ne jelentenének komoly kockázatot a közegészségre nézve. A Bíróság egyébiránt anélkül ismerte el a túlzott vagy visszaélésszerű gyógyszerfogyasztáshoz kapcsolódó kockázatot, hogy ezt azon gyógyszerekre korlátozta volna, amelyek kiadásához orvosi rendelvény szükséges. ( 63 )

95.

Ami másodsorban a szóban forgó tilalmak szükségességét illeti, emlékeztetek arra, hogy a Bíróság a Vanderborght ítéletben ( 64 ) megállapította, hogy az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely általános és abszolút módon tilt a fogorvosok által az egészségügyi szolgáltatásaik népszerűsítése érdekében alkalmazható minden reklámot, túllépi a közegészség és a fogorvosi szakma méltóságának védelméhez szükséges mértéket. Ezzel szemben a Bíróság szerint az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely adott esetben szigorú jelleggel meghatározza azon formákat és módokat, amelyeknek a fogorvosok által használt kommunikációs eszközöket jellemezniük kell, kevésbé korlátozó, az EUMSZ 56. cikkel összeegyeztethető alternatív intézkedésekkel jár. Ez az érvelés véleményem szerint a gyógyszertárak által folytatható, az általuk értékesített termékekkel és nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos hirdetési tevékenység formáira és módjaira vonatkozó korlátozásokra is alkalmazható.

96.

Daniel B. és társai, valamint a francia és a görög kormány szerint a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑22. és R. 4235‑64. cikke arra szorítkozik, hogy szigorú jelleggel meghatározza a gyógyszertárak által folytatható hirdetési tevékenység formáit és módjait.

97.

Amint azt a fentiekben kifejtettem, ( 65 ) A ezzel szemben a francia jog által az online gyógyszerértékesítési szolgáltatások reklámozására vonatkozóan előírt különböző korlátozások kumulatív hatását kifogásolja. A holland kormány A‑hoz hasonlóan felteszi a kérdést, hogy a francia jogszabályok valójában nem a gyógyszerészekre vonatkozó általános reklámozási tilalmat tartalmaznak‑e. A Bizottság szintén úgy véli, hogy a francia szabályozás jelentős mértékben korlátozza az elképzelhető reklámhordozók többsége útján történő reklámozást. E felek és érdekeltek egyike sem vitatja azonban, hogy – amint azt Daniel B. és társai, valamint a Bizottság hangsúlyozta – a gyógyszertárak által nyújtott online értékesítési szolgáltatások reklámozása bizonyos feltételek tiszteletben tartása esetén legalábbis az írott sajtóban lehetséges marad.

98.

E körülmények között nem tűnik úgy, hogy egy másik tagállamban székhellyel rendelkező gyógyszertár semmilyen lehetőséggel ne rendelkezne a francia fogyasztókat megcélzó online értékesítési szolgáltatásainak reklámozása terén. ( 66 ) Mindenesetre megállapítom, hogy az alapügy tárgya csupán az, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal az arra vonatkozó tilalom, hogy egy gyógyszerész az online értékesítési szolgáltatásaira vonatkozó reklámkampányt folytasson, amelynek keretében kéretlen reklámprospektusokat küld a lakosságnak, és adott esetben a megrendelt gyógyszerek árából adott árengedményt kínál. Ezen ügy elbírálásához nincs szükség annak eldöntésére, hogy aránytalanok‑e a közegészségügyről szóló törvénykönyv rendelkezései, amennyiben a reklámozás más formáit is tiltják.

99.

A egyébiránt azt állítja, hogy a megrendelés összegén alapuló promóciók tilalma meghaladja a túlzott gyógyszerfogyasztás elkerüléséhez szükséges mértéket, mivel akkor is alkalmazandó, ha a megrendelés csak drogériai termékeket tartalmaz. Az ügy Bírósághoz benyújtott iratai alapján nem állapítható meg, hogy a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑64. cikke akkor is tiltja‑e az ilyen promóciókat, ha a megrendelésnek az árengedmény biztosításához figyelembe vett összege csak drogériai termékeket tartalmaz, gyógyszereket viszont egyáltalán nem. Igenlő válasz esetén a szóban forgó tilalom véleményem szerint meghaladja a túlzott gyógyszerfogyasztás megelőzéséhez szükséges mértéket. Véleményem szerint e cél eléréséhez elegendő lenne a megrendelés összegén alapuló promócióknak kizárólag abban az esetben történő megtiltása, ha e megrendelés gyógyszereket tartalmaz.

100.

Ugyanakkor számomra mindenesetre úgy tűnik, hogy a gyógyszerészi szakma méltóságának védelmére irányuló célkitűzés igazolja az alapügyben szóban forgókhoz hasonló tartalmú, nagy mennyiségű reklámprospektus potenciális fogyasztóknak történő kiküldésére vonatkozó tilalmat.

101.

