–

M. Tirkkonen képviseletében A. Kuusniemi‑Laine asianajaja,

–

a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Tokár és I. Koskinen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL L 214. L 339., 14. o.) 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Maria Tirkkonen által annak tárgyában indított eljárás keretében terjesztették elő, hogy a Maaseutuvirasto (vidékfejlesztési hivatal, Finnország; a továbbiakban: hivatal) elutasította a Neuvo 2020 – Maatilojen neuvontajärjestelmä rendszer (Neuvo 2020 mezőgazdasági tanácsadó rendszer) keretében „Haszonállatok, egészségügyi programok” területen tanácsadói minőségben történő kiválasztása érdekében benyújtott ajánlatát.

3

A 2004/18 irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke többek között a következőképpen rendelkezik:

„[…]

[…]

(5)   »Keretmegállapodás«: egy vagy több ajánlatkérő szerv és egy vagy több gazdasági szereplő között létrejött megállapodás, amelynek célja az egy adott időszakban odaítélendő szerződésekre irányadó feltételek megállapítása, különösen az árra és – szükség szerint – az előirányzott mennyiségre vonatkozóan.

[…]”

4

Az említett irányelv „[k]eretmegállapodások” címet viselő 32. cikke előírja különösen:

„[…]

(2)   A keretmegállapodás megkötése céljából az ajánlatkérő szerv az ebben az irányelvben említett eljárási szabályokat követi minden szakaszban, egészen a keretmegállapodáson alapuló szerződések odaítélésig. A keretmegállapodás feleit az 53. cikkel összhangban megállapított odaítélési szempontok alkalmazása segítségével kell kiválasztani.

A keretmegállapodáson alapuló szerződéseket a (3) és a (4) bekezdésben megállapított eljárásokkal összhangban kell odaítélni. Az említett eljárások csak olyan ajánlatkérő szervek és gazdasági szereplők között alkalmazhatók, amelyek a keretmegállapodás eredeti részes felei.

A keretmegállapodáson alapuló szerződések odaítélésekor a felek semmiképpen nem módosíthatják lényegesen a keretmegállapodásban megállapított feltételeket, különösen a (3) bekezdésben említett esetben.

[…]

(4)   Ha a keretmegállapodás megkötésére több gazdasági szereplővel kerül sor, ez utóbbiak száma legalább három kell legyen, amennyiben megfelelő számú gazdasági szereplő felel meg a kiválasztási szempontoknak, és/vagy megfelelő számú elfogadható ajánlat felel meg az odaítélési szempontoknak.

A több gazdasági szereplővel kötött keretmegállapodáson alapuló szerződések odaítélése a következőképpen történhet:

5

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2013. L 347., 487. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 1. o.) a „Tanácsadási szolgáltatások[ra], üzemvezetési és helyettesítési szolgáltatások[ra]” vonatkozó 15. cikke a (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tanácsadásra kijelölt hatóságoknak vagy szervezeteknek rendelkezniük kell a megfelelő erőforrásokkal, azaz rendszeres képzésben részesülő és megfelelő szakképesítéssel rendelkező személyzettel, valamint a tanácsadási tevékenység által lefedett szakterületeken tanácsadási tapasztalattal és megbízhatósággal. Ezen intézkedés kedvezményezettjeinek kiválasztása pályázati felhívások útján történik. A kiválasztási eljárásra a közbeszerzési jog alkalmazandó, és az eljárásnak mind köz‑, mind pedig magánjogi szervezetek előtt nyitva kell állnia. A kiválasztási eljárásnak objektívnek kell lennie, és abból összeférhetetlenség esetén ki kell zárni az érintett jelölteket.

[…]”

6

A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 13. o.; HL 2017. L 327., 83. o.) 12. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A tagállamok létrehoznak egy arra szolgáló rendszert, hogy tanácsadást nyújtsanak a kedvezményezetteknek a földgazdálkodással és a mezőgazdasági üzemvezetéssel kapcsolatban (a továbbiakban: a mezőgazdasági tanácsadó rendszer). […]”

7

Az említett rendeletnek „A mezőgazdasági tanácsadó rendszerrel kapcsolatos egyedi követelmények” címet viselő 13. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a mezőgazdasági tanácsadó rendszerben dolgozó tanácsadók megfelelő képesítéssel rendelkezzenek, és rendszeres képzésben részesüljenek.”

8

Az 1305/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2014. július 17‑i 808/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL 2014. L 227., 18. o.) a „[t]anácsadási szolgáltatást nyújtó hatóságok vagy szervezetek kiválasztás[ára]” vonatkozó 7. cikke értelmében:

„Az 1305/2013/EU rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében említett pályázati felhívásoknak meg kell felelniük az alkalmazandó uniós és nemzeti közbeszerzési szabályoknak. A pályázat keretében kellően figyelembe kell venni, hogy a pályázó milyen mértékben felel meg a szóban forgó cikkben említett képesítéseknek.”

9

A közbeszerzésről és a 2004/18 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o., helyesbítés: HL 2015. L 275., 68.o.) a 91. cikkének első bekezdése értelmében 2016. április 18‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a 2004/18 irányelvet.

10

A 2004/18 irányelvet a laki julkisista hankinnoista (348/2007) [a közbeszerzésekről szóló törvény (348/2007), a továbbiakban: közbeszerzésekről szóló törvény] ültette át a finn jogba.

11

Másfelől a laki maatalouden tukien toimeenpanosta‑nak (192/2013) [a mezőgazdasági támogatások végrehajtásáról szóló törvény (192/2013)] az alapeljárásra alkalmazandó változata szerinti 45. §‑a (1) bekezdése előírja, hogy a tanácsadókat a közbeszerzési eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően választják ki, kiválasztásuk és megbízásuk pedig meghatározott időtartamra szól, amely a Finnország szárazföldi része Vidékfejlesztési program 2014–2020 kifutásával ér véget. E törvény 45. §‑ának (2) bekezdése szerint a kiválasztás és megbízás feltételeként a tanácsadónak megfelelő szakértelemmel kell rendelkeznie a tanácsadási feladat minősége és keretei tekintetében, ezen túlmenően pedig meg kell felelnie az e törvény 46. §‑a szerinti alkalmassági feltételeknek.

12

Ugyanezen törvény 45. §‑ának (3) bekezdése arra kötelezi a tanácsadót, hogy tartsa szinten és fejlessze a mezőgazdasági tanácsadáshoz szükséges szaktudását.

13

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Finn Köztársaság létrehozta a Finnország szárazföldi része Vidékfejlesztési program 2014–2020‑at, amelyre vonatkozóan a hivatal egy 2014. szeptember 16‑án közzétett közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény útján tanácsadási szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseknek a Neuvo 2020 mezőgazdasági tanácsadó rendszer keretében, a 2015. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozó megkötése céljából ajánlati felhívást tett közzé.

14

Az alapügyben szóban forgó tanácsadási szolgáltatások nyújtására az ajánlati felhíváshoz csatolt keretmegállapodás‑tervezetben rögzített feltételek vonatkoznak.

15

Az említett közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben szereplő tanácsadási szolgáltatásokat olyan mezőgazdasági termelők és egyéb gazdálkodók részére (a továbbiakban: mezőgazdasági termelők) nyújtják, akik a környezetvédelem területén való kompenzációs kifizetésekre vonatkozó környezeti megállapodásban vesznek részt. Az e feltételt teljesítő mezőgazdasági termelők, akik konzultációt kívánnak igénybe venni, az általuk szabadon választott olyan tanácsadóhoz fordulhatnak, aki a Neuvo 2020 mezőgazdasági tanácsadó rendszer tagja. E tanácsadó ilyenkor az elvégzett munkák függvényében a hivatal által viselt hozzáadottérték‑adó (héa) nélküli óradíjban megállapított díjazásban részesül, a mezőgazdasági termelő pedig csak a héa összegét viseli.

16

A mezőgazdasági tanácsadásiszolgáltatás‑nyújtók kiválasztásának a lehetővé tétele érdekében és az 1305/2013 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének és az 1306/2013 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ügynökség annak igazolását írta elő azon jelöltekkel szemben, akik ilyen munkakörbe felvételt kívántak nyerni, hogy tanácsadói minőségben megfelelő képesítéssel rendelkezzenek, rendszeres képzésben részesüljenek, és megfelelő munkatapasztalattal bírjanak azon területeken, ahol a tanácsadási szolgáltatásokat nyújtani kívánják.

17

Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik, az ügynökség első lépésben 2014. december 18‑án feltételes odaítélésről szóló határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat) hozott, amelyben az összes olyan tanácsadó jelentkezését elfogadta, aki megfelelt az alkalmassági feltételeknek, valamint teljesítette az ajánlati felhívásban és annak mellékleteiben előírt minimális követelményeket. Az ügynökség második lépésben a végleges odaítélésről szóló határozattal azon jelöltek jelentkezését fogadta el, akik sikeresen teljesítették az ajánlati felhívás mellékletében hivatkozott vizsgát.

18

M. Tirkkonen nem szerepelt a vitatott határozat alapján ideiglenesen felvett tanácsadók között azzal az indokkal, hogy nem teljesítette az ajánlati felhívás űrlapjának „A formai követelményeknek és az ajánlati felhívásban foglaltaknak való megfelelés” címet viselő 7. pontját, amelyben az ajánlattevőnek az „igen” vagy a „nem” mező megjelölésével nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja‑e az ajánlati felhíváshoz csatolt megállapodástervezet feltételeit. Mivel az e megállapodástervezet feltételeinek elfogadása kötelező volt, az ügynökség a vitatott határozatban elutasította M. Tirkkonen jelentkezését, és nem engedélyezte a részére, hogy az említett űrlap 7. pontjában szereplő „igen” mező bejelölésével kijavítsa az ajánlatát.

19

Ez utóbbi ezt követően a markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) előtt megtámadta az említett határozatot annak érdekében, hogy jogosítsák fel az ajánlati felhívás dokumentációjának a kiegészítésére, és az említett űrlap 7. pontjának a kitöltésére. E tekintetben arra hivatkozott, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlati felhívás nem minősül jóváhagyási szabályozásnak, ily módon nem tartozik a közbeszerzési szerződés fogalma alá. Következésképpen azt állította, hogy engedélyezni kellett volna a részére az ajánlatának a kiegészítését.

20

Mivel a 2015. szeptember 7‑i ítélettel elutasították a keresetét, M. Tirkkonen fellebbezést nyújtott be a Korkein hallinto‑oikeus‑hoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország).

21

A kérdést előterjesztő bíróság a közbeszerzésekről szóló törvénynek az alapügyre való alkalmazhatósága vonatkozásában keres választ, mivel a 2016. június 2‑iFalk Pharma ítéletből (C‑410/14, EU:C:2016:399) az következik, hogy valamely ajánlat, tehát a nyertes ajánlattevő kiválasztása szervesen összefügg a „közbeszerzési szerződésnek” a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmával. Ugyanakkor mivel az ajánlattevőknek az ajánlati felhíváshoz csatolt keretmegállapodásban való részvétele végleges jóváhagyását megelőzően eredményesen teljesíteniük kellett az ajánlati felhívás szerinti vizsgálatban foglaltakat, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy e követelmények a 2015. március 26‑iAmbisig ítélet (C‑601/13, EU:C:2015:204, 31. és 32. pont) értelmében döntő jelentőséggel bíró ismérveknek minősülhettek, ebből következően pedig a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „közbeszerzési szerződésként” való minősítés alapjául szolgálhattak.

22

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor megállapítja egyrészt, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlati felhívásban nem szerepeltek olyan odaítélési szempontok, amelyek alapján az ajánlatokat összehasonlították volna egymással, másrészt pedig, hogy az ügynökség nem értékelte pontozással az ajánlatokat, és azokat nem is hasonlította össze. Így a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az ezen ajánlati felhívásban szereplő követelményeknek megfelelő és az említett ajánlati felhívás mellékletében hivatkozott vizsgálatban foglaltakat sikeresen teljesítő valamennyi ajánlattevő keretmegállapodásban való részvételét engedélyezni kellett volna.

23

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jóllehet azon szolgáltatásnyújtók számát, amelyeknek a keretmegállapodásban való részvételét engedélyezték, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előzetesen nem korlátozta, a gyakorlatban ez az említett követelmények teljesítésére vonatkozó követelmény miatt mégis korlátozott volt.

24

A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül megjegyzi, hogy a 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet (C‑410/14, EU:C:2016:399) alapjául szolgáló megállapodási rendszer sajátossága abban állt, hogy az érvényességi időtartama alatt folyamatosan nyitva állt az érdekelt gazdasági szereplők előtt, ami elegendő volt e rendszernek a 2004/18 irányelv értelmében vett keretmegállapodás rendszerétől való megkülönböztetésére. Márpedig a jelen ügyben a tanácsadásiszolgáltatás‑nyújtó a végleges odaítélésről szóló határozat ügynökség által való elfogadását követően már nem csatlakozhat a Neuvo 2020 mezőgazdasági tanácsadó rendszerhez, ami korlátozza azon gazdasági szereplők számát, amelyek tanácsadási szolgáltatásokat nyújthatnak.

25

E körülmények között a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy a »közbeszerzési szerződés« ezen irányelv szerinti fogalmába tartozik az olyan rendszer,

26

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy ezen irányelv értelmében közbeszerzési szerződésnek kell minősíteni az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan mezőgazdasági tanácsadó rendszert, amelynek révén valamely közjogi jogalany minden gazdasági szereplőt nyertesnek nyilvánít, amennyiben azok megfelelnek az ajánlati felhívásban támasztott alkalmassági követelményeknek, sikeresen teljesítik az említett ajánlati felhívásban hivatkozott vizsgálatban foglaltakat, és amennyiben egyetlen új gazdasági szereplő felvételére sem kerülhet sor e rendszer korlátozott érvényességi időtartama alatt.

27

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy mivel a 2004/18 irányelvet a megtámadott határozat elfogadásának időpontját követően helyezték hatályon kívül, annak értelmezése továbbra is releváns a kérdést előterjesztő bíróság számára az alapjogvita elbírálása szempontjából.

28

Amint arra az Európai Bizottság rámutatott, a mezőgazdasági tanácsadó rendszer valamely közjogi jogalany – amely a 2004/18 irányelv értelmében ajánlatkérő szervnek minősülhet – és gazdasági szereplők közötti visszterhes szerződések megkötését eredményezi, amelyek tárgya szolgáltatások nyújtása, és ez megfelel a „közbeszerzési szerződés” ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) pontjában szereplő fogalmának.

29

Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/18 irányelv azon kockázat kizárására irányul, hogy a nemzeti ajánlattevők vagy részvételre jelentkezők bármilyen, az ajánlatkérők által lefolytatott közbeszerzési eljárás során előnyben részesüljenek. Márpedig e kockázat szorosan összefügg azzal a kizárólagossággal, amely a szóban forgó szerződés azon gazdasági szereplőnek való odaítéléséből ered, amelynek az ajánlatát elfogadták, vagy azon gazdasági szereplőknek való odaítéléséből, amelyek ajánlatát keretszerződés keretében elfogadták, ami a közbeszerzési eljárás céljának minősül (lásd ebben az értelemben: 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet, C‑410/14, EU:C:2016:399, 35. és 36. pont).

30

A Bíróság e tekintetben már hangsúlyozta, hogy valamely ajánlat, tehát a nyertes ajánlattevő kiválasztása így szervesen összefügg a közbeszerzési szerződések ezen irányelvben foglalt szabályozásával, és következésképpen a „közbeszerzési szerződés” ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmával (lásd ebben az értelemben: 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet, C‑410/14, EU:C:2016:399, 38. pont).

31

Ebből következően az egyetlen, piaci kizárólagosságban részesített gazdasági szereplő megjelölésének hiánya azzal a következménnyel jár, hogy nem szükséges, hogy ezen ajánlatkérő szerv eljárását a 2004/18 irányelv pontos szabályai határolják körül oly módon, hogy megakadályozzák, hogy ezen ajánlatkérő a nemzeti gazdasági szereplőket előnyben részesítve ítélje oda a szerződést (lásd ebben az értelemben: 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet, C‑410/14, EU:C:2016:399, 37. pont).

32

A jelen ügyben tehát azt kell megállapítani, hogy az ügynökség az összes ajánlat közül olyan ajánlatot választott‑e ki, amely az ügynökség által az ajánlati felhívásában rögzített összes feltételnek megfelel.

33

E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy az ügynökség olyan, tanácsadókból álló „poolt” kíván létrehozni, amelynek meg kell felelnie bizonyos számú feltételnek. Márpedig amennyiben az ügynökség minden olyan pályázót kiválaszt, amely eleget tesz e követelményeknek, nyilvánvalónak tűnik, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 39. pontjában megállapította, hogy azzal az elfogadható ajánlatok között semmilyen kiválasztást nem folytat le, pusztán a minőségi szempontok tiszteletben tartásának biztosítására szorítkozik.

34

Az a körülmény, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik – az alapügyben szóban forgóhoz hasonló mezőgazdasági tanácsadó rendszerhez való hozzáférés egy előzetes időszakra korlátozódik, amely a vizsgálat megszervezésének időpontjában vagy legkésőbb a végleges odaítélésről szóló határozat közzétételével ér véget, és hogy következésképpen az M. Tirkkonenhez hasonló tanácsadók számára nem lehetséges, hogy az említett mezőgazdasági tanácsadó rendszerhez csatlakozzanak, nem kérdőjelezheti meg ezt az értékelést.

35

Ugyanis, amint azt a főtanácsnok az indítványának az 51. és 52. pontjában megállapította, az a körülmény, hogy a 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet (C‑410/14, EU:C:2016:399) alapjául szolgáló összefüggésektől eltérően az alapügyben szóban forgóhoz hasonló mezőgazdasági tanácsadó rendszer nem folyamatosan nyitott az érdekelt gazdasági szereplők számára, nem bír jelentőséggel. A jelen ügyben a meghatározó szempont arra vezethető vissza, hogy az ajánlatkérő egyetlen olyan odaítélési szempontra sem hivatkozott, amely az elfogadható ajánlatok összehasonlításának és osztályozásának lehetővé tételére irányult. Ilyen szempont hiányában, amely – amint az a 2016. június 2‑iFalk Pharma ítélet (C‑410/14, EU:C:2016:399) 38. pontjából következik – szervesen összefügg a közbeszerzési szerződések szabályozásával, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló mezőgazdasági tanácsadó rendszer nem minősülhet a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmében vett közbeszerzési szerződésnek.

36

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy még ha az ajánlattevők alkalmasságának vizsgálatára és a szerződés odaítélésére egyidejűleg kerül is sor, az eljárás e két szakaszára úgy kell tekinteni, mint amelyek elkülönülnek egymástól, és különböző szabályok vonatkoznak rájuk (lásd ebben az értelemben: 1988. szeptember 20‑iBeentjes ítélet, 31/87, EU:C:1988:422, 15. és 16. pont; 2008. január 24‑iLianakis és társai ítélet, C‑532/06, EU:C:2008:40, 26. pont).

37

Ennélfogva nem minősíthetők „bírálati részszempontoknak” az olyan feltételek, amelyek nem a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározására vonatkoznak, hanem lényegében az ajánlattevőknek az érintett szerződés teljesítésére való alkalmassága megítéléséhez kapcsolódnak. Ugyanis az érintett szerződés megfelelő teljesítését biztosító szakmai tapasztalatra, képzettségre és eszközökre vonatkozó szempontokat úgy tekintették, mint amelyek az ajánlattevőnek az e szerződés teljesítésére való alkalmassága megítéléséhez kapcsolódnak, nem pedig odaítélési szempontokként, jóllehet az ajánlatkérő azokat ekként minősítette (lásd ebben az értelemben: 2008. január 24‑iLianakis és társai ítélet, C‑532/06, EU:C:2008:40, 30. és 31. pont).

38

Végül e megállapítást egyáltalán nem érinti a 2015. március 26‑iAmbisig ítéletben (C‑601/13, EU:C:2015:204, 31–34. pont) alkalmazott megoldás, amely ítéletben a Bíróság lényegében megállapította, hogy a szerződés teljesítésére alakult csoport tagjainak ismeretei és tapasztalata odaítélési szempontként szerepelhetnek az érintett hirdetményben vagy dokumentációban, mivel a közbeszerzési szerződés teljesítésének a minősége meghatározó módon függhet a teljesítéséért felelős személyek szakmai tapasztalatára, képzettségére és eszközeikre épülő szakmai értékétől, különösen abban az esetben, ha a szerződés tárgyát képező szolgáltatás szellemi jellegű, valamint továbbképzési és tanácsadási szolgáltatásokra vonatkozik.

39

Ezt az értékelést ugyanakkor az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy körülményei alapján, tudniillik azon ajánlatnak az ajánlatkérő által való kiválasztására figyelemmel kell értelmezni, amelyet az elfogadható ajánlatok közül nyertesként kívánt kiválasztani. Ennek során, a jelen alapügytől eltérően, az ajánlatkérő a 2015. március 26‑iAmbisig ítélet (C‑601/13, EU:C:2015:204, 11., 13., 28–34. pont) alapjául szolgáló ügyben a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztása céljából ténylegesen összehasonlította az elfogadható ajánlatokat. Ugyanis ez utóbbi ügyben a műszaki csoport tapasztalata az ajánlat lényegi jellemzője volt, nem csupán az ajánlattevők alkalmasságára vonatkozó értékelési szempontnak minősült.

40

A fenti vizsgálatból az következik, hogy az ügynökség által közzétett ajánlati felhívásban szereplő követelmények nem minősülhetnek a 2004/18 irányelv értelmében vett odaítélési szempontnak.

41

A fenti megállapítások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló mezőgazdasági tanácsadó rendszer, amelynek révén valamely közjogi jogalany minden olyan gazdasági szereplőt nyertesnek nyilvánít, amely megfelel az ajánlati felhívásban támasztott alkalmassági követelményeknek, és amely sikeresen teljesíti az említett ajánlati felhívásban hivatkozott vizsgálatban foglaltakat, még ha egyetlen új gazdasági szereplő felvételére sem kerülhet sor e rendszer korlátozott érvényességi időtartama alatt, nem minősülhet az ezen irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésnek.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló mezőgazdasági tanácsadó rendszer, amelynek révén valamely közjogi jogalany minden olyan gazdasági szereplőt nyertesnek nyilvánít, amely megfelel az ajánlati felhívásban támasztott alkalmassági követelményeknek, és amely sikeresen teljesíti az említett ajánlati felhívásban hivatkozott vizsgálatban foglaltakat, még ha egyetlen új gazdasági szereplő felvételére sem kerülhet sor e rendszer korlátozott érvényességi időtartama alatt, nem minősülhet az ezen irányelv értelmében vett közbeszerzési szerződésnek.