C‑297/17., C‑318/17., C‑319/17. és C‑438/17. sz. egyesített ügyek

Bashar Ibrahim és társai
kontra
Bundesrepublik Deutschland

és

Bundesrepublik Deutschland
kontra
Taus Magamadov

(a Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 19.

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások – 2013/32/EU irányelv – A 33. cikk (2) bekezdésének a) pontja – Menedékjog iránti kérelemnek elfogadhatatlanként valamely tagállam hatóságai által amiatt történő elutasítása, hogy előzőleg egy másik tagállam kiegészítő védelmet biztosított – 52. cikk – Ezen irányelv időbeli hatálya – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. és 18. cikke – A menekültügyi eljárásnak az e másik tagállamban fennálló rendszerszintű hiányosságai – A menedékjog iránti kérelmek rendszeres elutasítása – Az embertelen vagy megalázó bánásmód komoly és megalapozott veszélye – A kiegészítő védelemben részesülő személyek életkörülményei ez utóbbi államban”

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tagállamok által elfogadhatatlannak minősíthető kérelem – Indok – Nemzetközi védelem másik tagállam által történő előzetes nyújtása – Időbeli hatály – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi valamely 2015. július 20. előtt és az említett szabályozás hatálybalépése előtt benyújtott menedékjog iránti kérelem amiatt történő elutasítását, hogy egy másik tagállam kiegészítő védelmet biztosított – Megengedhetőség – Korlátok – A 2013/32 irányelv hatálybalépése előtt benyújtott, és a 343/2003 rendelet hatálya alá tartozó, menedékjog iránti kérelem és az említett kérelmező átvétele iránti megkeresés

(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 49. cikk; 343/2003 tanácsi rendelet; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 33. cikk, (2) bekezdés, a) pont) és 52. cikk, első bekezdés; 2005/85 tanácsi irányelv)

(lásd: 61., 62., 64., 66., 68–74. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tagállamok által elfogadhatatlannak minősíthető kérelem – Indok – Nemzetközi védelem másik tagállam által történő előzetes nyújtása – A 604/2013 rendelet által előírt, átvétel vagy visszavétel iránti eljárás elsődleges alkalmazásának szükségessége vagy lehetősége– Hiány

(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 33. cikk, (1) bekezdés és (2) bekezdés, a) pont)

(lásd: 80. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Alapvető jogok – A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma – Terjedelem – Rendszerszintű hiányosságok valamely tagállamban a kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó eljárást követően, az említett védelemben részesülő személyek életkörülményei miatt – Annak tilalma a többi tagállam számára, hogy a menedékjog iránti kérelmet elfogadhatatlanként elutasítsák amiatt, hogy előzőleg e tagállam kiegészítő védelmet biztosított – Feltételek – Az említett hiányosságok ténylegességének értékelése – Szempontok – Súlyos anyagi nélkülözés szükségessége

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 4. cikk; 2011/95 és 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 33. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

(lásd: 85–94., 101. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – A tagállamok által elfogadhatatlannak minősíthető kérelem – Indok – Nemzetközi védelem másik tagállam által történő előzetes nyújtása – Valamely másik tagállamban kiegészítő védelemben részesülő személy által benyújtott menedékjog iránti kérelem – A menekültügyi eljárás e tagállamban fennálló, a menedékjog iránti kérelmek rendszeres elutasításához vezető rendszerszintű hiányosságai – Az említett kérelem elfogadhatatlanként való elutasításának lehetőségére gyakorolt hatás hiánya

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 18. cikk; 2011/95 és 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 33. cikk, (1) bekezdés és (2) bekezdés, a) pont)

(lásd: 98–101. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

Összefoglalás

Valamely menedékkérő átadható egy olyan tagállamnak, amely a kérelmének elbírálásáért főszabály szerint felelős, vagy amely már kiegészítő védelmet biztosított számára, kivéve ha a nemzetközi védelemben részesülő személyek előre látható életkörülményeik miatt ott az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmával ellentétes súlyos anyagi nélkülözéssel szembesülnének

A 2019. március 19‑én hozott Ibrahim és társai ítéletben (C‑297/17, C‑318/17, C‑319/17 és C‑438/17) a Bíróság nagytanácsa pontosításokkal szolgált a nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlanságának a 2013/32 irányelv ( 1 ) (a továbbiakban: eljárási irányelv) 33. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt további indokával kapcsolatban. E rendelkezés kiterjeszti a 2005/85 irányelv ( 2 ) által korábban előírt azon lehetőséget, hogy a kérelmet mint elfogadhatatlant el lehet utasítani abban az esetben, ha egy másik tagállam korábban megadta a menekült jogállást, és lehetővé teszi az ilyen elutasítást a kiegészítő védelem nyújtása esetén is. Az alapügyekben e védelmet több harmadik országbeli állampolgárnak nyújtották, Lengyelországban, illetve Bulgáriában. Ezt követően e személyek Németországba utaztak, ahol 2012 és 2013 között menedékjog iránti kérelmeket nyújtottak be. Miután sikertelenül kérték az említett személyek visszavételét az illetékes lengyel és bolgár hatóságoktól, a német hatóságok a menedékjog iránti kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül elutasították, amit az érintettek bíróság előtt megtámadtak.

Ebben az összefüggésben a Bíróság mindenekelőtt az eljárási irányelv időbeli hatályáról határozott. E tekintetben az 52. cikk első bekezdésében szereplő átmeneti rendelkezések előírták egyrészt, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket alkalmazzák a „2015. július 20–tól kezdve vagy annál korábban” benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre, másrészt pedig, hogy „a 2015. július 20. előtt” benyújtott kérelmekre a 2005/85 irányelv szerint elfogadott nemzeti rendelkezések irányadók. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az e két szabály közötti feszültség ellenére, egy tagállam előírhatja a további elfogadhatatlansági okot átültető nemzeti rendelkezés olyan menedékjog iránti kérelmekre való azonnali alkalmazását, amelyeket jogerősen még nem bíráltak el, és amelyeket 2015. július 20. előtt, és e nemzeti rendelkezés hatálybalépése előtt nyújtottak be. A jogbiztonság és a törvény előtti egyenlőség érdekében azonban szükség van arra, hogy az ugyanezen időszak alatt e tagállamban benyújtott kérelmeket előreláthatóan és egységesen vizsgálják meg. Ezzel szemben a Bíróság rámutatott arra, hogy nem megengedett az ilyen azonnali alkalmazás, ha mind a menedékjog iránti kérelmet, mind a visszavétel iránti megkeresést az eljárási irányelv hatálybalépése előtt nyújtották be. Ugyanis az egyik alapügyben szóban forgó ilyen helyzetben e kérelem és e megkeresés a 604/2013 rendelet ( 3 ) 49. cikkének megfelelően még teljes egészében a 343/2003 rendelet ( 4 ) hatálya alá tartozik, míg az eljárási irányelv 33. cikke csak a 604/2013 rendelet hatálya alá tartozó helyzetekre vonatkozik.

A Bíróság továbbá megállapította, hogy ha valamely harmadik országbeli állampolgár kiegészítő védelemben részesült, és ezt követően menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő egy másik tagállamban, az utóbbi tagállam azt mint elfogadhatatlant elutasíthatja, anélkül hogy elsődlegesen a 604/2013 rendeletben előírt átvételi vagy visszavételi eljárásokat kellene vagy lehetne alkalmaznia.

Végül a Bíróság megvizsgálta azokat a feltételeket, amelyek mellett egy tagállam az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján megfosztható az eljárási irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőségtől. E tekintetben a Bíróság az ugyanezen a napon hozott Jawo ítéletére ( 5 ) hivatkozva megállapította, hogy ha fennáll a veszélye annak, hogy a kérelmező valamely tagállamban az Alapjogi Charta 4. cikkével ellentétes embertelen vagy megalázó bánásmódban részesül, e körülmény akadályát képezi annak, hogy átadják e tagállamnak, akár magának az átadásnak az időpontjában, a menekültügyi eljárás során vagy pedig azt követően merülne fel e veszély. Analógia útján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely tagállam nem élhet a további elfogadhatatlansági indokkal, ha a kérelmező előre látható életkörülményei a számára kiegészítő védelmet nyújtó tagállamban őt mint e védelemben részesülő személyt embertelen vagy megalázó bánásmód komoly veszélyének tennék ki. A szóban forgó hiányosságoknak azonban a súlyosság olyan különösen jelentős mértékét kell elérniük, amely az érintett személyt súlyos anyagi nélkülözésnek teszi ki.

E tekintetben nem elegendőek a 2011/95 irányelv ( 6 ) olyan megsértései, amelyek nem érik el az Alapjogi Charta 4. cikke megsértésének mértékét. Hasonlóképpen, az a tény, hogy az érintett személy számára kiegészítő védelmet nyújtó tagállamban az ilyen védelemben részesülő személyek nem részesülnek a megélhetést biztosító semmilyen ellátásban vagy a más tagállamokban biztosítottakhoz képest egyértelműen korlátozottabb mértékben részesülnek ilyen ellátásban, azonban az érintett tagállam állampolgáraihoz képest nem kezelik őket eltérően, nem teszi lehetővé e 4. cikk megsértésének megállapítását, kivéve ha a kérelmező különös kiszolgáltatottsága miatt és akaratától, valamint személyes választásától függetlenül súlyos anyagi nélkülözéssel szembesül.

Egyébiránt a Bíróság pontosította, hogy ha a kiegészítő védelmet nyújtó tagállam tényleges vizsgálat nélkül rendszeresen megtagadja a menekült jogállás biztosítását az olyan kérelmezőktől, akik pedig teljesítik a 2011/95 irányelvben előírt feltételeket, a menedékkérőkkel való bánásmód nem tekinthető az Alapjogi Charta menedékjogról szóló 18. cikkéből eredő kötelezettségeknek megfelelő bánásmódnak. Mindazonáltal ezen első tagállam feladata átvenni a menekült jogállás biztosítása iránti eljárást, azon tagállam pedig, amelynél új kérelmet nyújtottak be, elutasíthatja azt az eljárási irányelvnek a kölcsönös bizalom elvének fényében értelmezett 33. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján.

( 1 ) A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.).

( 2 ) A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL 2005. L 326., 13. o.; helyesbítés: HL 2006. L 236., 35. o.).

( 3 ) Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.).

( 4 ) Egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 50., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 109. o.).

( 5 ) 2019. március 19‑i Jawo ítélet (C‑163/17).

( 6 ) A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19., 20. o).