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a tribunal de commerce de Paris (párizsi kereskedelmi bíróság) a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑64. cikkét is úgy értelmezte, hogy az tiltja a megrendelés összegéhez kapcsolódó promóciókat, amennyiben azokat valamely gyógyszertár internetes oldalán teszik közzé. Ezenkívül a technikai szabályokról szóló rendelet tiltja a gyógyszertárak számára a keresőmotorok és ár‑összehasonlítók által megjelenített fizetett linkek (fizetett reklámszolgáltatás) igénybevételét. Mivel e módszer célja, hogy a gyógyszertár internetes oldalára vonzza az internetes keresést végző potenciális fogyasztókat, a fizetett linkek igénybevétele is reklámjellegű. ( 67 )

102.

A fentiekben kifejtett okokból úgy vélem, hogy egy gyógyszertár számára annak megtiltása, hogy internetes oldalán gyógyszerekre vonatkozó promóciókat tegyen közzé, valamint hogy fizetett reklámszolgáltatást vegyen igénybe, a 2000/31 irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozik (1. szakasz). Amennyiben e tilalmak valamely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás rendeltetési helye szerinti tagállamtól származnak, és a szabályozott területhez tartozó valamely okból korlátozzák e szolgáltatás szabad nyújtását, csak az e cikk (4) bekezdésében rögzített szigorú feltételek mellett megengedettek (2. és 3. szakasz).

103.

A 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás rendeltetési helye szerinti tagállam főszabály szerint nem korlátozhatja az ezen irányelv 2. cikkének h) pontjában meghatározott szabályozott területtel összefüggő okokból e szolgáltatás nyújtásának szabadságát.

104.

A szabályozott terület – emlékeztetek rá – azon követelményeket foglalja magában, amelyeket az online értékesítési szolgáltatás nyújtójának az e szolgáltatás interneten történő reklámozását illetően teljesítenie kell. ( 68 )

105.

E rendelkezésből egyébiránt kitűnik, hogy az ilyen követelmények a szabályozott területhez tartoznak, „tekintet nélkül arra, hogy általános jellegűek vagy kifejezetten [az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra, illetve az ilyen típusú szolgáltatásokra] vonatkoznak”. ( 69 ) Ezenkívül az a körülmény, hogy a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑64. cikke általános jelleggel mind az online, mind az offline reklámozásra vonatkozik, sem vonhatja ki az ott meghatározott követelményeket a szabályozott terület köréből.

106.

Következésképpen az online értékesítési szolgáltatás rendeltetési helye szerinti tagállam főszabály szerint nem korlátozhatja a szolgáltatást az interneten történő reklámozással kapcsolatos követelmények miatt.

107.

Márpedig a keresőmotorok fizetett reklámszolgáltatásának tilalma korlátozza e szolgáltatás szabad nyújtását azzal, hogy korlátozza az online értékesítési szolgáltatás reklámozására vonatkozó lehetőségeket. Mivel maga az interneten történő reklámozás is az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak tekinthető, e tilalom ennek szabad nyújtását is korlátozza. Ugyanez a helyzet a gyógyszertár internetes oldalán kínált árengedmények tilalmával, amennyiben e gyakorlatot a túlzott gyógyszerfogyasztásra buzdítónak tekintik.

108.

E tekintetben nem lehet helyt adni a Daniel B. és társai által kifejtett azon érvelésnek, amely szerint a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése elismeri a rendeltetési hely szerinti tagállam arra vonatkozó elvi hatáskörét, hogy a gyógyszerészi szakmához hasonló szabályozott szakmák képviselői általi kereskedelmi tájékoztatást szabályozza. ( 70 ) E rendelkezés előírja a tagállamoknak, hogy engedélyezzék az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képező vagy ilyen szolgáltatásnak minősülő kereskedelmi tájékoztatást, ha az megfelel a szakmai szabályoknak, így különösen az adott szakma függetlenségére, méltóságára és megbecsülésére vonatkozó szabályoknak. Álláspontom szerint e rendelkezés nem fogható fel a rendeltetési hely szerinti tagállam számára a 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdésétől eltérve e kereskedelmi tájékoztatás szabályozására vonatkozó hatáskört biztosító szabályként. Ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése ugyanis az „Elvek” címet viselő külön fejezetben található, amely az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtás bizonyos vonatkozásainak ( 71 ) minimális harmonizációjára irányuló rendelkezéseket tartalmaz. Ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése ezért pozitív harmonizációs rendelkezésnek minősül, amennyiben minden tagállamot arra kötelez, hogy engedélyezze valamely szabályozott szakma területén letelepedett képviselői számára, hogy az e szakmára vonatkozó etikai szabályok betartása mellett az általa kínált információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó kereskedelmi tájékoztatást nyújtson. ( 72 )

109.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre való válaszadáshoz egyébiránt meg kell határozni, hogy annak megtiltása, hogy egy gyógyszertár az internetes oldalán gyógyszerekre vonatkozó promóciókat tegyen közzé, valamint fizetett reklámszolgáltatást vegyen igénybe, a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely tagállam által a gyógyszereknek a területén történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan előírt feltételnek minősül‑e. ( 73 ) E rendelkezés, amelynek tartalmát a Bíróságnak még nem volt alkalma pontosítani, a 2000/31 irányelv 3. cikkéhez való viszonyára tekintettel bizonyos értelmezési nehézségeket okoz.

110.

