3.2.2020   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 36/8


A Bíróság (első tanács) 2019. december 5-i ítélete (a Tribunal de première instance de Namur [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Ordre des avocats du barreau de Dinant kontra JN

(C-421/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - A joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben - A 7. cikk 1. pontjának a) alpontja - Szerződésekre vonatkozó különös joghatóság - A „szerződéssel” kapcsolatos ügy fogalma - Az ügyvédi kamara részére valamely ügyvéd által teljesítendő éves tagdíj megfizetése iránti kérelem)

(2020/C 36/10)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de première instance de Namur

Az alapeljárás felei

Felperes: Ordre des avocats du barreau de Dinant

Alperes: JN

Rendelkező rész

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely ügyvédnek a tagsága szerinti ügyvédi kamarát megillető éves kamarai tagdíj megfizetésére vonatkozó kötelezettségével kapcsolatos jogvita csak azzal a feltétellel tartozik e rendelet hatálya alá, ha ez a kamara, amikor az ügyvédtől e kötelezettség teljesítését kéri, az alkalmazandó nemzeti jog értelmében véve nem közhatalmat gyakorol, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy valamely ügyvédi kamara azon keresete, amelynek tárgya e kamara egyik tagjának a kamarát megillető és alapvetően a szolgáltatások – így a biztosítási szolgáltatások – finanszírozását szolgáló, éves kamarai tagdíj megfizetésére való kötelezése az e rendelkezés értelmében vett „szerződéssel” kapcsolatos keresetnek minősül, amennyiben ezek a járulékok az ügyvédi kamara által a tagjai részére nyújtott és az érintett tag által szabadon vállalt szolgáltatások ellenértékének tekintendők, amelynek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.


(1)  HL C 301., 2018.8.27