C–147/17. sz. ügy

Sindicatul Familia Constanţa és társai

kontra

Direcţia Generală de Asistenţă Socială şi Protecţia Copilului Constanţa

(a Curtea de Apel Constanţa [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő‑szervezés – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 31. cikk – 2003/88/EK irányelv – Hatály – Eltérés – Az 1. cikk (3) bekezdése – 89/391/EGK irányelv – A 2. cikk (2) bekezdése – Nevelőszülői tevékenység”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. november 20.

1. Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A munkaidő–szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv – Hatály – A munkavállaló fogalma – Nevelőszülők – Bennfoglaltság

   (2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

2. Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391 irányelv – Hatály – Egyes tevékenységekre való alkalmazhatatlanság – A „közszolgálat” fogalma – Terjedelem

   (2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 89/391 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés)

3. Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391 irányelv – A munkaidő–szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv – Hatály – Az otthonába folyamatos jelleggel gyermeket befogadó nevelőszülő – Kizártság – A napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz való jog korlátozásai – Megengedhetőség – Feltétel – Az említett jog lényeges tartalmának tiszteletben tartása

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 24. cikk, 31. cikk, (2) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (3) bekezdés, 5., 6. és 7. cikk; 89/391 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 43–45., 48. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 54–56., 58. pont)

3.  A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (3) bekezdését a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12‑i 89/391/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy nem tartozik a 2003/88 irányelv hatálya alá a nevelőszülői tevékenység, amely abból áll, hogy a nevelőszülő állami hatósággal fennálló munkaviszony keretében egy gyermeket befogad és integrál otthonába, és folyamatos jelleggel gondoskodik e gyermek harmonikus fejlődéséről és neveléséről.

   Az olyan gyermekek egy nevelőszülő otthonába és családjába történő folyamatos és hosszú távú integrációja, akik nehéz családi helyzetüknél fogva különlegesen sérülékenyek, megfelelő eszköznek tekinthető a gyermek Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkében foglalt, mindenek felett álló érdekének védelméhez.

   Ilyen körülmények között az, ha a nevelőszülő számára szabályos időközönként biztosítani kell a jogot, hogy a nála elhelyezett gyermektől megváljon egy meghatározott számú munkaóra vagy olyan időszakok folyamán, amelyek, mint a heti vagy éves pihenőidők, általában a családi élet alakítására alkalmas pillanatokhoz kapcsolódnak, közvetlenül ellentétes lenne a román hatóságok arra irányuló céljával, hogy a nevelőszülő gondozására bízott gyermeket folyamatos jelleggel és hosszú távon integrálják a nevelőszülő otthonába és családjába.

   Tehát a nevelőszülők heti munkaóráinak a 2003/88 irányelv 6. cikkével összhangban történő korlátozása és a munkáltató arra való kötelezése, hogy ezen irányelv 5. és 7. cikkével összhangban biztosítson a nevelőszülők számára heti vagy éves pihenőidőket, amelyek során azok mentesülnének tevékenységük végzése alól, következésképpen az alól, hogy a náluk elhelyezett gyermekkel foglalkozzanak, nem lenne összeegyeztethető az e tevékenységet jellemző sajátosságokkal, amelyek megkövetelik, hogy a nevelőszülő folyamatos jelleggel és hosszú távon befogadja otthonába és családjába a gondozására bízott gyermeket.

   Hozzá kell tenni továbbá, hogy a Charta 31. cikkének (2) bekezdésében valamennyi munkavállaló számára elismert napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz való jog csak a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt szigorú feltételeknek, és különösen az említett jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6‑iBauer és Willmeroth ítélet, C‑569/16 és C‑570/16, EU:C:2018:871, 59. pont; 2018. november 6‑iMax‑Planck‑Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet, C‑684/16, EU:C:2018:874, 54. pont).

   Az említett nevelőszülők napi és heti pihenőidőhöz, valamint fizetett éves szabadsághoz való jogának e törvényi korlátozásai tiszteletben tartják e jog lényeges tartalmát. E korlátozások egyébiránt szükségesnek bizonyulnak azon, az Unió által elismert közérdekű cél megvalósításához, amelyet a gyermek Charta 24. cikkében kimondott, mindenek felett álló érdekének védelme jelent, amint e célt a román szabályozás átemelte, amelynek megfelel a nevelőszülő azon kötelezettsége, hogy folyamatos jelleggel biztosítsa a nevelésbe vett gyermek otthonába és családjába való integrálását, valamint e gyermek harmonikus fejlődését és gondozását.

   (lásd: 71., 72., 74., 83., 86., 88. pont és a rendelkező rész)