A spanyol kormány által előadottakkal ellentétben a 2001/83 irányelv nem minősül olyan lex specialisnak, amely elsőbbséget élvezne a 2000/31 irányelvvel szemben. Amint az a 2000/31 irányelv 1. cikkének (3) bekezdéséből és (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, ez az irányelv az egyes meghatározott ágazatokban alkalmazandó másodlagos jogi aktusok mellett érvényesül. Az irányelv 3. cikkében rögzített származási ország elvének alkalmazási köre csak az ezen irányelv 1. cikkének (5) bekezdésében, valamint mellékletében felsorolt ágazatokra nem terjed ki, ( 74 ) ezek között azonban sem az online gyógyszerértékesítési szolgáltatások, sem a gyógyszerekre vonatkozó reklámszolgáltatások nem szerepelnek. ( 75 )

111.

Amint arra már rámutattam, ( 76 ) a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése csupán emlékeztet a tagállamok arra vonatkozó hatáskörére, hogy az EUM‑Szerződés szabta korlátokon belül a gyógyszerek területükön történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltételeket írhatnak elő. E rendelkezés nem érinti azon korlátozásokat, amelyeket a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése állapít meg az online gyógyszerértékesítési szolgáltatások rendeltetési tagállamának arra vonatkozó hatáskörét illetően, hogy ezen online értékesítési tevékenység és a hozzá kapcsolódó online hirdetési tevékenység folytatásának feltételeit szabályozza.

112.

Mivel a 2000/31 irányelvvel szabályozott terület az irányelv 2. cikke h) pontjának i. alpontja értelmében kiterjed az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó követelményekre, és e kategória magában foglalja az ilyen szolgáltatások online reklámozására vonatkozó követelményeket, a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése tehát nem jogosíthatja fel a rendeltetési tagállamot a reklámozás e formájának szabályozására, és így a 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében a származási tagállamnak e tekintetben biztosított elvi hatáskörtől való eltérésre.

113.

A 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése mindazonáltal az e rendelkezés a) és b) pontjában rögzített tartalmi és eljárási feltételek tiszteletben tartása mellett feljogosítja a tagállamokat a származási ország elvétől való eltérésre. Amint az az Airbnb Ireland ítéletből ( 77 ) kitűnik, ezek az eltérések megnyilvánulhatnak abban, hogy egy konkrét esetben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó valamely szolgáltatóra a szolgáltatók vagy szolgáltatások meghatározott kategóriájára általánosan alkalmazandó szabályozást alkalmaznak.

114.

A jelen esetben meg kell tehát vizsgálni, hogy fennállnak‑e a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében felsorolt feltételek. Egyébiránt az online reklámozásra vonatkozó követelményeket nem kell az EUM‑Szerződés rendelkezéseire tekintettel vizsgálni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az uniós szinten kimerítő harmonizálás tárgyát képező területen tett bármely nemzeti intézkedést a harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni. ( 78 ) A 2000/31 irányelv 3. cikke pontosabban koordinációs szabályt tartalmaz, amelynek célja a szabályozott területhez tartozó tárgykörökben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységek forrásnál történő ellenőrzésére vonatkozó elv biztosítása. Az ennek alapjául szolgáló logika azt eredményezi, hogy e tárgykörökben a tagállamok a származási ország elvétől csak az e cikk (4) bekezdésében előírt feltételek mellett térhetnek el. Következésképpen az ilyen eltéréseket nem kell az EUM‑Szerződés rendelkezéseire tekintettel vizsgálni.

115.

A 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az e cikk (2) bekezdéséről eltérő intézkedés elfogadása előtt a szóban forgó szolgáltatás rendeltetése szerinti tagállamnak fel kell kérnie a szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamot az intézkedésre. Ha ez utóbbi nem tesz eleget e felkérésnek, vagy nem hoz megfelelő intézkedéseket, az első tagállamnak közölnie kell a Bizottsággal és a második tagállammal, hogy e szolgáltatóval szemben korlátozó intézkedést szándékozik hozni. ( 79 )

116.

A. azt állítja, hogy Franciaország nem tett eleget az őt a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján terhelő kötelezettségeknek. Noha ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, az ügy Bírósághoz benyújtott irataiból nem tűnik ki, hogy e tagállam a Bizottsággal, valamint az e szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállammal, vagyis a Holland Királysággal közölte volna azon szándékát, hogy e szolgáltatóra alkalmazni kívánja a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑64. cikkét, valamint a technikai szabályokról szóló rendeletet. ( 80 )

117.

Amint azt A megjegyezte, a 2015/1535 irányelv szerinti közlések adatbázisából kitűnik, hogy a technikai szabályokról szóló rendeletet, csakúgy, mint a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendeletet ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján közölték a Bizottsággal. ( 81 ) E közlés ugyanakkor nem helyettesítheti a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt közlést. Az e két rendelkezéssel bevezetett közlési kötelezettségeket ugyanis eltérő időbeli sorrendben kell teljesíteni, más a tárgyuk, továbbá egymást kiegészítő jellegűek.

118.

Egyrészről a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal különösen az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos szabályozási tervezeteket. E bejelentés lehetővé teszi a Bizottság, valamint a többi tagállam számára, ( 82 ) hogy e szabályok elfogadása előtt ellenőrizzék, hogy a tervezett általános jellegű, elvont szabályok megfelelnek‑e az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak.

119.

Másrészről e szabályok elfogadását követően a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja arra is kötelezi a rendeltetés szerinti tagállamot, hogy közölje a származási hely szerinti tagállammal, valamint a Bizottsággal arra vonatkozó szándékát, hogy az említett szabályokat valamely konkrét esetben valamely meghatározott szolgáltatóra vagy szolgáltatásra alkalmazni kívánja, megjelölve, hogy milyen intézkedést kíván tenni vele szemben. Ezenkívül a rendeltetési hely szerinti tagállam csak akkor alkalmazhatja e szabályokat, amennyiben előzetesen felkérte a származási hely szerinti tagállamot intézkedések megtételére, és ez utóbbi nem tett eleget e felkérésnek vagy csak nem megfelelő intézkedéseket fogadott el.

120.

A Bíróság az Airbnb Ireland ítéletben ( 83 ) megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam megsérti a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése b) pontjában szereplő, előzetes közlési kötelezettségét, ez – a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kötelezettséghez hasonlóan – érvényesíthetetlenné teszi a szóban forgó korlátozó intézkedést előíró szabályozást az érintett szolgáltatóval szemben. Erre az érvényesíthetetlenségre nemcsak büntetőeljárásban, hanem – a jelen ügyhöz hasonlóan – magánszemélyek közötti jogvitában is lehet hivatkozni.

121.

Abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság megerősíti, hogy a Francia Köztársaság nem tett eleget a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt eljárási feltételeknek, meg kell állapítania a szóban forgó rendelkezéseknek az alapeljárás keretében A‑val szemben való érvényesíthetetlenségét, anélkül hogy ellenőrizni kellene, hogy teljesülnek‑e az e rendelkezés a) pontjában foglalt tartalmi feltételek. ( 84 ) Ezek az eljárási és tartalmi feltételek ugyanis kumulatív jellegűek. ( 85 ) A teljesség érdekében az alábbiakban megvizsgálom a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt tartalmi feltételek tiszteletben tartását.

122.

A 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy az információs társadalommal összefüggő valamely szolgáltatást korlátozó minden intézkedésnek szükségesnek kell lennie a közrend, a közegészség‑védelem, a közbiztonság vagy a fogyasztók védelmének biztosításához, és olyan szolgáltatás ellen kell irányulnia, amely ténylegesen sérti e célokat, vagy e célokat komolyan és súlyosan veszélyezteti, továbbá arányosnak kell lennie az említett célokkal. A szükségesség és az arányosság e feltételei nagyrészt egybeesnek azon feltételekkel, amelyek tiszteletben tartása az EUMSZ 34. és EUMSZ 56. cikkben biztosított alapvető szabadságok bármely korlátozásához szükséges. Erre figyelemmel – amint azt a Bizottság előadta – a szóban forgó intézkedéseknek a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésével való összeegyeztethetőségét az e rendelkezésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatra tekintettel kell értékelni.

123.

Az A internetes oldalán közzétett promóciók tilalmának alátámasztása érdekében a francia kormány ugyanazokra a célkitűzésekre hivatkozik, mint amelyeket a fizikai hordozókon a nyilvánossághoz eljuttatott ilyen promóciók tilalmának alátámasztása érdekében előadott. E célkitűzések a közegészség védelmének körébe tartoznak, és ennélfogva a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdése a) pontja i. alpontjának megfelelően az e cikk (2) bekezdésétől való eltérés igazolására alkalmas okoknak minősülnek.

124.

A fizetett linkek megjelenítése (fizetett reklámszolgáltatás), amelynek célja egy adott gyógyszertár láthatóságának növelése azáltal, hogy internetes oldalát valamely keresőmotor első keresési eredményei között jelenítik meg, önmagában nem tartalmaz olyan promóciós üzenetet, amelynek tartalma a gyógyszerészi szakmához méltatlannak vagy gyógyszerfogyasztásra buzdítónak tekinthető. Ami e gyakorlat tilalmát illeti, a francia kormány a tárgyaláson annak szükségességére hivatkozott, hogy biztosítsák a gyógyszertáraknak az ország egész területén való kiegyensúlyozott eloszlását. E kormány szerint a fizetett reklámszolgáltatás alkalmas arra, hogy ezt a területi egyensúlyt módosítsa azáltal, hogy a gyógyszerek forgalmazását a jelentős méretű online gyógyszertárak kezében összpontosítja. E jelenség súlyosbíthatja a Franciaország egyes régióiban már megfigyelhető gyógyszerészi „elnéptelenedés” helyzetét. E kormány pontosítja, hogy noha nem zárható ki, hogy – amint azt A és a Bizottság megjegyezte – az online gyógyszer‑kereskedelem megkönnyíti a legelszigeteltebb területeken lakó személyek számára a rendelvény nélkül elérhető gyógyszerekhez való hozzáférést, e gyakorlat elterjedése azzal a járulékos hatással jár, hogy megnehezíti a rendelvényköteles gyógyszerekhez való hozzáférést, amelyeket csak fizikai gyógyszertárban lehet kiadni.

125.

E tekintetben a Bíróság már elismerte, hogy annak szükségessége, hogy biztosított legyen valamely tagállam stabil alapvető egészségügyi ellátása, így gyógyszerekkel való ellátása, igazolhatja a tagállamok közötti kereskedelem akadályozását, amennyiben ez a célkitűzés az emberek élete és egészsége védelmének hatálya alá tartozik. ( 86 ) Következésképpen a francia kormány által a fizetett reklámszolgáltatás tilalmának alátámasztása érdekében előadott célkitűzés is a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában jogszerűként elismert oknak minősül.

126.

Ennek pontosítását követően – emlékeztetek rá – a nemzeti hatóságok feladata, hogy bizonyítsák az alapvető mozgási szabadságokat korlátozó valamely intézkedésnek az elérni kívánt jogszerű célkitűzés megvalósításának biztosítására való alkalmasságát és ahhoz való szükségességét. ( 87 )

127.

E tekintetben a jelen indítvány 90–99. pontjában kifejtett, a postaládákban elhelyezett prospektusok útján a nyilvánosság tudomására hozott, a bizonyos összeg fölötti rendelés esetén árengedmény biztosításában álló promóciók tilalmának alkalmasságára és szükségességére vonatkozó megfontolások megfelelően érvényesek akkor is, ha e promóciókat a gyógyszertár internetes oldalán teszik közzé.

128.

A fizetett reklámszolgáltatás tilalmát illetően A és a Bizottság elsősorban annak a francia hatóságok által elérni kívánt célkitűzés megvalósítására való alkalmasságát vitatja. A véleménye szerint az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásokra vonatkozó különböző korlátozások nagyobb valószínűséggel akadályozzák az új – gyakran kisebb méretű – szereplők francia piacra való belépését. A Bizottság kétségbe vonja az online gyógyszer‑értékesítésre vonatkozó hirdetési tevékenység folytatása és a fizikai gyógyszertárak eltűnése közötti okozati összefüggés fennállását. E tekintetben a Bizottság előadja, hogy a hagyományos gyógyszertárak továbbra is bizonyos versenyelőnyökkel rendelkeznek, többek között az elérhetőség és a termékek azonnali kiadása tekintetében. Hangsúlyozza továbbá, hogy ez utóbbiak továbbra is monopóliummal rendelkeznek a rendelvényköteles gyógyszerek értékesítése terén.

129.

Véleményem szerint az, hogy állítólag nem áll fenn bizonyított okozati összefüggés a fizetett reklámszolgáltatás tilalma és a jelentős számú gyógyszertár elszigetelt területeken történő eltűnésére vonatkozó kockázat megelőzése között, önmagában nem képezheti akadályát annak, hogy e tilalom alkalmas legyen a hivatkozott célkitűzés megvalósítására. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, amikor bizonytalanság áll fenn a közegészséget érintő kockázatok – többek között konkrétabban a lakosság gyógyszerekkel való megbízható és színvonalas ellátását érintő kockázatok – fennállását vagy azok jelentőségét illetően, akkor a szóban forgó tagállam annak bevárása nélkül meghozhatja a védőintézkedéseket, hogy e kockázatok ténylegessége teljes mértékben bizonyításra kerülne. Egy ilyen helyzetben e tagállam meghozhatja különösen azokat az intézkedéseket, amelyek – amennyire csak lehetséges – csökkentik a közegészséget érintő kockázatot. ( 88 )

130.

Számomra úgy tűnik, hogy az érintett tagállam mindazonáltal köteles marad az állítólagos kockázat fennállásának, valamint a korlátozó intézkedés és az e kockázat csökkenése közötti – vagy ezzel összefüggésben az ezen intézkedéssel szabályozni kívánt gyakorlat és az említett kockázat növekedése közötti – okozati összefüggés észszerű valószínűségének bizonyítására. ( 89 )

131.

Másként fogalmazva, amikor egy tagállam valamely korlátozó intézkedés alátámasztása érdekében valamely kockázat felmerülése – például a gyógyszertárak területi hálózatának ritkulásában megnyilvánuló jelenség fellépése vagy súlyosbodása – elkerülésének szükségességére hivatkozik, nem kötelezhető arra, hogy a szóban forgó intézkedés és az elérni kívánt hatás közötti okozati összefüggés fennállását egyértelműen bizonyító empirikus adatokkal szolgáljon. E bizonyítás ugyanis azzal járna, hogy megvárják e kockázat bekövetkezését azzal a céllal, hogy meg lehessen győződni arról, hogy a korlátozó intézkedés valóban lehetővé teszi‑e annak kiküszöbölését. A közegészségügy különösen kényes területén elfogadott nemzeti szabályozás arányosságának vizsgálata során figyelembe kell venni a nemzeti hatóságok döntését indokoló értékelések komplexitását, valamint az ilyen szabályozás hatásaihoz kapcsolódó bizonytalansági tényezőt. ( 90 ) A szóban forgó tagállamnak mindazonáltal a felhozott igazoló okokhoz csatolnia kell a szabályozás megfelelőségére és arányosságára vonatkozó elemzést, valamint az érvelését alátámasztó konkrét adatokat. ( 91 ) A nemzeti bíróságnak tehát meg kell vizsgálnia, hogy a benyújtott bizonyítékok alapján észszerűen úgy lehet‑e tekinteni, hogy e szabályozás alkalmas az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, valamint, hogy ezt a célkitűzést el lehet‑e érni kevésbé korlátozó intézkedésekkel. Ebben az összefüggésben a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a határozathozatala időpontjában rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot. ( 92 )

132.

A jelen ügyben a francia kormány a Bíróság előtt csupán azt állította, hogy a fizetett reklámszolgáltatás alkalmas arra, hogy felerősítse a gyógyszertárak területi hálózatának ritkulásában megnyilvánuló jelenséget, anélkül hogy ezt az érvelést kísérő konkrétabb elemzési tényezőket jelölt volna meg. Kétlem, hogy egy ilyen állítás elegendő lenne annak bizonyításához, hogy a fizetett reklámszolgáltatás tilalma ilyen hatás megelőzésére alkalmas. Ezzel együtt a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz, hogy a határozathozatal időpontjáig rendelkezésére bocsátott bizonyítékok összessége alapján értékelje, hogy e kormány bizonyította‑e a szóban forgó intézkedés arra való alkalmasságát, hogy megelőzze a gyógyszertárak számának Franciaország területén mutatkozó csökkenését, ami azzal a következménnyel jár, hogy a megbízható és színvonalas ellátás már nem biztosított az ország teljes területén.

133.

E tekintetben annak megjegyzésére szorítkozom, hogy amint azt a Bíróság már elismerte, „a hagyományos gyógyszertárak főszabály szerint alkalmasabbak a csomagküldő gyógyszertáraknál a gyógyszerészszemélyzet által a betegek egyéni tanácsokkal történő ellátásában, és sürgős esetben a gyógyszerekkel való megfelelő ellátás biztosításában”. ( 93 ) Ez a komparatív előny mindazonáltal önmagában nem tudja megakadályozni, hogy a gyógyszertári „elnéptelenedés” jelensége felerősödésének a francia kormány által hivatkozott kockázata bekövetkezzen. Feltéve, hogy e kormány alá tudja támasztani e kockázat fennállását, és bizonyítani tudja annak észszerű valószínűségét, hogy a fizetett reklámszolgáltatás azzal, hogy növeli a jelentős méretű online gyógyszertárak láthatóságát, növeli ezt a kockázatot, e gyakorlat tilalmát az említett kockázat minimalizálására irányuló célkitűzés megvalósítására alkalmasnak kell tekinteni.

134.

Másodsorban a fizetett reklámszolgáltatás tilalmának szükségességét illetően A azt állítja, hogy elképzelhető lett volna egy kevésbé korlátozó intézkedés elfogadása, amely csak a bizonyos kulcsszavakon alapuló fizetett reklámszolgáltatást tiltaná meg.

135.

Kétlem, hogy egy ilyen intézkedés lehetővé tenné a francia kormány által követett célkitűzések ugyanolyan hatékony megvalósítását, mint a hatályos tilalom. E kormány szerint e tilalom ugyanis annak elkerülésére irányul, hogy egy gyógyszertár – az összes többi rovására – előtérbe kerüljön. Mivel a fizetett reklámszolgáltatás e hatása nem a kulcsszavak megválasztásától függ, az említett tilalom által követett célkitűzést nem lehetne elérni akkor, ha a tilalmat bizonyos kulcsszavakra korlátoznák.

136.

Ezenkívül, amint azt a Bizottság előadta, noha igaz, hogy a keresőmotorok az online gyógyszertárak fő eszközét jelentik arra, hogy megismertessék magukat a nyilvánossággal, a francia szabályozás egyáltalán nem akadályozza az online gyógyszertárakat abban, hogy természetes hivatkozás alapján (vagyis az e keresőmotor által kifejlesztett algoritmus alapján, az érintett szolgáltató általi díjfizetéstől függetlenül) valamely keresőmotor első eredményei között szerepeljenek. Az internetes oldalukon más módon ( 94 ) történő reklámozás – noha korlátozott – lehetőségeit is figyelembe véve a fizetett reklámszolgáltatás tilalma tehát nem fosztja meg a gyógyszertárakat minden arra vonatkozó lehetőségtől, hogy megismertessék magukat a nyilvánossággal.

137.

A gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet azon rendelkezése, amely a beteg által egy online gyógyszertár internetes oldalán leadott, gyógyszereket tartalmazó első rendelés jóváhagyását egy online egészségügyi kérdőív előzetes kitöltéséhez köti, véleményem szerint szintén a 2000/31 irányelv 3. cikkében rögzített származási ország elvének hatálya alá tartozik.

138.

E rendelkezés ugyanis a 2001/83 irányelv 85c. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, a gyógyszerek Franciaország területén történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó feltétel helyett a gyógyszerész online értékesítési tevékenységeinek folytatásával kapcsolatos követelményre vonatkozik. A rendelkezés azon feltételeket szabályozza, amelyek mellett az online adásvételi szerződés megköthető, valamint annak módját, ahogy az értékesítési tevékenységet és a gyógyszerészi tanácsadási tevékenységet online folytatni kell. Márpedig az ezen irányelv 2. cikkének h) pontja értelmében vett szabályozott terület e rendelkezés i. alpontjának megfelelően magában foglalja a szóban forgó szolgáltatási tevékenység folytatásával, különösen a szolgáltatás tartalmával kapcsolatos követelményeket, a szerződésekre alkalmazandókat is ideértve. Az egészségügyi kérdőív beteggel való kitöltetésére vonatkozó, az alapügyben fennállóhoz hasonló kötelezettség tehát a szabályozott területhez tartozó tárgykört jelent.

139.

Egy ilyen kötelezettségre, mivel a szolgáltató feladatává teszi, hogy begyűjtse és elemezze a betegek által az előírt kérdőívre adott válaszokat, valamint – amint azt A előadja – mivel potenciálisan bizonyos visszatartó hatást gyakorol az online gyógyszereket vásárolni kívánó betegekre, véleményem szerint a 2000/31 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének értelmében vett, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásának szabadságára vonatkozó korlátozásként kell tekinteni. ( 95 ) Következésképpen az csak az ezen irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában előírt tartalmi és eljárási feltételek tiszteletben tartása mellett alkalmazható.

140.

Az eljárási feltételeket illetően az ügy Bírósághoz benyújtott iratai nem mutatják, hogy a francia hatóságok a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjának megfelelően közölték volna a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet A‑ra történő alkalmazására vonatkozó szándékukat, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd megvizsgálnia.

141.

Ami a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt tartalmi feltételeket illeti, amelyeket a teljesség érdekében ismét érintek, a francia kormány a gyógyszertárakat terhelő, arra vonatkozó kötelezettség alátámasztására, amely szerint a beteggel az e gyógyszertár internetes oldalán leadott első rendelésének jóváhagyása előtt ki kell töltetni az említett kérdőívet, annak szükségességére hivatkozik, hogy a betegnek a gyógyszerek nem megfelelő használatával szembeni védelme érdekében személyre szabott tanácsadást kell biztosítani a számára.

142.

A Bíróság már elismerte e közegészségügyi célkitűzés jogszerűségét. ( 96 ) Nem zárható ki ugyanis, hogy a gyógyszerek online értékesítése – a gyógyszerész és a beteg közötti kapcsolatfelvétel hiányára tekintettel – a nem megfelelő vagy visszaélésszerű gyógyszerfogyasztás kockázatával jár. ( 97 ) Amint azt a francia kormány hangsúlyozta, e kockázat – noha eltérő mértékben – minden gyógyszer értékesítésével együtt jár, akár orvosirendelvény‑köteles, akár nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszerről van szó.

143.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd megvizsgálnia, hogy – a francia kormány által a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott bizonyítékok alapján és az alábbiakban kifejtett megfontolásokra tekintettel – a szóban forgó kötelezettség alkalmas‑e az említett célkitűzés elérésére, valamint szükséges‑e ahhoz.

144.

E tekintetben e kormány a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) egy 2018. március 26‑i ítéletére ( 98 ) hivatkozik, amelyben e bíróság e célkitűzést a következőképpen fejtette ki: „[e]gy ilyen követelmény célja, hogy lehetővé tegye a gyógyszerész számára, hogy az elektronikus úton történő értékesítés különös körülményei között, amelyek esetén nem kerül közvetlen kapcsolatba a beteggel, feltárja az esetleges ellenjavallatokat, vagy – a közegészségügyről szóló törvénykönyv R. 4235‑61. és R. 4235‑62. cikkében előírtaknak megfelelően – akár megtagadja a gyógyszer kiadását, amennyiben a beteg egészségének érdekében ez számára szükségesnek tűnik, és arra ösztönözze a beteget, hogy forduljon szakképzett orvoshoz, amikor csak szükségesnek tartja”. A Conseil d’État (államtanács) ebből azt a következtetést vonta le, amint azt a jelen ügyben a francia kormány előadja, hogy az egészségügyi kérdőív előzetes kitöltésének követelménye a közegészség védelmének célkitűzésére tekintettel nem jelent aránytalan korlátozást a gyógyszerek online értékesítésére nézve.

145.

Egyetértek ezzel az értékeléssel. Amint azt Daniel B. és társai előadják, egy ilyen követelmény lehetővé teszi annak biztosítását, hogy minden beteg azonos védelemben részesüljön, akár interneten keresztül, akár fizikai gyógyszertárban szerzi be a gyógyszereket. A Bizottság állításával ellentétben a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet nem állapít meg szigorúbb szabályokat a gyógyszerek online értékesítésére vonatkozóan, mint amelyek a gyógyszertárban történő kiadásukra vonatkoznak.

146.

Pontosabban, a francia kormány által szolgáltatott magyarázatokból kitűnik, hogy e rendelet célja, hogy figyelembe vegye a gyógyszerek interneten keresztül történő értékesítésének jellegét és az arra jellemző sajátos feltételeket, mivel ezen értékesítés során a gyógyszerésznek a beteggel való közvetlen és vizuális kapcsolat hiányában nincs lehetősége arra, hogy saját kezdeményezésére tanácsot adjon, amikor ez szakmai kötelezettsége lenne. ( 99 ) E gyógyszerész helyzete e tekintetben különbözik azon gyógyszerész helyzetétől, aki fizikai gyógyszertárban ad ki gyógyszereket. Kétségtelen, hogy a tanácsadásra vonatkozó szakmai kötelezettség nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyógyszerész a gyógyszertárába érkező minden betegtől kéri, hogy válaszoljon a fent említett kérdőívben szereplő kérdésekre. Ugyanakkor a beteg fizikai jelenléte legalábbis lehetőséget nyújt számára arra, hogy feltegye a betegnek azokat a kérdéseket, amelyeket a betegnek az egészségi állapotáról tanúskodó látható tulajdonságai és jellemzői alapján a tanácsadásra vonatkozó szakmai kötelezettsége ellátása érdekében szükségesnek ítél. Az egészségügyi kérdőív kitöltetésére vonatkozó követelmény célja így az, hogy az online gyógyszerészt azonos helyzetbe hozza a tevékenységét fizikai gyógyszertárban végző gyógyszerésszel annak biztosítása érdekében, hogy az előbbi eleget tudjon tenni a tanácsadásra vonatkozó szakmai kötelezettségének.

147.

A több olyan kevésbé korlátozó intézkedést mutat be, amely szerinte lehetővé teszi a közegészség védelmére irányuló, követett cél ugyanolyan hatékonysággal történő elérését. Közelebbről, a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelet már biztosítja, hogy a betegek személyre szabott tanácsadásban részesülhessenek, annak előírása révén, hogy a virtuális gyógyszertárak biztosítsák számukra a gyógyszerésszel történő interaktív kommunikáció lehetőségét. A ezenkívül különböző tényezők, többek között a beteg rendelési előzményei alapján ellenőrzi az internetes oldalán keresztül rendelt mennyiségeket. Ezek az ellenőrzések elegendőek a túlzott gyógyszerfogyasztás kockázatának megelőzésére. A Bizottság szintén úgy véli, hogy az, hogy a beteg számára hozzáférést biztosítanak a gyógyszer betegtájékoztatójához, emlékeztetik a főbb ellenjavallatokra, és lehetőséget biztosítanak számára arra, hogy a rendelés leadása előtt kérdéseket tegyen fel egy gyógyszerésznek, éppúgy mint a gyógyszerészek arra való lehetősége, hogy a rendelkezésükre álló információk, különösen a rendelési előzmények alapján felvegyék a kapcsolatot a beteggel, kevésbé korlátozó alternatív intézkedéseket jelentenek.

148.

Amint azt Daniel B. és társai, valamint a spanyol kormány előadja, a beteg azon lehetősége, hogy a rendelés leadása előtt konzultáljon a gyógyszerésszel, még az első rendelést követően vásárolt mennyiségek ellenőrzésével együtt sem jelent ugyanolyan hatékony eszközt, mint annak – a betegre vonatkozó információk előzetes begyűjtése útján történő – előzetes ellenőrzése, hogy a beteg rendelése mennyiségi és minőségi szempontból megfelel‑e az egészségi állapotának. A Bíróság egyébiránt már megállapította, hogy „az interneten lévő, az ügyfél által, a [gyógyszer vétele] előtt alkalmazandó interaktív elemek növelés[e]” az online gyógyszer‑értékesítés tilalmához képest az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó alternatívaként elfogadható intézkedést jelent, amely lehetővé teszi az online vásárolt gyógyszerekkel való visszaélés kockázatának csökkentésére irányuló célkitűzés ugyanolyan hatékony elérését. ( 100 )

149.

E tekintetben, amint azt a görög kormány állította, a gyógyszerek kiadásának helyes gyakorlatáról szóló rendelettel bevezetett kérdőív csak az életkorra, a súlyra, a magasságra, a nemre, a folyamatban levő kezelésekre, az allergiás kórtörténetre, az ellenjavallatokra, valamint a terhességre vagy szoptatásra vonatkozó alapvető kérdéseket tartalmaz. E kérdésekre a betegnek egyszerű és közvetlen választ kell adnia. A kérdéseket véleményem szerint észszerűen lehetett annak elkerülése céljára relevánsnak és szükségesnek tekinteni, hogy a beteg az egészségi állapotának nem megfelelő gyógyszereket vásároljon.

150.

E körülmények között az a kötelezettség, hogy a beteggel az első rendelésének jóváhagyása előtt ilyen kérdőívet kell kitöltetni, számomra alkalmasnak és szükségesnek tűnik azon célkitűzés eléréséhez, hogy a közegészség érdekében a betegek számára a túlzott gyógyszerfogyasztással szembeni védelem érdekében személyre szabott tanácsadást biztosítsanak.

151.

A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt javaslom, hogy a Bíróság a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) által előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

amennyiben az első tagállam nem közölte a második tagállammal és az Európai Bizottsággal a szóban forgó szabályozás ugyanezen szolgáltatóra történő alkalmazására vonatkozó szándékát, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

Abban az esetben, ha e szabályozásokat közölték, a 2000/31 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjával nem ellentétes, hogy azokat az érintett tagállam az online gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásokat nyújtó, másik tagállamban letelepedett szolgáltatóra alkalmazza, feltéve hogy ez az alkalmazás a közegészség védelmére alkalmas, és ahhoz szükséges, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.