–

H. Clergeau, J‑L. Labrousse, A. Bouchet és J‑P. Matrat képviseletében P. Spinosi és B. Paillard avocats,

–

a francia kormány képviseletében D. Colas, S. Horrenberger és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében G. Kanellopoulos, A. Vasilopoulou és M. Tassopoulou, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Lewis és D. Bianchi, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített, az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazása elvének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az administration des douanes et droits indirects (vámok és közvetett adók hivatala; Franciaország) és az Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (mezőgazdasági és halászati termékekkel foglalkozó nemzeti iroda, Franciaország; a továbbiakban: FranceAgriMer), valamint Hubert Clergeau, Jean‑Luc Labrousse, Jean‑Jacques Berthellemy, Alain Bouchet, Jean‑Pierre Dubois, Marcel Géry, Jean‑Paul Matrat, Jean‑Pierre Paziot és Patrice Raillot (a továbbiakban: az alapeljárás vádlottjai) között ezen utóbbiaknak az exportelőny megszerzése céljából tett hamis nyilatkozatokért, illetve az e célból elkövetett csalásért fennálló büntetőjogi felelőssége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az egyes csontozott marhahúsokra nyújtott különleges export‑visszatérítésekre vonatkozó feltételek megállapításáról szóló, 1982. július 20‑i 1964/82/EGK bizottsági rendelet (HL 1982. L 212., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 5. kötet, 146. o.) megállapította azokat a feltételeket, amelyek mellett különleges export‑visszatérítéseket lehet nyújtani bizonyos húsdarabokra.

4

E rendelet második preambulumbekezdése értelmében:

„[…] a piaci helyzet, a marha‑ és borjúhúságazat gazdasági helyzete és az ágazat egyes termékei forgalmazásának kiterjedése miatt meg kell határozni az e termékekre vonatkozó különleges export‑visszatérítések kifizetését szabályozó feltételeket […]”

5

E célból az említett rendelet 1. cikke kimondta:

„A kifejlett hímivarú szarvasmarha friss vagy hűtött hátulsó negyedeiből származó, külön csomagolt, csontozott darabok jogosultak különleges export‑visszatérítésre, ha megfelelnek e rendelet feltételeinek.

[…]”

6

Ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírta:

„A piaci szereplő a tagállamok által megjelölt illetékes hatóságoknak nyilatkozatot nyújt be, amelyben kijelenti azon szándékát, hogy az 1. cikkben meghatározott hátulsó negyedeket e rendelet feltételei szerint kicsontozza, és hogy a kicsontozott darabok teljes mennyiségét – az egyes darabokat külön csomagolva – exportálja.”

7

Az 1964/82 rendelet 1. cikkét és 2. cikkének (1) bekezdését 1998. január 19‑i hatállyal módosította az 1964/82 rendelet, az export‑visszatérítéshez használt mezőgazdasági termékekhez rendelt nómenklatúra létrehozásáról szóló 3846/87/EGK rendelet és a marha‑ és borjúhúságazatban a behozatali és kiviteli engedélyekre vonatkozó alkalmazási szabályokról szóló 1445/95/EK rendelet módosításáról szóló, 1997. december 11‑i 2469/97/EK bizottsági rendelet (HL 1997. L 341., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 22. kötet, 125. o.).

8

A 2469/97 rendelet második preambulumbekezdése kimondta:

„mivel a többoldalú kereskedelmi tárgyalások Uruguayi Fordulóján kötött Mezőgazdasági Megállapodás végrehajtását követően be kell vezetni azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a harmadik országokba irányuló export esetén kedvezményre jogosult marha‑ és borjúhústermékek körének pontosabb meghatározását; mivel a kifejlett hímivarú szarvasmarhák elülső negyedeiből származó csontozott darabokra vonatkozó különleges visszatérítés bevezetése megfelelne ennek a célnak; mivel ezért az [1964/82] rendeletben meghatározott intézkedéseket ezekre a termékekre is ki kell terjeszteni”.

9

Az 1964/82 rendeletnek a 2469/97 rendelettel módosított 1. cikke ekként rendelkezett:

„A kifejlett hímivarú szarvasmarhák elülső és hátulsó negyedéből származó friss és hűtött, egyenként csomagolt, csontozott, legalább 55% vagy nagyobb átlagos színhústartalommal rendelkező darabok külön export‑visszatérítésre jogosultak.

[…]”

10

Az egyes csontozott marhahúsokra nyújtott különleges export‑visszatérítésekre vonatkozó feltételek megállapításáról szóló, 2007. november 21‑i 1359/2007/EK bizottsági rendeletet (HL 2007. L 304., 21. o., helyesbítés: HL 2008. L 11., 23. o.) 2008. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1964/82 rendeletet.

11

Az 1359/2007 rendelet (3) preambulumbekezdése értelmében:

„A piaci helyzet, a marha‑ és borjúhúságazat gazdasági helyzete és az ágazat egyes termékei forgalmazásának kiterjedése miatt meg kell határozni az e termékekre vonatkozó különleges export‑visszatérítések kifizetését szabályozó feltételeket. Különösen meg kell állapítani a hímivarú szarvasmarha negyedeinek kicsontozásával előállított egyes darabokra vonatkozó feltételeket.”

12

Az említett rendelet 1. és 2. cikke lényegében azonos szöveggel veszi át az 1964/82 rendelet 2469/97 rendelettel módosított 1. cikkének szövegét.

13

A code des douanes (vámkódex) 426. cikke ekként rendelkezik:

„Tiltott áruk bejelentés nélküli behozatalának és kivitelének minősül:

[…]

[…]”

14

1990. december 21‑én a La Rochelle‑i (Franciaország) államügyész büntetőeljárást indított X‑szel szemben a vámkódex 426. cikkének 4° pontja értelmében vett hamis nyilatkozatok, illetve csalás bűncselekménye miatt. Ez a büntetőeljárás olyan tényállásra irányult, amely a húsfelvásárlással, ‑értékesítéssel, ‑szállítással, ‑behozatallal és ‑kivitellel foglalkozó, valamint vágóhídként is működő Clergeau SA tevékenységeinek keretében következett be.

15

2010. május 25‑én a cour d’appel de Poitiers (poitiers‑i fellebbviteli bíróság; Franciaország) vizsgálati tanácsa lezárta az említett büntetőeljárást és az alapeljárás vádlottjait a büntetőbíróság elé utalta.

16

Az említett vádlottakat lényegében azzal vádolják, hogy 1987 és 1992 között olyan cselekményeket követtek el, amelyek következtében a Clergeau az 1964/82 rendelet szerinti olyan különleges export‑visszatérítésekben részesült, amelyekre nem volt jogosult, azzal, hogy olyan húsrészeket jelentett be az említett rendelet 1. cikke értelmében vett, a kifejlett hímivarú szarvasmarha „hátulsó negyedeiből származó […] csontozott darab[jaiként]”, amelyek nem feleltek meg ennek a meghatározásnak. Az alapeljárás vádlottjai az engedélyezett exportraktárba ugyanis alapvetően az elülső negyedekből származó darabokat szállítottak, holott kizárólag a hátulsó negyedekből származó darabok voltak jogosultak ilyen visszatérítésekre.

17

A tribunal correctionnel de La Rochelle (La Rochelle‑i büntetőbíróság, Franciaország) 2013. december 3‑i ítéletében – amelyet másodfokú eljárás keretében helyben hagyott a cour d’appel de Poitiers (poitiers‑i fellebbviteli bíróság) 2015. március 12‑i ítélete – az alapeljárás vádlottjait felmentették.

18

A vámok és közvetett adók hivatala és a FranceAgriMer ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé, amely úgy véli, hogy a FranceAgriMer által előadott első jogalap az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazása Charta 49. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvének értelmezésével kapcsolatos uniós jogi kérdést vet fel.

19

Az említett jogalap alátámasztása céljából a FranceAgriMer lényegében előadja, hogy a cour d’appel de Poitiers (poitiers‑i fellebbviteli bíróság) megsértette a büntetőjog időbeli alkalmazására irányadó szabályokat, mivel visszaható hatállyal alkalmazta az alapügyre a különleges export‑visszatérítésekre való jogosultsággal kapcsolatban eredetileg az 1964/82 rendeletben előírt kritériumok módosítását. Ez a módosítás ugyanis nem tartozik az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának elvébe, amennyiben ez a módosítás nem a bűncselekmény tényállási elemeire vonatkozik, és nem változtatta meg az alapügyben szóban forgó bűncselekmény minősítését.

20

A kérdést előterjesztő bíróság elöljáróban kiemeli, hogy az 1964/82 rendelet a kifejlett hímivarú szarvasmarha hátulsó negyedeiből származó csontozott darabokra alkalmazandó különleges export‑visszatérítéseket írt elő. Az alapügybeli tényállás bekövetkezése után azonban ezt a rendeletet felváltotta az 1359/2007 rendelet, amely az e visszatérítésekre való jogosultságot az elülső negyedekből származó darabokra is kiterjesztette. Ily módon a jelen ügyben felmerül az a kérdés, hogy az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának elve értelmében alkalmazni kell‑e az alapügyre ezeket a módosításokat.

21

E tekintetben az említett bíróság mindenekelőtt megjegyzi, hogy ez az elv ahhoz az elgondoláshoz kapcsolódik, hogy a bűncselekmények és a büntetések csak akkor rögzíthetők jogszabályban, amennyiben azok szükségesnek tűnnek. Márpedig e szükségesség értékelése sajátos jelleget ölt egy, a – természeténél fogva változó jellegű – gazdasági szabályozás esetében. Ezen a területen az a körülmény, hogy egy intézkedés már nem tűnik szükségesnek az adott gazdasági helyzetben, nem jelenti azt, hogy annak múltbéli megsértését már ne kellene szankcionálni.

22

A kérdést előterjesztő bíróság ezután rámutat, hogy a vámkódex 426. cikkének 4° pontja hajtja végre a francia jogrendben az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésén alapuló azon kötelezettséget, hogy büntetni kell azokat a személyeket, akik hamis nyilatkozatok, illetve csalás révén olyan különleges export‑visszatérítéseket szereznek, amelyekre nem jogosultak. Márpedig az alapügybeli büntetőeljárások jogi alapját képező e nemzeti rendelkezést időközben egyáltalán nem módosították.

23

Végezetül az említett bíróság úgy véli, hogy az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazása elvének az alapügybelihez hasonló körülmények közötti alkalmazása következményeként gyengülne az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözése. Ily módon a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében említett elv alkalmazása az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése tiszteletben tartásának akadályát képezheti.

24

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [a Charta] 49. cikkét, hogy azzal ellentétes, ha valamely személyt azért ítélnek el, mert export‑visszatérítés jogosulatlan megszerzése érdekében különböző cselekményeket követett el, vagy hamis nyilatkozatokat tett azon áruk jellegéről, amelyekhez kapcsolódóan a visszatérítést kérte, amennyiben a szabályozás a tényállás megvalósulását követően úgy módosult, hogy a visszatérítési jogosultság az adott személy által ténylegesen exportált árukra is vonatkozik?”

25

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának a Charta 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített elvét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellenétes, hogy valamely személyt az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítéseknek csalás vagy a kért export‑visszatérítésekkel érintett áruk jellegére vonatkozó hamis nyilatkozatok révén történő jogosulatlan megszerzése miatt elítéljenek, amennyiben az e rendeletnek a felrótt cselekmények utáni módosítása következtében az általa exportált áruk jogosulttá váltak ezekre az export‑visszatérítésekre.

26

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében rögzített elve az elsődleges uniós jogrend részét képezi. Még a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően, amely a Chartát ugyanolyan jogi kötőerővel ruházta fel, mint a Szerződéseket, a Bíróság kimondta, hogy ezen elv a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, és ezért azt úgy kell tekinteni, mint amely az uniós jog azon általános elveinek részét képezi, amelyeket a nemzeti bíróság a nemzeti jog alkalmazása során köteles tiszteletben tartani (2016. október 6‑iPaoletti és társai ítélet, C‑218/15, EU:C:2016:748, 25. pont).

27

Ily módon az a körülmény, hogy az alapügybeli tényállás 1987 és 1992 között – azaz a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1‑jei hatálybalépése előtt – valósult meg, mint olyan nem képezi akadályát a jelen ügyben az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazása Charta 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített elve alkalmazásának.

28

Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi helyzetre alkalmazni kell, az ilyen helyzeteken kívül azonban nem (2017. június 14‑iOnline Games és társai ítélet, C‑685/15, EU:C:2017:452, 55. pont).

29

A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információk alapján az alapeljárás vádlottjaival szemben a vámkódex 426. cikkének 4° pontja alapján azért indítottak büntetőeljárást, mert hamis nyilatkozatokat tettek, illetve csalást követtek el, aminek következtében az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítésekhez jutottak. Ily módon a vámkódex e rendelkezésének különösen az a célja, hogy – az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében és az EUMSZ 325. cikkben a tagállamok számára előírt kötelezettségeknek megfelelően – szankcionálja az Unió pénzügyi érdekeinek megsértését.

30

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a vámkódex 426. cikkének 4° pontjában előírt bűncselekmény és az alapügyben szóban forgó büntetőeljárás a jelen ítélet 28. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jogrendben biztosított alapvető jogok hatálya alá tartozik, így pedig az említett eljárás keretében a kérdést előterjesztő bíróság köteles biztosítani az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazása Charta 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített elvének a tiszteletben tartását (lásd analógia útján: 2005. május 3‑iBerlusconi és társai ítélet, C‑387/02, C‑391/02 és C‑403/02, EU:C:2005:270, 69. pont).

31

Mindezek után a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolása céljából emlékeztetni kell arra, hogy az alapügybeli tényállást követően az 1964/82 rendelet 1. cikkét 1998. január 19‑i hatállyal módosította a 2469/97 rendelet, amely az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítésekre való jogosultságot kiterjesztette a kifejlett hímivarú szarvasmarha elülső negyedeiből származó, az alapeljárás vádlottjainak felrótt hamis nyilatkozatok vagy csalás tárgyát képezőkhöz hasonló darabokra. Ezt a módosítást azután átvette az 1964/82 rendeletet 2008. január 1‑jei hatállyal egységes szerkezetbe foglaló és felváltó 1359/2007 rendelet 1. cikke.

32

Ennélfogva azt kell vizsgálni, hogy – figyelemmel a jogosultsággal kapcsolatban az 1964/82 rendelet 1. cikkében előírt kritériumok említett módosítására – az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának a Charta 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített elvével ellentétes‑e, hogy az alapügybelihez hasonló körülmények között valamely személyt elítéljenek azért, mert a vámkódex 426. cikkének 4° pontja értelmében hamis nyilatkozatokat tett vagy csalást követett el.

33

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az enyhébb büntető jogszabály alkalmazása szükségszerűen jogszabályok időbeli egymásutániságát feltételezi, és azon a megállapításon alapul, hogy a jogalkotó megváltoztatta álláspontját a tényállás büntetőjogi minősítése vagy a bűncselekményre alkalmazandó büntetés vonatkozásában (2016. október 6‑iPaoletti és társai ítélet, C‑218/15, EU:C:2016:748, 27. pont).

34

Márpedig meg kell állapítani egyrészről, hogy – amint az a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik – az alapügyben szóban forgó bűncselekmény elkövetése óta a francia jogalkotó egyáltalán nem módosította a vámkódex 426. cikkének 4° pontjában előírt bűncselekményt. Az exporttal kapcsolatos – az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítéshez hasonló – valamely előny megszerzését eredményező hamis nyilatkozatok vagy csalás tehát továbbra is ugyanúgy bűncselekménynek minősül, mint az alapügybeli tényállás időpontjában.

35

Ily módon meg kell állapítani – hasonlóan ahhoz, amint azt a főtanácsnok indítványának 41. pontjában tette –, hogy a jelen ügyben a francia jogalkotó értékelése egyáltalán nem változott a felrótt cselekmények büntetőjogi minősítését, illetve az alapeljárás vádlottjaival szemben felrótt bűncselekményre alkalmazandó büntetést illetően.

36

Másrészről az uniós szabályozásban bekövetkező, a jelen ítélet 31. pontjában felidézett módosítást illetően hangsúlyozni kell, hogy amint az a 2469/97 rendelet második preambulumbekezdéséből kitűnik, a kifejlett hímivarú szarvasmarhák elülső negyedeiből származó csontozott darabokra vonatkozó különleges export‑visszatérítés bevezetésének célja az volt, hogy az említett szabályozást a változó húspiaci helyzethez és különösen az uruguayi forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai keretében megkötött megállapodások végrehajtása utáni világpiaci helyzet alakulásához igazítsa.

37

Ennélfogva a teljes húspiac helyzetének tisztán gazdasági és technikai értékelésén alapult az uniós jogalkotó azon döntése, hogy módosítja a jogosultsággal kapcsolatban az 1964/82 rendelet 1. cikkében előírt kritériumokat.

38

Meg kell tehát állapítani, hogy ezzel a módosítással az említett jogalkotónak egyáltalán nem az volt a célja, hogy megkérdőjelezze az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítések jogosulatlan megszerzését eredményező, az alapeljárás vádlottjainak felrótt hamis nyilatkozatokhoz vagy csaláshoz hasonló magatartásokra alkalmazandó büntetésnek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok általi büntetőjogi minősítését vagy értékelését.

39

Egyebekben – amint arra többek között a francia kormány írásbeli észrevételeiben rámutat – azt is hangsúlyozni kell, hogy az uniós szabályozásban bekövetkező módosítás nem változtatott az alapeljárás vádlottjainak felrótt bűncselekmény tényállási elemein.

40

Amennyiben ugyanis ez a bűncselekmény az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítések megszerzését eredményező hamis nyilatkozatokra, illetve csalásra vonatkozik, nem úgy tűnik, hogy mint olyan érinthetné az ilyen hamis nyilatkozatok, illetve csalás bűncselekmény jellegét az a körülmény, hogy az alapügybeli tényállásnál később jogosulttá válnak ezekre a visszatérítésekre azok az áruk, amelyek tekintetében e visszatérítéseket kérték.

41

A fentiek összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának a Charta 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített elvét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellenétes, hogy valamely személyt az 1964/82 rendeletben előírt különleges export‑visszatérítéseknek csalás vagy a kért export‑visszatérítésekkel érintett áruk jellegére vonatkozó hamis nyilatkozatok révén történő jogosulatlan megszerzése miatt elítéljenek, amennyiben az e rendeletnek a felrótt cselekmények utáni módosítása következtében az általa exportált áruk jogosulttá váltak ezekre az export‑visszatérítésekre.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített elvét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellenétes, hogy valamely személyt az egyes csontozott marhahúsokra nyújtott különleges export‑visszatérítésekre vonatkozó feltételek megállapításáról szóló, 1982. július 20‑i 1964/82/EGK bizottsági rendeletben előírt különleges export‑visszatérítéseknek csalás vagy a kért export‑visszatérítésekkel érintett áruk jellegére vonatkozó hamis nyilatkozatok révén történő jogosulatlan megszerzése miatt elítéljenek, amennyiben az e rendeletnek a felrótt cselekmények utáni módosítása következtében az általa exportált áruk jogosulttá váltak ezekre az export‑visszatérítésekre.