1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság, Ausztria) több olyan kérdést terjesztett a Bíróság elé, amelyek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének, valamint a 651/2014/EU rendelet ( 2 ) 44. cikke (3) bekezdésének és 58. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.

2.

E kérelmet az egyfelől a Finanzamt Linz (linzi adóhatóság, Ausztria), másfelől pedig a Finanzamt Kirchdorf Perg Steyr (Kirchdorf Perg Steyr‑i adóhatóság, Ausztria) által a Dilly’s Wellnesshotel GmbH‑val szemben a 2011. évre, valamint a 2013 februárja és 2014 januárja közötti időszakra vonatkozó energiaadó ez utóbbi által kért visszatérítése tárgyában benyújtott két felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban nyújtották be.

3.

Az alapügyben szóban forgó energiaadó visszatérítésére vonatkozó osztrák szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatási programnak minősül. Míg a kérdést előterjesztő bíróság abból az elvből indul ki, hogy a szóban forgó támogatási program egy korábbi változatát a Bizottság 2004‑ben jóváhagyta, a támogatási program kedvezményezettjeinek körét ezt követően módosították, e módosítást pedig – amely az alapeljárásban vizsgált támogatási program részét képezi – nem jelentették be az Európai Bizottságnak.

4.

Ezzel összefüggésben, ha feltételezzük, hogy a kedvezményezettek körének módosítása az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében bejelentési kötelezettség alá tartozik, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az alapeljárásban vizsgált támogatási program a 651/2014 rendelet alapján mentesül‑e a bejelentési kötelezettség alól, mely esetben annak ellenére jogszerű lenne, hogy elmaradt az előzetes bejelentése. E célból e bíróság konkrétan azt a kérdést vetette fel, hogy a támogatási program eleget tett‑e a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében és 58. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeknek. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány e kérdés elemzésére szorítkozik.

5.

Azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e kérdésre igenlő választ adjon.

6.

A 651/2014 rendeletnek „A támogatás átláthatósága” című 5. cikke előírja:

„(1)   E rendelet csak olyan támogatásokra alkalmazható, amelyek esetében a bruttó támogatási egyenérték kockázatelemzés nélkül előre, pontosan kiszámítható (»átlátható támogatások«).

(2)   A következő támogatási kategóriák tekintendők átláthatónak:

[…]

[…]”.

7.

E rendeletnek „A 2003/96/EK irányelv[ ( 3 )]szerinti környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtott támogatás” című 44. cikke előírja:

„(1)   A [2003/96 irányelv] feltételeinek megfelelő környezetvédelmi adókedvezmény formájában biztosított támogatási programok [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdése szerint összeegyeztethetők a belső piaccal, és mentesülnek [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve, hogy teljesülnek az e cikkben és az I. fejezetben rögzített feltételek.

(2)   Az adókedvezmény kedvezményezettjét átlátható és objektív kritériumok alapján kell kiválasztani és a kedvezményezettnek meg kell fizetnie legalább a 2003/96/EK irányelvben meghatározott vonatkozó minimum‑adómértéket.

(3)   A támogatási programoknak az alkalmazandó környezetvédelmiadó‑kulcs csökkentésén, vagy rögzített összegű kompenzáció kifizetésén, vagy e mechanizmusok kombinációján kell alapulniuk.

[…]”

8.

A 651/2014 rendelet „Átmeneti rendelkezések” című 58. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet alkalmazandó a hatálybalépése előtt nyújtott egyedi támogatásra is, amennyiben a támogatás megfelel az e rendeletben megállapított valamennyi feltételnek, a 9. cikkben rögzített feltételek kivételével.”

9.

A 2003/96 irányelv 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Feltéve, hogy az ezen irányelvben előírt minimum‑adómértékeket átlagosan minden üzleti vállalkozás tekintetében betartják, a tagállamok adókedvezményeket alkalmazhatnak a tüzelési, fűtési vagy a 8. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjai szerinti célokra felhasznált energiatermékek és villamos energia fogyasztására a következő esetekben:

[…]”

10.

Az Energieabgabenvergütungsgesetz (az energiaadó visszatérítéséről szóló törvény, a továbbiakban: EAVG) 1. §‑a (1) bekezdésének az alapügyben alkalmazandó változata a következőképpen rendelkezik:

„A (3) bekezdésben hivatkozott energiaforrások után megfizetett energiaadó egy naptári év (gazdasági év) vonatkozásában kérelem alapján abban az esetben térítendő vissza, ha az energiaadó meghaladja

közötti különbözet összegének (összesen) 0,5%‑át (nettó termelési érték).”

11.

