C‑459/17. és C‑460/17. sz. egyesített ügyek

SGI
és
Valériane SNC

kontra

Ministre de l’Action et des Comptes Publics

(a Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A hozzáadottérték‑adó (héa) közös rendszere – Az előzetesen megfizetett adó levonásához való jog – A levonási jog anyagi jogi feltételei – Tényleges termékértékesítés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2018. június 27.

  1. Az adójogszabályok harmonizálása–Közös hozzáadottértékadó‑rendszer–Az előzetesen felszámított adó levonása–Az adólevonási jog keletkezése és hatálya–A levonási jog anyagi jogi feltételei–Tényleges termékértékesítés–Az adóalany jó‑ vagy rosszhiszeműsége az értékesítés tényleges jellege tekintetében–Hatás hiánya

    (A 91/680 irányelvvel módosított 77/388 tanácsi irányelv, 10. cikk, (2) bekezdés és 17. cikk, (1) bekezdés)

  2. Az adójogszabályok harmonizálása–Közös hozzáadottértékadó‑rendszer–Az előzetesen felszámított adó levonása–Az adólevonási jog keletkezése és hatálya–A termékértékesítés tényleges teljesítésének hiánya okán történő megtagadás–Megengedhetőség–Feltétel–Az említett értékesítés tényleges teljesítése elmaradásának az adóhatóság általi megállapítása

    (A 91/680 irányelvvel módosított 77/388 tanácsi irányelv, 17. cikk)

  1.  A hatodik irányelv 17. cikkének (1) bekezdése szerint az adó levonására vonatkozó jog azon időpontban keletkezik, amikor a levonható adó felszámíthatóvá válik. Ez az eset áll fenn ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha teljesítik a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást.

    Ebből következik, hogy a héarendszerben a levonási jog a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítéséhez kapcsolódik (lásd analógia útján: a Bíróság elnökének 2013. július 4‑iMenidzherski biznes reshenia végzése, C‑572/11, nem tették közzé, EU:C:2013:456, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    A héalevonást kérő adóalany jó‑ vagy rosszhiszeműsége nem befolyásolja, hogy a hatodik irányelv 10. cikkének (2) bekezdése alapján teljesül‑e a termékértékesítés. Ugyanis ezen irányelv célja szerint, amely többek között az adóköteles ügyletek egységes meghatározásán alapuló közös héarendszer létrehozására irányul, az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti „termékértékesítés” fogalma objektív jellegű és az érintett ügyletek céljától és eredményétől függetlenül értelmezendő, anélkül hogy az adóhatóság köteles lenne vizsgálatot indítani az érintett adóalany szándékának megállapítása iránt, vagy hogy figyelembe kellene vennie az ugyanazon értékesítési láncban részt vevő, ezen adóalanytól eltérő gazdasági szereplő szándékát (lásd ebben az értelemben: 2013. november 21‑iDixons Retail ítélet, C‑494/12, EU:C:2013:758, 19. és 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    (lásd: 34., 35., 38. pont)

  2.  Az 1991. december 16‑i 91/680/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapításról szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a számla adóalany címzettjétől az e számlán feltüntetett héa levonásához való jog megtagadásához elegendő, ha a hatóság bizonyítja, hogy azon ügyletek, amelyekre e számla vonatkozik, ténylegesen nem kerültek teljesítésre.

    (lásd: 47. pont és a rendelkező rész)