1)

A 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az ezen irányelv 82. cikkében említett hatóság hatáskörrel rendelkezik a panaszok megvizsgálására és szankciók kiszabására a harmadik állam pénznemében nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások esetében.

2)

A 2009/111 irányelvvel módosított 2007/64 irányelv 20. és 21. cikkének személyi hatálya nem terjed ki a hitelintézetekre.

3)

A 2009/111 irányelvvel módosított 2007/64 irányelv 80–82. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem hatalmazzák fel az e rendelkezések értelmében vett illetékes hatóságot arra, hogy az ezen irányelv 75. cikkében megállapított kritériumok alapján rendezze a fizetési műveletek nemteljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő, a szolgáltatások igénybe vevői és a pénzforgalmi szolgáltatók közötti jogvitákat abban az esetben, ha az ilyen hatóság a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői panaszainak vizsgálatára és a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó szankciók kiszabására vonatkozó hatáskörét gyakorolja az alkalmazandó szabályok megsértése esetén. E jogvitákat a 2009/111 irányelvvel módosított 2007/64 irányelv 83. cikkében említett, peren kívüli jogorvoslatok keretében kell rendezni, a bírósághoz fordulás nemzeti eljárási jogszabályok szerinti jogának sérelme nélkül. Ha a nemzeti jogalkotó úgy döntött, hogy az egyrészt az említett 80–82. cikkből, másrészt pedig az említett 83. cikkből eredő hatásköröket egyetlen hatóság kezében összpontosítja, e hatóságnak e hatásköri kategóriákat külön-külön, kizárólag az azokra vonatkozó egyes eljárások keretében kell gyakorolnia.

4)

A tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján a nemzeti jogalkotó felhatalmazhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot arra, hogy a 2009/111 irányelvvel módosított 2007/64 irányelv 80–82. cikkében említett panasztételi és szankció kiszabására irányuló eljárások keretében figyelembe vegye az olyan választottbírósági ítélet fennállását és tartalmát, amely az ilyen eljárással érintett pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevő személy és a pénzforgalmi szolgáltató közötti jogvitában hoz döntést, feltéve hogy az említett eljárásokban az ezen ítélet tekintetében elismert bizonyító erő nem sérti az említett eljárások sajátos tárgyát és célját, az érintett személyek védelemhez való jogát vagy az e hatóságra ruházott hatáskörök önálló gyakorlását, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.