Az EAVG 1. §‑ának (1) bekezdését kiegészíti a 2. §‑ának (2) bekezdése, amelynek az alapügyben alkalmazandó változata szerint:

„1.   A visszatérítésre jogosult kérelmére minden naptári évben (gazdasági évben) azon összeg kerül visszatérítésre, amely meghaladja a nettó termelési érték 1. §‑ban hivatkozott arányát. A kérelemnek tartalmaznia kell az 1. § (3) bekezdésben hivatkozott energiaforrások üzemben felhasznált mennyiségét és az 1. §‑ban hivatkozott összegeket. […]

2.   A visszatérítés összegének kiszámítása során a nettó termelési érték 0,5%‑a vagy az alábbi önrészek az irányadók, minek körében az alacsonyabb összeget írják jóvá:

[…]”

12.

Az EAVG‑nek a BGBl. I., 92/2004. szerinti változata 2. §‑ának (1) bekezdése értelmében:

„(1) Valamennyi vállalkozás vonatkozásában fennáll a visszatérítési jog […]”

13.

A 2010. december 30‑i Budgetbegleitgesetz 2011 (BGBl. I, 111/2010.) (a 2011. évi költségvetés elfogadásáról szóló törvény, a továbbiakban: BBG 2011) a következőképpen módosította az EAVG 2. §‑ának (1) bekezdését:

„[…] Csak az olyan vállalkozások vonatkozásában áll fenn a visszatérítési jog, amelyekről bizonyították, hogy fő tevékenységük materiális javak előállítása […]”.

14.

Az EAVG 4. §‑a továbbá a következő (7) bekezdéssel egészült ki:

„(7) A [BBG 2011‑gyel] módosított 2. és 3. § a 2010. december 31‑ét követő időszakkal kapcsolatos visszaigénylésekre alkalmazandó, feltéve, hogy az Európai Bizottság e rendelkezéseket jóváhagyja.” ( 4 )

15.

2011. december 29‑i beadványával a Dilly’s Wellnesshotel, amely egy szállodát üzemeltet, kérte a 2011‑es évre befizetett energiaadó visszatérítését.

16.

E kérelmet a linzi adóhatóság a 2012. február 21‑i határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy a BBG 2011 az EAVG 2. és 3. §‑ában előírta, hogy a 2010. december 31‑ét követően benyújtott kérelmek tekintetében az energiaadó‑visszatérítést csak olyan vállalkozások vehetik igénybe, amelyek fő tevékenységként bizonyítottan materiális javakat állítanak elő. E hatóság szerint ezáltal a Dilly’s Wellnesshotel szolgáltató vállalkozásként a 2010. december 31‑ét követő időszakok tekintetében ki lett zárva az energiaadó‑visszatérítésből.

17.

A Dilly’s Wellnesshotel e határozat ellen fellebbezést nyújtott be az Unabhängiger Finanzsenathoz (független pénzügyi tanács, Ausztria), amely 2012. március 23‑i határozatával a fellebbezést mint megalapozatlant elutasította.

18.

A Dilly’s Wellnesshotel e határozat ellen keresetet nyújtott be a Verwaltungsgerichtshofhoz (közigazgatási bíróság), amely 2013. március 19‑i határozatával megsemmisítette a megtámadott határozatot.

19.

Az Unabhängiger Finanzsenat (független pénzügyi tanács) helyébe lépő Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság) 2014. október 31‑i végzésével előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett a Bíróság elé.

20.

2016. július 21‑i ítéletével ( 5 ) a Bíróság úgy határozott, hogy a 800/2008/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az, hogy egy olyan támogatási program, mint amelyről az alapügyben szó van, nem tartalmaz e rendeletre való – a rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételének adatait feltüntető – kifejezett utalást, kizárja azt, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e program megfelel az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy az említett rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alapján mentesüljön az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól.

21.

2016. augusztus 3‑i megtámadott ítéletével a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság) helyt adott a keresetnek, és a 2011. évi energiaadó‑visszatérítést a Dilly’s Wellnesshotel kérelmének megfelelően állapította meg. E bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy az EAVG 2. és 3. §‑ának, valamint 4. §‑a (7) bekezdésének a BBG 2011 szerinti változata nem tartalmaz a 800/2008 rendeletre való hivatkozást, és nem teljesíti annak alapvető feltételeit sem. A Bizottság jóváhagyása hiányában a szolgáltató vállalkozásokra vonatkozó korlátozás nem lépett hatályba.

22.

E határozattal szemben a linzi adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Verwaltungsgerichtshofhoz (közigazgatási bíróság).

23.

2014. július 25‑i további beadványával a Dilly’s Wellnesshotel kérte az energiaadó‑visszatérítést a 2013 februárja és 2014 januárja közötti időszak vonatkozásában.

24.

2015. január 9‑i határozatával a Kirchdorf Perg Steyr‑i adóhatóság ugyanazzal az indokkal, mint amely a linzi adóhatóság 2012. február 21‑i határozatában szerepelt, elutasította ezt a kérelmet.

25.

