C‑369/17. sz. ügy

Shajin Ahmed

kontra

Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal

(a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Határok, menekültügy és bevándorlás – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95/EU irányelv – 17. cikk – A kiegészítő védelmi jogállás elismerésének kizárása – Okok – Súlyos bűncselekmény miatti elítélés – A súlyosságnak a nemzeti jog szerinti büntetési tétel alapján történő meghatározása – Megengedhetőség – Egyedi értékelés szükségessége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. szeptember 13.

1. Európai uniós jog–Értelmezés–A tagállamok jogára való kifejezett utalást nem tartalmazó rendelkezés–Önálló és egységes értelmezés–A „súlyos bűncselekmény”, a „különösen súlyos bűncselekmény” és a „súlyos, nem politikai bűncselekmény” 2011/95 irányelv értelmében vett fogalmára való alkalmazhatóság

   (2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (2) bekezdés, b) pont, 14. cikk, (4) bekezdés, b) pont, valamint 17. cikk, (1) bekezdés)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–Menekültjogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás–2011/95 irányelv–A kiegészítő védelmi jogállás elismerésének kizárása–Kizáró okok–Súlyos bűncselekmény elkövetése–A bűncselekmény súlyosságát kizárólag a büntetési tétele alapján meghatározó nemzeti szabályozás–Megengedhetetlenség–A tények illetékes hatóság által történő egyedi értékelésétől függő kizártság

   (2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 17. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 33., 34., 36. pont)

2.  A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes azon tagállami jogszabály, amelynek értelmében kizárólag az adott bűncselekmény e tagállam joga szerint meghatározott büntetési tétele alapján úgy kell tekinteni, hogy a kiegészítő védelmet kérelmező személy e rendelkezés értelmében „súlyos bűncselekményt követett el”, ami kizárhatja, hogy e védelemben részesüljön. A kiegészítő védelem iránti kérelmet elbíráló illetékes nemzeti hatóság vagy bíróság feladata, hogy a szóban forgó egyedi ügy valamennyi sajátos körülményének teljes körű vizsgálatát követően értékelje a szóban forgó bűncselekmény súlyosságát.

   E tekintetben ki kell emelni, hogy még ha az érintett tagállam büntetőjogi jogszabályai szerint meghatározott büntetési tétel kritériuma különös fontossággal is bír a kiegészítő védelem elismerésének a 2011/95 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján való kizárását igazoló bűncselekmény súlyosságának megítélése tekintetében, az érintett tagállam illetékes hatósága csak azt követően hivatkozhat az e rendelkezésben foglalt kizáró okra, hogy minden egyes esetben értékelte a tudomására jutott konkrét tényeket annak meghatározása érdekében, hogy van‑e nyomós ok annak feltételezésére, hogy az érdekelt személy – aki egyebekben megfelel a kért jogállás megszerzésére vonatkozó szempontoknak – által elkövetett cselekmények e kizáró ok valamelyikének hatálya alá tartoznak (lásd analógia útján: 2010. november 9‑iB és D ítélet, C‑57/09 és C‑101/09, EU:C:2010:661, 87. pont; 2017. január 31‑iLounani ítélet, C‑573/14, EU:C:2017:71, 72. pont).

   (lásd: 55., 58. pont és a rendelkező rész)