I. Bevezetés

II. Jogi háttér

III. A jogvita előzményei

A. A GSK által kötött egyezségek

1. Az IVAX‑szel kötött egyezség

2. A GUK‑kal kötött egyezség

3. Az Alpharmával kötött egyezség

B. Az anhidrát szabadalmával és a generikus piac létrejöttével kapcsolatos egyéb és további fejlemények

C. A CMA határozata és a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előtti eljárás

IV. A Bíróság előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

V. Értékelés

A. A Bíróság CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által előterjesztett kérdések megválaszolására vonatkozó hatásköréről

B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

1. Az EUMSZ 101. cikkről

a) A potenciális verseny fogalmáról (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés)

1) A gyógyszer szabadalmának érvényességével és generikus változatai szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanságról, mint a gyógyszeripari ágazatban a versenyviszonyok összetevőjéről

2) A szabadalom érvényességével vagy a generikus termékek szabadalombitorló jellegével kapcsolatos jogvitákról, mint a potenciális verseny fennállásának alátámasztására alkalmas körülményekről

3) A szóban forgó szellemi tulajdonjogok versenyhatóság általi értékelésének terjedelméről

4) Az ideiglenes intézkedések vagy bíróság előtt kötelezettségvállalások fennállásáról

5) Következtetés

b) A cél általi versenykorlátozás fogalmáról (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik, ötödik kérdés)

1) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésről

i) Az olyan megállapodás „korlátozó potenciáljáról”, amely olyan korlátozást ír elő, amely nem haladja meg a szabadalom terjedelmét és hátralévő érvényességi idejét

ii) A releváns „kontrafaktuális forgatókönyvről”

iii) Az egyezségek mint valós jogviták békés rendezését szolgáló eszközök jellegéről

iv) Következtetés

2) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről

i) Röviden a megállapodásból következő előnyök relevanciájáról az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás fennállásának megállapítása szempontjából

ii) A megállapodásból következő előnyök relevanciájáról az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti cél általi versenykorlátozás fennállásának megállapítása szempontjából

iii) Következtetés

c) A hatás általi versenykorlátozás fogalmáról (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdés)

1) A gyógyszeripari szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások versenyre gyakorolt hatásainak értékelési szempontjairól

2) A versenyre gyakorolt érzékelhető hatások követelményéről

3) Következtetés

2. Az EUMSZ 102. cikkről

a) Az érintett piac meghatározásáról (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés)

1) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés tartalmáról

2) A paroxetin generikus változatainak bevonásáról az érintett piac meghatározása céljából

3) Következtetés

b) Az erőfölénnyel való visszaélésről (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett nyolcadik, kilencedik, tizedik kérdés)

1) A szabadalmi jogviták békés rendezését szolgáló egy vagy több megállapodás megkötésének erőfölénnyel való visszaéléskénti minősítéséről (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett nyolcadik és kilencedik kérdés, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett tizedik kérdés a) pontja)

i) Az EUMSZ 101. és 102. cikk alkalmazása közötti kapcsolatról

ii) Az alapeljárásban szereplő egyezség megkötése, mint az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszköz használata

iii) Az érintett egyezségek megkötése a GSK részéről olyan eszközként, amely alkalmas az érintett piac szerkezetének olyan befolyásolására, amely akadályozza, illetve kizárja az azon fennmaradó versenyt

iv) Következtetés

2) Az alapeljárásban szereplő egyezségek által eredményezett előnyök (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett nyolcadik kérdés b) és c) pontja)

i) Az állítólagos előnyök figyelembevételének kötelezettségéről

ii) Az esetlegesen az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá tartozó cselekmények igazolásának lehetőségéről

iii) Következtetés

VI. Végkövetkeztetés

1.

A gyógyszerekkel kapcsolatos szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező megállapodás cél vagy hatás általi versenykorlátozásnak, annak megkötése pedig – amihez esetlegesen más megállapodások megkötése is kapcsolódik – erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet‑e?

2.

Ily módon foglalhatjuk összeg a Competition Appeal Tribunal (versenyjogi fellebbviteli bíróság, Egyesült Királyság; a továbbiakban: CAT) által a jelen előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság elé terjesztett hat kérdés lényegét. E kérdéseket olyan, a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előtt folyó jogvita során terjesztették elő, amely egyfelől a Generics (UK) Ltd (a továbbiakban: GUK) és más gyógyszergyártók, ( 2 ) másfelől pedig a Competition and Markets Authority (verseny‑ és piachatóság, Egyesült Királyság; a továbbiakban: CMA) között három, a GlaxoSmithKline plc (a továbbiakban: GSK) és az IVAX Pharmaceuticals UK (a továbbiakban: IVAX), a GUK és az Alpharma generikusgyógyszer‑gyártók között kötött egyezség tárgyában folyik.

3.

A szóban forgó megállapodásokat olyan szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező megállapodásként kötötték meg, amelyek kapcsán a GUK és az Alpharma vonatkozásában már bírósági eljárások indultak. A GUK és az Alpharma megállapodásai szerint az érintett generikusgyógyszer‑gyártók többek között vállalták, hogy a kikötött időszak során termékeikkel nem lépnek piacra, míg a GSK vállalta, hogy jelentős értékeket ad át nekik.

4.

A CMA szerint ezen egyezségek célja az volt, hogy arra ösztönözze a generikusgyógyszer‑gyártókat, hogy hagyjanak fel a független piacra lépést célzó erőfeszítéseikkel a megállapodás szerinti időszak során, így tehát az EUMSZ 101. cikk által tiltott piacról kizáró megállapodásoknak tekintendők, míg a GSK általi megkötésük az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. A GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók ezzel szemben előadják, hogy nem lehet úgy értékelni a szóban forgó egyezségeket, hogy azok sértik az uniós versenyjogot.

5.

A jelen ügy ily módon a Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő Lundbeck ügy ( 3 ) és Servier ügy ( 4 ) összefüggésébe illeszkedik: ezekben az ügyekben az Európai Bizottság azt állapította meg, hogy a szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások megsértették az EUMSZ 101. cikket, illetve a Servier ügy esetében az EUMSZ 102. cikket. A Bíróság jelen ügyben tett megállapításai tehát követendő iránymutatást jelentenek ezekben az ügyekben is.

6.

Az UK Competition Act 1998 (az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvénye) 1. fejezetének 2. cikke a következőket írja elő:

„Megállapodások […], [amelyek célja vagy hatása] a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása

[…], a vállalkozások közötti olyan megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott olyan döntések és az olyan összehangolt magatartások, amelyek:

tilosak, kivéve ha a jelen részben foglalt rendelkezések alapján mentességben részesülnek.

[…]„

7.

Az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvénye 2. fejezetének 18. cikke a következőket írja elő:

„Erőfölénnyel való visszaélés

[…]”

8.

Az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvényének 60. cikke a következőket írja elő:

„A kérdések eldöntése során alkalmazandó elvek

9.

A paroxetin olyan antidepresszáns gyógyszer, amelyet kizárólag orvosi rendelvény alapján adnak ki, és amely a szelektív szerotoninfelvétel‑gátlók (a továbbiakban: SSRI‑k) csoportjába tartozik. A paroxetint az Egyesült Királyságban a GSK originálisgyógyszer‑gyártó forgalmazta „Seroxat” kereskedelmi név alatt. A releváns időszak során a GSK 20 és 30 mg‑os adagokban gyártotta a Seroxatot, azzal, hogy a 20 mg‑os adag volt a jelentősebb, és ezt írták fel gyakrabban.

10.

A paroxetin‑hidroklorid molekula, vagyis ezen originális gyógyszer gyógyszerhatóanyagának szabadalmi védelme 1999. januárban lejárt. Ezenkívül a GSK e gyógyszerhatóanyaggal kapcsolatos adatkizárólagossági joga 2000. decemberben véget ért, ezáltal lehetővé téve a generikusgyógyszer‑gyártók számára, hogy rövidített eljárás keretében kérjenek forgalombahozatali engedélyt (a továbbiakban: FHE). ( 5 )

11.

Ebben az időszakban a GSK egy sor „kiegészítő” szabadalmat szerzett, köztük a GB 2297550 szabadalmat, amely a paroxetin‑hidroklorid négy alakját és azok gyártási folyamatát fedte le (a továbbiakban: az anhidrát szabadalma). Ezt az 1997‑ben megadott szabadalmat a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság]; a továbbiakban: szabadalmi bíróság) részlegesen érvénytelennek nyilvánította, az érvényesen maradt része pedig 2013‑ban lejárt.

12.

A 2000. év közepétől kezdve a GSK arról értesült, hogy több generikusgyógyszer‑gyártó azt tervezte, hogy a generikus paroxetinnel belép az Egyesült Királyság piacára. Ily módon az IVAX Írországban FHE iránti kérelmet terjesztett elő, a BASF AG‑tól pedig megszerezte a paroxetin gyógyszerhatóanyagát, amelynek alapján e kérelmet előterjesztette; a GUK Dániában, 2001 áprilisában FHE‑t szerzett a paroxetinre, az Alpharma pedig az Egyesült Királyságban 2001. május 30‑án FHE iránti kérelmet terjesztett elő.

13.

E kontextusban a GSK három egyezséget kötött az érintett gyártókkal.

14.

Az első egyezség, amelyet a GSK 2001. október 3‑án kötött az IVAX‑szel (a továbbiakban: IVAX egyezség), és amely 2004. június 29‑én járt le, az IVAX‑et jelölte meg évi 770000 darab, egyenként 30 tablettát tartalmazó kiszerelés erejéig az Egyesült Királyságban a 20 mg‑os paroxetin‑hidroklorid „kizárólagos forgalmazójaként”, annak érdekében, hogy azt engedélyezett generikus termékként értékesítsék, ellenszolgáltatásként pedig évente 3,2 millió angol font (GBP) promóciós díjban részesült. Az az utóbb módosított szállítási ár, amelyen a GSK‑nak a terméket az IVAX részére szállítania kellett, kiszerelésenként 8,45 GBP volt; emellett többek között az is rögzítésre került, hogy az IVAX jogosult az egyezség előzetes értesítés nélküli felmondására, amennyiben egy hatóanyagként paroxetin‑hidrokloridot tartalmazó generikus terméket három egymást követő napon át 8,45 GBP alatti áron vagy annak megfelelő áron forgalmaznak.

15.

A második egyezséget a GSK a GUK‑kal kötötte 2002. március 13‑án (a továbbiakban: GUK egyezség). Az egyezség eredetileg három évre szólt, és 2004. július 1‑jén járt le. Az egyezségre különböző eseményeket követően került sor: ezek közé tartozott mindenekelőtt az anhidrát szabadalma lejártának megállapítása iránt a BASF által 2001. július 27‑én indított eljárás; ezt követően ugyanezen szabadalom bitorlása miatt a GSK által 2001. szeptember 18‑án a GUK ellen indított eljárás, amelynek során az utóbbi az említett szabadalom érvénytelenségére hivatkozott, végül pedig a szabadalmi bíróság által 2001. október 23‑án hozott azon ideiglenes intézkedés, amely megtiltja a GUK‑nak a piacra lépést, és amelynek kapcsán a GSK cross undertaking in damages kötelezettségvállalást ( 6 ) tett.

16.

2001. december 4‑én a szabadalmi bíróság úgy döntött, hogy az egyaránt az anhidrát szabadalmára vonatkozó BASF‑ügyben és GUK‑ügyben közös tárgyalást tart a következő év márciusában. 2002. március 13‑án, az említett tárgyalást megelőző napon a GSK és a GUK megkötötték a szóban forgó egyezséget, amelynek értelmében az ideiglenes intézkedés és a cross undertaking in damages hatályát veszti, továbbá elállnak minden kártalanítás iránti kérelemtől, az eljárás pedig felfüggesztésre kerül. Ezenkívül ezen egyezség alapján a GSK köteles volt 12,5 millió amerikai dollár (USD) összeg ellenében megvásárolni a GUK Egyesült Királyságban történő értékesítésre szánt teljes generikus paroxetinkészletét, legfeljebb 0,5 millió GBP összeg erejéig 50%‑ban megtéríteni a GUK eljárási költségeit, a GUK javára alforgalmazói megállapodást kötni az IVAX‑szel (a továbbiakban: IVAX‑GUK szállítási megállapodás), valamint a GUK‑nak 1,65 millió GBP összegű éves marketingdíjat fizetni; ellenszolgáltatásként a GUK és a Merck‑csoporthoz tartozó összes társaság vállalta, hogy a továbbiakban nem gyárt, importál vagy szállít paroxetin‑hidrokloridot az Egyesült Királyságba az IVAX‑GUK szállítási megállapodás időtartama alatt.

17.

A 2002. március 14‑én hatályba lépett, három évre kötött IVAX‑GUK szállítási megállapodás azt írta elő, hogy az IVAX évi 750000 darab 20 mg‑os paroxetint tartalmazó kiszerelést szállít 8,45 GBP áron a GUK részére, és tartalmazott egy olyan értelmű profitgaranciát, amely szerint amennyiben a GUK e paroxetinre vonatkozó átlagos nettó értékesítési ára kiszerelésenként 12,25 GBP alá esik, az IVAX megfizeti részére az ahhoz szükséges összeget, hogy nyeresége ne csökkenjen a kiszerelésenkénti 3,80 GBP marzs alá. Ezenfelül megállapodtak abban, hogy az egyezség megszüntethető az eredetileg előírt időtartam lejártát megelőzően is, amennyiben egy kiszerelés paroxetin piaci ára a harmadik szerződéses év során vagy azt követően három egymást követő három hónap során 8,45 GBP alá esik. Az IVAX‑GUK szállítási megállapodás megkötésével egyidejűleg a GSK és az IVAX módosította az IVAX egyezséget, azért, hogy a megállapodáshoz igazítsák azt.

18.

A harmadik egyezséget, amelyet a GSK az Alpharmával kötött 2002. november 12‑én, és amely 2004. február 13‑án járt le (a továbbiakban: Alpharma egyezség), eredetileg egyéves időtartamra kötötték, majd további egy évvel meghosszabbították azt követően, hogy az Alpharma az Egyesült Királyágban FHE‑t szerzett a paroxetinre, a GSK szabadalombitorlás miatt eljárást indított az Alpharma ellen, az Alpharma a bíróság előtt kötelezettséget vállalt arra, hogy az ezen eljárásban – amelyben 2002 decemberére tűztek ki tárgyalást – hozott ítélet kihirdetését megelőzően nem értékesít paroxetint az Egyesült Királyságban, a GSK pedig cross undertaking in damages kötelezettségvállalást tett.

19.

Az Alpharma egyezség az Alpharma kötelezettségvállalásának, illetve a GSK cross undertaking in damages kötelezettségvállalásának elengedésére, valamint a GSK követelésének elutasítására vonatkozott. Előírta továbbá egy alforgalmazói megállapodás megkötését az IVAX és az Alpharma között, amelynek alapján az utóbbinak 500000 kiszerelés (később 620000 kiszerelés) 20 mg‑os paroxetint kellett szállítania (a továbbiakban: IVAX‑Alpharma szállítási megállapodás), valamint különböző értékek átadását a GSK részéről az Alpharma részére, mégpedig: a GSK megfizet az Alpharmának 0,5 millió GBP összeget, amelyet az eljárással összefüggésben felmerülő költségeire kell fordítani, egyszeri 3 millió GBP összeget az Alpharma részéről azzal összefüggésben felmerülő gyártási és előkészítési költségek címén, hogy a paroxetint bevezesse a brit piacra, marketingdíj címén havi 100000 GBP összeget, továbbá a GSK bizonyos termékeire opciót biztosít az Alpharma részére, annak biztosítása céljából, hogy az Alpharma részére átadnak legalább 500000 GBP összeget. Ellenszolgáltatásként az Alpharma kötelezettséget vállalt arra, hogy nem gyárt, importál vagy szállít paroxetin‑hidrokloridot az Egyesült Királyságba azon mennyiségeken kívül, amelyeket az IVAX‑től vásárol meg, vagy amelyeket a GSK állít elő.

20.

2002. november 20‑án az IVAX és az Alpharma megkötötte az Alpharma egyezségben előírt IVAX‑Alpharma szállítási megállapodást. E szerződést egyhónapos felmondási idővel fel lehetett mondani, ha létrejön egy „generikus piac”, vagy ha az anhidrát szabadalmában szereplő gyártási folyamattal kapcsolatos igénypont „érvénytelenítés, átengedés, elállás folytán vagy egyéb módon” megszűnik. Ebben az összefüggésben a generikus piacot akkor tekintették létrejöttnek, ha a GSK és az Alpharma által értékesített paroxetint nem számítva a paroxetin havi átlagára kiszerelésenként 9,50 GBP alá esik, vagy ha valamely 20 mg‑os paroxetinterméket a GSK forgalombahozatali engedélyétől eltérő jogcím alapján értékesítenek. Ezenkívül előírták, hogy amennyiben az ilyen felmondás bejelentését követő két hónap során a paroxetin átlagára 8,45 GBP alá esik, az IVAX megfizeti az Alpharma részére az e 8,45 GBP‑s ár és az említett átlagár közötti különbséget, 200000 GBP erejéig. Az IVAX‑Alpharma szállítási megállapodás megkötésével egyidejűleg a GSK és az IVAX módosította az IVAX egyezséget, azért, hogy a megállapodáshoz igazítsák azt.

21.

Az IVAX, GUK és Alpharma egyezségek végrehajtását megelőzően a paroxetin brit piacát az Unió más tagállamaiból származó paroxetin párhuzamos importja jellemezte. Az ilyen párhuzamos importok oka az, hogy többek között a különböző jövedelmi szintek és szabályozási rendszerek miatt eltérések vannak a gyógyszerek árai között a tagállamokban. Ennélfogva valamely gyógyszer generikus változatainak adott tagállamban történő elérhetővé válását megelőzően nyereséges lehet a márkás gyógyszerek más tagállamokból való behozatala és az importáló tagállamban érvényesítettnél alacsonyabb áron történő értékesítése. Ily módon 2001. szeptembertől a párhuzamos import jelentette az Egyesült Királyságban forgalmazott paroxetin 30–40%‑át, valamivel alacsonyabb értékesítési árral, mint a GSK Seroxat terméke esetében. E párhuzamos import ugyanakkor kizárólag a paroxetin 20 mg‑os kiszerelését érintette, a 30 mg‑ost viszont nem.

22.

Az IVAX, GUK és Alpharma egyezségek alapján e generikus társaságok részére jelentős, de korlátozott mennyiségben szállítottak a GSK által gyártott generikus paroxetint, amelyet saját márkáik alatt értékesíthettek, és amelyért körülbelül a párhuzamos import esetében érvényesített árakat számíthatták fel. Ezt követően, 2001. november és 2003. november között az IVAX, a GUK és az Alpharma körülbelül 60 százalékpontot szerzett a 20 mg‑os paroxetin piacán, felváltva a szinte teljes párhuzamos importot (körülbelül 30 százalékpont), valamint a GSK Seroxat termékének egy részét (szintén körülbelül 30 százalékpont). A piac szerkezetének e módosulása a 20 mg‑os paroxetin általános súlyozott átlagárának csökkenését eredményezte. Az egyezségek ezzel szemben semmilyen hatást nem gyakoroltak a 30 mg‑os paroxetin GSK általi értékesítésére.

23.

A paroxetin az UK National Health Service (brit nemzeti egészségügyi szolgálat, a továbbiakban: NHS) által megtérített gyógyszer volt. Az NHS megtérítési rendszerében különböző kategóriák voltak, így a C és az A kategória a nem könnyen hozzáférhető és a könnyen hozzáférhető generikus gyógyszerek számára. A generikus paroxetin IVAX egyezségnek megfelelő szállítását követően a 20 mg‑os paroxetin, amely kezdetben a C kategóriába tartozott, 2002. június 1‑jétől átkerült az A kategóriába. Ez az NHS táblázataiban szereplő megtérítési ár azonnali 12%‑os esését, majd 2002. november és június között 3%‑os esését eredményezte, valamint az NHS által viselt költségek ennek megfelelő csökkenését.

24.

A BASF anhidrát szabadalma lejártának megállapítása iránti eljárásban ( 7 )2002. július 12‑én hoztak ítéletet. Az ítélet megállapította, hogy az e szabadalomban szereplő termékkel kapcsolatos igénypontok többsége érvénytelen, ugyanakkor két gyártási folyamattal kapcsolatos igénypont érvényes.

25.

2002. július 30‑án az Apotex, egy másik generikus termékeket gyártó vállalkozás FHE‑t szerzett a paroxetinre az Egyesült Királyságban, és forgalmazóival, a Neolabbel és a Waymade‑del együtt egy, az anhidrát szabadalma lejártának megállapítása iránti másik eljárást indított, míg a GSK szabadalom bitorlása miatt indított eljárást e három társasággal szemben. 2003. december 5‑én a szabadalmi bíróság megállapította, hogy a szabadalom azon igénypontjait, amelyeket a BASF‑ügyben hozott ítélet nem nyilvánított érvénytelennek, nem bitorolta az Apotex által használt gyártási folyamat, amit a fellebbezési eljárásban is helybenhagytak. ( 8 ) Ezt követően a Neolab és a Waymade 2003. december végén az Apotex forgalmazóiként piacra léptek a 20 mg‑os paroxetinnel, ami megnyitotta a paroxetin generikus piacát.

26.

Az Alpharma ekkor felmondta az IVAX‑Alpharma szállítási megállapodást, és ezáltal 2004. február 13‑i hatállyal megszüntette az Alpharma egyezséget, majd 2004. februártól piacra lépett saját 20 mg‑os és 30 mg‑os paroxetinjével. A GUK ezt követően 2004. június 25‑én megszüntette az IVAX‑GUK szállítási megállapodást, aminek eredményeként immár a GUK egyezség alapján nem volt tiltott számára a paroxetin értékesítése. Végül 2004. június 29‑én az IVAX és a GSK megszüntette az IVAX egyezséget.

27.

A generikus paroxetin független piacra lépése 2003 végétől jelentős hatást gyakorolt az árakra. Ily módon a 20 mg‑os paroxetin árai 34%‑kal csökkentek a piacra lépést követő első három hónapban, majd 69%‑kal a következő évben, míg a 30 mg‑os paroxetin ára körülbelül 66%‑kal csökkent 2005. decemberben. A 20 mg‑os és 30 mg‑os paroxetin átlagárai 2005. decemberben körülbelül 74%‑kal csökkentek.

28.

A CMA 2016. február 12‑én az alapeljárásban meghozta a vitatott határozatot (a továbbiakban: a CMA határozata), ( 9 ) amelynek értelmében megállapította a következőket:

29.

Ezenkívül a CMA megállapította, hogy nincs helye az IVAX egyezség szankcionálásának a versenyellenes megállapodások tilalma alapján, többek között mivel az a releváns időszakban a vertikális korlátozásokról szóló, később hatályon kívül helyezett belső szabályozás értelmében ki volt zárva az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvénye 1. fejezetének hatálya alól. ( 10 )

30.

A szankcionált társaságok a CMA határozata ellen kereseteket indítottak a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előtt. A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) rámutat, hogy e keresetekkel összefüggésben többek között abban a kérdésben kell döntenie az uniós jogra hivatkozva, hogy egyrészt a GSK, másrészt a GUK, az Alpharma és az IVAX potenciális versenytársak voltak‑e a releváns időszakban a paroxetin egyesült királyságbeli forgalmazását illetően; hogy a GSK, illetve a GUK és az Alpharma között kötött egyezségek cél általi versenykorlátozásnak és hatás általi versenykorlátozásnak minősültek‑e; hogy melyik volt az az érintett termékpiac, amelyen a GSK a paroxetint kínálta, annak eldöntése céljából, hogy erőfölényben volt‑e, valamint hogy a GSK gyakorlata erőfölénnyel való visszaélésnek minősült‑e.

31.

Az EUMSZ 101. cikkel kapcsolatos kérdéseket illetően, többek között a potenciális verseny és a cél általi versenykorlátozás fennállása kapcsán a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) megállapítja, hogy ezekkel kapcsolatban a Törvényszék a Lundbeck és társai ügyekben ( 11 ) már több, jelenleg fellebbezés alatt álló ítéletet hozott, amelyek relevanciáját a jelen ügyben valamennyi felperes vitatja. Ráadásul e bíróság úgy véli, hogy a hatás általi versenykorlátozás értékelésére szolgáló módszerek – amelyek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdés, illetve a Bizottság Servier ügyben hozott határozata ( 12 ) tárgyát képezik – továbbra is bizonytalanok. Az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvényének az EUMSZ 102. cikknek megfelelő 18. cikkével kapcsolatos, szintén a Bizottság Servier ügyben hozott határozatának tárgyát képező kérdéseket illetően a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kiemeli, hogy új jogkérdésekkel szembesül mind az érintett piac meghatározását, mind az erőfölénnyel való esetleges visszaélés megállapítását és annak esetleges igazolását illetően.

32.

E körülmények között a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) 2018. március 8‑i ítéletével (a továbbiakban: a CAT ítélete) ( 13 ) – amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel és az alapeljárásban előterjesztett keresetekkel, valamint az ügy tényvázlatával együtt 2018. május 7‑én érkezett a Bírósághoz – úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„Potenciális verseny

Cél általi korlátozás

Hatás általi korlátozás

A piac meghatározása

Visszaélés

33.

2018. november 20‑án a Bíróság tájékoztatást kért a CAT‑tól (versenyjogi fellebbviteli bíróság), amelyre az 2018. december 17‑én válaszolt.

34.

A Bíróság előtti eljárásban a GUK, a GSK, a Xellia, az Actavis, a Merck, a CMA és a Bizottság terjesztett elő észrevételeket. Ugyanezen felek vettek részt a 2019. szeptember 19‑i tárgyaláson is.

35.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyalása (B. rész) előtt tisztázni kell egy, a Bíróság e kérdések megválaszolására fennálló hatáskörével kapcsolatos kérdést (A. rész).

36.

Amint azt fent kiemeltem, ( 14 ) a CMA az EUMSZ 101. cikk alapján kizárólag a GUK egyezséget szankcionálta a 2004. május 1‑jét követő időszak vonatkozásában, ( 15 ) míg az Alpharma egyezséget, amely ezen időpontot megelőzően megszűnt, ( 16 ) csak az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvényének 1. fejezete alapján szankcionálták. Ehhez hasonlóan a GSK‑val szemben csak az említett törvény 2. fejezete alapján alkalmaztak szankciót erőfölénnyel való visszaélés miatt, mivel a CMA úgy ítélte meg, hogy a GSK csak 2003. november végéig rendelkezett erőfölénnyel. ( 17 )

37.

Mindazonáltal a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) EUMSZ 102. cikkre és EUMSZ 101. cikkre vonatkozó kérdéseinek megválaszolására a jogvita azon vetületei vonatkozásában, amelyek nem a GUK egyezségre vonatkoznak 2004. május 1. és annak 2004. július 1‑jei megszűnése között. ( 18 ) Amint azt ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, az Egyesült Királyság 1998. évi versenytörvényének 2. és 18. cikke megfelel az EUMSZ 102. cikknek és az EUMSZ 101. cikknek, és azokat, az említett törvény 60. cikke alapján, ezekkel összhangban kell értelmezni. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nem közvetlenül az uniós jog hatálya alá tartozó tényekkel kapcsolatos előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók, amennyiben az uniós jog rendelkezéseit a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog a minden elemében egyetlen tagállamra korlátozódó helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodott. ( 19 )

38.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által a jelen eljárásban a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hátterét a GSK originálisgyógyszer‑gyártó és az IVAX, az GUK és az Alpharma generikusgyógyszer‑gyártók között a paroxetin antidepresszáns gyógyszer kapcsán kötött három, fent ismertetett egyezség képezi.

39.

Ezek az egyezségek a GSK által a generikusgyógyszer‑gyártók részére teljesített kifizetéseken kívül lényegében azt tartalmazták, hogy az említett gyártók a GSK által gyártott generikus paroxetin egy korlátozott mennyiségével lépjenek piacra, ahelyett hogy e társaságok függetlenül léptek volna piacra saját generikus paroxetinjükkel. ( 20 ) Ennélfogva azok a paroxetin árának és a fogyasztók által viselt költségeknek bizonyos csökkenését eredményezték, amely azonban nem volt összemérhető a generikus gyógyszerek piacra lépése – amelyre 2003 decemberétől valóságosan is sor került – által eredményezett árcsökkenéssel és az ebből következő megtakarításokkal. ( 21 )

40.

A szóban forgó egyezségeket olyan helyzetben kötötték, amelyben a paroxetin gyógyszerhatóanyaga szabadalmának 1999‑ben történt lejártát, illetve az azzal kapcsolatos adatok adatkizárólagossági jogának 2000‑ban történt lejártát követően a GSK még rendelkezett az e gyógyszerhez kapcsolódó kiegészítő szabadalmakkal, így többek között a gyógyszerhatóanyaga egyes gyártási folyamatait védő szabadalmakkal, mint az alapeljárásban szereplő anhidrát szabadalma. ( 22 )

41.

Ilyen helyzetben a generikusgyógyszer‑gyártók a szabadalmi jog szempontjából két módon léphetnek jogszerűen piacra az originális gyógyszer generikus másolataival: vagy a még szabadalmi oltalom alá tartozó gyártási folyamatok útján előállított generikus másolatok révén, amennyiben e szabadalmakat érvénytelennek nyilvánították, vagy más folyamatok útján előállított generikus másolatok révén, amely esetben e másolatok nem minősülnek az originális gyógyszer még szabadalmi oltalom alá tartozó gyártási folyamatai bitorlásának.

42.

Másként és ellentétes szemszögből megfogalmazva, egy olyan helyzetben, amelyben valamely gyógyszer gyógyszerhatóanyagának szabadalma lejárt, és az originálisgyógyszer‑gyártó immár csak gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmakkal rendelkezik, a szóban forgó gyógyszer generikus változatának piacra lépése csak akkor sérti e gyártó szabadalmi jogait, ha bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmak érvényesek, és azokat minden egyes potenciális piacra lépő bitorolja.

43.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor abból a feltevésből indul ki, hogy nem lehet megállapítani, hogy az IVAX, a GUK és az Alpharma piacra lépése a generikus paroxetinnel megsértette volna‑e a GSK‑t az alapeljárásban vitatott anhidrát szabadalma folytán esetlegesen megillető jogokat, mivel bizonytalan, hogy e szabadalom érvényes volt‑e, és azt a szóban forgó generikus termékek bitorolták‑e. Ez többek között annak az eredménye, hogy a GSK az IVAX‑szel az egyezséget a bíróság eljárás megindítása előtt kötötte meg, a GUK‑kal és az Alpharmával pedig az e társaságokkal szemben folytatott bírósági eljárások békés rendezése céljából kötött egyezségeket. Ennélfogva nem tudjuk, hogy az anhidrát szabadalmát érvénytelennek nyilvánították volna‑e ezen eljárások során, és soha nem került eldöntésre, hogy az IVAX, a GUK és az Alpharma generikus termékei bitorolták‑e az említett szabadalom által védett gyártási folyamatokat. ( 23 )

44.

Ez az IVAX, a GUK és az Alpharma generikus paroxetinnel történő piacra lépésének a szabadalmi jog szempontjából fennálló esetleges jogellenességével kapcsolatos bizonytalanság a fő motívuma mind az alapeljárásban felperes társaságok érvelésének, mind a kérdést előterjesztő bíróság által a GSK és e generikusgyógyszer‑gyártók között kötött egyezségek kapcsán a versenyjog szempontjából a Bírósághoz intézett kérdéseknek.

45.

Ily módon a GSK és e generikusgyógyszer‑gyártók előadják többek között azt, hogy mivel nem lehet megállapítani, hogy e gyártók be tudtak volna‑e lépni a piacra a GSK szabadalmi jogainak megsértése nélkül, azt sem lehet eldönteni, hogy fennállt‑e olyan potenciális verseny e gazdasági szereplők között, amelyet a vitatott egyezségek korlátozhattak. E körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy ezen egyezségek cél és hatás általi versenykorlátozásoknak minősültek, valamint hogy azok megkötése erőfölénnyel való visszaélést valósított meg.

46.

Annál is inkább ez a helyzet, mivel ezen egyezségek bizonyos előnyöket biztosítottak a fogyasztók számára, akkor, amikor teljesen bizonytalan volt, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók független piacra lépése által eredményezett jelentősebb előnyök megvalósulhatnak‑e, mivel nem lehetett pontosan tudni, hogy ilyen piacra lépésre jogszerűen sor kerülhet‑e. E körülmények között a vitatott egyezségek ugyanannyira fokozhatták a versenyt, mint amennyire csökkenthették, ebből következően lehetetlenné téve bármely szankciót a versenykorlátozás tilalma alapján.

47.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) ugyanakkor úgy véli, hogy annak ellenére, hogy valamennyi fél bizonytalan volt e folyamatban lévő jogviták kimenetét illetően, a megkötött egyezségek nem e felek sikerük esélyével kapcsolatos értékelését tükrözik, hanem kizárólag azt a megfontolást, hogy az egyezségek feltételei üzletileg kedvezőbbek voltak, mint a jogviták folytatásának kockázatai. Ennek oka a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint az volt, hogy ezen egyezségek eredményeként megosztották a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók között a GSK monopóliumának nyereségét, amelyet az a generikus gyógyszerek független piacra lépésének ugyanezen egyezségek feltételei által garantált elmaradása révén őrzött meg. Ebben az összefüggésben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) nem‑monetáris jellegű értékátruházásként elemzi a GSK kedvezményes árú paroxetinszállítását a generikusgyógyszer‑gyártók részére, abból a célból, hogy azok forgalmazzák azt.

48.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) tehát megállapítja, hogy a szóban forgó egyezségek révén a GSK a kikötött időtartamra biztosította szabadalmi pozícióját a generikus versenytársak piacra lépésének kockázatával szemben, olyan jelentős értékátadásokért cserébe, amelyek messze meghaladták az elkerült perköltségeket. Bár az ilyen folyamat teljesen racionálisnak bizonyulhat gazdasági és üzleti szempontból valamennyi fél számára, a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kétli, hogy az versenyjogi szempontból elfogadható. Ennek elemzése céljából a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) ugyanakkor meg kívánja tudni, hogy milyen súlyt kell tulajdonítani szabadalmi jogi szempontból a helyzetnek, illetve arra a kérdésre keresi a választ, hogy ebben az összefüggésben a szóban forgó egyezségeket a potenciális versenytársakat a piacról kizáró megállapodásoknak vagy piacfelosztási megállapodásoknak kell tekinteni. ( 24 )

49.

Amint arra fent rámutattam, többek között egy, a releváns időszakban a vertikális korlátozásokról szóló, később hatályon kívül helyezett belső szabályozás miatt a CMA csak a GUK egyezséget és az Alpharma egyezséget szankcionálta a versenyellenes megállapodások tilalma alapján, az IVAX egyezséget pedig nem. Ezzel szemben az IVAX egyezséget a CMA figyelembe vette a GSK magatartásának az erőfölénnyel való visszaélés tekintetében történő értékelése során. ( 25 )

50.

Noha tehát a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) csak a GUK egyezségre és az Alpharma egyezségre hivatkozik a cél általi vagy hatás általi versenykorlátozással kapcsolatos kérdéseiben, mindazonáltal kiemeli, hogy az erőfölénnyel való visszaéléshez kapcsolódó kérdések vizsgálatához azt is el kell dönteni, hogy az IVAX a GSK potenciális versenytársa volt‑e a releváns időszak során.

51.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében a Bíróság feladata csupán azon uniós jogi rendelkezések értelmezésére korlátozódik, amellyel kapcsolatosan ezt kérték, míg a kérdést előterjesztő bíróság feladata ezen értékelésnek az adott ügyre való alkalmazása. ( 26 ) Ennélfogva a jelen ügyben végső soron a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kell konkrétan eldöntenie, hogy az IVAX, a GUK és az Alpharma a GSK potenciális versenytársai voltak‑e a releváns időszak során, valamint hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség cél általi vagy hatás általi versenykorlátozásnak minősült‑e.

52.

A Bíróság feladata ezzel szemben annak értékelésére szorítkozik, hogy a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben absztrakt módon meghatározott feltételek között a szabadalom jogosultja és a generikusgyógyszer‑gyártók potenciális versenytársaknak tekinthetők‑e, az ilyen gazdasági szereplő között kötött megállapodások pedig cél általi vagy hatás általi versenykorlátozásnak minősülnek‑e. Márpedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben ismertetett feltételek meghatározása során a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) már figyelembe vette a releváns megállapodások (vagyis az első és a második kérdés esetében az IVAX egyezség, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség, míg a harmadik–hatodik kérdés esetében a GUK egyezség és az Alpharma egyezség) jellemzőit.

53.

Így tehát csak az egyértelműség kedvéért kell pontosítani, hogy a potenciális versennyel kapcsolatos alábbi okfejtésekben az alapeljárás hivatkozott tényállása, amennyiben az releváns, az IVAX egyezséget, a GUK egyezséget és az Alpharma egyezséget foglalja magában, míg az alapeljárásban szereplő azon egyezségek közé, amelyekre a cél általi vagy hatás általi versenykorlátozással kapcsolatos alábbi okfejtések hivatkoznak, csak a GUK egyezség és az Alpharma egyezség tartozik.

54.

Mindezek után először az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdést kell taglalni (a) pont), majd ezt követően egyrészt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik, ötödik kérdést (b) pont), másrészt pedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdést, amelyek a cél általi, illetve a hatás általi versenykorlátozás fogalmára vonatkoznak.

55.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésével, amelyeket együttesen kell tárgyalni, a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy valamely gyógyszeripari termék szabadalmának jogosultja és a gyógyszer generikus változatával piacra lépni kívánó generikusgyógyszer‑gyártó potenciális versenytársaknak tekinthetők‑e, amennyiben a felek jóhiszeműen folytatnak jogvitát abban a kérdésben, hogy a szabadalom érvényes‑e, illetve hogy a generikus termék sérti‑e a szabadalmat.

56.

Ezenfelül a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy a felek között e jogvitával kapcsolatban folyamatban lévő bírósági eljárás fennállása, az, hogy a szabadalom jogosultjának kérelmére ideiglenes intézkedést hoztak, amelynek eredményeként ezen eljárás befejezéséig a generikusgyógyszer‑gyártó termékét nem vezetheti be, illetve az, hogy a szabadalom jogosultja a generikusgyógyszer‑gyártót potenciális versenytársnak tekinti, kihat‑e az e kérdésre adandó válaszra.

57.

E kérdések megválaszolása céljából mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, amint azt a Törvényszék már több alkalommal helyesen megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében rögzített, a versenyre gyakorolt következményekre vonatkozó feltételekből az következik, hogy e rendelkezés csak olyan ágazatokra vonatkozik, amelyek nyitottak a verseny számára. ( 27 ) E vállalkozások közötti megállapodás versenykorlátozó hatásúnak minősítése tehát azt feltételezi, hogy fennáll a korlátozható verseny.

58.

Ily módon, amennyiben azon gazdasági és jogi összefüggések vizsgálatából, amelyekbe a megállapodás illeszkedik, az tűnik ki, hogy a szóban forgó vállalkozások nem minősíthetők versenytársaknak, az ilyen megállapodás sem minősíthető célja, illetve hatása által versenykorlátozónak. Márpedig a verseny feltételeinek vizsgálata valamely piacon nemcsak az érintett piacon már jelen lévő vállalkozások között fennálló tényleges versenyen alapul, hanem az e vállalkozások közötti, illetve az ott még jelen nem lévő vállalkozásokkal folytatott potenciális versenyen is. ( 28 )

59.

Annak megállapítása céljából, hogy egy megállapodásban részt vevő vállalkozás potenciális versenytárs‑e egy bizonyos piacon, azt kell megvizsgálni, hogy az e piacra történő belépésnek leküzdhetetlen akadályai vannak‑e, ( 29 ) valamint hogy a megállapodás alkalmazásának hiányában a szóban forgó vállalkozásnak valós és konkrét lehetősége lett volna‑e arra, hogy az említett piacra lépjen, és ott letelepedett vállalkozásokkal versenyezzen. ( 30 ) Ebben az összefüggésben az az alapvető szempont, amelyen a potenciális versenytárskénti minősítésnek alapulnia kell, a vállalkozás adott piacra való belépési képessége, de az e piacra való belépés szándéka is releváns lehet. ( 31 )

60.

Ezenkívül a Bíróság már elismerte, hogy az, ha a vállalkozások olyan megállapodást kötnek, amelynek célja egyikük adott piacon kívül tartása, erős valószínűsítő körülményt képez közöttük a versenyviszony fennállására. ( 32 ) Ugyanezen gondolatmenetet követve, a piacon már jelen levő piaci szereplők felfogása releváns lehet e tekintetben, mivel elismerést nyert, hogy függetlenül a piacon kívüli vállalkozás azon szándékától, hogy rövid időn belül az említett piacra lépjen, már a puszta létezésével is versenynyomást gyakorolhat az e piacon tevékenykedő vállalkozásokra, amely nyomást az váltja ki, hogy fennáll annak kockázata, hogy a piac vonzerejének növekedése esetén új versenytárs lép piacra. ( 33 )

61.

Amint azt a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kifejti, a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdése azon a megfontoláson alapul, amely szerint ha a GSK állításai a közte és a GUK, illetve az Alpharma között folyó jogvitákban pontosnak bizonyultak volna, vagyis ha megállapítást nyert volna az anhidrát szabadalma fennmaradó igénypontjainak érvényessége, illetve az, hogy azokat a GUK és az Alpharma termékei bitorolják, e generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépése sértette volna a GSK szabadalmi jogait. Márpedig mivel a jogvitákban soha nem hoztak ítéletet, mivel a felek közötti egyezségek éppen az e tekintetben folyamatban lévő bírósági eljárások megszüntetését célozták, ( 34 ) nem lehet tudni, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépése sértette volna‑e a GSK szabadalmi jogait, vagy sem.

62.

E körülmények között az alapeljárás felperesei, és különösen a GSK előadják, hogy nem lehet megállapítani a potenciális verseny fennállását a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók között a paroxetin piacán. Az érvényes és bitorlással érintett szabadalmak fennállása ugyanis leküzdhetetlen akadályát képezi az e szabadalmak által védett generikus gyógyszer piacára való belépésnek, ebből következően pedig a generikusgyógyszer‑gyártóknak nincs valós és konkrét lehetőségük arra, hogy az említett piacra lépjenek.

63.

Ebből következik, hogy az alapeljáráshoz hasonló helyzetben, amelyben valamely gyógyszer gyógyszerhatóanyagának szabadalma lejárt, de azt továbbra is védik gyártási szabadalmak, ( 35 ) az a kérdés, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó potenciális versenytársa‑e az ilyen szabadalom jogosultjának, arra vonatkozik, hogy az említett generikusgyógyszer‑gyártó milyen valószínűséggel tudja majd akár érvénytelennek nyilváníttatni az említett gyártási szabadalmakat, akár pedig megtalálni az érintett gyógyszer gyógyszerhatóanyaga gyártásának olyan módszerét, amely nem sérti e szabadalmakat.

64.

Márpedig a jelen ügyben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) éppen azt állapította meg, hogy nem lehet értékelni e valószínűséget, illetve nem lehet megállapítani, hogy a generikus gyógyszerek piacra lépése megsértette volna‑e a GSK szabadalmi jogait, vagy sem. Ennélfogva nem lehet a GSK‑t és a generikusgyógyszer‑gyártókat potenciális versenytársnak minősíteni sem, mivel egyszerűen nem lehet megállapítani, hogy az utóbbiaknak valós és konkrét lehetőségük volt‑e arra, hogy a paroxetin piacára lépjenek a szóban forgó egyezségek megkötésének időpontjában.

65.

Az a feltevés ugyanakkor, amelyen ez az érvelés alapul, amely szerint a gyógyszeren fennálló szabadalom jogosultja és ugyanezen gyógyszer generikumának gyártója között csak akkor állhat fenn potenciális verseny, ha biztos vagy legalábbis nagyon valószínű, hogy az utóbbi az előbbi szabadalmi jogainak megsértése nélkül piacra léphet, számos okból téves – ezeket az alábbiakban egyértelművé kell tenni.

66.

Mindenekelőtt – amint azt a Törvényszék a Lundbeck kontra Bizottság ügyben megállapította – hacsak nem tagadunk mindennemű különbséget a tényleges verseny és a potenciális verseny között, a potenciális verseny fennállásának bizonyítása céljából nem lehet azt igényelni, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók bizonyosan a piacra léptek volna, és hogy e belépés elkerülhetetlenül sikeres lett volna; éppen ellenkezőleg, elegendőnek kell lennie, ha azt bizonyítják, hogy e vállalkozások valós és konkrét lehetőségekkel rendelkeztek erre. ( 36 )

67.

Márpedig az originális gyógyszert védő szabadalmak érvényességével és az e gyógyszer generikumának szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanság nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az originális gyógyszer piacán leküzdhetetlen akadályok állnak fenn, vagy hogy a generikusgyógyszer‑gyártó nem rendelkezik valós és konkrét lehetőségekkel a piacra lépésre. E bizonytalanság ellentétes a versenyviszonyok egy alapvető jellemzőjével a gyógyszeripari ágazatban, illetve minden olyan ágazatban, ahol technológiákkal kapcsolatos kizárólagossági jogok állnak fenn. ( 37 ) Ez a szabadalmak által védett originális gyógyszer generikumainak a piacra lépését megelőzően, illetve bizonyos esetekben azt követően is igaz, mivel – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a generikus termék forgalombahozatali engedélyének megszerzése céljából az említett termék gyártója nem köteles bizonyítani, hogy nem sérti az originálisgyógyszer‑gyártó még fennálló esetleges szabadalmi jogait.

68.

Ily módon vitathatatlan, hogy amikor a hatóság valamely szellemi tulajdonjogot megad, az általában vélelmezhetően érvényes, és annak valamely vállalkozás általi birtoklása feltételezhetően jogszerű, ( 38 ) így a szabadalmak vélelmezetten érvényesek mindaddig, amíg azokat az erre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság vagy bíróság vissza nem vonja vagy érvénytelenné nem nyilvánítja. Ugyanakkor, amint az a Törvényszék a Lundbeck kontra Bizottság ítéletben és a Servier és társai kontra Bizottság ítéletben megállapította, az érvényesség ilyen vélelme nem lehet egyenértékű a szabályosan forgalomba hozott azon generikus termékek jogellenességének vélelmével, amelyekről a szabadalom jogosultja úgy véli, hogy sértik a szabadalmat. ( 39 )

69.

Amint ugyanis azt a Bíróság kimondta, a szabadalom odaítélésének célja vitathatatlanul az, hogy a jogosult számára biztosítsa – a feltaláló kreatív erőfeszítéseinek jutalmazása érdekében – a találmány kizárólagos használatára vonatkozó jogot a termékek gyártása és első kereskedelmi forgalomba hozatala céljából, vagy közvetlenül, vagy pedig harmadik személy számára hasznosítási engedélyek megadása révén, valamint a tiltakozáshoz való jogot valamennyi szabadalombitorlás ellen. ( 40 ) Ezzel szemben a szabadalom célját nem lehet úgy értelmezni, hogy az védelmet biztosít az olyan keresetekkel szemben is, amelyek e szabadalom érvényességének vitatására irányulnak, figyelemmel arra, hogy közérdek a gazdasági tevékenység minden olyan akadályának elhárítása, amely egy tévesen megadott szabadalomból következhet. ( 41 ) Következésképpen az adott gyógyszert védő szabadalmak fennállása nem jelent olyan, mindennemű versenyt kizáró jogi akadályt, mint a korábbi ügyekben ilyen akadályokat képezőként elismert kizárólagos jogok. ( 42 )

70.

Ezzel szemben a szabadalmi jog körébe tartozik az, hogy a szabadalmak érvényességének vélelme ellenére az említett érvényesség, valamint a versengő termékek szabadalombitorló jellege csak azt követően lehet biztos, hogy e kérdéseket a tárgyban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságok és bíróságok megvizsgálták.

71.

Ennélfogva megszokott, hogy a valamely szabadalom érvényességének vitatását, illetve ezen érvényesség vizsgálatának elérését célzó keresetek egy még szabadalmi jog védelme alatt álló originális gyógyszer valamely generikuma piacra lépésével kapcsolatos előkészületeknek képezik részét. Az ilyen keresetek során nemcsak közvetlenül az említett jogokat vitathatják a szabadalom semmisségének megállapítása iránti kereset vagy a generikus termék szabadalombitorlásának nemleges megállapítására irányuló kereset révén, hanem a generikus termék „kockázatos” piacra lépését vagy piacra lépésének előkészítését is jelenthetik, ( 43 ) amelyre a szabadalmi jog jogosultja szabadalombitorlási keresettel reagálhat. Ezt egyébként kiválóan illusztrálja az alapeljárás hátterét képező tényállás. ( 44 )

72.

Egyébként a generikusgyógyszer‑gyártó piacra lépése az originális gyógyszert még mindig védő szabadalmak érvényességét vagy a generikus gyógyszer szabadalombitorló jellegét érintő bizonytalanság összefüggésében még inkább előrelátható egy, az alapeljáráshoz hasonló helyzetben, amelyben a vitatott szabadalmak nem magát az originális gyógyszer gyógyszerhatóanyagát védő, molekulával kapcsolatos szabadalmak, hanem e gyógyszerhatóanyag egyes gyártási módjait védő, gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmak. Következésképpen a molekulával kapcsolatos szabadalommal ellentétben e gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmak érvényességüktől függetlenül nem gátolják meg a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését a más folyamatok révén gyártott paroxetinnnel. ( 45 )

73.

Ebből következik, hogy a Bizottságnak igaza van, amikor a jelen eljárás keretében azt állítja, hogy a szabadalom jogosultja és egy generikusgyógyszer‑gyártó közötti, a szabadalom érvényességével vagy a szóban forgó generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatos jogvita fennállása nem pusztán nem képezi akadályát e két gazdasági szereplő között a potenciális verseny fennállása elismerésének, hanem éppen ellenkezőleg, az ilyen potenciális verseny fennállásának bizonyítására alkalmas körülmény. Amint azt a Bizottság megalapozottan hangsúlyozza, ez ugyanúgy érvényes abban az esetben is, ha az ilyen jogvita kapcsán még nem került sor bírósági eljárásra, és abban az esetben is, ha a szóban forgó jogvitával kapcsolatos bírósági eljárás már folyamatban van a felek között.

74.

Közelebbről a szabadalom érvényességével vagy a generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bírósági eljárás fennállása még arra is utalhat, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó kész a piacra lépésre, mivel ez váltja ki részéről vagy a szabadalom jogosultja részéről a kereset benyújtását. Ezenkívül, amint arra a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) megalapozottan mutat rá az ideiglenes intézkedéssel összefüggésben, ( 46 ) téves lenne, ha úgy tekintenénk, hogy a bírósági eljárások fennállása alkalmas a potenciális verseny fennállásának kizárására. Ha ugyanis ahhoz, hogy ki lehessen zárni a potenciális verseny fennállását a jogvitában részt vevő gazdasági szereplők között, elegendő lenne az, hogy folyamatban van egy, a szabadalmi jogvitával kapcsolatos eljárás, akkor az említett gazdasági szereplők perstratégiájuk révén képesek lennének befolyásolni a köztük fennálló potenciális verseny fennállásával kapcsolatos megállapítást.

75.

Ebben az összefüggésben nem lehet elfogadni az alapeljárás felpereseinek, és különösen a GSK‑nak azt az álláspontját, amely szerint nem lehet megállapítani a potenciális versenyviszony fennállását a gyógyszerrel kapcsolatos szabadalom jogosultja és az e gyógyszer generikumával piacra lépni kívánó gyártó között mindaddig, amíg bizonytalanság áll fenn az érintett szabadalom érvényességével vagy a generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatban. Ez az álláspont ugyanis nem csupán ellentétes a Bíróság fent hivatkozott, a szabadalom által biztosított kizárólagossági jogok tartalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával, ( 47 ) hanem annak elfogadása ezenfelül azt eredményezné, hogy kizárjuk a potenciális verseny bármilyen fennállását és ezáltal a versenyjog bármilyen alkalmazását a generikus gyógyszerek piacára való belépést előkészítő szakaszban.

76.

Márpedig amint azt a Bizottság megalapozottan emelte ki a jelen előzetes döntéshozatali eljárás során, a potenciális verseny éppen hogy védelmet igényel, mivel ha piacról kizáró megállapodások révén le lehetne állítani, illetve késleltetni lehetne a jövőbeli piacra lépők előkészületeit, az említett potenciális verseny soha nem konkretizálódhatna az ilyen gazdasági szereplők piacra lépése révén. Ez még inkább igaz a gyógyszeripari ágazatban, ahol a piacra lépés hosszú és költséges előkészületeket igényel. ( 48 ) Ennélfogva, amint azt a Bíróság megállapította, az originális gyógyszerek vonatkozásában szabadalmakkal rendelkező vállalkozások és ugyanezen gyógyszerek generikus gyártói közötti potenciális verseny az originális gyógyszer molekuláját védő szabadalom lejárta előtt is fennállhat. ( 49 )

77.

Annak valószínűsége, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó pert nyer az originális gyógyszer vonatkozásában szabadalommal rendelkező vállalkozással szemben, nem lehet tehát meghatározó tényező az e gazdasági szereplők között fennálló versenyviszony vizsgálata során. Ezt a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által kiemelt azon tény is megerősíti, hogy nem tartozik a versenyhatóság vagy az e kapcsolatot vizsgáló bíróság hatáskörébe egy szellemi tulajdonnal kapcsolatos „miniper” lebonyolítása a szóban forgó szabadalom erősségének értékelése céljából.

78.

E tekintetben fel kell idézni a Bíróság által a közelmúltban hozott F. Hoffmann‑La Roche és társai ítéletben ( 50 ) követett okfejtést, amely arra vonatkozott, hogy releváns‑e az EUMSZ 101. cikk alkalmazása tekintetében egy bizonyos gyógyszer forgalomba hozatalának szabályszerűsége az uniós gyógyszeripari szabályozás szempontjából.

79.

Ebben az ítéletben a Bíróság azt állapította meg, hogy nem a versenyhatóságok feladata annak vizsgálata, hogy összhangban van‑e az uniós joggal egy gyógyszer felírása és forgalmazása: ilyen vizsgálatot csak az e szabályozás tiszteletben tartásának ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy a nemzeti bíróságok tudnak teljeskörűen lefolytatni. ( 51 ) Márpedig ha e hatóságok vagy bíróságok még nem döntöttek ezzel kapcsolatban, a forgalmazásra és felírásra vonatkozó feltételek jogszerűségével kapcsolatos bizonytalanság nem képezi akadályát annak, hogy a versenyhatóság az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából megállapítsa, hogy e gyógyszer egy adott piachoz tartozik, és ebből következően versenyviszonyban áll az e piacon jelenlevő más gyógyszerrel vagy gyógyszerekkel. ( 52 )

80.

Ehhez hasonlóan, a Saugmandsgaard Øe főtanácsnok által fent hivatkozott F. Hoffmann‑La Roche és társai ügyre vonatkozó indítványában ( 53 ) hivatkozott Slovenská sporiteľňa ítéletében ( 54 ) a Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy egyes termékek vagy szolgáltatások meghatározott piacon való jelenlétének állítólagos jogellenessége nem eredményezi az e termékek és más, az említett piacon jelenlevő termékek közötti korlátozható versenyviszony hiányát.

81.

Ezek az okfejtések megfelelően átültethetők a jelen kérdésre, amely arra vonatkozik, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazása tekintetében releváns‑e az, hogy valamely generikus gyógyszert a szabadalmi jog szempontjából szabályszerűen hoztak‑e forgalomba.

82.

A generikus gyógyszer forgalomba hozatala szabadalmi jognak való megfelelőségével kapcsolatos vizsgálatot ugyanis ebben az esetben is a szabadalmi jog területén hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy a nemzeti bíróságok tudnak teljeskörűen lefolytatni. ( 55 ) Ennélfogva, ha e hatóságok vagy bíróságok még nem döntöttek ezzel kapcsolatban, a generikus gyógyszer forgalomba hozatalának szabadalmi jogi szempontból fennálló jogszerűségével kapcsolatos bizonytalanság nem képezi akadályát annak, hogy a versenyhatóság az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából megállapítsa, hogy e gyógyszer versenyviszonyban áll az azon szabadalom által védett originális gyógyszerrel, amelynek megsértésére hivatkoznak.

83.

Kétségtelen, hogy ez nem jelenti azt, hogy az érintett versenyhatóságnak figyelmen kívül kellene hagynia minden olyan szabadalmi jogi kérdést, amely befolyásolhatja az ilyen versenyhelyzet fennállására vonatkozó megállapítást. ( 56 ) Az originális gyógyszert oltalmazó esetleges szabadalmi jogok ugyanis vitathatatlanul részét képezik az e jogok jogosultjai és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti versenyhelyzeteket jellemző gazdasági és jogi háttérnek. Ugyanakkor az ilyen szabadalmi jogokra vonatkozóan a versenyhatóság által lefolytatott értékelésnek nem kell kiterjednie a szabadalom erősségének vagy annak vizsgálatára, hogy a szabadalom jogosultja és valamely generikusgyógyszer‑gyártó közötti jogvita milyen valószínűséggel vezethet annak megállapítására, hogy a szabadalom érvényes, és azt bitorolják. Ezen értékelésnek inkább arra a kérdésre kell vonatkoznia, hogy e szabadalmi jogok fennállása ellenére a generikusgyógyszer‑gyártónak van‑e valós és konkrét lehetősége arra, hogy a releváns időpontban belépjen a piacra.

84.

E tekintetben többek között a szabadalmi jogra és a gyógyszeripari ágazatra jellemző, fent említett általános körülményeket kell figyelembe venni, így azt, hogy a gyógyszerekre vonatkozó szabadalmak érvényességével kapcsolatos bizonytalanság a gyógyszeripari ágazat alapvető sajátossága; hogy a valamely gyógyszerre vonatkozó szabadalom érvényességével kapcsolatos vélelem nem egyenértékű e gyógyszer azon generikus változata jogsértő jellegének vélelmével, amelyet érvényesen vezettek be a piacra; hogy a szabadalom nem biztosít védelmet az érvényességének vitatását célzó keresetekkel szemben; hogy ilyen keresetekre, különösen pedig valamely generikus gyógyszer úgynevezett „kockázatos” bevezetésére, valamint az ennek folytán indított bírósági eljárásokra ebből következően rendszeresen sor kerül az ilyen generikus gyógyszer piacra lépését megelőző vagy azt közvetlenül követő időszakban; hogy a valamely generikus gyógyszerre vonatkozó forgalombahozatali engedély megszerzéséhez nem követelmény annak bizonyítása, hogy a piacra történő e bevezetés nem sérti az originális gyógyszerre vonatkozó szabadalom által biztosított esetleges jogokat, valamint hogy a gyógyszeripari ágazatban már jóval azt megelőzően fennállhat potenciális verseny, hogy lejárna a valamely originális gyógyszer molekuláját oltalmazó szabadalom, mivel a generikusgyógyszer‑gyártók készen akarnak állni arra, hogy e lejárat időpontjában belépjenek a piacra.

85.

Ezen általános összefüggésen túl figyelembe kell venni az egyes ügyek sajátos körülményeit, így a jelen ügyben azt a már kiemelt tényt, ( 57 ) hogy a vitatott szabadalmak nem molekulával kapcsolatos szabadalmak, hanem a paroxetin egyes gyártási módjait védő gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmak. Ennélfogva e gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmak érvényességüktől függetlenül nem gátolják meg a generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépését a más folyamatok révén gyártott paroxetinnnel. ( 58 )

86.

Ezenfelül, amint azt az ítélkezési gyakorlat is elismerte, ( 59 ) a szabadalom jogosultjának a generikusgyógyszer‑gyártók által gyakorolt versenynyomással kapcsolatos felfogása, illetve az utóbbiaknak a sikeres piacra lépés lehetőségeivel kapcsolatos felfogása és e tekintetben fennálló szándéka szintén releváns elemeket jelentenek az e gazdasági szereplők közötti potenciális verseny fennállásának értékelése szempontjából.

87.

Ily módon figyelembe lehet venni azt, hogy a szabadalom jogosultja potenciális versenytársnak tekint egy generikusgyógyszer‑gyártót, ami többek között abban nyilvánulhat meg, hogy az előbbi kész az utóbbi részére történő értékátadásra, ha egyébként bizonyítást nyer, hogy ezen értékátadás (egyetlen) ellenszolgáltatása abban áll, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó tartózkodik a piacra lépéstől. ( 60 )

88.

Ehhez hasonlóan, amint azt a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) is tette ítéletében ( 61 ) és előzetes döntéshozatal iránti kérelmében, figyelembe lehet venni a generikusgyógyszer‑gyártók piacralépési előkészületeinek előrehaladását, többek között a befektetések, a szóban forgó gyógyszer készleteinek felhalmozása, illetve az üzleti lépések terén. Amint azt egyébként megalapozottan kifejtette a CMA többek között a jelen eljárás keretében a tárgyalás során, inkább a szellemi tulajdon ezen elemei, mintsem egy „miniper” szolgáltathat információkat a versenyhatóság számára azzal kapcsolatban, hogy az érintett gazdasági szereplők miként fogják fel a szabadalom erősségét vagy az érintett generikus termékek szabadalombitorló jellegét.

89.

Végül a jelen ügyben korábban meglévőkhöz hasonló, a generikusgyógyszer‑gyártók számára a szabadalom érvényességével vagy a generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bírósági eljárás eredményének megszületéséig a piacra lépést megtiltó ideiglenes intézkedések vagy bíróság előtti kötelezettségvállalások fennállása ( 62 ) nem alkalmas a potenciális versenyviszony fennállásának megcáfolására a gyógyszerrel kapcsolatos szabadalom jogosultja és az e gyógyszer generikumával a piacra lépni kívánó generikusgyógyszer‑gyártó között.

90.

Ily módon vitathatatlanul igaz, amint azt az ítélkezési gyakorlat is elismerte, hogy a potenciális verseny fennállásának megállapítása céljából fontos, hogy a külső gazdasági szereplő piacra történő esetleges belépése elég gyors legyen ahhoz, hogy nyomást gyakorolhasson a piaci szereplőkre. ( 63 ) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a belépésnek azonnal lehetségesnek kell lennie; elegendő, ha arra észszerű időn belül sor kerülhet. ( 64 )

91.

Márpedig mind az az ideiglenes intézkedés, mind pedig a piacra lépéstől való tartózkodásra irányuló, bíróság előtt tett azon kötelezettségvállalás, amelyről az alapügyben szó van, csak néhány hónapig, az alapul fekvő jogviták elbírálásáig tarthat. Ennélfogva még ha a GUK‑ot és az Alpharmát ideiglenesen meg is akadályozták abban, hogy piacra lépjenek a generikus paroxetinnel mindaddig, míg az említett intézkedések kifejtik joghatásukat, e ténybeli helyzet nem alkalmas annak bizonyítására, hogy nem állt fenn potenciális verseny e generikusgyógyszer‑gyártók és a GSK között.

92.

Ez annál is inkább igaz, mivel az ilyen ideiglenes intézkedések fennállása, még ha szükségképpen tükrözik is a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak a szabadalom érvényességével vagy a generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatos első értékelését, még nem prejudikálja e tekintetben a folyamatban lévő jogvita kimenetelét. Amint arra már rámutattam, ( 65 ) a szabadalom érvényességével vagy a generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bírósági eljárás fennállása a gyógyszeriparban részét képezi az ilyen termék piacra lépésével kapcsolatos előkészületeknek, és így alátámasztja a potenciális verseny fennállását az érintett gazdasági szereplők között. Ehhez hasonlóan a GSK által a GUK és az Alpharma felé tett cross‑undertakings in damages kötelezettségvállalások, vagyis a GSK azon kötelezettségvállalásai, hogy kártalanítja e gazdasági szereplőket, amennyiben utóbb bebizonyosodik, hogy az intézkedések tévesen akadályozták meg őket abban, hogy belépjenek a piacra, a potenciális versenyviszony fennállásának elvéből indulnak ki. Végül, amint azt már megjegyeztem, ( 66 ) a bírósági eljárások és az ideiglenes intézkedések fennállása az érintett gazdasági szereplők döntésétől függ, így tehát nem hasonlítható az olyan ténybeli vagy jogi objektív akadályok fennállásához, amelyek az érintett gazdasági szereplők szándékától függetlenül kizárják a belépést egy adott piacra. ( 67 )

93.

Végül, amint arra lényegében a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) rámutatott ítéletében, ( 68 ) ha bizonyítottnak vesszük, hogy a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók között kötött egyezségek versenykorlátozóak, vagyis fenntartva a versenykorlátozó jellegre vonatkozó állítást, az említett egyezségeknek még a szóban forgó ideiglenes intézkedések hatálya alatt ( 69 ) történő megkötése annak alátámasztására alkalmas erős valószínűsítő körülményt képez, hogy ezen intézkedések nem küszöbölték ki a potenciális versenyt e gazdasági szereplők között. ( 70 )

94.

A fentiekből az következik, hogy a valamely gyógyszert védő szabadalom érvényességével és az e gyógyszer generikumának szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanság nem zárja ki, hogy potenciális versenytársnak lehessen tekinteni a szabadalom jogosultját és a generikus gyógyszer gyártóját. A jóhiszemű jogvita fennállása abban a kérdésben, hogy a szabadalom érvényes‑e, illetve hogy a generikus termék sérti‑e a szabadalmat, függetlenül attól, hogy az alapján sor került‑e bírósági eljárásra, illetve ideiglenes intézkedésekre vagy bíróság előtt kötelezettségvállalásokra, ezzel szemben annak bizonyítására alkalmas körülmény, hogy potenciális verseny áll fenn a szabadalom jogosultja és a generikusgyógyszer‑gyártó között. Ehhez hasonlóan, a szabadalom jogosultjának felfogása, illetve az, hogy az potenciális versenytársnak tekinti a generikusgyógyszer‑gyártót, annak alátámasztására alkalmas körülmény, hogy potenciális verseny áll fenn e két gazdasági szereplő között.

95.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) három kérdést terjeszt a Bíróság elé a cél általi versenykorlátozás fogalmát illetően. Célszerű először a harmadik és negyedik kérdést megvizsgálni, amelyek azon feltéteket érintik, amelyek között a jelen ügyben szereplőhöz hasonló egyezségek cél általi versenykorlátozásnak minősülhetnek. Ezt követően kell kitérni az ötödik kérdésre, amely arra vonatkozik, hogy az ilyen egyezség ilyen korlátozásnak minősülhet‑e annak ellenére, hogy bizonyos korlátozott előnyökkel jár a fogyasztók számára.

96.

Együttesen tárgyalható harmadik és negyedik kérdésével a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azon feltételeket illetően intéz kérdést a Bírósághoz, amelyek mellett a valamely gyógyszert védő szabadalom érvényességével és az e gyógyszer generikumának szabadalombitorló jellegével kapcsolatban folyamatban lévő bírósági eljárások megszüntetése céljából kötött egyezség az EUMSZ 101. cikk értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősülhet, egy olyan helyzetben, amelyben nem lehet megállapítani, hogy ezen eljárás eredményeként melyik fél lehetne pernyertes.

97.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) többek között azt kérdezi, hogy az ilyen egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősül‑e, amennyiben a generikusgyógyszer‑gyártó vállalja, hogy termékével nem lép piacra, és nem vitatja a szabadalmat az egyezség időtartama alatt, amely nem haladja meg a szabadalom fennmaradó időtartamát, és amennyiben a szabadalom jogosultja vállalja, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó részére olyan összegeket juttat, amelyek jelentősen meghaladják az elkerült perköltségeket, és amelyek nem minősülnek termékek vagy szolgáltatások kifizetésének.

98.

Ezenfelül a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy az e kérdésre adandó válasz változhat‑e, amennyiben a generikusgyógyszer‑gyártóra vonatkozó korlátozás terjedelme nem haladja meg a jogvita tárgyát képező szabadalom terjedelmét, illetve amennyiben az e gyártó részére átadott összeg kisebb, mint az utóbbi által a szabadalommal kapcsolatos eljárás sikere és az önálló piacra lépés esetén várt összeg.

99.

E kérdések megválaszolása céljából először emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk tilt minden olyan vállalkozások közötti megállapodást, amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, valamint hogy e feltételeknek nem egyszerre, hanem vagylagosan kell fennállniuk annak mérlegelése során, hogy valamely megállapodás az e rendelkezésben foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e. ( 71 )

100.

Másképp kifejezve, a megállapodások hatásuktól függetlenül már akkor is tilosak, ha versenykorlátozó célra irányulnak. ( 72 ) Ennek oka az, hogy az összejátszás bizonyos típusai, például a kartellek révén való horizontális árrögzítés, jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére, így tehát a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaik vizsgálata nem szükséges. ( 73 )

101.

Annak eldöntése céljából, hogy egy megállapodás ilyen versenyellenes céllal bír‑e, többek között e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt objektív célkitűzéseket, valamint azt a jogi és gazdasági környezetet kell figyelembe venni, amelybe e megállapodás illeszkedik. Az említett környezet értékelése keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit. Ezenfelül, noha a felek szándéka nem szükséges elem a vállalkozások közötti megállapodás korlátozó jellegének meghatározásához, a versenyhatóságokat, a nemzeti bíróságokat vagy az uniós bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegyék e szándékot. ( 74 )

102.

Mivel a cél általi versenykorlátozás fogalmát ugyanakkor megszorítóan kell értelmezni, a megállapodásnak – ahhoz, hogy azt úgy lehessen tekinteni, mint amely ilyen korlátozásnak minősül – nyilvánvalóan elegendő károssági fokot kell mutatnia a verseny felé. ( 75 )

103.

Amennyiben azonban a vállalkozások közötti egyeztetés valamely típusának elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni az egyeztetés hatásait, és az egyeztetés megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése ténylegesen érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult. ( 76 )

104.

A jelen ügyben a Bizottság és a CMA úgy vélik, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség a Beef Industry Development Society és Barry Brothers ítélet ( 77 ) alapjául szolgáló ügyben szereplő megállapodásokhoz hasonlóan piacról kizáró megállapodások. Ily módon a GSK ezen egyezségek alapján jelentős kifizetéseket teljesített a generikusgyógyszer‑gyártók felé, amelyekkel szemben nincs más ellenszolgáltatás, mint az utóbbiak azon kötelezettségvállalása, hogy nem lépnek be önállóan a piacra saját generikus paroxetinjükkel a kikötött időtartam alatt. Az érintett egyezségek tehát nyilvánvalóan versenyellenes célúak, és ebből következően cél általi versenykorlátozásnak minősülnek.

105.

A GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók ezzel szemben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előtt, valamint a Bíróság előtt előadják, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség semmiképpen sem tekinthető olyannak, mint amely az ítélkezési gyakorlat ( 78 ) által megkövetelteknek megfelelően a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősüljön. Ezek az egyezségek inkább olyan összetett konstrukciók, amelyek egy szabadalmakkal kapcsolatos békés vitarendezés konkrét összefüggésében elért kompromisszumot tükröznek, és amelyek nem hasonlítanak az olyan megállapodásokhoz, amelyek egyszerűen a piacról való kizárásról rendelkeznek.

106.

Amint azt már fent megjegyeztem, ( 79 ) a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint – amely maga is jelezte, hogy rá tartozik az ügy tényeinek értékelése az előzetes döntéshozatali eljárás keretében – ( 80 ) a GUK egyezség és az Alpharma egyezség ( 81 ) arra irányult, hogy a kikötött időszakok során védelmet biztosítsanak a GSK számára e generikus versenytársak piacra lépésének kockázatával szemben, olyan jelentős értékátadásokért cserébe, amelyek messze meghaladták az elkerült perköltségeket. A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) ugyanakkor azt a kérdést veti fel, hogy a jelen ügyben releváns szabadalmi összefüggésben az ilyen jellemzők alapján ezen egyezségek cél általi versenykorlátozásnak minősíthetők‑e.

107.

Ennélfogva az alábbiakban meg kell vizsgálni a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók által előterjesztett azon érveket, amelyek kiváltották a kérdést előterjesztő bíróság kérdését, annak eldöntése céljából, hogy ezek az érvek alkalmasak‑e annak bizonyítására, hogy az alapeljárásban szereplő egyezségek nyilvánvalóan nem mutatnak elegendő károssági fokot a verseny felé ahhoz, hogy a cél általi versenykorlátozás minősítése alá tartozzanak.

108.

Első érvsorozatukkal a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók előadják, hogy mivel az egyezségek által előírt korlátozások terjedelme és tartama nem haladta meg a szabadalom terjedelmét és hátralévő érvényességi idejét, ezen egyezségek versenykorlátozó potenciálja nem nagyobb, mint az említett szabadalom jogszerű terjedelme. Az egyezségek által előírt korlátozások tehát egyszerűen a szabadalom jogosultjának, vagyis a GSK‑nak az ahhoz való jogát érvényesítik, hogy megakadályozza vélelmezetten érvényes szabadalmi jogainak megsértését, meggátolva a szabadalombitorló termékek piacra lépését. Ehhez hasonlóan ezen egyezségek alapján a GUK és a Alpharma semmi mást nem vállalt, mint hogy tiszteletben tartja a GSK vélelmezetten érvényes szabadalmi jogait.

109.

Ugyanakkor téves az az álláspont, amely szerint azt feltételezve, hogy az előírt korlátozások nem haladják meg a szabadalom terjedelmét és hátralévő érvényességi idejét, ( 82 ) az olyan megállapodás megkötése, amelynek révén az ilyen szabadalom jogosultja díjat fizet egy versenytárs részére azért, hogy az ne lépjen be a piacra, a szabadalom jogosultja azon joga érvényesítésének felel meg, hogy fellépjen a szabadalombitorlással szemben, illetve versenytársai arra irányuló kötelezettségvállalásának, hogy tiszteletben tartsák vélelmezetten érvényes szabadalmi jogait. ( 83 )

110.

Mindenekelőtt ellentétben többek között az Alpharma állításával, az utóbbi által hivatkozott ítélkezési gyakorlatból nem tűnik ki, hogy a Bíróság általános jelleggel elutasította volna azt az elgondolást, hogy az egyezségek korlátozhatják a versenyt, amennyiben a szellemi tulajdon területén maradnak. ( 84 )

111.

Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki, hogy bár egy iparjogvédelmi vagy kereskedelmi tulajdonjog mint jogállás önmagában nem tartozik az EUMSZ 101. cikkben hivatkozott szerződéses vagy összehangolással kapcsolatos elemek közé, annak gyakorlása mindazonáltal az ott szereplő tilalmak alá eshet, amennyiben az a kartell céljaként, eszközeként vagy következményeként jelenik meg. ( 85 ) Másként fogalmazva, amint azt a Törvényszék a Servier és társa kontra Bizottság ítéletben megfogalmazta, nem a szellemi tulajdonjogok jogszerű gyakorlásának, hanem szabálytalan használatának szankcionálásáról van szó. ( 86 )

112.

Ez egyébként összhangban van a nemzetközi és az uniós jog céljaival a szellemi tulajdon területén, amelyek össze kívánják hangolni a szellemi tulajdonjogok jogosultjai érdekeinek védelmét, illetve a jogszerű kereskedelem megóvását minden indokolatlan akadállyal szemben. ( 87 ) Ily módon a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 88 ) kimondja többek között, hogy az irányelv nem érinti a versenyre vonatkozó rendelkezések alkalmazását, valamint hogy az irányelvben foglalt intézkedéseket nem lehet úgy alkalmazni, hogy az a versenyt a Szerződéssel ellentétesen, indokolatlanul korlátozza. ( 89 )

113.

Ily módon a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint, ( 90 ) noha a szabadalom odaítélésének célja vitathatatlanul az, hogy a jogosult számára biztosítsa a jogot, hogy tiltakozzon valamennyi szabadalombitorlás ellen, e célt nem lehet úgy értelmezni, hogy az védelmet biztosít az olyan keresetekkel szemben is, amelyek e szabadalom érvényességének vitatására irányulnak. Az ellenkező helyzet ellentétes lenne a tévesen megadott szabadalomból esetlegesen következő gazdasági tevékenység akadályainak kiküszöböléséhez fűződő közérdekkel. Ehhez hasonlóan, amint azt megalapozottan ismerte el a Törvényszék, a szabadalom érvényességének vélelme nem lehet egyenértékű a szabályosan forgalomba hozott azon generikus termékek jogellenességének vélelmével, amelyekről a szabadalom jogosultja úgy véli, hogy sértik a szabadalmat. ( 91 )

114.

Márpedig egy olyan egyezség megkötése, amelynek értelmében a szabadalom jogosultjának versenytársa kötelezettséget vállal arra, hogy nem lép be a piacra, és felhagy a szabadalom vitatásával egy olyan jelentős összeg kifizetése ellenében, amellyel szemben az említett kötelezettségvállaláson kívül nincs más ellenszolgáltatás, éppen azzal egyenértékű, hogy e szabadalmi jogosult részére védelmet biztosítanak a szabadalma érvényességének vitatására alapított keresetekkel szemben, továbbá vélelmet állítanak fel azon termékek jogellenességére nézve, amelyeket a szabadalmi jogosult versenytársa bevezethetne a piacra. Következésképpen nem lehet azt állítani, hogy az ilyen egyezség megkötése azon előjogok szabadalmi jogosult általi gyakorlásának körébe tartozik, amelyek e szabadalom tárgyából eredően illetik meg őt. Annál is inkább ez a helyzet, mivel, amint azt az ítélkezési gyakorlat kimondta, a hatóságok, és nem a magánvállalkozások feladata a jogszabályi előírások betartásának biztosítása. ( 92 )

115.

Ehhez hasonlóan nem lehet azt állítani, hogy az ilyen egyezség megkötése a generikusgyógyszer‑gyártók részéről kizárólag annak felel meg, hogy az utóbbiak elismerik a szabadalmi jogosult érvényesnek vélelmezett jogait. Ha ugyanis a szabadalmi jogosult olyan jelentős értékátruházást teljesít a generikusgyógyszer‑gyártók részére, amellyel szemben nincs más ellenszolgáltatás, mint e gyógyszergyártók azon kötelezettségvállalása, hogy nem lépnek be a piacra, és a továbbiakban nem vitatják a szabadalmat, ez egyéb hihető magyarázat hiányában arra utal, hogy e gyógyszergyártókat nem a szabadalom erejével kapcsolatos felfogásuk, hanem e kilátásba helyezett értékátruházás indította arra, hogy lemondjanak a piacra való belépésről és a szabadalom vitatásáról. Ezt egyébként alátámasztja az alapeljárás CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által feltárt tényállása is, amely szerint a szóban forgó egyezségek olyan tárgyalások eredményei voltak, amelyek során a GSK fokozatosan növelte ajánlatainak összegét, míg el nem ért egy olyan szintet, amely elég volt a generikusgyógyszer‑gyártók meggyőzésére arról, hogy megkössék az egyezséget. ( 93 )

116.

Ennélfogva téves az az állítás, amely szerint a GUK egyezség és az Alpharma egyezség versenykorlátozó potenciálja nem volt nagyobb, mint a szóban forgó szabadalom jogszerű terjedelme. Az említett szabadalom jogszerű terjedelméből következő versenykorlátozó potenciál ugyanis a szabadalom érvényességének vitatásával, illetve a feltételezett szabadalombitorlással szembeni fellépés lehetőségére korlátozódott, a szabadalmi jog jogszerű eszközeivel, ami a verseny rendes működését jelenti azon ágazatokban, ahol technológiákkal kapcsolatos kizárólagossági jogok állnak fenn. ( 94 ) Ezzel szemben az olyan egyezség korlátozó potenciálja, amely révén a szabadalom jogosultja „megvásárolja” a versenytárs arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy nem lép be a piacra, és nem vitatja a szabadalmat, a vitatás mindennemű kockázatának kiküszöbölésében, és ezáltal a szabadalmaztatott termékével kapcsolatos verseny megszüntetésében áll.

117.

Ily módon, a gyógyszeripari szabadalmak alkalmazása területén, ugyanúgy, mint máshol, az EUMSZ versenyjogi rendelkezéseinek alapvető kiindulópontja azt követeli meg, hogy minden gazdasági szereplő önállóan határozza meg a piacon folytatni kívánt politikáját, ( 95 ) és megtiltja e gazdasági szereplők számára, hogy a verseny kockázatait tudatosan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel helyettesítsék. ( 96 ) Márpedig egy olyan egyezség megkötése, amely szerint a szabadalom jogosultja díjazást fizet a generikusgyógyszer‑gyártó részére azért, hogy az tartózkodjon a piacra lépéstől és a szabadalom vitatásától, éppen azt jelenti, hogy e gazdasági szereplők immár nem önállóan határozzák meg az említett szabadalom hatásaival kapcsolatos magatartásukat, hanem éppen ellenkezőleg, e tekintetben összehangolt álláspontban állapodnak meg.

118.

Ugyanilyen módon az ilyen egyezség megkötése azt jelenti, hogy az érintett felek a verseny kockázatait tudatosan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel helyettesítik. A jelen ügyben ugyanis a szabadalom érvényességével vagy az érintett generikus termékek szabadalombitorló jellegével kapcsolatos jogvita folytatása révén a GSK‑nak fennmaradt volna az esélye arra, hogy a paroxetin generikumainak hiányából eredő teljes nyereségét megtartsa, ezzel együtt viszont továbbra is viselte volna annak kockázatát, hogy e nyereséget az ilyen generikus termékek piacra lépésének következtében elveszíti. Ehhez hasonlóan a generikusgyógyszer‑gyártóknak fennmaradt volna az esélyük arra, hogy az önálló piacra lépés eredményeként jelentős nyereséget érjenek el, de tovább viselték volna annak kockázatát is, hogy egyáltalán nem érnek el nyereséget, amennyiben az kerül megállapításra, hogy a szabadalom érvényes, termékeik pedig szabadalombitorló jellegűek.

119.

Ha egy ilyen helyzetben a versenytársak az alapeljárásban szereplőhöz hasonló egyezségeket kötnek, ez azt jelenti, hogy úgy vélik, hogy előnyösebb számukra a nyereség esélyeit és a veszteség kockázatát azzal a biztos pénzbevétellel váltani fel, amelyet a szabadalom jogosultja által annak eredményeként elért nyereség felosztása jelent, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók összehangolt módon tartózkodnak a piacra lépéstől. ( 97 ) Azt, hogy a nyereség ilyen felosztása továbbra is előnyös valamennyi fél számára, többek között az magyarázhatja, hogy jelentős a gyógyszerek ára közötti eltérés a generikus termékek piacra lépését megelőzően, illetve azt követően. ( 98 ) Ez az indoka annak is, hogy miért lehet előnyös az originális gyógyszerre vonatkozó szabadalom jogosultja számára, ha elhalasztják e gyógyszer generikus változatainak piacra lépését, akár csak pár hónappal.

120.

E körülmények között az a tény, hogy a szabadalom jogosultja által a generikusgyógyszer‑gyártó részére juttatott összeg kisebb, mint amelyet az utóbbi önálló piacra lépés esetén elérhetett, nem jelenti azt, hogy az olyan egyezség, amelynek értelmében ezen összeg megfizetésének egyetlen ellenszolgáltatása a piacra lépéstől való tartózkodás, nem minősül cél általi versenykorlátozásnak. Ha ugyanis az összeg mindennek ellenére kellően jelentős marad ahhoz, hogy továbbra is ösztönző hatású legyen, ( 99 ) még mindig előnyös lehet a generikusgyógyszer‑gyártó számára az ilyen egyezség megkötése, még akkor is, ha a kifizetés kevesebb, mint az önálló piacra lépése esetén várt nyeresége. Ennek oka az, hogy ily módon az ilyen piacra lépéshez elkerülhetetlenül kapcsolódó kockázatok és veszélyek, illetve az ehhez szükséges gazdasági és kereskedelmi erőfeszítések megtételének szükségessége helyébe annak bizonyossága lép, hogy további erőfeszítések nélkül megkapják a szabadalom jogosultja monopolbevételének jelentős részét.

121.

A fentiekből az következik, hogy a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók által hivatkozott második érvcsoport sem alkalmas annak bizonyítására, hogy az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló egyezségek nem rendelkeznek elegendő káros potenciállal ahhoz, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősüljenek.

122.

Ezzel az érvcsoporttal a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók arra hivatkoznak, hogy mivel a jelen ügyben, amint azt maga a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) is elismeri, a szabadalom helyzete teljesen bizonytalan volt, és nem lehetett előre látni e tekintetben a jogvita kimenetelét, nem lehetett azt megállapítani, hogy az egyezségek alkalmasak a verseny korlátozására. Nem lehet ugyanis eldönteni, hogy az egyezségek hiányában érvényesülő kontrafaktuális forgatókönyv „versengőbb” lett volna‑e, mint az egyezségek eredményeként előállt helyzet, mivel nem lehet tudni, hogy e forgatókönyv a generikusgyógyszer‑gyártók pernyertességével és azok önálló piacra lépésével zárult volna‑e. Ehhez hasonlóan tévedés lenne, ha az egyezségek eredményeként előállt helyzetnél versengőbb helyzetként előnyben részesítenénk egy olyan forgatókönyvet, amelyben a generikusgyógyszer‑gyártók a GSK szabadalmát megsértve léptek volna piacra, holott a szabadalmak rendszerének célja éppen az érdemeken alapuló verseny és az innováció védelme.

123.

Ily módon a Merck többek között előadja, hogy mivel az egyezségek értékelése kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy azok gyakorolnak‑e egyáltalán bármilyen hatást a versenyre, e kétségeket az említett egyezségek hatásainak teljes körű elemzése révén kell eloszlatni.

124.

Márpedig tévedés azt állítani, hogy mivel az alapeljárásban bizonytalan a szabadalom helyzete és a generikus termékek szabadalombitorló jellege, nem lehet eldönteni, hogy a szóban forgó egyezségek alkalmasak voltak‑e a verseny korlátozására.

125.

Annak eldöntése céljából ugyanis, hogy ez volt‑e a helyzet, nem szükséges annak kiderítése, hogy az egyezségek hiányában a generikusgyógyszer‑gyártók biztosan vagy igen nagy valószínűséggel beléptek volna‑e a piacra a szabadalmi jogviták megnyerését követően. Amint azt lényegében a Törvényszék összefoglalta a Lundbeck kontra Bizottság ítéletben, ( 100 ) az ilyen szempont alkalmazásának eredményeként összekevernénk a tényleges versenyt és a potenciális versenyt, és figyelmen kívül hagynánk azt, hogy az EUMSZ 101. cikk az utóbbit is éppúgy védi.

126.

Annak megállapítása céljából, hogy a szóban forgó egyezségek alkalmasak‑e a verseny korlátozására, tehát inkább azt kell megvizsgálni, hogy az említett egyezségek révén a felek a verseny kockázatait olyan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel helyettesítették‑e, amelynek során minden egyes fél önállóan határozza meg piaci magatartását. Ha ez így van, akkor az egyezségek eredményeként előállt helyzetre az jellemző, hogy nem a rendes verseny, hanem egy olyan egyeztetés eredménye, amely révén a felek kiküszöbölték a verseny kockázatait.

127.

Ebből következik, hogy azon kérdéstől függetlenül, hogy a versenyhatóságnak rögzítenie kell‑e egy „kontrafaktuális forgatókönyvet” annak eldöntése céljából, hogy valamely megállapodás versenyellenes célú‑e, az a helyzet, amellyel az egyezségek által létrehozott helyzetet össze kell hasonlítani, semmiképpen nem egyik vagy másik fél szabadalmi jogvitákban elért győzelmének, illetve a generikus gyógyszerek piacra lépésének, illetve piacra lépése elmaradásának forgatókönyve. Az a forgatókönyv, amellyel az egyezségek által eredményezett helyzetet össze kell hasonlítani, ezzel szemben egyszerűen az a helyzet, amelyben a felek továbbra is önállóan kezelik szabadalmi jogvitáikat, a piacra lépéssel vagy a piacra lépés elmaradásával kapcsolatos kockázataik és lehetőségeik önálló értékelése alapján. Nem az egyezségek hiányában előálló szabadalmi helyzetet, hanem a versenyhelyzetet kell ugyanis ismertetni.

128.

Ez egyébként összhangban áll azzal a ténnyel, amint azt megalapozottan állítják a felek, hogy az a helyzet, amelyben a GSK megnyerte volna a jogvitákat, és ily módon megakadályozta volna a generikusgyógyszer‑gyártókat az önálló piacra lépésben, nem lett volna hátrányosabb a verseny szempontjából, mint a generikus termékek önálló piacra lépése a generikusgyógyszer‑gyártók pernyertességét követően. Nem a generikus termékek önálló piacra lépése, illetve piacra lépésének elmaradása ugyanis a döntő, hanem az, hogy e távolmaradás a rendes verseny vagy pedig versenyellenes egyeztetés eredménye.

129.

E következtetés ezenkívül összhangban van a szabadalmi jog fent már felidézett elveivel, valamint e jogág versenyjoggal fennálló kölcsönhatásával: egyrészt a szabadalmi jog nem biztosít védelmet a szabadalmak vitatásával szemben; a szabadalmak helyzetének bizonytalansága és az azok vitatására irányuló keresetek tehát a rendes verseny részét képezik az érintett ágazatokban; ( 101 ) másrészt nem a versenyhatóságokra tartozik a szabadalmak erősségének értékelése és az ilyen tárgyú jogviták eredményével kapcsolatos jóslatokba bocsátkozás, és ez nem is szükséges a szabadalmakkal kapcsolatos egyezségek versenyjog szempontjából történő értékelése céljából. ( 102 )

130.

Végül az alapeljárás felperesei által ismertetett harmadik érvcsoport sem alkalmas annak alátámasztására, hogy azon egyezségek, amelyek szerint a generikusgyógyszer‑gyártó vállalja, hogy nem lép be a piacra, és felhagy valamely szabadalom vitatásával, a szabadalom jogosultja által fizetett jelentős kifizetés ellenében, amellyel szemben nincs más ellenszolgáltatás, mint e kötelezettségvállalás, nem minősülhet cél általi versenykorlátozásnak.

131.

E harmadik érvcsoport keretében kifejtik, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség mint folyamatban levő bírósági eljárásokat békésen rendező egyezségek olyan jogszerű célt követtek, amely eleve összeegyeztethetetlen azzal, hogy az egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősüljön, mivel a békés vitarendezéshez társadalmi érdek fűződik, és azt a hatóságok támogatják. Ennélfogva az ilyen egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősítése legfeljebb olyan esetekben lenne lehetséges, amelyekben a szabadalom minden valószínűség szerint érvénytelen vagy csalárd jellegű, és amelyekben a felek bizonyított szándéka arra irányul, hogy versenyellenes módon vessenek véget az ilyen szabadalommal kapcsolatos tisztán fiktív jogvitának.

132.

Ezzel szemben egy szabályszerű szabadalommal kapcsolatos valós jogvitában, amelynek kimenetelét nem lehet megjósolni, az egyezségekben kikötött kifizetések csak a felek között egyrészt a GSK által a generikusgyógyszer‑gyártók jogellenes piacra lépése esetén esetlegesen elszenvedhető veszteségek kockázataival, másrészt pedig a generikusgyógyszer‑gyártók által a piacra lépés indokolatlan elmaradása esetén esetlegesen elszenvedhető veszteségek kockázataival kapcsolatban elért kompromisszumot tükrözik. Az ilyen egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősítése megfosztaná a gyógyszeripari gazdasági szereplőket minden lehetőségtől a szabadalmi jogviták békés rendezésére, és nem hagyna nekik más választást ilyen jogvita esetén, mint a kapitulációt, illetve a megkezdett bírósági eljárások végigvitelét.

133.

Márpedig mindenekelőtt, amint azt a Bíróság már kimondta, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése semmilyen módon nem különbözteti meg azokat a megállapodásokat, amelyek célja egy jogvita lezárása, azon megállapodásoktól, amelyek más célra irányulnak, így egy bírósági egyezség semmis lehet az uniós versenyjog megsértése miatt. ( 103 ) A békés vitarendezést szolgáló egyezségek ösztönzésének célja ugyanis nem mentesítheti ezen egyezségeket a versenyjog alkalmazása alól, amelynek szabályai a közrend részét képezik. ( 104 )

134.

Ezt követően, amint arra megalapozottan mutat rá a Bizottság, még egy szabályszerű szabadalommal kapcsolatos, bizonytalan kimenetelű valós jogvita esetében is fontos – annak értékelése céljából, hogy az ilyen jogvita békés rendezését szolgáló egyezség versenyellenes célú‑e – annak megállapítása, hogy az említett egyezség valóban rendezte‑e a szóban forgó jogvitát, valamint hogy kikötései a felek között e tekintetben kötött kompromisszumot tükrözik‑e. Másként fogalmazva, azt kell eldönteni, hogy az egyezség a felek szabadalmi helyzetükkel kapcsolatos önálló értékelése alapján kialakított valódi kompromisszum, vagy pedig az inkább abban áll, hogy lezárják a jogvitát az egyik fél által a másik fél részére annak érdekében teljesített kifizetés révén, hogy az utóbbi a továbbiakban ne vitassa a szabadalmat, és ne támasszon versenyt.

135.

Márpedig a felek által a jelen ügyben előadottakkal ellentétben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) ténybeli megállapításaiból kitűnik, hogy az alapeljárásban szereplő egyezségek láthatóan nem rendezték a felek szabadalmi jogvitáit, hanem pusztán elhalasztották az ezzel kapcsolatos vita megoldását az egyezségek lejártát követő időszakra. Úgy tűnik tehát, hogy rendezés helyett a felek közötti jogvitákat pusztán zárójelbe tették az egyezségek érvényességi idejére.

136.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) megállapításai szerint ( 105 ) ugyanis a GUK egyezség és az Alpharma egyezség kizárólag a generikusgyógyszer‑gyártók azon kötelezettségeit rögzítette, hogy visszavonják a GSK szabadalmának vitatását, és tartózkodnak a termékeikkel való piacra lépéstől a kikötött időtartam alatt. Ezzel szemben egyáltalán nem került előírásra az, hogy ezen időszakot követően az említett gyártók piacra léphetnek anélkül, hogy ismét szembesülnének a GSK részéről a tiltakozásokkal.

137.

Ehhez hasonlóan nem úgy tűnik, hogy egyrészt a GSK szabadalma vitatásának visszavonására és a piacra lépéstől való tartózkodásra irányuló kötelezettségvállalás, másrészt pedig a kifizetések összege bármilyen módon kapcsolódott volna a generikus gyógyszerek jogellenes piacra lépése esetén a GSK által, illetve a piacra lépés későbbiekben a szabadalom érvénytelensége vagy a generikus termékek nem szabadalombitorló jellege miatt indokolatlannak bizonyult elmaradása esetén a generikusgyógyszer‑gyártók által esetlegesen elszenvedhető veszteségek kockázataihoz.

138.

Márpedig nem lehet azt állítani, hogy azzal az ürüggyel, hogy egy valós szabadalmi jogvita békés rendezéseként kötötték meg, az egyezség mentesülhet a cél általi versenykorlátozásnak minősítés alól, ha annak célja valójában nem a folyamatban lévő szabadalmi jogvita békés rendezése, hanem pusztán e jogvita időbeli elhalasztása egy olyan kifizetés révén, amely arra ösztönzi a szabadalom jogosultjának versenytársát, hogy az egyezség időtartama alatt immár ne támasszon versenyt.

139.

Ebből következik, hogy az alapeljárás felperesei azzal sem érvelhetnek, hogy az ilyen típusú egyezségek tilalma megfosztaná a szabadalmi jogvita feleit minden békés vitarendezési lehetőségtől. Az ilyen rendezések ugyanis továbbra is lehetségesek, amennyiben azok célja valóban a szóban forgó jogviták rendezése és a felek között a versenyhelyzet önálló értékelését követően létrejött kompromisszumot tükrözik. Ezt egyébként egy, a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által hivatkozott amerikai empirikus kutatás is megerősíti, ( 106 ) amely azt tárta fel, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló egyezségekkel szemben a versenyhatóságok által indított eljárások megindulását követően az ilyen típusú egyezségek száma drasztikusan visszaesett, miközben a szabadalmakkal kapcsolatos békés vitarendezések összesített száma nem csökkent.

140.

Végül, mindebből az következik, hogy az Alpharma azon érvének sem lehet helyt adni, amely szerint a szóban forgó egyezségek által előírt korlátozásokat a szabadalmi jogviták békés rendezéséhez képest járulékos korlátozásoknak kell tekinteni. Ily módon, az ítélkezési gyakorlatból vitathatatlanul kitűnik, hogy nem tartozik az EUMSZ 101. cikkben előírt tilalom hatálya alá az a versenykorlátozás, amely olyan ügylet végrehajtásához szükséges, amely saját maga nem tartozik az említett tilalom hatálya alá. ( 107 ) Ugyanakkor a jelen ügyben nem tűnik úgy, hogy olyan jogszerű ügyletről van szó, amelynek végrehajtása céljából szükségesek a kikötött korlátozások, mivel éppen e korlátozások képezik a szóban forgó egyezségek célját.

141.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy az egy szabadalom érvényességével vagy a generikus termékek szabadalombitorló jellegével kapcsolatos valós jogvitával kapcsolatos bizonytalan kimenetelű bírósági eljárás békés rendezését célzó egyezség, amely szerint a szabadalom jogosultja egy generikusgyógyszer‑gyártó javára kötelezettséget vállal kellően magas érték átruházására ahhoz, hogy a generikusgyógyszer‑gyártót arra ösztönözze, hogy felhagyjon az önálló piacra lépést célzó erőfeszítéseivel, cél általi versenykorlátozásnak minősül, amennyiben az átruházással szemben nem áll más ellenszolgáltatás, mint a generikusgyógyszer‑gyártó tartózkodása a termékével való piacra lépéstől, illetve a szabadalom vitatásától a kikötött időtartam során, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Ez akkor is érvényes, ha az ilyen egyezség által előírt korlátozások nem haladják meg a fennmaradó szabadalom terjedelmét és érvényességi idejét, és ha a generikusgyógyszer‑gyártó részére átadott összeg kisebb, mint az utóbbi várt nyeresége önálló piacra lépés esetén.

142.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdése arra vonatkozik, hogy miként kell értékelni az EUMSZ 101. cikk szempontjából a GUK egyezség és az Alpharma egyezség által a fogyasztók számára eredményezett előnyöket.

143.

A jelen esetben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint ezek az egyezségek bizonyos előnyöket biztosítottak a fogyasztók javára, mivel azt írták elő a GSK számára, hogy jelentős, de korlátozott mennyiségekben szállítson engedélyezett generikus paroxetint a generikusgyógyszer‑gyártók részére, amelyet az utóbbiak a GSK által a Seroxat vonatkozásában érvényesítettnél alacsonyabb áron forgalmaztak, ami a paroxetin átlagárának enyhe csökkenését eredményezte. ( 108 )

144.

Ezenfelül a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint a paroxetin párhuzamos importjának felváltása az IVAX, a GUK és az Alpharma ( 109 ) engedélyezett paroxetinjével korlátozott minőségi előnyökkel járt a fogyasztók számára, mivel a párhuzamos import esetében idegen nyelvű felülcímkézés állt fenn, ami nem vonzó a betegek számára. ( 110 ) Ezzel szemben, amint azt a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kiemelte, a paroxetin átsorolása az NHS megtérítési táblázataiban és az NHS által viselt költségek ennek megfelelő csökkenése kizárólag az IVAX egyezség eredménye volt. ( 111 )

145.

Ebben az összefüggésben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésével azt kérdezi a Bíróságtól, hogy fennáll‑e cél általi versenykorlátozás

146.

Ezenfelül a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy e kérdés releváns‑e azon kérdés megválaszolása szempontjából, hogy egy egyezség az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősül‑e, vagy pedig az, éppen ellenkezőleg, csak az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján értékelhető.

147.

Ez utóbbi tekintetben meg kell jegyezni, hogy vitathatatlanul igaz, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy egy egyezség az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében rögzített tilalom hatálya alá tartozik, mivel az e rendelkezés értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősül, ezen egyezség esetleges előnyeit már csak az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján lehet értékelni. ( 112 )

148.

Amint azt az ítélkezési gyakorlat elismerte, eltérő esetben az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése nagyrészt elveszítené hatékony érvényesülését. Ennélfogva az uniós jog nem ismeri el a „józan mérlegelés elvét”, amely a megállapodás versenyt támogató és versenyellenes hatásainak mérlegelését jelenti az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából. ( 113 )

149.

Ugyanakkor annak vizsgálata során, hogy egy megállapodás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése által tiltott versenykorlátozásnak minősül‑e, az e megállapodással által állítólagosan eredményezett előnyök többek között két szempontból lehetnek relevánsak: egyrészt az ilyen előnyök fennállása kivételes körülmények között megkérdőjelezheti magát az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése által tiltott versenykorlátozás fennállásával kapcsolatos megállapítást; másrészt az ilyen előnyök fennállása bizonyos körülmények között megkérdőjelezheti a cél általi versenykorlátozás fennállásával kapcsolatos megállapítást, a szóban forgó megállapodás hatásainak vizsgálatát téve szükségessé.

150.

Mindenekelőtt az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a vállalkozások közötti összehangolás versennyel kapcsolatos pozitív vetületei az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alkalmazhatóságával kapcsolatos vizsgálat szakaszától figyelembe vehetők, ha e vetületek alkalmasak magának az utóbbi rendelkezés által tiltott versenykorlátozás fennállásával kapcsolatos megállapításnak a megkérdőjelezésére.

151.

Ily módon a Bíróság megállapította például, hogy a szelektív forgalmazási rendszert képező megállapodások, noha szükségképpen befolyásolják a versenyt a közös piacon, bizonyos feltételek mellett megfelelhetnek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének, mivel jogszerű célt követnek. ( 114 )

152.

Ehhez hasonlóan a Bíróság elismerte, hogy a belső piacon a felek szabadságának korlátozása miatt a verseny korlátozására alkalmas összehangolás nem tartozhat az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében rögzített tilalom hatálya alá, ha általános közegére és célkitűzésére figyelemmel az abból eredő versenykorlátozó hatások elválaszthatatlanul kapcsolódnak az említett célkitűzések eléréséhez. Annak elismerése céljából, hogy ez a helyzet fennáll, ugyanakkor a szóban forgó összehangolás által előírt korlátozásoknak szigorúan a jogszerű célok megvalósításához szükséges mértékre kell korlátozódniuk. ( 115 )

153.

A Bíróság elismerte például, hogy e feltételek teljesülhetnek egy mezőgazdasági beszerzési társaság tagjai számára előírt azon tilalom esetében, hogy részt vegyenek versenytárs együttműködésekben, ( 116 ) az ügyvédek és könyvvizsgálók közötti integrált együttműködés tilalma esetében, ( 117 ) illetve a sport területén egy doppingvizsgálati szabályozás esetében. ( 118 ) Ennélfogva ez olyan esetekben érvényes, amelyekben a vállalkozások közötti együttműködés egy vagy több olyan jogszerű célt követő oszthatatlan egészet ( 119 ) alkot, amelyek csak egyes, a megvalósításukhoz nélkülözhetetlen versenykorlátozás révén érhetők el.

154.

A kérdést előterjesztő bíróság ténybeli megállapításai alapján ugyanakkor kétségesnek tűnik, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazási feltételei teljesültek az alapeljárás körülményei között.

155.

Ily módon az alapeljárásban még csak nem is állították, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség által a fogyasztók számára eredményezett előnyök, vagyis a paroxetin átlagárának csökkenése, valamint a gyógyszerkiszerelések címkézésének javulása ( 120 ) az adott egyezség fő célkitűzését képezték. Ehhez hasonlóan senki sem hivatkozik arra, hogy az ezen egyezségekben a GUK és az Alpharma számára előírt korlátozások, vagyis az IVAX‑en keresztül a GSK által szolgáltatottól eltérő paroxetin gyártásának, importjának vagy szállításának tilalma ( 121 ) nélkülözhetetlen lett volna ezen előnyök megvalósításához.

156.

Az alapeljárás felperesei ehelyett annak kijelentésére szorítkoznak, hogy az említett előnyök miatt a GUK egyezség és az Alpharma egyezség versenyszempontból nem egyértelmű, így nem lehet azt megállapítani, hogy ezen egyezségek nyilvánvalóan elegendő károssági fokot mutatnak a verseny felé ahhoz, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősüljenek.

157.

Ezen utolsó szempont tekintetében a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdése konkrétan arra vonatkozik, hogy egy olyan megállapodás, amely a GUK egyezséghez és az Alpharma egyezséghez hasonlóan bizonyos előnyöket eredményez a fogyasztók számára, minősülhet‑e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak.

158.

Amint az a fent hivatkozott, azzal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy milyen módon kell megállapítani, hogy egy megállapodás célja versenyellenes‑e, az e célból végzendő vizsgálat szükségképpen kiterjed a szóban forgó megállapodás összefüggéseit képező körülmények elemzésére. ( 122 ) Amint ugyanis azt több alkalommal megállapították, a megállapodás célját nem absztrakt módon, hanem konkrétan, valamennyi releváns körülmény figyelembevételével kell értékelni. ( 123 ) Márpedig a megállapodás esetleges előnyei vagy állítólagos pozitív hatásai tagadhatatlanul olyan, az összefüggésekkel kapcsolatos körülmények, amelyeket értékelni kell azon kérdés vizsgálata során, hogy az említett megállapodás a verseny korlátozását célozza‑e.

159.

A megállapodás cél általi versenykorlátozónak minősítése eljárási szempontból azzal a következménnyel jár, hogy az érintett versenyhatóság mentesül a megállapodás hatásainak teljes körű vizsgálata alól, amely több erőforrást igényel. ( 124 ) A mentesülés indoka az, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy a célja által, például az árak összehangolása vagy a piacok versenytársak közötti felosztása révén a verseny korlátozására irányuló megállapodás hátrányos hatásokat gyakorolhat a versenyre, így nem szükséges azt megvizsgálni, hogy ilyen hatás valóban előáll‑e, és milyen mértékben. ( 125 )

160.

Ennélfogva, amint azt a közelmúltban Bobek főtanácsnok kifejtette, a megállapodás összefüggéseinek vizsgálata annak megerősítését is szolgálja, hogy egy olyan megállapodás károsságát, amely tartalmára és céljaira figyelemmel versenykorlátozásnak minősülhet, nem kérdőjelezik meg az összefüggéssel kapcsolatos körülmények. Másként fogalmazva arról van szó, hogy „[ellenőrizni] kell, hogy nem állnak‑e fenn olyan sajátos körülmények, amelyek a kérdéses megállapodás vélelmezett káros jellegét illetően kétségeket ébreszthetnek”. ( 126 )

161.

Márpedig mikortól kezdve áll fenn olyan helyzet, amelyben kétségek merülnek fel egy adott megállapodás feltételezett károsságát és ebből következően versenykorlátozó célját illetően?

162.

Amint arra a Bíróság rámutatott, a versenykorlátozó cél fennállásához az szükséges, hogy a vállalkozások összehangolt magatartása alkalmas legyen arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen a versenyre, ami azt jelenti, hogy e magatartásnak a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve ténylegesen képesnek kell lennie arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Ezzel szemben nem meghatározó az a kérdés, hogy e hatás ténylegesen bekövetkezik‑e, illetve milyen mértékben következik be. ( 127 ) Ez azt jelenti, hogy a „cél általi jogsértés” tilalmát semmiképpen sem lehet úgy értelmezni, hogy a versenyellenes cél csupán a jogellenesség egyfajta vélelmét keletkezteti, ami azonban megdönthető, ha a konkrét ügyben nem bizonyíthatók a piaci folyamatokra gyakorolt negatív hatások. ( 128 )

163.

Ennélfogva, amint azt szintén megállapította az ítélkezési gyakorlat, annak megállapításához, hogy egy megállapodás önmagában elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében ahhoz, hogy úgy legyen tekinthető, hogy a hatásainak vizsgálatára nincs szükség, a versenyre gyakorolt káros hatásra való alkalmasságának kellően nyilvánvalóan ki kell tűnnie a megállapodásból és annak összefüggéseiből. ( 129 )

164.

Ebből az következik, hogy egy megállapodás versenyellenes céljának megállapításához az szükséges, hogy hatásainak vizsgálata nélkül meg lehessen állapítani, hogy az alkalmas a verseny korlátozására. Ennélfogva a megállapodás versenyellenes célja elemzésének akkor kell az említett megállapodás versenyellenes hatásainak elemzésére átváltania, ha bebizonyosodik, hogy a megállapodás szerves részét képező és az annak összefüggéseire vonatkozó releváns körülmények elemzése ellenére nem lehet megállapítani, hogy az említett megállapodás alkalmas a verseny korlátozására. ( 130 )

165.

Ebből következik, hogy az olyan megállapodás, amely bizonyos előnyöket eredményez a fogyasztók számára, immár nem minősíthető cél általi versenykorlátozásnak, ha az említett előnyök jelenléte miatt a megállapodás hatásainak elemzése nélkül nem lehet megállapítani, hogy egészében véve alkalmas‑e a verseny korlátozására. Másként fogalmazva, az a kérdés, hogy a megállapodás által eredményezett előnyök figyelembevétele mellett még mindig meg lehet‑e állapítani, hogy az ennek ellenére versenyellenes célú. Ha ez nem áll fenn, mivel az említett előnyök kétséget keltenek a megállapodás versenyellenes célját illetően, vagy mivel nem egyértelmű, hogy az ilyen előnyöket hordozó megállapodás lehet‑e versenyellenes célú, akkor immár nem lehet megállapítani a cél általi versenykorlátozás fennállását, és át kell térni a hatások elemzésére.

166.

Ezzel szemben ellentétben azzal, amit a jelen eljárásban többek között a Merck állít, nem kell automatikusan átváltani a megállapodás hatásainak elemzését megkövetelő kötelezettségre, ha megállapítást nyer, hogy az említett megállapodás bizonyos előnyöket vagy pozitív hatásokat váltott ki, amelyeket figyelembe kell venni annak vizsgálata során, hogy a megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősül‑e. Nem a megállapodáshoz kapcsolódó egyes pozitív hatások értékelése miatt kerül sor a megállapodás céljának elemzéséről a hatásainak elemzésére való átváltásra, hanem kizárólag amiatt, hogy adott esetben e hatások kétségeket ébresztenek a megállapodás versenyellenes célját illetően.

167.

A jelen ügyben a fent már ismertetett megfontolásokból kitűnik – annak fenntartásával, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a GSK által a GUK és az Alpharma részére átruházott értékkel szemben nem állt más ellenszolgáltatás, mint e gazdasági szereplők termékeinek távolmaradása a piacról, illetve azok tartózkodása a szabadalom vitatásától a kikötött időtartam során –, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség célja a generikus termékek önálló piacra lépésével kapcsolatos kockázat kiküszöbölése volt. ( 131 )

168.

Márpedig ha ez így van, akkor a szóban forgó egyezségek által a fogyasztók számára eredményezett előnyök, vagyis a paroxetin átlagárának 4%‑os csökkenése, valamint a gyógyszerkiszerelések címkézésének javulása ( 132 ) nem alkalmasak azon tény megkérdőjelezésére, hogy ezen egyezségek cél általi versenykorlátozásnak minősülnek. E pozitív hatások ugyanis az említett egyezségek jogi és gazdasági összefüggésében nem alkalmasak arra, hogy kétséget ébresszenek azzal kapcsolatban, hogy az említett egyezségek nyilvánvalóan elegendő károssági fokot mutatnak a verseny felé ahhoz, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősüljenek.

169.

Ily módon, ahogy a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) rámutat, vitathatatlan, hogy a paroxetin árainak az egyezségek által eredményezett enyhe csökkenése nem teljesen irreleváns. Ugyanakkor a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) megállapításai szerint az egyezségekben előírt, a paroxetinnek a GSK által a generikusgyógyszer‑gyártók részére történő, az említett egyezségekben előírt szállítása nem keletkeztetett jelentős versenynyomást a GSK‑ra, mivel a szállított mennyiségek – amelyek felső határa nem felelt meg semmilyen technikai kötöttségnek – korlátozottsága folytán a generikusgyógyszer‑gyártók nem voltak érdekeltek abban, hogy árversenyt folytassanak.

170.

E körülmények között a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) igaza van akkor, amikor megállapítja, hogy a piac szerkezetének a szóban forgó egyezségek által előidézett módosulása nem verseny bevezetésének, hanem a paroxetin piaca olyan ellenőrzött átszervezésének volt köszönhető, amelyet a GSK bonyolított le, valamint hogy a paroxetin szállítását, valamint egyes piaci részesedéseknek a GSK által a generikusgyógyszer‑gyártók részére történő átruházását nem‑monetáris jellegű értékátruházásoknak kellett tekinteni. ( 133 )

171.

A szóban forgó egyezségek feltételeinek a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által elvégzett elemzése tehát nem tárt fel egy olyan, a versenyt támogató és versenyellenes összetevőkből álló összetett halmazt, amely vonatkozásában nem lehetne megállapítani, hogy az összességében versenyellenes célú‑e. ( 134 ) Úgy tűnik inkább, hogy az egyezségek célja egyértelműen az volt, hogy kiküszöböljék annak kockázatát, hogy az érintett generikusgyógyszer‑gyártók önállóan piacra lépnek, valamint hogy az utóbbiak ellenőrzött piacra lépése a GSK által szolgáltatott engedélyezett paroxetin révén azon ösztönzések része volt, amelyet e célból részükre ajánlottak.

172.

E tekintetben ez a kedvezményes árú paroxetin szállítása révén ellenőrzött piacra lépés, az egyezségek feltételei által garantált haszon elérésének lehetőségével ( 135 ) nem csupán az elért értékátruházás álcázását szolgáló eszköznek tűnik, hanem olyan helyzetnek is, amely többletértéket biztosít a generikusgyógyszer‑gyártók számára az egyszerű pénztranszferhez képest. E többletérték a GSK által szolgáltatott engedélyezett paroxetin saját márkanevük alatti forgalmazásának lehetőségében, ezáltal pedig az ügyélkör és a forgalmazói hálózatok kiépítésének lehetőségében állt. Ez egy olyan engedménynek is megfelelhet, amelyet a GSK kénytelen volt megtenni, de amely ezzel egyidejűleg előnyöket is biztosított számára saját termelésének fenntartása szempontjából. ( 136 )

173.

Még ha feltételezzük is, hogy a felek szándékosan bizonyos előnyöket kívántak biztosítani a fogyasztók számára a GUK és az Alpharma ellenőrzött piacra lépése révén, ez nem lenne alkalmas arra, hogy kétségeket keltsen a szóban forgó egyezségek versenyre gyakorolt károsságát illetően.

174.

Amint ugyanis azt az ítélkezési gyakorlat kimondta, az EUMSZ 101. cikk – a Szerződésben foglalt többi versenyjogi szabályhoz hasonlóan – nem csupán a versenytársak vagy a fogyasztók közvetlen érdekeinek, hanem a piac szerkezetének, ezáltal pedig magának a versenynek a védelmére is irányul. Az összehangolt magatartás versenyellenes célja fennállásának megállapítása tehát nem tehető függővé annak megállapításától, hogy e magatartás közvetlen kapcsolatban áll a fogyasztói árakkal. ( 137 )

175.

Ennek megfordítva azt kell jelentenie, hogy az, hogy bizonyos minimális előnyöket biztosítanak a fogyasztók számára az árak enyhe csökkenése révén, nem kérdőjelezheti meg egy olyan megállapodás versenyellenes célját, amely egyébként a verseny megszüntetésére irányul egy adott termék vonatkozásában vagy egy adott piacon. Márpedig a jelen ügyben megállapítást nyert, hogy éppen ez volt a szóban forgó egyezségek célja, mivel azok arra irányultak, hogy arra ösztönözzék a generikusgyógyszer‑gyártókat, hogy hagyjanak fel az önálló piacra lépésre irányuló erőfeszítéseikkel. ( 138 )

176.

Ebben az összefüggésben egyébként az is megállapítást nyert, hogy a „versengő” forgatókönyv, amellyel az egyezségek eredményeként létrejött összehangolt helyzetet össze kell hasonlítani, nem egyes generikusgyógyszer‑gyártók önálló piacra lépése, hanem az ezt célzó erőfeszítéseik folytatása az e tekintetben fennálló kockázatokkal és esélyekkel kapcsolatos önálló értékelésük alapján. ( 139 )

177.

Ennélfogva el kell utasítani a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók azon érvelését, amely szerint az egyezségek előnyösek voltak, mivel lehetővé tették a generikusgyógyszer‑gyártók ellenőrzött piacra lépését, miközben a folyamatban lévő szabadalmi jogviták kimenetelének megjósolhatatlansága miatt bizonytalan volt, hogy a gyártók az egyezségek hiányában önállóan piacra léphettek volna‑e. Ugyanez vonatkozik arra az érvre, amely szerint legalábbis azon időszakot illetően, amelynek során hatályban volt a GUK és az Alpharma részére a piacra lépést megtiltó ideiglenes intézkedés és kötelezettségvállalás, ( 140 ) az egyezség lehetővé tette az említett gyártók piacra lépését, ami bizonyosan lehetetlen lett volna azok hiányában.

178.

Amint ugyanis azt már kifejtettem, ( 141 ) nem a generikus gyógyszerek bármilyen áron történő piacra lépése számít, hanem az, hogy e piacra lépésre a szabad verseny alapján kerül sor, nem pedig a felek azt helyettesítő egyeztetésének eredményeként.

179.

Ezenfelül, amint azt a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) megjegyzi, bár az egyezségek által a fogyasztók számára eredményezett előnyök biztosak és nem potenciálisak voltak, mindazonáltal jelentéktelenek voltak a generikus gyógyszerek paroxetin piacára történő későbbi önálló belépésével járó előnyökhöz képest. ( 142 ) Márpedig az egyezségek éppen annak lehetőségét küszöbölték ki, hogy e piacra lépésre sor kerüljön a kikötött időszak során.

180.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a versenytársak közötti megállapodás által a fogyasztók számára eredményezett előnyök értékelése az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján releváns annak vizsgálata céljából, hogy ezen előnyök jelenléte alkalmas‑e arra, hogy kétséget keltsen általában a versenykorlátozás, és különösen a cél általi versenykorlátozás fennállását illetően. Az, hogy a szabadalom jogosultja és egy generikusgyógyszer‑gyártó közötti jogvita békés rendezését célzó egyezség e gyártó olyan ellenőrzött piacra lépését írja elő, amely nem keletkeztet jelentős versenynyomást a szabadalom jogosultjára, de olyan korlátozott előnyöket eredményez a fogyasztók számára, amelyekben azok a szabadalom jogosultjának a jogvitában történő pernyertessége esetén nem részesültek volna, mindazonáltal nem alkalmas ilyen kétség keltésére, ha a szóban forgó egyezség célja egyébként az, hogy a generikusgyógyszer‑gyártót arra ösztönözze, hogy hagyjon fel az önálló piacra lépést célzó erőfeszítéseivel, egy olyan értékátruházás révén, amellyel szemben nem állt más ellenszolgáltatás, mint az említett erőfeszítésekkel való felhagyás, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

181.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdése a GUK egyezség és az Alpharma egyezség versenyellenes hatásaira vonatkozik.

182.

E kérdés megválaszolása előtt előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amint azt fent megjegyeztem, a versenyellenes cél és a versenyellenes hatás feltételeinek nem egyszerre, hanem vagylagosan kell fennállniuk az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében rögzített tilalom alkalmazása céljából. Másképp kifejezve, a megállapodás hatásától függetlenül már akkor is tilos, ha versenykorlátozó célra irányul. A megállapodás hatásainak figyelembevétele tehát felesleges, ha megállapítást nyert, hogy annak célja a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. ( 143 )

183.

Ennélfogva a jelen ügyben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) megtehetné, legalábbis az uniós jog szempontjából, hogy nem tér ki a GUK egyezség és az Alpharma egyezség versenyellenes hatásainak kérdésére, amennyiben megállapítaná – azon válaszok alapján, amelyeket az általa előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik és ötödik kérdésre a Bíróság adni fog –, hogy ezen egyezségek a céljuk folytán versenykorlátozásoknak minősülnek. Mivel a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) még el kell végeznie ezt a vizsgálatot a Bíróság által a jelen eljárásban hozott ítéletet követően, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség versenyellenes hatásaival kapcsolatos kérdése mindazonáltal továbbra is releváns.

184.

Ezenfelül és mindenféleképpen, amint azt nemrégiben Bobek főtanácsnok is kifejtette a Budapest Bank és társai ügyre vonatkozó indítványában, az, hogy egy versenyhatóságnak vagy egy hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak nem kell megvizsgálnia a megállapodás hatásait, ha megállapította, hogy az versenyellenes célú, nem jelenti azt, hogy e hatóság vagy bíróság nem vizsgálhatja egyszerre, hogy valamely megállapodás célja és hatásai versenyellenesek‑e. Ehhez hasonlóan kizárólag azt is vizsgálhatja, hogy a megállapodás versenyellenes hatású‑e, ha az ügy körülményei alapján szerinte ez tűnik szükségesnek és célszerűnek. Amint továbbá Bobek főtanácsnok megjegyezte, e hatóságnak vagy bíróságnak mindazonáltal össze kell gyűjtenie a szükséges bizonyítékokat, és minden érintett jogsértéstípus vonatkozásában minősítenie kell azokat. ( 144 )

185.

Mindezek alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésével a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a harmadik, negyedik és ötödik kérdésben ismertetett körülmények között fennáll‑e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmében vett hatás általi versenykorlátozás. Közelebbről azt kívánja megtudni, hogy az ilyen versenykorlátozás fennállásának megállapítása céljából azt kell‑e meghatároznia, hogy a szóban forgó megállapodás hiányában a generikusgyógyszer‑gyártó valószínűleg (vagyis 50%‑osnál nagyobb valószínűséggel) pernyertes lett volna‑e a szabadalommal kapcsolatos bírósági eljárásban, vagy pedig a felek valószínűleg (vagyis 50%‑osnál nagyobb valószínűséggel) kevésbé korlátozó békés vitarendezési megállapodást kötöttek volna.

186.

E kérdés megválaszolása céljából először azt kell megállapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által ily módon felvázolt szempontok relevánsak‑e a jelen ügyben szereplő egyezségek korlátozó hatásainak értékelése céljából. Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy mit jelent a jelen ügyben az a követelmény, amely szerint a megállapodás hatásai miatt tilalmának kiváltásához az szükséges, hogy a versenyre gyakorolt hatása „érzékelhető” legyen.

187.

Az ítélkezési gyakorlat alapján, amennyiben a megállapodás rendelkezéseinek elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot a cél általi versenykorlátozás fennállásának megállapításához, meg kell vizsgálni a megállapodás hatásait, és a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult. ( 145 )

188.

Annak megállapítása érdekében, hogy valamely megállapodást tiltottnak kell‑e tekinteni az általa okozott versenykorlátozás miatt, meg kell vizsgálni, hogy a vitatott megállapodás hiányában milyenek lennének a tényleges versenyfeltételek. ( 146 ) Ezenfelül a megállapodás hatásainak értékelése megköveteli annak a konkrét keretnek a figyelembevételét, amelybe az illeszkedik, különös tekintettel arra a gazdasági vagy jogi háttérre, amelyben az érintett vállalkozások működnek, az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegére, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire. ( 147 )

189.

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a jelen ügyben vitathatatlan, hogy annak vizsgálata céljából, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség hatás általi versenykorlátozásoknak minősült‑e, figyelembe kell venni e szabadalmi egyezségek összefüggéseit, mivel azok részét képezik azon konkrét keretnek, amelyekbe azok illeszkednek.

190.

Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a verseny azon valós keretben történő vizsgálata céljából, amelyben az e megállapodások hiányában zajlott volna, értékelni kell annak valószínűségét, hogy a felek a köztük folyó szabadalmi jogvitákkal kapcsolatos eljárásokban pernyertesek lettek volna, vagy a versenyt kevésbé korlátozó békés vitarendezési megállapodást kötöttek volna.

191.

Ily módon vitathatatlanul igaz, hogy a Bíróság szerint a szóban forgó megállapodás hiányára vonatkozó elképzelésen alapuló forgatókönyvnek reálisnak kell lennie, valamint hogy e szempontból adott esetben figyelembe lehet venni az e megállapodás hiányában a piacon valószínűleg bekövetkező fejlődéseket. ( 148 )

192.

Ugyanakkor e valószínűségi elem az alapeljáráséhoz hasonló összefüggésben nem jelentheti azt, hogy az érintett versenyhatóságnak értékelnie kell a szabadalom érvénytelenítésének vagy az érintett generikus termékek szabadalombitorló jellege megállapításának valószínűségét a szóban forgó egyezségek versenykorlátozó hatásainak vizsgálata céljából.

193.

Amint ugyanis az fent bizonyítást nyert, nem a versenyhatóságok feladata a generikus gyógyszer forgalomba hozatala szabadalmi jognak való megfelelőségével kapcsolatos vizsgálat lefolytatása. ( 149 ) Ennélfogva azt sem lehet megkövetelni, hogy az ilyen hatóság előrejelzésekbe bocsátkozzon a szabadalmi jogviták valószínű kimeneteit illetően.

194.

Ugyanakkor fent azt is kiemeltem, hogy a folyamatban lévő szabadalmi jogviták valószínű kimeneteivel kapcsolatos ilyen előrejelzések nem is szükségesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a versenyhatóságok számára az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló egyezségek versennyel kapcsolatos hatásának értékelését. ( 150 )

195.

Amint ugyanis arra rámutattam, annak valószínűsége, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó pert nyer a gyógyszer vonatkozásában szabadalommal rendelkező vállalkozással szemben, nem meghatározó tényező az e gazdasági szereplők között fennálló versenyviszony vizsgálata során. ( 151 ) Éppen ellenkezőleg, amint az bizonyítást nyert, a gyógyszeripari szabadalmi joggal összefüggésben az originális gyógyszer szabadalmainak érvényességével és az e gyógyszer generikumának szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanság éppen, hogy versenyviszonyokat eredményez, legalábbis az utóbbi piacra lépését megelőzően, illetve adott esetben közvetlenül azt követően. ( 152 ) Az e tekintetben zajló jogviták tehát a potenciális verseny kifejeződései a szabadalmak jogosultjai és a generikusgyógyszer‑gyártók között. ( 153 )

196.

Ennélfogva annak vizsgálata céljából, hogy a valamely gyógyszeren fennálló szabadalom jogosultja és ugyanezen gyógyszer generikumának gyártója, amelyek között jogvita van folyamatban, potenciális versenyhelyzetben vannak‑e, a versenyhatóságnak nem kell bizonyítania, hogy az utóbbi bizonyosan vagy nagy valószínűséggel pernyertes lett volna a jogvitában és piacra lépett volna a gyógyszerével. ( 154 ) Éppen ellenkezőleg, elegendő, ha e hatóság a fent ismertetett körülmények alapján megállapítja, hogy a szóban forgó szabadalmi jogok ellenére a generikusgyógyszer‑gyártónak valós és konkrét lehetősége volt arra, hogy a releváns időpontban belépjen a piacra. ( 155 )

197.

Amennyiben ez a helyzet, az érintett hatóságnak ezt követően, annak bizonyítása érdekében, hogy a szóban forgókhoz hasonló megállapodás versenykorlátozó hatású, azt kell megvizsgálnia, hogy e megállapodás hatására megszűnik‑e az említett két gazdasági szereplő között a verseny, és ennélfogva a generikusgyógyszer‑gyártó valós és konkrét lehetősége arra, hogy belépjen a piacra. Igenlő válasz esetén a hatóság megállapíthatja, hogy a megállapodás versenykorlátozó hatású, mivel kiküszöbölt egy potenciális versenytársat, és ezáltal annak lehetőségét, hogy az valós versenytárssá váljon és piacra lépjen.

198.

Amint ugyanis azt a Bíróság egyértelművé tette, a megállapodás hatásainak vizsgálata nem korlátozódik csupán a tényleges hatásokra, hanem figyelembe kell vennie a potenciális hatásokat is. ( 156 ) Ez egyébként nyilvánvalóan logikus, mivel – amint arra már rámutattam – az EUMSZ 101. cikk nemcsak a tényleges versenyt védi, hanem a potenciális versenyt is, amely nélkül az új belépők piacra lépése soha nem konkretizálódhatna. ( 157 )

199.

A jelen ügyben a már ismertetett megfontolásokból kitűnik – annak fenntartásával, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a GSK által a GUK és az Alpharma részére átruházott értékkel szemben nem volt más ellenszolgáltatás, mint e gazdasági szereplők termékeinek távolmaradása a piacról, illetve azok tartózkodása a szabadalom vitatásától –, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség arra ösztönözték a generikusgyógyszer‑gyártókat, hogy hagyjanak fel a a termékeikkel való piacra lépésre irányuló erőfeszítéseikkel, és tartózkodjanak a szabadalom vitatásától a kikötött időtartam során. ( 158 ) Ebből következik, hogy ezen egyezségek hatására az említett időtartam során megszűnt a verseny a GSK és e gazdasági szereplők között.

200.

Amint azt már szintén kifejtettem, e körülmények között az egyezség hiányában elképzelendő kontrafaktuális forgatókönyv nem az a helyzet, amelyben a GUK és az Alpharma bizonyosan vagy nagy valószínűséggel piacra lépett volna termékeivel, hanem az, amelyben sikerük esélyeinek önálló értékelése alapján folytatták volna erre irányuló erőfeszítéseiket. Ehhez hasonlóan nem szükséges elképzelni azt a helyzetet, amelyben bizonyosan vagy nagy valószínűséggel kevésbé korlátozó megállapodást kötöttek volna, hanem elegendő azon helyzet elképzelése, amelyben az egyezséget nem a felek között a versenyt felváltó egyeztetés alapján kötötték volna meg, hanem a felek azzal kapcsolatos önálló értékelései alapján, hogy milyen esélyeik vannak a sikerre a köztük folyó jogvitában. Amint ugyanis az már megállapítást nyert, azt a helyzetet, amely a szóban forgó egyezségek hiányában előállt volna, nem a szabadalmi jog, hanem a versenyjog szempontjából kell értékelni. ( 159 )

201.

Ezenfelül a megállapodásban részes felek szabadalmi pernyertességi esélyeivel kapcsolatos előrejelzések megkövetelése a versenyhatóságtól éppen azt eredményezné, hogy nem vesszük figyelembe azt a valós keretet, amelybe e megállapodás illeszkedik. Nem felel meg ugyanis a szabadalmi jog valóságának a gyógyszeripari ágazatban az, hogy egy versenyhatóság pontosan vagy nagy valószínűséggel előre tudja jelezni a szabadalom érvényességével vagy a generikus termékek szabadalombitorló jellegével kapcsolatos jogviták kimenetelét. ( 160 )

202.

Ebből következően annak fenntartásával, hogy a ténybeli megállapításokat a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megtennie, a GSK és a GUK, illetve az Alpharma közötti verseny kiküszöbölése miatt a GSK által e gazdasági szereplőkkel kötött egyezségek versenykorlátozó hatásúak voltak.

203.

A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a megállapodás hatásai miatt tilalmának kiváltásához azt kell megvizsgálni, hogy e megállapodás alapján a verseny működése ténylegesen érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult. ( 161 ) E követelmény magyarázatát az adja, hogy a megállapodások nem tartoznak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, amennyiben csak jelentéktelen hatással vannak a piacra. ( 162 )

204.

Annak megállapítása céljából, hogy valamely megállapodás érzékelhetően érinti‑e a versenyt hatásai miatt, e megállapodás összefüggéseit illetően többek között a megállapodás tárgyát képező termékek jellegét, a felek által az érintett termékek piacán betöltött pozíciót és képviselt súlyt, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit kell figyelembe venni. ( 163 ) Ezenfelül figyelembe vehető a vitatott megállapodás elszigetelt jellege, illetve éppen ellenkezőleg, az általa egy megállapodás‑csoportban elfoglalt hely. E tekintetben a hasonló szerződések fennállása, anélkül hogy szükségképpen meghatározó lenne, olyan körülmény, amely más körülményekkel együtt olyan gazdasági vagy jogi hátteret jelenthet, amelyben a megállapodást értékelni kell. ( 164 )

205.

E körülmények figyelembevételének szükségessége annak eldöntése céljából, hogy valamely megállapodás versenyre gyakorolt hatásai érzékelhetőek‑e, különösen érvényes a jelen ügyben szereplőhöz hasonló, egy adott piacon jelenlevő gazdasági szereplő és egy potenciális belépő közötti olyan megállapodások esetében, amelyek az utóbbit arra ösztönzik, hogy hagyjon fel a piacra lépésre irányuló erőfeszítéseivel, és amelyek hatásai ebből következően az említett két szereplő közötti verseny kiküszöbölését jelentik.

206.

Ily módon, ha egy gazdasági szereplő egy ilyen megállapodás révén több potenciális versenytárs közül egyetlen jelentéktelen súlyút küszöbölne ki, akkor a versenyre gyakorolt hatások érzékelhetetlenek lehetnének, mivel a verseny tovább folyna a piacon lévő gazdasági szereplő és a többi potenciális versenytárs között. Ezzel szemben, ha a gazdasági szereplő egy vagy több ilyen típusú megállapodás révén egyetlen vagy néhány kizárólagos potenciális versenytársát küszöböli ki, az ilyen megállapodások hatásai az új potenciális versenytársak megjelenését megelőzően legalább bizonyos ideig igen érzékelhetően érintik, sőt kiküszöbölik a versenyt az érintett piacon.

207.

Azon piac szerkezete, amelyen e megállapodásokra sor kerül, a felek által e piacon betöltött pozíció, valamint adott esetben az azonos típushoz tartozó több megállapodás megléte tehát lényeges elemek az ilyen megállapodások hatásai érzékelhető voltának mérése szempontjából.

208.

Ami a gyógyszeripari ágazatot illeti, arra szerkezeti szempontból általában véve az jellemző, hogy a molekulával kapcsolatos szabadalom és az adott gyógyszer gyógyszerhatóanyagával kapcsolatos adatkizárólagosság lejártát megelőzően a szabadalom jogosultjának terméke főszabály szerint az egyetlen a piacon. Ezzel szemben e kizárólagossági jogok lejártát követően vagy annak közeledtével a generikusgyógyszer‑gyártók megpróbálnak belépni a piacra az originális gyógyszer generikus másolataival, ami az utóbbi árának jelentős csökkenését vonja maga után. ( 165 )

209.

Ilyen helyzetben az originális gyógyszer gyógyszerhatóanyaga szabadalmának jogosultja által egy vagy több potenciális generikus piacra lépővel kötött megállapodások igen érzékelhető hatást gyakorolhatnak a versenyre. A generikus versenytársak pozíciójától és számától függően ugyanis az ilyen megállapodások azzal a hatással járhatnak, hogy nagyrészt, sőt teljesen kiküszöbölik az érintett termékre vonatkozó potenciális versenyt. Márpedig ez nemcsak a piac generikus termékek előtti megnyitásának és így a kapcsolódó áresésnek a késleltetésére alkalmas, hanem a piacon lévő, monopolbevételét megőrző gazdasági szereplő új termékek kifejlesztését célzó innovációra való ösztönzésének csökkentésére is.

210.

A jelen esetben a GSK által gyártott paroxetin láthatóan a brit piacon jelenlevő egyetlen paroxetin volt a molekulával kapcsolatos szabadalom és az e gyógyszer gyógyszerhatóanyagával kapcsolatos adatkizárólagosság lejártát megelőzően, míg ebben az időpontban több generikusgyógyszer‑gyártó tervezte a piacra lépést a generikus paroxetinnel. A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) információi alapján e gyártók éppen – és legalábbis eleinte kizárólag – az IVAX, a GUK és az Alpharma voltak, amelyek közül az első kettő a generikus gyógyszerek elsődleges szállítója volt az Egyesült Királyságban. ( 166 )

211.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, az ítélkezési gyakorlatban kialakított szempontok alapján, hogy igaz‑e, hogy e körülmények között a GUK egyezség és az Alpharma egyezség nem pusztán hatást gyakorolt a versenyre, hanem e hatás érzékelhető is volt. Ennek érdekében a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) nemcsak elszigetelten az egyes egyezségeket veheti figyelembe, hanem a piac egészére gyakorolt kumulált hatásukat is. Ehhez hasonlóan a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) figyelembe veheti az IVAX egyezséget, amely, noha cél általi vagy hatás általi versenykorlátozásként történő szankcionálására nem került sor, ( 167 ) tagadhatatlanul releváns körülmény azon gazdasági és jogi háttér szempontjából, amelybe a GUK egyezség és az Alpharma egyezség illeszkedik.

212.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a valamely gyógyszeren fennálló szabadalom jogosultja és e gyógyszer generikus gyártója közötti jogvita békés rendezését célzó egyezség az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése által tiltott hatás általi versenykorlátozásnak minősül, amennyiben e megállapodás hatásaként megszűnik a verseny e gazdasági szereplők között, és e hatás érzékelhető az azt tartalmazó megállapodás összefüggései folytán, amelyek többek között a piac szerkezetére, a felek által e piacon betöltött pozícióra, valamint adott esetben az azonos típushoz tartozó több megállapodás meglétére terjednek ki. Ezzel szemben az a következtetés, hogy az ilyen megállapodás megkötése ilyen versenykorlátozó hatásokkal jár, nem elegendő annak megállapításához, hogy az említett megállapodás hiányában a generikusgyógyszer‑gyártó valószínűleg pernyertes lett volna a szabadalmi jogvitában, vagy a felek valószínűleg kevésbé korlátozó békés vitarendezési megállapodást kötöttek volna.

213.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) EUMSZ 102. cikkel kapcsolatos kérdései egyrészt arra vonatkoznak, hogy a paroxetin generikus változatait figyelembe lehetett‑e venni azon érintett piac meghatározása céljából, amelyen a GSK működött, másrészt pedig arra, hogy az IVAX egyezség, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség megkötése az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthető‑e.

214.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által feltett, az EUMSZ 102. cikk alkalmazása céljából az érintett piac meghatározására vonatkozó kérdés megválaszolását megelőzően pontosabban körül kell határolni ezt a kérdést.

215.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdésével a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a szabadalmaztatott gyógyszeripari termék terápiás szempontból az adott osztályba tartozó számos más gyógyszerrel helyettesíthető, és az EUMSZ 102. cikk értelmében vett állítólagos visszaélést a szabadalom jogosultjának olyan magatartása valósítja meg, amellyel a gyógyszer generikus változatait kizárja a piacról, a releváns termékpiac meghatározása szempontjából figyelembe kell‑e venni ezeket a generikus termékeket annak ellenére, hogy nem tudjuk, hogy azok a szabadalom lejártát megelőzően annak megsértése nélkül piacra kerülhettek‑e.

216.

Az alapeljárásban a felek egyetértenek abban, hogy az EUMSZ 102. cikk alkalmazása szempontjából az érintett földrajzi piac az Egyesült Királyság volt. Ezzel szemben vita van közöttük azzal kapcsolatban, hogy az érintett termékpiac kizárólag a paroxetinből állt‑e, amint azt a CMA állítja, ( 168 ) vagy az, éppen ellenkezőleg, kiterjedt az SSRI‑k csoportjába tartozó valamennyi antidepresszáns gyógyszerre, amelyek közé a paroxetin is tartozik, ( 169 ) amint azt a GSK állítja. E kérdés alapvető fontosságú, mivel a GSK elismeri, hogy amennyiben az érintett termékpiacot úgy határoznánk meg, hogy az kizárólag a paroxetint jelenti, akkor az egyezségek időpontjában erőfölénnyel rendelkezett, míg a CMA elismeri, hogy ha e piacot úgy határoznánk meg, mint amely minden SSRI‑re kiterjed, akkor a GSK azon nem rendelkezett erőfölénnyel.

217.

Ítéletében, ( 170 ) ahogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében is, a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kiemelte, hogy előnyben részesíti a CMA azon megközelítését, amely szerint az érintett termékpiac kizárólag a paroxetin piaca, nem pedig az összes SSRI‑é. Megjegyzi ugyanakkor, hogy szükség lenne azon, a felek között vitatott kérdés megválaszolására, hogy a paroxetin generikus változatait figyelembe kell‑e venni a termékpiac meghatározásánál az egyezségek időpontjában, holott ekkor e termékek még nem voltak a piacon, a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti jogviták kimenetelével kapcsolatos bizonytalanság miatt pedig nem lehet tudni, hogy azok oda a GSK szabadalmi jogainak megsértése nélkül beléphettek‑e.

218.

A CAT ítéletében ismertetett megfontolásokból ( 171 ) kitűnik, hogy az döntőnek tekinti az e kérdésre adandó választ, mivel álláspontja szerint az érintett termékpiac, amelyen a paroxetin szerepelt, megváltozott az e gyógyszer generikus változatainak piacra lépése által jelentett fenyegetés megjelenésének eredményeként. Ily módon, míg e fenyegetés megjelenését megelőzően úgy lehetett tekinteni, hogy a paroxetin az SSRI‑k szélesebb piacának részét képezte, a paroxetin generikus változatainak piacra lépése által jelentett fenyegetés megjelenésének eredményeként kialakult kizárólag ezen molekula saját piaca. E megközelítés a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint többek között azért releváns, mert a szóban forgó piac meghatározása az EUMSZ 102. cikk szempontjából dinamikus jellegű, és azt a vizsgált visszaélésszerű magatartás figyelembevételével kell elvégezni. Márpedig e megközelítés alátámasztása céljából a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) tudnia kell, hogy az azon érintett piaccal kapcsolatos elemzésébe, amelyen a GSK magatartására sor került, belefoglalhatja‑e a generikus paroxetineket, noha azok az egyezségek időpontjában még nem voltak jelen e piacon.

219.

Fontos emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 102. cikkben említett erőfölény olyan, valamely vállalkozás rendelkezésére álló gazdasági erőre vonatkozik, amely alapján lehetősége van megakadályozni a tényleges verseny fenntartását az érintett piacon, és a versenytársaktól, üzletfelektől és végső soron a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedni. ( 172 )

220.

Az érintett piac meghatározására az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben tehát azért kerül sor, hogy meg lehessen határozni azokat a határokat, amelyek között meg kell vizsgálni azon kérdést, hogy egy vállalkozás számára lehetséges‑e, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül viselkedjen. Az érintett piac fogalma ily módon magában foglalja, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek vagy szolgáltatások között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék vagy szolgáltatás között bizonyos mértékű felcserélhetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében. ( 173 ) A versenyhelyzetet azon termékek összességét magában foglaló piac keretében kell értékelni, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel kevéssé felcserélhetők. Ebben az összefüggésben nem lehet kizárólag a szóban forgó termékek objektív jellegzetességeinek vizsgálatára szorítkozni, hanem figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is. ( 174 )

221.

Amint azt a Bizottság a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló közleményének ( 175 ) 2. pontjában összefoglalta, e meghatározás a vállalkozások közötti verseny határainak azonosítását és meghatározását szolgálja. Ennélfogva annak elsődleges tárgya azon nyomás rendszerszerű feltárása, amelyet a verseny gyakorol az érintett vállalkozásokra, illetve annak meghatározása, hogy vannak‑e olyan tényleges versenytársak, amelyek képesek befolyásolni az érintett vállalkozások magatartását, vagy képesek megakadályozni e vállalkozásokat, hogy a tényleges verseny által gyakorolt nyomástól függetlenül cselekedjenek. Másként fogalmazva, a Bíróság szerint azt kell megvizsgálni, hogy vannak‑e olyan versengő termékek, amelyek jelentős versenynyomást gyakorolnak a szóban forgó vállalkozásokra. ( 176 )

222.

Az adott vállalkozásra gyakorolt versenynyomás ilyen, a versenyfeltételeken és az adott piacon a kereslet és kínálat szerkezetén alapuló vizsgálata természetesen dinamikus jellegű. Teljesen elképzelhetőnek tűnik tehát, hogy az új termékkínálat megjelenése oly módon módosítja az érintett piac szerkezetét, amelynek eredményeként arról kizárnak korábban a piac részét képező más termékeket. Ily módon a jelen esetben nem lehet kizárni – ahogy azt láthatóan a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) gondolja –, hogy az érintett piac, amelyen a paroxetin szerepelt, valamennyi SSRI‑ből állt e hatóanyag életciklusának kezdetén, míg az oly módon módosult, hogy kizárólag a paroxetinből állt e molekula generikus változatainak piacra lépése által jelentett fenyegetés megjelenésének eredményeként.

223.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az EUMSZ 267. cikk által bevezetett előzetes döntéshozatali eljárás keretében az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. ( 177 ) Ennélfogva a jelen ügyben a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kell értékelnie a Seroxatra gyakorolt versenynyomást, és meghatároznia ennek során azt az érintett piacot, amelyen az szerepelt. Kizárólag a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) vizsgálhatja tehát a Seroxatra az egyéb SSRI‑k, illetve adott esetben a paroxetin generikus változatai által gyakorolt versenynyomást, és ebből következően e bíróság döntheti el, hogy e gyógyszerek azonos érintett piac részét képezték‑e (és adott esetben mennyi ideig), vagy pedig elkülönült érintett piacokét.

224.

Ebből következik, hogy a Bíróság feladata a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés keretében arra korlátozódik, hogy felvilágosítást nyújtson a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) részére azzal kapcsolatban, hogy azon versenynyomás értékelése során, amelynek a Seroxat a szóban forgó egyezségek időpontjában ki volt téve, figyelembe veheti‑e a paroxetin generikus változatait, noha azok ebben az időpontban még nem léptek be a piacra, és bizonytalan volt, hogy be tudtak volna‑e lépni a piacra a GSK szabadalmi jogainak megsértése nélkül.

225.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdésének megfogalmazásából kitűnik, hogy az a kérdése, hogy figyelembe veheti‑e a paroxetin generikus változatait az egyezségek időpontjában érintett piac meghatározása során, mindenekelőtt abból ered, hogy bizonytalan, hogy e generikus változatok piacra léphettek‑e a GSK szabadalmi jogainak megsértése nélkül azok lejáratát megelőzően.

226.

E tekintetben a már fentebb ismertetett megfontolásokból ugyanakkor az következik, hogy a gyógyszer szabadalmának érvényességével és a generikus termék szabadalombitorló jellegével kapcsolatos bizonytalanság egyáltalán nem zárja ki a versenyviszony fennállását az érintett gazdasági szereplők között. Amint ugyanis az bizonyítást nyert, e bizonytalanság, éppen ellenkezőleg, versenyviszonyokat eredményez a szabadalom jogosultja és a generikusgyógyszer‑gyártók között a gyógyszeripari ágazatban. ( 178 )

227.

Ehhez hasonlóan nem a versenyhatóságok feladata, hogy a szabadalmi jogok szempontjából vizsgálják, illetve előre jelezzék a szabadalmaztatott gyógyszer generikus változata piacra lépésének jogszerűségét. ( 179 ) Ennélfogva a generikus gyógyszer forgalomba hozatalának szabadalmi jogi szempontból fennálló jogszerűségével kapcsolatos bizonytalanság nem képezi akadályát annak, hogy a versenyhatóság a versenyjog alkalmazása szempontjából megállapítsa, hogy e gyógyszer versenyviszonyban áll az azon szabadalom által védett originális gyógyszerrel, amelynek megsértésére hivatkoznak, és ebből következően azzal azonos termékpiachoz tartozik. ( 180 )

228.

Ebből következik, hogy nem az azon kérdéssel kapcsolatos bizonytalanság akadályozhatja majd meg a CAT‑ot (versenyjogi fellebbviteli bíróság) a paroxetin generikus változatainak figyelembevételében a jelen ügyben érintett termékpiac meghatározása során, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók piacra léphettek‑e a GSK szabadalmi jogainak lejárta előtt e jogok megsértése nélkül.

229.

Ugyanakkor a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) okfejtéseiből kitűnik, hogy e tekintetben kétségei nemcsak abból fakadnak, hogy nem tudjuk, hogy a paroxetin generikus változatai piacra léphettek‑e a GSK szabadalmi jogainak megsértése nélkül a releváns időpontban, hanem abból is, hogy ekkor e generikus változatok még nem voltak a piacon, és így nem voltak a GSK tényleges versenytársai.

230.

E tekintetben a GSK előadja, hogy a valamely termékre a potenciális versenytársak által kínált termékek részéről gyakorolt esetleges versenynyomás nem releváns az érintett piac EUMSZ 102. cikk alkalmazása céljából történő meghatározása szempontjából. A termékek közötti helyettesíthetőség elemzését ezzel szemben kizárólag a piacon a vizsgált időpontban ténylegesen elérhető termékekre hivatkozva kell elvégezni. Ezt az álláspontot alátámasztja a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény ( 181 ) 24. pontja is, amely szerint a potenciális versenyt nem veszik figyelembe a piacok meghatározásakor.

231.

Az ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor kitűnik, hogy az annak értékelése céljából alkalmazott szempont, hogy valamely termék figyelembe vehető‑e az érintett termékpiac meghatározása céljából az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával összefüggésben, nem szükségképpen az, hogy e termék gyártója potenciális versenytárs‑e, hanem az, hogy képes‑e kellő gyorsasággal és erővel megjelenni a piacon ahhoz, hogy jelentős versenynyomást gyakoroljon az érintett piacon már jelen levő vállalkozásra.

232.

Amint ugyanis azt már kiemeltem, az érintett piac meghatározására az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben azért kerül sor, hogy meg lehessen határozni azokat a határokat, amelyek között meg kell vizsgálni azon kérdést, hogy egy vállalkozás számára lehetséges‑e, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül viselkedjen, és ily módon megakadályozza a tényleges verseny fenntartását. Az érintett piac meghatározása tehát azon jelentős versenynyomás feltárását szolgálja, amelyet a verseny gyakorol az érintett vállalkozásokra. ( 182 )

233.

Márpedig az ilyen versenynyomás adott piacon történő azonosítása során nemcsak a keresleti helyettesíthetőséget lehet figyelembe venni, hanem a kínálati oldali helyettesíthetőséget is, amennyiben annak hatásai ugyanolyan hatékonyak és közvetlenek, mint a keresleti helyettesíthetőség hatásai. Ebben az összefüggésben a kínálati oldali helyettesíthetőség okán a termelők egyszerű adaptáció által ahhoz elegendő erővel jelenhetnek meg e piacon, hogy komoly ellensúlyát képezzék a piacon már jelen lévő termelőknek. ( 183 )

234.

Noha a potenciális versennyel és a kínálati oldali helyettesíthetőséggel kapcsolatos kérdések, amint azt a Törvényszék már megállapította, részben átfedik egymást, mindazonáltal eltérnek az érintett versenytárs lehetséges piacra lépésének azonnali jellege tekintetében. ( 184 ) Az érintett piac meghatározása szempontjából szükséges helyettesíthetőségnek tehát rövid távon kell megvalósulnia. ( 185 )

235.

A jelen ügyben az a kérdés, hogy a paroxetin generikus változatait figyelembe lehet‑e venni azon termékpiac meghatározásának céljából, amelyen a GSK az egyezségek időpontjában szerepelt, a kínálati oldali helyettesíthetőséggel kapcsolatos kérdés, mivel arról van szó, hogy e generikus változatok gyártói kellő gyorsasággal és erővel tudtak‑e megjelenni a piacon ahhoz, hogy jelentős versenynyomást gyakoroljanak a GSK‑ra már a piacra lépésük előtt.

236.

E kérdés vizsgálata céljából a kérdést előterjesztő bíróságnak tehát azt kell elemeznie, hogy az egyfelől a GSK, másfelől az IVAX, ( 186 ) a GUK és az Alpharma között folyamatban lévő szabadalmi jogviták kimenetével kapcsolatos bizonytalanság ellenére az utóbbiak jelentős versenynyomást gyakoroltak‑e a GSK‑ra az egyezségek időpontjában, mivel kellő gyorsasággal és erővel voltak képesek megjelenni a piacon ahhoz, hogy komoly ellensúlyát képezzék a GSK‑nak.

237.

Amint azt kiemeltem, ezen elemzés során a versenyfeltételeket és az érintett piacon a kereslet és kínálat szerkezetét kell figyelembe venni. ( 187 ) Ennélfogva a jelen esetben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) többek között figyelembe veheti azt, hogy a gyógyszeripari ágazatban gyakori, hogy egy originális gyógyszer gyógyszerhatóanyagára vonatkozó szabadalmi jogok lejártát követően a generikusgyógyszer‑gyártók erős versenynyomást gyakorolnak az originálisgyógyszer‑gyártóra, az esetleges gyártási folyamatra vonatkozó szabadalmak fennállása ellenére is, amelyek érvényességüktől függetlenül nem gátolják meg a generikusgyógyszer‑gyártókat abban, hogy piacra lépjenek a szóban forgó, más gyártási folyamatok révén előállított gyógyszerhatóanyaggal. ( 188 )

238.

Ehhez hasonlóan a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) figyelembe kell vennie az egyes érintett generikusgyógyszer‑gyártók piacra lépéssel kapcsolatos előkészületeinek előrehaladását, többek között a befektetések, a szóban forgó gyógyszer készleteinek felhalmozása, illetve az üzleti lépések, valamint termékeik vonatkozásában a forgalombahozatali engedélyek kérelmezése és megszerzése terén.

239.

Végül, figyelembe lehet venni az IVAX, a GUK és az Alpharma piacra lépése által jelentett veszély közvetlenségének GSK általi felfogását bizonyító elemeket is, az e gyártók által a vizsgált időpontban a GSK‑ra gyakorolt versenynyomás jelentős voltának értékelése céljából. E tekintetben különösen az releváns, hogy a GSK kész volt jelentős értékátruházásokra e gyártók felé, annak érdekében, hogy arra ösztönözze őket, hogy hagyjanak fel a független piacra lépést célzó erőfeszítéseikkel, amely értékátruházásoknak nem lenne értelmük a generikusgyógyszer‑gyártók által a GSK‑ra gyakorolt versenynyomás hiányában.

240.

A fentiekből az következik, hogy a szabadalmaztatott gyógyszer generikus változatai, amelyek a vizsgált időpontban még nem voltak a piacon, figyelembe vehetők az EUMSZ 102. cikk értelmében vett érintett termékpiac meghatározása céljából, amennyiben azok gyártói képesek kellő gyorsasággal és erővel megjelenni a piacon ahhoz, hogy komoly ellensúlyát képezzék a szabadalmaztatott gyógyszernek, és ily módon jelentős versenynyomást gyakoroljanak a szabadalom jogosultjára, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Ebben az összefüggésben az, hogy egy adott időpontban bizonytalanság áll fenn azzal kapcsolatban, hogy az említett generikus változatok piacra léphetnek‑e a jogosult szabadalmi jogainak lejárta előtt e jogok megsértése nélkül, nem jelenti azt, hogy nem áll fenn versenyviszony a szabadalom jogosultja és a szóban forgó generikusgyógyszer‑gyártók között, és így nem akadályozza meg az érintett generikus termékek figyelembevételét az érintett termékpiac meghatározása során.

241.

A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdései két központi kérdés köré szerveződnek. Az első kérdéscsoport arra vonatkozik, hogy az akár külön‑külön, akár összességükben véve az IVAX egyezséghez, a GUK egyezséghez és az Alpharma egyezséghez hasonló megállapodások megkötése az erőfölényben lévő szabadalmi jogosult részéről az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e. A második kérdéscsoport e vonatkozásban a szóban forgó egyezségek által eredményezett előnyök értékelésével kapcsolatos.

242.

Ily módon egyrészt nyolcadik kérdésével a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) mindenekelőtt azt kívánja megtudni, hogy az erőfölényben lévő szabadalmi jogosult részéről az egyezség megkötése a harmadik, negyedik, ötödik kérdésben ismertetett körülmények között az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e. Ezt követően kilencedik kérdésével azt kívánja megtudni, hogy az e kérdésre adandó válasz eltérő‑e abban az esetben, ha a szóban forgó egyezséget nem egy folyamatban lévő bírósági eljárás békés rendezéseként kötötték meg, hanem az ilyen eljárás megindításának elkerülése érdekében, mint az IVAX egyezség esetében. Végül tizedik kérdésével a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy az e kérdésekre adandó válasz eltérő‑e abban az esetben, ha a szabadalmi jogosult olyan stratégiát követ, amelynek keretében a generikus termékek önálló piacra lépésének kizárása céljából számos ilyen megállapodást köt.

243.

Másrészt tizedik kérdésének b) és c) pontjában a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) az IVAX egyezség által eredményezett előnyök EUMSZ 102. cikkel kapcsolatos értékelésével összefüggésben intéz kérdést a Bírósághoz. E kérdés tárgyalása során ki kell térni a GUK egyezség és az Alpharma egyezség által eredményezett előnyökre is. A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) ugyanis nyolcadik kérdésében hivatkozik ezekre az előnyökre, amikor utal a harmadik, negyedik, ötödik kérdésben ismertetett körülményekre. Amint az a fenti okfejtésekből kitűnik, a harmadik és negyedik kérdésben hivatkozott körülmények a szabadalmi helyzetre és a felek által a GUK egyezség és az Alpharma egyezség során tett kötelezettségvállalásokra vonatkoznak, míg az ötödik kérdésben szereplő körülmények az ezen egyezségek által eredményezett előnyöket érintik. ( 189 ) Az utóbbi körülményeket tehát az IVAX egyezség által eredményezett előnyök vizsgálatával együtt kell tárgyalni, a tizedik kérdés b) és c) pontja kapcsán.

244.

Amint említettem, előzetes döntéshozatalra előterjesztett nyolcadik és kilencedik kérdésével, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett tizedik kérdés a) pontjával a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy az akár külön‑külön, akár összességükben véve az IVAX egyezséghez, a GUK egyezséghez és az Alpharma egyezséghez hasonló megállapodások megkötése az erőfölényben lévő szabadalmi jogosult részéről az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e. E kérdések tehát többek között az EUMSZ 101. és 102. cikk alkalmazása közötti kapcsolatra vonatkoznak.

245.

E tekintetben a Bíróság már egyértelművé tette, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikk szövegezéséből kitűnik, hogy ugyanazon gyakorlat mindkét rendelkezést sértheti, és így azok egyidejűleg alkalmazhatók. ( 190 ) Mivel ugyanis az EUMSZ 102. cikk kifejezetten olyan helyzetekre vonatkozik, amelyek nyilvánvalóan szerződéses kapcsolatokból erednek, ilyen esetekben a versenyhatóságok – többek között a kölcsönös kötelezettségvállalások jellegére és a különböző szerződő felek azon piacon vagy piacokon elfoglalt versenyhelyzetére figyelemmel, amelyen vagy amelyeken működnek – az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alapján is lefolytathatják az eljárást. ( 191 )

246.

Noha ugyanarra a célra irányulnak, a belső piacon a hatékony verseny fenntartására, az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk eltér annyiban, hogy az EUMSZ 101. cikk a vállalkozások közötti megállapodásokra, a vállalkozások társulásai által hozott döntésekre és az összehangolt magatartásokra vonatkozik, míg az EUMSZ 102. cikk egy vagy több vállalkozás egyoldalú magatartására. ( 192 )

247.

Ezenfelül az EUMSZ 101. cikk azon megállapodásokra, döntésekre és magatartásokra vonatkozik, amelyek érzékelhető hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, az érintett vállalkozások piaci helyzetétől függetlenül. Ezzel szemben az EUMSZ 102. cikk egy (vagy több) gazdasági szereplő olyan magatartására vonatkozik, amelynek keretében az visszaélésszerűen kihasználja a rendelkezésre álló gazdasági erőt, ami lehetővé teszi az érintett gazdasági szereplő számára, hogy megakadályozza a tényleges verseny fenntartását az érintett piacon, és a versenytársaktól, üzletfelektől és végső soron a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedjen. ( 193 )

248.

Vitathatatlan, hogy az erőfölény fennállásának megállapítása önmagában nem foglal magában semmiféle kifogást az érintett vállalkozás tekintetében, ( 194 ) mivel az EUMSZ 102. cikknek egyáltalán nem célja annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölényes helyzetbe kerüljön valamely piacon. ( 195 )

249.

Ugyanakkor annak megállapítása, hogy egy vállalkozás erőfölénnyel rendelkezik egy bizonyos piacon, azt jelenti, hogy – függetlenül ezen erőfölényes helyzet kialakulásának okaitól – e vállalkozás különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt. ( 196 ) Az erőfölényben lévő társaságot terhelő ezen különös felelősség tárgyi hatályát a verseny gyengülését mutató egyes ügyek sajátos körülményeire figyelemmel kell értékelni. ( 197 )

250.

A visszaélés fogalma objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely befolyásolja a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására a termékeknek vagy a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését. ( 198 ) Ebből következik, hogy az EUMSZ 102. cikk tiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás kizárja valamely versenytársát, és ekképpen az érdemen alapuló verseny eszközei kivételével bármely más eszköz felhasználásával erősítse a helyzetét. ( 199 )

251.

Ha az EUMSZ 101. cikk által tiltott megállapodás megkötése eleve mindig az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszköznek minősülhet, az ilyen megállapodás erőfölényben lévő vállalkozás általi megkötése ebből következően többek között az EUMSZ 102. cikk tilalma alá is tartozhat, amennyiben az alkalmas az érintett piac szerkezetének olyan befolyásolására, amely akadályozza, illetve kizárja az azon fennmaradó versenyt. ( 200 )

252.

A jelen ügyben a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) okfejtéseiből kitűnik, hogy az úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 102. cikkel kapcsolatos, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire adandó válasz nagy mértékben az azzal kapcsolatos kérdéseire adandó választól függ, hogy a GSK által kötött egyezségek az EUMSZ 101. cikk értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősülhettek‑e, és ily módon azok megkötése az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszköz használatának minősülhet a GSK részéről, az EUMSZ 102. cikk értelmében vett piaci pozíciójának megerősítése céljából. Márpedig a fent már ismertetett okfejtésekből kitűnik, hogy – azon vizsgálatoktól függően, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie – ez a helyzet áll fenn a GUK egyezség és az Alpharma egyezség esetében. ( 201 )

253.

Szintén azon ténybeli vizsgálatoktól függően, amelyeket a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kell elvégeznie, nem lehet más következtetésre jutni az IVAX egyezség kapcsán sem, amelyet a CMA nem szankcionált a versenyellenes megállapodások tilalma alapján, és amelyet kifejezetten nem vizsgáltak meg az EUMSZ 101. cikkel kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben. ( 202 ) Ily módon a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) információi alapján az IVAX egyezség, illetve a GUK egyezség és az Alpharma egyezség közötti egyetlen jelentős különbség az volt, hogy az IVAX egyezség megkötésének időpontjában nem volt folyamatban bírósági eljárás a felek között. A CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint ugyanakkor ezen egyezség megkötésének hiányában az IVAX önállóan be kívánt volna lépni a piacra, és a GSK szabadalom bitorlása miatt eljárást indított volna az IVAX‑szel szemben. Ezenfelül, noha a GUK egyezséggel és az Alpharma egyezséggel ellentétben az IVAX egyezségben nem szerepelt az IVAX önálló piacra lépésével kapcsolatos kifejezett szerződéses korlátozás, ( 203 ) mindazonáltal a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) szerint a felek szándéka ez volt, és ilyen módon értelmezték az egyezséget.

254.

Ebből következik, hogy azon kérdéstől függetlenül, hogy az IVAX egyezség szintén az EUMSZ 101. cikk értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősült‑e, valamint hogy annak az utóbbi rendelkezésben előírt tilalom alóli mentesítése a brit jog által megfelelt‑e az uniós jognak, amit a Bíróságnak a jelen eljárás keretében nem kell eldöntenie, meg kell állapítani, hogy a GUK egyezség és az Alpharma egyezség kapcsán fent kifejtett megfontolások teljes mértékben érvényesek az IVAX egyezség kapcsán. Ily módon, ha annak nem volt más célja, mint hogy a GSK részéről történő értékátruházás révén arra ösztönözze az IVAX‑et, hogy tartózkodjon az önálló piacra lépéstől, és a GSK e tartózkodáson kívül más ellenszolgáltatásban nem részesült, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, akkor ezen egyezség megkötése a GSK részéről az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszköz használatának tekintendő, és az ebből következően az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet. Az, hogy az IVAX egyezséget nem egy folyamatban lévő bírósági eljárás békés rendezéseként kötötték meg, hanem az ilyen eljárás megindításának elkerülése érdekében, ugyanis egyáltalán nem hathat ki e megállapításra.

255.

Az alapeljárásban szereplő egyezségek EUMSZ 102. cikk szempontjából történő értékelését illetően előzetesen ki kell emelni, amint azt az ítélkezési gyakorlat rögzítette, hogy bár az erőfölény fennállása kétségtelenül nem foszthatja meg az ilyen helyzetben lévő vállalkozást attól a jogától, hogy védelmezze a saját kereskedelmi érdekeit, amennyiben azokat támadják, e védelem azonban nem fogadható el, ha erőfölénnyel való visszaélésnek minősülő magatartásban nyilvánul meg. ( 204 ) Ehhez hasonlóan, noha a szellemi tulajdonjog jogosultja valamely előjogának gyakorlása – még ha azt egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás is teszi – önmagában nem minősülhet az ilyen erőfölénnyel való visszaélésnek, a jogosult kizárólagos jogának gyakorlása kivételes körülmények között visszaélésszerű magatartást valósíthat meg. ( 205 )

256.

Továbbá, amint azt fent kiemeltem, az, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az EUMSZ 101. cikk által tiltott megállapodást köt, amely az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszköznek minősül, többek között az EUMSZ 102. cikk tilalma alá is tartozhat, amennyiben alkalmas az érintett piac szerkezetének olyan befolyásolására, amely akadályozza, illetve kizárja az azon fennmaradó versenyt. ( 206 ) Az a megállapítás, hogy az egyezség megkötése ezenfelül az EUMSZ 102. cikk által tiltott magatartásnak is minősül, tehát többek között az érintett piac versenyszerkezetétől és a megállapodás részesei által ott elfoglalt helyzettől függ. ( 207 )

257.

A jelen esetben, ha bizonyítást nyer, hogy egy gyógyszerrel kapcsolatos szabadalom jogosultja, amely a piacon erőfölényben van, valamint a gyógyszer generikus változatának egy gyártója olyan egyezséget kötött, amelynek célja az, hogy az utóbbit arra ösztönözze, hogy hagyjon fel az önálló piacra lépést célzó erőfeszítéseivel, egy olyan értékátruházás révén, amellyel szemben nem állt más ellenszolgáltatás, mint az említett erőfeszítésekkel való felhagyás, az ilyen egyezség megkötése a szabadalom jogosultja részéről az EUMSZ 102. cikkben rögzített tilalom hatálya alá tartozhat, amennyiben az oly módon gyakorol befolyást a piaci verseny szerkezetére, amely akadályozza, illetve kizárja e versenyt.

258.

Márpedig ez még elképzelhetőbb következmény abban az esetben, amint azt már megállapítottam, ha a gyógyszeripari ágazat sajátosságai miatt a szabadalom jogosultja és a generikusgyógyszer‑gyártó közötti egyezség megkötésének időpontjától, valamint a potenciális generikus versenytársak pozíciójától és számától függően azzal a hatással járhat, hogy nagyrészt, sőt teljesen kiküszöböli az érintett termékre vonatkozó a potenciális versenyt, ( 208 ) ily módon az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszköz alkalmazása révén megerősítve a szabadalom jogosultjának helyzetét.

259.

Ugyanakkor az alapeljárás mögött meghúzódó tényállásból kiderül, hogy a GSK‑val szemben nem egyetlen versenyellenes megállapodás megkötése miatt alkalmaztak szankciót az EUMSZ 102. cikknek megfelelő belső rendelkezés alapján, hanem összességében véve az IVAX egyezség, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség megkötése miatt. ( 209 )

260.

Ennélfogva a jelen ügyben nem az a kérdés merül fel, hogy ezen egyezségek egyikének megkötése az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet‑e a GSK részéről, hanem az, hogy ezen egyezségek összességének megkötése ilyennek minősülhet‑e.

261.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a GSK részéről az IVAX egyezség, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség megkötése alkalmas volt‑e az érintett piacon a verseny akadályozására, illetve kizárására és ily módon a GSK erőfölényének megerősítésére, az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszközök alkalmazása révén. E vizsgálat keretében a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) figyelembe veheti többek között az érintett generikusgyógyszer‑gyártók helyzetét és jelentőségét a GSK‑ra gyakorolt versenynyomás szempontjából, valamint a más forrásból származó versenynyomás fennállását vagy hiányát a vizsgált időpontban. ( 210 ) Ehhez hasonlóan a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) figyelembe veheti a GSK részéről az esetleges versenyellenes szándék, illetve a versenytársai kiiktatására irányuló átfogó stratégia fennállását, amelyek az erőfölénnyel való visszaélés fennállásának megállapítása szempontjából figyelembe vehető körülményeknek minősülnek. ( 211 )

262.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy az érintett piacon erőfölényben lévő szabadalmi jogosult részéről a szabadalmi jogviták békés rendezését célzó több egyezség megkötése több generikusgyógyszer‑gyártóval – függetlenül attól, hogy e jogvitákból eredően már megindítottak‑e bírósági eljárásokat, vagy sem – erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, amennyiben ezen egyezségek célja az, hogy arra ösztönözzék az említett gyártókat, hogy hagyjanak fel a független piacra lépést célzó erőfeszítéseikkel, egy olyan értékátruházás révén, amellyel szemben nem áll más ellenszolgáltatás, mint az említett erőfeszítésekkel való felhagyás, valamint ha azok megkötése alkalmas az érintett piac szerkezetének olyan befolyásolására, amely akadályozza, illetve kizárja az azon fennmaradó versenyt, és ily módon a szabadalmi jogosult erőfölényének megerősítésére, az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli más eszközök alkalmazása révén, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

263.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésének a nyolcadik kérdéssel együttesen értelmezett b) és c) pontjával a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy az erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos előző kérdésre adandó válasz eltérő‑e abban az esetben, ha a szóban forgó egyezségek bizonyos előnyöket eredményeztek a nemzeti egészségügyi ellátó rendszer és a fogyasztók számára, amelyek azonban egyértelműen kisebbek voltak, mint azok az előnyök, amelyeket a generikus termékek önálló piacra lépése eredményezett volna. ( 212 ) Ezenfelül a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) azt kívánja megtudni, hogy milyen szerepet játszik e tekintetben az, hogy a feleknek nem állt szándékában ezen előnyök elérése a szóban forgó egyezségek megkötésekor.

264.

Ténybeli szempontból a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) itt egyrészt a GUK egyezség és az Alpharma egyezség kapcsán azokra a fent már tárgyalt korlátozott előnyökre utal, amelyet ezen egyezségek a költségek és a minőség szempontjából a fogyasztók számára eredményeztek. ( 213 ) Másrészt az IVAX egyezség kapcsán a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) arra utal, hogy ezen egyezség a paroxetinre vonatkozó támogatás mértékének csökkenésével járt, a gyógyszertárak gyógyszeripari termékek beszerzésével kapcsolatban felmerülő költségeinek a közegészségügyi hatóságok általi támogatására vonatkozó nemzeti megállapodások felépítésénél fogva, ami a közegészségügyi hatóságok számára lényeges megtakarítást eredményezett. ( 214 )

265.

Mindenekelőtt egyértelművé kell tenni, hogy az a kérdés, hogy a fogyasztók és a nemzeti egészségpénztár számára eredményezett ezen előnyök a felek szándékában álltak‑e az egyezségek megkötésének időpontjában, nem döntő az említett előnyök CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) általi figyelembevételének szempontjából a GSK részéről az erőfölénnyel való visszaélés fennállásának vizsgálata során.

266.

Amint ugyanis azt fent kiemeltem, az erőfölénnyel való visszaélés fogalma objektív fogalom. ( 215 ) Ezenkívül, noha az erőfölényben lévő vállalkozás esetleges versenyellenes szándékai vagy stratégiái figyelembe vehetők az erőfölénnyel való visszaélés fennállásának megállapítása céljából, az ilyen szándékok vagy stratégiák megléte egyáltalán nem elengedhetetlen e következtetés levonásához. ( 216 ) Márpedig ennek megfordítva azt kell jelentenie, hogy az olyan magatartás által eredményezett esetleges előnyöket is objektív módon kell értékelni, a felek ilyen irányú szándékának megkövetelése nélkül, amely az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá eshet.

267.

Ezenfelül, amint azt a Bíróság az Intel kontra Bizottság ítéletében megállapította, a versenyjog alkalmazására hivatott hatóságok és bíróságok kötelesek megvizsgálni az érintett vállalkozás által az erőfölénnyel való visszaélés fennállása megalapozottságának megkérdőjelezése érdekében előterjesztett valamennyi érvet és körülményt. Ennek keretében a szóban forgó hatóságok és bíróságok kötelesek többek között megvizsgálni a vállalkozás által előterjesztett azon körülményeket, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy egy adott magatartás verseny szempontjából hátrányos hatásait ellentételezhetik, sőt meg is haladhatják‑e azok a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek. ( 217 )

268.

Továbbá azzal kapcsolatban, hogy az ilyen körülmények figyelembevétele milyen hatást gyakorol az erőfölénnyel való visszaélés megállapítására, meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az erőfölényben lévő vállalkozás igazolhatja azon cselekményeit, amelyek az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá eshetnek. Így különösen az ilyen vállalkozás bizonyíthatja vagy azt, hogy magatartása objektíve szükséges, vagy azt, hogy a magatartása által előidézett kiszorító hatást ellentételezhetik, esetleg meg is haladhatják a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek. ( 218 )

269.

Ez utóbbi tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a vizsgált magatartásból eredő esetleges hatékonyságnövekedés semlegesíti az érintett piacokon a versenyre és a fogyasztók érdekeire valószínűleg káros hatásokat, továbbá hogy e hatékonyságnövekedés az említett magatartásnak köszönhetően megvalósítható, illetve volt megvalósítható, hogy e magatartás nélkülözhetetlen ennek megvalósításához, és hogy nem zárja ki a hatékony versenyt azáltal, hogy a tényleges vagy potenciális verseny fennálló forrásainak egészét vagy nagy részét megszünteti. ( 219 )

270.

Márpedig a jelen ügyben azon ténybeli megállapításoktól függően, amelyeket a CAT‑nek (versenyjogi fellebbviteli bíróság) kell megtennie, a CAT (versenyjogi fellebbviteli bíróság) által szolgáltatott információk alapján úgy tűnik, hogy az IVAX egyezség, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség által eredményezett előnyök nem felelhetnek meg a Bíróság által az olyan magatartás igazolása kapcsán előírt feltételeknek, amely az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá eshet, és ily módon nem mentesülhetnek az e rendelkezésben foglalt tilalom alól.

271.

Ily módon, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség által a fogyasztók tekintetében eredményezett előnyöket illetően fent már megállapítottam, hogy az, hogy a GSK korlátozott mennyiségű paroxetint szállított e generikusgyógyszer‑gyártók részére, semmilyen jelentős versenynyomást nem eredményezett a GSK felé, hanem csak a paroxetin piaca GSK által ellenőrzött átszervezésének, illetve nem‑monetáris jellegű értékátruházások megvalósításának felelt meg. ( 220 ) Márpedig semmi sem utal arra, hogy ez másként lett volna a GSK által az IVAX részére szállított korlátozott mennyiségű paroxetin esetében. Az, hogy ezen egyezség ezenfelül a nemzeti egészségügyi ellátórendszer megtérítési árainak csökkenését és így megtakarításokat eredményezett, érdemben nem változtathat a helyzeten.

272.

Az EUMSZ 102. cikk ugyanis nemcsak a fogyasztókat közvetlenül károsító magatartásokra terjed ki, hanem azokra is, amelyek a versenyt torzítva károsítják őket. ( 221 ) Ennélfogva a fogyasztók számára eredményezett korlátozott előnyök nem ellentételezhetik az érintett piacon a verseny teljes kiiktatása által okozott kárt.

273.

Márpedig amint az szintén kitűnik a már ismertetett megfontolásokból, az IVAX egyezség, a GUK egyezség és az Alpharma egyezség hatása éppen a hatékony verseny kiküszöbölése a paroxetin tekintetétben, azok megkötésének időpontjában megszüntetve a potenciális verseny valamennyi fennálló forrását, mivel arra ösztönözték az említett generikusgyógyszer‑gyártókat, hogy a kikötött időtartamra hagyjanak fel a független piacra lépést célzó erőfeszítéseikkel, egy értékátruházás fejében. Ennélfogva az ezen egyezségek által eredményezett korlátozott előnyök semmiképpen sem voltak alkalmasak a versenyre gyakorolt hátrányos hatások semlegesítésére vagy akár csak ellentételezésére.

274.

Ez annál is inkább igaz, mivel, amint azt szintén kiemeltem, még ha nem is tudjuk, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók önállóan piacra tudtak volna‑e lépni az egyezségek hiányában, mivel bizonytalan a GSK és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti jogviták kimenete, nem a generikusgyógyszer‑gyártók mindenáron történő piacra lépése a releváns, hanem az, hogy e piacra lépésre a szabad verseny, nem pedig a GSK egyébként az érintett piacon mindennemű verseny kiküszöbölésére irányuló visszaélésszerű magatartásának eredményeként kerül‑e sor. ( 222 ) Nem az erőfölényben lévő vállalkozásnak kell ugyanis meghatároznia, hogy versenytársai milyen módon léphetnek be a piacra, ily módon a szabad versenyt a piac általa ellenőrzött átszervezésével váltva fel. ( 223 )

275.

E megfontolásokból az következik, hogy az erőfölénnyel való visszaélés vizsgálata során a versenyhatóságnak vagy az illetékes bíróságnak figyelembe kell vennie az érintett magatartással járó esetleges előnyöket, függetlenül attól, hogy azok elérése az érintett gazdasági szereplők szándékában állt‑e, vagy sem. Az ilyen előnyök ugyanakkor csak abban az esetben igazolhatják azokat a cselekményeket, amelyek az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá eshetnek, ha az erőfölényben lévő vállalkozás bizonyítja, hogy azok semlegesítik a magatartás versenyre gyakorolt káros hatásait az érintett piacokon. Az, hogy a szabadalmi jogosult által a generikusgyógyszer‑gyártókkal kötött békés vitarendezést célzó több egyezség e gyártók olyan ellenőrzött piacra lépését írja elő, amely korlátozott előnyöket eredményez a fogyasztók számára, ugyanakkor nem felelhet meg e feltételeknek, ha az említett egyezségek hatása egyébként a hatékony verseny kiküszöbölése, megszüntetve a potenciális verseny valamennyi fennálló forrását vagy azok többségét, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

276.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a Competition Appeal Tribunal (versenyjogi fellebbviteli bíróság, Egyesült Királyság) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: