C‑103/17. sz. ügy

Messer France SAS

kontra

Premier ministre és társai

(a Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Az adójogszabályok harmonizálása – 92/12/EGK irányelv – A 3. cikk (2) bekezdése – 2003/96/EK irányelv – 3. és 18. cikk – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – Jövedéki adók – Egyéb közvetett adó fennállása – Feltételek – A villamosenergia‑közszolgáltatási hozzájárulást előíró nemzeti szabályozás – A »különleges cél« fogalma – A minimális adómérték betartása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. július 25.

1. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – 2003/96 irányelv – A 92/12 irányelv hatályának a villamos energiára való kiterjesztése – Átültetési időszak – Átmeneti időszak, amely lehetővé teszi Franciaország számára, hogy a villamosenergia‑adórendszerét hozzáigazítsa az irányelvhez – A Francia Köztársaság kötelezettségei ezen időszak alatt – Terjedelem

   (2003/96 tanácsi irányelv, 3. cikk, 18. cikk, (10) bekezdés, második albekezdés, valamint 28. cikk, (1) és (2) bekezdés)

2. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Jövedéki adók – 92/12 irányelv – Villamos energia – A jövedéki adótól eltérő közvetett adók – Megengedhetőség – Feltételek – Közvetett adó, amelynek különleges célokat kell követnie, és amelynek meg kell felelnie a jövedéki adó vagy a héa esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, az adó felszámíthatóságára és ellenőrzésére vonatkozó adószabályoknak – Harmonizált jövedéki adó kivetése feltételének hiánya

   (92/12 tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés és 2003/96 tanácsi irányelv)

3. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Jövedéki adók – 92/12 irányelv – Villamos energia – A jövedéki adótól eltérő közvetett adók – Fogalom – Villamosenergia‑közszolgáltatási hozzájárulás – A zöld energia vásárlására való kötelezettséggel kapcsolatos többletköltségek finanszírozására irányuló környezetvédelmi célra tekintettel való bennfoglaltság – A szociális és területi kohézióhoz kapcsolódó célokra és a tisztán adminisztratív célokra tekintettel való kizártság – Az adó részleges visszatérítéséhez való jog – Feltétel – Az ügyfelekre át nem hárított adó – A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

   (92/12 tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés)

1.  Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 18. cikke (10) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy 2009. január 1‑jéig az ezen irányelv által előírt minimális adómértékek tiszteletben tartása jelentette a villamos energia adóztatásának az uniós jog által előírt szabályai közül a Francia Köztársaságot kizárólagosan terhelő kötelezettséget.

   Emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/96 irányelv 3. cikke kiterjesztette a 92/12 irányelv hatályát a villamos energiára. A 2003/96 irányelv 28. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint az ezen irányelv átültetésére előírt időszak 2003. december 31‑én lejárt, mivel az említett irányelv 2004. január 1‑jén hatályba lépett.

   Mindazonáltal a 2003/96 irányelv 18. cikke (10) bekezdésének második albekezdése előírt egy 2009. január 1‑jéig tartó átmeneti időszakot annak érdekében, hogy a Francia Köztársaság a villamosenergia‑adórendszerét az említett irányelvhez igazítsa. E rendelkezés előírta, hogy eddig az időpontig e tagállamnak figyelembe kell vennie „a villamos energia jelenlegi helyi adóztatás teljes mértékének átlagát” annak értékelésénél, hogy az ezen irányelvben előírt minimális mértéket betartják‑e. A Francia Köztársaságnak 2009. január 1‑jéig kellett tehát a villamosenergia‑adórendszerét összhangba hozni a 2003/96 irányelv rendelkezéseivel.

   (lásd: 21–23. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a villamos energiát terhelő egyéb közvetett adó bevezetése nem függ harmonizált jövedéki adó kivetésétől, és mivel az olyan adó, mint amelyről az alapügyben szó van, nem minősül ilyen jövedéki adónak, a 92/12 és a 2003/96 irányelvvel való összeegyeztethetőségét a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében a különleges célt szolgáló egyéb közvetett adók fennállása tekintetében előírt kritériumokra figyelemmel kell értékelni.

   (lásd: 33. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan adó, mint amelyről az alapügyben szó van, a környezetvédelmi célkitűzésére tekintettel „egyéb közvetett adónak” minősíthető, amely cél a zöld energia megvásárlási kötelezettségéből eredő többletköltségek finanszírozására irányul, kizárva a szociális és területi kohézióhoz kapcsolódó olyan céljait, mint a földrajzi árkiegyenlítés és a létbizonytalanságban élő háztartások számára szolgáltatott villamos energia árának csökkentése, továbbá a tisztán igazgatási céljait, különösen a hatóságok vagy közintézmények – mint a nemzeti energiaügyi közvetítő és a hozzájárulást kezelő letéti pénztár – szervezeti működésével összefüggő kiadások finanszírozását, a jövedéki adó esetében alkalmazandó adószabályok tiszteletben tartásának a kérdést előterjesztő bíróság által végzett felülvizsgálatára figyelemmel.

   E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bevezessenek vagy fenntartsanak az ezen irányelvben bevezetett jövedéki adótól eltérő közvetett adóztatást, ha ezen adóztatás egyrészt különleges célt követ, másrészt pedig megfelel a jövedéki adó és a héa esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, az adó felszámíthatóságára és ellenőrzésére vonatkozó adószabályoknak (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑iTransportes Jordi Besora ítélet, C‑82/12, EU:C:2014:108, 21. pont).

   E tekintetben meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nem követeli meg a tagállamokkal szemben az adóalap meghatározása, az adó kiszámítása, az adó felszámíthatósága és ellenőrzése területén a jövedéki adóra vagy héára vonatkozó valamennyi szabály betartását. Elegendő ugyanis, ha a különleges célokat követő közvetett adók e pontok tekintetében megfeleljenek az egyik vagy másik említett, az uniós jogban szabályozott adóztatási módszer általános rendszerének (2000. február 24‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑434/97, EU:C:2000:98, 27. pont).

   E feltételek közül az elsőt illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges cél a tisztán költségvetési céloktól eltérő cél (2000. február 24‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑434/97, EU:C:2000:98, 19. pont; 2000. március 9‑iEKW és Wein & Co. ítélet, EU:C:2000:110, 31. pont; 2014. február 27‑iTransportes Jordi Besora ítélet, C‑82/12, EU:C:2014:108, 23. pont).

   Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy az érintett adóalanyokat megilleti az olyan adó részleges visszatérítése, mint amilyen az alapügyben szerepel, az adóból származó, nem különleges célt szolgáló jövedelem arányában, feltéve hogy ezen adót ezen adóalanyok nem hárították át a saját ügyfeleikre, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

   (lásd: 35., 37., 48., 54., 60. pont és a rendelkező rész 3. és 4. pontja)