A Törvényszék T-480/15. sz., Agria Polska és társai kontra Bizottság ügyben 2017. május 16-án hozott ítélete ellen az Agria Polska sp. z o.o., az Agria Chemicals Poland sp. z o.o., a Star Agro Analyse und Handels GmbH és az Agria Beteiligungsgesellschaft mbH által 2017. június 20-án benyújtott fellebbezés

(C-373/17. P. sz. ügy)

(2017/C 347/04)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Fellebbezők: Agria Polska sp. z o.o., Agria Chemicals Poland sp. z o.o., Star Agro Analyse und Handels GmbH, Agria Beteiligungsgesellschaft mbH (képviselők: P. Graczyk és W. Rocławski Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogalapjukkal a fellebbezők az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése második mondatával, a 773/2004/EK bizottsági rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és az 1/2003/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk megsértésére hivatkoznak, mivel a Törvényszék nem ismerte el, hogy a Bizottság az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikkbe ütköző jogsértés valószínűségének, a vizsgálat megindításához fűződő uniós érdek fennállásának és a szükséges bizonyítékok terjedelmének megítélésekor nyilvánvaló hibákat követett el.

E jogalap keretében a fellebbezők többek között a Törvényszék által elkövetett következő hibákra hivatkoznak: i. a Törvényszék a fellebbezők versenytársai fellépésének (a nemzeti hatóságoknak való bejelentések) egyidejűségét kizárólag az utóbbiak által előadott magyarázatokkal indokolta; ii. a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a fellebbezőkkel szemben hozott közigazgatási határozatok és szankciók nagy részét, amelyekre a versenytársak panaszai alapján került sor, hatályon kívül helyezték, illetve törölték; iii. a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a panaszokat részben nem a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak címezték, és csupán azt megállapította meg, hogy a jóhírnév sérelmével vagy a forgalmazott termékek eredeti állapotára gyakorolt negatív hatásokkal kapcsolatos kockázatokra figyelemmel jogszerű lehet a hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatása; iv. a Törvényszék helybenhagyta, hogy a Bizottság a vizsgálat megindításához fűződő uniós érdek hiányából indult ki, noha a fellebbezők panaszának tárgyát képező tevékenységek több tagállam területét és multinacionális vállalkozásokat érintettek; a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbezők által a nemzeti versenyhatósághoz benyújtott panasz megalapozta utóbbi kizárólagos hatáskörét; v. a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a szükséges bizonyítékok terjedelme és jelentős eszközök mozgósításának szükségessége a Bizottság hatásköre mellett szólt; vi. a Törvényszék megállapította, hogy az ügyben nem teljesülnek az ún. „eljárással való visszaélés” feltételei.

Második jogalapjukkal a fellebbezők az EUMSZ 105. cikkel, valamint az EUSZ 17. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk gyakorlati alkalmazására tekintettel az uniós jog hatékony érvényesülése elvének (effet utile) megsértésére és ezen elv téves értelmezésére hivatkoznak, mivel a Törvényszék i. figyelmen kívül hagyta a Bizottság által a verseny védelmének uniós rendszerében játszott szerepet, és megállapította, hogy a Bizottság nem köteles annak vizsgálatára, hogy a nemzeti hatóságok elegendő eszközzel rendelkeznek-e az 1/2003 rendeletből eredő kötelezettségek teljesítésére; ii. figyelmen kívül hagyta a fellebbezők azon érvelését, hogy a nemzeti bíróságokhoz nem lehet hatékony jogorvoslati eszközzel fordulni a versenyszabályok betartásának magánjogi kikényszerítése érdekében, mivel a lengyel jog nem rendelkezik megfelelő eljárásokról, és a lengyel jog szerinti elévülési idők már elteltek; iii. megállapította, hogy a fellebbezők nem bizonyították, hogy a lengyel versenyhatóságnak (a verseny- és fogyasztóvédelmi hatóság [UOKiK] elnöke) nem állt szándékában a jogsértések kivizsgálása és szankcionálása, noha nem volt vitatott, hogy az UOKiK elnöke az akkoriban előírt elévülési idők letelte miatt tagadta meg vizsgálat indítását.

Harmadik jogalapjukkal a fellebbezők a hatékony bírói jogvédelem elvének (EJEE 13. cikke), a hatékony jogorvoslathoz való jognak (az Alapjogi Charta 47. cikke), valamint a megfelelő ügyintézéshez való jognak (az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdése) megsértésére hivatkoznak, mivel a Törvényszék i. helybenhagyta a Bizottság határozatát, amelyben utóbbi anélkül utasította el a fellebbezők panaszát, hogy megvizsgálta volna, hogy történt-e jogsértés, noha a nemzeti hatóság korábban formai követelmények alapján utasította el vizsgálat indítását, és noha nem volt tényleges lehetőség a kártérítési követelések magánjogi érvényesítésére; ii. tévesen állapította meg, hogy nem került sor a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére, azzal az indokkal, hogy a fellebbezők megtámadhatták volna a Bizottság panaszt elutasító határozatát; iii. figyelmen kívül hagyta, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, a hatékony jogorvoslathoz való jog és a megfelelő ügyintézéshez való jog az észszerű időn belüli határozathozatalhoz való jogot is magában foglalja, amire a jelen ügyben nem került sor, mivel a Bizottság csak négy és fél évvel azután hozta meg az eljárás megindítását megtagadó határozatot, hogy a fellebbezők panasszal fordultak hozzá.