A Dilly’s Wellnesshotel a 2015. január 9‑i határozattal szemben keresetet nyújtott be a Bundesfinanzgerichthez (szövetségi pénzügyi bíróság), amely lényegében a jelen indítvány fenti 21. pontjában hivatkozott 2016. augusztus 3‑i határozatára való hivatkozással helyt adott a keresetnek, és az energiaadó‑visszatérítést a Dilly’s Wellnesshotel kérelmének megfelelően állapította meg.

26.

E határozattal szemben a Kirchdorf Perg Steyr‑i adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Verwaltungsgerichtshofhoz (közigazgatási bíróság).

27.

Ez utóbbi bíróság úgy ítéli meg, hogy az energiaadó-visszatérítés az EAVG‑nek a BBG 2011 előtti változata értelmében olyan támogatás, amelyet a Bizottság a 2004. március 9‑i határozatával kifejezetten és határozatlan időre jóváhagyott. ( 6 )

28.

E bíróság megjegyzi, hogy a BBG 2011 törvénnyel az osztrák jogalkotó e támogatási program kedvezményezettjeinek körét kívánta korlátozni oly módon, hogy az energiaadó‑visszatérítésre csak azon vállalkozások váltak csak jogosulttá, amelyek fő tevékenységként bizonyítottan materiális javakat állítanak elő. Mindazonáltal az EAVG e módosítását nem jelentették be a Bizottságnak. ( 7 )

29.

Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy azáltal, hogy az EAVG‑nek a BBG 2011 szerinti változata hatálybalépését a Bizottság jóváhagyásától tette függővé, ( 8 ) a jogalkotó nyilvánvalóan azt kívánta biztosítani, hogy BBG 2011‑ben előírt korlátozás ne ütközhessen az állami támogatásra vonatkozó uniós jogi előírásokba, veszélyeztetve ezáltal az eddigi támogatási program határozatlan időre szóló jóváhagyását. Amennyiben az állami támogatásokkal kapcsolatos jogi indokok a kedvezményezettek körének szűkítése ellen szólnak, illetve különösen, ha nem szerezhető meg a szükséges bizottsági jóváhagyás, az intézkedés változatlanul marad hatályban.

30.

Ebben az összefüggésben a Bírósághoz 2017. október 5‑én érkezett, 2017. szeptember 14‑i határozatával a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

31.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen elemzésemet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a) és b) pontjára korlátozom.

32.

A Dilly’s Wellnesshotel, az osztrák kormány és a Bizottság terjesztett írásbeli észrevételeket a Bíróság elé. Ugyanezek az érintettek részt vettek a 2018. november 21‑én tartott tárgyaláson.

33.

Az EAVG‑vel kapcsolatban a Bíróság eddig két ítéletet hozott, az Adria‑Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítéletet, ( 9 ) valamint a Dilly’s Wellnesshotel ítéletet. ( 10 )

34.

Az EAVG az eredeti változatában kizárólag azon vállalkozások energiaadójának részleges visszatérítését írta elő, amelyek fő tevékenységként bizonyítottan materiális javakat állítanak elő. Így a szolgáltató vállalkozások ki voltak zárva ezen adó‑visszatérítés kedvezményéből. A Bíróság az Adria‑Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítéletben ( 11 ) úgy ítélte meg, hogy a nemzeti intézkedések szelektívnek, és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

35.

Egy 2002. január 1‑jétől hatályos módosítással az osztrák jogalkotó az adó részleges visszatérítésének valamennyi ágazat vállalkozásaira való kiterjesztésével kibővítette az EAVG hatályát. A fent hivatkozott 2004. március 9‑i határozatával ( 12 ) a Bizottság megállapította, hogy ez az intézkedés továbbra is szelektív, és ezért továbbra is az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás marad. ( 13 )

36.

Az osztrák jogalkotó a BBG 2011 törvénnyel bevezetett módosításban 2011. február 1‑jétől újból kizárta az energiaadó visszatérítésére jogosultak köréből a szolgáltató vállalkozásokat. Amint azt korábban már kifejtettem, ( 14 ) a szóban forgó nemzeti szabályozást, vagyis a BBG 2011 által módosított EAVG‑t (a továbbiakban: a szóban forgó támogatási program vagy EAVG 2011) nem jelentették be a Bizottságnak.

37.

Emlékeztetek arra, hogy a jelen indítvány 20. pontjában hivatkozott korábbi Dilly’s Wellnesshotel ügyben a Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy a 800/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésben előírt, a támogatási program által e rendeletre való kifejezett utalás hiányában e program nem felel meg az e rendeletben meghatározott, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alóli mentességhez szükséges feltételeknek. ( 15 )

38.

Kiemelem, hogy a 651/2014 rendelet hatályon kívül helyezte a 800/2008 rendeletet és 2014. július 1‑jei hatállyal felváltotta. A 651/2014 rendelet a 800/2008 rendelethez képest eltérő feltételeket ír elő ahhoz, hogy az olyan támogatási programok, mint amilyen a jelen ügyben szerepel, mentesüljenek a bejelentési kötelezettség alól. A 651/2014 rendelet többek között nem követeli meg, hogy a támogatási programok e rendeletre való kifejezett hivatkozást tartalmazzanak.

39.

Abban az esetben, ha a támogatási programnak a BBG 2011 általi módosítása főszabály szerint az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozik, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tárgya, a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben előterjesztett harmadik kérdésével arra vár választ, hogy noha a szóban forgó támogatási program lényegében a 800/2008 rendelet értelmében nem mentesül a bejelentési kötelezettség alól, a 651/2014 rendelet alapján mégis mentesülhet‑e ez alól.

40.

A 651/2014 rendelet rendelkezéseinek értelmezésére irányuló, előzetes döntéshozatalra előterjesztett e harmadik kérdés a kérdést előterjesztő bíróság számára annak megválaszolását tenné lehetővé, hogy a szóban forgó támogatási programot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt, a Bizottságnak történő előzetes bejelentés elmulasztása folytán az uniós jog értelmében jogellenes módon hajtották‑e végre.

41.

Az a válasz, amelyet a Bíróság erre ad, lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára annak meghatározását, hogy egy ilyen jogellenesség a nemzeti jog értelmében milyen következményekkel jár.

42.

Konkrétabban, abban az esetben, ha a Bíróság azt a választ adná, hogy a 651/2014 rendelet alkalmazható a szóban forgó támogatási programra, és így ez utóbbit mentesíti a bejelentési kötelezettség alól, a kérdést előterjesztő bíróság ideiglenesen megállapítja, hogy ez azt jelenti, hogy a szóban forgó támogatási program valóban 2011. február 1‑jén lépett hatályba, amint azt az osztrák jogalkotó előírta. ( 16 ) Tekintve, hogy így ez a támogatási program nem alkalmazható az olyan szolgáltató vállalkozásokra, mint a Dilly’s Wellnesshotel, e vállalkozás adó‑visszatérítés iránti kérelmét el fogják utasítani.

43.

Ezzel szemben, amennyiben a Bíróság azt válaszolná, hogy a 651/2014 rendelet nem alkalmazható a szóban forgó támogatási programra, amely ezáltal az uniós jogba ütközik, és a kérdést előterjesztő bíróság ideiglenesen megállapítja, hogy tekintve, hogy a szóban forgó támogatási program ilyen helyzetben nem tekinthető hatályosnak, az osztrák jogalkotó előírásának megfelelően az előző támogatási programot továbbra is alkalmazandónak kell tekinteni. ( 17 ) Ebben az esetben a Dilly’s Wellnesshotel jogosulttá válik arra, hogy a szolgáltató vállalkozásokra is alkalmazható korábbi program alapján helyt adjanak a visszatérítés iránti kérelmének. ( 18 ) Amint azt a jelen indítvány 27. pontjában kifejtettem, a kérdést előterjesztő bíróság ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy e korábbi támogatási programot a Bíróság határozatával kifejezetten és határozatlan időre jóváhagyta.

44.

Amennyiben a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ kell adnia, és így a támogatási program BBG 2011 általi módosítását főszabály szerint az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján be kell jelenteni a Bizottságnak, felmerül a kérdés, hogy ez a módosítás a 651/2014 rendelet értelmében ugyanakkor mentesülhet‑e ezen kötelezettség alól.

45.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel lényegében egyfelől arra keres választ, hogy a szóban forgó támogatási program megfelel‑e a 651/2014 rendelet 44. cikkében előírt anyagi jogi feltételeknek (a harmadik kérdés a) pontja) és másfelől, hogy a szóban forgó támogatási program az e rendelet 58. cikkének (1) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés értelmében e rendelet időbeli hatálya alá tartozik‑e (a harmadik kérdés b) pontja).

46.

Mivel a harmadik kérdés a) pontja kizárólag abban az esetben releváns, ha a szóban forgó támogatási program a 651/2014 rendelet időbeli hatálya alá tartozik, mindenekelőtt a harmadik kérdés b) pontját kell megválaszolni.

47.

A harmadik kérdés b) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 651/2014 rendelet alkalmazható‑e visszamenőleges hatállyal. Feltéve, hogy a szóban forgó támogatási program a 651/2014 rendeletben előírt valamennyi anyagi jogi feltételnek megfelel, a kérdést előterjesztő bíróság konkrétan arra vár választ, hogy e rendelet 58. cikkének (1) bekezdése – annak ellenére, hogy a 651/2014 rendelet csak 2014. július 1‑jén lépett hatályba – mentesíti‑e a szóban forgó támogatási programot a bejelentési kötelezettség alól a 2011. februártól 2014. június 30‑ig terjedő időszak vonatkozásában. ( 19 )

48.

Az osztrák kormánnyal és a Bizottsággal egyetértve úgy vélem, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni.

49.

Az említett rendelet 58. cikke ugyanis az átmeneti rendelkezésekre vonatkozik. Az 58. cikkének (1) bekezdése értelmében a 651/2014 rendelet alkalmazandó a hatálybalépése, vagyis 2014. július 1‑je előtt nyújtott egyedi támogatásra ( 20 ) is, amennyiben a támogatás megfelel az e rendeletben megállapított valamennyi feltételnek, a 9. cikkben rögzített feltételek kivételével.

50.

A szóban forgó programban érintett támogatások a 2003/96 irányelv értelmében adókedvezmény formájában nyújtott támogatások. ( 21 ) A támogatások e típusa esetében a 651/2014 rendelet 44. cikke határozza meg azokat a feltételeket, amelyek e rendelet értelmében ahhoz szükségesek, hogy e támogatások mentesüljenek a bejelentési kötelezettség alól.

51.

Ebből az következik, feltéve hogy a szóban forgó támogatási program a 651/2014 rendelet 44. cikkében előírt valamennyi feltételnek megfelel, hogy e rendelet 58. cikkének (1) bekezdése értelmében ez utóbbi rendeletet kell alkalmazni a szóban forgó támogatási programra a 2011. február és 2014. június 30. között eltelt időszakra.

52.

Ennélfogva el kell utasítani a Dilly’s Wellnesshotel azon érvét, mely szerint egyfelől az említett rendelet 58. cikkének (1) bekezdését e rendelkezés (2) és (3) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, másfelől az 58. cikk (1) bekezdéséből nem következik, hogy egy olyan támogatási program, amely az 58. cikkének (3) bekezdése értelmében nem mentesül a kötelezettség alól, ezzel szemben az 58. cikk (1) bekezdése alapján jogosulttá válik a mentességre.

53.

A 651/2014 rendelet 58. cikkének (1) bekezdése ugyanis ahhoz, hogy alkalmazható legyen, nem követeli meg az e cikk többi bekezdésében rögzített feltételek teljesülését. Ezzel szemben az ugyanezen 58. cikk (1)–(4) bekezdésének mindegyike egyes eltérő helyzetekre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. ( 22 )

54.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés b) pontjára azt a választ adja, hogy a 651/2014 rendelet 58. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett rendelet mentességet biztosít a 2003/96 irányelv alapján az olyan környezetvédelmi adómentesség formájában 2014. július 1‑je előtt nyújtott egyedi támogatások bejelentésének kötelezettsége alól, mint amilyen az alapügyben tárgyalt támogatási program alapján, a 2011 februárja és 2014. június 30. közötti időszakban nyújtott támogatás, amennyiben e támogatások a 651/2014 rendelet 44. cikkében előírt valamennyi feltételnek megfelelnek.

55.

651/2014 rendelet 44. cikkének (1) bekezdése alapján a környezetvédelmi adókedvezmény formájában a 2003/96 irányelvnek megfelelően biztosított támogatási programok mentesülnek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy megfelelnek egyfelől a 651/2014 rendelet III. fejezete 44. cikkének (2)–(4) bekezdésében és az I. fejezetben, másfelől a 2003/96 irányelvben rögzített feltételeknek.

56.

Jóllehet a harmadik kérdés a) pontját úgy fogalmazták meg, hogy a 651/2014 rendelet egyetlen külön cikkére sem vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból azonban kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság csak a 651/2014 rendelet 44. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kételyének ad hangot, amikor megállapítja, hogy a 44. cikk (1) bekezdésében előírt valamennyi egyéb feltétel teljesül az alapeljárásban.

57.

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdés a) pontjában lényegében azt kérdezi, hogy a szóban forgó támogatási program megfelel‑e a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételnek.

58.

Mindazonáltal a Dilly’s Wellnesshotel a kérdést előterjesztő bíróság által az említett 44. cikk (1) és (2) bekezdésére vonatkozóan megállapított értelmezést is elutasítja. Ennélfogva úgy vélem, hasznos lehet, ha rövid magyarázatot fűzök a 44. cikk (1) és (2) bekezdésének értelmezéséhez is.

59.

Mielőtt rátérnék a 651/2014 rendelet 44. cikkének (1)–(3) bekezdésére, úgy látom, mindenekelőtt azt kell kifejteni, hogy a szóban forgó támogatási program, és különösen a támogatás számítási módja miként felel meg a 2003/96 irányelv 17. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt feltételeknek.

60.

Ez az előzetes kérdés releváns, mivel a 651/2014 rendelet 44. cikkében előírt feltételeket a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjából eredő feltételekkel – amelyeket a szóban forgó támogatási programnak szintén teljesítenie kell ahhoz, hogy a 651/2014 rendelet 44. cikkének (1) bekezdése értelmében mentesüljön a bejelentési kötelezettség alól – összefüggésben kell értelmezni.

61.

Elemzésem következő részében tehát a 2003/96 irányelvre vonatkozó e kérdéssel foglalkozom (az a) szakasz), mielőtt a 44. cikk (1)–(3) bekezdésekre vonatkozó kérdésekre adnék választ (a b) szakasz).

62.

A 651/2014 rendelet 44. cikkének (1) bekezdésében említett, a 2003/96 irányelvvel kapcsolatos feltételek egészen pontosan a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjára vonatkoznak, amely feljogosítja a tagállamokat, hogy a nagy energiaintenzitású vállalkozások javára bizonyos feltételek mellett adókedvezményeket alkalmazzanak az energiatermékek és villamos energia fogyasztására. ( 23 )

63.

A 17. cikk (1) bekezdésének a) pontja lényegében két kritériumot tartalmaz. Egyrészt meghatározza adókedvezményre jogosult vállalkozásokat, vagyis „a nagy energiaintenzitású vállalkozások[at]”. Konkrétabban egy „nagy energiaintenzitású vállalkozás” olyan, a 2003/96 irányelv 11. cikke szerinti üzleti vállalkozás, amelynél vagy az energiatermék és a villamos energia beszerzési értéke eléri legalább a termelési érték 3,0%‑át, vagy a fizetendő nemzeti energiaadó eléri legalább a hozzáadott érték 0,5%‑át. Ugyanezen rendelkezésből következik, hogy e meghatározás keretében a tagállamok szigorúbb fogalmat is alkalmazhatnak, beleértve az ágazat meghatározásait.

64.

Másrészt, az említett 17. cikk (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az irányelvben, vagyis annak I. melléklete C. táblázatában meghatározott, a tüzelő‑, fűtőanyagokra alkalmazandó minimum‑adómértékeket tiszteletben kell tartani.

65.

A jelen esetben az osztrák kormány és a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó támogatási program a 2003/96 irányelv alapján környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtott támogatásokat ír elő, és hogy e támogatási program megfelel a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt két kritériumnak. Ezt a Dilly’s Wellnesshotel nem vitatja. Ezért ebből az álláspontból indulok ki, amely számomra is megalapozottnak tűnik.

66.

Közelebbről, amint azt az osztrák kormány kifejti, először is abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a szóban forgó támogatási program az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének értelmében vett energiatermékek fogyasztására alkalmazott, az adó összegének részleges visszatérítése formájában biztosított adókedvezményt ír elő. Az adókedvezmény e formáját az irányelv 6. cikkének c) pontja szabályozza. ( 24 )

67.

Ezenfelül az ugyanezen irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt első kritériumra vonatkozóan az EAVG 2011 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az energiaadó a naptári év tekintetében abban az esetben térítendő vissza, ha az meghaladja a nettó termelési érték 0,5%‑át. Amint azt az osztrák kormány megjegyzi, ez a nettó termelési értékre vonatkozó feltétel biztosítja, hogy kizárólag azok a vállalkozások részesüljenek a szóban forgó támogatási programból, amelyek a 17. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „nagy energiaintenzitású vállalkozás[nak]” minősülnek. ( 25 )

68.

Emellett, amint arra az osztrák kormány rámutat, a szóban forgó támogatási program kedvezményezetti körének a BBG 2011 által bevezetett korlátozása teljes mértékben megfelel a „nagy energiaintenzitású vállalkozás” fogalom 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározásának. Amikor ugyanis az osztrák kormány a kedvezményezettek körét azon vállalkozásokra szűkítette, amelyek fő tevékenysége materiális javak előállításából áll, egyszerűen csak alkalmazott egy, az ipari ágazatra vonatkozó szigorúbb feltételt, összhangban a tagállamok számára ezt a lehetőséget biztosító 17. cikk (1) bekezdésének a) pontjával. Ugyanebben a vonatkozásban kiemelem, hogy a Bíróság megállapította, hogy a 2003/96 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag a feldolgozóágazatba tartozó nagy energiaintenzitású vállalkozások javára írja elő a villamosenergia‑fogyasztásra vonatkozó adókedvezményeket. ( 26 )

69.

A 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, a minimum‑adómértékre vonatkozó második kritériumot illetően úgy vélem, hogy – amint azt az osztrák kormány kifejti – a szóban forgó támogatási program e kritériumnak is megfelel.

70.

Az EAVG 2011 2. cikkének (1) és (2) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a támogatást alkotó adó‑visszatérítést a megfizetett adó teljes összege és a magasabb összeget alapul véve, vagy a nettó termelési érték 0,5%‑ának megfelelő összeg, vagy az érintett energiaforrásokra alkalmazandó minimum‑adómérték feletti összeg különbözeteként kell kiszámítani.

71.

A támogatás e számítási módja egyfelől azt biztosítja, hogy kizárólag a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „nagy energiaintenzitású vállalkozás[nak]” tekinthető vállalkozások részesülhetnek a támogatásból, másfelől, hogy a kedvezményezetteknek nyújtott támogatás minden esetben tiszteletben tartja az ezen irányelv I. mellékletének C. táblázatában előírt minimum‑adómértékeket.

72.

Ezt követően felmerül a kérdés, hogy a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében előírt feltétel az alapeljárásban is teljesül‑e.

73.

A továbbiakban, a 44. cikk (3) bekezdésének értelmezése előtt először is röviden megvizsgálom a 44. cikk (1) és (2) bekezdését, amelynek értelmezésével kapcsolatban véleményem szerint nem merültek fel komoly kétségek.

74.

A 651/2014 rendelet 44. cikkének (1) bekezdése értelmében ahhoz, hogy a támogatási program mentesüljön a bejelentési kötelezettség alól, eleget kell tennie az e rendelet I. fejezetében előírt feltételeknek. Az 5. cikk (1) bekezdése, amely a rendelet I. fejezetében szerepel, akként rendelkezik, hogy e rendelet csak az átlátható támogatásokra alkalmazható. Közelebbről, az adókedvezmény formájában megvalósuló támogatásokra vonatkozóan ugyanezen rendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint ezek a támogatások akkor tekintendők átláthatónak, amennyiben az intézkedés olyan felső korlátot határoz meg, amely biztosítja, hogy ne lépjék túl az alkalmazandó határértéket.

75.

A Dilly’s Wellnesshotel azt állítja, hogy a szóban forgó támogatási program nem tesz eleget a 651/2014 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában előírt e feltételnek, mivel úgy véli, hogy tekintve, hogy a szóban forgó támogatási programnak nincs felső korlátja, az említett támogatási program az e rendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében nem átlátható.

76.

A kérdést előterjesztő bírósággal egyetértve, továbbá az osztrák kormány és a Bizottság állításának megfelelően úgy vélem, hogy az 5. cikk (2) bekezdése d) pontjának a jelen ügyben nincs relevanciája. E cikk szövegének megfelelően ugyanis az érintett felső határ csak akkor releváns, ha bejelentési küszöbértéket kell alkalmazni. Márpedig a környezetvédelmi adókedvezmény formájában a 2003/96 irányelv alapján nyújtott támogatások vonatkozásában rámutatok, hogy a 651/2014 rendelet nem ír elő bejelentési küszöbértéket. ( 27 )

77.

A 651/2014 rendelet 44. cikkének (2) bekezdése értelmében a szóban forgó támogatási program kedvezményezettjeit átlátható és objektív kritériumok alapján kell kiválasztani.

78.

Ezzel kapcsolatban a Dilly’s Wellnesshotel érvét úgy értelmezem, hogy a szóban forgó támogatási program azért nem felel meg ennek a feltételnek, mert semmi sem indokolja azt, hogy az adókedvezmény csak a termelő vállalkozások részére legyen biztosítható.

79.

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a támogatás kedvezményezettjeinek kiválasztását elsősorban a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja szabályozza. Amint azt a jelen indítvány 68. pontjában kifejtettem, a szóban forgó támogatási program kedvezményezetti körének korlátozása teljes mértékben megfelel az e cikkben előírt feltételeknek.

80.

Ezt követően véleményem szerint a 651/2014 rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében előírt, az átláthatóságra és az objektivitásra vonatkozó feltételeket úgy kell értelmezni, hogy ezek egyfelől azt követelik meg, hogy a tagállamok által a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott kedvezményezetti kört a tagállam egyértelmű módon határozza meg, másfelől pedig azt, hogy a kedvezményezetti kört úgy határozzák meg, hogy a 651/2014 rendelet (64) preambulumbekezdésének megfelelően a támogatást ugyanolyan módon nyújtsák a tényszerűen hasonló helyzetben lévő valamennyi versenytársnak.

81.

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó támogatási program megfelel e követelményeknek, mivel egyrészről a szóban forgó támogatási program kedvezményezettjeit e program az EAVG 2011 2. cikkének (1) bekezdésében egyértelműen azonosítja, másrészről a támogatást ugyanolyan módon nyújtják a tényszerűen hasonló helyzetben lévő valamennyi versenytársnak, vagyis azon vállalkozásoknak, amelyek fő tevékenységként bizonyítottan materiális javakat állítanak elő.

82.

A 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdése szerint az adókedvezmény formájában biztosított támogatási programoknak az alkalmazandó környezetvédelmiadó‑kulcs csökkentésén, vagy rögzített összegű kompenzáció kifizetésén, vagy e két mechanizmus kombinációján kell alapulniuk.

83.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a szóban forgó támogatási program e három mechanizmus egyikén alapul‑e, mivel az EAVG 2011‑ben szabályozott adókedvezményt egy konkrét számítási módszerrel határozták meg.

84.

E tekintetben mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy egészen pontosan hogyan kell értelmezni a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételt, majd ezt követően azt, hogy a támogatási program megfelel‑e ennek a feltételnek.

85.

Az első kérdésre vonatkozóan mindjárt az elején megjegyzem, hogy a 651/2014 rendelettel bevezetett feltételt, amely a korábbi általános csoportmentességi rendeletben nem szerepelt, ( 28 ) véleményem szerint még nem vizsgálta a Bíróság.

86.

Emellett rámutatok, hogy a 651/2014 rendelet (64) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a 2003/96 irányelv alapján adókedvezmény formájában nyújtott támogatások vonatkozásában „annak érdekében, hogy jobban megőrizzék a vállalkozásokra vonatkozó, a környezeti adóval közvetíteni kívánt árjelzést”, a tagállamok számára lehetőséget kell adni arra, hogy „az adókedvezmény‑programot egy rögzített összegű éves kompenzációt (adó‑visszatérítést) kifizető mechanizmus alapján alakítsák ki”.

87.

E preambulumbekezdés utolsó részére vonatkozóan, ami valójában a „rögzített összegű éves kompenzáció kifizetése” kifejezés meghatározását tartalmazza, a 44. cikk (3) bekezdését úgy értelmezem, hogy e bekezdés azt írja elő, hogy a támogatási program vagy egy állandó éves összeget biztosító adó‑visszatérítési mechanizmuson alapul, vagy az alkalmazandó környezetvédelmiadó‑kulcs csökkentésén, amely esetben a támogatást nem adó‑visszatérítés formájában, hanem az adóalapra alkalmazandó adókulcs csökkentésével nyújtják, vagy e két mechanizmus kombinációján kell alapulnia. Így, amint azt a jelen indítvány 66. pontjában és a jelen indítvány 24. lábjegyzetében kifejtettem, e két módszert az adókedvezményekre vonatkozóan a 2003/96 irányelv 6. cikkének b) és c) pontja is előírja.

88.

Véleményem szerint a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdése e követelményen túlmenően nem határozza meg e mechanizmusok végrehajtásának részletszabályait. Ezzel szemben, amint azt a jelen indítvány 63–71. pontjában kifejtettem, a 2003/96 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja ilyen részletszabályokat ír elő az adókedvezményekkel kapcsolatban, e feltételek pedig a jelen ügyben teljesültek.

89.

Úgy vélem, hogy a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésére vonatkozó ezen értelmezés egyébként teljes mértékben megfelel a 651/2014 rendelet általános célkitűzésének. E rendelet egyik célja ugyanis az ilyen programok átláthatóságának, ellenőrzésének és megfelelő értékelésének megerősítése, figyelemmel a rendkívül nagy programok belső piaci versenyre gyakorolt hatására. ( 29 )

90.

Ezzel összefüggésben, a Bizottsághoz hasonlóan a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdését úgy értelmezem, hogy mivel a támogatási programok az e cikkben előírt három mechanizmus egyikén alapulnak, ez azt jelenti, hogy a támogatás összegét átlátható módon nyújtják.

91.

A jelen ügyben a Bizottsággal és az osztrák kormánnyal egyetértve úgy vélem, hogy a szóban forgó támogatási program megfelel a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételnek.

92.

A Bizottság szerint a szóban forgó támogatási program a 44. cikk (3) bekezdésére vonatkozó, többek között teleologikus értelmezésnek megfelelően az e cikk értelmében vett „környezetvédelmiadó‑kulcs csökkentésén” alapul.

93.

Véleményem szerint a szóban forgó támogatási program inkább a „rögzített összegű kompenzáció kifizetésén”, vagyis olyan adó-visszatérítési mechanizmuson alapul, amely rögzített éves összeget nyújt. Konkrétabban, a szóban forgó támogatási program az energiaadó a kérelem alapján naptári év vonatkozásában kifizetett adó visszatérítését írja elő. E megfizetett adó vonatkozásában a szóban forgó támogatási program számítása egy rögzített összegű visszatérítést biztosít, így, amint azt az osztrák kormány előadja, e számítás nem enged semmilyen mérlegelési jogkört az adóigazgatásnak a visszatérítendő összeget illetően.

94.

Ennélfogva el kell utasítani a Dilly’s Wellnesshotel azon érvét, mely szerint a szóban forgó támogatási program részletszabályai nem felelnek meg a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek többek között amiatt, hogy a visszatérítést egy konkrét számítási képlettel számítják ki, így a visszatérítendő összeg az érintett vállalkozás energiafogyasztásától függ. Meg kell állapítani, hogy jellegüknél fogva a 2003/96 irányelv alapján adókedvezmény formájában nyújtott valamennyi támogatást az érintett vállalkozások konkrét energiafogyasztása alapján számítják ki. ( 30 )

95.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a) pontjára azt a választ adja, hogy a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az olyan támogatási programra, amely a környezetvédelmi adó visszatérítésének mechanizmusán alapul, és amely törvényben szabályozott számítási képletben kifejezetten rögzíti ezen adó‑visszatérítés összegét, így az alapügyben tárgyalt adó‑visszatérítés összegét is.

96.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre: