1.

A jelen ügy a cour d’appel de Mons (monsi fellebbviteli bíróság, Belgium) által a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 78/660/EGK negyedik irányelv ( 2 ) értelmezésére vonatkozóan előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel kapcsolatos.

2.

Ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelem célja lényegében annak vizsgálata, hogy a 78/660 irányelv ( 3 ) más rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 2. cikkének (3)–(5) bekezdésében szereplő megbízható és valós kép elvével összhangban áll‑e azon eljárás, amelyet a Wagram Invest SA társaság az általa megszerzett részvények könyvelésére alkalmazott.

3.

Ezen adójogi ügy, amelynek hátterében a Wagram Invest és a belga adóhatóságok közötti jogvita áll, lehetőséget nyújt a Bíróság számára, hogy az éves beszámoló megbízható és valós képére vonatkozó elvének tartalmát tisztázza, amely elv a vállalkozások éves beszámolójáról és pénzügyi helyzetéről szóló európai uniós rendelkezések ( 4 ) elsődleges célkitűzését képezi. A Bíróságnak továbbá egyrészt a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) bekezdésében foglalt, kiegészítő információk közlésére vonatkozó kötelezettség, másrészt az említett irányelv 2. cikke (5) bekezdésének megfelelően a valamely rendelkezéstől – kivételes esetekben – való eltérési lehetőség közötti viszonyról kell pontosításokkal szolgálnia.

4.

A 78/660 irányelv 2. cikkének (3)–(5) bekezdése értelmében:

„(3)   Az éves beszámoló megbízható és valós képet mutat a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről.

(4)   Ha ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása nem elegendő ahhoz, hogy a (3) bekezdés értelmében megbízható és valós képet adjanak, további információkat kell közölni.

(5)   Ha kivételes esetben ezen irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása nem egyeztethető össze a (3) bekezdésben megállapított kötelezettséggel, attól a rendelkezéstől el kell térni annak érdekében, hogy a (3) bekezdés értelmében a beszámoló megbízható és valós képet adjon. Minden ilyen eltérést a kiegészítő mellékletben közölni kell, az alapjául szolgáló indokok ismertetésével és az eszközökre, forrásokra, pénzügyi helyzetre és eredményre gyakorolt hatás kimutatásával együtt. A tagállamok határozhatják meg a kivételes eseteket és állapíthatják meg a vonatkozó különös szabályokat.”

5.

A 78/660 irányelv 31. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy az éves beszámolóban kimutatott tételeket az alábbi általános elveknek megfelelően értékeljék:

[…]

6.

A 78/660 irányelv 32. cikke értelmében:

„A 34–42. cikknek megfelelően kell értékelni az éves beszámolóban kimutatott azon tételeket, amelyeknél a beszerzési ár vagy az előállítási költség az értékelés alapja.”

7.

A 78/660 irányelv 35. cikke előírja:

„(1)   a) A befektetett eszközöket beszerzési áron vagy előállítási költségen kell értékelni, az alábbi b) és c) pont sérelme nélkül.

[…]

(2)   A beszerzési ár kiszámításánál a kifizetett vételárhoz hozzá kell adni a járulékos költségeket.

[…]”

8.

A társasági törvény végrehajtásáról szóló, 2001. január 30‑i királyi rendelet ( 5 ) (a továbbiakban: királyi rendelet) 24. cikkének első bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az éves beszámolónak megbízható és valós képet kell mutatnia a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről, második bekezdésében pedig kimondja, hogy ha e rendelet rendelkezéseinek alkalmazása nem elegendő ezen előírás teljesítéséhez, további információkat kell közölni a mellékletben.

9.

A királyi rendelet 29. cikkének első bekezdése pontosítja, hogy abban a kivételes esetben, ha az értékelési szabályok alkalmazása az említett rendelet 24. cikke első bekezdésének sérelméhez vezetne, e cikk alkalmazásával el kell térni e szabályoktól.

10.

A fent hivatkozott királyi rendelet 35. cikkének megfelelően, a 29., 67. és 77. cikk sérelme nélkül, az eszközöket beszerzési értékükön kell értékelni, és a mérlegbe ezen az értéken kell felvenni, levonva az amortizációt és az ahhoz kapcsolódó értékcsökkenést. Beszerzési értéken vagy a beszerzési árat, vagy az előállítási költséget, vagy az apportértéket kell érteni. ( 6 )

11.

A királyi rendelet 67. cikke a követelések mérlegbeli feltüntetésére vonatkozik. Az (1) bekezdésének értelmében „[a] jelen cikk 2. §‑a rendelkezéseinek sérelme nélkül […], a követeléseket névértékükön kell a mérlegben feltüntetni”.

12.

