–

az Eurobolt BV képviseletében C. van Oosten,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és M. A. M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: F. De Luca és P. Gentili avvocati dello Stato,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében H. Marcos Fraile és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Tuominen ügyvéd,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Ronkes Agerbeek, H. Krämer, N. Kuplewatzky és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 15. cikke (2) bekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének az értelmezésére, valamint a 91/2009/EK rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2011. július 18‑i 723/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2011. L 194., 6. o.) érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet az Eurobolt BV által indított eljárás keretében terjesztették elő, amelynek tárgya egyes vas vagy acél kötőelemeknek az Európai Unióba való behozatalára kivetett dömpingellenes vámok kivetése.

3

Az alapjogvita alapjául szolgáló tényállás időpontjában a dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió általi elfogadását az alaprendelet szabályozta.

4

E rendelet (12), (24) és (25) preambulumbekezdése szerint:

[…]

5

Az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése értelmében:

„Azok a panaszosok, importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, akik az 5. cikk (10) bekezdésének megfelelően jelentkeztek, továbbá az exportáló ország képviselői, ha írásban kérik, a Közösség vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthetnek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 19. cikk értelmében nem bizalmas. Ezek a felek az ilyen információkra válaszolhatnak, és észrevételeiket, amennyiben azok a válaszban kellően megalapozottak, figyelembe kell venni.”

6

E rendeletnek „Az intézkedések kijátszása” című 13. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kis mértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára; vagy a hasonló, kis mértékben módosított termékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó országból érkező behozatalára; vagy a termék alkatrészeinek behozatalára. Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, a 9. cikknek (5) bekezdésével összhangban kivetett maradék dömpingellenes vámot nem meghaladó dömpingellenes vámot ki lehet terjeszteni az intézkedések hatálya alá tartozó országokban található olyan vállalkozástól érkező behozatalra, amely egyedi vámban részesül. A kijátszás a harmadik országok és a Közösség, vagy az intézkedések hatálya alá tartozó ország egyes vállalkozásai és a Közösség közötti kereskedelem szerkezetének olyan megváltozását jelenti, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, továbbá amelynek hatása a hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően bizonyítottan kárt okoz vagy aláássa a vám javító hatását, és bizonyítékok vannak a dömpingre a hasonló termékek korábban megállapított rendes értéke vonatkozásában, szükség esetén a 2. cikk rendelkezéseivel összhangban.

[…]

(3)   E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére vagy a tagállam, illetve bármely érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz az (1) bekezdésben megállapított tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálatot a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően bizottsági rendelettel lehet megindítani, amelyben a vámhatóságot is utasítani lehet arra, hogy tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően, vagy kérjen biztosítékot. A vizsgálatokat, amelyek lefolytatásához a vámhatóságok segítséget nyújthatnak, és amelyeket kilenc hónapon belül le kell zárni, a Bizottság folytatja le. Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények az intézkedések kiterjesztését indokolják, erről a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság javaslatára a Tanács határoz. A javaslatot a Tanács elfogadja, hacsak a javaslatnak a Bizottság által történt benyújtását követő egy hónapon belül egyszerű többséggel a javaslat elutasítása mellett nem dönt. Az intézkedések kiterjesztése attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően a nyilvántartásba vételt kötelezővé tették, vagy amikor biztosítékot kértek. Ennek a rendeletnek a vizsgálatok megindítására és lebonyolítására vonatkozó megfelelő eljárási rendelkezéseit e cikknek megfelelően kell alkalmazni.

[…]”

7

Az említett rendelet „Konzultációk” című 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az e rendeletben előírt valamennyi konzultációra egy olyan tanácsadó bizottság keretében kerül sor, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, és amelyben az elnöki tisztet a Bizottság képviselője látja el. Egy tagállam kérésére vagy a Bizottság kezdeményezésére a konzultációt azonnal le kell folytatni, és minden esetben olyan időtartamon belül, amely az e rendeletben előírt határidők betartását lehetővé teszi.

(2)   A bizottság ülését az elnök hívja össze. Az elnök a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ülést megelőző 10 munkanapon belül [helyesen: legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően] megküldi a tagállamoknak az összes vonatkozó információt.

(3)   Szükség esetén a konzultáció írásban is lefolytatható; ez esetben a Bizottság értesíti a tagállamokat, és meghatározza a véleményük kifejtésére vagy a szóbeli konzultáció kérésére nyitva álló határidőt, feltéve hogy e konzultáció, amelyet az elnök készít elő, megtartható azon időtartamon belül, amely az e rendeletben előírt határidők betartását lehetővé teszi.

