24.7.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/71

2017. május 31-én benyújtott kereset – Mubarak kontra Tanács

(T-358/17. sz. ügy)

(2017/C 239/83)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Mohamed Hosni Elsayed Mubarak (Kairó, Egyiptom) (képviselők: B. Kennelly, QC, J. Pobjoy, Barrister, G. Martin, M. Rushton és C. Enderby Smith solicitors)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

a felperesre vonatkozó részükben semmisítse meg az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 21-i (KKBP) 2017/496 tanácsi határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat; HL 2017. L 76., 22. o.), valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 21-i (EU) 2017/491 tanácsi végrehajtási rendeletet (a továbbiakban: megtámadott rendelet; HL 2017. L 76., 10. o.);

—

állapítsa meg, hogy az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP tanácsi határozat (a továbbiakban: határozat; HL 2011. L 76., 63. o.) 1. cikkének (1) bekezdését, valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendelet (a továbbiakban: rendelet; HL 2011. L 76., 4. o.) 2. cikkének (1) bekezdését a felperesre vonatkozó részükben nem kell alkalmazni, következésképpen pedig a felperest érintő részében semmisítse meg a (KKBP) 2016/411 határozatot, és

—	a Tanácsot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.	Az első, arra alapított jogalap, hogy a határozat 1. cikkének (1) bekezdése és a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése jogellenes, mert ezek a) nem rendelkeznek megfelelő jogalappal és/vagy b) sértik az arányosság elvét.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Tanács azon vélelme, hogy az egyiptomi bírósági eljárás megfelelt az alapvető emberi jogoknak megsértette a felperesnek az EUSZ 2. és 3. cikkel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikk szerinti jogait.

3.	A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács értékelési hibákat követett el, amikor úgy vélte, hogy teljesül a felperesnek a határozat 1. cikkének (1) bekezdésébe és a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésébe való felvételével kapcsolatos kritérium.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való és a megfelelő ügyintézéshez való jogát, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogát. Közelebbről: a Tanács nem körültekintően és pártatlanul vizsgálta, hogy a jegyzékbe való újbóli felvételt állítólagosan igazoló indokok megalapozottak-e az újbóli felvételt megelőzően a felperes által tett észrevételek tükrében.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács indokolatlanul és aránytalanul megsértette a felperes alapvető jogait, köztük a tulajdon és a jóhírnév védelméhez való jogát. A megtámadott határozat és a megtámadott rendelet felperesre gyakorolt hatásai széles körűek, mind tulajdona, mind pedig világszerte fennálló jóhírneve tekintetében. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes pénzügyi eszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása bármiféle jogszerű célkitűzéshez kapcsolódik, illetve hogy azt ilyen célkitűzés igazolja, azt pedig még kevésbé bizonyította, hogy ez arányos volna egy ilyen célkitűzéshez képest.