C‑556/17. sz. ügy

Alekszij Torubarov

kontra

Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal

(a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. július 29.

„Előzetes döntéshozatal – Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika – A nemzetközi védelem megadására vonatkozó közös eljárások – 2013/32/EU irányelv – A 46. cikk (3) bekezdése – Teljes körű és ex nunc vizsgálat – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – A hatékony jogorvoslathoz való jog – Az elsőfokú bíróság jogköreinek terjedelme – A reformatórius jogkör hiánya – A hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv vagy kvázi bírói testület által az említett bíróság határozatának való megfelelés megtagadása”

  1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Időbeli hatály – 2015. július 20. előtt benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem – Az irányelvet átültető nemzeti szabályozásnak a nemzeti bíróság által az ilyen kérelemmel kapcsolatban folyamatban lévő eljárásra történő alkalmazása – Megengedhetőség

    (2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 52. cikk, első bekezdés)

    (lásd: 39–46. pont)

  2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozattal szembeni kereset – Hatékony jogorvoslathoz való jog – A ténybeli és jogi elemek megvizsgálására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem

    (2011/95 és 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 46. cikk, (1) és (3) bekezdés)

    (lásd: 51–53. pont)

  3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozattal szembeni kereset – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Az eredeti határozat megsemmisítése – A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által az eljáró bíróság határozatának való megfelelés megtagadása – Az említett bíróság azon kötelezettsége, hogy megváltoztassa a megtagadó határozatot – Az ilyen megváltoztatást tiltó nemzeti szabályozás mellőzése

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 13., 14., 18. és 19. cikk, és 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 46. cikk, (3) bekezdés)

    (lásd: 54–59., 64–66., 69., 72–78. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A nagytanácsban eljáró Bíróságnak a 2019. július 29‑i Torubarov ítéletben (C‑556/17) a 2013/32 irányelv ( 1 ) azon rendelkezését kellett értelmeznie, amely meghatározza a hatékony jogorvoslathoz való jog terjedelmét, amellyel a nemzetközi védelmet (menekült jogállást vagy kiegészítő védelmet) kérelmezőknek különösen a kérelmeiket elutasító határozatokkal szemben kell rendelkezniük. ( 2 ) A Bíróság megállapította, hogy amikor valamely bíróság a nemzetközi védelmet kérelmező által előadott összes releváns ténybeli és jogi körülmény teljes körű és ex nunc vizsgálatának elvégzését követően megállapította, hogy a 2011/95/EU irányelvben ( 3 ) előírt kritériumok alapján e kérelmező számára ilyen védelmet kell elismerni az általa kérelmének alátámasztására hivatkozott indok miatt, azonban a közigazgatási szerv vagy kvázi bírói testület ezt követően egy ezzel ellentétes tartalmú határozatot fogad el, anélkül hogy e tekintetben az említett kérelmező nemzetközi védelem iránti igényeivel kapcsolatos új értékelést igazoló új körülmények fennállását állapítaná meg, az említett bíróságnak meg kell változtatnia a korábbi ítéletének meg nem felelő, szóban forgó határozatot, és azt a saját határozatával kell helyettesítenie a nemzetközi védelem iránti kérelmet illetően, szükség esetén mellőzve annak a nemzeti szabályozásnak az alkalmazását, amely megtiltja számára, hogy így járjon el.

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bírósághoz harmadik alkalommal fordult ugyanazon ügy keretében egy orosz állampolgár, aki ellen a származási országában büntetőeljárás folyt, és aki azzal az indokkal nyújtott be Magyarországon nemzetközi védelem iránti kérelmet, hogy Oroszországban a politikai meggyőződése miatti üldöztetéstől tart, illetve attól, hogy ott súlyos sérelmet fog elszenvedni. Az e kérelem megvizsgálásáért felelős magyar hatóság ugyanis háromszor utasította el a kérelmet, annak ellenére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság két alkalommal megsemmisítette a hatóság elutasító határozatait, és az érintett második keresetével kapcsolatban – az ügyirat elemei összességének értékelését követően – arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelme megalapozott. E körülmények között az érintett harmadik keresete keretében azt kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy a számára biztosítandó nemzetközi védelmet illetően saját határozatával váltsa fel a vitatott határozatokat. Ugyanakkor a tömeges bevándorlás kezeléséről szóló 2015. évi törvény elvonta a bíróságok reformatórius jogkörét a nemzetközi védelem megadására vonatkozó közigazgatási határozatokkal kapcsolatban.

Az Alheto ítéletre ( 4 ) hivatkozva a Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy a 2013/32 irányelvnek nem célja, hogy egységesítse azokat az eljárási szabályokat, amelyeket a tagállamokban a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos új, az ilyen kérelmet elutasító eredeti közigazgatási határozat megsemmisítését követően hozott határozat elfogadása során alkalmazni kell. Mindazonáltal az irányelvnek az ilyen kérelmek lehető leggyorsabb elbírálásának biztosítására irányuló céljából, az említett irányelv fent hivatkozott rendelkezése hatékony érvényesülésének biztosítására vonatkozó kötelezettségből, valamint a jogorvoslat hatékonysága biztosításának az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkéből eredő szükségességéből kitűnik, hogy minden tagállamnak úgy kell kialakítania a nemzeti jogszabályait, hogy az ezen eredeti határozat megsemmisítését követően, és az ügynek e kvázi bírói testület vagy közigazgatási szerv elé való visszautalása esetén rövid határidőn belül, és a megsemmisítést kimondó ítéletben szereplő értékeléssel összhangban hozzanak új határozatot.

A Bíróság különösen hangsúlyozta, hogy annak előírásával, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozat elleni jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságnak meg kell vizsgálnia adott esetben a kérelmező „nemzetközi védelem iránti igénye[it]”, az uniós jogalkotó az említett bíróságra olyan jogkört kívánt ruházni – amikor ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy az e tekintetben szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemmel rendelkezik –, hogy ezen elemek teljes körű és ex nunc, azaz kimerítő és naprakész vizsgálatát követően kötelező jelleggel döntsön azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az említett kérelmező a nemzetközi védelem elismeréséhez teljesíti‑e a 2011/95 irányelvben előírt feltételeket. Ilyen esetben, ha e bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemnek helyt kell adni, és megsemmisíti a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által hozott, az említett kérelmet elutasító határozatot, majd az ügyet visszautalja e hatóság elé, ez utóbbi – hacsak olyan ténybeli vagy jogi körülmények nem merülnek fel, amelyek objektíve új, naprakész értékelést tesznek szükségessé – már nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel az ugyanazon indokok alapján kért védelem elismerésével vagy el nem ismerésével kapcsolatos döntést illetően, mint amelyeket az érintett bíróság elé terjesztettek.

Ennélfogva az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek olyan helyzetet eredményeznek, amelyben a nemzeti bíróságnak semmilyen lehetőség nem áll rendelkezésére, amely alapján ítéletét betartathatja, gyakorlatilag megfosztják a nemzetközi védelmet kérelmezőt a hatékony jogorvoslattól, mivel a végső és kötelező bírósági határozat számára hatástalan maradhat.

( 1 ) A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50 o.).

( 2 ) 46. cikk, (3) bekezdés.

( 3 ) A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19., 20. o.).

( 4 ) 2018. július 25‑iAlheto ítélet (C‑585/16, EU:C:2018:584).