A Törvényszék (második tanács) T-797/16. sz., Ori Martin kontra az Európai Unió Bírósága ügyben 2017. június 1-jén hozott végzése ellen az Ori Martin SA által 2017. július 25-én benyújtott fellebbezés

(C-463/17. P. sz. ügy)

(2017/C 392/16)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Ori Martin SA (képviselő: G. Belotti ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Bírósága

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A Törvényszék által a vitatott végzéssel elutasított kereset egyetlen jogalapra hivatkozott: a Charta 47. cikkének Bíróság (hatodik tanács) általi megsértésre, különösen az ORI tisztességes eljáráshoz való jogának megsértésére. Az ORI ugyanis úgy vélte, hogy ez az általános jogi elv azt jelenti, hogy az a vállalkozás, amellyel szemben jogerős szankciót szabnak ki megértse azt a konkrét körülményt, amelyet vele szemben felróttak, többek között a visszaesés elkerülése érdekében. A jelen esetben nem ez volt a helyzet, az ORI pedig továbbra sem ismeri szankcionálásának tényleges indokát.

A Törvényszék az ORI keresetét mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant utasította el, abból kiindulva, hogy a kártérítés iránti kérelem nem az eljárás túlzott időtartamán – amely a Charta 47. cikkének esetleges megsértését képezte volna –, hanem az ítélet állítólagos jogszerűtlenségén alapult. A Törvényszék nem hozott határozatot arról, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak a felperes által kifejezetten hivatkozott megsértése a Charta 47. cikkének hatálya alá tartozik-e vagy sem. A jelen fellebbezés e tekintetben is célszerű, amely – az alapjául szolgáló kérdések miatt – meghaladja a jelen ügyet.

Az ORI kifogásolja a Törvényszék végzését, amennyiben a tisztességes eljáráshoz való jog – az elmarasztalása indokainak megismeréséhez való jogként – a versenyjogi szankciókkal érintett személyek elidegeníthetetlen jogát képezi, amely szankciók alapvetően büntetőjogi jellegét az állandó ítélkezési gyakorlat immár elismeri. A magánszemélyekre ruházott jogok hatékony bírósági védelmének elve az uniós jog általános elvét képezi és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered; ezt az elvet mondja ki az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 13. cikke, és azt a Charta 47. cikke átvette.

Az ORI egyebekben hangsúlyozza a felmerülő kérdés relevanciáját, mivel a versenyjog területén az 1/2003 rendelet (1) 23. cikkében előírt felelősség személyes jellegű, továbbá mivel az uniós versenyjog nem ismeri sem az objektív felelősséget, sem a culpa in vigilando intézményét.

Következésképpen senkit sem lehet büntetni vétkesség nélkül vagy a felügyelet hiánya miatt; e következtetéseket a bizonyítási teher megfordítását előíró egyik eljárásjogi elv sem érintheti.

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)