10.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/35


2017. május 8-án benyújtott kereset – Quadri di Cardano kontra Bizottság

(T-273/17. sz. ügy)

(2017/C 221/50)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Alessandro Quadri di Cardano (Schaerbeek, Belgium) (képviselők: N. De Montigny és J.-N. Louis ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék

a következőképpen határozzon:

megsemmisíti a PMO 2016. július 19-i, a felperesnek az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökségnél (INEA) való szolgálatba lépésekor fennálló személyi juttatásait megállapító határozatát, mivel az megtagadja tőle a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikke szerinti, 16 %-os mértékű külföldi munkavégzési támogatást és ez így az ehhez kapcsolódó juttatások, különösen az éves utazási költségek hiányát vonja maga után;

az alperest kötelezi a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a tisztviselők személyzeti szabályzatának reformját megelőző időszakhoz kapcsolódó megbeszélések és tárgyalások tiszteletben tartásának hiányán, és különösen a jogos elvárásoknak, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének, valamint a felperes szerzett jogainak a személyi juttatásokkal kapcsolatos iratok hirtelen eltérő értelmezése miatti megsértése.

2.

A második jogalap a belga jog szerinti helyettesítő szerződéshez kapcsolódik, amelyet a Bizottság annak igazolására hozott fel, hogy a felperes lakóhelyet létesített Belgiumban a magán-munkáltató által történő foglalkoztatás ideje alatt. E jogalap három részből áll.

Az első rész a hatalommal és hatáskörrel való visszaélésen alapul, amelyet a Bizottság állítólag arra törekedve követett el, hogy kizárja a felperessel mint ideiglenes munkaerővel szemben fennálló alárendeltségi kapcsolatot azért, hogy mentesüljön a nemzetközi szerv javára történő foglalkoztatás fennállásától, mivel főszabály szerint a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében előírt feltételek vizsgálatát el kellett volna halasztani;

a második rész a Bizottság által állítólag elkövetett téves jogalkalmazáson, a helyettesítő szerződésekre vonatkozó belga jogszabályi rendelkezések megsértésén, valamint a jogszabályok elferdítésén alapul;

a harmadik rész a nyilvánvaló értékelési hibán, az arányosság és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul.