1

A felperes, Alain Schoonjans, a Bizottság szolgálatában állt 2010. december 1. és 2013. november 30. között a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként, 2013. december 1. és 31. között munkaerő‑kölcsönzés keretében, 2014. január 1. és 2015. szeptember 15. között ismét a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként, végül 2015. szeptember 16. és 2016. december 31. között a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként.

2

2016. február 9‑én a Bizottság a 2. besorolási fokozatba tartozó titkárok és irodai alkalmazottak (AST/SC 2), a 2. besorolási fokozatba tartozó titkárok (AST 2) és a 6. besorolási fokozatba tartozó tanácsosok (AD 6) tartaléklistájának létrehozása céljából vizsgákon alapuló belső versenyvizsga kiírását (a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás) tette közzé. E három versenyvizsgára az alábbiak szerint hivatkoztak: COM/01/AST‑SC/16 (AST/SC 2) – Titkárok/irodai alkalmazottak, COM/02/AST/16 (AST 2) – Titkárok és COM/03/AD/16 (AD 6) – Tanácsosok.

3

A „Pályázati feltételek” című III. cím alatt a versenyvizsga‑kiírás 2.1. cikkének c) pontja az alábbiakat írta elő a pályázók szolgálati jogállásával kapcsolatban:

„[Az alábbiaknak kell eleget tennie]: az elektronikus jelentkezés lezárását megelőző legalább hat hónapot azon versenyvizsga III.2.2. címe alatt előírt besorolási csoportban tölt, amelyre jelentkezett, vagy a fenti hat hónapos időszakot részben vagy egészben magasabb besorolási csoportban tölti.

Az előírt hat hónap számítása során az alábbi időszakok vehetők figyelembe: »aktív státusz«, »katonai szolgálat miatti szabadság«, »szülői vagy családi okokkal indokolt szabadság«, »a szolgálat érdekében történő kirendelés« vagy »saját kérésre való kirendelés« (a saját kérésre való kirendelés első hat hónapjában) az [Európai Unió tisztviselői] személyzeti szabályzatának 37. és azt követő cikkei alapján.”

4

A versenyvizsga‑kiírás ugyanezen címének 2.2. cikke a pályázók besorolási csoportjával és besorolási fokozatával kapcsolatban előírta:

„Az elektronikus jelentkezés lezárását megelőzően az alábbi besorolási csoportok valamelyikébe kell tartoznia:

A COM/01/AST‑SC/16 (AST/SC 2) versenyvizsga esetén AST/SC besorolású tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott vagy GFII besorolási fokozatú szerződéses alkalmazott.

A COM/02/AST‑SC/16 (AST/SC 2) versenyvizsga esetén AST/SC besorolású tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott vagy GFII besorolású szerződéses alkalmazott.

A COM/03/AD/16 (AD 6) versenyvizsga esetén AD besorolású tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott vagy GFIV besorolású szerződéses alkalmazott.”

5

A felperes meghatározatlan időpontban jelentkezett a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgára.

6

2016. április 11‑én a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsga vizsgabizottsága azon határozatáról tájékoztatta a felperest, hogy pályázatát elutasítják (a továbbiakban: a megtámadott határozat), mivel nem felel meg a versenyvizsga‑kiírásban szereplő azon feltételnek, hogy a versenyvizsgára való jelentkezés lezárásának napján a III. besorolási csoportba tartozzon (a továbbiakban: vitatott feltétel).

7

A felperes 2016. július 11‑én panaszt nyújtott be a megtámadott határozattal szemben.

8

A felperessel ugyanazon a napon közölt 2016. október 27‑i határozatával a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a felperes panaszát.

9

A Törvényszék Hivatalához 2017. február 6‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

10

2017. február 14‑i levelében a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke alapján a jelen ügyet egyesítsék a T‑55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel és a T‑73/17. sz. RS kontra Bizottság üggyel a közöttük lévő összefüggés miatt.

11

A Törvényszék 2017. február 15‑i levelében felhívta a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a jelen ügynek a T‑55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel és a T‑73/17. sz. RS kontra Bizottság üggyel való esetleges egyesítésére vonatkozóan.

12

2017. április 5‑én a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő.

13

2017. május 18‑i levelében a felperes jelezte, hogy nem él a válasz benyújtásának lehetőségével.

14

2017. május 30‑i levelében a felperes tárgyalás tartását kérte.

15

2017. november 14‑i határozatával a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy nem egyesíti a jelen ügyet a T‑55/17. sz. Healy kontra Bizottság üggyel és a T‑73/17. sz. RS kontra Bizottság üggyel.

16

A Törvényszék a 2018. január 19‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

17

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

19

A megtámadott határozattal szembeni kérelmének alátámasztására a felperes a vitatott feltétellel szembeni jogellenességi kifogásra hivatkozik azon az alapon, hogy az sérti az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikkének (7) bekezdését és az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 27. cikkének első bekezdését.

20

Egyrészt a felperes szerint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének második mondata egyértelmű, és nem hagy semmilyen mérlegelési mozgásteret a Bizottságnak kimondva, hogy a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak pedig többek között az AST 1–4 besorolási fokozatokban kiírt versenyvizsgákon vehetnek részt.

21

Márpedig a versenyvizsga‑kiírás előírja, hogy kizárólag a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak vehetnek részt az AST 2 besorolási fokozatban kiírt versenyvizsgán. Következésképpen a Bizottság megsértette az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének második mondatát, következésképpen mivel az említett versenyvizsga‑kiírás jogellenes, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

22

Másrészt a felperes szerint még ha feltételezzük is, hogy a vitatott feltétel összeegyeztethető az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikkének (7) bekezdésével, az sérti a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdését, mivel indokolatlanul és mindenképpen aránytalanul korlátozza a felvétel területét.

23

A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

24

A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése szerint:

„A felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek, és akiket az Unió tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon vettek fel. Semmilyen álláshely sem tartható fenn valamely meghatározott tagállam állampolgárai számára.”

25

A személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése kimondja:

„A kinevezésre jogosult hatóság a d) ponttól eltérően és csak kivételes esetekben határozhat úgy, hogy a tisztviselők túlnyomó többségének nyílt versenyvizsgán alapuló felvétele elvének tiszteletben tartása mellett belső versenyvizsgát rendez az intézmény számára, amelyen az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 3a. és 3b. cikkében meghatározott szerződéses alkalmazottak is részt vehetnek. Az utóbbi személyzeti kategóriára korlátozások vonatkoznak az egyéb [alkalmazottakra] vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikkének (7) bekezdésében foglalt ezen lehetőség, valamint a szerződéses alkalmazottként általuk végezhető külön feladatok tekintetében.”

26

Elsősorban emlékeztetni kell az ítélkezési gyakorlatban a versenyvizsgák szervezésének feltételeivel és módjával kapcsolatban kidolgozott elvekre.

27

Először is, a versenyvizsga‑kiírás alapvető szerepe az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érdekelteket a szóban forgó állás betöltéséhez előírt feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni, érdemes‑e pályázatot benyújtaniuk (lásd: 2006. január 31‑iGiulietti kontra Bizottság ítélet, T‑293/03, EU:T:2006:37, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Másodszor az intézmény e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshelyek igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása és a szolgálati érdek függvényében a versenyvizsga módjának és feltételeinek meghatározása terén (lásd e tekintetben: 2008. október 9‑iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C‑16/07 P, EU:C:2008:549, 76. és 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. január 31‑iGiulietti kontra Bizottság ítélet, T‑293/03, EU:T:2006:37, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. december 13‑iHeus kontra Bizottság ítélet, T‑173/05, EU:T:2006:392, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Mindazonáltal a versenyvizsgák megszervezésének területén az intézményeket megillető mérlegelési jogkör gyakorlásának – különösen ami a vizsgára bocsátási feltételek meghatározását illeti – összeegyeztethetőnek kell lennie a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében és 29. cikkének (1) bekezdésében foglalt, feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezésekkel. A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése feltétlen érvényesülést kívánó jelleggel határozza meg a felvételi eljárások célját, és a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdése ugyanígy határozza meg az üres álláshelyek betöltésekor követendő eljárás kereteit. Következésképpen e mérlegelési jogkört mindig a betöltendő álláshoz kapcsolódó követelményeknek, általánosabb megközelítésben pedig a szolgálati érdeknek megfelelően kell gyakorolni (lásd: 2006. december 13‑iHeus kontra Bizottság ítélet, T‑173/05, EU:T:2006:392, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2009. november 17‑iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F‑99/08, EU:F:2009:153, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ami közelebbről a pályázók versenyvizsgára való jelentkezését korlátozó feltételeket illeti, noha ezek valóban szűkíthetik az intézmények azon lehetőségét, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében a legmegfelelőbb pályázókat vegyék fel, ebből még nem következik az, hogy az összes ilyen korlátozást tartalmazó feltétel ellentétes a hivatkozott cikkel. Ugyanis az adminisztráció versenyvizsgák szervezése terén fennálló mérlegelési jogköre, illetve általánosabban a szolgálati érdek az adott intézménynek lehetőséget nyújt arra, hogy olyan feltételeket írjon elő, amelyeket megfelelőnek ítél, és amelyek, miközben a pályázók egyes versenyvizsgákhoz való hozzáférését és szükségszerűen a benyújtott jelentkezések számát korlátozzák, nem járnak azzal a veszéllyel, hogy veszélyeztetnék azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése értelmében megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek (lásd ebben az értelemben: 2009. november 17‑iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F‑99/08, EU:F:2009:153, 30. pont).

31

E tekintetben, ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, az ítélkezési gyakorlat már elismerte, hogy az intézmény nem köteles belső versenyvizsgára bocsátani az intézmény szolgálatában álló összes személyt. Az ilyen kötelezettség ugyanis sértené az ezen intézmény számára elismert széles mérlegelési jogkört (lásd ebben az értelemben: 2008. október 9‑iChetcuti kontra Bizottság ítélet, C‑16/07 P, EU:C:2008:549, 70–76. pont; 2009. szeptember 24‑iBrown kontra Bizottság ítélet, F‑37/05, EU:F:2009:121, 68. pont). Az intézmény alkalmazottait és tisztviselőit nem illeti meg az intézményen belüli versenyvizsgán való részvételre vonatkozó semmiféle abszolút jog (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6‑ide Kerros és Kohn‑Berge kontra Bizottság ítélet, T‑40/96 és T‑55/96, EU:T:1997:28, 39. pont; 2006. november 8‑iChetcuti kontra Bizottság ítélet, T‑357/04, EU:T:2006:339, 42. pont).

32

Tehát a pályázók versenyvizsgákhoz való hozzáférését korlátozó feltételek közül csak azok minősülnek a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével ellentétesnek, amelyek veszélyeztetik azon célkitűzést, hogy olyan pályázók jelentkezését biztosítsák, akik megfelelnek a legmagasabb követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 1997. március 6‑ide Kerros és Kohn‑Berge kontra Bizottság ítélet, T‑40/96 és T‑55/96, EU:T:1997:28, 40. pont; 2009. november 17‑iDi Prospero kontra Bizottság ítélet, F‑99/08, EU:F:2009:153, 32. pont).

33

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy az e téren az intézményeket megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel a Törvényszék szolgálati érdekre vonatkozó feltétel tiszteletben tartását érintő felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az intézmény észszerű korlátok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan (lásd ebben az értelemben: 2015. június 19‑iZ kontra Bíróság ítélet, T‑88/13 P, EU:T:2015:393, 106. pont).

34

Másodsorban meg kell határozni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdése első és második mondatának hatályát.

35

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondata kimondja, hogy a II–IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak kizárólag azt követően kaphatnak engedélyt belső versenyvizsgán történő részvételre, hogy az adott intézményben már három szolgálati évet letöltöttek. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének második mondata pontosítja többek között azt, hogy a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak kizárólag az AST 1–2, a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak pedig kizárólag az AST 1–4, illetve az AD 5–6 besorolási fokozatokban kiírt versenyvizsgákon vehetnek részt.

36

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatát illetően a Törvényszék a mai napon hozott Healy kontra Bizottság ítéletben (T‑55/17) kimondta, hogy a kivételes jelleggel a II–IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak számára nyitva álló belső versenyvizsgát szervező intézmény köteles tiszteletben tartani az e rendelkezésben előírt hároméves szolgálati időre vonatkozó küszöböt. Mindazonáltal ezen intézmény széles mérlegelési jogkörére tekintettel és a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének és 29. cikke (1) bekezdésének imperatív rendelkezései tiszteletben tartása mellett bizonyos állások vagy bizonyos besorolási csoportok tekintetében meghatározhat szigorúbb feltételeket, többek között az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában előírt minimumnál hosszabb szolgálati idő megkövetelésével (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1989. július 13‑iJaenicke Cendoya kontra Bizottság ítélet, 108/88, EU:C:1989:325, 24. pont).

37

Ami az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének második mondatát illet, meg kell állapítani, hogy a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak a felpereshez hasonlóan főszabály szerint az uniós jogalkotó által biztosított jogosultság alapján részt vehetnek az AST 1–4, illetve az AD 5–6 besorolási fokozatokban kiírt versenyvizsgákon.

38

E következtetés vonható le az uniós jogalkotó által az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének első mondatában és második mondatában használt kifejezések közötti eltérésből. Az első mondatban az említett jogalkotó pontosítja, hogy az érintett szerződéses alkalmazottak azt követően „kaphatnak engedélyt” – spanyolul „podrá autorizarse”, németül „kann […] erteilt werden”, angolul „may be authorised”, olaszul „possono essere autorizzati”, lengyelül „może być upoważniony” és portugálul „podem ser autorizados” – belső versenyvizsgán történő részvételre, hogy az adott intézményben már három év szolgálati időt szereztek. Ezzel szemben a második mondat semmiféle engedélyt nem említ. Éppen ellenkezőleg, a jogalkotó feljogosítja a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottakat arra, hogy részt vegyenek az AST 1–4, illetve az AD 5–6 besorolási fokozatokban kiírt versenyvizsgákon, anélkül, hogy a versenyvizsgákon való részvételre vonatkozó e jogot kiterjesztené más besorolási csoportokra. E tekintetben a francia változat negatív megfogalmazást alkalmaz – „ne peuvent prendre part qu’aux concours” –, ugyanezt más nyelvi változatok pozitívan fogalmazzák meg: spanyolul „solo tendrán acceso”, németül „haben Zugang […]”, angolul „may have access only”, olaszul „possono partecipare unicamente”, lengyelül „może mieć dostęp jedynie” és portugálul „apenas podem ter acesso”.

39

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdése e két mondatának együttes olvasatából az következik, hogy valamely intézmény kivételesen szervezhet belső versenyvizsgát a legalább három év szolgálati idővel rendelkező szerződéses alkalmazottak számára. Amennyiben ezen intézmény úgy határoz, hogy belső versenyvizsgát szervez a szolgálati időre vonatkozó e feltételt teljesítő szerződéses alkalmazottak számára, akkor köteles tiszteletben tartani az uniós jogalkotó által az említett alkalmazottaknak biztosított jogosultságot, és lehetővé tenni a IV. besorolási csoportba tartozó említett alkalmazottaknak, hogy részt vegyenek az AST 1–4, illetve az AD 5–6 besorolási fokozatokban kiírt versenyvizsgákon, melyek megszervezéséről döntött.

40

Az uniós jogalkotó által előírt e korlátok tiszteletben tartása mellett és tekintettel az érintett intézmény széles mérlegelési jogkörére ez utóbbi a Bizottság állításának megfelelően és a fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően korlátozhatja a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak AST 1–4, illetve az AD 5–6 besorolási fokozatokban kiírt versenyvizsgákon való részvételét a betöltendő állásokhoz szükséges vagy a szolgálati érdek által megkövetelt további alkalmassági feltételek előírásával.

41

A jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a vitatott feltétel a IV. besorolási csoportba tartozó összes szerződéses alkalmazottat kizárja a COM/02/AST/16 (AST 2) versenyvizsgán való részvételből, még akkor is, ha teljesítenék a versenyvizsga‑kiírásban szereplő többi feltételt. A Bizottság ezzel megsértette az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének második mondatát, amely kifejezetten feljogosítja az említett alkalmazottakat arra, hogy részt vegyenek az AST 2 besorolási fokozatban kiírt versenyvizsgán.

42

A Bizottság az ellenkérelmében mindazonáltal azt állítja, hogy a vitatott feltétel összeegyeztethető a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésével és a személyzeti szabályzat 29. cikkével. A Bizottság lényegében úgy véli, hogy az említett feltétel közvetlenül összefügg a szolgálati érdekkel, amely magasan képzett és azonnal munkába állni képes személyi állomány létrehozására irányul. Ugyanis a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak által ellátandó feladatok és kötelezettségeik, valamint a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak feladatai és kötelezettségei ugyanúgy eltérőek, mint ahogyan az AST és az AD besorolási csoportba tartozó tisztviselők feladatai és kötelezettségei, ahogyan arról a személyzeti szabályzat I. mellékletének A szakasza és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikke tanúskodik.

43

Ezen érvelés azonban nem fogadható el, mivel lényegében a IV. besorolási csoportba tartozó összes szerződéses alkalmazott kizárásához vezetne, csupán az AST 2 besorolási fokozatba tartozó állásokra való túlképzettségük miatt, ideértve azokat is, akik korábban a III. besorolási csoportba tartozó alkalmazottakként hasonló feladatokat láttak el, mint amelyek a betöltendő állásokhoz kapcsolódnak.

44

Ugyanis már megállapítást nyert, hogy a valamely versenyvizsgára való pályázatnak csupán a pályázó túlképzettsége miatti elutasítása akadályozná a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében megfogalmazott, valamely tisztviselő vagy alkalmazott felvételére irányuló bármely eljárás azon célkitűzésének megvalósulását, hogy az intézmény részére olyan személyek munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek. Az ilyen elutasítás azonban elfogadható, ha az intézmény olyan bizonyítékokat mutat be, amelyekből arra lehet következtetni, hogy e túlképzettség megakadályozná az érintett pályázókat a betöltendő álláshoz kapcsolódó feladatok ellátásában, vagy negatív hatással lenne az érdekeltek munkájának minőségére, a teljesítményükre vagy motivációjukra (lásd ebben az értelemben: 1999. február 11‑iJiménez kontra OHIM ítélet, T‑200/97, EU:T:1999:26, 47–49. pont; lásd még analógia útján: 1996. március 28‑iNoonan kontra Bizottság ítélet, T‑60/92, EU:T:1996:44, 38–44. pont).

45

A Bizottság egyrészt azt hangsúlyozza, hogy a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak feladatai és kötelezettségei nem ugyanazok, mint a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak feladatai és kötelezettségei, másrészt ugyanez a helyzet az AST és az AD besorolási csoportok esetén.

46

Másrészt a Bizottság azt állítja, hogy a szerződéses alkalmazottak esetén a III. besorolási csoport a tisztviselők AST 1 és AST 2 besorolási fokozatának megfelelője, a IV. besorolási csoport pedig a tisztviselők AD besorolási csoportjának felel meg.

47

E kettős előfeltevésből és az azonnal munkába állni képes személyi állomány kialakításának szükségessége alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a III. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak csupán a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgán vehetnek részt, a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak pedig csupán a COM/03/AD/16 (AD 6) belső versenyvizsgán.

48

Így a fenti 44. pontban felidézett elvekkel ellentétben a Bizottság érvelését nem támasztja alá semmilyen olyan bizonyíték, amely arra mutatna, hogy a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak túlképzettsége negatív hatással lehetne a munkájuk minőségére, a teljesítményükre vagy a motivációjukra az AST 2 besorolási fokozatba tartozó feladatok ellátása során.

49

E körülmények között a Bizottság nyilvánvalóan hibásan gyakorolta mérlegelési jogkörét, amikor a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak számára megtiltotta, hogy részt vegyenek a COM/02/AST/16 (AST 2) belső versenyvizsgán.

50

Ráadásul, ha feltételezzük, hogy a IV. besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak főszabály szerint nem vehetnek részt AST 2 besorolási fokozatba tartozó állások betöltésére irányuló versenyvizsgán amiatt, hogy e besorolási fokozat a tisztviselők AD besorolási csoportjának felel meg, azzal az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 82. cikke (7) bekezdésének második mondatát fosztanánk meg a hatékony érvényesüléstől, mivel ez pontosan az említett alkalmazottakat jogosítja fel arra, hogy részt vegyenek ilyen versenyvizsgán.

51

A fentiek alapján a vitatott feltétellel szembeni jogellenességi kifogásnak helyt kell adni, következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

52

Mivel a megtámadott határozat megsemmisítése a felperes szerint nem elegendő az őt ért nem vagyoni kár megtérítésére, arra kéri a Törvényszéket, hogy a Bizottságot kötelezze 5000 euró megfizetésére. A Bizottság válasza az, hogy a megtámadott határozatot érintő jogellenesség hiányában e kérelmet, melyet első alkalommal a Törvényszék előtt fogalmaztak meg, el kell utasítani. Mindazonáltal e határozat jogellenességének feltételezése esetén is annak megsemmisítése elegendő lenne az állítólagos nem vagyoni kár jóvátételéhez.

53

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott (2004. november 9‑iMontalto kontra Tanács ítélet, T‑116/03, EU:T:2004:325, 127. pont; lásd még ebben az értelemben: 1987. július 9‑iHochbaum és Rawes kontra Bizottság ítélet, 44/85, 77/85, 294/85 és 295/85, EU:C:1987:348, 22. pont).

54

Mindazonáltal valamely jogellenes aktus megsemmisítése akkor nem jelenthet megfelelő jóvátételt, ha egyrészt a megtámadott aktus a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, a felperest sértő értékelést tartalmaz (lásd ebben az értelemben: 1990. február 7‑iCulin kontra Bizottság ítélet, C‑343/87, EU:C:1990:49, 27–29. pont; 2000. március 23‑iRudolph kontra Bizottság ítélet, T‑197/98, EU:T:2000:86, 98. pont; 2005. december 13‑iCwik kontra Bizottság ítélet, T‑155/03, T‑157/03 és T‑331/03, EU:T:2005:447, 205. és 206. pont), másrészt a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár érte (2006. június 6‑iGirardot kontra Bizottság ítélet, T‑10/02, EU:T:2006:148, 131. pont; 2009. november 19‑iMichail kontra Bizottság ítélet, T‑49/08 P, EU:T:2009:456, 88. pont).

55

A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy nem vagyoni kár érte abból eredően, hogy a Bizottság nem képes ugyanazon körülmények közé visszahelyezni, mint amelyek között a versenyvizsgát meg kellett volna szervezni, annak érdekében, hogy biztosítsák az összes pályázóval szembeni egyenlő bánásmódot és az értékelés objektivitását.

56

Meg kell állapítani, hogy egyrészt a felperes nem hivatkozik semmiféle a képességei negatív értékelésére vonatkozó, őt sértő értékelésre, másrészt nem bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől elválasztható kár érte.

57

Ilyen körülmények között és a fenti 53. és 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazásával a Törvényszék úgy véli, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése megfelelő és elégséges jóvátétele minden olyan nem vagyoni kárnak, amely a felperest e határozat jogellenessége miatt érhette. A kártérítési kérelmet következésképpen el kell utasítani.

58

A fenti megfontolások összessége alapján a keresetnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti részében helyt kell adni, az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

59

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben, mivel a Bizottság lényegében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott: