25.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/2

1)

Csak akkor van-e szökésben a menedékkérő a 604/2013/EU rendelet (1) 29. cikke (2) bekezdésének második mondata szerinti értelemben, ha célzottan és tudatosan elrejtőzik az átadás lebonyolítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságok elől az átadás meghiúsítása, illetve megnehezítése érdekében, vagy elegendő, ha hosszabb időn keresztül nem tartózkodik a számára kijelölt lakóhelyen, nem tájékoztatja a hatóságot tartózkodási helyéről, és ezért nem bonyolítható le a tervezett átadás?

Hivatkozhat-e az érintett személy a rendelkezés helyes alkalmazására, és hivatkozhat-e egy eljárásban az átadásra vonatkozó határozattal szemben arra, hogy mivel nem volt szökésben, lejárt a hat hónapos átadási határidő?

2)

Meghosszabbodik-e a 604/2013/EU rendelet 29. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti határidő kizárólag annak révén, hogy az átadó tagállam még a határidő lejárta előtt arról tájékoztatja a felelős tagállamot, hogy az érintett személy szökésben van, és ezzel egyidejűleg konkrét határidőt jelöl meg az átadás lebonyolítására, amely nem haladhatja meg a 18 hónapot, vagy csak úgy lehetséges a meghosszabbítás, hogy az érintett tagállamok közösen határozzák meg a meghosszabbított határidőt?

3)

Jogellenes-e a menedékkérő felelős tagállamnak történő átadása, ha a nemzetközi védelmi jogállás megadása esetén az ebben az esetben előrelátható életkörülményekre tekintettel komoly kockázata állna fenn a felelős tagállamban annak, hogy a menedékkérő az Alapjogi Charta 4. cikke szerinti bánásmódnak lesz kitéve?

Az uniós jog alkalmazási körébe tartozik-e még ez a kérdés?

Milyen uniós jogi követelmények alapján értékelendők a nemzetközi védelemre jogosultként elismert személy életkörülményei?