–

a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband eV képviseletében J. Kummer és P. Wassermann Rechtsanwälte,

–

az Amazon EU Sàrl képviseletében C. Rohnke Rechtsanwalt,

–

a német kormány képviseletében kezdetben: T. Henze és M. Hellmann, később: M. Hellmann és U. Bartl, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében J. Traband és A.‑L. Desjonquères, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Hödlmayr, N. Ruiz García és C. Valero, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.) 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband eV (fogyasztói központok és szervezetek országos szövetsége, Németország; a továbbiakban: országos szövetség) és az Amazon EU Sàrl között az országos szövetség által benyújtott, az Amazon EU‑nak a fogyasztó számára a vele való kapcsolatba lépést lehetővé tévő információk feltüntetésével kapcsolatos gyakorlataira vonatkozó jogsértés megszüntetése iránti kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2011/83 irányelv (4), (5), (7), (12), (21) és (34) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

[…]

[…]

4

A 2011/83 irányelvnek „Az irányelv tárgya” címet viselő 1. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy közelíti a fogyasztók és kereskedők között kötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait.”

5

Ezen irányelvnek a „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikke ekként rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

6

Az említett irányelvnek „A harmonizáció szintje” címet viselő 4. cikke a következőket írja elő:

„Ha ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő – ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú – rendelkezéseket.”

7

A 2011/83 irányelvnek „A fogyasztók tájékoztatása távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől eltérő szerződések esetében” címet viselő II. fejezete magában foglalja az irányelv 5. cikkét.

8

A „Tájékoztatási követelmények távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől eltérő szerződések esetében” címet viselő 5. cikk értelmében:

„(1)   A fogyasztót a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől eltérő szerződés vagy annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és közérthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről, ha ezen információk a körülmények alapján nem nyilvánvalóak:

[…]

[…]

(4)   Az e cikk hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában a tagállamok további, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeket fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn.”

9

A 2011/83 irányelvnek „A fogyasztók tájékoztatása és az elállási jog a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében” címet viselő III. fejezete magában foglalja az irányelv 6–16. cikkét.

10

Ezen irányelvnek a „Tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében” címet viselő 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről:

[…]

[…]

(4)   Az (1) bekezdés h), i) és j) pontjában említett információt az I. melléklet A. részében meghatározott elállási mintatájékoztató útján is meg lehet adni. A kereskedő teljesíti az (1) bekezdés h), i) és j) pontjában meghatározott tájékoztatási követelményeket, ha a fogyasztó rendelkezésére bocsátja e tájékoztató megfelelően kitöltött példányát.

(5)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés szerves részét képezi és nem módosítható, kivéve ha a szerződő felek erről kifejezetten megállapodnak.

[…]

(8)   Az ezen irányelvben előírt tájékoztatási követelmények kiegészítik a [2006/123] irányelvben és a [2000/31] irányelvben előírt tájékoztatási követelményeket, és nem akadályozzák a tagállamokat abban, hogy az említett irányelvekkel összhangban további tájékoztatási követelményeket írjanak elő.

Az első albekezdés sérelme nélkül, ha a [2006/123] irányelv vagy a [2000/31] irányelv valamely, a tájékoztatás tartalmára vagy formájára vonatkozó rendelkezése ellentmond ezen irányelv valamely rendelkezésének, akkor ezen irányelv rendelkezése alkalmazandó.

[…]”

11

A 2011/83 irányelv „Telefonos kapcsolat” címet viselő 21. cikkének első bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy ha a kereskedő telefonvonalat használ a megkötött szerződés céljaira történő kapcsolattartásra, akkor a fogyasztót – amennyiben ő lép kapcsolatba a kereskedővel – az alapdíjnál magasabb összeg ne terhelje.”

12

Ezen irányelvnek „Az elállási jog gyakorlására vonatkozó információk” címet viselő I. melléklete magában foglalja az „Elállási tájékoztató minta” című A. pontot és az „Elállásinyilatkozat‑minta” című B. pontot.

13

E melléklet A. pontja tartalmazza többek között azokat az utasításokat, amelyeket a kereskedőnek követnie kell ahhoz, hogy közölje a fogyasztóval a fogyasztó elállási jogával kapcsolatos mintatájékoztatót, ez a pont konkrétabban a következő utasítást tartalmazza:

„Illessze be az Ön nevét, postai címét, és – ha van – telefonszámát, faxszámát és e‑mail‑címét.”

14

Az említett melléklet B. pontja tartalmaz egy rovatot, amelynek szövege a következő:

„Címzett: [ide a kereskedőnek saját nevét, postai címét, és – ha van – telefonszámát, faxszámát és e‑mail‑címét kell beillesztenie].”

15

A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv) „Tájékoztatási követelmények” címet viselő 312d. §‑ának (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az üzlethelyiségen kívül és a távollevők között kötött szerződések esetében a kereskedő a fogyasztónak az Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuch [a polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény; a továbbiakban: EGBGB] 246a. §‑ának megfelelő tájékoztatást nyújt. A kereskedő által e kötelezettség teljesítése során közölt információk a szerződés szerves részét képezik, hacsak a szerződő felek ettől eltérően nem rendelkeztek.”

16

Az EGBGB „Tájékoztatási követelmények üzlethelyiségen kívül és távollevők között kötött szerződések esetében, kivéve a pénzügyi szolgáltatási szerződéseket” címet viselő 246a. §‑a (1) bekezdése első albekezdésének 2. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A [polgári törvénykönyv] 312d. §‑ának (1) bekezdése alapján a kereskedő a következő információkat köteles a fogyasztó rendelkezésére bocsátani:

[…]

17

Az Amazon EU többek között a www.amazon.de internetes oldalt használja, amelyen különféle termékek online értékesítését végzi.

18

2014 augusztusában az egyik fogyasztónak – amikor rendelést adott le ezen az internetes oldalon – a rendelés befejezése előtt lehetősége nyílt a „Kapcsolatfelvételként” megjelölt elektronikus hivatkozásra kattintani. A fogyasztó ezáltal olyan oldalra került, amelyen a „Kapcsolatfelvétel” felirat alatt a következő hivatkozás szerepelt: „Hogyan kíván velünk kapcsolatba lépni?”, és amely oldalon a három lehetőség, azaz e‑mail küldése, telefonos kapcsolatfelvétel és azonnali üzenetküldés révén online beszélgetés („chat”) közül választhatott. Ezen az oldalon azonban nem volt faxszám feltüntetve. Ha a fogyasztó a telefonos kapcsolatfelvétel lehetőségét választotta, újabb internetes oldal nyílt meg, ahol megadhatta telefonszámát és visszahívást kérhetett. Ugyanazon az oldalon továbbá a következő mondat volt olvasható: „Amennyiben szeretné, hívhatja általános telefonszámunkat.” Az „általános telefonszám” hivatkozáson keresztül az Amazon EU telefonszámát feltüntető oldal nyílt meg a következő szöveggel:

„Általános telefonszám

Felhívjuk a figyelmét az alábbiakra: A gyors kapcsolatfelvétel érdekében javasoljuk inkább a »Telefonhívás most« funkció használatát. Az Ön által már rendelkezésre bocsátott információk alapján azonnal segítségére lehetünk.

Felhívjuk a figyelmét, hogy amennyiben az általános telefonszámot szeretné hívni, személyazonosságának megállapítása érdekében egy sor kérdést kell megválaszolnia.

Amennyiben a szokásos módon szeretne velünk kapcsolatba lépni, hívjon minket az alábbi telefonszámon: […]”

19

A www.amazon.de internetes oldalon található „Impresszum” cím alatt megjelenő „Kapcsolatfelvétel” feliratra kattintva a fogyasztó arra az oldalra jutott, ahol kiválaszthatta a visszahívást.

20

Az országos szövetség úgy vélte, hogy az Amazon EU nem tartotta tiszteletben azt a törvényes kötelezettségét, hogy a fogyasztó számára hatékony eszközöket biztosítson a vele való kapcsolatfelvételhez, mivel nem tájékoztatta a fogyasztókat a jogilag megkövetelt módon telefon‑ és faxszámairól. Az országos szövetség emellett úgy vélte, hogy az Amazon EU nem egyértelműen és nem érthető módon adta meg telefonszámát, valamint hogy a visszahívási szolgáltatás esetében nem teljesültek a tájékoztatási követelmények, mivel a fogyasztónak számos lépést kellett ahhoz megtennie, hogy kapcsolatba léphessen e társaság valamely kapcsolattartójával.

21

Az országos szövetség az Amazon EU internetes oldalán található információk elhelyezésével kapcsolatos gyakorlatainak az alkalmazásától való eltiltás iránti keresettel fordult a Landgericht Kölnhöz (kölni regionális bíróság, Németország).

22

Mivel ez a bíróság 2015. október 13‑i ítéletével elutasította ezt a jogsértés megszüntetése iránti keresetet, az országos szövetség e határozattal szemben az Oberlandesgericht Kölnhöz (kölni regionális felsőbíróság, Németország) fellebbezést nyújtott be.

23

2016. július 8‑i ítéletével az Oberlandesgericht Köln (kölni regionális felsőbíróság) elutasította az országos szövetség fellebbezését. Ennek érdekében ez a bíróság úgy vélte, hogy az Amazon EU teljesíti a szerző az információkkal kapcsolatos, szerződéskötést megelőző követelményeket, mivel – visszahívási szolgáltatásának és a chaten vagy e‑mailben való kapcsolatfelvétel lehetőségének köszönhetően – elegendő kommunikációs lehetőséget kínál a fogyasztók számára.

24

E körülmények között az országos szövetség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság, a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) előtt.

25

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához többek között pontosítani kell a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő rendelkezés francia, német és angol nyelvi változatában található „lorsqu’ils sont disponibles” [„ha van”], „gegebenenfalls” vagy „where available” kifejezés terjedelmét.

26

E tekintetben az Európai Bizottságnak a 2011/83 irányelvről szóló, 2014. júniusi iránymutatásából kitűnik, hogy az említett kifejezés három, az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett távközlési módszerre alkalmazandó, vagyis a telefonra, a faxra és az e‑mailre.

27

Következésképpen – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – a kereskedőnek csak a vállalkozásában már rendelkezésre álló kommunikációs eszközökről kell információkat nyújtania. A kereskedő ugyanakkor nem köteles új telefon‑ vagy faxvonalat, illetve új e‑mail‑fiókot létesíteni, amennyiben úgy dönt, hogy távollevők közötti szerződéseket is kötni fog.

28

Ebben a kontextusban felmerül a kérdés, hogy az a kereskedő, aki ugyan rendelkezik a telefonhoz, faxhoz és az e‑mail‑címhez hasonló kommunikációs eszközökkel, de azokat kizárólag kereskedőkkel vagy hatóságokkal való kommunikáció céljából használja, köteles‑e – a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében – arra, hogy e kommunikációs eszközökről a távollevők közötti szerződések fogyasztókkal történő megkötése keretében is tájékoztatást adjon.

29

Igenlő válasz esetén, az a kereskedő, aki a távollevők közötti szerződések fogyasztókkal történő megkötésére irányuló új tevékenységbe kezd, köteles lenne vállalkozási szerkezetét megváltoztatni és további munkavállalókat alkalmazni, ami sértheti az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16. cikkében és 17. cikkének (1) bekezdésében kimondott, vállalkozás szabadságát.

30

Ez az értelmezés egyébként sértené a 2011/83 irányelvnek a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége közötti megfelelő egyensúly megteremtésére irányuló, az irányelv (4) preambulumbekezdésében kimondott célkitűzését.

31

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely arra kötelezi a kereskedőt, hogy az ezen irányelv 2. cikkének 7. és 8. pontjában említett, távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés fogyasztóval való megkötése előtt minden körülmények között közölje telefonszámát, továbbá hogy ugyanezen rendelkezés arra kötelezi a kereskedőt, hogy telefon‑ vagy faxvonalat, illetve új e‑mail‑címet létesítsen azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy vele kapcsolatba lépjenek. A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ kíván kapni, hogy ez a kereskedő – az alapeljárásbelihez hasonló körülmények között – alkalmazhat‑e az ezen előbbi rendelkezésben nem említett kommunikációs eszközöket, például azonnali üzenetküldést vagy telefonos visszahívást biztosító rendszert.

33

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a kereskedő letelepedési helyének postai címéről, valamint telefonszámáról, faxszámáról és e‑mail‑címéről – ha van –, hogy a fogyasztó gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni vele, továbbá adott esetben annak a kereskedőnek a földrajzi címéről és azonosító adatairól, akinek a nevében eljár.

34

Többek között az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből, valamint az alapeljárás felei és a jelen ügyben érdekelt többi fél által benyújtott észrevételekből kitűnik, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegét kétféleképpen lehet értelmezni. Ez a rendelkezés egyfelől értelmezhető akként, hogy az azt a kötelezettséget írja elő a kereskedő számára, hogy tájékoztassa a fogyasztót telefon‑ és faxszámáról abban az esetben, ha ez a kereskedő rendelkezik ilyen számokkal. Az említett rendelkezés másfelől csak abban az esetben írna elő ilyen kötelezettséget a kereskedő számára, ha az a fogyasztókkal való kapcsolattartás során telefont vagy faxot alkalmaz.

35

Meg kell állapítani, hogy e rendelkezés szövege, és konkrétabban az abban szereplő „ha van” kifejezés önmagában nem teszi lehetővé e rendelkezés pontos terjedelmének meghatározását.

36

Ezt a kérdést nem oldja meg a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontja különféle nyelvi változatainak elemzése sem. Jóllehet ugyanis e nyelvi változatok többsége – jelesül az angol („where available”), a francia („lorsqu’ils sont disponibles”), az olasz („ove disponibili”), a holland („indien beschikbaar”), a lengyel („o ile jest dostępny”) és a finn („jos nämä ovat käytettävissä”) nyelvi változat – arra enged következtetni, hogy e rendelkezés értelmében a kereskedőt terhelő azon kötelezettség, hogy tájékoztassa a fogyasztót telefon‑ és faxszámáról, csak akkor érvényes, ha ez a kereskedő rendelkezik ilyen kommunikációs eszközökkel, ez nem változtat azon, hogy az említett rendelkezés bizonyos más – jelesül a spanyol („cuando proceda”) és a német („gegebenenfalls”) – nyelvi változatai alapján nem lehet meghatározni, hogy e kötelezettség mely körülmények között nem alkalmazandó.

37

Ennélfogva ugyanezt a rendelkezést a szövegkörnyezete, és azon szabályozás célkitűzései alapján kell értelmezni, amelynek a részét képezi (lásd analógia útján: 2019. január 24‑iBalandin és társai ítélet, C‑477/17, EU:C:2019:60, 31. pont; 2019. február 26‑iRimšēvičs és EKB kontra Lettország ítélet, C‑202/18 et C‑238/18, EU:C:2019:139, 45. pont).

38

Ami egyrészről azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja illeszkedik, továbbá ezen irányelv általános rendszerét illetően meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséget ír elő az említett irányelv 2. cikkének 7. és 8. pontjában említett, távollevők között kötött szerződésekre és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozóan.

39

Ami másrészről a 2011/83 irányelv célkitűzését illeti – amint az az ezen irányelv (4), (5) és (7) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkéből kitűnik –, ezen irányelv célja a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása, a kereskedőkkel kötött ügyleteik során a tájékoztatásuk és a biztonságuk garantálása révén. Ezen túlmenően, a fogyasztóvédelmet az Európai Unió politikáiban az EUMSZ 169. cikk, valamint a Charta 38. cikke is célként rögzíti.

40

A 2011/83 irányelv célja, hogy a fogyasztókat fokozott védelemben részesítse, bizonyos jogokat biztosítva számukra, különösen a távollevők között kötött szerződések és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iWalbusch Walter Busch ítélet, C‑430/17, EU:C:2019:47, 35. pont).

41

Közelebbről: meg kell állapítani, hogy a fogyasztó azon lehetősége, hogy gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tud lépni a kereskedővel – amint azt a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja – alapvető fontossággal bír a fogyasztók jogainak, különösen az elállási jognak a védelme és hatékony végrehajtása tekintetében, amely jog gyakorlásának részletes szabályait és feltételeit ezen irányelv 9–16. cikke tartalmazza.

42

Egyebekben ez az oka annak, hogy a 2011/83 irányelv I. mellékletében szereplő „Az elállási jog gyakorlására vonatkozó információk” címet viselő A. pont – amelyet részben átvesz „Elállásinyilatkozat‑minta” címet viselő B. pont – egyaránt előírja a kereskedő postai címnek, és – ha van – telefon‑ és faxszámának, valamint e‑mail‑címének feltüntetését.

43

Ebből a szempontból a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének célja, hogy a szerződéskötést megelőzően biztosítsa mind a szerződési feltételeknek és a szerződéskötés következményeinek a fogyasztóval való közlését, ami lehetővé teszi e fogyasztó számára annak eldöntését, hogy szerződéses kapcsolatot szándékozik‑e létesíteni a kereskedővel (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iWalbusch Walter Busch ítélet, C‑430/17, EU:C:2019:47, 36. pont), mind pedig az e szerződés szerződésszerű teljesítéshez, valamint a fogyasztó jogainak, különösen az elállási jogának a gyakorlásához szükséges információkat (lásd analógia útján: 2012. július 5‑iContent Services ítélet, C‑49/11, EU:C:2012:419, 34. pont).

44

E tekintetben, noha igaz – amint arra a Bíróság a jelen ítélet 41. pontjában emlékeztetett –, hogy a fogyasztó jogainak védelme tekintetében alapvető fontossággal bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tud lépni a kereskedővel, amint azt a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, ez nem változtat azon, hogy az említett rendelkezés értelmezése során megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége között, amint azt ezen irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja, a vállalkozó – Charta 16. cikkében rögzített – vállalkozási szabadságának tiszteletben tartása mellett (lásd analógia útján: 2019. január 23‑iWalbusch Walter Busch ítélet, C‑430/17, EU:C:2019:47, 41. és 42. pont).

45

Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy a 2011/83 irányelvben, és különösen az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő rendelkezések elfogadásával az uniós jogalkotó úgy vélte – amint azt ezen irányelv (34) preambulumbekezdése kimondja –, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatás nyújtásakor a kereskedőnek figyelembe kell vennie azon fogyasztók egyedi szükségleteit, akik szellemi, testi vagy pszichés fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatottak oly módon, amelyet a kereskedőnek – észszerű elvárhatóság mellett – előre kellett látnia.

46

A fentiekből következik, hogy noha a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem határozza meg a kereskedő által létesítendő kommunikációs eszköz pontos jellegét, ez a rendelkezés szükségszerűen arra kötelezi a kereskedőt, hogy minden fogyasztó rendelkezésére bocsásson olyan kommunikációs eszközt, amely lehetővé teszi a számára, hogy gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni a kereskedővel.

47

A kérdést előterjesztő bíróság feladata értékelni azt, hogy – figyelemmel azon körülmények összességére, amelyek között a fogyasztó a kereskedővel egy internetes oldalon keresztül kapcsolatba lép, figyelemmel továbbá különösen ezen oldal megjelenítésére és funkcióira – az e kereskedő által e fogyasztó rendelkezésére bocsátott kommunikációs eszközök lehetővé teszik‑e a fogyasztó számára, hogy a kereskedővel – a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően – gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni.

48

Ezen túlmenően, aránytalannak tűnik egy olyan feltétel nélküli kötelezettség, hogy minden körülmények között a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani egy telefonszámot, sőt, hogy telefon‑ vagy faxvonalat, illetve új e‑mail‑címet kell létesíteni, hogy a fogyasztók kapcsolatba léphessenek a kereskedővel, különösen bizonyos vállalkozások működésének gazdasági kontextusában, kiváltképp a legkisebb vállalkozások esetében, akik áruk vagy szolgáltatások táv‑ vagy üzlethelyiségen kívüli értékesítésének megszervezésével esetleg arra törekszenek, hogy mérsékeljék működési költségeiket.

49

A 2011/83 irányelv távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől eltérő szerződések esetében a fogyasztók tájékoztatásáról szóló 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja egyebekben egyértelműen előírja, hogy a fogyasztót az ilyen szerződés vagy annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő „egyértelműen és közérthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről, ha ezen információk a körülmények alapján nem nyilvánvalóak: […] a kereskedő azonosító adatai, úgymint kereskedői neve, letelepedési helyének postai címe és telefonszáma”. Ebből következik, hogy ha az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában a kereskedőt terhelő, a telefonszámának közlésére irányuló kötelezettséget ugyanazzal a terjedelemmel ruházza fel, mint amely egyértelmű módon ugyanezt a kereskedőt az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján terheli, helytállónak tűnik úgy vélni, hogy ugyanezt a megfogalmazást fogadta volna el.

50

Végezetül – amint arra a főtanácsnok indítványának 76. pontjában rámutatott – a 2011/83 irányelv 21. cikke, amely előírja, hogy a tagállamok nem tehetik lehetővé a fogyasztóval való kapcsolattartás céljából telefonvonalat használó kereskedő számára, hogy az alapdíjnál magasabb díjakat alkalmazzon, amikor a fogyasztó lép kapcsolatba a kereskedővel egy megkötött szerződéssel összefüggésben, a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának szintén azt az értelmezését támasztja alá, amely szerint a távollevők között kötött szerződésekkel összefüggésben a fogyasztóval folytatott kommunikáció eszközeként telefonnak a kereskedő általi alkalmazása a szerződéskötést megelőző viszonnyal összefüggésben sem kötelező.

51

A fenti megfontolásokra figyelemmel a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő „ha van” kifejezést akként kell értelmezni, hogy az azokra az esetekre vonatkozik, amikor a kereskedő rendelkezik telefon‑ vagy faxszámmal, és amikor ezeket nem kizárólag a fogyasztókkal való kapcsolattartástól eltérő célokra használja. Ennek hiányában ez a rendelkezés nem kötelezi a kereskedőt, hogy tájékoztassa a fogyasztót erről a telefonszámról, vagy akár arra, hogy telefon‑ vagy faxvonalat, illetve új e‑mail‑fiókot létesítsen azzal a céllal, hogy a fogyasztók kapcsolatba léphessenek vele.

52

Egyebekben meg kell állapítani, hogy ezzel a rendelkezéssel nem ellentétes az, hogy a kereskedő a közvetlen és hatékony kommunikációval kapcsolatos kritériumoknak való megfelelés céljából a telefontól vagy faxtól, illetve e‑mailtől eltérő kommunikációs eszközöket, például – többek között – olyan elektronikus kapcsolatfelvevő adatlapot biztosítson, amelynek segítségével a fogyasztók internetes oldalon keresztül fordulhatnak a kereskedőkhöz, amelyen keresztül írásbeli választ kapnak, illetve amelyen keresztül gyorsan vissza lehet őket hívni. Még közelebbről: ezzel a rendelkezéssel nem ellentétes az, hogy árukat vagy szolgáltatásokat online kínáló, valamint néhány kattintással rendelkezésre álló telefonszámmal rendelkező kereskedő az e rendelkezésben nem említett más kommunikációs eszközök – például az azonnali üzenetküldést vagy telefonos visszahívást biztosító rendszer – fogyasztó általi alkalmazását ösztönözze azzal a céllal, hogy a fogyasztó gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni vele, amennyiben a kereskedő világosan és érthetően hozzáférhetővé teszi azokat az információkat – köztük különösen az említett telefonszámot –, amelyeket a kereskedő a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nyújtani köteles, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. Ezen utóbbi tekintetében, az, hogy a telefonszám csak sorozatos kattintások után áll rendelkezésre, önmagában nem jelenti azt, hogy az alkalmazott módszer nem világos és nem érthető egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzetben, amely olyan kereskedőre vonatkozik, aki kizárólag egy internetes oldalon végzi különféle termékek online értékesítését.

53

A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésekre a következő választ kell adni:

54

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni egyrészről, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely arra kötelezi a kereskedőt, hogy az ezen irányelv 2. cikkének 7. és 8. pontjában említett, távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés fogyasztóval való megkötése előtt minden körülmények között közölje telefonszámát. Másrészről, az említett rendelkezés nem von maga után olyan kötelezettséget a kereskedő számára, hogy telefon‑ vagy faxvonalat, illetve új e‑mail‑címet létesítsen azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy vele kapcsolatba lépjenek, továbbá az csak abban az esetben teszi kötelezővé e telefon‑ vagy faxszám, illetve e‑mail‑cím közlését, ha ez a kereskedő már rendelkezik a fogyasztókkal folytatott kommunikáció ezen eszközeivel.

A 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni, hogy noha ez a rendelkezés arra kötelezi a kereskedőt, hogy a fogyasztó rendelkezésére bocsásson egy, a közvetlen és hatékony kommunikációval kapcsolatos kritériumoknak megfelelő kommunikációs eszközt, azzal nem ellentétes az, hogy az említett kereskedő – az e kritériumoknak való megfelelés céljából – az említett rendelkezésben felsoroltaktól eltérő kommunikációs eszközöket biztosítson.