A Bíróság (harmadik tanács) 2019. december 19-i ítélete (a Landesgericht Salzburg, Bezirksgericht für Handelssachen Wien [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Barbara Rust-Hackner (C-355/18), Christian Gmoser (C-356/18), Bettina Plackner (C-357/18) kontra Nürnberger Versicherung Aktiengesellschaft Österreichet és KL kontra UNIQA Österreich Versicherungen AG, LK kontra DONAU Versicherung AG Vienna Insurance Group, MJ kontra Allianz Elementar Lebensversicherungs-Aktiengesellschaft, NI kontra Allianz Elementar Lebensversicherungs-Aktiengesellschaft (C-479/18)

(C-355/18–C-357/18. és C-479/18. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Közvetlen életbiztosítás - 90/619/EGK, 92/96/EGK, 2002/83/EK és 2009/138/EK irányelv - Elállási jog - Az elállási jog gyakorlásának részletes szabályaira vonatkozó helytelen tájékoztatás - Az elállási nyilatkozat alaki feltételei - A biztosító kötelezettségeire gyakorolt hatások - Határidő - Az elállási jog megszűnése - A szerződés felmondását követő elállás lehetősége - A szerződés visszavásárlási értékének megtérítése - A kifizetett biztosítási díjak visszatérítése - Egyenértéki kamatokhoz való jog - Elévülés)

(2020/C 68/04)

Az eljárás nyelve: német

Juridictions de renvoi

Landesgericht Salzburg, Bezirksgericht für Handelssachen Wien

Az alapeljárás felei

Felperesek: Barbara Rust-Hackner (C-355/18), Christian Gmoser (C-356/18), Bettina Plackner (C-357/18), KL, LK, MJ, NI (C-479/18)

Alperesek: Nürnberger Versicherung Aktiengesellschaft Österreich (C-355/18–C-357/18), UNIQA Österreich Versicherungen AG, DONAU Versicherung AG Vienna Insurance Group, Allianz Elementar Lebensversicherungs-Aktiengesellschaft, Allianz Elementar Lebensversicherungs-Aktiengesellschaft (C-479/18)

Rendelkező rész

Az 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 79/267/EGK irányelv módosításáról szóló, 1990. november 8-i 90/619/EGK második tanácsi irányelv 15. cikkének – a közvetlen életbiztosítási tevékenységre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 79/267/EGK, illetve a 90/619/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelv (harmadik életbiztosítási irányelv) 31. cikkével összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését, az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 35. cikkének az ezen irányelv 36. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 185. cikkének az ezen irányelv 186. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az életbiztosítási szerződésre vonatkozó elállási jog gyakorlásának határideje akkor is abban az időpontban kezdődik meg, amikor a biztosítottat tájékoztatják a szerződés megkötéséről, ha a biztosító által a biztosítottnak adott tájékoztatásban

—	nem szerepel, hogy a szerződésre alkalmazandó nemzeti jog az említett elállási jog gyakorlására vonatkozóan nem ír elő alaki követelményeket, vagy pedig

—

olyan alaki követelmények szerepelnek, amelyeket a szerződésre alkalmazandó nemzeti jog, illetve az említett szerződésre vonatkozó szerződési kikötések valójában nem követelnek meg, feltéve hogy ez az információ nem fosztja meg a biztosítottat attól a lehetőségtől, hogy az elálláshoz való jogát lényegében ugyanolyan feltételek mellett gyakorolja, mint amilyenek helytálló tájékoztatás mellett álltak volna fenn. A kérdést előterjesztő bíróságok feladata a többek között a nemzeti jogszabályi hátteret és az alapügy tényállását figyelembe vevő, átfogó értékelés alapján annak megítélése, hogy a biztosítottnak adott tájékoztatás megfosztotta-e őt ettől a lehetőségtől.

A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének a 92/96 irányelv 31. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a biztosító által a biztosítottnak az elállási jogával kapcsolatban adott tájékoztatás elmaradása, vagy olyan mértékben hibás tájékoztatás esetén, amely megfosztja a biztosítottat attól a lehetőségtől, hogy az elálláshoz való jogát lényegében ugyanolyan feltételek mellett gyakorolja, mint amilyenek helytálló tájékoztatás mellett álltak volna fenn, az elállási jog gyakorlására vonatkozó határidő akkor sem kezdődik meg, ha a biztosított más módon tudomást szerzett az elállási jog fennállásáról.

A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének a 92/96 irányelv 31. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését és a 2002/83 irányelv 35. cikkének az ezen irányelv 36. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy – amennyiben a szerződésre alkalmazandó jog nem szabályozza az elállási jogról való elmaradt vagy téves tájékoztatás jogkövetkezményeit – a biztosított azt követően is élhet elállási jogával, hogy a szerződést felmondták, és a szerződésből eredő valamennyi kötelezettséget – köztük a visszavásárlási érték biztosító általi kifizetését is – teljesítették.

A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, a 2002/83 irányelv 35. cikkének (1) bekezdését és a 2009/138 irányelv 185. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a biztosító annak a biztosítottnak, aki elállási jogával élt, csak a visszavásárlási értéket köteles megtéríteni.

A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, a 2002/83 irányelv 35. cikkének (1) bekezdését és a 2009/138 irányelv 186. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely hároméves elévülési időt ír elő az elállási jogát gyakorló biztosított által visszatéríttetni kért, jogalap nélküli gazdagodást terhelő egyenértéki kamatokhoz való jog gyakorlására, amennyiben az elévülési idő megállapítása nem kérdőjelezi meg a biztosított elállási jogának tényleges érvényesülését, amit a C-479/18. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

(1) HL C 294., 2018.8.20

HL C 427., 2018.11.26