–

E. G. képviseletében D. Bulog odvetnica,

–

a szlovén kormány képviseletében J. Morela višja državna odvetnica,

–

a holland kormány képviseletében P. Huurnink és K. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Condou‑Durande és M. Žebre, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) 46. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az E. G. afgán állampolgár és a Republika Slovenija (Szlovén Köztársaság), képviseli a Ministrstvo za notranje zadeve (belügyminisztérium), között az E. G. által a menekültkénti elismerése iránt benyújtott kérelemnek a belügyminisztérium általi elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítés: HL 2017. L 167., 58. o.) (8), (9) és (39) preambulumbekezdése szerint:

[…]

4

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének d)–g) pontja így rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

5

Az említett irányelvnek a „Kedvezőbb elbírálás elve” című 3. cikke kimondja:

„A tagállamok kedvezőbb szabályokat vezethetnek be, illetve tarthatnak fenn annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek, illetve kiegészítő védelemre jogosult személynek; valamint úgyszintén a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására is, amennyiben e vonatkozó szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel.”

6

Ugyanezen irányelv 11. cikke felsorolja azon eseteket, amikor a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy a továbbiakban már nem minősül menekültnek. E cikk (1) bekezdésének e) pontja úgy rendelkezik, hogy ez az eset áll fenn, amennyiben megszűnnek azon körülmények, amelyek kapcsán a szóban forgó személyt menekültként ismerték el, az állampolgársága szerinti ország védelmének igénybevételét a továbbiakban már nem utasíthatja el.

7

A 2011/95 irányelv 12. cikke megállapítja a menekült jogállás kizárására vonatkozó szabályokat.

8

Ezen irányelv 14. cikke tartalmazza a menekült jogállás visszavonására, megszüntetésére és megújításának megtagadására vonatkozó szabályokat.

9

Az említett irányelv „Megszűnés” című 16. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A harmadik ország állampolgárának, illetve a hontalan személynek a kiegészítő védelemre való jogosultsága megszűnik, amennyiben a kiegészítő védelem elismeréséhez vezető körülmények megszűntek, vagy olyan mértékben változtak meg, hogy az említett védelem már nem szükséges.”

10

Ugyanezen irányelv 17. cikke megállapítja az azon esetekre vonatkozó szabályokat, amennyiben a kiegészítő védelmi jogállás elismerése kizárt.

11

A 2011/95 irányelv 19. cikke tartalmazza a kiegészítő védelmi jogállás visszavonására, megszüntetésére és megújításának megtagadására vonatkozó szabályokat.

12

A 2011/95 irányelvnek „A nemzetközi védelem tartalmáról” szóló VII. fejezetében szereplő 20. cikke értelmében:

„(1)   E fejezet rendelkezései nem sértik a [Genfi Egyezményben] megállapított jogokat.

(2)   Eltérő rendelkezés hiányában e fejezetet mind a menekültek, mind pedig a kiegészítő védelemre jogosult személyek vonatkozásában alkalmazni kell.

(3)   A tagállamok e fejezet rendelkezéseinek végrehajtása során figyelembe veszik a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek, mint például kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, […] sajátos helyzetét.

[…]

(5)   E fejezet kiskorúakat érintő rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak mindenek előtt a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartaniuk.”

13

Ezen irányelv 21. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét.

(2)   Amennyiben azt az (1) bekezdésben említett nemzetközi kötelezettségek nem tiltják, úgy a tagállamok – a menekültként való hivatalos elismerés tényétől függetlenül – visszaküldhetik a menekültet, ha:

(3)   A tagállamok visszavonhatják, illetve megszüntethetik a (2) bekezdés hatálya alá tartozó menekült tartózkodási engedélyét, illetve megtagadhatják annak megújítását vagy megadását.”

14

A 2011/95 irányelvnek a „Tartózkodási engedély” című 24. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok közvetlenül a nemzetközi védelem megadását követően és a 21. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, legalább három évig érvényes és megújítható tartózkodási engedélyt állítanak ki a menekült jogállású személyek számára, kivéve, ha ennek kényszerítő nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak.

[…]

(2)   A tagállamok a nemzetközi védelem magadását követően a lehető leghamarabb a kiegészítő védelemben részesített személyek és családtagjaik számára megújítható tartózkodási engedélyt állítanak ki legalább egyéves, illetve megújítás esetén legalább kétéves érvényességi idővel, kivéve, amennyiben ennek kényszerítő nemzetbiztonsági vagy közrendi okok ellentmondanak.”

15

A 2013/32 irányelv 1. cikkéből következik, hogy ezen irányelv célja a 2011/95 irányelv szerinti nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások megállapítása.

16

Az 2013/32 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„A nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásakor az eljáró hatóság először meghatározza, hogy a kérelmezők menekültnek minősülnek‑e, és amennyiben nem, meghatározza, hogy jogosultak‑e kiegészítő védelemre.”

17

Ezen irányelvnek „A hatékony jogorvoslathoz való jog” című 46. cikke, amely az irányelv „Fellebbezési eljárások [helyesen: Jogorvoslati eljárások]” című V. fejezetének egyetlen rendelkezése, ekként rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják a kérelmezők részére a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az alábbiakkal szemben:

[…]

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság által kiegészítő védelemre jogosultként elismert személyeknek joguk van az (1) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz a menekült jogállás tekintetében kérelmüket megalapozatlannak ítélő határozattal szemben.

Az (1) bekezdés c) pontjának sérelme nélkül, amennyiben a valamely tagállam által nyújtott kiegészítő védelmi jogállás ugyanazon jogokkal és kedvezményekkel jár, mint az uniós és nemzeti jog szerinti menekült státusz, az adott tagállamnak lehetősége van arra, hogy elfogadhatatlannak minősítse a menekült jogállás tekintetében a kérelmet megalapozatlannak ítélő határozat elleni fellebbezést azon az alapon, hogy a kérelmezőnek nem fűződik kellő érdeke az eljárás folytatásához.

[…]”

18

A Zakon o Mednarodni zaščiti (a nemzetközi védelemről szóló törvény, Uradni list RS, 16/17. szám, a továbbiakban: ZMZ‑1) 20. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Szlovéniában a »nemzetközi védelem« alatt a menekült jogállást és a kiegészítő védelmi jogállást kell érteni.

(2)   A menekült jogállás olyan harmadik országbeli állampolgár számára ismerhető el, aki egy adott fajhoz vagy etnikai csoporthoz való tartozása, illetve vallási meggyőződése, állampolgársága vagy egy adott társadalmi csoporthoz való tartozása, illetve politikai meggyőződése miatti üldöztetésétől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és aki az üldöztetéstől való félelme miatt nem tudja vagy nem kívánja ezen ország védelmét igénybe venni, vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országon kívül tartózkodó, olyan hontalan személy számára ismerhető el, aki megalapozott félelme miatt nem tud vagy nem akar visszatérni ezen országba, ha nem áll fenn a jelen törvény 31. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizáró ok.

(3)   A kiegészítő védelmi jogállás a menekült jogállás elismeréséhez szükséges feltételeket nem teljesítő, harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy javára akkor ismerhető el, ha megalapozott okból azt kell feltételezni, hogy az érintett személy a származási országába vagy utolsó tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén a jelen törvény 28. cikkének rendelkezése szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve és nem áll fenn a jelen törvény 31. cikkének (2) bekezdésében foglalt kizáró ok.”

19

A ZMZ‑1 66. cikkének (1) bekezdése, amely a nemzetközi védelem meghosszabbítására vonatkozó eljárást szabályozza, a következőképpen rendelkezik:

„A minisztérium a kiegészítő védelemben részesülő személyeket e védelem lejárta előtt 60 nappal írásban értesíti a kiegészítő védelem meghosszabbításának feltételeiről, a meghosszabbítás iránti kérelem hiányának következményeiről és az eljárás újrakezdése iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről. Az említett tájékoztatás tartalmazza azon formanyomtatványt is, amellyel a kiegészítő védelemben részesülő személy kérheti a kiegészítő védelem meghosszabbítását Szlovéniában.”

20

A ZMZ‑1‑nek a nemzetközi védelem megszűnésének okait megállapító 67. cikke az (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A személy menekült jogállása megszűnik, ha:

(2)   A kiegészítő védelmi jogállás megszűnik, ha a jogállás elismerésének alapját képező feltételek megszűnnek, vagy olyan módon változnak meg, hogy ez a kiegészítő oltalmat a továbbiakban szükségtelenné teszi.”

21

A ZMZ‑1 90. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Az a személy, aki nemzetközi védelemben részesül, jogosult:

22

A ZMZ‑1 92. cikke szerint:

„(1)   A Szlovéniában menekült jogállást elismerő határozat e személyek vonatkozásában a közlés napjától határozatlan időtartamra szóló tartózkodási engedélyként is szolgál Szlovénia területén.

(2)   A Szlovéniában a kiegészítő védelmi jogállást elismerő vagy meghosszabbító határozat e személyek vonatkozásában a közlés napjától a védelem teljes időtartama alatt határozott időtartamra szóló tartózkodási engedélyként is szolgál Szlovénia területén.

(3)   A jelen cikk (1) és (2) bekezdése szerinti tartózkodási engedélyt a miniszter a külföldiek Szlovénia területére való belépéséről, az onnan való kilépéséről és Szlovénia területén való tartózkodásáról szóló törvényben előírt formában állítja ki.”

23

A saját állítása szerint 2001. december 31‑én született E. G. 2015. december 9‑én lépte át a szlovén határt, azt követően, hogy Iránból – ahol körülbelül egyéves kora óta élt szüleivel – Törökországon, Görögországon, Szerbián és Horvátországon keresztül egyedül vagy unokatestvérével utazott gyalog, tehergépkocsin és vonaton.

24

A kiskorúak koperi (Szlovénia) sürgősségi befogadó központjában való elhelyezését követően E. G. nemzetközi védelem elismerését kérte a belügyminisztériumtól 2015. december 11‑én.

25

2016. február 9‑i határozatával e minisztérium – azt követően, hogy E. G.‑t személyes meghallgatásra idézte, amelyre 2016. január 22‑én került sor – úgy ítélte meg, hogy E. G. nem teljesíti a menekültkénti elismerés feltételeit, viszont nagykorúsága eléréséig, vagyis 2019. december 31‑i kiegészítő védelemben részesíthető.

26

E. G. e határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, amely kérelemnek az Upravno sodišče (közigazgatási bíróság, Szlovénia) 2016. április 26‑i és 2016. szeptember 7‑i ítéletében helyt adott. Az utóbbi ítélet hatályon kívül helyezte az említett határozatot, és visszautalta az ügyet a belügyminisztériumhoz.

27

2017. február 21‑én e minisztérium a 2016. február 9‑i határozattal megegyező tartalmú, új határozatot hozott.

28

E határozat különösen azon az indokon alapult, amely szerint, ha E. G.‑t visszaküldenék Afganisztánba, családi támogatást nélkülözve magára lenne hagyva, és kiskorúként könnyen fizikai erőszak, emberkereskedelem, szexuális visszaélés vagy embertelen és veszélyes körülmények közötti munkavégzés célpontjává válna, következésképpen az embertelen vagy megalázó bánásmód elszenvedésének súlyos veszélye állna fenn.

29

Miután az e határozat elleni felülvizsgálati kérelmet az Upravno sodišče (közigazgatási bíróság) 2017. május 10‑i határozatával elutasította, E. G. a kérdést előterjesztő bíróság, a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság, Szlovénia) előtt közigazgatási jogorvoslati kérelmet terjesztett elő ezen ítélettel szemben, és vitatja a menekült jogállás elismerése iránti kérelmének elutasítását.

30

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy keresetének alátámasztása érdekében E. G. különösen arra hivatkozik, hogy szeretne beilleszkedni Szlovéniában, meg szeretné tanulni a szlovén nyelvet, és e tagállamban szeretné befejezni a tanulmányait, ehhez azonban az szükséges, hogy elismerjék számára a menekült jogállást, mivel a kiegészítő védelmi jogállással szemben kizárólag e jogállás nyújt kellő biztonságot, az előbbi ugyanis a nagykorúság elérésekor, 2019. december 31‑én megszűnik.

31

E bíróság megítélése szerint – a két nemzetközi védelmi jogállás által a szlovén jogban, a ZMZ‑1 90. cikke (1) bekezdésének megfelelően biztosított jogok azonosságát figyelembe véve – az a kérdés merül fel, hogy mind a szlovén jog, mind pedig az uniós jog, különösen a 2013/32 irányelv 46. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadhatatlan‑e azon kérelmezőnek az eljárás folytatásához fűződő kellő érdekének hiánya miatt a menekültkénti elismerés iránti kérelmet elutasító, vitatott határozattal szemben benyújtott kereset, aki számára kiegészítő védelmi jogállást ismertek el.

32

A bíróság szerint ezzel összefüggésben az a kérdés merül fel, hogy a kérelmező kellő érdekének elismeréséhez kell‑e azt értékelni, hogy a kérelmező konkrét helyzetére tekintettel a menekültkénti elismerése több jogot biztosít‑e számára, mint a kiegészítő védelmi jogállás által biztosított jogok, vagy pedig elegendő azt megállapítani, hogy a jogszabály különbséget tesz a nemzetközi védelem két formája által biztosított jogokon alapuló járulékos jogok között, attól függetlenül, hogy e különbség ténylegesen érinti‑e a kérelmezőt is.

33

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben kifejti, hogy a ZMZ‑1 92. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiegészítő védelmi jogállástól eltérően a menekült jogállás lehetővé teszi a kérelmező számára állandó tartózkodási engedély megszerzését, valamint azt, hogy az ahhoz kapcsolódó, bizonyos járulékos jogokban részesüljön, köztük a helyi választásokon való aktív választójogban, a főszabály szerint tíz évig érvényes útlevélhez való jogban, illetve családegyesítéshez való jogban, amely lehetővé teszi a családtagok számára állandó tartózkodási engedély megszerzését.

34

E bíróság azonban úgy ítéli meg, hogy ezen, különösen a nemzetközi védelem egyik vagy másik formája alapján biztosított tartózkodási engedély időtartamával kapcsolatos különbség ellenére úgy tekinthető, hogy e két jogállás és az azokhoz kapcsolódó tartózkodási engedélyek lényegében ugyanolyan időtartamra szólnak, és így ugyanazon jogokat és kedvezményeket biztosítják a 2013/32 irányelv 46. cikkének (2) bekezdése értelmében.

35

A menekült jogállás – csakúgy, mint a kiegészítő védelmi jogállás – ugyanis megszűnik, amint az érintett védelem már nem szükséges, és a kiegészítő védelem – jóllehet az meghatározott időtartamra szól – meghosszabbodik, amíg annak indokai fennállnak.

36

A kérdést előterjesztő bíróság állítása szerint egyébként azon megközelítésmódot részesíti előnyben, amely szerint a 2013/32 irányelv 46. cikkének (2) bekezdése szerinti jogi érdek fennállásának értékelése tekintetében elvileg nem releváns a nemzetközi védelem két formájának időtartama közötti különbség. Az ellenkező álláspont azt jelentené, hogy a védelem e két formájára vonatkozóan az időtartamuk tekintetében előírt különböző szabályok miatt a kérelmezőnek mindig jogi érdeke fűződne a keresetindításhoz.

37

Ennélfogva, ha e jogi érdeket nem elvontan kellene megvizsgálni, hanem konkrétan, annak a személynek kellene bizonyítani, aki számára a kiegészítő védelmet elismerték, hogy a jogi helyzetét konkrétan javítaná‑e a menekültkénti elismerés. Márpedig a jelen ügyben ez nem így van. Ha ugyanis elismernék a menekült jogállás E. G. számára, az nem határozatlan időre szólna, hanem a kiskorúságára korlátozott időre, mivel az érintett kiskorúi minőségében kért védelmet.

38

E körülmények között határozott úgy a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

39

A kérdést előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó három kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló tagállami jogszabály által biztosított kiegészítő védelmi jogállás e rendelkezés értelmében „ugyanazon jogokkal és kedvezményekkel jár, mint az uniós és nemzeti jog szerinti menekült státusz”, és ily módon e tagállam bírósága a kérelmezőnek az eljárás folytatásához fűződő kellő érdekének hiánya miatt mint elfogadhatatlant elutasíthatja az azon határozat ellen indított keresetet, amely a menekült jogállás elismerése tekintetében megalapozatlannak nyilvánította a kérelmet, a kiegészítő védelmi jogállást azonban elismerte, és – amennyiben megállapításra kerül, hogy az e két nemzetközi védelmi jogállás által az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján biztosított jogok és kedvezmények nem azonosak – az említett kereset mégis elutasítható‑e mint elfogadhatatlan, ha a kérelmező konkrét helyzete alapján igazolást nyer, hogy a kiegészítő védelmi jogállás elismeréséhez képest a menekültkénti elismerés nem jelentene számára többletjogokat és ‑kedvezményeket, amennyiben e kérelmező nem hivatkozik vagy még nem hivatkozik a menekült jogállás alapján biztosított olyan jogokra, amelyekkel nem, vagy csak kisebb mértékben rendelkezik a kiegészítő védelmi jogállás alapján.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/95 irányelv (8), (9) és (39) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó egységes jogállást kívánt létrehozni a nemzetközi védelemben részesülő valamennyi személy részére, és következésképpen úgy döntött, hogy a szükséges és tényszerűen indokolt eltérések kivételével a kiegészítő védelemben részesülő személyek számára a menekülteket megilletőkkel azonos jogokat és ellátásokat kell biztosítani (2016. március 1‑jeiAlo és Osso ítélet, C‑443/14 és C‑444/14, EU:C:2016:127, 32. pont).

41

Ezen túlmenően a 2011/95 irányelv 3. cikkéből az következik, hogy a tagállamok kedvezőbb szabályokat vezethetnek be, illetve tarthatnak fenn mind a nemzetközi védelem megadására vonatkozó feltételeket, mind pedig a nemzetközi védelem által biztosított jogok tartalmát illetően, amennyiben e szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel.

42

Ebből következően, noha a 2011/95 irányelv a jogok és kedvezmények olyan rendszerét hozta létre, amely általában azonos a nemzetközi védelemben részesülő valamennyi személy tekintetében, a menekültként elismert személyek számára biztosított egyes jogokban és kedvezményekben egyáltalán nem, vagy nem ugyanolyan mértékben részesülnek a kiegészítő védelmi jogállás kedvezményezettjei, a tagállamok azonban az ezen irányelv átültetését célzó jogszabályaikban igazíthatják a menekült jogálláshoz kapcsolódó jogokat és kedvezményeket a kiegészítő védelmi jogállás által biztosított jogokhoz és kedvezményekhez.

43

A 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy előírják, hogy kellő érdek hiánya miatt mint elfogadhatatlant elutasítsák a menekült jogállás tekintetében a kérelmet megalapozatlannak ítélő, azonban a kiegészítő védelmi jogállást elismerő határozat elleni felülvizsgálati kérelmet, amennyiben az e tagállam által elismert, utóbbi jogállás „ugyanazon jogokkal és kedvezményekkel” jár, mint az uniós és nemzeti jog szerinti menekült státusz.

44

E rendelkezés kivételt ír elő a 2013/32 irányelv 46. cikkében a tagállamok számára előírt azon kötelezettség alól, hogy rendelkezzenek a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogról a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozatokkal szemben (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 28. pont).

45

A 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének első albekezdése egyébként kifejezetten úgy rendelkezik, hogy e jogorvoslathoz való jogot főszabály szerint akkor is biztosítani kell, ha a jelen esethez hasonlóan olyan határozatról van szó, amely mint megalapozatlant elutasítja a menekült jogállás elismerése iránti kérelmet, a kiegészítő védelmi jogállást azonban elismeri.

46

Egyébként a tagállamok számára előírt, a jogorvoslathoz való jog biztosítására irányuló kötelezettség megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) „A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” című 47. cikkében előírt jognak, amelynek értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz (2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 30. pont).

47

Következésképpen a 2013/32 irányelv 46. cikkében előírt jogorvoslat jellemzőit a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését képezi (2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 31. pont).

48

A jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói jogvédelmének fent említett elve különböző elemekből tevődik össze, amelyek közé tartozik különösen a védelemhez való jog, a fegyveregyenlőség elve, a bírósághoz fordulás joga, valamint a tanácsadás, a védelem és a képviselet igénybevételéhez való jog (2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 32. pont).

49

Ennélfogva a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog kizárását – mivel az ezen irányelv 46. cikkében foglalt, a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni, bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog alóli kivételnek, valamint a Charta 47. cikkében foglalt, hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog korlátozásának minősül – megszorítóan kell értelmezni.

50

Ebből következik, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog ezen kizárását úgy kell értelmezni, hogy csak akkor alkalmazható, ha tényleges azonosság áll fenn az érintett tagállam által nyújtott kiegészítő védelmi jogállás által biztosított jogok és kedvezmények, valamint mint az uniós és nemzeti jog szerinti menekült státusz által biztosított jogok és kedvezmények között.

51

Ami azon kérdést illeti, hogy a jelen esetben teljesül‑e az azonosság feltétele, amely a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében támasztott egyetlen alkalmazási feltétel, meg kell állapítani legelőször is, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, jóllehet az első kérdésében az e két jogállás között a szlovén jogban „a nemzetközi védelem időtartamá[nak] vagy a kedvezmények[…] eltérő módon [történő meghatározása]” tekintetében tett különbségre utal, a ZMZ‑1 92. cikkében foglalt szabályokra is utal, amelynek (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a menekült határozatlan időre szóló tartózkodási engedélyre jogosult, míg e cikk (2) bekezdése értelmében a kiegészítő védelem csak határozott időre szóló tartózkodási engedélyre jogosít.

52

Ezen, a két érintett nemzetközi védelmi jogálláshoz kapcsolódó tartózkodási engedélyek időtartamára vonatkozó szabályok a 2011/95 irányelv 24. cikkének a szlovén jogba való átültetését célozzák, és ez utóbbi rendelkezés e két jogállás tekintetében eltérően állapítja meg a tartózkodási engedély érvényességére vonatkozó minimumkövetelményeket, és ezzel kapcsolatban azt írja elő, hogy a menekültek számára legalább három évig, a kiegészítő védelemben részesített személyek számára pedig legalább egy évig érvényes tartózkodási engedélyt állítanak ki.

53

A holland kormány és az Európai Bizottság állítása szerint ezen, a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása szerinti tagállamban való tartózkodási jogra vonatkozó minimumszabályok az e két jogállás által biztosított jogok tartalmához, így a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „jogokhoz és kedvezményekhez” kapcsolódnak.

54

Márpedig meg kell állapítani, hogy a tartózkodási jog tekintetében a szlovén jog szerinti kiegészítő védelmi jogállás nem ugyanazokkal a jogokkal és kedvezményekkel jár, mint az uniós és nemzeti jog szerinti menekült státusz, mivel – amint az a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ítélet 33. pontjában felidézett megállapításaiból kiderül – a kiegészítő védelmi jogálláshoz kapcsolódó tartózkodási engedély időtartama nem egyezik meg azon tartózkodási engedély időtartamával, amelyben a menekültként elismert személyek részesülnek.

55

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bizonyos különbség van egyfelől azon határozatlan időre szóló tartózkodási engedély között, amelyben a szlovén jog szerint a menekültek részesülnek, függetlenül attól, hogy az érvéntelenné nyilvánítható, különösen amennyiben a menekültkénti elismerés feltételei már nem teljesülnek, másfelől azon, időben korlátozott időtartamra szóló tartózkodási engedély között, amelyben a szlovén jog szerint azon személyek részesülnek, akik számára kiegészítő védelmi jogállást ismertek el, függetlenül attól, hogy ez utóbbi engedély az erre előírt eljárás keretében további időre meghosszabbítható, és attól, hogy az érvéntelenné nyilvánítható, különösen amennyiben az ez utóbbi jogállás elismerésének feltételei már nem teljesülnek.

56

A jelen esetben E. G. – kiegészítő védelemben részesített személyként – határozott időtartamra szóló tartózkodási engedélyt kapott három évnél rövidebb időtartamra, pontosan a 2017. február 21‑től 2019. december 31‑ig terjedő időszakra. Márpedig ha elismerték volna E. G. menekült jogállását, a 2011/95 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésével összhangban legalább három évig érvényes, vagyis legalább a 2020. február 21‑ig terjedő időszakra szóló tartózkodási engedélyre lett volna jogosult.

57

Viszont – a holland kormány és a Bizottság állításának megfelelően – a nemzetközi védelem megadására, megszűnésére, visszavonására vagy meghosszabbítására vonatkozó, azon szlovén jogszabályok, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésében hivatkozik, nem az e jogállások által biztosított jogok tartalmára, hanem az érintett jogállás meghatározására vonatkoznak.

58

E szabályok feltétlen érvényesülést kívánó jelleggel rendelkeznek, és különböznek a 2011/95 irányelv III‑VI. fejezetében szereplő nemzetközi védelem két formája tekintetében.

59

Az említett szabályok – az említett jogállás által biztosított jogok tartalmára vonatkozó szabályokkal ellentétben – következésképpen nem értékelhetők a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti „jogokként és kedvezményekként”.

60

A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra kíváncsi, hogy a nemzetközi védelem uniós jogban biztosított két formája alapján biztosított jogok és kedvezmények egyenértékűségének az alkalmazandó nemzeti jog alapján történő értékelése céljából fontossággal bír‑e az, hogy egyes, ún. járulékos jogok – amelyeket e bíróság olyan jogokként határoz meg, mint amelyek e két nemzetközi védelmi jogállás valamelyike alapján biztosított jogokon és kedvezményeken alapulnak – nem azonosak e két jogállás esetén.

61

E tekintetben elegendő azt megjegyezni, hogy – a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdése második albekezdésének tulajdonítandó megszorító értelmezést is figyelembe véve, amely azt jelenti, hogy e rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben a két érintett nemzetközi védelmi jogállás alapján biztosított jogok és kedvezmények ténylegesen azonosak – az azon jogállások által közvetlenül biztosított jogokhoz hasonlóan, amelyeken alapulnak, az ilyen járulékos jogokat – amelyek közé tartozik a helyi választásokon való aktív választójog, a főszabály szerint tíz évig érvényes útlevélhez való jog, illetve a családegyesítéshez való jog, amely lehetővé teszi a családtagok számára állandó tartózkodási engedély megszerzését, és amely jogokat a kérdést előterjesztő bíróság szerint a szlovén jog biztosít a menekültek számára, azonban a kiegészítő védelemben részesülő személyek számára nem, vagy nem ugyanolyan mértékben – figyelembe kell venni annak értékelésekor, hogy az említett 46. cikk (2) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában az e két nemzetközi védelmi jogállás által biztosított jogok és kedvezmények azonosak‑e.

62

Végül a kérdést előterjesztő bíróság számára az kérdéses, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt, a két érintett nemzetközi védelmi jogállás által biztosított jogok és kedvezmények azonosságára vonatkozó feltétel értékelése keretében figyelembe kell‑e venni a kérelmező egyedi helyzetét olyan értelemben, hogy a menekült jogállást tőle megtagadó határozattal szembeni kereset indításához fűződő kellő érdek mindenképpen, még a jogok és kedvezmények azonosságának hiánya esetén is hiányzik, és ez a kereset elfogadhatatlanságát eredményezi, ha e jogállás számára való elismerése a konkrét helyzetére tekintettel nem járt volna többletjogokkal és ‑kedvezményekkel rá nézve, mint a kiegészítő védelmi jogállás elismerése.

63

Márpedig azt a kérdést, hogy teljesül‑e a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében támasztott azon feltétel, amely szerint a két érintett nemzetközi védelmi jogálláshoz kapcsolódó jogok ténylegesen azonosak, az érintett nemzeti szabályozás összessége alapján kell vizsgálni, és nem a szóban forgó kérelmező konkrét helyzete alapján.

64

Ugyanis, legelőször is, a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdése második albekezdésének ezzel ellentétes értelmezését, amely szerint figyelembe kell venni az érintett kérelmező konkrét helyzetét, nem támasztja alá e rendelkezés szövege. E szövegből ugyanis az következik, hogy e rendelkezés kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a két érintett nemzetközi védelmi jogállás által biztosított jogok és kedvezmények ténylegesen azonosak.

65

Ezt követően ezen ellentétes értelmezés nem egyeztethető össze azon megszorító értelmezéssel sem, amely e rendelkezésnek tulajdonítandó, amint a jelen ítélet 49. pontjában már megállapítást nyert.

66

Végül az ilyen ellentétes értelmezés nehezen lenne összeegyeztethető a 2013/32 irányelv 46. cikke (2) bekezdése második albekezdése alkalmazása kiszámíthatóságának biztosítására és az ezen alkalmazás során az eltérő bánásmód elkerülésére irányuló követelménnyel.

67

Ha bebizonyosodik, hogy valamely tagállam jogszabályai esetén nem teljesül a két érintett nemzetközi védelmi jogállás által biztosított jogok és kedvezmények tényleges azonosságára vonatkozó feltétel, mint a szlovén jog esetén a tartózkodási jog és egyes, ún. járulékos jogok tekintetében, a kérelmező számára még akkor is lehetővé kell tenni, hogy keresetet indítson a menekült jogállást tőle megtagadó, azonban a kiegészítő védelmi jogállást elismerő határozattal szemben, ha e kérelmező nem hivatkozik vagy még nem hivatkozik valamely, a két érintett nemzetközi védelmi jogállás alapján eltérő módon biztosított jogra.

68

Mindenesetre, habár úgy tűnik, hogy E. G. nem, vagy még nem hivatkozik egyes járulékos jogokra, amelyeket e két nemzetközi védelmi jogállás alapján eltérő módon biztosítanak, ugyanakkor ez nem érvényes a tartózkodási jogra, mivel az érintett által indított kereset elsődlegesen éppen arra irányul, hogy hosszabb és stabilabb tartózkodási jogban részesüljön, amely többek között lehetővé teszi számára, hogy nagykorúságának elérése után Szlovéniában folytathassa tanulmányait.

69

Egyébként, amennyiben a két érintett nemzetközi védelmi jogállás alapján biztosított jog és kedvezmények tényleges azonosságának hiányát magában foglaló helyzetben – mint amilyen az alapügy tárgyát képezi – a kellő érdek hiánya miatt mégis el kellene utasítani e keresetet mint elfogadhatatlant, azzal megsértenék a Charta 47. cikkében biztosított, bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogot.

70

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre az alábbi választ kell adni:

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 46. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló tagállami jogszabály által biztosított kiegészítő védelmi jogállás e rendelkezés értelmében nem jár „ugyanazon jogokkal és kedvezményekkel […], mint az uniós és nemzeti jog szerinti menekült státusz”, és ily módon e tagállam bírósága a kérelmezőnek az eljárás folytatásához fűződő kellő érdekének hiánya miatt mint elfogadhatatlant nem utasíthatja el az azon határozat ellen indított keresetet, amely a menekült jogállás elismerése tekintetében megalapozatlannak nyilvánította a kérelmet, azonban a kiegészítő védelmi jogállást elismerte, amennyiben igazolást nyer, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján az e két nemzetközi védelmi jogállás által biztosított jogok és kedvezmények ténylegesen nem azonosak.

Az ilyen kereset még akkor sem utasítható el elfogadhatatlanként, ha a kérelmező konkrét helyzete alapján megállapítást nyer, hogy a menekültkénti elismerés a kiegészítő védelmi jogállás elismeréséhez képest nem jelentene számára többletjogokat és ‑kedvezményeket, amennyiben a kérelmező nem hivatkozik vagy még nem hivatkozik a menekült jogállás alapján biztosított olyan jogokra, amelyekkel nem, vagy csak kisebb mértékben rendelkezik a kiegészítő védelmi jogállás alapján.