1. 

Az Európai Bizottság a jelen fellebbezésben arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék T‑263/15. sz. ügyben hozott ítéletét ( 2 ) abban a részében, amelyben az megsemmisítette az (EU) 2015/1586 bizottsági határozat ( 3 ) 2–5. cikkét. A Bizottság az említett határozatban megállapította, hogy Gdynia és Kosakowo lengyel települések a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást nyújtottak a Port Lotniczy Gdynia‑Kosakowo sp. z o.o. társaság (a továbbiakban: PLGK) részére abból a célból, hogy az fedezze az észak‑lengyelországi Gdynia‑Oksywie katonai repülőtér polgári repülőtérré való átalakításával kapcsolatos beruházási költségeket (a továbbiakban: beruházási támogatás) és a jövőbeli repülőtér működési költségeit (a továbbiakban: működési támogatás). A Bizottság összesen hozzávetőleg 207,48 millió lengyel zloty (PLN) (hozzávetőleg 48,7 millió euró) értékű forrás rendelkezésre bocsátását vizsgálta meg. A vitatott határozat az azonos ügyben hozott korábbi határozat, vagyis a 2014/883/EU bizottsági határozat ( 4 ) helyébe lépett, amelyet visszavont.

2. 

A jelen ügyben a Bíróságnak különösen azt kell megvizsgálnia, hogy az a követelmény, amelynek értelmében az állami támogatási eljárás során a jogi keret érdemi módosítását követően az érintett feleket fel kell hívni arra, hogy foglaljanak állást az ügyben, lényeges eljárási szabálynak minősül‑e (amelynek megsértése esetén a határozatot meg kell semmisíteni, függetlenül attól, hogy a szóban forgó módosítás hogyan érintheti a határozatot), vagy – a saját következtetésemmel egyezően – ilyen követelmény kizárólag akkor áll fenn, ha az érdemi módosítás érintheti a határozatot.

3.

A jogvita viszonylag összetett hátterét a megtámadott ítélet 1–25. pontja részletesen ismerteti. A jelen fellebbezés céljából e hátteret az alábbiakban foglalom össze.

4.

2012. szeptember 7‑én Lengyelország jogbiztonsági okokból bejelentette a Bizottságnál a fent említett projekt tervezett finanszírozását. Lengyelország később megerősítette, hogy a bejelentett finanszírozás nyújtása valójában visszavonhatatlanul megtörtént.

5.

A Bizottság a Lengyelországgal történt levélváltást követően 2013. július 2‑i határozatával megindította az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, és felhívta az érintett feleket az észrevételeik megtételére (az SA.35388 (13/C) (korábbi 2013/NN és korábbi 2012/N) számú, Lengyelország által hozott intézkedésről – a Gdynia‑Kosakowo repülőtér létrehozása – szóló, 2013. július 2‑i C(2013) 4045 final határozat [HL 2013. C 243., 25. o.; a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat]). A Bizottság – mivel nem kapott észrevételeket az érintett felektől – 2014. február 11‑én elfogadta a 2014/883 határozatot, amelyben megállapította, hogy az állami támogatás (a beruházási támogatás és a működési támogatás) nem összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság a támogatást az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a) pontjában szereplő eltérés és a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatás (HL 2006. C 54., 13. o.; a továbbiakban: regionális támogatásokról szóló iránymutatás) alapján vizsgálta meg.

6.

Kosakowo település, Gdynia település, valamint a PLGK megtámadták a 2014/883 határozatot a Törvényszék előtt (T‑215/14. és T‑217/14. sz. ügy). Lengyelország mindkét ügyben beavatkozott. Eközben 2014. május 7‑én a Gdańsk–Polnoc kerületi bíróság olyan határozatot hozott, amelyben megállapította a PLGK fizetésképtelenségét, és elrendelte a PLGK felszámolását. A Törvényszék előtti eljárás során 2015. február 26‑án a Bizottság visszavonta a 2014/883 határozatot, annak helyébe a vitatott határozat lépett. Ezt az indokolta, hogy az eljárást megindító határozatban a Bizottság megállapította, hogy a tűzoltók, a vámtisztviselők, a repülőtéri biztonsági szolgálat, valamint a rendőrség és határőrség céljaira szolgáló épületekbe és berendezésekbe történő beruházás nem minősül állami támogatásnak, és úgy vélte, hogy az intézkedésről hozott végleges határozatban nem kérdőjelezheti meg ezt a megállapítást.

7.

A 2014/883 határozat és a vitatott határozat elfogadása közötti időszakban, 2014. április 4‑én hatályba lépett az iránymutatás a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról című, 2014. március 31‑i bizottsági közlemény (HL 2014. C 99., 3. o.; a továbbiakban: 2014. évi iránymutatás), amely felváltotta a repülőtereknek nyújtott beruházási támogatásról szóló 2005. évi légiközlekedési iránymutatást (a továbbiakban: 2005. évi iránymutatás). ( 5 ) A Bizottság a vitatott határozatban megállapította, hogy – a 2014. évi iránymutatás 172. pontjára tekintettel – az ezen iránymutatásban szereplő elvek nem alkalmazandók a 2014. április 4. előtt nyújtott beruházási támogatásra, azonban határidő nélkül alkalmazandók a működési támogatásra.

8.

A Bizottság a vitatott határozat (244) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a 2014/883 határozat (227) preambulumbekezdése szerinti működési támogatásra vonatkozó értékelését arra a megállapításra alapozta, miszerint „működési támogatás nyújtása egy olyan beruházási projekt működésének biztosítására, amely összeegyeztethetetlen beruházási támogatásban részesül, alapjaiban összeegyeztethetetlen a belső piaccal”. Az összeegyeztethetetlen beruházási támogatás nélkül a gdyniai repülőtér nem létezne, mivel azt teljes mértékben ebből a támogatásból finanszírozzák, nem létező repülőtéri infrastruktúrára pedig nem adható működési támogatás. A Bizottság a vitatott határozat (245) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy a 2005. évi iránymutatás szerinti megállapítás ugyanúgy érvényes a 2014. évi iránymutatás alapján, és elegendő annak megállapításához, hogy a repülőtér‑üzembentartónak nyújtott működési támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal. A Bizottság a vitatott határozat (246) és (247) preambulumbekezdésében utal a 2014. évi iránymutatásban (annak (113) preambulumbekezdésében) meghatározott első összeegyeztethetőségi feltételre és a 2014/883 határozatra, valamint kifejti, hogy amennyiben a támogatás összeegyeztethetetlen a 2005. évi iránymutatással, az a 2014. évi iránymutatással is összeegyeztethetetlen. Végezetül, a Bizottság a vitatott határozat (248) és (249) preambulumbekezdésében a teljesség kedvéért megvizsgálja, hogy a működési támogatás összeegyeztethető‑e a regionális támogatásokról szóló iránymutatással.

