–

a slewo – schlafen leben wohnen GmbH képviseletében F. Buchmann Rechtsanwalt,

–

S. Ledowski képviseletében H. G. Klink Rechtsanwalt,

–

a belga kormány képviseletében P. Cottin és J. Van Holm, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Garofoli avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Kellerbauer és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.) 6. cikke (1) bekezdése k) pontjának, valamint 16. cikke e) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a slewo – schlafen leben Wohnen GmbH (a továbbiakban: slewo) és S. Ledowski között, ez utóbbinak a slewo honlapján vásárolt matraccal kapcsolatos elállási joga gyakorlásának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2011/83 irányelv (3), (4), (7), (34), (37), (47) és (49) preambulumbekezdése szerint:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

4

Ezen irányelvnek „Az irányelv tárgya” című 1. cikke ekképpen rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy közelíti a fogyasztók és kereskedők között kötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait.”

5

Ezen irányelv „Tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A fogyasztót a távollevők között […] kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről:

[…]

[…]”

6

Ugyanezen irányelv „Elállási jog” című 9. cikke az (1) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

„Azon esetet kivéve, amikor a 16. cikkben említett kivételek alkalmazandók, a fogyasztó 14 napon belül indoklás nélkül elállhat a távollevők között […] kötött szerződéstől, anélkül, hogy a 13. cikk (2) bekezdésében és a 14. cikkben előírtakon kívül más költség terhelné.”

7

A 2011/83 irányelvnek „Az elállás joghatásai” című 12. cikke értelmében:

„Az elállási jog gyakorlása megszünteti a felek kötelezettségeit:

[…]”

8

Ezen irányelvnek „A kereskedő kötelezettségei elállás esetén” című 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A kereskedő késedelem nélkül, de minden esetben legkésőbb attól a naptól számított 14 napon belül visszatéríti a fogyasztó által megfizetett teljes összeget, beleértve adott esetben a szállítás költségeit is, amikor a 11. cikknek megfelelően értesül a fogyasztó azon döntéséről, hogy eláll a szerződéstől. […]”

9

Az említett irányelvnek „A fogyasztó kötelezettségei elállás esetén” című 14. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„A fogyasztó csak az áruk jellegének, tulajdonságainak és működésének megállapításához szükséges kezelésből adódó értékcsökkenést meghaladó értékcsökkenésért felel. […]”

10

Ugyanezen irányelvnek „Az elállási jog alóli kivételek” címet viselő 16. cikke a következőképpen fogalmaz:

„A távollevők között […] kötött szerződések esetében a tagállamok nem írják elő a 9–15. cikkben megállapított elállási jogot az alábbiakra vonatkozóan:

[…]

[…]”

11

A slewo egy online kereskedő, amely egyebek mellett matracokat forgalmaz.

12

2014. november 25‑én S. Ledowski a slewo honlapján keresztül 1094,52 euró vételáron rendelt magáncélra egy matracot. A slewo által kiállított számlán feltüntetett általános szerződési feltételek tartalmaztak egyebek mellett egy „elállási jogról szóló tájékoztatót”, amelyben a következő szerepel: „Az áruk visszaküldésének költségeit mi viseljük. […] Elállási joga megszűnik az alábbi esetekben: olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza.”

13

A S. Ledowski által rendelt matracot a szállítás során védőfóliával látták el, amelyet S. Ledowski később eltávolított.

14

S. Ledowski a 2014. december 9‑i levelében arról tájékoztatta a slewót, hogy vissza kívánja küldeni a szóban forgó matracot, és kérte, hogy gondoskodjanak annak elszállításáról.

15

Mivel a slewo nem szervezte meg e szállítást, S. Ledowski saját maga vállalta e visszaszállítás költségeit, melyek 95,59 eurót tettek ki.

16

S. Ledowski keresetet nyújtott be az Amtsgericht Mainzhoz (mainzi helyi bíróság, Németország) a vételár és a szállítási költség – összesen 1190,11 euró – kamatokkal növelt összegének, valamint az ügyvédi költségeknek a slewo általi megtérítése iránt.

17

2015. november 26‑i ítéletében az Amtsgericht Mainz (mainzi helyi bíróság) helyt adott e kérelemnek.

18

2016. augusztus 10‑i ítéletében a Landgericht Mainz (mainzi regionális bíróság, Németország) fellebbezés keretében helybenhagyta ezen ítéletet.

19

E körülmények között a slewo felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő Bundesgerichtshofnál (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország).

20

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja csak akkor zárja ki az elállási jogot, ha az áru értékesíthetősége egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás felbontását követően véglegesen megszűnik, mint bizonyos kozmetikumok és higiéniai termékek, például a fogkefék esetében.

21

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az uniós jog által biztosított jogtól – mint amilyen például az alapeljárás tárgyát képező elállási jog – eltérő rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni.

22

A fogyasztó által a csomagolás felbontását követően visszaküldött matrac értékesíthetősége viszont, szemben a szűk értelemben vett higiéniai termékekkel, nem szűnik meg véglegesen. Ez a megállapítás különösen a matracok szállodaipari használatából, a használt matracok elsősorban internetes piacából és a használt matracok tisztításának lehetőségéből következik.

23

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint, amennyiben a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő, egészségvédelmi vagy higiéniai okokból vissza nem küldhető áruk körébe tartoznak az olyan áruk, amelyek a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhetnek az emberi testtel, de a kereskedő megfelelő tisztítási intézkedései révén újból értékesíthetővé tehetők, annyiban felmerül a kérdés, hogy milyen csomagolási feltételeknek kell az ilyen áruknak megfelelniük, és világosan ki kell‑e derülnie a konkrét körülményekből, egyebek mellett a „lezárt” szó csomagoláson történő feltüntetéséből, hogy nem a szállításhoz szükséges egyszerű csomagolásról van szó, hanem az áru csomagolásának egészségvédelmi vagy higiéniai okokból történő lezárásáról.

24

Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének k) pontja nem kellően egyértelmű a kereskedő által a fogyasztónak azelőtt nyújtandó tájékoztatás terjedelmét illetően, hogy a fogyasztót a távollevők között kötött szerződés kötné, azon körülmények tekintetében, amelyek fennállása esetén a fogyasztó elveszíti elállási jogát ezen irányelv 16. cikkének e) pontja értelmében.

25

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalma alá tartozik e rendelkezés értelmében az olyan áru, mint a matrac, melynek a védőfóliáját a fogyasztó a szállítást követően eltávolította.

27

Előzetesen emlékeztetni kell arra először is, hogy a 2011/83 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően, azon esetet kivéve, amikor a 16. cikkben említett kivételek alkalmazandók, a fogyasztó tizennégy napon belül elállhat a távollevők között kötött szerződéstől, anélkül hogy döntését indokolnia kellene.

28

Másodszor, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 12. cikkének a) pontjából kitűnik, hogy az elállási jog gyakorlása megszünteti a felek kötelezettségeit a távollevők között kötött szerződés teljesítésére vonatkozóan.

29

Az említett irányelv 16. cikkének e) pontja rendelkezik az elállási jog alóli kivételről a távollevők között kötött szerződések tekintetében az olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza.

30

E rendelkezés szövege ugyanakkor nem nyújt olyan támpontot az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalmának pontos terjedelmét illetően, amely alapján bizonyossággal meg lehetne határozni, hogy mely árukat foglalja e fogalom magában, és a jelen esetben, hogy egy olyan áru, mint a matrac, melynek a védőfóliáját a szállítást követően eltávolították, e fogalom hatálya alá tartozik‑e.

31

Ennélfogva a 2011/83 irányelv 16. cikke e) pontjának értelmezése során nemcsak e rendelkezés fogalmaira kell tekintettel lenni, hanem a szövegkörnyezetre és azon szabályozás célkitűzéseire is, amelynek e rendelkezés részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑iVerbraucherzentrale Berlin ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 27. pont; 2018. szeptember 13‑iStarman ítélet, C‑332/17, EU:C:2018:721, 23. pont).

32

E tekintetben, amint az a 2011/83 irányelv (3), (4) és (7) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkéből kitűnik, ezen irányelv célja a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése. Ezenfelül az Európai Unió politikáiban az EUMSZ 169. cikk, valamint az Európai Unió alapjogi chartájának 38. cikke is rögzíti a fogyasztók védelmét, akik a kereskedőhöz képest hátrányos helyzetben vannak, mivel szerződéses partnerével szemben kevésbé tájékozott, gazdaságilag gyengébb és jogilag kevésbé jártas (lásd ebben az értelemben: 2017. március 2‑iZentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main, C‑568/15, EU:C:2017:154, 28. pont; 2018. október 4‑iKamenova ítélet, C‑105/17, EU:C:2018:808, 34. pont; 2019. január 23‑iWalbusch Walter Busch, C‑430/17, EU:C:2019:47, 34. pont).

33

Az elállási jog célja a fogyasztó védelme a távollevők között végbemenő adásvétel sajátos esetében, amikor a szerződés megkötése előtt a fogyasztónak nincs lehetősége arra, hogy ténylegesen megtekintse az árut vagy megismerje a szolgáltatás jellemzőit. E jog tehát a távollevők között kötött szerződésből eredő, a fogyasztóra nézve hátrányos helyzetet egyenlíti ki, megfelelő gondolkodási időt biztosítva számára, mialatt lehetősége van a megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálására és kipróbálására (2019. január 23‑iWalbusch Walter Busch, C‑430/17, EU:C:2019:47, 45. pont).

34

E tekintetben a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját, amely az elállási jog alóli kivételnek minősül, mint az uniós jog olyan rendelkezését, amely a védelem céljából biztosított jogokat korlátozza, megszorítóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 10‑iKušionová ítélet, C‑34/13, EU:C:2014:2189, 77. pont).

35

Az első kérdésre e megfontolások fényében kell válaszolni.

36

E tekintetben a 2011/83 irányelv (49) preambulumbekezdése kimondja, hogy az elállási jog alóli kivételek meghatározott áruk jellegével indokolhatók.

37

Következésképpen ezen irányelv 16. cikke e) pontjának kontextusában az árunak a jellege indokolhatja a csomagolásának egészségvédelmi vagy higiéniai okokból történő lezárását, és az ilyen csomagolás felbontása megfosztja a benne található árut az egészségvédelmi vagy higiéniai garanciáitól.

38

Miután a fogyasztó felbontja a csomagolását, és mivel ezzel megfosztja az árut az egészségvédelmi vagy higiéniai garanciáitól, fennáll a kockázata, hogy ezen áru nem képezheti már harmadik fél általi új használat tárgyát, és így nem tehető a kereskedő által újból értékesíthetővé.

39

E körülmények a fogyasztó azon jogának elismerése, hogy az elállási joga gyakorlásaként az ilyen, felbontott csomagolású árut visszaküldhesse a kereskedőnek, ellentétes lenne az uniós jogalkotónak a 2011/83 irányelv (4) preambulumbekezdésében megfogalmazott szándékával, amely szerint ezen irányelv arra irányul, hogy megteremtse a megfelelő egyensúlyt a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége között.

40

Következésképpen meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 33. pontjában rámutatott – a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontja szerinti elállási jogot csak akkor kell kizárni, ha az áru értékesíthetősége egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolásának felbontását követően véglegesen megszűnik, mivel az érintett áru jellege lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenne a kereskedő számára az áru újbóli értékesíthetővé tételére irányuló intézkedések hozatalát, anélkül hogy e követelmények valamelyikét sértené.

41

Ennélfogva a jelen esetben az alapügyben szóban forgóhoz hasonló matrac, amelynek védőfóliáját a fogyasztó a szállítást követően eltávolította, nem tartozhat a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontjában megállapított, elállási jog alóli kivételek közé.

42

Egyfelől ugyanis az ilyen matrac, az esetleges használat ellenére, nem válik csupán ezen okból véglegesen alkalmatlanná arra, hogy harmadik fél általi új használat vagy újbóli értékesítés tárgyát képezze. E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy egy és ugyanazon matracot használnak a szállodák egymást követő vendégei, hogy létezik használtmatrac‑piac, valamint hogy a használt matracok képezhetik mélytisztítás tárgyát.

43

Másfelől az elállás jogát illetően a matrac egy ruházati termékhez hasonlítható.

44

E tekintetben, amint a 2011/83 irányelv (37) és (47) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós jogalkotó szándéka annak lehetővé tételére irányult, hogy távértékesítés esetén egy ruházati termék vásárlója „az áru jellegének, tulajdonságainak és működésének meghatározásához” kipróbálhassa azt, és adott esetben e kipróbálást követően gyakorolhassa az elállási jogát az áru kereskedőnek történő visszaküldésével.

45

Márpedig vitathatatlan, hogy számos ruházati termék a rendeltetésszerű használat során közvetlenül érintkezhet az emberi testtel, amint az nem zárható ki a matracok esetében sem, kivéve ha ezen érintkezés elkerülését célzó, különleges védőcsomagolásra vonatkozó követelményeknek vannak alávetve.

46

Az áruk e két kategóriája, azaz a ruházati termékek és a matracok, összehasonlíthatóak, amint azt a főtanácsnok indítványának 34. pontjában megjegyezte, amennyiben még a testtel való közvetlen érintkezéssel járó, esetleges felpróbálást követően is feltételezhető, hogy a kereskedő ezeket a fogyasztó általi visszaküldést követően – valamiféle kezelés, például tisztítás vagy fertőtlenítés után – egy harmadik fél általi újbóli használatra, és ebből következő újbóli értékesítésre alkalmassá képes tenni, az egészség vagy a higiénia követelményeinek megsértése nélkül.

47

Ez nem változtat azon, hogy a 2011/83 irányelv (47) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően, a fogyasztó felelősséggel tartozik az áru minden olyan értékcsökkenéséért, amely az árunak a jellege, tulajdonságai és működése megállapításához szükségestől eltérő kezelés miatt következett be, anélkül azonban hogy elvesztené az elállási jogát (lásd analógia útján: 2009. szeptember 3‑iMessner ítélet, C‑489/07, EU:C:2009:502, 29. pont).

48

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/83 irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalma alá e rendelkezés értelmében az olyan áru, mint a matrac, amelynek a védőfóliáját a fogyasztó a szállítást követően eltávolította.

49

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik az „olyan lezárt csomagolású áruk […], amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza” fogalma alá e rendelkezés értelmében az olyan áru, mint a matrac, amelynek a védőfóliáját a fogyasztó a szállítást követően eltávolította.