(4)   A konzultációk különösen a következőkre vonatkoznak:

8

2009. január 26‑án a Tanács elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 91/2009/EK rendeletet (HL 2009. L 29., 1. o.).

9

A 91/2009/EK tanácsi rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Malajziában feladott, Malajziából származóként vagy nem ilyenként bejelentett vas vagy acél kötőelemek behozatala révén történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba‑vételi kötelezettségének előírásáról szóló, 2010. október 27‑i 966/2010/EU rendelettel (HL 2010. L 282., 29. o.) a Bizottság az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése szerint a saját kezdeményezésére vizsgálatot indított a Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszására vonatkozóan.

10

Ezenfelül a Bizottság a 966/2010 rendelet 2. cikkében arra utasította a vámhatóságokat, hogy tegyék kötelezővé az e rendelet hatálya alá tartozó behozatalok nyilvántartásba vételét.

11

Az Eurobolt ‘s‑Heerenbergben (Hollandia) székhellyel rendelkező társaság, amely vas és acél kötőelemekkel kereskedik, amelyeket ázsiai székhelyű gyártóktól és szállítóktól vásárol az EU‑ban történő továbbértékesítés céljából.

12

Miután a 91/2009 rendelet a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára dömpingellenes vámot vetett ki, az Eurobolt úgy határozott, hogy az említett elemeket két malajziai székhelyű gyártótól szerzi be, nevezetesen a TZ‑Fastenerstől (a továbbiakban: TZ) és a HBS Fasteners Manufacturingtól (a továbbiakban: HBS).

13

Az Eurobolt a 2010. október 29‑től 2011. augusztus 4‑ig tartó időszak során 32 alkalommal nyújtott be kérelmet Hollandiában a HBS‑től és TZ‑től vásárolt acél kötőelemek szabad forgalomba bocsátása iránt. Származási országként Malajziát tüntette fel. A 966/2010 rendelettel összhangban a vámhatóságok az említett kötőelemeket nyilvántartásba vették, és dömpingellenes vámok kivetése nélkül szabad forgalomba bocsátották.

14

E rendelet közzétételét követően a Bizottság közölte a Kínai Népköztársaság és Malajzia hatóságaival, ezen országok ismert importőreivel – amelyek egyike az Eurobolt volt –, valamint az Unió érintett ágazatával, hogy megindítja az említett rendeletben előírt vizsgálatot.

15

A HBS és a TZ az említett vizsgálat kapcsán jelentkezett a Bizottságnál, és válaszoltak a dömpingellenes kérdőívre. Az Eurobolt is jelentkezett érdekelt félként.

16

A Bizottság 2011. május 26‑i levelében megküldte az Euroboltnak az előzetes vizsgálati megállapításait. Az Eurobolt 2011. június 13‑án, a számára előírt határidőn belül benyújtotta a levélre vonatkozó írásbeli válaszát. A tanácsadó bizottság 2011. június 15‑én ült össze.

17

A 723/2011 végrehajtási rendelet a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot kiterjesztette a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára.

18

E végrehajtási rendelet hatálybalépését követően a holland hatóságok az Euroboltnál behozatalt követő felülvizsgálatot hajtottak végre, amelynek eredményeképpen az Euroboltot felhívták arra, hogy fizessen meg 587802,20 euró összegű dömpingellenes vámot.

19

Az Eurobolt, miután sikertelennek bizonyult az e dömpingellenes vámok kivetésével szemben a nijmegeni vámhivatalhoz (Nimègue, Hollandia) benyújtott panasza, keresetet indított a Rechtbank Noord‑Holland (észak‑hollandiai kerületi bíróság, Hollandia) előtt, többek között azzal érvelve, hogy a 91/2009 rendelet által bevezetett dömpingellenes vámoknak a 723/2011 végrehajtási rendelet útján a szóban forgó, Malajziában feladott termékek behozatalára való kiterjesztése érvénytelen.

20

Miután e bíróság e keresetet a 2013. augusztus 1‑jei ítéletében elutasította, az Eurobolt fellebbezést terjesztett a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) elé, amely a 2015. szeptember 8‑i ítéletben szintén elutasította az Eurobolt kérelmét, és többek között megállapította, hogy nincs helye annak, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet érvényességére vonatkozóan előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszenek a Bíróság elé.

21

2015. október 12‑én az Eurobolt felülvizsgálati kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé. Azzal érvel, hogy e végrehajtási rendelet az alaprendelet 13. cikkében előírt kritériumokra tekintettel érvénytelen, mivel a Bizottság a vizsgálat során megsértette a védelemhez való jogát. A Bizottság ugyanis az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdését megsértve nem közölt a tanácsadó bizottság tagjaival az annak ülését legalább tíz munkanappal megelőzően az Eurobolt által számára megküldött alapvető fontosságú információkat.

22

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak először is azt illetően, hogy milyen terjedelmű feladatokkal rendelkeznek a nemzeti bíróságok az uniós intézmények jogi aktusai érvényességének a felülvizsgálata során, különösen a Charta 47. cikke vonatkozásában. Másodszor e bíróság kérdést vet fel arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értelmezni az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdését. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az eljárási szabályok megsértése a jogi aktusnak a lényeges eljárási szabályok megsértése miatti megsemmisítését eredményezheti. Felmerül tehát a kérdés, hogy a jelen ügyben az említett rendelkezésben előírt kötelezettségnek a Bizottság általi megsértése eredményezheti‑e a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelenségét.

23

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

Az első kérdésének b) és c) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely jogalany egy másodlagos uniós jogi aktus érvényességének a vitatása érdekében a nemzeti bíróság előtt hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyeket az EUMSZ 263. cikk alapján előterjesztett, megsemmisítés iránti kereset keretében lehet felhozni, ideértve a jogi aktus elfogadására vonatkozó feltételek megsértésére alapított kifogásokat is.

25

Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, a Bíróság arra vonatkozó hatásköre tekintetében, hogy az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességéről határozzon, nem állnak fenn korlátok azon indokokat érintően, amelyek alapján e jogi aktusok érvényessége vitatható (1972. december 12‑iInternational Fruit Company és társai ítélet, 21/72–24/72, EU:C:1972:115, 5. pont; 1998. június 16‑iRacke ítélet, C‑162/96, EU:C:1998:293, 26. pont).

26

Következésképpen az első kérdés a) és c) pontjára azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy valamely jogalany egy másodlagos uniós jogi aktus érvényességének a vitatása érdekében a nemzeti bíróság előtt hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyeket az EUMSZ 263. cikk alapján előterjesztett, megsemmisítés iránti kereset keretében lehet felhozni, ideértve az ilyen jogi aktus elfogadására vonatkozó feltételek megsértésére alapított kifogásokat is.

27

Az első kérdésének b) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 267. cikket az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti bíróság jogosult megkeresni azokat az uniós intézményeket, amelyek részt vettek azon másodlagos uniós jogi aktus kidolgozásában, amelynek az érvényességét az említett bíróság előtt vitatják, annak érdekében, hogy az említett intézménytől információt szerezzen azon tényezőket érintően, amelyeket ezen intézmény figyelembe vett, vagy amelyeket figyelembe kellett volna, hogy vegyen e jogi aktus elfogadásakor.

28

Emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok megvizsgálhatják az uniós jogi aktus érvényességét, és abban az esetben, ha a hivatalból vizsgált vagy a felek által előterjesztett érvénytelenségi jogalapot nem tartják megalapozottnak, e jogalapokat elutasíthatják, megállapítva, hogy a jogi aktus teljes mértékben érvényes (lásd ebben az értelemben: 1981. június 16‑iSalonia ítélet, 126/80, EU:C:1981:136, 7. pont; 1987. október 22‑iFoto‑Frost ítélet, 314/85, EU:C:1987:452, 14. pont). Ezzel szemben a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az uniós intézmények jogi aktusainak az érvénytelenségét (2005. december 6‑iGaston Schul Douane‑expediteur ítélet, C‑461/03, EU:C:2005:742, 17. pont).

29

Ebből következően ha a felek által előterjesztett jogalapok elegendőek ahhoz, hogy a nemzeti bíróságot meggyőzzék az uniós jogi aktus érvénytelenségéről, e bíróságnak önmagában ennek alapján kérdést kell a Bíróság elé terjesztenie ezen érvénytelenséget érintően, mindenfajta további vizsgálat nélkül. Amint az ugyanis az 1987. október 22‑iFoto‑Frost ítéletből (314/85, EU:C:1987:452, 18. pont) következik, a Bíróság a helyzete alapján alkalmasabb arra, hogy a másodlagos uniós jogi aktus érvényességéről határozzon, mivel az uniós intézmények, amelyeknek a jogi aktusait vitatják, az Európai Bíróság alapokmánya 23. cikkének második bekezdése értelmében jogosultak arra, hogy a Bírósághoz írásbeli észrevételeket nyújtsanak be e jogi aktusok érvényességének védelme érdekében. Ezenkívül az említett alapokmány 24. cikkének második bekezdése értelmében a Bíróság az Uniónak az eljárásban félként részt nem vevő intézményeit, szerveit és hivatalait felkérheti, hogy adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság az eljáráshoz szükségesnek tart.

30

Mindazonáltal a nemzeti bíróság jogosult arra, hogy azt megelőzően, hogy esetlegesen a Bírósághoz fordul, megkeressen valamely uniós intézményt annak érdekében, hogy beszerezze azokat a pontos információkat és adatokat, amelyeket nélkülözhetetlennek vél az érintett uniós jogi aktus érvényességét érintő kételyeinek az eloszlatásához, és így annak elkerüléséhez, hogy az érvényesség kérdésében előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz kelljen fordulni.

31

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az uniós intézményeknek kötelezettségük áll fenn arra vonatkozóan, hogy lojálisan együttműködjenek a tagállamok igazságügyi hatóságaival, amelyeknek gondoskodniuk kell az uniós jognak a nemzeti jogrendben való alkalmazásáról és tiszteletben tartásáról. Ennek keretében az intézményeknek az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerint közölniük kell az említett hatóságokkal azokat az információkat, és a rendelkezésükre kell bocsátaniuk azokat a dokumentumokat, amelyeket e hatóságok a hatásköreik gyakorlása során tőlük kértek, kivéve ha a közlés vagy megküldés megtagadását olyan jogszerű indokok igazolják, amelyek többek között a harmadik személyek jogainak a védelméhez vagy az Unió működése vagy függetlensége akadályozásának a veszélyéhez kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben: 1990. december 6‑iZwartveld és társai ítélet, C‑2/88‑IMM, EU:C:1990:440, 10. és 11. pont).

32

Következésképpen az első kérdés b) részére azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság jogosult arra, hogy a Bírósághoz fordulást megelőzően megkeresse azokat az uniós intézményeket, amelyek részt vettek azon másodlagos uniós jogi aktus kidolgozásában, amelynek az érvényességét az említett bíróság előtt vitatják, annak érdekében, hogy az említett intézményektől beszerezze azokat a pontos információkat és adatokat, amelyeket nélkülözhetetlennek vél az érintett uniós jogi aktus érvényességét érintő kételyeinek az eloszlatásához, és így annak elkerüléséhez, hogy e jogi aktus érvényességének értékelését érintően előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz kelljen fordulni.

33

A második kérdésének a)–c) pontjában, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelen‑e az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, mivel az Eurobolt által a Bizottság megállapításaira válaszul előterjesztett észrevételeket az e rendelkezés értelmében vett vonatkozó információkként nem bocsátották az e rendelkezésben előírt tanácsadó bizottság rendelkezésére legkésőbb tíz munkanappal a bizottság ülését megelőzően.

34

Előzetesen meg kell állapítani, hogy amint az az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdéséből következik, az e rendeletben előírt valamennyi konzultációra egy olyan tanácsadó bizottság keretében kerül sor, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, és amelyben az elnöki tisztet a Bizottság képviselője látja el.

35

Az említett rendelet 15. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy e bizottság ülését annak elnöke hívja össze, aki „a lehető leghamarabb, de legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően megküldi a tagállamoknak az összes vonatkozó információt”.

36

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a tanácsadó bizottság ülésére 2011. június 15‑én került sor, azaz két nappal azt követően, hogy az Eurobolt a számára erre vonatkozóan meghatározott határidőn belül a Bizottság megállapításaira válaszul előterjesztette az észrevételeit.

37

Annak megválaszolása érdekében, hogy ezáltal az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdését megsértették‑e oly módon, amely maga után vonja a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelenségét, először is meg kell vizsgálni, hogy az említett észrevételek a „releváns információnak” az e rendelkezés értelmében vett fogalmába tartoznak‑e.

38

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében alkalmazott kifejezések általános jellegére tekintettel a „releváns információ” fogalmát igen tágan kell értelmezni. Ugyanígy mivel az említett kifejezések szerint a tagállamoknak az „összes” vonatkozó információt meg kell küldeni, e rendelkezésből egyértelműen az következik, hogy az a tanácsadó bizottságnak a lehető legszélesebb körű tájékoztatását célozza.

39

Ezenfelül az említett rendelet (12) preambulumbekezdése hangsúlyozza az érdekelt feleknek kínált, arra vonatkozó lehetőség jelentőségét, hogy a vizsgálat során meghallgassák őket, és védhessék az érdekeiket.

40

A jelen ügyben az alapügy tárgyát képező észrevételeket az Eurobolt a Bizottság által az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján megindított vizsgálat által érintett félként terjesztette elő. Ezen észrevételek a Bizottság által elfogadott ideiglenes megállapítások megválaszolására irányultak.

41

Az Eurobolt tehát ismertette az álláspontját, és információkat közölt a rendelet 6. cikkének (7) bekezdése szerint.

42

Következésképpen, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 47–50. pontjában megállapította, az Eurobolt által előterjesztett észrevételek az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében releváns információknak minősültek.

43

Ebből következően e rendelkezést megsértették, mivel az említett észrevételeket nem küldték meg a tagállamoknak legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően, amint az a jelen ítélet 36. pontjában megállapításra került.

44

Meg kell tehát vizsgálni másodszor azt, hogy az alaprendelet 15. cikke (2) bekezdésének e megsértése olyan jellegű‑e, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelenségét vonja maga után.

45

Először is meg kell állapítani, hogy az olyan dömpingellenes intézkedéseknek az elfogadása, mint a 723/2011 végrehajtási rendelet, olyan eljárás – konkrétan vizsgálat – alapján történik, amelynek bizonyos szakaszaiban a tagállamokkal, amelyek a tanácsadó bizottságban képviseltetik magukat, konzultálni kell, amint azt az alaprendelet (24) preambulumbekezdése hangsúlyozza.

46

Az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése e konzultáció céljából írja elő, hogy a tanácsadó bizottságnak az összes releváns információt meg kell küldeni, mégpedig „a lehető leghamarabb, de legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően”.

47

E tekintetben magából e rendelkezés szövegéből, amelyet feltétlen módon fogalmaztak meg, az következik, hogy az abban előírt tíznapos határidő kötelező jellegű (lásd analógia útján: 2010. július 29‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑54/09 P, EU:C:2010:451, 46. pont).

48

Az alaprendelet (25) preambulumbekezdéséből következik továbbá, hogy mivel az érintett információ „gyakran technikai jellegű, és bonyolult gazdasági és jogi elemzést igényel”, az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő azt célozza, hogy a tanácsadó bizottságban képviselt tagállamok számára kellő idő maradjon arra, hogy ezen információkat az említett bizottság ülése előtt nyugodtan megvizsgálják (lásd analógia útján: 2017. szeptember 20‑iTilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 102. pont).

49

Ezenfelül e határidőnek továbbá az a célja, hogy lehetővé tegye a tagállami kormányok számára, hogy a tanácsadó bizottságban eljáró képviselőik útján tájékozódhassanak a vizsgálat valamennyi releváns információjáról annak érdekében, hogy e kormányok belső és külső konzultációk segítségével olyan álláspontot dolgozhassanak ki, amely mindegyikük sajátos érdekeinek védelmét biztosítja a bizottságon belül (lásd analógia útján: 2017. szeptember 20‑iTilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 103. pont).

50

Végezetül hozzá kell fűzni, hogy az említett határidő annak biztosítását célozza, hogy azokat az információkat és észrevételeket, amelyeknek az előterjesztésére az érdekelt felek, amint az a jelen ítélet 39. pontjában megállapításra került, a vizsgálat során jogosultak, megfelelő módon figyelembe lehessen venni a tanácsadó bizottságon belüli konzultációs eljárás keretében.

51

E körülmények között, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 61. és 66. pontjában megállapította, az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt, arra vonatkozó követelmény, hogy a tanácsadó bizottság számára az összes releváns információt küldjék meg legkésőbb tíz munkanappal az említett bizottság ülését megelőzően, az eljárás szabályosságának olyan lényeges szabályai közé tartozik, amelyeknek a megsértése az érintett jogi aktus semmisségéhez vezet (lásd analógia útján: 1998. február 10‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑263/95, EU:C:1998:47, 32. pont; 2017. szeptember 20‑iTilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 114. pont).

52

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelen, mivel azt az alaprendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésével fogadták el.

53

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: