2017. április 5-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Magyarország

(C-171/17. sz. ügy)

(2017/C 231/07)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: Bottka V. és H. Tserepa-Lacombe, meghatalmazottak)

Alperes: Magyarország

Kereseti kérelmek

A Bizottság arra kéri a Bíróságot, hogy

Jogalapok és fontosabb érvek

A nemzeti mobilfizetési rendszerről szóló, 2011. április 1-jei CC. törvény (a továbbiakban: „Törvény”) 2013. április 1-jei hatállyal [de kötelező jelleggel csak 2014. július 2.-től] megváltoztatta a mobilfizetési szolgáltatások jogi keretét. A Törvény a következő területeken határoz meg központosított mobil értékesítésű szolgáltatásokat: a) parkolási közszolgáltatás; b) közút közlekedési célú rendelkezésre bocsátása; c) állami vállalat által biztosított személyszállítás; d) állami szervezet által nyújtott egyéb szolgáltatás. Ezek közül, a gyakorlatban eddig csupán a parkolási közszolgáltatás területén és a közút közlekedési célú rendelkezésre bocsátása területén (e-matrica és HU-GO) valósult meg a mobilfizetés lehetősége Magyarországon. Ennek ellenére, jelen eljárás mind a négy törvény által szabályozott területre vonatkozik.

A Bizottság álláspontja szerint, a parkolási közszolgáltatás tekintetében, a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. lényegében ugyanazt a tevékenységet folytatja, mint a korábbi rendszerben a mobilfizetési szolgáltatók, de azzal a különbséggel, hogy kizárólagos jogot élvez a parkolási üzemeltetőkkel való szerződéskötésre és a díjai szabályozottak. Ugyanez érvényes a közút közlekedési célú rendelkezésre bocsátása terén is, mert a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. az egyetlen szolgáltató, amely szerződéses kapcsolatban áll a közszolgáltatás nyújtójával és közvetlenül értékesítheti az úthasználati jogosultságot. Ennek eredményeképpen mindkét területen a többi mobilfizetési szolgáltató és mobil rádiótelefon szolgáltató csak viszonteladóként tevékenykedhet.

Tehát a nemzeti mobilfizetési rendszer bevezetése és a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. részére biztosított kizárólagos jogok megakadályozzák a nagykereskedői mobilfizetési piacra (tehát a parkolási vagy egyéb közszolgáltatás nyújtójával való szerződéses kapcsolat révén más viszonteladó mobilfizetési szolgáltatók felé nyújtott szolgáltatás piacára) történő belépést (mind a magyarországi, mind a külföldi vállalkozások számára), amely korábban nyitva állt a verseny előtt. Tehát, a Bizottság véleménye szerint, a nemzeti mobilfizetési rendszerre vonatkozó szabályok összességükben hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, és sértik a letelepedés szabadságát (a 2006/123/EK irányelv 15. cikkének és az EUM-Szerződés 49. cikkének megsértése). Ugyanakkor ezek a szabályok sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságát is (a 2006/123/EK irányelv 16. cikkének és az EUM-Szerződés 56. cikkének megsértése), mivel a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. részére biztosított kizárólagos jogok korlátozzák a határon átnyúló szolgáltatás nyújtását. Az egyéb központosított mobil értékesítésű szolgáltatásoknál, ahol a mobilfizetés lehetősége még nem valósult meg Magyarországon, a Törvény ugyanilyen kizárólagos jogot ír elő a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. részére, és ez a jogi elemzés ugyanúgy helytálló.

A letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága, az EUM-Szerződés és a 2006/123/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, csak akkor korlátozható, amennyiben az megkülönböztetés nélkül és közérdekből történik, valamint megfelel a szükségesség és arányosság követelményeinek is. A Bizottság véleménye szerint, a Magyarország által felhozott érvek nem alkalmasak a Törvény által bevezetett korlátozások indokolására, mivel nem felelnek meg a szükségesség és arányosság követelményeinek

(1)  A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 36. o.)