Mindazonáltal ugyanezen 67. cikk (2) bekezdésének c) pontjában bizonyos követelések tekintetében különös elszámolási rendszer alkalmazását írja elő. Közelebbről, e rendelkezés értelmében a követelések névértéken történő mérlegbeli feltüntetéséhez kapcsolódik a passzív időbeli elhatárolások közötti szerepeltetés, valamint az eredménykimutatásban időben arányos módon történő figyelembevétel, a kamattal nem járó vagy rendkívül alacsony kamattal járó követelések leszámítolásának kamatos kamatai alapján, amennyiben e követelések: 1) a társaság vagyonába való bekerülésüktől számított egy évnél későbbi időpontban fizetendők meg, és 2) az eredménykimutatásban bevételként rögzített összegekhez, vagy pedig az eszközök vagy tevékenységi körök értékesítési árához kapcsolódnak.

13.

A királyi rendelet 77. cikke az ugyanezen királyi rendelet 67. cikkében a követelésekre vonatkozóan előírt rendszert a kötelezettségekre is kiterjeszti. E 77. cikk többek között arról rendelkezik, hogy az említett 67. cikket ugyanúgy kell alkalmazni a megfelelő jellegű és időtartamú kötelezettségekre.

14.

Két megállapodás keretében – az elsőre 1997. január 10‑én, a másodikra 1999. március 10‑én került sor – a Wagram Invest a vezető tisztségviselőjétől két alkalommal vásárolt egy társaság részvényeiből. Az első megállapodással a Wagram Invest e társaság 2005 részvényét szerezte meg 594944,45 eurónak megfelelő összegért, amelyet 16 féléves kamatmentes részletben kellett megfizetni. A második megállapodás útján a Wagram Invest az említett társaság 1993 részvényét szerezte meg 787319,75 eurónak megfelelő összegért, amelyet 12 féléves kamatmentes részletben kellett megfizetni. ( 7 )

15.

A Wagram Invest az említett részvényvásárlási ügyleteket a királyi rendelet 77. cikke alapján az alábbi könyvelési tételek rögzítésével könyvelte le.

16.

Először is, mérlegének forrásoldalán a vezető tisztségviselővel szemben fennálló kötelezettségeket az egy évnél hosszabb lejáratú kötelezettségek között névértékükön tüntette fel, az 1997‑es részvényvásárlás ellenértékeként 594944,45 eurónak megfelelő összeget, az 1999‑es részvényvásárlás ellenértékeként 787319,75 eurónak megfelelő összeget. ( 8 )

17.

Másodszor, az eszközoldalon feltüntette az 1997‑ben megszerzett 2005 részvényt 452004,76 eurónak megfelelő jelenértéken, és az 1999‑ben megszerzett 1993 részvényt 641332,82 eurónak megfelelő jelenértéken. ( 9 )

18.

A jelenérték meghatározásához leszámítolási kamatlábként az ilyen kötelezettségekre a bekerülésük időpontjában irányadó, azaz 8%‑os piaci kamatlábat alkalmazott.

19.

Harmadszor, elhatárolta a kötelezettség névértéke és az eszköz jelenértéke közötti különbségből adódó értékkülönbözetet, az 1997‑es részvényvásárlás esetében 142939,69 eurónak megfelelő, az 1999‑es részvényvásárlás esetében 145986,93 eurónak megfelelő összeget. ( 10 )

20.

Negyedszer, pénzügyi költségként minden pénzügyi év zárásakor meghatározott egy, a kötelezettség leszámítolásával arányos költséghányadot/halasztott kiadást.

21.

Ily módon, a 2000‑es pénzügyi év zárásakor a Wagram Invest 48843,41 eurónak – az 1997‑es részvényvásárlásra 24801,9 eurónak, az 1999‑es részvényvásárlásra 24041,5 eurónak – megfelelő összeget könyvelt el költséghányadként. ( 11 )

22.

A 2001‑es pénzügyi év zárásakor a Wagram Invest 66344,17 eurónak – az 1997‑es részvényvásárlásra 20899,7 eurónak, az 1999‑es részvényvásárlásra 45444,5 eurónak – megfelelő összeget könyvelt el költséghányadként. ( 12 )

23.

Egy ellenőrzést követően a belga adóhatóság arra a megállapításra jutott, hogy el kell utasítania a 2000‑es és 2001‑es adóévre elkönyvelt és levont leszámítolási költségeket, és a Wagram Invest tiltakozása ellenére 2002. október 28‑án egy adómegállapító határozatot küldött a részére.

24.

A belga hatóság többek között megállapította, hogy az eszköz beszerzési árának csökkentése útján végrehajtott fiktív leszámítolás a részvényekkel kapcsolatos tőkeveszteség kimutatását eredményezi, amely gazdaságilag nem igazolt, és amelynek részletekben történő beszámítása adójogi szempontból nem megengedett. ( 13 )

25.

Ez alapján a belga adóhatóság a 2000‑es és 2001‑es adóévekre vonatkozóan két kiegészítő társaságiadó‑fizetési kötelezettséget állapított meg a Wagram Invest terhére, 2002. november 20‑án és 2002. november 18‑án.

26.

A Wagram Invest, miután panaszával kapcsolatban nem született határozat az előírt határidőn belül, 2005. március 10‑én a belga adóhatóság határozatának megsemmisítése iránt keresetet indított a tribunal de première instance de Namur (namuri elsőfokú bíróság, Belgium) előtt. E bíróság 2007. december 20‑i ítéletében elutasította a keresetet és helybenhagyta a vitatott adófizetési kötelezettséget a 2000‑es és 2001‑es adóévre vonatkozóan.

27.

A Wagram Invest ekkor a cour d’appel de Liège (liège‑i fellebbviteli bíróság, Belgium) előtt megfellebbezte ezt az ítéletet, amely bíróság 2011. október 14‑i ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

28.

A Wagram Invest erre 2014. július 2‑án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Cour de cassation (semmítőszék, Belgium) 2016. március 11‑i ítéletében hatályon kívül helyezte a cour d’appel de Liège (liège‑i fellebbviteli bíróság) ítéletét és visszautalta az ügyet a kérdést előterjesztő bírósághoz.

29.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Wagram Invest által alkalmazott könyvelési módszer megfelel a belga számviteli jog rendelkezéseinek, közelebbről pedig a királyi rendelet 77. cikkének. Mindazonáltal felmerül az a kérdés, hogy e módszer megfelel‑e a 78/660 irányelv rendelkezéseinek.

30.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

31.

A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra bocsátott kérdések érdemi elemzését megelőzően két bevezető kérdést szükséges érinteni.

32.

Először is, rá kell mutatni arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a Wagram Invest által a szóban forgó két részvényvásárláshoz kapcsolódó kötelezettségek könyvelésére alkalmazott módszer megfelel‑e a 78/660 irányelv 2. cikkének (3)–(5) bekezdésében előírt megbízható és valós kép elvének. Ily módon az előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt kérdések a 78/660 irányelv értelmezésére vonatkoznak, amely a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szól.

33.

Jóllehet az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kizárólag az ügy könyvviteli aspektusával foglalkozik, e határozatból mindazonáltal kifejezetten az tűnik ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő alapeljárás valójában adójogi természetű.

34.

Az említett határozatból az is kitűnik, hogy a 78/660 irányelv releváns rendelkezései értelmezésének adójogi vonzata is lehet, mivel a szóban forgó két részvényvásárlásból eredő kötelezettség névértéke és az e részvények jelenértéke közötti különbségből adódó értékkülönbözet könyvelésbe vétele, valamint ennek részletekben történő beszámítása a Wagram Investre a 2000‑es és 2001‑es adóévre vonatkozóan társasági adó címén kivetett adó mértékére kihatással van.

35.

E körülmények között, először is, ami az ügy számviteli és adóügyi vetülete közötti összefüggést illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bíróságnak már korábban alkalma nyílt annak pontosítására, hogy a 78/660 irányelvnek nem célja azon feltételek meghatározása, amelyek mellett a társaságok éves beszámolója alapul szolgálhat, vagy annak alapul kell szolgálnia az adók, így például az alapügyekben szóban forgó társasági adó alapjának és összegének a tagállamok adóhatóságai által történő meghatározásához. ( 14 )

36.

A Bíróság ugyanakkor azt is elismerte, hogy a társaságok éves beszámolóit a tagállamok adózási célokra hivatkozási alapként használhatják, ahogyan azt is, hogy a 78/660 irányelv egyik rendelkezése sem tiltja a tagállamok számára, hogy adózási szempontból kiigazítsák az említett irányelvben szereplő számviteli szabályok joghatásait a gazdasági valósághoz közelebb álló adóköteles nyereség meghatározása érdekében. ( 15 )

37.

Az Európai Bizottsággal egyetértésben úgy vélem, hogy ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy bár a 78/660 irányelvből fakadó számviteli szabályoknak nem az a rendeltetésük, hogy a tagállamok adójogi rendszerét szabályozzák, tehát nem szükségszerű, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezése adóügyi következményekkel járjon, a tagállamok ugyanakkor – többek között a hosszú távú, nem kamatozó követelések megadóztatásának meghatározására is kiterjedő – hatáskörük gyakorlása során szabadon dönthetnek arról, hogy az említett számviteli szabályokra támaszkodnak‑e, vagy sem, az ilyen követelésekre alkalmazandó adóztatási rendszer meghatározásakor.

38.

Másodszor, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát illeti, egyrészről a Wagram Invest észrevételeiben vitatja e kérdések releváns jellegét, mivel álláspontja szerint könyvelési tételeinek szabályszerűségét a cour d’appel de Liège (liège‑i fellebbviteli bíróság) a jelen indítvány 27. pontjában említett, jogerőre emelkedett ítéletével jóváhagyta. Másrészről, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések esetleges hipotetikus jellegük miatt a tárgyalás során vita tárgyát képezték. Megállapításra került ugyanis, hogy a Wagram Invest által könyvelt tételek megfelelnek a belga jognak, így az alapjogvita kizárólag a belga adójogi rendelkezések alkalmazását érinti, amely semmilyen összefüggést nem mutat a 78/660 irányelvvel, így ennek értelmezése nem lehet kihatással az alapjogvitára.

39.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. ( 16 )

40.

Ebből az ítélkezési gyakorlat szerint az következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatalt a Bíróság csak abban az esetben tagadhatja meg, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve, ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon. ( 17 )

41.

Márpedig véleményem szerint a jelen ügyben a három közül egyik helyzet sem áll fenn. Ugyanis egyrészt, ahogyan az a jelen indítvány 34. pontjából is kitűnik, a 78/660 irányelv releváns rendelkezéseinek értelmezése járhat adójogi következményekkel, ily módon tagadhatatlan, hogy az említett rendelkezéseknek a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése összefügg az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, és ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések által felvetett probléma nem hipotetikus jellegű. Másrészt a Bíróság rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon.

42.

A fentiekre figyelemmel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem véleményem szerint elfogadható.

43.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével az előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy figyelemmel a 78/660 irányelv 32. cikkében szereplő értékelési elvekre, ezen irányelvnek a megbízható és valós kép elvét kimondó 2. cikke (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, mint amely lehetővé teszi, hogy az egy évnél későbbi időpontban fizetendő, kamatokkal nem járó követeléshez kapcsolódó leszámítolást szerepeltessék az eredménykimutatásban, az eszköz beszerzési árát pedig az említett leszámítolás levonásával megjelenítsék a mérleg eszközoldalán, amennyiben egy részvénytársaság pénzügyi eszközt vásárol.

44.

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 78/660 irányelv célja az éves beszámoló és az üzleti jelentés felépítésére és annak tartalmára, illetve értékelési módszerekre vonatkozó nemzeti rendelkezések összehangolásának biztosítása a részesedéssel rendelkezők és harmadik felek védelme érdekében. E célból harmadik preambulumbekezdése szerint az irányelv azonos minimumkövetelmények megállapítására irányul azoknak a pénzügyi információknak a körét illetően, amelyeket a közönség rendelkezésére kell bocsátani. ( 18 )

45.

Amint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, a megbízható és valós kép elvének tiszteletben tartása a 78/660 irányelv elsődleges célkitűzése. Ezen elv szerint, amely az említett irányelv 2. cikkének (3)–(5) bekezdésében szerepel, az éves beszámolónak megbízható és valós képet kell mutatnia a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről. ( 19 )

46.

Ez az elv egyrészt megköveteli, hogy a beszámolók tükrözzék az általuk bemutatandó tevékenységeket és ügyleteket, másrészt pedig, hogy a számviteli információkat a legpontosabbnak és harmadik személyek információs igényeinek kielégítésére legalkalmasabbnak ítélt formában mutassák ki, anélkül hogy sértenék az érintett társaság érdekeit. ( 20 )

47.

A Bíróságnak már volt alkalma pontosítani, hogy a megbízható és valós kép elvének alkalmazását a lehetőségekhez mérten a 78/660 irányelv 31. cikkében szereplő általános elveknek kell irányítania, amelyek közül az említett irányelv 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában kimondott óvatosság elve különös jelentőséggel bír. ( 21 )

48.

A 78/660 irányelv 31. cikke (1) bekezdése c) pontjának az óvatosság elvét kimondó rendelkezései alapján a megbízható és valós kép elvének tiszteletben tartását az érintett üzleti évhez valóban kapcsolódó adatok – elért nyereség, terhek, árbevétel, kockázatok és veszteségek – összességének figyelembevétele biztosítja. ( 22 )

49.

Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a megbízható és valós kép elvét a 78/660 irányelv 32. cikkében kimondott elvre tekintettel is kell értelmezni, amely szerint az éves beszámolóban kimutatott tételek értékelésének alapja az eszközök beszerzési ára vagy az előállítási költsége. ( 23 )

50.

A Bíróság pontosította, hogy e rendelkezés alapján az a megbízható és valós kép, amelyet valamely társaság éves beszámolójának tükröznie kell, az eszközöknek nem a valós értékük alapján, hanem a bekerülési költség alapján végzett értékelésén alapul. ( 24 )

51.

A 78/660 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése értelmében csupán kivételes esetben fordulhat elő, hogy amennyiben ezen irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása nem egyeztethető össze az említett cikk (3) bekezdésében megállapított megbízható és valós kép elvével, el kell térni a 32. cikk rendelkezésétől annak érdekében, hogy a (3) bekezdés értelmében a beszámoló megbízható és valós képet adjon. ( 25 )

52.

Az ítélkezési gyakorlatban kialakított, előző pontokban kifejtett elvekre tekintettel szükséges értékelni azt, hogy mennyiben összeegyeztethető a megbízható és valós kép elvével egy olyan elszámolási mód, amely lehetővé teszi, hogy ha egy részvénytársaság pénzügyi eszközt vásárol, az egy évnél későbbi időpontban fizetendő, kamatokkal nem járó követeléshez kapcsolódó leszámítolást szerepeltessék az eredménykimutatásban, az eszköz beszerzési árát pedig az említett leszámítolás levonásával megjelenítsék a mérleg eszközoldalán.

53.

A Bíróság elé észrevételeket terjesztő felek, a Wagram Invest, a belga és az osztrák kormány, valamint a Bizottság lényegében úgy véli, hogy ez a módszer összhangban áll a megbízható és valós kép elvével. Egyedül a német kormány képvisel ezzel ellentétes álláspontot.

54.

E tekintetben megjegyzem, hogy a 78/660 irányelv 32. cikkéből kitűnik, amint arra a jelen indítvány 49. pontjában is kitértem, hogy a megbízható és valós kép elvét úgy kell értelmezni, mint amely szerint az éves beszámolóban kimutatott tételek értékelését a 34–42. cikkben foglalt rendelkezések szerint kell elvégezni, amelyek az eszközök beszerzési árának vagy az előállítási költségeinek az elvén alapulnak.

55.

A 78/660 irányelv 35. cikke (1) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy a befektetett eszközöket beszerzési áron vagy előállítási költségen kell értékelni. ( 26 )

56.

A 78/660 irányelv ugyanakkor nem határozza meg a beszerzési ár fogalmát. ( 27 ) Mindazonáltal a Bíróság kimondta, amint az a jelen indítvány 50. pontjából is kitűnik, hogy az eszközök értékelése nem a valós értékük, hanem a bekerülési költség alapján történik.

57.

Márpedig általános szabályként megállapítható, hogy valamely pénzügyi eszköz bekerülési értéke megfelel a beszerzési értéknek, azaz annak az árnak, amelyet az adott társaság a vásárlás során az eszközért fizetett. Ha ezt az eszközt névértékén, az eszközoldalon tüntetik fel, az alapesetben megbízható és valós képet tükröz ezen elemnek a társaság könyvvezetésére gyakorolt hatásáról.

58.

Mindenesetre, ha az eszköztétel megvásárlására vonatkozó szerződés úgy rendelkezik, hogy az árat hosszabb távon, kamatmentes részletekben kell megfizetni, előfordulhat, hogy az adott eszköz megvásárlására vonatkozó ügylet, bár alakilag egységes, valójában összetett ügyletnek tekintendő, amely két alkotóelemből áll: egyrészt magából a pénzügyi eszköz beszerzéséből, másrészt egy hallgatólagos kölcsönügyletből. ( 28 )

59.

Amennyiben ez a helyzet áll fenn, megállapítható, hogy az eszköz beszerzésére költött összeg névértéke valójában két elemet foglal magában: egyrészt a valódi beszerzési árat, amely az ár jelenértéken kifejezett – azaz az implicit kölcsönkamatot nem tartalmazó – összege, másrészt az ezen implicit kölcsönkamatoknak megfelelő összeget.

60.

Ilyen körülmények között a Wagram Investhez, a belga és az osztrák kormányhoz, valamint a Bizottsághoz hasonlóan magam is úgy vélem, hogy az a könyvviteli eljárás, amelynek keretében egyrészt a pénzügyi eszköz ellenértékét jelenértéken (azaz az implicit kölcsönkamatoktól mentes összegét) feltüntetik az eszközoldalon, másrészt az implicit kölcsönkamatoknak (a pénzügyi eszköz megvásárlásából eredő kötelezettség névértéke és e kötelezettség jelenértéken kifejezett összege közötti különbözetnek) megfelelő összeget részletekben beszámítják, hitelesen tükrözi a szóban forgó összetett ügylet valós gazdasági tartalmát, ily módon megfelel azon követelményeknek, amelyek a 78/660 irányelvben rögzített, megbízható és valós kép elvének tiszteletben tartásához fűződnek.

61.

Ilyen esetben ugyanis az eszköz megvásárlására fordított összeg jelenértéke, nem pedig a névértéke az, amely e megvásárlás valódi ellenértékét tükrözi, míg az értékkülönbözetnek megfelelő kamatösszegben, még ha rejtett is, a hitel költsége jelenik meg. Ilyen esetben a pénzügyi eszköz megvásárlására fordított összeg névértékének az eszközoldalon történő feltüntetése a szóban forgó ügylet eredményének, és ennélfogva a megállapított átfogó jövedelemnek a torzításához vezetne. ( 29 )

62.