9.

Gdynia és a PLGK (a jelen fellebbezésben a továbbiakban együtt: ellenérdekű felek) a Törvényszék Hivatalához 2015. május 15‑én benyújtott keresetlevelével keresetet terjesztett elő a vitatott határozat ellen. Lengyelország beavatkozott e kereset támogatása céljából. A Törvényszék a megtámadott ítélettel helyt adott Gdynia település harmadik kifogásának és a PLGK hatodik jogalapjának, amellyel azt rótták a Bizottság terhére, hogy az megsértette az őket mint érintett feleket megillető eljárási jogokat (azzal, hogy megfosztotta őket annak lehetőségétől, hogy észrevételeket tegyenek az új 2014. évi iránymutatás alkalmazását illetően).

10.

A Bizottság azzal érvel, hogy a vitatott határozatban az a megállapítása, amely szerint a működési támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, két önálló jogalapon nyugszik. Az elsődleges jogalap az volt, hogy a beruházási támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, míg az, hogy nem teljesül a 2014. évi iránymutatásban szereplő első feltétel (amely szerint a működési támogatásnak hozzá kell járulnia valamely jól meghatározott közös érdekű célkitűzéshez), pusztán kiegészítő jogalapnak minősült. A Törvényszék érvelését azonban mégis arra a feltevésre alapozta, hogy a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének alapját kizárólag a 2014. évi iránymutatás alkalmazása képezi.

11.

A Törvényszék az első jogalap első része értelmében jogi szempontból tévesen, a 2008. május 8‑iFerriere Nord kontra Bizottság ítélettel (C‑49/05 P, nem tették közzé, EU:C:2008:259, 78–84. pont; a továbbiakban: Ferriere Nord ítélet) ellentétesen minősítette az „érintett feleknek az észrevételeik megtételéhez való, [az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésén alapuló] jogát”.

12.

A Bizottság előadja, hogy mivel Lengyelország nem terjesztett elő a vitatott határozat ellen keresetet a védelemhez való jogának vagy a kontradiktórius eljáráshoz való jogának megsértése miatt, nem fogadható el, hogy most e tekintetben jogalapot hozzon fel.

13.

Ezenfelül a Bizottság előadja, hogy mivel az érintett felek észrevételek megtételéhez való jogának megsértése nem minősül lényeges eljárási szabálynak, a Törvényszéknek a hatodik jogalap harmadik kifogásának elfogadhatatlanságát kellett volna megállapítania, és nem kellett volna megvizsgálnia hivatalból a szóban forgó jogalapot.

14.

Az ellenérdekű felek előadják, hogy a Bizottság által alkalmazott megközelítés minimálisra csökkenti az érintett feleknek a határozatok elfogadása előtti meghallgatáshoz való jogát. Az ellenérdekű felek álláspontja szerint a 2008. december 11‑iBizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet (C‑334/07 P, EU:C:2008:709; a továbbiakban: Freistaat Sachsen ítélet, 56. pont) egyértelműen azt mutatja, hogy a Bizottságnak – abban az esetben, ha valamely határozat elfogadása előtt megváltozik a jogi keret – fel kell hívnia az érintett feleket arra, hogy tegyék meg észrevételeiket a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségét illetően. Az ellenérdekű felek úgy vélik, hogy a Ferriere Nord ügy és a jelen ügy között jelentős ténybeli és jogi eltérések vannak. A Ferriere Nord ügyben az eljárást megindító határozat és a végleges határozat azonos volt. Ezenfelül a Ferriere Nord ügyben az egymást követő jogi keretek lényegében azonosak voltak, így a Bíróság úgy vélhette, hogy nem köteles a feleket felhívni arra, hogy tegyék meg észrevételeiket.

15.

A jelen ügyben végeredményben a jogi keretek közötti jelentős eltérések és a Bizottságot az értékelésében általa alkalmazott paraméterek kellő meghatározására vonatkozóan terhelő kötelezettség vezette a Törvényszéket arra, hogy lényeges eljárási szabálynak minősítse a Bizottságnak az érintett feleknek számára az észrevételeik megtételének lehetővé tételére vonatkozó kötelezettségét. A Bizottság érvelésétől eltérően a feleknek a jogi keret változásaira vonatkozó észrevételeik megtételére való felhívásának kötelezettségét nem az esetleges észrevételeknek a végleges határozatra gyakorolt hatása, hanem a szóban forgó változás lényegessége eredményezi.

16.

A lengyel kormány álláspontja szerint általánosabban, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke szerinti, a megfelelő ügyintézéshez való jog alapvető elemeként kell megvizsgálni az érintett felek azon jogát, hogy a hivatalos vizsgálatban észrevételeket nyújtsanak be. A Bizottságnak eljárása során be kell tartania a Chartát, amely a Bizottságot e tekintetben a hatálybalépését megelőzőhöz képest szigorúbb kötelezettségekkel terheli. A lengyel kormány álláspontja szerint a Bíróság a Freistaat Sachsen ítéletben (55. pont) megállapította, hogy lényeges eljárási szabálynak minősül az a kötelezettség, hogy a Bizottságnak lehetővé kell tennie az érintett felek számára, hogy megtegyék észrevételeiket. A Bíróság ezt követően az említett ítélet 56. pontjában a jogi keretnek a határozat elfogadása előtti nem lényeges módosítása esetére kivételt fogalmazott meg ezen elv alkalmazása alól. E kivételt szigorúan kell értelmezni és annak alkalmazását a jelen ügyben el kell utasítani, mivel a 2014. évi iránymutatás a jogi keretet lényegesen módosította. Végezetül, a Bizottság magatartásával megsértette a Lengyelországot mint a vitatott határozat címzettjét tagállamként megillető, védelemhez való jogot.

17.

A Bíróság először a Ferriere Nord ítélet 83. pontjában foglalkozott az érintett felek észrevételek megtételéhez való jogának kérdésével, megállapítva, hogy „a Bizottság nem az új keretből vezette le azokat az értékelési elveket és szempontokat, amelyek módosították volna az általa végzett elemzést, és hogy ilyen körülmények között az érintett feleket nem kellett újból meghallgatni, mivel az nem változtat a vitatott határozaton”. Megjegyzem, hogy a Bíróság kifejezetten utalt arra, hogy a jogi keret módosítása érintheti a határozatot.

18.

A Bíróság ezt követően e kérdésben a Freistaat Sachsen ítélet 55. és 56. pontjában foglalt állást. A Bíróság ezen ítéletben kifejezetten nem utalt arra, hogy a jogi keret módosítása érintheti a határozatot, azonban megállapította, hogy „amikor a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határoz valamely tervezett támogatással kapcsolatban, lehetővé kell tennie az érdekeltek – köztük az érintett vállalkozás vagy vállalkozások – számára, hogy előterjeszthessék észrevételeiket. Ez a szabály lényeges eljárási szabály jelleggel bír. […] Ebből következik, hogy ha azon jogi szabályozás, amelynek hatálya alatt a tagállam megtette valamely tervezett támogatás bejelentését, megváltozik, mielőtt a Bizottság meghozza a határozatát, utóbbinak az új szabályok alapján történő határozathozatal érdekében – minthogy arra köteles – meg kell kérnie az érdekelteket, hogy foglaljanak állást e támogatásnak az új szabályokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Csak akkor más a helyzet, ha az új jogi szabályozás nem tartalmaz lényeges módosítást a korábban hatályban lévő szabályozáshoz képest” (kiemelés tőlem; ebben az ítéletben a Bíróság a Ferriere Nord ítélet 68–71. pontját idézi).

19.

Rámutatok arra, hogy a Freistaat Sachsen ítélet, különösen annak 56. pontja a Ferriere Nord ügy tárgyát képező kérdéstől eltérő jogkérdéssel foglalkozott. Az előző ügy tárgyát az képezte, hogy a Bizottság megsértette‑e a visszaható hatály tilalmának elvét azzal, hogy az ügyben történő határozathozatal során alkalmazta a 70/2001 rendeletet. Az említett rendelet akkoriban új volt, és a kis‑ és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatások egyes kategóriáit a belső piaccal összeegyeztethetőnek és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján a bejelentési kötelezettség hatályán kívül esőnek minősítette. E rendelet a támogatási intézkedés Bizottság részére történő bejelentését követően lépett hatályba. A Bizottság felhívta az érintett feleket arra, hogy tegyék meg észrevételeiket a szóban forgó rendelet alkalmazását illetően, így a Freistaat Sachsen ítélet 56. pontját ebből a szemszögből kell nézni.

20.

Álláspontom szerint a jelen ügy hasonló a Ferriere Nord ügyhöz, amelyben a Bizottság nem hallgatta meg az érintett feleket a vitatott határozat elfogadását megelőzően hatályba lépett iránymutatásban meghatározott összeegyeztethetőségi feltételekről. A Bizottság éppen e ténybeli körülmények között nem vélte úgy, hogy a meghallgatás lényeges eljárási szabálynak minősül.

21.

A Törvényszék – a Ferriere Nord ítélet ellenére – a megtámadott ítéletben megállapította, hogy lényeges eljárási szabály megsértésének minősül az, hogy a Bizottság nem hallgatta meg az érintett feleket az új 2014. évi iránymutatást illetően, és e szabálysértés a hibás jogi aktus megsemmisítését vonja maga után, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni, az eljárás eltérő eredményt hozott volna‑e a szóban forgó eljárási szabálytalanság hiányában (81. és 83. pont).

22.

A jelen indítvány 2. pontjának megfelelően a jelen ügyben arra a következtetésre jutottam, hogy az érintett felek eljárás során történő meghallgatásának kötelezettsége kizárólag abban az esetben áll fenn, ha a jogi keret lényeges módosítása érintheti a végleges határozatot.

23.

Úgy vélem ugyanis, hogy nem lenne összeegyeztethető a Bíróság ítélkezési gyakorlatával az olyan álláspont, amely teljes egészében figyelmen kívül hagyná ezt a hatást. A Bíróság fenn kívánja tartani a lényeges eljárási szabályoknak minősülő szabályok alapvető, következésképpen kivételes jellegét. Ahogyan arra Sharpston főtanácsnok a Spanyolország kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑114/17 P, EU:C:2018:309) 95. pontjában rámutatott, „a Bíróság megállapította, hogy valamely lényeges eljárási követelmény megsértése az ezáltal hibás aktus megsemmisítését vonja maga után. […] Ebben az összefüggésben […] kizárólag az aktust meghozó hatóság szándékának kialakulásához és kifejeződéséhez elválaszthatatlanul kapcsolódó eljárási követelmények lényegesek. Azok teljesítése a közérdeket szolgálja. […] Ezek a követelmények annyira alapvetők, hogy azok bármely megszegése a későbbi aktus megsemmisítését vonja maga után, függetlenül attól, hogy azok teljesítése esetén az eljárás kimenetele eltérő lehetett volna‑e”. ( 6 )

24.

Ezenfelül először is fontos rámutatni arra, hogy úgy tűnik, a Törvényszék figyelmen kívül hagyja azt, hogy az állami támogatási ügyekben az érintett feleket nem illeti meg a védelemhez vagy a Bizottsággal való kontradiktórius vitához való jog, szerepük pusztán az, hogy rendelkezésre bocsássák az összes olyan információt, amely szükséges ahhoz, hogy a Bizottságot segítse az eljárás lefolytatásában. ( 7 )

25.

Az állami támogatásokkal kapcsolatos közigazgatási eljárás kizárólag a támogatás nyújtásáért felelős tagállammal szemben indul. A Bizottság végleges határozatának is a tagállam a címzettje, ami indokolja a tagállamot a Bizottsággal való kommunikáció szempontjából megillető kiváltságos jogállást, ( 8 ) különösen a tagállam tisztességes védelemhez való jogát. ( 9 )

26.

Ez szemben áll az érintett feleket az állami támogatási ügyekben megillető korlátozott eljárási jogokkal: a felekkel meghallgatása kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a Bizottság megszerezhesse tőlük az összes olyan információt, amely ahhoz szükséges, hogy a Bizottság a jövőbeli eljárását az összes releváns tényre alapozhassa. ( 10 ) Az érintett felek szerepe tehát lényegében az, hogy a Bizottság számára „információforrásként” szolgáljanak. ( 11 ) Észrevételeiben ugyanis a lengyel kormány is elismeri, hogy az érintett felek észrevételek megtételéhez való joga „nem azonos” az érintett tagállamoknak biztosított, védelemhez való joggal.

27.

Az érintett felek tehát nem töltenek be speciális szerepet az eljárásban, és egyértelmű, hogy nem támaszkodhatnak az alperes tagállamot megillető jogokhoz hasonlóan széles körű jogokra; ( 12 ) az eljárásban történő meghallgatáshoz való jog azokat a személyeket illeti meg, amelyekkel szemben az eljárást megindították. ( 13 ) Közelebbről, nem tarthatnak igényt a Bizottsággal történő olyan kontradiktórius vitakifejtésre, mint amilyen a tagállamot illeti meg. ( 14 ) Egyedül ahhoz van joguk, hogy a szóban forgó ügy konkrét körülményei által szükségessé tett mértékben kapcsolódjanak a közigazgatási eljáráshoz. ( 15 )

28.

Ennélfogva, ahogyan azt a Törvényszék helyesen megállapította, az általános jogelvek – mint a tisztességes eljáráshoz való jog, a meghallgatáshoz való jog, csakúgy mint a gondos ügyintézés elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma – nem teszik lehetővé az uniós bíróságok számára azon eljárási jogok kiterjesztését, amelyek az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásban a Szerződés és a másodlagos jog szerint megilletik az érintett feleket. ( 16 ) Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás tehát kizárólag az érintett tagállammal kapcsolatban minősül kontradiktórius eljárásnak, az érintett felekkel kapcsolatban nem. ( 17 )

29.

Másodszor, rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem határozott akként, hogy a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésén alapuló új hivatalos eljárást – mint olyat – kellett volna indítania. Ehelyett pusztán azt rója a Bizottság terhére, hogy lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy nem tette lehetővé az érintett felek számára, hogy észrevételeket tegyenek a 2014. évi iránymutatást illetően.

30.

Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a Freistaat Sachsen ítélet 55. és 56. pontjából az következik, hogy az állami támogatással kapcsolatos eljárásokban az érintett feleket illetően különbséget kell tenni egyrészről az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből eredő „lényeges eljárási szabály”, másrészről pedig (a Bizottság szándékának az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésén alapuló határozatban való kifejeződéséhez elválaszthatatlanul nem kapcsolódó) egyéb eljárási jogok között. ( 18 ) E jogok magukban foglalják az érintett felek ahhoz való jogát, hogy észrevételeket tegyenek azokra a rendelkezésekre vonatkozóan, amelyeket a Bizottság az érintett intézkedés értékelése céljából kíván alkalmazni. Ez a jog képezte tárgyát a Ferriere Nord ítéletnek, és ezen ítéletben a Bíróság azt nem minősítette „lényeges eljárási szabálynak” (ahogyan azt a lengyel kormány is elismeri a válaszának 13. pontjában).

31.

Lényeges eljárási szabálynak ugyanis az minősül, hogy a Bizottság köteles az érintett felek számára lehetővé tenni, hogy valamely hivatalos vizsgálat megindítását követően észrevételeket tehessenek (Freistaat Sachsen ítélet, 55. és 56. pont). A jelen ügyben a Bizottság ezt a kötelezettséget az eljárást megindító határozat közzétételével teljesítette. Mivel a Bizottság nem vett alapul új tényeket, nem volt köteles újból megkezdeni a hivatalos vizsgálatot és az érintett feleket ismételten felhívni arra, hogy tegyék meg észrevételeiket. A Bíróság megállapította, hogy ha a jogi keret az eljárás során módosul, az érintett felekkel nem kell újból egyeztetni, feltéve hogy a szóban forgó módosítás lényegében azonos a Bizottság eredeti értékelésével és azt nem módosítja (Ferriere Nord ítélet, 79–83. pont) – ahogyan pedig azt az alábbiakban kifejtem, a jelen ügyben ugyanilyen helyzettel van dolgunk.

32.

Amennyiben úgy lehetne tekinteni, hogy az érintett felek meghallgatása lényeges eljárási szabálynak minősül olyan esetben, amelyben a jogi keret megváltozik az eljárás során (a jelen ügyhöz hasonlóan), a Bíróság a Ferriere Nord ügyben nem folytatta volna le annak elemzését, hogy az új jogszabályi rendelkezések hogyan érintik a Bizottság által tett megállapításokat. Ezenfelül e következtetés egyet jelentene az érintett felek védelemhez való jogának elismerésével, amely ellentétes az általam fent idézett ítélkezési gyakorlattal. Az állandó ítélkezési gyakorlatból azonban e feltételezés esetén is az következik, hogy a védelemhez való jog, vagyis az észrevételek megtételéhez való jognál erősebb jog megsértése kizárólag akkor eredményezi a vitatott határozat megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e jogsértés hiányában az eljárás eltérő eredményre vezetett volna. ( 19 )

33.

Amennyiben ugyanis úgy kell tekinteni, hogy a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amely az e kötelezettséget megszegő határozatok automatikus megsemmisítését vonja maga után, olyan helyzetben találhatjuk magunkat, amelyben az érintett felek jogai az eljárás feleit megillető jogokhoz képest nagyobb védelemben részesülnek (a védelemhez való jog megszegése ugyanis főszabály szerint akkor eredményezi valamely határozat megsemmisítését, ha hátrányosan érinti a határozat címzettjét).

34.

Ez annál is inkább így van, mivel ellentétes lenne a tagállamok védelemhez való (az észrevételek megtételéhez való jognál erősebbnek minősülő) jogával kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal: a Bíróság például megállapította, hogy nem indokolt megsemmisíteni valamely határozatot azt követően, hogy az állami támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatos korábbi határozatot megsemmisítették, noha az új határozat olyan feltételt vett figyelembe, amellyel kapcsolatban nem hallgatták meg a tagállamot. ( 20 ) Hasonlóképpen, a Bíróság akként határozott, hogy egy adott határozatot annak ellenére nem kell megsemmisíteni, hogy az érintett felek által megtett olyan észrevételeket vesz figyelembe, amelyeket észrevételezés céljából nem küldtek meg az érintett tagállamnak. ( 21 ) Ezekben az ügyekben a Bíróság kifejezetten megvizsgálta, hogy eltérő lenne‑e a vitatott határozat, ha a Bizottság mellőzi az olyan feltételek alkalmazását, amelyeket – a tagállam védelemhez való jogát megsértve – nem terjesztettek a tagállam elé.

35.

Hozzáfűzhető, hogy amennyiben a Bíróság figyelmen kívül hagyná annak elemzését, hogy az új iránymutatás elfogadása milyen hatást gyakorol a határozatra, ez azt eredményezné, hogy nem vennének figyelembe a jelen ügyben vizsgálthoz hasonló olyan helyzeteket, amelyekben – jóllehet igaz, hogy a jogi keret megváltozott – a szóban forgó támogatás működési támogatás volt, az összeegyeztethetetlensége pedig nem a szóban forgó támogatási típusra vonatkozó jogi kereten, hanem a repülőtéri projekt finanszírozását szolgáló fő támogatás (a beruházási támogatás) összeegyeztethetetlenségén alapult.

36.

A szóban forgó tőkejuttatásnak a beruházási költségeket (vagyis a repülőtér átalakítását: a beruházási támogatás), valamint az átalakított repülőtér kezdeti működésével összefüggő működési költségeket (a működési támogatás) is fedeznie kellett.

37.

A Törvényszék által azonosított eljárási hiba kizárólag a működési támogatással volt kapcsolatos.

38.

Itt utalok a vitatott határozat (244) preambulumbekezdésének szövegére (lásd a jelen indítvány 8. pontját). Az említett preambulumbekezdésben szereplő következtetés egyértelműen önálló, és az semmilyen módon nem függ a bizottsági iránymutatástól. E következtetés a 2014. évi iránymutatás és a 2005. évi iránymutatás vagy adott esetben a regionális támogatásokról szóló iránymutatás alapján is érvényes.

39.

A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 85. pontjában megállapította, hogy egyértelmű kapcsolat van a beruházási támogatás és a működési támogatás között.

40.

Ezt követően azonban bizonyos pontatlanságot állapított meg az e kapcsolat alapját képező jogi kerettel kapcsolatban.

41.

A Törvényszék álláspontja szerint a pontatlanság a vitatott határozat (245) preambulumbekezdésében említett jogi keret és a 2014/883 határozat (227) és (228) preambulumbekezdésében említett jogi keret közötti eltérésből, valamint az utóbbi határozat megszövegezésének módjából ered.

42.

Noha a jelen fellebbezés nem tagadja ezt az eltérést, egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a jogi keretek ezen eltérése végső soron nem releváns a jelen ügyben, mivel a működési támogatásnak a belső piaccal összeegyeztethetetlenné minősítésére vonatkozó határozat alapját (elsődlegesen) az EUMSZ 107. cikken alapuló olyan általános logikai elv képezi, amely minden esetben alkalmazandó.

43.

A Bizottság ugyanis a vitatott határozat (244) preambulumbekezdésében utalt a 2014/883 határozat (227) preambulumbekezdésére, megismételve a szóban forgó határozatban levont azon következtetést, amely szerint „működési támogatás nyújtása egy olyan beruházási projekt működésének biztosítására, amely összeegyeztethetetlen beruházási támogatásban részesül, alapjaiban összeegyeztethetetlen a belső piaccal” (kiemelés tőlem). A Bizottság a (244) preambulumbekezdés következő mondatában e következtetést a következőképpen indokolta: „Az összeegyeztethetetlen beruházási támogatás nélkül a gdyniai repülőtér nem létezne, mivel azt teljes mértékben ebből a támogatásból finanszírozzák, nem létező repülőtéri infrastruktúrára pedig nem adható működési támogatás.”

44.

A Törvényszék által a megtámadott ítéletben követett túlzottan formalista megközelítés már kritika tárgyát képezte a jogi szakirodalomban: ( 22 )„A Törvényszék [a] [különböző iránymutatások közötti] eltérések ellenére nem vett figyelembe egy fontos kérdést. A Bizottság megállapította, hogy a gdyniai repülőtérnek nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal amiatt, hogy kettős, ennélfogva szükségtelen infrastruktúrát finanszíroz. A közeli gdanski repülőtér nem működött teljes kapacitással, és nem volt szükség másik repülőtér építésére. A Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a regionális támogatásokról szóló iránymutatás és a légiközlekedési iránymutatás közötti fogalmazásbeli eltérések változtattak volna‑e a Bizottság azon megállapításán, hogy az infrastruktúra nem szolgál jogos közpolitikai célt. Lengyelország – bölcs módon – nem érvelt azzal, hogy joga van a pénzét eltékozolni. Mi fog most történni? A Bizottság valószínűleg újból megkezdi a hivatalos vizsgálati eljárást, megoldja az értékelés jogalapjával kapcsolatos problémát, foglalkozik a Törvényszék által felhozott számos kérdéssel – például a működési támogatás és a beruházási támogatás eltérő értékelésével – és újból elfogadja a nemleges határozatot. Meglehetősen elképzelhetetlen, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy a felesleges infrastruktúrára nyújtott támogatás összeegyeztethető a belső piaccal.”

45.

Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a Bizottság a vitatott határozatban kizárólag „másodlagosan” jegyezte meg, hogy a működési támogatás a 2014. évi iránymutatás alapján is összeegyeztethetetlen.

46.

Akár azt is mondhatnám, nem szerencsés, hogy a Bizottság felhozta ezt a járulékos érvet, amelyet aztán a Törvényszék megvizsgált és (tévesen) akként értelmezett, hogy az a vitatott határozat megsemmisítését teszi szükségessé.

47.

Úgy vélem, a Bizottságnak a vitatott határozatban a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét kizárólag az említett határozat (244) és (245) preambulumbekezdésére (lásd a jelen indítvány 8. pontját) kellett volna alapoznia.

48.

Igaz, hogy ez felveti azt a kérdést, hogy a Bizottság mért nem intézkedett egyszerűen csak a korábbi határozat helyesbítése iránt ahelyett, hogy (új eljárást maga után vonó) új határozatot hozott. Ahogyan azonban a Bizottság azt a tárgyaláson kifejtette, erre a jelen ügyben nem volt lehetőség, mivel a nyújtott források csökkentése miatt a magánbefektetői tesztet újból el kellett végezni (annak megállapítása céljából, hogy megvalósult‑e gazdasági előny).

49.

Ez azt a kérdést is felveti, hogy a közigazgatási eljárásnak melyik az a szakasza, amelyben a lényeges eljárási szabály ténylegesen felmerül. Ahogyan azt a Bizottság a tárgyaláson előadta, erre abban az esetben kerül sor, ha a Bizottság kétséget táplál a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Ezt követően a Bizottság köteles a hivatalos vizsgálat megindításáról szóló határozatot közzétenni a Hivatalos Lapban. A lényeges eljárási szabály tehát az, hogy az említett közzététel révén az összes érdekelt fél (versenytársak, a támogatás kedvezményezettjei stb.) és az összes tagállam tehessen észrevételeket a Bizottság által vizsgált intézkedésekkel kapcsolatban.

50.

Amennyiben tehát a Bizottság előtti eljárás folyamán módosul a jogi keret és e módosítás lényeges, valamint érintheti az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetősége értékelésének eredményét, a Bizottság felhívhatja a tagállamot arra, hogy észrevételeket tegyen. Erre azonban egyedül a tagállam jogosult (az érintett felek nem), és – ami fontos – ez nem minősül lényeges eljárási szabálynak.

51.

A fentieket követően az ellenérdekű felek lényegében azzal érvelnek, hogy a Bizottság által védett álláspont ellentétes a Chartával és azzal, hogy az Unió olyan közösség, amely a jogállamiságon alapul és hogy sérti az érintett felek (a PLGK mint a támogatás kedvezményezettje) és Lengyelország észrevételek megtételéhez való jogát. Ezenfelül előadják, hogy a Charta értelmében a Bizottságnak az állami támogatásról szóló határozat meghozatala előtt tekintettel kell lennie az érintett felek meghallgatáshoz való jogára.

52.

Elegendő azonban rámutatni arra, hogy a Charta hatálybalépése nem változtatott az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdése alapján biztosított jogok természetén. Ezenfelül az állami támogatás ellenőrzése nem a támogatás kedvezményezettjével szemben indított közigazgatási eljárás, és a Charta nem arra irányul, hogy megváltoztassa az állami támogatás EUM‑Szerződésben meghatározott ellenőrzésének jellegét, vagy hogy harmadik feleknek olyan ellenőrzési jogot biztosítson, amelyről az EUMSZ 108. cikk nem rendelkezik. ( 23 )

53.

Végezetül az ellenérdekű felek azzal érvelnek, hogy a Bizottság jelen ügyben követett közigazgatási gyakorlata ellentétes a más ügyekben követett gyakorlatával: arra utalnak, hogy a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alkalmazásában felhívást tett közzé a 2014. évi iránymutatásra vonatkozó észrevételek megtételére. Ezt a felhívást a Bizottság a tagállamokhoz és a támogatásban részesülő repülőterekhez címezte az általa megindított hivatalos vizsgálat révén (HL 2014. C 113., 30. o.). A meghallgatásra a 2014/883 határozat elfogadását követően, de a vitatott határozat elfogadását megelőzően kerül sor. Az ellenérdekű felek úgy vélik, hátrányos megkülönböztetés valósul meg azzal, hogy a lengyel kormány és ők sem tudtak észrevételeket tenni.

54.

Nem gondolom, hogy ez megkérdőjelezné a fenti értékelésemet. A fenti felhívás rendes eljárásnak számít a hasonló esetekben, és a Bizottság részéről megfelelő ügyintézésnek minősül. Mindenesetre az nem hasonlítható össze a jelen helyzettel, és nem minősül új hivatalos vizsgálat megindításáról szóló határozatnak vagy e határozat kiegészítésének.

55.

A fenti indokok alapján az első jogalap első részének helyt kell adni.

56.

Az első fellebbezési jogalap második része értelmében – még ha a Törvényszékhez hasonlóan feltételezzük is, hogy a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlensége kizárólag a 2014. évi iránymutatáson alapult (mint ahogy nem) – a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a Ferriere Nord ítéletet, amennyiben a működési támogatás értékelése során alkalmazott rendelkezések lényegében megegyeztek a 2005. évi iránymutatás alapján elfogadott 2014/883 határozatban alkalmazott rendelkezésekkel, ezért a 2014. évi iránymutatásra tett észrevételek e tekintetben nem érinthették a határozat rendelkező részét.

57.

Először is a Bizottság előadja, hogy a jogalap mindenesetre hatástalan, mivel a vitatott határozat a már említett két önálló jogalapon nyugszik. Másodszor, a Bizottság – még annak feltételezése esetén is, hogy a vitatott határozat kizárólag a 2014. évi iránymutatáson alapul – úgy véli, hogy a Törvényszéknek – a Ferriere Nord ítélettel összhangban – figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a 2014. évi iránymutatás szóban forgó rendelkezései lényegében azonosak voltak a 2005. évi iránymutatás rendelkezéseivel. Harmadszor, a repülőtereknek nyújtott működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének – a 2014. évi iránymutatás 113. pontjában meghatározott – első feltétele lényegében azonos a 2005. évi iránymutatásban szereplő feltétellel. Végezetül a felperesek az első fokon előterjesztett keresetükben kizárólag a 2014. évi iránymutatás alkalmazhatóságát vitatták, azonban nem tettek észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy az abban foglalt feltételeket hogyan kellett volna alkalmazni.

58.

Az ellenérdekű felek előadják, hogy jogalapjuk a Törvényszék előtti eljárásban elfogadható volt, tekintet nélkül arra, hogy azt a Törvényszék hivatalból is felhozhatja‑e, mivel az pusztán az elsőfokú keresetben szereplő érv kiterjesztésének minősült. Ezenfelül az ellenérdekű felek azzal érvelnek, hogy a Bizottság által alkalmazott iránymutatások alapvetően eltérő jellegének oka a) az, hogy az első iránymutatás regionális támogatásokra, míg a második iránymutatás ágazati támogatásokra vonatkozik, valamint azt b) a fent már ismertetett számos körülmény indokolja. Végezetül a Törvényszéknek nem kellett megvizsgálnia azt, hogy a jogi keret módosítása jelentősen érinti‑e a vitatott határozatot.

59.

A lengyel kormány előadja, hogy a megtámadott ítélet helyesen határozta meg a 2014. évi iránymutatás 2005. évi iránymutatáshoz képest történő jelentős módosításait. Másodszor, a lengyel kormány előadja, hogy az iránymutatás jogalapjának módosítása jelentős hatással bír. Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a) pontját az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával összehasonlítva ugyanis ez utóbbi rendelkezés új feltételt vezetett be. Ennélfogva a Bizottságnak (az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján elfogadott) 2014. évi iránymutatás alapján figyelembe kell vennie a támogatás nyújtásából eredő esetleges versenytorzulásokat; ez a feltétel nem szerepelt (az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott) 2005. évi iránymutatásban.

60.

A Bizottság a második fellebbezési jogalapjával előadja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 89. pontjában tett azon megállapítás, amely szerint a vitatott határozat jogellenes, a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozóan a vitatott határozat (244) preambulumbekezdésében kifejtett igazolás azon téves értelmezésén alapul, amelynek értelmében ez az igazolás a 2014. évi iránymutatásból, valamint a 2014/883 határozatból ered. A vitatott határozat (244) preambulumbekezdésének téves értelmezése ugyanezen határozat (245) preambulumbekezdésének téves értelmezéséből eredt.

61.

A vitatott határozat (245) preambulumbekezdésében használt „érvényes a [2014. évi iránymutatás] alapján” fordulat nem azt jelenti, hogy a szóban forgó megállapítás ebből az iránymutatásból eredne. Az azt jelenti, hogy ezt a megállapítást a 2014. évi iránymutatás rendelkezéseinek alkalmazása útján nem lehet megváltoztatni. A vitatott határozat hivatkozott (245) preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy a működési támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetetlensége, amely a beruházási támogatás összeegyeztethetetlenségéből ered, független a 2014. évi iránymutatástól. Az a „pontatlanság”, amelyre a Törvényszék az ítélet 85. pontjában a 2014/883 határozat vonatkozásában rámutatott, nem vonhatja kétségbe a fent említett vitatott határozatban szereplő megállapítás szabályszerűségét.

62.

A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék – akkor, amikor a megtámadott ítélet 86. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett felek számára lehetővé kellett volna tenni, hogy a hivatalos közigazgatási eljárás során észrevételeket tegyenek a működési támogatás összeegyeztethetőségét illetően – túlterjeszkedett az elé terjesztett kereseten. Ennek oka, hogy – ahogyan azt a Törvényszék ugyanebben a pontban el is ismeri – a működési támogatás összeegyeztethetetlenségének igazolása nem a 2014. évi iránymutatásból ered. Ez a következtetés ugyanis kizárólag az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből ered, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 87. pontjában tett azon megállapítás pedig, hogy a szóban forgó következtetést az első vagy a második iránymutatással összefüggésben vonták volna le, értékelési hibából ered.

63.

Először is az ellenérdekű felek előadják, hogy a Bizottság második fellebbezési jogalapja a megtámadott ítélet 84–87. pontjára utal, azzal hogy ezeket a Törvényszék pusztán másodlagosan állapította meg, így e jogalap hatástalan. Másodszor, az ellenérdekű felek előadják, hogy a második fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mivel ténykérdéssel kapcsolatos. Harmadszor, az ellenérdekű felek úgy vélik, hogy a vitatott határozat jogellenessége azon alapul, hogy az érintett feleket nem hallgatták meg, nem pedig azokon a jogalapokon, amelyek az összeegyeztethetetlenséget indokolják.

64.

A lengyel kormány a második fellebbezési jogalappal kapcsolatban azt rója a Bizottság terhére, hogy feltételezte azon észrevételek tartalmát és terjedelmét, amelyeket a lengyel kormány és az érintett felek akkor tettek volna meg, ha azt lehetővé tette volna számukra. Ezenfelül a Bizottság a vitatott határozat (245) preambulumbekezdésében kifejezetten utal a 2014. iránymutatás 113. pontjában meghatározott elvekre, és a (246) preambulumbekezdésben alkalmazta az iránymutatás említett pontjában meghatározott első feltételt.

65.

Minthogy az első fellebbezési jogalap első részének helyt kellene adni annyiban, amennyiben nem minősül lényeges eljárási szabálynak az a kötelezettség, hogy meg kell hallgatni a feleket, ha az eljárás során a jogi keret jelentősen módosul, a Bizottság az első fellebbezési jogalap második részével és a második fellebbezési jogalappal annak vizsgálatára kéri a Bíróságot, hogy a Bizottság a jelen ügyben ténylegesen köteles volt‑e teljesíteni az érintett felek meghallgatásának kötelezettségét.

66.

Az ellenérdekű felek a második fellebbezési jogalap elfogadhatóságának kérdését hozzák fel (lásd a jelen indítvány 63. és ezt követő pontjait). Ezek az érvek azonban nem lehetnek sikeresek, mivel a Bizottság vitathatja a megtámadott ítélet 81–88. pontját. Ennek oka, hogy e pontokban a Törvényszék választ ad a Bizottság Ferriere Nord ítélettel kapcsolatos érveire, és a Törvényszék saját érvelését többek között az ítélkezési gyakorlatra alapozza. Úgy vélem tehát, hogy a jelen ügyben a vitatott határozat (és a 2014/883 határozat) Törvényszék általi értelmezése nem esik a Bíróság felülvizsgálatán kívül.

67.

A Törvényszék érvelése révén az új észrevételek megtételéhez való jog rögtön felmerül, amikor valamely folyamatban lévő eljárás során új iránymutatás válik alkalmazandóvá. Egyetértek azonban a Bizottsággal abban, hogy a Ferriere Nord ügy alapján a Törvényszék ahhoz, hogy megállapíthassa, hogy a Bizottság megszegte azt a kötelezettségét, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján lehetővé tegye az érintett felek számára, hogy észrevételeket tegyenek, alá kellene támasztania, hogy a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségéről szóló határozat kizárólag a 2014. évi iránymutatáson alapult, és hogy ez az iránymutatás alapjában véve módosította a 2005. évi iránymutatást (vagyis azt kellene megvizsgálnia, hogy az új iránymutatás alkalmazhatósága konkrét következményekkel járhatott volna‑e a vitatott határozat indokolására).

68.

A Törvényszék nem így járt el. Ehelyett a Törvényszék – a Bizottság érveinek elutasítása érdekében – egyszerűen elvont módon vetette össze egymással a 2014. évi iránymutatás és 2005. évi iránymutatás rendelkezéseit és jogalapját (lásd a megtámadott ítélet 73–77. pontját). A Törvényszék azt sem állapította meg, hogy a közös érdekkel kapcsolatos (a vitatott határozat (246) preambulumbekezdésében megvizsgált) első feltétel alapjában eltér a 2005. évi iránymutatásban meghatározott feltételektől. A Törvényszék a megtámadott ítélet 76. és 84. pontjában kizárólag e két szabályozás jogalapjára hivatkozva állapította meg, hogy az iránymutatásokban előírt feltételek közelítenek egymáshoz.

69.

A Bíróság azonban a Ferriere Nord ügyben nem fejezte be a vizsgálatot az 1994. évi keret és az új 2001. évi keret rendelkezéseinek elvont összevetésével, ahogyan azt a Freistaat Sachsen ítélet 56. pontjának értelmezése alapján feltételezni lehetne. A Bíróság ehelyett utalt a szóban forgó határozatban alkalmazott, új 2001. évi keretre, majd megvizsgálta, hogy az az 1994. évi kerethez képest tartalmaz‑e jelentős változást. A Bíróság vizsgálata tehát a 2001. évi keret Bizottság által e konkrét ügyben alkalmazott új rendelkezéseihez kapcsolódott (lásd a Ferriere Nord ítélet 78., 82. és 83. pontját). Következésképpen a Törvényszék a Bíróság fent említett ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban tévesen alkalmazta a jogot.

70.

Ezenfelül figyelembe kell venni a jelen ügy azon sajátosságát, amely megkülönbözteti azt a Freistaat Sachsen ügytől és a Ferriere Nord ügytől; jelesül arról van szó, hogy a 2014/883 határozatot felváltotta a vitatott határozat. A Törvényszéknek ezért nem pusztán a két iránymutatás alkalmazott rendelkezéseit kellett volna az összehasonlításának középpontjába helyeznie (mint az a Ferriere Nord ügyben történt), hanem a PLGK részére nyújtott működési támogatást illetően a két bizottsági határozat tartalma alapján is így kellett volna eljárnia.

71.

A vitatott határozatból (a (244) és (245) preambulumbekezdés) az következik, hogy az ellenérdekű felek esetleges észrevételei nem érinthették az eljárás eredményét, és azok nem érinthették a vitatott határozatot, illetve konkrétan a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését sem. Ennek oka, hogy a működési támogatás összeegyeztethetetlensége a Gdynia‑Kosakowo repülőtér átalakítása és működésének megkezdése céljából nyújtott beruházási támogatásból eredt (lásd még a vitatott határozat (246) preambulumbekezdését).

72.

Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a Ferriere Nord ítéletből eredően – annak vizsgálata érdekében, hogy az érintett felek új iránymutatás észrevételezéséhez való jogának megsértése milyen hatással jár – az elfogadott határozat tartalmát (objektív feltétel), nem pedig – a lengyel kormány és a Törvényszék állítása (megtámadott ítélet 83. pontja) szerint – pusztán azt kell figyelembe venni, hogy a Bizottság az új iránymutatás alapján milyen következtetésre juthatott volna (szubjektív feltétel).

73.

Ezenfelül, még ha az elemzés alapját ezek az észrevételek is képeznék (mint ahogy nem), az ellenérdekű felek által benyújtott írásbeli észrevételekből az következik, hogy a 2014. évi iránymutatásra vonatkozó észrevételeik nem érinthették a működési támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos eljárás eredményét.

74.

A működési támogatás összeegyeztethetetlensége igazolásának Törvényszék általi téves értelmezésével kapcsolatos fenti pontok alapján a vitatott határozat (244) preambulumbekezdéséből egyértelműen az következik, hogy az összeegyeztethetetlenség elsődleges oka az volt, hogy megállapítást nyert a beruházási támogatás összeegyeztethetetlensége.

75.

Ahogyan azonban a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában megjegyzi, a működési támogatásnak a beruházási támogatás összeegyeztethetetlenségén alapuló összeegyeztethetetlensége nem a regionális támogatásokról szóló iránymutatásban vagy a 2014. évi iránymutatásban kifejezetten előírt feltételből következik. Ezenfelül, mivel a 2014. évi iránymutatást nem kellett alkalmazni a beruházási támogatásra, amelynek összeegyeztethetetlensége nem képezi vita tárgyát, a 2014. évi iránymutatás működési támogatásra történő alkalmazása egyszerűen nem változtathatott volna a vitatott határozat kimenetelén.

76.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy az első jogalap első részének és a második jogalapnak is helyt kell adni. A megtámadott ítéletet ezért meg kell semmisíteni, és az első fokon felhozott hatodik jogalap harmadik kifogását mint megalapozatlant és mindenesetre hatástalant el kell utasítani. Ennélfogva az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez, hogy az megvizsgálja a többi öt jogalapot.

77.

A Bizottság – másodlagosan, arra az esetre, ha a Bíróság elutasítaná az előző fellebbezési jogalapokat – azzal érvel, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részének – a vitatott határozat 2–5. cikkét teljes egészében megsemmisítő – 1. pontja aránytalan, és a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a vitatott határozat nem volt részekre választható. Az ellenérdekű felek, valamint a lengyel kormány lényegében azzal érvel, hogy a harmadik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

78.

Mivel az első és a második fellebbezési jogalapnak helyt kell adni, és a harmadik fellebbezési jogalapot csak másodlagosan hozták fel, úgy vélem, hogy azzal a Bíróságnak nem kell foglalkoznia.

79.

Ezen okokból azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: