A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE

2017. október 11.(*)

„Fellebbezés – Ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott végzés – Állami támogatások – A reklámozással kapcsolatos forgalomra kivetett magyar adó – Az adókulcsok progresszivitása – A 2013‑ban nyereséget nem termelő vállalkozások elhatárolt veszteségei levonásának korlátozása – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő európai bizottsági határozat – Az említett határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem – Sürgősség – Okafogyottság”

A C‑204/17. P.(R). sz. ügyben,

Magyarország (képviseli: Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2017. április 20‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V. és P.‑J. Loewenthal, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,

M. Wathelet főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Fellebbezésében Magyarország az Európai Unió Törvényszékének elnöke által 2017. március 23‑án hozott Magyarország kontra Bizottság végzés (T‑20/17 R, nem tették közzé, EU:T:2017:203, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék elnöke elutasította a Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről szóló, 2016. november 4‑i C(2016) 6929 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtásának felfüggesztése iránt Magyarország által előterjesztett kérelmet.

 A jogvita előzményei, a Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

2        A vitatott határozatban az Európai Bizottság megállapította, hogy az említett intézkedéssel bevezetett, a reklámbevétel adóztatására vonatkozó adószabályozás (a továbbiakban: vitatott adószabályozás) állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarország az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtott. A Bizottság ezért arra kötelezte Magyarországot, hogy téríttesse vissza a kedvezményezettekkel a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási összeget. A Bizottság előírta, hogy e visszatéríttetés azonnali és tényleges legyen, valamint azt, hogy Magyarország gondoskodjék a vitatott határozatnak az arról való értesítéstől számított négy hónapon belüli teljes körű végrehajtásáról.

3        E határozat (96) preambulumbekezdésében a Bizottság pontosította, hogy nem lenne szükség a támogatás visszatéríttetésére, ha Magyarország a reklámadó 2014‑es hatálybalépésének időpontjáig visszamenőleges hatállyal megszüntetné a vitatott adószabályozást.

4        A Törvényszék Hivatalához 2017. január 16‑án benyújtott keresetlevelével Magyarország a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

5        A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában Magyarország ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke rendelje el e határozat végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, amíg a Törvényszék az érdemi keresetet el nem bírálja, továbbá hogy a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

6        A Törvényszék Hivatalához 2017. január 31‑én benyújtott, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kérte, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet utasítsák el azon az alapon, hogy az elsődlegesen elfogadhatatlan, másodlagosan pedig megalapozatlan. Ez az intézmény azt is kérte, hogy Magyarországot kötelezzék a költségek viselésére.

7        Mivel a Törvényszék elnöke úgy ítélte meg, hogy a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi adat a rendelkezésére áll, anélkül hogy szükségesnek bizonyulna a felek szóbeli meghallgatása, először is azt vizsgálta meg, hogy a sürgősséggel kapcsolatos feltétel teljesült‑e.

8        Miután a megtámadott végzés 13. pontjában felidézte az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célját, a Törvényszék elnöke e végzés 15. és 16. pontjában kiemelte, hogy Magyarország szerint a vitatott határozat végrehajtása a vitatott adószabályozás jellegéből adódóan kétféleképpen lehetséges. Egyrészt ugyanis e tagállam az e határozatban foglalt szempontok alapján kiszámíthatná minden egyes adózó tekintetében az állítólagosan kifizetett állami támogatás összegét, és elrendelhetné ennek a visszatéríttetését. Másrészt visszamenőleges hatállyal hatályon kívül is helyezhetné a vitatott adószabályozással kivetett adót, és visszatéríthetné az adózóknak a befizetett adó összegét. Ugyanakkor Magyarország szerint a választott módszertől függetlenül olyan nehézségek merülnek fel, amelyek alátámaszthatják az említett határozat végrehajtásának felfüggesztését igazoló sürgősség fennállását. Az első lehetőség választása ugyanis jelentős adminisztratív terhet jelentene mind a közigazgatás, mind pedig az adózók számára. Ugyanez lenne a helyzet a második módszert illetően is, amely ráadásul azzal járna, hogy Magyarország kénytelen lenne közel 20 milliárd forint (HUF) (hozzávetőleg 64,6 millió euró) összegű adóbevételről lemondani.

9        E tekintetben az említett végzés 17. és 18. pontjában a Törvényszék elnöke megállapította: anélkül, hogy szükséges lenne vizsgálni, hogy a Magyarország által hivatkozott nehézségek veszélyeztethetik‑e az állami feladatokat vagy a közrendet, elegendő megállapítani, hogy „az ügyiratok szerint a magyar kormány világosan és egyértelműen bejelentette a Bizottság szolgálatainak a második [módszer] alkalmazására vonatkozó szándékát”. A magyar kormány ugyanis jóval a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtása előtt, 2016. november 29‑én úgy határozott, hogy a befizetett adó összegének az adóalanyok számára való teljes visszatérítése révén hajtja végre a vitatott határozatot, ezt az információt pedig a 2016. december 16‑i levélben közölte a Bizottság szolgálataival.

10      A megtámadott végzés 19. pontjában a Törvényszék elnöke ezenkívül megállapította, hogy az ideiglenes intézkedés iránti, a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás során a magyar hatóságok a Bizottság szolgálatainak címzett 2017. január 26‑i levélben megerősítették ezt a megközelítésmódot. E levélhez mellékelték a vitatott adószabályozás módosítására irányuló és a beszedett adó összegének visszatérítési módjait pontosító jogszabálytervezetet is, valamint ismertették az e tervezet elfogadására irányuló eljárás tervezett ütemezését.

11      Ezen elemek összességére figyelemmel a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 21. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet sürgősség hiányában el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a fumus boni iurisra vonatkozó feltételt, illetve hogy mérlegelni kellene a fennálló érdekeket.

 A felek kérelmei

12      Magyarország azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

–        érdemben döntse el a jogvitát, és

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

13      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést, mivel az kellő jogos érdek hiányában elfogadhatatlan;

–        utasítsa el a fellebbezést, mivel az megalapozatlan;

–        arra az esetre, ha a Bíróság hatályon kívül helyezné a megtámadott végzést, az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez, vagy maga hozzon érdemi határozatot, és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet mint megalapozatlant utasítsa el, valamint

–        Magyarországot kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

 A Bíróság álláspontja

14      A Bíróság eljárási szabályzatának 149. cikke értelmében – amely e szabályzat 190. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó –, ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra, a Bíróság az előadó bíró javaslatára, a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

15      A jelen fellebbezés keretében e rendelkezést kell alkalmazni, mivel – amint azt Magyarország a 2017. augusztus 18‑i levélben megerősítette – a Magyar Országgyűlés 2017. május 16‑án, vagyis a jelen fellebbezés benyújtását követően elfogadta a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló T/14684. sz. törvényjavaslatot. Az elfogadott módosítást 2017. május 25‑én hirdették ki, és az már a kihirdetését követő napon hatályba lépett, míg a többi jogszabályi rendelkezés 2017. július 1‑jén lépett hatályba. E módosítás kifejezetten a vitatott határozat végrehajtására irányuló olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a 2014. évi XXII. törvény alapján korábban megfizetett reklámadót 2017. július 1‑jén visszamenőleges hatállyal megszüntették.

16      Azonban ugyanezen levélben Magyarország kiemelte, hogy még ha el is kell fogadni, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a vitatott határozat végrehajtására irányuló említett rendelkezések hatálybalépése folytán okafogyottá vált, továbbá hogy az ilyen intézkedések elrendelését igazoló okok nem állnak fenn, a Bíróságnak akkor is határoznia kell a jelen fellebbezésről, mivel az olyan elvi kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak a konkrét ügyön.

17      A magyar kormány szerint az az álláspont, amelyet a Bíróság a jelen ügyben kialakíthatna, támpontként szolgálhatna az összes tagállam részére különösen ahhoz, hogy a lehető legjobban mérlegeljék, hogy vajon a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetekben nem csupán ideiglenes intézkedés iránti kérelmet kell‑e benyújtaniuk, hanem lépéseket kell tenniük azon kötelezettségek teljesítése érdekében is, amelyek a valamely állami támogatást összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat értelmében terhelik őket.

18      A jelen ügyben elegendő először is megállapítani, hogy Magyarország maga is elismeri, hogy az említett nemzeti rendelkezések elfogadásával és hatálybalépésével a vitatott határozatot végrehajtották. Ezért e tagállam e határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelme okafogyottá vált.

19      Másodszor, ami a jelen fellebbezésben felvetett azon elvi kérdés megválaszolását illeti, amelyre Magyarország szerint a Bíróságnak választ kellene adnia, mindenképp meg kell állapítani, hogy e válaszból a fellebbezőnek már semmilyen előnye nem származhat, továbbá hogy e kérdés csak a jövőben, a jelen fellebbezés alapját képezőhöz hasonló esetekben merülhet fel. Márpedig mindez nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a jelen fellebbezés elbírálását (a Bíróság elnökhelyettesének 2016. március 17‑i végzése, EMA kontra Pari Pharma, C‑550/15 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:196, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20      E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a jelen fellebbezés okafogyottá vált, így arról nem szükséges határozni.

 A költségekről

21      Az eljárási szabályzat 149. cikke értelmében – amely e szabályzat 190. cikke szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – az eljárás okafogyottá válása esetén a Bíróság határoz a költségekről.

22      Az eljárási szabályzat 142. cikke értelmében – amely e szabályzat 184. cikke szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – ilyen esetben a költségekről a Bíróság szabad mérlegelése szerint határoz.

23      Mivel a jelen esetben az eljárás okafogyottá válása Magyarországnak tudható be, Magyarországot kell kötelezni arra, hogy saját költségein kívül viselje a Bizottság részéről a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségeket is.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:

1)      A fellebbezésről nem szükséges határozni.

2)      A Bíróság elnökhelyettese Magyarországot arra kötelezi, hogy saját költségein kívül viselje az Európai Bizottság részéről a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségeket is.

Luxembourg, 2017. október 11.

*      Az eljárás nyelve: magyar.