–

az Apple Sales International, az Apple Inc. és az Apple retail France EURL képviseletében F. Molinié, J.‑C. Jaïs és C. Cavicchioli avocats,

–

az MJA mint az eBizcuss.com részére kirendelt felszámolóbiztos képviseletében J.‑M. Thouvenin és L. Vidal avocats,

–

a francia kormány képviseletében E. Armoët, E. de Moustier és D. Colas, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, G. Meeßen és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 23. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet egyrészről az Apple Sales International, az Apple Inc. és az Apple retail France EURL, másrészről az MJA – mint az eBizcuss.com társaság (a továbbiakban: eBizcuss) részére kirendelt felszámolóbiztos – között az utóbbi társaság által az EUMSZ 102. cikk megsértése címén, kártérítés iránt indított kereset alapján folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet (2), (11) és (14) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

4

A 44/2001 rendelet II. fejezetének a „Megállapodás joghatóságról” címet viselő 7. szakaszában szereplő 23. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. Az ilyen joghatóságot kikötő megállapodást meg lehet kötni

5

Az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjában a code civil (polgári törvénykönyv) 1382. cikke így rendelkezett:

„Aki másnak magatartásával kárt okoz, köteles azt megtéríteni”.

6

A code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L. 420‑1. cikke a következőket írja elő:

„Az összehangolt fellépések, egyezségek, kifejezett vagy hallgatólagos megállapodások vagy összefogások – még ha azokra valamely csoporton belüli, Franciaországon kívül letelepedett társaság közvetlen vagy közvetett közvetítésével kerül is sor – tilosak, amennyiben azok célja vagy lehetséges hatása valamely piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen, amennyiben azok arra irányulnak, hogy:

7

A kereskedelmi törvénykönyv L. 420‑2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az L. 420‑1. cikkben írt feltételek szerint tilos egy vállalkozás vagy vállalkozások egy csoportja által a belső piacon vagy annak valamely részén az erőfölénnyel történő visszaélés. Ilyen visszaélés lehet többek között az értékesítés megtagadása, az árukapcsolás, a diszkriminatív értékesítési feltételek, a stabil kereskedelmi kapcsolatok megszakítása pusztán amiatt, hogy a partner nem hajlandó elfogadni az indokolatlan kereskedelmi feltételeket.

Ezenkívül, mivel kihathat a verseny működésére vagy szerkezetére, tilos az ügyfél vállalkozás vagy beszállító gazdasági függőségének visszaélésszerű kihasználása valamely vállalkozás vagy vállalatcsoport részéről. Ilyen visszaélés lehet többek között az értékesítés megtagadása, az árukapcsolás, az L. 442‑6. cikk I. pontjában hivatkozott diszkriminatív gyakorlatok, valamint a termékcsalád‑megállapodások.”

8

2002. október 10‑én az ír jog szerint létrehozott Apple Sales International társaság az eBizcuss‑szal szerződést kötött, amely az utóbbit az Apple védjeggyel ellátott termékek hivatalos viszonteladójaként ismeri el. Ez a szerződés, amelyben az eBizcuss vállalta, hogy a vele szerződő fél termékeit szinte kizárólagos jelleggel forgalmazza, egy, az ír bíróságok joghatóságát kikötő megállapodást tartalmazott.

9

A forgalmazási szerződés 2005. december 20‑i, legutóbbi változatában az angol nyelven szövegezett, említett kikötés a következőképpen szól:

„This Agreement and the corresponding relationship between the parties shall be governed by and construed in accordance with the laws of the Republic of Ireland and the parties shall submit to the jurisdiction of the courts of the Republic of Ireland. Apple [Sales International] reserves the right to institute proceedings against Reseller in the courts having jurisdiction in the place where Reseller has its seat or in any jurisdiction where a harm to Apple [Sales International] is occurring.”

10

Az alapeljárás felei nem értenek egyet az „and the corresponding relationship” kifejezés pontos francia nyelvű fordítása tekintetében, azt „és a vonatkozó kapcsolat” (az eBizcuss fordítása), illetve „és az abból származó kapcsolatok” (az Apple Sales International fordítása) módon fordítva.

11

E különbségtől eltekintve a kikötés az alábbi módon fordítható:

„A felek közötti jelen szerződést »és a vonatkozó kapcsolatot« [az eBizcuss fordítása]/és »az abból származó kapcsolatokat« [az Apple Sales International fordítása] Írország joga szabályozza, és azokat az ír jog alapján kell értelmezni, a felek magukat Írország bíróságai joghatóságának vetik alá. Az Apple [Sales International] fenntartja a jogot, hogy a viszonteladóval szemben a viszonteladó székhelye szerint illetékes bíróság előtt vagy abban az országban indítson eljárást, ahol az Apple [Sales International] kárt szenved.”

12

2012 áprilisában az eBizcuss keresettel fordult a tribunal de commerce de Paris‑hoz (párizsi kereskedelmi bíróság, Franciaország) az Apple Sales International amerikai jog szerint létrehozott társaság és az Apple Retail France, francia jog szerint létrehozott társaság tisztességtelen versenymagatartásából, valamint erőfölénnyel való visszaéléséből származó felelősségnek a polgári törvénykönyv 1382. cikke, a kereskedelmi törvénykönyv L. 420‑2. cikke és az EUMSZ 102. cikk alapján történő megállapítása iránt.

13

2013. szeptember 26‑i ítéletével e bíróság helyt adott az Apple Sales International arra alapított joghatósági kifogásának, hogy az e társaságot az eBizcusshoz kötő szerződés az ír bíróságok joghatóságáról rendelkező joghatósági kikötést tartalmazott.

14

2014. április 8‑i ítéletében a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) az eBizcuss által ezen ítélet ellen emelt kifogást elutasította.

15

2015. október 7‑i ítéletében a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) hatályon kívül helyezte ezen ítéletet azzal az indokkal, hogy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) megsértette a 44/2001 rendeletnek a Bíróság által a 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítéletben (C‑352/13,EU:C:2015:335) értelmezett 23. cikkét, amikor figyelembe vette az eBizcusst az Apple Sales International társasághoz kötő szerződésben foglalt joghatósági kikötést, noha e kikötés nem vonatkozott a versenyjog megsértése miatt fennálló felelősséggel kapcsolatos jogvitákra.

16

A Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) által visszautalt ügyben 2016. október 25‑én hozott ítéletében a cour d’appel de Versailles (versailles‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország) helyt adott az eBizcuss kifogásának, és visszautalta az ügyet a tribunal de commerce de Paris‑hoz (párizsi kereskedelmi bíróság).

17

Az Apple Sales International, az Apple Inc. és az Apple Retail France fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz, lényegében arra hivatkozva, hogy mivel a versenyjog értelmében az önálló kereset a szerződéses jogviszonyból származik, figyelembe kell venni a joghatósági kikötést, még akkor is, ha e kikötés kifejezetten nem szól ilyen keresetről, és a nemzeti vagy európai hatóság korábban semmiféle versenyjogi jogsértést nem állapított meg.

18

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy időközben tudomást szerzett a Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) 2016. február 16‑i Interlog és Taboada kontra Apple ítéletéről. Az említett ítélet tárgya szintén az Apple Sales International és egy hasonló, általánosan megfogalmazott joghatósági kikötés volt. A Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy az említett kikötés az ugyancsak állítólagos erőfölénnyel való visszaélés miatt a felek között folyamatban lévő perben alkalmazandó a portugál bíróságok joghatósága hiányának megállapítása céljából.

19

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20

Első és második kérdésével, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a forgalmazó által a beszállítója ellen, az EUMSZ 102. cikk alapján kártérítés iránt indított perben kizárt egy olyan, a felek közötti szerződésben foglalt joghatósági kikötés alkalmazása, amely nem utal kifejezetten a versenyjog megsértése miatt fennálló felelősséggel kapcsolatos jogvitákra.

21

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely joghatósági kikötés annak meghatározását célzó értelmezése, hogy mely jogviták tartoznak a hatálya alá, azon nemzeti bíróság feladata, amely előtt a joghatósági kikötésre hivatkoznak (2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Valamely joghatósági kikötés ugyanis csak egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogvitákra vonatkozhat, ami a joghatósági megállapodás hatályát azon jogvitákra korlátozza, amelyek abból a jogviszonyból erednek, amely kapcsán e megállapodást megkötötték. E követelmény célja annak elkerülése, hogy egy félnek váratlanul azzal kelljen szembesülnie, hogy a másik szerződő féllel fennálló kapcsolataiból eredő valamennyi, a joghatósági megállapodás megkötésére alkalmat adó jogviszonytól eltérő jogviszonyból eredő jogvita tekintetében egy adott bíróság rendelkezik joghatósággal (2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Erre a célra tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a szerződéses jogviszonyokból eredő jogvitákra elvontan hivatkozó kikötés nem terjed ki a jogellenes károkozásért fennálló olyan felelősséggel kapcsolatos jogvitára, amely valamely szerződő félnél állítólagosan a valamely jogellenes kartellnek megfelelő magatartása miatt merült fel (2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Mivel ugyanis egy ehhez hasonló jogvita a károsult vállalkozás számára az említett kikötéshez való hozzájárulásának időpontjában észszerűen nem előrelátható – lévén hogy ekkor még nem tud a másik szerződő fél részvételével fennálló jogellenes kartellről –, nem lehet úgy tekinteni, hogy e jogvita a szerződéses jogviszonyokból ered (2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

E megfontolásokra tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése – az EUMSZ 101. cikknek és az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT‑megállapodás) 53. cikkének a megsértése miatt előterjesztett kártérítés iránti kereset esetén – lehetővé teszi a szállítási szerződésekben szereplő joghatósági kikötések figyelembevételét, feltéve, hogy ezek a kikötések a versenyjog megsértése miatt fennálló felelősséggel kapcsolatos jogvitákra vonatkoznak (2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 72. pont).

26

Ezen ítélkezési gyakorlat fényében azt kell megvizsgálni, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkének ezen értelmezése és az ezen értelmezést alátámasztó indokok vonatkoznak‑e egy olyan jogvita keretében hivatkozott joghatósági kikötésre, amely az egyik szerződéses félnek az EUMSZ 102. cikk megsértése folytán állítólagosan fennálló büntetőjogi felelősségére vonatkozik.

27

Ez az esett áll fenn, amikor a felrótt versenykorlátozó magatartásra azon szerződéses jogviszonyon kívül kerül sor, amelynek keretében a joghatósági kikötésről rendelkeztek.

28

Márpedig, míg az EUMSZ 101. cikkben említett versenykorlátozó magatartás, azaz a jogellenes megállapodás, főszabály szerint nem kapcsolódik közvetlenül e kartell valamely tagja és valamely harmadik fél szerződéses jogviszonyához, amelyre e kartell hatást fejt ki, addig az EUMSZ 102. cikkben említett versenykorlátozó magatartás, azaz az erőfölénnyel való visszaélés, konkretizálódhat egy erőfölényben lévő vállalkozás szerződéses jogviszonyaiban a szerződéses kikötésekhez kapcsolódóan és azok folytán.

29

Meg kell állapítani tehát, hogy egy, az EUMSZ 102. cikk alapján indított eljárás keretében egy olyan joghatósági kikötés tekintetbevétele, amely egy szerződésre és a felek között arra vonatkozó vagy abból származó jogviszonyokra utal, nem tekinthető úgy, mint amellyel a felek egyike váratlanul szembesül a jelen ítélet 22. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

30

A fentiek fényében az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkét akként kell értelmezni, hogy a forgalmazó által a beszállítója ellen, az EUMSZ 102. cikk alapján kártérítés iránt indított perben nem kizárt egy, a felek közötti szerződésben foglalt joghatósági kikötés alkalmazása azon egyetlen oknál fogva, hogy e kikötés nem utal kifejezetten a versenyjog megsértése miatt fennálló felelősséggel kapcsolatos jogvitákra.

31

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja tudni, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a forgalmazó által a beszállítója ellen, az EUMSZ 102. cikk alapján kártérítés iránt indított perben valamely joghatósági kikötés alkalmazása attól függ, hogy előzetesen valamely nemzeti vagy európai hatóság megállapított‑e versenyjogi jogsértést.

32

Erre a kérdésre nemleges választ kell adni.

33

Ugyanis, amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 83. pontjában, az, hogy a versenyhatóság korábban megállapított‑e vagy sem versenyjogi jogsértést, teljesen kívül esik a joghatósági kikötés alkalmazhatóságán egy, a versenyszabályok megsértése miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítésére irányuló kereset során.

34

A 44/2001 rendelet 23. cikkének összefüggésében egy azon alapuló különbségtétel, hogy valamely versenyhatóság előzetesen megállapította‑e vagy sem a versenyszabályok megsértését, sértené továbbá az előreláthatóság e rendelkezés alapját képező célját.

35

Egyébiránt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében (lásd e tekintetben: 2006. július 13‑iManfredi és társai ítélet, C‑295/04–C‑298/04, EU:C:2006:461, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és amint azt a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26‑i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 349., 1. o.) (3), (12) és (13) preambulumbekezdése említi, az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikknek közvetlen hatálya van a magánjogi jogalanyok közötti jogviszonyokban, és olyan jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek az érintett jogalanyokra vonatkozóan, amelyek érvényesülését a nemzeti bíróságoknak kell biztosítaniuk. Következésképpen bármely személy, aki úgy értékeli, hogy a versenyszabályok megsértése miatt kárt szenvedett, az okozott károk miatt kártérítést követelhet, függetlenül attól, hogy a versenyhatóság korábban megállapított‑e ilyen jogsértést.

36

A fentiek fényében a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 23. cikkét akként kell értelmezni, hogy a forgalmazó által a beszállítója ellen, az EUMSZ 102. cikk alapján kártérítés iránt indított perben valamely joghatósági kikötés alkalmazása nem függ attól, hogy előzetesen valamely nemzeti vagy európai versenyhatóság megállapított‑e versenyjogi jogsértést.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: