–

az Asociación Nacional de Productores de Ganado Porcino képviseletében J. M. Rodríguez Cárcamo abogado és N. Olmos Castro abogada,

–

a spanyol kormány képviseletében M. A. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Patakia és I. Galindo Martín, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 34. és EUMSZ 35. cikk, valamint a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló, 2008. december 18‑i 2008/120/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 47., 5. o.) 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 12. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Asociación Nacional de Productores de Ganado Porcino (sertéstermelők nemzeti szövetsége, a továbbiakban: szövetség) és az Administración del Estado (az államot képviselő hivatal, Spanyolország) között, a spanyol kormány által elfogadott, az ibériai sertés húsára, sonkájára, lapockájára és tarjahúsára vonatkozó minőségi előírások jóváhagyásáról szóló királyi rendelet tárgyában folyamatban lévő peres eljárásban terjesztették elő.

3

A 2008/120 irányelv (7) és (8) preambulumbekezdése kimondja:

4

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen szól:

„Ezen irányelv a tenyésztés és hizlalás céljából tartott sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket határozza meg.”

5

Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok biztosítják, hogy minden gazdaság megfelel az alábbi követelményeknek:

[…]”

6

Ugyanezen irányelv 12. cikke ekként rendelkezik:

„A Szerződés általános szabályaival összhangban, a tagállamok a területükön a sertések védelmére az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy alkalmazhatnak. Ezekről az intézkedésekről tájékoztatják a Bizottságot.”

7

A 2014. január 10‑i Real Decreto 4/2014 por el que se aprueba la norma de calidad para la carne, el jamón, la paleta y la caña de lomo ibérico (az ibériai sertés húsára, sonkájára, lapockájára és tarjahúsára vonatkozó minőségi előírások jóváhagyásáról szóló 4/2014. sz. királyi rendelet; a BOE 2014. január 11‑i 10. száma, 1569. o.) 1. cikkének szövege a következő:

„E királyi rendelet azon minőségi jellemzők megállapítására irányul, amelyeknek az ibériai vágósertések feldolgozásából eredő, frissen előállított és forgalomba hozott termékeknek, valamint a Spanyolországban előállított és forgalmazott sonkának, lapockának, tarjának meg kell felelniük ahhoz, hogy a jelen jogszabályban meghatározott kereskedelmi megjelöléseket használhassák, a tekintetükben alkalmazandó általános szabályozásnak való megfelelés sérelme nélkül.

E rendelet értelmében hasonlóképpen elfogadhatók a Portugáliában előállított termékek, a spanyol és portugál hatóságok között létrejött, az ibériai termékek gyártásáról, előállításáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló megállapodások alapján.

Másfelől, az uniós szinten elismert minőségjelzők (oltalom alatt álló eredetmegjelölések vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzések) hatálya alá tartozó termékeknek, amelyek tekintetében a jelen jogszabályban foglalt kereskedelmi megjelöléseket vagy az ebben foglalt bármely megnevezést kívánják használni, ugyanezen jogszabály rendelkezéseinek kell megfelelniük.”

8

A 4/2014. sz. rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„Az e királyi rendelet által szabályozott termékek kereskedelmi megjelölése kötelező jelleggel három megnevezésből tevődik össze, amelyeket az alábbiakban megállapított sorrend szerint kell feltüntetni:

1.   »De cebo de campo« (határban hizlalt): Olyan állatokról van szó, amelyeket, bár a(z erdei) legelő vagy a (legelők) erőforrásaival táplálkozhattak, alapvetően gabonafélékből és hüvelyesekből álló takarmányon tartottak, és tartásuk külterjes vagy (fedett terület részeként) szabadtéri belterjes gazdaságokban történik. […]

2.   »De cebo (hizlalt)«: alapvetően gabonafélékből és hüvelyesekből álló takarmányon tartott állatok esetén, amelyek tartása a 8. cikkben megállapítottak szerint belterjes tenyésztési rendszerben történik.

[…]”

9

E rendelet „Azon állatok tartására vonatkozó feltételek, amelyekből a »de cebo (hizlalt)« megnevezéssel ellátott termékek készülnek” című 8. cikkének (1) és (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„(1)   A Real Decreto no 1135/2002, de 31 de octubre, relativo a las normas mínimas para la protección de cerdos (a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló, 2002. október 31‑i 1135/2002. sz. királyi rendelet [a BOE 2002. november 20‑i 278. száma]) által megállapított tartási feltételektől függetlenül, a 110 kilogramm élősúlyt meghaladó tenyészállatok esetén, amelyek a »de cebo (hizlalt)« megnevezéssel ellátott termékek alapját képezik, az állatoknak egyenként összesen legalább 2 m2 szabad területtel kell rendelkezniük hizlalásuk idején.

(2)   A vágásra alkalmas legkorábbi életkor a 10 hónapos kor.”

10

Az említett rendelet harmadik kiegészítő rendelkezése előírja:

„A jóváhagyott minőségi előírásokra vonatkozó követelmények nem alkalmazandók az Európai Unió más tagállamaiban más előírásoknak megfelelően jogszerűen előállított és forgalmazott termékekre, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagországaiból származó termékekre, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás Szerződő Feleinek országaiból származó termékekre, és az olyan országokból származó termékekre, amelyek az Európai Unióval vámtársulási megállapodást kötöttek.”

11

A 4/2014. sz. királyi rendeletet a szövetség rendes közigazgatási keresettel megtámadta a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előtt.

12

E kereset alátámasztásaként a szövetség arra hivatkozik, hogy a szóban forgó rendelet uniós szintű versenytorzulást eredményez azáltal, hogy megnöveli az ibériai sertés(hús) előállítási költségeit Spanyolországban. Ily módon a szövetség úgy véli, hogy e szabályozás az EUMSZ 35. cikkel ellentétes, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást képez, hiszen a más tagállamokban letelepedett versenytárs termelőknek nem kell olyan intézkedés miatt felmerülő költségeket viselniük, mint a spanyol kormány által hozott intézkedés.

13

Ezenfelül, a szövetség a kérdést előterjesztő bíróság előtt indított keresetében arra hivatkozik, hogy a 4/2014. sz. királyi rendelet sérti a 2008/120 irányelvnek az ugyanezen irányelv 12. cikkével együttesen értelmezett 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját, mivel az e rendelettel bevezetett intézkedések nem a sertések védelmére irányulnak, hanem az ibériai sertés(hús) árának emelését célozzák.

14

Egyébként a szövetség azt állítja, hogy a termékek minőségének javítása, amely célt a 4/2014. sz. királyi rendelet kifejezetten említ, nem érhető el a rendelet által előirányzott intézkedésekkel, hiszen egyrészt nem bizonyított, hogy az állatonkénti minimális szabad összterület megduplázása javítaná a sertéshús minőségét, másrészt, a vágásra alkalmas legkorábbi életkor 10 hónapban való meghatározása, miközben a sertések optimális vágósúlya nagyjából 8 hónapos korukra érhető el, azzal a hatással jár, hogy túlságosan nagy súlyú termékek kerülnek értékesítésre, amelyeknek nem lesz piaca, és amelyek tekintetében nem érhető el a súly megemelkedésével arányos áremelés.

15

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az „ibérico de cebo (ibériai hizlalt)” megnevezéssel jelölt termékeket előállító spanyol termelők hátrányba kerülnek az Unió többi termelőjéhez képest, hiszen magasabb előállítási költségeket kell viselniük, mint amelyeket ez utóbbiak viselnek. Ezenfelül, az uniós termelőket mindez elriaszthatja attól, hogy termékeiket Spanyolországba exportálják, hiszen az említett megnevezéseket nem alkalmazhatják a termékeikre, mivel azokat nem a 4/2014. sz. királyi rendelet által megállapított feltételeknek megfelelően tartott sertésből állítják elő. Ugyanakkor e bíróság elismeri, hogy e rendelet harmadik kiegészítő rendelkezése értelmében Spanyolország köteles megengedni a területén a hasonló megnevezésekkel jelölt, más tagállamokból származó hasonló vagy azonos termékek forgalmazását, akkor is, ha azokat nem az említett rendelet követelményeinek megfelelően állították elő, amennyiben megfelelnek e (más) tagállamok saját minőségi előírásainak.

16

Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a 2008/120 irányelv érvényes jogi alapot képez‑e a 4/2014. sz. királyi rendelethez, hiszen ezen irányelv 12. cikke kizárólag akkor teszi lehetővé szigorúbb nemzeti intézkedések elfogadását, ha azoknak a célja az állatok magasabb szintű védelme, miközben az említett rendelet célja nem a sertések védelme, hanem a termékek minőségének javítása. Mindenesetre, a kérdést előterjesztő bíróság kétli, hogy az említett rendelet összeegyeztethető lenne a 2008/120 irányelv 12. cikkével, hiszen ez utóbbi cikk csak a nemzeti területen alkalmazható szigorúbb nemzeti intézkedések elfogadását teszi lehetővé.

17

E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

Első és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az EUMSZ 34. és 35. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely úgy rendelkezik, hogy az „ibérico de cebo (ibériai hizlalt)” kereskedelmi megnevezést csak az említett szabályozás által előírt feltételeknek megfelelő termékekre lehet alkalmazni.

19

Elöljáróban ki kell emelni, hogy az Európai Bizottság vitatja a 4/2014. sz. királyi rendelet összeegyeztethetőségével kapcsolatban előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés relevanciáját, mivel egyrészt az alapeljárás felperese e megsemmisítési jogalapra nem hivatkozott a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előtti eljárásban, másrészt az alapügy minden eleme egy és ugyanazon tagállamhoz kapcsolódik.

20

E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – a Bíróság elé terjesztett kérdései szükségesek és relevánsak‑e (lásd: 2016. június 21‑iNew Valmar ítélet, C‑15/15, EU:C:2016:464, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

Másrészt, hangsúlyozni kell, hogy minden olyan nemzeti intézkedést, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk értelmében vett, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑iElenca ítélet, C‑385/10, EU:C:2012:634, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. október 6‑iCapoda Import‑Export, C‑354/14, EU:C:2015:658, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e rendelkezés nem csak a szabályozás tényleges, hanem annak potenciális hatásaira is alkalmazandó. A rendelkezés alkalmazása nem zárható ki amiatt, hogy eddig nem volt olyan konkrét eset, hogy az valamely más tagállammal is kapcsolatba hozható lett volna (1998. október 22‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑184/96, EU:C:1998:495, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az a kérdés, hogy az EUMSZ 34. cikkel ellentétes‑e valamely olyan nemzeti szabályozás, mint a 4/2014. sz. királyi rendelet, igenis releváns az alapügybeli jogvita elbírálása szempontjából, és így arra választ kell adni.

24

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az derül ki, hogy a más tagállamokból származó, az ottani jogszabályoknak megfelelően előállított és forgalmazott termékeket az azok tekintetében általánosan használt szokásos megnevezés használhatósága érdekében bizonyos feltételeknek alávető nemzeti szabályozás, ami a termelőket adott esetben arra kötelezi, hogy ismeretlen vagy a fogyasztók által kevésbé megbecsült megnevezéseket használjanak, természetesen nem zárja ki feltétlenül a más tagállamokból származó termékeknek az érintett tagállamba történő behozatalát. E szabályozás ugyanakkor nehezebbé teheti e termékek forgalmazását, és ennek következtében akadályozhatja a tagállamok közötti kereskedelmet (2000. december 5‑iGuimont ítélet, C‑448/98, EU:C:2000:663, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Márpedig a Bíróság elé terjesztett ügyiratokból az derül ki, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás egyrészt nem valamely, az Unió területén általánosan használt szokásos megnevezésre vonatkozik, másrészt, e szabályozás nem tartalmaz behozatali vagy értékesítési tilalmat az ibériai sertésből előállított olyan termékekre vonatkozóan, amelyeket az említett szabályozásban foglaltaktól eltérő megnevezésekkel jelölnek.

26

Az alapügy tárgyát képező szabályozás ugyanis tartalmaz egy olyan rendelkezést, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság úgy értelmez, hogy az ibériai sertésből készült, az Unió más tagállamaiban alkalmazandó szabályoknak megfelelően előállított, hasonló megnevezésekkel jelölt, a 4/2014. sz. királyi rendeletben foglaltakhoz hasonlatos, azokhoz hasonló vagy azokkal azonos termékek e megnevezésekkel importálhatók és forgalmazhatók a spanyol piacon, akkor is, ha nem felelnek meg teljes mértékben az e rendelet által előírt követelményeknek. E rendelkezés, így értelmezve, szavatolja, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás nem képezi a tagállamok közötti kereskedelem akadályát (lásd a contrario: 1998. október 22‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑184/96, EU:C:1998:495).

27

Ezenfelül, amint arra a Bizottság is emlékeztet, az uniós szabályozás általános tendenciája az, hogy a közös agrárpolitika keretén belül a termékek minőségére fekteti a hangsúlyt, azért, hogy ezzel hozzájáruljon a termékek jóhírnevéhez (lásd ebben az értelemben: 2000. május 16‑iBelgium kontra Spanyolország ítélet, C‑388/95, EU:C:2000:244, 53. pont; 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 109. pont).

28

E körülményekre tekintettel nem tekinthető úgy, hogy az EUMSZ 34. cikkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy az „ibérico de cebo (ibériai hizlalt)” kereskedelmi megnevezés csak az e nemzeti szabályozás által előírt, bizonyos feltételeknek megfelelő termékek tekintetében alkalmazható, hiszen e szabályozás lehetővé teszi az említett nemzeti szabályozást elfogadó tagállamtól eltérő tagállamokból származó termékek behozatalát és forgalmazását, azon megnevezésekkel, amelyeket a származásuk szerinti tagállam szabályozása szerint tartalmaznak, még akkor is, ha e megnevezések hasonlatosak, hasonlók vagy azonosak a szóban forgó nemzeti szabályozásban említett megnevezésekkel.

29

Nem vitás, hogy azok a nemzeti területen működő valamennyi gazdasági szereplő tekintetében alkalmazandó nemzeti intézkedések, amelyek inkább a termékeknek az exportáló tagállam piacáról való kivitelére vannak kihatással, semmint a termékek említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazására, az EUMSZ 35. cikkben kimondott tilalom hatálya alá tartoznak (2016. június 21‑iNew Valmar ítélet, C‑15/15, EU:C:2016:464, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás nem tesz különbséget a nemzeti piacon való értékesítésre szánt termékek és az uniós piacon való értékesítésre szánt termékek között. Ugyanis, minden olyan spanyol termelő, aki ibériai sertésből előállított termékeit a 4/2014. sz. királyi rendeletben meghatározott kereskedelmi megnevezéssel szeretné értékesíteni, köteles betartani az említett rendelet követelményeit, függetlenül attól, hogy melyik piacon kívánja a termékeit értékesíteni.

31

Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy az EUMSZ 35. cikkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a 4/2014. sz. királyi rendelet.

32

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2008/120 irányelvnek az irányelv 12. cikkével együttesen értelmezett 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjával ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely egyes kereskedelmi megnevezéseknek a Spanyolországban előállított vagy ott forgalmazott ibériai sertésből származó termékek tekintetében történő használatát attól teszi függővé, hogy a termelők betartják-e az ezen 3. cikk (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknál szigorúbb tartási feltételeket, illetve az állatok vágásérettsége tekintetében a legalább 10 hónapos kor elérését.

33

E kérdés megválaszolásához hangsúlyozni kell, hogy a 2008/120 irányelv célja, amint az az irányelv 1. cikkéből kiderül, a tenyésztés és hizlalás céljából tartott sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása. E követelmények, ezen irányelv (7) preambulumbekezdése szerint, a termelés észszerű fejlesztése érdekében a tenyészsertések, illetve a hízósertések védelmének biztosítására irányulnak. E célból, amint az ugyanezen irányelv (8) preambulumbekezdéséből kiderül, az irányelv különféle szabályokat ír elő, többek között annak biztosítása céljából, hogy a sertések a mozgásigényüknek és fürkésző természetüknek megfelelő környezetet élvezhessenek.

34

Márpedig, hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás célja nem a sertések védelme, hanem a termékek minőségének javítása, és így e szabályozás nem tartozik a 2008/120 irányelv hatálya alá.

35

Ugyanakkor e szabályozás, azáltal, hogy növeli mind a sertésenkénti minimális talajfelületet, mind a vágásérettségi kort, nem sértheti az állatok jólétét, és így nem összeegyeztethetetlen az említett irányelvvel.

36

E körülményekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/120 irányelvnek az irányelv 12. cikkével együttesen értelmezett 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely egyes kereskedelmi megnevezéseknek a Spanyolországban előállított vagy ott forgalmazott ibériai sertésből származó termékek tekintetében történő használatát attól teszi függővé, hogy a termelők betartják-e az ezen 3. cikk (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknál szigorúbb tartási feltételeket, illetve az állatok vágásérettsége tekintetében a legalább 10 hónapos kor elérését.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: