1

A felperes, Radu Constantinescu az Európai Parlament Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságának tisztviselője, munkavégzésének helye Luxembourg (Luxemburg). A felperes lakóhelye Kreuzweiler (Németország).

2

A felperesnek két gyermeke van, akik a kereset benyújtásakor négy‑ és kétévesek voltak. Mindkettőt eredetileg Luxembourgban, az európai intézmények kirchbergi bölcsődéjébe íratták be.

3

2016. január 12‑én, mikor a felperes idősebbik fia elérte a bölcsődei felső korhatárt, a felperes írásban felvette a kapcsolatot a Luxembourg I – Kirchberg európai iskolával (a továbbiakban: kirchbergi európai iskola) a többcélú gyermeknevelési központba (centre de polyvalence de l’enfance; a továbbiakban: CPE vagy napközi) történő beíratása érdekében. 2016. január 19‑i levelében a kirchbergi európai iskola azt válaszolta, hogy az igazgatója és a Luxembourg II – Bertrange‑Mamer európai iskola (a továbbiakban: mameri európai iskola) igazgatója együtt határoz az új beiratkozásokról, és e határozatokat csak a húsvéti szünet után benyújtandó beiratkozási kérelmek vizsgálatát követően hozzák meg.

4

2016 májusában a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal megerősítette a felperes számára, hogy fiát beíratták a CPE‑be, ugyanakkor nem jelölték meg azt, hogy a gyermek helyileg hova fog járni.

5

2016. május 27‑én a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal elektronikus levélben tájékoztatta a felperest, hogy fia a mameri európai iskola CPE‑jébe fog járni, és annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő bánásmódot az összes gyermek és szülő számára, nincs lehetőség ettől eltérni (a továbbiakban: megtámadott határozat).

6

A felperes 2016. június 6‑i levelében panaszt nyújtott be a Parlamenthez mint kinevezésre jogosult hatósághoz a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal által hozott, a gyermekének a kirchbergi európai iskola CPE‑jébe való felvételét megtagadó határozatával szemben. Ezzel párhuzamosan vélemény iránti kérelmet terjesztett elő a CPE‑bizottság előtt.

7

2016. augusztus 29‑én a felperes tájékoztatta a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatalt, hogy fia nem jár a mameri európai iskola CPE‑jébe.

8

2016. szeptember 16‑án a CPE‑bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy az ügy iratainak tanulmányozása után a véleménye az, hogy a CPE intézményeinek felvételi és működési szabályzatát helyesen alkalmazták.

9

2016. október 7‑én a Parlament elutasította a felperes panaszát (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat).

10

A Törvényszék Hivatalához 2017. január 11‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

11

2017. február 1‑jei levelében a Parlament az Európai Unió Bírósága alapokmányának 42. cikke alapján azt kérte a Törvényszéktől, hogy az Európai Bizottságot vonja be a perbe, hogy a Törvényszék ítélete vele szemben teljes mértékben és közvetlenül felhívható legyen.

12

2017. február 15‑én a Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a Parlamentet bizonyos iratok benyújtására.

13

A Parlament 2017. február 24‑én válaszolt, és a felperes 2017. március 21‑én terjesztette elő észrevételeit.

14

A Parlament 2017. április 6‑án nyújtott be ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

15

A felperes 2017. június 7‑én választ, illetve külön levélben pervezető intézkedések és bizonyításfelvétel iránti kérelmet nyújtott be, a Parlament pedig 2017. július 24‑én a pervezető intézkedések és bizonyításfelvétel iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeket tartalmazó viszonválaszt terjesztett elő.

16

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

19

A Törvényszék a 2018. március 8‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

20

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a felperes a megtámadott határozat és a panaszt elutasító határozat megsemmisítését kéri. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a formálisan egy panaszt elutasító határozat ellen irányuló, megsemmisítés iránti kérelem magában foglalja azon aktus Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben e határozat önmagában nem rendelkezik önálló tartalommal (1989. január 17‑iVainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont). Mivel a panaszt elutasító határozat a jelen ügyben nem bír önálló tartalommal, a keresetet olyannak kell tekinteni, mint amely kizárólag a megtámadott határozat ellen irányul. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a panaszt elutasító határozatot nem ugyanaz az intézmény hozta, amely a panasz tárgyát képező határozatot, és az pusztán megerősíti ez utóbbit, és ennek következtében az előbbi határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorolna az érintett jogi helyzetére, mint az utóbbi határozat megsemmisítése (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 21‑iAdjemian és társai kontra Bizottság ítélet, T‑325/09 P, EU:T:2011:506, 33. pont).

21

A Parlament, anélkül, hogy hivatalosan az eljárási szabályzat 130. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, azt állítja, hogy nem ő azon aktus kibocsátója, amelynek megsemmisítését kérik.

22

Így a Parlament 2017. február 1‑jei levelében rámutatott, hogy a panaszt a kinevezésre jogosult hatóságot a felperessel szemben megillető teljes hatáskörében – ideértve az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikke szerinti hatáskörét is – birtokában kezelte. E hatáskört a Parlament nem ruházta át a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatalra. Ugyanakkor a panasz által vitatott aktust, amelynek megsemmisítését a keresetben elsődlegesen kérik, a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal, és nem a Parlament bocsátotta ki.

23

A Parlament a Törvényszék azon kérésére, hogy mutassa be egyrészt azon aktusokat, amelyek alapján kinevezésre jogosult hatóságként járhatott el, másrészt azon aktusokat, amelyek értelmében bizonyos végrehajtási feladatokat a Bizottság a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatalra ruházott, 2017. február 24‑én adott válaszában pontosítja, hogy – amint az a Főtitkárság által 2014. január 13‑án hozott, a kinevezésre jogosult hatóság és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság hatásköreinek átruházásáról szóló határozat X. pontjából is kitűnik – a Parlament hatóságai a kinevezésre jogosult hatóság hatáskörével rendelkeznek a Parlament személyi állományába tartozó személyek által benyújtott panaszok esetén. A Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal jogvitája keretében a Parlament a kinevezésre jogosult hatóságot megillető, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti hatáskörét sem a Bizottságra, sem a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatalra nem ruházta át, és ennélfogva továbbra is hatáskörrel rendelkezik az e téren benyújtott panaszok elbírálására.

24

A tárgyaláson a Parlament arra is rámutatott, hogy a kereset elfogadható ugyan, de megalapozatlan.

25

A felperes a 2017. március 21‑i észrevételeiben osztja a Parlament aggodalmait, és pontosítja, hogy a CPE szabályzata értelmében a bölcsőde a Parlament, míg a napközi és a tanulóközpont irányítása a Bizottság feladata. Az Európai Unió összes luxemburgi intézménye és szerve a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatalt bízta meg, hogy a napközit az ő nevükben eljárva igazgassa. Végül, a Parlament sohasem vitatta a hatáskörét, és így hatáskörrel rendelkezik a panasza vizsgálatára, és a Parlament Főtitkársága által hozott, a kinevezésre jogosult hatóság és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság hatáskörének átruházásáról szóló határozat értelmezése ebben őt meg is erősíti.

26

Először is meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdése értelmében egy vagy több intézmény ezek bármelyikét vagy egy intézményközi testületet is megbízhat a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott, a tisztviselők kinevezésére, előléptetésére vagy áthelyezésére vonatkozó döntéseken kívüli hatáskörök némelyikének vagy mindegyikének gyakorlásával. Ezenkívül a személyzeti szabályzat 91a. cikke alapján az azon területekkel kapcsolatos kereseteket, amelyekre a 2. cikk (2) bekezdését alkalmazták, azon intézmény ellen kell benyújtani, amelynek a hatáskörök gyakorlásával megbízott kinevezésre jogosult hatóság tartozik felelősséggel.

27

Másodszor, a Luxembourgi Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal létrehozásáról szóló 2002. november 6‑i 2003/524/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 183., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 423. o.) 1. cikke szerint e hivatalt a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságához csatolták. A 2003/524 határozat 11. cikke előírja, hogy „[a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal] tekintetében az igazgató a [kinevezésre jogosult és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság] a Bizottság hatályos rendelkezéseivel összhangban, a Bizottság által átruházott hatásköri kereteken belül”.

28

Harmadszor, a 2003/524 határozat 15. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a „személyzeti szabályzat 90. cikkével összhangban, az e határozat 11. cikke szerint [a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal igazgatójára] ruházott jogkör gyakorlásával kapcsolatos kérelmeket és panaszokat a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósághoz kell benyújtani”, és „[e]zzel összefüggésben valamennyi fellebbezést a Bizottsággal szembeni fellebbezésként kell benyújtani”.

29

A jelen ügyben semmilyen kétség nem fér ahhoz, hogy a megtámadott határozatot a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal hozta meg. Egyebekben az alkalmazandó szabályozás és különösen a személyzeti szabályzat 91a. cikkének együttes értelmezése alapján a Bizottság azonosítható be alperesként a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal valamely határozattal szembeni kereset esetén.

30

Így, amint azt a Bíróság és a Törvényszék már több ítéletben is hangsúlyozta, a személyzeti szabályzat 2. cikkéből az következik, hogy egyrészt a kinevezésre jogosult hatóság azon intézmény nevében jár el, amely azt kijelölte, olyan módon, hogy azon aktusokat, amelyek a tisztviselők jogi helyzetét érintik és számukra sérelmet okozhatnak, azon intézménynek kell tulajdonítani, amelyhez tartoznak, másrészt keresetet esetlegesen azon intézménnyel szemben kell indítani, amely a sérelmet okozó aktust kibocsátotta (1964. március 19‑iSchmitz kontra EGK ítélet, 18/63, EU:C:1964:15, 163. pont; 1990. november 22‑iMommer kontra Parlament ítélet, T‑162/89, EU:T:1990:72, 18. pont).

31

Ezt maga a Parlament is megerősíti, amely rámutat, hogy a megtámadott határozatot a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatal, nem pedig a Parlament hozta, és így a Bizottságot be kell vonni a perbe, hogy az ítélet vele szemben teljes mértékben és közvetlenül felhívható legyen.

32

E tekintetben pontosítani kell, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 42. cikke lehetőséget ad arra, hogy valamely harmadik fél megtámadja a meghozott ítéleteket, ugyanakkor nem ruházza fel a Törvényszéket azzal a jogkörrel, hogy bevonja a Bizottságot.

33

Egyebekben, amint azt a Bíróság megállapította az eljárási szabályzatával kapcsolatban, amelynek szövege e ponton megegyezik a Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkével, amennyiben a keresetlevélben tévesen nem a megtámadott jogi aktus kibocsátóját jelölik meg alperesként, az nem vonja maga után a kereset elfogadhatatlanságát, ha a kereset tartalmazza azon elemeket, amelyek alapján kétséget kizáróan meghatározható azon fél, aki ellen irányult, azaz a megtámadott jogi aktus megnevezését és kibocsátóját. Ilyen esetben a megtámadott jogi aktus kibocsátóját kell alperesnek tekinteni, még ha a keresetlevél bevezető részében nincs is megnevezve. Ezt az esetet azonban meg kell különböztetni azon esettől, amikor a felperes kitart a keresetlevél bevezető részében hivatkozott alperes megjelölése mellett, teljes tudatában annak, hogy nem ez utóbbi a megtámadott aktus kibocsátója. Ez utóbbi esetben figyelembe kell venni a keresetlevélben megjelölt alperest, és adott esetben le kell vonni e megjelölésből a kereset elfogadhatóságát érintő jogkövetkezményeket (lásd: 2006. október 16‑iAisne et Nature kontra Bizottság végzés, T‑173/06, nem tették közzé, EU:T:2006:320, 17. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

E tekintetben a felperes többek között kifejtette a 2017. március 21‑én benyújtott észrevételeiben (lásd a fenti 13. pontot), hogy „csak azt a bizonytalanságot tudta – sajnálattal – megállapítani, amely az adott területen hatáskörrel rendelkező kinevezésre jogosult hatóság kérdését övezi, mivel erre az Európai Parlament és a Bizottság látszólag nem ugyanazt a választ adta”, „a panaszát az Európai Parlament Főtitkárának mint kinevezésre jogosult hatóságnak címezte, aki soha sem vonta kétségbe a tárgyra vonatkozó hatáskörét”, és „[fenntartotta,] hogy az Európai Parlament kétségtelenül hatáskörrel rendelkezik panasza elbírálására”.

35

A fentiekből az következik, hogy a megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel azt nem a Bizottsággal szemben nyújtották be.

36

A közszolgálatot érintő állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha egy kártérítési kérelem szoros kapcsolatban áll valamely megsemmisítés iránti kérelemmel, ez utóbbi elutasítása, akár mint elfogadhatatlan, akár mint megalapozatlan, a kártérítési kérelem elutasítását is eredményezi (lásd: 2003. szeptember 30‑iMartínez Valls kontra Parlament ítélet, T‑214/02, EU:T:2003:254, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A jelen ügyben a megsemmisítés iránti kérelem ilyen kapcsolatban áll a kártérítési kérelemmel.

38

Mivel a Törvényszék a megsemmisítés iránti kérelmet elutasította, a kártérítési kérelmet is el kell utasítani.

39

A fentiekből az következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

40

Az eljárási szabályzat 134. cikke alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal az eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik.

41

A jelen ítéletben ismertetett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. Ezenfelül a Parlament kifejezetten kérte, hogy a Törvényszék a felperest kötelezze a költségek viselésére.

42

Mindenesetre a jelen ítéletből az következik, hogy egyrészt a Parlament megállapította a hatáskörét a felperes panaszának elbírálására, noha a felperes azt a Luxemburgi Infrastruktúra‑ és Logisztikai Hivatallal szemben nyújtotta be (lásd a fenti 22. pontot), másrészt az, hogy egyszer sem hívta fel a felperes figyelmét arra, hogy nem ő volt a megtámadott határozat kibocsátója, a Parlamentnél hivatali visszásságokról tanúskodik, és a felperest megtéveszthette és arra késztethette, hogy a jelen keresetet kizárólag a Parlamenttel szemben indítsa meg.

43

Következésképpen a Törvényszék úgy véli, hogy a jelen eset körülményeit az eljárási szabályzata 135. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján igazságosan értékeli, ha úgy dönt, hogy a Parlamentet a saját költségein kívül kötelezni kell a felperesnél felmerült költségek viselésére is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott: