T‑747/17. sz. ügy

Union des Ports de France – UPF

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2019. április 30.

„Állami támogatások – Franciaország által a kikötői javára végrehajtott társaságiadó‑mentességi program – A támogatási programot a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Létező támogatások – A gazdasági tevékenység fogalma – Indokolási kötelezettség – Versenytorzulások és a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – A megfelelő ügyintézés elve”

Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító és a program megszüntetését elrendelő bizottsági határozat – A tagjait védő, illetve képviselő szakmai egyesülés által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Feltételek – A tagok által párhuzamosan benyújtott keresetek – Az egyesület keresetének elfogadhatatlansága

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

(lásd: 20–26. pont)
Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító és a program megszüntetését elrendelő bizottsági határozat – A határozat elfogadásának időpontjában azonosítható, a gazdasági szereplők szűk köréhez tartozó tagvállalkozásokat védő, illetve képviselő szakmai egyesülés keresete – Elfogadhatóság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

(lásd: 27., 33–43. pont)
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A kikötői ágazatban tevékenykedő gazdasági szereplők gazdasági tevékenységeiből eredő jövedelmekre kivetett adó alóli mentességet biztosító program – Bennfoglaltság

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 48–57. pont)
Verseny – Uniós szabályok – Címzettek – Vállalkozások – Fogalom – A kikötői ágazatban tevékenykedő, közhatalmi jogkörök gyakorlásával megbízott gazdasági szereplők – A közhatalmi jogkörök gyakorlásától elválasztható gazdasági tevékenységek folytatása – Bennfoglaltság

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 61–70., 80–87. pont)
Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat – A Bizottság álláspontjának alakulása az eljárás végéig – Az eljárás megindítását elrendelő határozat és a végleges határozat közötti eltérés – Megengedhetőség – Feltételek – Az eljárást megindító határozatban megállapított tényállás, illetve a tényállás jogi minősítése módosulásának hiánya

(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 75–79. pont)
Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Előzetes szakasz és kontradiktórius szakasz – Létező támogatási program – A Bizottság által az előzetes szakaszban javasolt megfelelő intézkedéseknek a tagállam általi elutasítása – A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő bizottsági határozat – A program belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó bizonyítási teher megfordulása – Hiány

(EUMSZ 108. cikk; 2015/1589 tanácsi rendelet, 21., 22. és 23. cikk)

(lásd: 122–128. pont)
Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés hatálya alá tartozó támogatások – Az EUMSZ 93. cikk értelmében vett, a közlekedés összehangolására irányuló igényeknek megfelelő támogatások – Működési támogatás – Kizártság – Kivételek

(EUMSZ 93. cikk, és EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés, c) pont; 2004/C 13/03 bizottsági közlemény)

(lásd: 131–137. pont)
Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Létező támogatási programok – A Bizottság mérlegelési jogköre – A megfelelő ügyintézés elve – Gondossági és pártatlansági kötelezettség – Terjedelem – Más tagállamokban hatályos hasonló programok vonatkozásában állami támogatással kapcsolatos eljárás megindítására vonatkozó kötelezettség – Hiány

(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk)

(lásd: 157–165. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék a 2019. április 30‑án kihirdetett UPF kontra Bizottság ítéletben (T‑747/17) mint megalapozatlant elutasította az Union des ports de France (UPF) által a 2017. július 27‑i európai bizottsági határozat ( 1 ) ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet, amely határozat a Szerződésnek a létező állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései ( 2 ) alapján a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította a Franciaország által a kikötői javára végrehajtott társaságiadó‑mentességi programot, és elrendelte annak a jövőre nézve történő megszüntetését.

A megtámadott határozat, amelyet a Bizottság az összes tagállamban 2013‑ban annak érdekében lefolytatott vizsgálatot követően hozott, hogy összképet nyerjen a tagállamok kikötőinek működéséről és adózásáról, megállapítja, hogy a kikötői ágazatban tevékenykedő gazdasági szereplők társasági adó alóli mentességére vonatkozó intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetetlen létező állami támogatási programnak minősül. A Bizottság következésképpen elrendelte ezen intézkedés eltörlését, és azt, hogy az intézkedés kedvezményezettjeinek gazdasági tevékenységéből származó jövedelmek a határozat elfogadásának időpontját követő adóév kezdetétől a társasági adó hatálya alá tartozzanak.

A Törvényszék mindenekelőtt kimondja, hogy noha a megtámadott határozat a támogatási program kedvezményezettjeivel szemben nem válthat ki joghatásokat anélkül, hogy a francia hatóságok végrehajtási intézkedéseket fogadnának el, az UPF mint a tagjait védő és képviselő szakmai egyesülés a megtámadott határozattal szemben kereshetőségi joggal rendelkezik, amennyiben az említett tagok maguk nem nyújtottak be keresetet. E tekintetben megállapítja, hogy az UPF tagja minden francia kikötő vagy nagy tengeri kikötő, vagy az ilyen kikötőket kezelő kereskedelmi kamara, amelyek jogszerűen részesültek a mentességi programból. Ezenkívül, mivel az említett tagok rendeletben létrehozott közjogi jogi személyek, amelyek létrehozása a magánkezdeményezéstől független, azon gazdasági szereplők zárt körébe tartoznak, akik a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában azonosíthatóak voltak, és hivatkozhatnak a létező támogatási program tényleges kedvezményezettjének státuszára.

A Törvényszék azonban kimondja, hogy a megtámadott határozatot nem jellemzi téves jogalkalmazás, és elutasítja az UPF által felhozott összes kifogást, többek között az arra alapított kifogásokat, hogy a Bizottság állítólag hibákat követett el a francia kikötők tevékenységei gazdasági jellegének értékelésekor és e kikötők vállalkozásnak minősítésekor. Így megállapítja, hogy a megtámadott határozatból egyértelműen kitűnik, hogy e határozat csak a mentesség kedvezményezettjeinek gazdasági tevékenységeiből eredő jövedelmekre vonatkozik, és hogy a kedvezményezetteket csak e tevékenységek vonatkozásában tekintették vállalkozásnak. A Törvényszék helyesnek találja azon értékelést is, miszerint a francia kikötők által folytatott azon tevékenységek, amelyek nem tartoznak a közhatalmi feladataik gyakorlása körébe, mint például a tengeri forgalom ellenőrzése és biztonsága, vagy a szennyezés elleni védekezés felügyelete, gazdasági jellegűek. Azon körülmény ugyanis, hogy valamely jogalany tevékenységei egy részének gyakorlása tekintetében közhatalmi jogkörrel rendelkezik, önmagában nem akadálya annak, hogy e jogalany a többi gazdasági tevékenysége vonatkozásában vállalkozásnak minősüljön. Ezenkívül, amennyiben a jogalany gazdasági tevékenysége elválasztható a közhatalmi jogköreinek gyakorlásától, az említett jogalanyt tevékenységeinek e része tekintetében vállalkozásnak kell minősíteni.

A Törvényszék kimondja továbbá, hogy a Bizottság nem követett el hibát a verseny torzításának és a kereskedelem érintettségének feltételeivel kapcsolatos értékelés során. Közelebbről megállapítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy egyes szigeteken elhelyezkedő kikötők és a tengerentúli kikötők egyedi helyzete rávilágíthat arra, hogy e feltételek nem teljesülnek, egy támogatási program esetén ezt a vizsgálatot a tagállam és a Bizottság közötti lojális együttműködés elvének tiszteletben tartásával az említett tagállamnak kell elvégeznie a támogatás visszatéríttetésének szakaszában vagy egy későbbi szakaszban.

A Törvényszék egyébiránt megállapítja, hogy a Bizottság nem követett el hibát a létező támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás lefolytatása során, amikor a francia hatóságokat az adómentességi intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének bizonyítására kötelezte. A Törvényszék e tekintetben rámutat arra, hogy indokolatlan a hivatalos vizsgálati eljárás szakaszában megkülönböztetni egymástól az új támogatásokra, illetve a létező támogatásokra alkalmazandó eljárást, és indokolatlan annak feltételezése is, hogy a bizonyítási teher megfordul a létező támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata tekintetében.

Végül a Törvényszék kimondja, hogy a Bizottság nem sértette meg a megfelelő ügyintézés elvét, amikor csak három tagállam vonatkozásában indított eljárást, miközben tétlen maradt a 2013. évi bizottsági vizsgálattal érintett olyan tagállamok vonatkozásában, amelyek elismerték, hogy kikötőik számára az általános szabályoktól eltérő adórendszereket tartottak fenn. A Törvényszék megállapítja különösen, hogy a pártatlansági kötelezettség nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy az állami támogatásokra vonatkozó eljárások keretében a vizsgálatokat egyidejűleg végezze el, vagy egyazon időpontban hozzon kötelező érvényű határozatokat. Ezenkívül, amennyiben valamely tagállam adott esetben megsérti a Szerződés értelmében őt terhelő valamely kötelezettséget, ezt nem igazolhatja az a körülmény, hogy e kötelezettséget más tagállamok is megsértik.

( 1 ) A Franciaország által alkalmazott SA.38398 (2016/C, ex 2015/E) számú támogatási programról – franciaországi kikötők adóztatása – szóló, 2017. július 27‑i (EU) 2017/2116 bizottsági határozat (HL 2017. L 332., 24. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

( 2 ) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése.