A Törvényszék (hatodik tanács) T-239/15. sz., Cryo-Save AG kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2017. március 23-án hozott ítélete ellen a Cryo-Save AG által 2017. május 31-én benyújtott fellebbezés

(C-327/17. P. sz. ügy)

(2017/C 330/03)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Cryo-Save AG (képviselő: C. Onken ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), MedSkin Solutions Dr. Suwelack AG

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező egyetlen jogalapot terjeszt elő, amely a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (1) 64. cikke (1) bekezdésének, továbbá a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (2) 50. szabálya (1) bekezdése, a 207/2009 rendelet 56. cikke (2) bekezdése, a 2868/95 rendelet 37. és 39. szabálya, és a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdése egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek megsértésére vonatkozik. A jogsértést azzal indokolja, hogy a Törvényszék a felperes, a jelenlegi fellebbező, első jogalapját elfogadhatatlannak nyilvánította.

Az első jogalapjával a felperes, a jelenlegi fellebbező, az európai uniós védjegye megszűnésének megállapítására irányuló kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozott. Indokolásként kifejtette, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikkének (2) bekezdésével és a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv) alpontjával szembeni kérelem nem volt kellően megalapozott.

A Törvényszék kimondta, hogy a felperes, a jelenlegi fellebbező, első jogalapja elfogadhatatlan, mivel a felperes, aki a fellebbezési tanács előtti eljárásban fellebbezőként vett részt, nem hivatkozott a 207/2009 rendelet 56. cikke (2) bekezdése és a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontja iv) alpontja egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései alaki követelményeinek megsértésére, a fellebbezés vizsgálata a tényleges használat vizsgálatára korlátozódott, ezért a fellebbezési tanács a megszűnés megállapítására irányuló kérelem szabályszerűségét nem volt köteles megvizsgálni. A fellebbező szerint az a tény, hogy a Törvényszék ebben a szemléletben végezte el az első jogalap vizsgálatát, a fellebbezési tanács elé terjesztett ténybeli és jogi háttér kibővítésével egyenértékű.

A felperes, a jelenlegi fellebbező, ezzel szemben azt az érvet hozza fel, hogy a megszűnés megállapítására irányuló kérelem elfogadhatósága az érdemi határozat előfeltételének minősül, amely előfeltételt az alperesnek az eljárás valamennyi szakaszában hivatalból kell vizsgálnia (a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének első mondata, a 2868/95 rendelet 39. szabályának (1) bekezdése, 40. szabálya (1) bekezdésének második mondata, a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése, a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdése). Nem arról van tehát szó, hogy a felperes, a jelenlegi fellebbező, a fellebbezési tanács előtt kifejezetten felvetette-e a megszűnés megállapítására irányuló kérelem elfogadhatóságának kérdését.

Ezenkívül a törlési osztály a felperes megszűnés megállapítására irányuló kérelmének elfogadhatóságát hivatalból megvizsgálta, és azt állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (2) bekezdésének és a 2868/95 rendelet 37. szabályának előfeltételei teljesültek. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatában elismert funkcionális folyamatosság alapelve megköveteli a törlési osztály határozatának teljes körű felülvizsgálatát, beleértve a megszűnés megállapítására irányuló kérelem elfogadhatóságának fellebbezési tanács általi megítélését is. A felperes az álláspontja alátámasztására a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából többek között a következő ügyekre hivatkozik: 2003. szeptember 9-i T-308/01, KLEENCARE ítélet (3), 24–26., 28., 29. és 32. pont; 2005. február 1-jei T-57/03, HOOLIGAN ítélet (4), 22. és 25. pont.

Végül a felperes, a jelenlegi fellebbező, a megszűnés megállapítására irányuló kérelem elfogadhatóságát, jóllehet más szavakkal, mind a törlési osztály, mind a fellebbezési tanács előtti eljárásban ténylegesen kifogásolta.

A három fent említett ok miatt a megszűnés megállapítására irányuló kérelem elfogadhatóságának kérdése részét képezte a fellebbezési tanács előtti eljárás ténybeli és jogi hátterének. A megszűnés megállapítására irányuló kérelem elfogadhatóságának Törvényszék általi vizsgálata ezen nem lépett túl. A megszűnés megállapítására irányuló kérelemmel szembeni elfogadhatatlansági kifogás ebből a szempontból különbözik a további megszűnési vagy törlési okok előterjesztésétől, illetőleg valamely korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó bizonyíték késedelmes megkövetelésétől.

(1)  HL L 78., 1. o.

(2)  HL L 303., 1. o.

(3)  ECLI:EU:T:2003:241.

(4)  ECLI:EU:T:2005:29.