C–448/17. sz. ügy

EOS KSI Slovensko s. r. o.

kontra

Ján Danko
és
Margita Danková

(a Krajský súd v Prešove [Szlovákia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztókkal kötött szerződések – 93/13/EGK irányelv – Tisztességtelen feltételek – A 4. cikk (2) bekezdése és az 5. cikk – A feltételek világos és érthető megfogalmazásának kötelezettsége – 7. cikk – Olyan személyek vagy szervezetek keresetindítása, akiknek vagy amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni védelméhez – A fogyasztóvédelmi szervezetek eljárásba való beavatkozását a fogyasztó beleegyezéséhez kötő nemzeti szabályozás – Fogyasztói hitel – 87/102/EGK irányelv – A 4. cikk (2) bekezdése – Az éves, százalékban kifejezett hiteldíj írásbeli szerződésben való feltüntetésének kötelezettsége – Olyan szerződés, amely csupán az éves, százalékban kifejezett hiteldíj kiszámítására szolgáló matematikai egyenletet tartalmazza, az e számítás elvégzéséhez szükséges tényezőket azonban nem”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2018. szeptember 20.

1. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló eszközök – Eljárási autonómia – Az egyenértékűség elve – Olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóvédelmi szervezet azon lehetőségét, hogy a fogyasztó érdekében beavatkozzon a fizetési meghagyásos eljárásba, a fogyasztó e meghagyással szembeni ellentmondására vonatkozó feltételtől teszi függővé – Megengedhetetlenség – Feltétel

   (93/13 tanácsi irányelv)

2. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Fizetési meghagyásos eljárás – Olyan nemzeti szabályozás, amely a fizetési meghagyás kibocsátásának szakaszában a szerződésben szereplő feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatát írja elő – Bírói jogállással nem rendelkező tisztviselő számára e meghagyás kibocsátásával kapcsolatos hatáskör biztosítása – Az ellentmondás benyújtásához való jog nagyon rövid határidőre való korlátozása – A fogyasztó által benyújtott ellenmondás indokolásának követelménye – Megengedhetetlenség – Feltétel

   (93/13 tanácsi irányelv)

3. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Hatály – A szerződés elsődleges tárgyát meghatározó, illetve az árról vagy díjazásról, és az ellenértékként szállított áruról vagy nyújtott szolgáltatásról szóló szerződési feltételek – A fogyasztói hitel költségére vonatkozó feltétel – Világosan és érthetően megfogalmazott feltétel – Értékelési szempontok – A kamat mértéke, az éves, százalékban kifejezett hiteldíj és az annak számításához szükséges tényezők feltüntetésének hiánya – Döntő tényező a nemzeti bíróság értékelésében

   (93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés)

1.  Az egyenértékűség elvével együtt olvasott, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a fogyasztóvédelmi szervezet számára, hogy a fogyasztó érdekében beavatkozzon az egyéni fogyasztót érintő fizetési meghagyásos eljárásba, és ellentmondással éljen az ilyen meghagyással szemben az említett fogyasztó ellentmondásának hiányában, amennyiben az említett szabályozás a fogyasztóvédelmi szervezetek uniós jog hatálya alá tartozó jogvitákba való beavatkozását kedvezőtlenebb feltételekhez köti, mint amelyek a kizárólag a belső jog hatálya alá tartozó jogvitákra alkalmazandók, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

   (lásd: 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely jóllehet előírja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatát a fizetési meghagyás fogyasztóval szembeni kibocsátásának szakaszában, azonban egyrészt a bírói jogállással nem rendelkező bírósági tisztviselők számára a fizetési meghagyások kibocsátásával kapcsolatos hatáskört biztosít, másrészt pedig tizenöt napos határidőt ír elő az ellentmondás benyújtására, és megköveteli ezen ellentmondás érdemi indokolását, azzal, hogy az említett meghagyás végrehajtásának szakaszában nem ír elő ilyen hivatalból történő vizsgálatot; mindezek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

   Az a körülmény, hogy a nemzeti szabályozás a bírói jogállással nem rendelkező tisztviselők számára a fizetési meghagyások kibocsátásával kapcsolatos hatáskört biztosít, nem olyan jellegű, hogy gátolja a 93/13 irányelv tényleges érvényesülésének megőrzését, feltéve hogy a fizetési meghagyás végrehajtásának szakaszában vagy a meghagyással szemben emelt ellentmondás esetén előírja annak bíróság általi vizsgálatát, hogy a szóban forgó szerződés nem tartalmaz tisztességtelen feltételeket.

   Mindezzel együtt a jelen ítélet 46. pontjában felhívottakkal összhangban e vizsgálatnak kizárólag az ellentmondás szakaszában való elérhetősége csak akkor alkalmas a 93/13 irányelv tényleges érvényesülésének megőrzésére, ha nem tartja vissza a fogyasztókat az ilyen ellentmondás benyújtásától.

   Márpedig a jelen esetben az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás mindössze tizenöt napos határidőt ír elő, amelynek során a fogyasztó ellentmondást emelhet a fizetési meghagyással szemben, és ezenfelül megköveteli, hogy a fogyasztó érdemben indokolja az ellentmondását.

   Következésképpen e szabályozás keretében nem elhanyagolható annak a kockázata, hogy az érintett fogyasztók nem terjesztik elő az annak bíróság általi vizsgálatához megkövetelt ellentmondást, hogy a szóban forgó szerződés nem tartalmaz tisztességtelen feltételeket.

   (lásd: 50–54. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a fogyasztói hitelszerződés egyrészt nem tünteti fel az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat, hanem csupán az ezen éves, százalékban kifejezett hiteldíj kiszámítására szolgáló matematikai képletet tartalmazza, az e számítás elvégzéséhez szükséges tényezőket azonban nem, másrészt pedig nem tesz említést a kamat mértékéről, e körülmény döntő tényező az érintett nemzeti bíróság által arra irányulóan végzett elemzés keretében, hogy az említett szerződés hitelköltségekkel kapcsolatos feltétele az említett rendelkezés értelmében világos és érthető‑e.

   A THM hitelszerződésben való feltüntetésének hiánya döntő tényező lehet az érintett nemzeti bíróság által arra irányulóan végzett elemzés keretében, hogy e szerződésnek a kölcsön költségével kapcsolatos feltétele a 93/13 irányelv 4. cikke értelmében világos és érthető‑e. Ha nem ez a helyzet, akkor a nemzeti bíróság értékelheti az ehhez hasonló feltételnek az ezen irányelv 3. cikke szerinti tisztességtelen jellegét (lásd ebben az értelemben: 2010. november 16‑iPohotovosť végzés, C‑76/10, EU:C:2010:685, 71. és 72. pont).

   Hozzá kell tenni, hogy a THM hitelszerződésben való feltüntetésének elmaradásához sorolható az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan helyzet, ahol a szerződés kizárólag az említett THM kiszámítására szolgáló matematikai képletet tartalmazza, az e számítás elvégzéséhez szükséges tényezőket azonban nem.

   Ilyen helyzetben ugyanis a fogyasztó nem tekinthető úgy, hogy e szerződés megkötésekor teljeskörűen ismeri az általa megkötött szerződés jövőbeli teljesítésével kapcsolatos feltételeket, és következésképpen nem állapítható meg, hogy rendelkezik mindazon tényezőkkel, amelyek kötelezettségvállalására hatással lehetnek.

   (lásd: 65–68. pont, és a rendelkező rész 3. pontja)