T‑170/17. sz. ügy

RW

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2019. május 8.

„Közszolgálat – Tisztviselők – A személyzeti szabályzat 42c. cikke – A szolgálat érdekében történő szabadságra küldés – Hivatalból történő nyugdíjazás – Az eljáráshoz fűződő érdek – Elfogadhatóság – A jogszabály hatálya – Szöveg szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés”

1. Tisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A felperes szolgálat érdekében történő szabadságra küldését elrendelő határozat megsemmisítése iránti kereset – A felperesnek az eljárás során hivatalból történő nyugdíjazása – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 42c., 90. és 91. cikk)

   (lásd: 39–42. pont)

2. Tisztviselők – Szabadság – A szolgálat érdekében történő szabadságra küldés – Hatály – Tisztviselők, akik már betöltötték a nyugdíjkorhatárt – Kizártság

   (A tisztviselők személyzeti szabályzata, 42c. cikk; 1023/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (7) preambulumbekezdés)

   (lásd: 59., 63., 64., 66–72. pont)

Összefoglalás

A 2019. május 8‑án hozott RW kontra Bizottság ítéletében (T‑170/17) a Törvényszék helyt adott egy volt tisztviselő azon keresetének, amelyet az az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 42c. cikke alapján a szolgálat érdekében történő szabadságra küldését, egyben e rendelkezés ötödik bekezdése alapján hivatalból történő nyugdíjazását elrendelő bizottsági határozat megsemmisítése iránt indított. E tekintetben a Törvényszéknek állást kellett foglalnia a személyzeti szabályzat 42c. cikkének személyi hatályáról annak érdekében, hogy válaszolhasson arra a kérdésre, hogy alkalmazható‑e ez a rendelkezés olyan tisztviselőkre, akik már betöltötték az e rendelkezés értelmében vett „nyugdíjkorhatárt”, figyelemmel arra, hogy e rendelkezés alkalmazása e tisztviselők szolgálat érdekében történő szabadságra küldését, egyben hivatalból történő nyugdíjazásukat vonja maga után. Evégett a Törvényszék a személyzeti szabályzat 42c. cikkének szöveg szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezéséhez folyamodott.

Először a személyzeti szabályzat 42c. cikkének szöveg szerinti értelmezéséről szólva a Törvényszék megállapította: e cikk szövegéből kitűnik, hogy a szolgálat érdekében történő szabadságra küldésnek meghatározott ideig kell tartania, ami kizárja, hogy e szabadságra küldésre a hivatalból történő nyugdíjazással egyidejűleg kerüljön sor. Ezért a személyzeti szabályzat 42c. cikkét nem lehet alkalmazni azon tisztviselőkre, akik elérték a „nyugdíjkorhatárt”.

Ezután ugyanezen rendelkezés rendszertani értelmezéséről szólva a Törvényszék kimondta: a személyzeti szabályzat III. címének 2. fejezetében található 42c. cikkében a szolgálat érdekében történő szabadságra küldést az uniós jogalkotó úgy alakította ki, hogy az egy olyan „státusz”, amelybe a tisztviselőt az uniós intézményeknél töltött életpályája során helyezni lehet. Ezért e cikknek egy olyan tisztviselővel szembeni alkalmazása, aki már betöltötte a „nyugdíjkorhatárt”, amely e tisztviselőnek a szolgálat érdekében történő szabadságra küldését, egyben a személyzeti szabályzat III. címének 4. fejezete szerinti hivatalból történő nyugdíjazását vonja maga után, a vitatott intézkedést adminisztratív „státuszból”„a szolgálati jogviszony megszűnésének” egyik esetévé alakítja át. A Törvényszék álláspontja szerint e jogalkalmazás az érintett akarata ellenére elrendelt, „szolgálat érdekében történő nyugdíjazásnak” tekintendő.

Végül a személyzeti szabályzat 42c. cikkének teleologikus értelmezéséről szólva a Törvényszék megállapította: e rendelkezés olyan helyzetre való alkalmazása, mint a jelen ügybeli, megfosztaná az érintett tisztviselőt az e cikk hetedik és nyolcadik bekezdésében írt – a szolgálat érdekében történő szabadságra küldés időtartama alatti juttatáshoz és nyugdíjrendszerbe való járulékbefizetéshez fűződő – jogosultságaitól, mivel e szabadság időtartama nulla lenne. E körülmények között az uniós jogalkotó által a személyzeti szabályzat 42c. cikkének elfogadásával összefüggésben az intézmények humánerőforrás‑kezelésének optimalizálása és az érintett tisztviselők érdekeinek kellő védelmével kapcsolatos megfontolások között elérni kívánt egyensúly csorbulna az utóbbi megfontolások kárára. Továbbá a szolgálat érdekében történő szabadságra küldéssel egyidejűleg elrendelt hivatalból történő nyugdíjazás automatikusan megfosztaná az intézményeket, elvonva mindennemű mérlegelési jogkörüket, a személyi állomány kezelésének a személyzeti szabályzat 42c. cikkének negyedik bekezdésében említett, az érintett tisztviselő újra szolgálatba helyezésének lehetősége által jelentett eszközétől, és az említett tisztviselőt is megfosztaná az ilyen újra szolgálatba helyezés lehetőségétől.