A jelen indítvány 60. pontjában ismertetett könyvviteli eljárás egyébiránt megfelel a 78/660 irányelv 31. cikk (1) bekezdésének c) pontjában szereplő, valamint a jelen indítvány 47. és 48. pontjában említett óvatosság elvének. Ugyanis azáltal, hogy nem a formai, hanem a tartalmi szempontot helyezi előtérbe, ( 30 ) a szóban forgó eszköztétel alulbecsült értékét ( 31 ) olyan értékelés alapján állapítja meg, amely – amint azt az említett elv megköveteli ( 32 ) – figyelembe veszi valamennyi releváns tényezőt, a jelen esetben a pénzügyi terheket, még ha az ilyen terhek a rejtett jellegük miatt kifejezetten nem is tűnnek ki az említett eszköz beszerzési árának névértékéből. E könyvviteli eljárás tehát a társaság hitelezői számára megbízható és valós képet fest az érintett társaság vagyoni helyzetéről.

63.

Azon megállapításnak, amely szerint az említett könyvviteli eljárás megfelel a megbízható és valós kép elvének, véleményem szerint egyáltalán nem mond ellent a 2013. október 3‑iGIMLE ítélet (C‑322/12, EU:C:2013:632). Ezen ítélet – amely fontos elvi iránymutatásokkal szolgál – tárgyát képező kérdés ugyanis arra vonatkozott, hogy egy pénzügyi eszköznek az eszközoldalon a beszerzési árnál magasabb értéken való feltüntetése összeegyeztethető‑e a megbízható és valós kép elvével, míg a jelen ügy kérdése arra vonatkozik, hogy a pénzügyi eszköz megvásárlására fordított összeg teljes névértékénél alacsonyabb érték feltüntethető‑e az eszközoldalon.

64.

A fenti megfontolások, valamint azon megállapítás, amely szerint a jelen indítvány 60. pontjában ismertetett könyvviteli eljárás megfelel a megbízható és valós kép elvének, ugyanakkor véleményem szerint kizárólag abban az esetben releváns, ha az a pénzügyi eszköz megvásárlására irányuló ügyletet, amelynek ellenértékét hosszú távú kamatmentes részletekben szándékoznak megfizetni, gazdasági szempontból ténylegesen olyan összetett ügyletnek kell tekinteni, amely egyrészt magából a pénzügyi eszköz beszerzéséből, másrészt egy – akár hallgatólagos – kölcsönügyletből áll.

65.

A nemzeti bíróság feladata, hogy – az előtte folyamatban lévő jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeinek eseti vizsgálata útján –megbizonyosodjon arról, valóban ez a helyzet áll‑e fenn. ( 33 )

66.

Ezen értékelés keretében az említett bíróságot – többek között – esetleg annak értékelésére is felkérhetik, hogy a szóban forgó ügylet rendes piaci feltételek mellett ment‑e végbe. Ugyanis, amennyiben az eszköz megvásárlására fordított összeg nyilvánvalóan alacsonyabb vagy magasabb volt a piaci árnál, a megvásárlásra irányuló ügylet szerkezetileg nem tekinthető a jelen indítvány 58. pontjában kifejtettek szerinti összetett ügyletnek. Amint arra a Bizottság rámutatott, e körülmény különösen releváns lehet olyan kapcsolt felek között létrejött ügylet esetében, mint amelyről az alapügyben is szó van. ( 34 )

67.

Az említett értékelés keretében a kérdést előterjesztő bíróságot arra is fel lehetne hívni, hogy esetlegesen vizsgálja meg, hogy az árnak a hosszútávra tervezett kamatmentes részletekben történő megfizetése mögött rejlő kölcsönügylet valójában nem olyan ellenérték fejében kötött ügyletnek minősül‑e, amelynek ellentételezését a későbbi adóévek során biztosított természetbeni juttatás jelenti. ( 35 )

68.

A fentiek alapján véleményem szerint a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ kell adni: abban az esetben, ha egy részvénytársaság olyan pénzügyi eszköz megvásárlására irányuló ügyletet köt, amelynek ellenértékét hosszú távon, kamatmentes részletekben tervezi megfizetni, a 78/660 irányelv 2. cikkének (3)–(5) bekezdésében szereplő megbízható és valós kép elvével – az ezen irányelv 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint 32. cikkében foglalt elvekre is figyelemmel – nem ellentétes az olyan könyvviteli eljárás alkalmazása, amelynek során az egy évnél későbbi időpontban fizetendő, kamatokkal nem járó követeléshez kapcsolódó leszámítolást szerepeltetik az eredménykimutatásban, az eszköz beszerzési árát pedig az említett leszámítolás levonásával megjelenítik a mérleg eszközoldalán, feltéve, hogy az említett megvásárlásra irányuló ügyletet ténylegesen olyan összetett ügyletnek kell tekinteni, amely egyrészt magából a pénzügyi eszköz beszerzéséből, másrészt egy – akár hallgatólagos – kölcsönügyletből áll. A nemzeti bíróság feladata, hogy – az előtte folyamatban lévő jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeinek eseti vizsgálata útján – megbizonyosodjon arról, valóban ez a helyzet áll‑e fenn.

69.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésével, amelyeket véleményem szerint együtt szükséges tárgyalni, a kérdést előterjesztő bíróság a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések közötti kapcsolat tisztázása érdekében kíván felvilágosítást kapni. ( 36 )

70.

Pontosabban, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 78/660 irányelv 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazása ahhoz a feltételhez kötött‑e, hogy a további információk esetleges szolgáltatása az ugyanezen irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján nem tudja biztosítani a megbízható és valós kép elvének tiszteletben tartását.

71.

E kérdés megválaszolásához értelmezni szükséges a két szóban forgó rendelkezést annak vizsgálata céljából, hogy feltételességi kapcsolat áll‑e fenn közöttük, abban az értelemben, hogy elsődlegesen az első rendelkezést kell‑e alkalmazni a másodikhoz képest.

72.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. ( 37 )

73.

Márpedig a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése azt írja elő, hogy amennyiben az említett irányelv alkalmazása nem elegendő ahhoz, hogy ugyanezen cikk (3) bekezdésének értelmében megbízható és valós képet adjon, további információkat kell közölni.

74.

E rendelkezés szövegéből, valamint az irányelven belüli – ugyanezen 2. cikknek a megbízható és valós képről rendelkező (3) bekezdését közvetlenül követő – elhelyezkedéséből kitűnik, hogy a (3) bekezdésben szereplő rendelkezéshez viszonyítva kiegészítő szerepet tölt be, ( 38 ) amennyiben az érintett társaság számára előírja, hogy kiegészítő információkat közöljön, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy beszámolója megbízható és hiteles képet nyújtson.

75.

Ily módon a Bíróság szerint például az a társaság, amely biztos abban, hogy jelentős haszonra fog szert tenni valamely eszköz jövőbeli viszonteladására vállalt kötelezettség folytán, köteles a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alkalmazásával e tekintetben kiegészítő információkat szolgáltatni. ( 39 )

76.

Ezzel szemben, ami a 78/660 irányelv 2. cikkének (5) bekezdését illeti, ez azt írja elő, hogy ha kivételes esetben az említett irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása nem egyeztethető össze az ugyanezen cikk (3) bekezdésében szereplő kötelezettséggel, amely szerint a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről megbízható és valós képet kell adni, a megbízható és valós kép érdekében el kell térni e rendelkezéstől. Minden ilyen eltérést a kiegészítő mellékletben közölni kell, az alapjául szolgáló indokok ismertetésével és az eszközökre, forrásokra, pénzügyi helyzetre és eredményre gyakorolt hatás kimutatásával együtt.

77.

A 78/660 irányelv 2. cikke (5) bekezdésének harmadik mondata úgy rendelkezik, hogy a tagállamok – nem pedig a társaságok – feladata az, hogy pontosan megjelöljék a kivételes eseteket, és megállapítsák a vonatkozó különös szabályokat. E rendelkezés célja az, hogy csökkentse a társaságok azzal kapcsolatos mérlegelési mozgásterét, hogy maguk határozzák meg e kivételes esetek fennállását.

78.

Így tehát az említett (5) bekezdés tartalmából kitűnik, hogy az olyan „kivételes esetekre” vonatkozik, amelyekben a 78/660 irányelv valamely rendelkezésének a szóban forgó társaság általi alkalmazása a megbízható és valós kép elvével „nem összeegyeztethető” eredményre vezetne, így szükségessé válik, hogy eltérjenek az ilyen rendelkezéstől, és a tagállamok feladata, hogy ezen kivételes eseteket, valamint a rájuk vonatkozó szabályokat meghatározzák.

79.

A Bíróság már korábban megjegyezte, hogy mivel a 78/660 irányelv nem pontosítja, mit kell érteni a „kivételes esetek” fogalma alatt, e kifejezést az irányelv céljára figyelemmel kell értelmezni, amely szerint az éves beszámoló megbízható és valós képet mutat a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről. ( 40 )

80.

Ily módon a Bíróság pontosította, hogy ezen „kivételes esetek” azok, amelyekben a 78/660 irányelv rendelkezéseinek alkalmazása nem nyújtja a lehető leginkább megbízható és valós képet az érintett társaság valós pénzügyi helyzetéről. ( 41 )

81.

E kivételes eseteknek ugyanakkor csak nagyon szokatlan ügyletek és szokatlan körülmények tekinthetők, és nem vonatkoztathatók például teljes ágazatokra. ( 42 )

82.

E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az eszközöknek a társaság könyveiben való alulértékelése önmagában nem minősülhet a 78/660 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése értelmében vett „kivételes esetnek”. ( 43 )

83.

Véleményem szerint a szóban forgó két rendelkezés fent végzett elemzéséből kitűnik, hogy a semmi nem mutat arra, hogy a 78/660 irányelv 2. cikke (5) bekezdése alkalmazásának az ugyanezen cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezés előzetes alkalmazása lenne a feltétele.

84.

Noha mindkét rendelkezés annak biztosítását szolgálja, hogy az éves beszámolók ténylegesen megbízható és valós képet mutassanak az adott társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről, különböző, egymással nem összefüggő helyzeteket szabályoznak. Tehát nem áll fenn közöttük alá‑ és fölérendeltségi viszony.

85.

A 78/660 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése kiegészíti és pontosítja e cikk (3) bekezdésének tartalmát azáltal, hogy annak lehetőségét biztosítja a szóban forgó társaság számára, hogy kiegészítő információkat közöljön olyan esetben, amikor ez a megbízható és valós kép elvének tiszteletben tartása érdekében szükségesnek mutatkozik.

86.

A 78/660 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése ezzel szemben a 78/660 irányelv szabályainak alkalmazásától való eltérés lehetőségét biztosítja. Ez utóbbi rendelkezés egyébiránt egyáltalán nem utal az említett cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezésre.

87.

A szóban forgó két rendelkezés önálló jellegét véleményem szerint az a körülmény is megerősíti – amint azt a Bizottság joggal hangsúlyozta –, hogy egyáltalán nem kizárt az, hogy bizonyos helyzetekben e két rendelkezés együttes alkalmazására kerüljön sor. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy miközben valamely társaság, a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében, annak érdekében, hogy az éves beszámolója megbízható és valós képet mutasson, kiegészítő információk nyújtására köteles, ugyanezen célból az is szükségesnek mutatkozik – a közölt kiegészítő információktól függetlenül –, hogy a 2. cikk (5) bekezdése alapján eltérjenek ezen irányelv valamely rendelkezésétől.

88.

E tekintetben a Bizottsággal egyetértésben rá kell mutatni arra, hogy a 78/660 irányelv 2. cikkének (5) bekezdését, mint az ezen irányelv összes rendelkezésének alkalmazására vonatkozó elvtől való eltérést eseti alapon, szigorúan és megszorítóan kell alkalmazni. Ez azt is feltételezi, hogy az eltérést megfelelően indokolni kell, ahogyan azt a hivatkozott bekezdés második mondata is pontosítja, megjelölve, hogy a társaság beszámolójáról mutatott megbízható és valós kép tiszteletben tartásának biztosítása érdekében mennyiben szükséges ilyen eltérés alkalmazása.

89.

Ebben az összefüggésben, bár bizonyos esetekben a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése alapján szolgáltatott kiegészítő információk elegendőek ahhoz, hogy a megbízható és valós kép elve teljesüljön és ne kelljen az irányelv 2. cikkének (5) bekezdése alapján ezen irányelv valamely szabályától való eltéréshez folyamodni, e körülmény semmiképp nem vonja maga után azt, hogy a második rendelkezés alkalmazásának feltétele minden esetben az első rendelkezés alkalmazása lenne.

90.

Végül még arra is szükséges rámutatni, hogy a jelen ügyben semmi nem mutat arra, hogy a Belga Királyság élt volna azzal a lehetőséggel, amelyet az említett (5) bekezdés harmadik mondata biztosít számára, hogy meghatározza a kivételes eseteket és megállapítsa a vonatkozó különös szabályokat. ( 44 )

91.

A fentiek alapján véleményem szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést a következőképpen kell megválaszolni: a 78/660 irányelv 2. cikkének (4) és (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e (4) és (5) bekezdés között nem áll fenn feltételességi kapcsolat abban az értelemben, hogy az (5) bekezdésben foglalt rendelkezést csak az említett (4) bekezdésben foglalt rendelkezés előzetes alkalmazása esetén lehetne alkalmazni. Mindenesetre a tagállamok, nem pedig a társaságok feladata, hogy meghatározzák azokat a „kivételes eseteket”, amelyekben az ugyanezen (5) bekezdés értelmében a 78/660 irányelv valamely rendelkezésétől való eltérés lehetséges, valamint megállapítsák a vonatkozó különös szabályokat.

92.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a cour d’appel de Mons (monsi fellebbviteli bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre: