C‑295/17. sz. ügy

MEO – Serviços de Comunicações e Multimédia SA

kontra

Autoridade Tributária e Aduaneira

(a Tribunal Arbitral Tributário [Centro de Arbitragem Administrativa] [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A hozzáadottérték‑adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – Hatály – Adóköteles ügyletek – Ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás – Károk és nem adóköteles kamatok, valamint »kártérítés« fizetésének formájában nyújtott adóköteles szolgáltatások közötti különbségtétel”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. november 22.

1. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóalap – Elállás, a teljesítés meghiúsulása vagy árengedmény esetén való csökkentés – A fizetendő összeg tényleges beszedésének elmaradása a szerződés idő előtti felbontása esetén – Az adó megfelelő mértékben való kiigazítása

   (2006/112 tanácsi irányelv, 73. cikk)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Minimális hűségidőt előíró szolgáltatási szerződés – A szolgáltatásnyújtás ellenértéke – A díjazás fogalma – Előzetesen meghatározott összeg, amely az idő előtti felmondás esetén kerül beszedésre, és amely a fennmaradó szerződéses időszakra vonatkozó összegnek felel meg – Bennfoglaltság

   (2006/112 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Minimális hűségidőt előíró szolgáltatási szerződés – Az idő előtti felmondás esetén beszedett összeg – Ezen összegnek a szolgáltatásnyújtás ellenértékének való minősítése – Elrettentő és kártalanítási cél – A határozatlan időre szóló szerződés esetén járónál magasabb, és a nemzeti jog szerint szankciónak minősülő összeg – Ezen elemek említett minősítésre gyakorolt hatásának hiánya

   (2006/112 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 53–56. pont)

2.  A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azt az előre meghatározott összeget, amelyet valamely gazdasági szereplő a minimális hűségidőt előíró, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek az ügyfele általi vagy ez utóbbinak felróható okból történő megszüntetése esetén szed be, és amely összeg azon összegnek felel meg, amelyet e gazdasági szereplő e megszüntetés hiányában az említett időszak fennmaradó idejére szedett volna be – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás díjazásának kell minősíteni, és mint ilyet, ezen adó hatálya alá tartozónak kell tekinteni.

   (lásd: 57. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Egy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésben előre meghatározott, az ügyfél által e szerződés lejárat előtti megszüntetése esetén fizetendő összeg minősítése tekintetében nem meghatározó az a tény, hogy az átalányösszeg célja arra irányul, hogy elrettentse az ügyfeleket attól, hogy ne tartsák tiszteletben a minimális hűségidőt, és hogy megtérüljön az a kár, amelyet a gazdasági szereplő szenved el ezen idő tiszteletben nem tartása miatt, az a tény, hogy egy kereskedelmi ügynök által egy minimális hűségidőt előíró szerződés megkötéséért kapott díjazás magasabb, mint az ilyen időt elő nem író szerződés esetén, illetve az a tény, hogy a kiszámlázott összeg a nemzeti jogban szankciónak minősül.

   E tekintetben meg kell állapítani, hogy a héairányelv értelmében vett „szolgáltatásnyújtás” fogalmát az érintett ügyletek céljától és eredményétől függetlenül kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2013. június 20‑iNewey ítélet, C‑653/11, EU:C:2013:409, 41. pont.

   Ezzel szemben, amint az a jelen ítélet 43. pontjában már megállapításra került, elengedhetetlen a szóban forgó ügylet valós gazdasági tartalmának figyelembevétele, amely a héa közös rendszere alkalmazásának alapvető feltétele (lásd ebben az értelemben: 2013. június 20‑iNewey ítélet, C‑653/11, EU:C:2013:409, 42., 48. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

   A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést rendszerint az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. november 16‑iKozuba Premium Selection ítélet, C‑308/16, EU:C:2017:869, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

   (lásd: 60., 61., 67., 70. pont és a rendelkező rész 2. pontja)