C–452/17. sz. ügy

Zako SPRL

kontra

Sanidel SA

(a tribunal de commerce de Liège [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök – 86/653/EGK irányelv – Az 1. cikk (2) bekezdése – A »kereskedelmi ügynök« fogalma – A tevékenységét a megbízó vállalkozásánál gyakorló, önálló vállalkozóként működő közvetítő – Az áruknak a megbízó javára történő eladására vagy vételére irányuló tárgyaláshoz kapcsolódó feladatoktól eltérő feladatok végzése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2018. november 21.

1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök – 86/653 irányelv – A kereskedelmi ügynök fogalma – A tevékenységét a megbízó telephelyén gyakorló személy – Bennfoglaltság – Feltétel – E tevékenység önálló végzése

   (86/653 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) és (3) bekezdés, valamint 2. cikk)

2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökök – 86/653 irányelv – A kereskedelmi ügynök fogalma – A megbízó javára a kereskedelmi ügynök saját tevékenységein kívül más jellegű tevékenységeket gyakorló személy – Bennfoglaltság – Feltétel – Az előbbi tevékenységek önálló végzése

   (86/653 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés és 2. cikk, (2) bekezdés)

1.  A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy valamely személy, akit állandó jelleggel megbíztak akár azzal, hogy más személy javára áruk eladásáról vagy megvételéről tárgyaljon, akár azzal, hogy az ilyen ügyleteket más személy javára és nevében letárgyalja és megkösse, a tevékenységét e más személy telephelyén végzi, nem képezi akadályát annak, hogy e rendelkezés értelmében „kereskedelmi ügynöknek” minősüljön, feltéve, hogy e körülmény nem akadályozza azt, hogy e személy a tevékenységét önállóan végezze, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

   A 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése ugyanis három szükséges és elégséges feltételt ír elő ahhoz, hogy valamely személy „kereskedelmi ügynöknek” minősülhessen. Először is e személynek önálló vállalkozóként működő közvetítőnek kell lennie. Másodszor e személynek folyamatos szerződéses viszonyban kell állnia a megbízóval. Harmadszor olyan tevékenységet kell gyakorolnia, amely vagy áruknak a megbízó javára való eladására vagy vételére irányuló tárgyalásokból áll, vagy abból, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre irányuló tárgyalásokat folytat.

   Ahhoz tehát, hogy valamely személy a 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében „kereskedelmi ügynöknek” minősülhessen, elegendő, ha megfelel e három feltételnek, függetlenül attól, hogy a tevékenységét milyen módokon gyakorolja, és feltéve, hogy nem tartozik az ezen irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében és 2. cikkében előírt kivételek közé.

   Ebben a kontextusban, tekintve, hogy az említett irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely azt követelné meg, hogy a „kereskedelmi ügynöknek” a tevékenységét utazva vagy a megbízó telephelyén kívül kell gyakorolnia, meg kell állapítani, hogy az említett irányelv által biztosított védelem előnyének ki kell terjednie azokra a személyekre is, akik, amint az alapügyben, a tevékenységüket e telephelyen végzik (lásd analógia útján: 1998. április 30‑iBellone ítélet, C‑215/97, EU:C:1998:189, 13. pont).

   (lásd: 23., 24., 28., 36. pont, és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 86/653 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy valamely személy nem csak olyan tevékenységeket végez, amelyek akár abban állnak, hogy más személy javára áruk eladásáról vagy megvételéről tárgyal, akár abban, hogy az ilyen ügyleteket más személy javára és nevében letárgyalja és megköti, hanem ugyanezen személy számára más jellegű tevékenységeket is végez anélkül, hogy azok az előbbi tevékenységekhez képest másodlagos jellegűek lennének, nem akadályozza azt, hogy az említett rendelkezés értelmében „kereskedelmi ügynöknek” minősüljön, feltéve, hogy e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy ezen előbbi tevékenységét önálló módon gyakorolja, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

   Amint azt a főtanácsnok lényegében az indítványának a 49–51. pontjában megállapította, az említett irányelvvel főszabály szerint nem ellentétes, ha a kereskedelmi ügynök tevékenysége más jellegű tevékenységekhez társul, ideértve azt az esetet is, ha az érintett személy e tevékenységet csupán másodlagos jelleggel végzi, és azt is, ha, amint a jelen esetben, az említett tevékenység ugyanolyan jelentőségű, mint az általa végzett többi feladat, mivel ezen irányelv egyetlen egyéb rendelkezése sem zárja ki az ilyen halmozódás lehetőségét.

   Következésképpen azon az eseten kívül, ha a 86/653 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállam úgy határoz, hogy ezen irányelv hatályából kizárja azokat a személyeket, akik másodlagos jelleggel gyakorolják a kereskedelmi ügynöki tevékenységet, ami egyébiránt úgy tűnik, hogy az alapügyben nem áll fenn, az ilyen kereskedelmi ügynöki tevékenységet gyakorló személyeket az említett hatály alá tartozónak kell tekinteni, még akkor is, ha e tevékenység más jellegű tevékenységekhez társul.

   (lásd: 42., 43., 51. pont, és a rendelkező rész 2. pontja)