13.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 382/28

1)

Hivatkozással a 2014. február 27-i Pohotovost’-ítéletre (C-470/12, EU:C:2014:101) és az Európai Unió Bíróságának a hivatkozott ítélet indokolásának 46. pontjában kifejtett megállapításaira, ellentétes-e az egyenértékűség uniós jogi elvével az olyan jogi szabályozás, amely a törvény által védett érdekek és a fogyasztók tisztességtelen szerződési feltételekkel szembeni jogainak védelme egyenértékűsége terén nem teszi lehetővé a fogyasztók tisztességtelen szerződési feltételekkel szembeni kollektív védelme érdekében tevékenykedő, és a 93/13/EGK irányelv (1) 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, és a polgári törvénykönyv 53a. cikkének (1) és (3) bekezdésében átültetett célkitűzés megvalósításában közreműködő jogi személyeknek, hogy az alperes fogyasztó beleegyezése nélkül új félként (beavatkozóként) kezdettől fogva részt vegyenek a bírósági eljárásban, és hatékonyan, a fogyasztó érdekében alkalmazzanak eljárási cselekményeket és védekezést annak érdekében, hogy a szóban forgó eljárásban védelmet nyújtsanak a tisztességtelen szerződési feltételek rendszeres alkalmazásával szemben, míg más esetekben a bírósági eljárásba az alperes támogatására beavatkozó újabb félnek (beavatkozó), akinek az eljárás tárgyának anyagi jogi (vagyoni) eldöntéséhez érdeke fűződik, a fogyasztóvédelmi szervezetektől eltérően egyáltalán nincs szüksége az általa támogatott alperes beleegyezésére ahhoz, hogy kezdettől fogva részt vegyen a bírósági eljárásban, és hatékonyan, az alperes érdekében alkalmazzon eljárási cselekményeket és védekezést?

2)

A Bíróság C-26/13. és C-96/14. sz. ügyekben hozott ítéletekben foglalt megállapításaira is figyelemmel úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt, „világosak és érthetőek” fogalmat, hogy egy szerződési feltétel akkor is minősülhet nem világos és érthető módon megfogalmazottnak – azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a feltétel tisztességtelen voltát a bíróság [hivatalból] vizsgálhatja –, ha maga az általa szabályozott jogintézmény (eszköz) összetett jogkövetkezményei az átlagfogyasztó számára nehezen előreláthatóak, értelmezéséhez pedig általában hivatásos jogi tanácsadásra van szükség, amelynek költségei nem állnak arányban a fogyasztó által a szerződés alapján kapott szolgáltatás értékével?

3)

Amennyiben egy bíróság gyorsított eljárás keretében, fizetési meghagyás útján, pusztán a felperes nyilatkozatai alapján határoz egy fogyasztóval kötött szerződésből származó, a fogyasztóval mint alperessel szemben érvényesített jogokról, és az eljárásban egyáltalán nem alkalmazza a polgári perrendtartás 172. cikkének a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelen szerződési feltételek fennállása esetén a fizetési meghagyás kibocsátását kizáró (9) bekezdését, ellentétes-e az uniós joggal az olyan tagállami szabályozás, amely – figyelemmel az ellentmondás benyújtásának rövid határidejére, és arra, hogy a fogyasztó esetleg tétlen, vagy ismeretlen helyen van – nem teszi lehetővé a 93/13/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, és a polgári törvénykönyv 53a. cikkének (1) és (2) bekezdésében átültetett célkitűzés megvalósítására képes és jogosult fogyasztóvédelmi szervezet számára, hogy a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás útján hatékonyan, a fogyasztó beleegyezése nélkül (a fogyasztó kifejezett tiltakozása hiányában) érvényesítse a fogyasztó védelmének egyetlen eszközét abban az esetben, ha a bíróság nem tartotta be a polgári perrendtartás 172. cikkének (9) bekezdése szerinti kötelezettséget?

4)

A második és a harmadik kérdésre adandó válasz szempontjából jelentőséggel bírhat-e az a körülmény, hogy a jogrend nem biztosítja a fogyasztónak a kötelező jogi segítségnyújtáshoz való jogot, és a témában való járatlansága jogi képviselő hiányában azzal a nem elhanyagolható kockázattal jár, hogy nem észleli a szerződési feltételek tisztességtelen voltát, és nem is oly módon jár el, amely lehetővé tenné, hogy támogatására egy a 93/13/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, és a polgári törvénykönyv 53a. cikkének (1) és (2) bekezdésében átültetett célkitűzés megvalósítására képes és jogosult fogyasztóvédelmi szervezet a bírósági eljárásba beavatkozzon?

5)

Ellentétes-e az uniós joggal és az ügy valamennyi körülményének figyelembe vételére vonatkozó, a 93/13/EGK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti követelménnyel a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló gyorsított eljárásra vonatkozóhoz (a szlovák polgári perrendtartás 172. cikkének (1) bekezdése) hasonló olyan szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy (1) az eladó vagy szolgáltató javára az ítélet hatályával elismerjék a pénzbeli teljesítésre való jogosultságot (2) gyorsított eljárás keretében, (3) a bírósági szerv alkalmazott ügyintézője előtt, (4) pusztán az eladó vagy szolgáltató nyilatkozatai alapján, (5) bizonyítás felvétele nélkül és olyan helyzetben, amelyben (6) a fogyasztónak nincs jogi képviselője, (7) és védelmét hatékonyan, beleegyezése nélkül nem vállalhatja el egy a 93/13/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, és a polgári törvénykönyv 53a. cikkének (1) és (2) bekezdésében átültetett célkitűzés megvalósítására képes és jogosult fogyasztóvédelmi szervezet?