1. 

A veszélyes hulladékok, amelyek elsősorban a vegyiparból származnak, az Európai Unióban keletkező hulladék egészén belül nem képeznek jelentős mennyiséget, azonban a környezetre gyakorolt hatásuk rendkívül erőteljes lehet, ha az azokkal való gazdálkodást és annak ellenőrzését nem végzik megfelelően. Különösen, veszélyes anyagok jelenhetnek meg a települési hulladék gépi kezeléséből származó hulladékokban, ahogyan a jelen előzetes döntéshozatalra utaló határozatok alapját képező jogviták esetében is.

2. 

A jelen esetben a Bíróságnak – ha nem tévedek – először kell határoznia a hulladékoknak a 2000/532/EK bizottsági határozatban ( 2 ) rögzített európai hulladékjegyzéknek (a továbbiakban: hulladékjegyzék) az úgynevezett párhuzamos besorolási tételbe ( 3 ) történő besorolásával kapcsolatban. Pontosítani kell az e célból követendő szabályokat annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság dönthessen arról, hogy a számos büntető eljárásban vádlottként érintett személyek Olaszországban elkövették‑e az illegális hulladékkereskedelem bűncselekményét, amikor olyan hulladékokat kezeltek nem veszélyesként, amelyek valójában veszélyesek voltak.

3.

A 3. cikk szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

4.

Ezen irányelv 7. cikke, amelynek címe „Hulladékjegyzék”, a következőket írja elő:

„(1)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló azon intézkedéseket, amelyek a 2000/532/EK határozatban meghatározott hulladékjegyzék naprakésszé tételével kapcsolatosak, a 39. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hulladékjegyzék tartalmazza a veszélyes hulladékokat, figyelembe veszi a hulladék eredetét és összetételét, valamint ha az szükséges, a veszélyes anyagok koncentrációjának határértékeit. A hulladékjegyzék kötelező az olyan hulladék meghatározása tekintetében, amely veszélyes hulladéknak tekintendő. Egy anyag vagy tárgy jegyzékbe történő felvétele nem jelenti azt, hogy az minden körülmények között hulladék. Egy anyag vagy tárgy csak akkor tekintendő hulladéknak, ha megfelel a 3. cikk 1. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak.

(2)   Egy tagállam akkor is veszélyes hulladéknak tekinthet egy hulladékot, ha az nem szerepel a hulladékjegyzékben, de rendelkezik a III. mellékletben felsorolt tulajdonságok egyikével vagy azok közül többel. A tagállam minden ilyen esetről haladéktalanul értesíti a Bizottságot. Az ilyen esetet felveszi a 37. cikk (1) bekezdésében meghatározott jelentésbe, és a Bizottság rendelkezésére bocsát minden vonatkozó információt. A kapott értesítések alapján a jegyzéket felülvizsgálják annak érdekében, hogy döntsenek annak kiigazításáról.

(3)   Amennyiben egy tagállam bizonyítékokkal alá tudja támasztani, hogy egy adott, a jegyzékben veszélyes hulladékként szereplő hulladék nem rendelkezik a III. mellékletben felsorolt tulajdonságok egyikével sem, a szóban forgó hulladékot nem veszélyes hulladéknak tekintheti. A tagállam az ilyen esetekről haladéktalanul értesíti a Bizottságot, és a Bizottság rendelkezésére bocsát minden szükséges bizonyítékot. A kapott értesítések alapján a jegyzéket felülvizsgálják annak érdekében, hogy döntsenek annak kiigazításáról.

(4)   A veszélyes hulladék nem veszélyes hulladékká történő átsorolása nem érhető el olyan módon, hogy a hulladékot hígítják vagy összekeverik abból a célból, hogy a veszélyes anyagok eredeti koncentrációját a hulladékot veszélyesként meghatározó küszöbértékek szintje alá csökkentsék.

[…]

(6)   A tagállamok a hulladékot az (1) bekezdésben említett hulladékjegyzékkel összhangban tekinthetik nem veszélyes hulladéknak.

[…]”

5.

A 2008/98 irányelvnek az 1357/2014/EU rendelettel ( 5 ) módosított III. melléklete magában foglalja azon különféle tulajdonságok jegyzékét, amelyektől a hulladékok veszélyessé válnak. A vizsgálati módszerekkel kapcsolatban kimondja, hogy:

„Az alkalmazandó módszerek megtalálhatók a 440/2008/EK bizottsági rendeletben és a CEN [Európai Szabványügyi Bizottság] egyéb, kapcsolódó feljegyzéseiben vagy más, nemzetközileg elismert vizsgálati módszerekben és útmutatásokban.”

6.

A határozat mellékletének az „Értékelés és osztályozás” címe alatt található a 2. pont („A hulladékok veszélyesként való besorolása”), amelynek értelmében:

„A hulladékjegyzékben csillaggal (*) megjelölt hulladékok a 2008/98/EK irányelv szerint veszélyes hulladékoknak minősülnek, kivéve, ha az irányelv 20. cikke alkalmazandó.

Az olyan hulladékokra, amelyekhez veszélyes és nem veszélyes hulladékot jelölő kód is rendelhető, a következők vonatkoznak:

7.

A 152/2006 törvényerejű rendelet ( 6 ) 184. cikke szabályozta a hulladékok osztályozását, és az eredetük szerint különbséget tett a települési hulladékok és a különleges hulladékok között. Ez utóbbiak veszélyességüktől függően veszélyes hulladékokra és nem veszélyes hulladékokra oszlanak. Azokat a nem háztartási hulladékokat tekintették veszélyesnek, amelyeket a D. mellékletben foglalt jegyzékben egy csillaggal kifejezetten ekként minősítettek.

8.

A törvényerejű rendelet D. melléklete, amelyet a negyedik rész tartalmaz, előírta egy, az európai szabályozással összhangban álló hulladékjegyzék megalkotását.

9.

Eredeti változatában a 184. cikk a (4) bekezdésében előírta egy, a 75/442/EGK irányelvvel, ( 7 ) a 91/689/EGK irányelvvel ( 8 ) és a 2000/532 határozattal összhangban álló hulladékjegyzék tárcaközi rendelet útján történő kidolgozását. Ezenfelül kimondta, hogy a jövőbeli rendelet elfogadásáig továbbra is a Directiva del Ministro dell’Ambiente e della Tutela del Territorio (környezet‑ és területvédelmi minisztérium) 2002. április 9‑i irányelvének a szóban forgó D. mellékletében szereplő rendelkezései alkalmazandóak.

10.

A D. melléklet később számos alkalommal módosult:

11.

Ez utóbbi törvény módosította a D. melléklet preambulumát, és bevezette azokat a rendelkezéseket, amelyeket a későbbiekben ( 12 ) elemezni fogok.

12.

A 2017. június 20‑i 91/2017. sz. törvényrendelet (a Mezzogiorno fejlesztésére vonatkozó sürgős intézkedések) ( 13 ) 9. cikke, amely 2017. június 21. óta hatályos, de amelyet az előzetes döntéshozatalra utaló végzés meghozatalának napján még nem hajtottak végre, eltávolította a 152/2006 törvényerejű rendelet negyedik részében foglalt D. melléklet 1–7. pontjait, és azok helyébe a következő szöveg lépett:

„A hulladékok osztályozását a termelő végzi, aki a 2014/955/EU határozatban és a 2014. december 18‑i 1357/2014/EU bizottsági rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazásával a hulladékokat a megfelelő EWC kóddal látja el.”

13.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések három büntetőeljárás keretében merültek fel, amelyeket mintegy harminc olyan személlyel szemben indítottak meg, akiket a 152/2006 törvényerejű rendelet 260. cikkében foglalt illegális hulladékkereskedelem bűncselekményének bűnszervezetben való elkövetésével vádolnak.

14.

E vádlottak között vannak hulladéklerakó‑üzemeltetők, hulladéklerakással foglalkozó társaságok, vizsgálati szakemberek és laboratóriumok. Az ügyészség azzal vádolja őket, hogy elfogult, engedékeny és hiányos vizsgálatok segítségével jogellenes célból nem veszélyesként soroltak be párhuzamos besorolású hulladékokat. E hulladékokat nem veszélyes hulladékok számára fenntartott hulladéklerakóban kezelték.

15.

2016. november 22‑én és 2017. január 16‑án egy római vizsgálóbíró az ügyészség kérelmére elrendelte, hogy a bizonyítás lefolytatása érdekében (a használat lehetőségével) lefoglaljanak több olyan hulladéklerakót, amelyben a hulladékokat kezelték. Ugyancsak elrendelte a tulajdonosok vagyonának zár alá vételét, és hat hónapos időtartamra vagyonfelügyelőt jelölt ki a hulladéklerakók, valamint a hulladéktermelő és ‑gyűjtő helyek üzemeltetésére.

16.

2017. február 28‑án a Tribunale di Roma – Sezione per il riesame dei provvedimenti di sequestro (római bíróság – a lefoglalási határozatok felülvizsgálatában eljáró tanács, Olaszország) határozott a büntetőeljárásban bizonyos vádlottak által benyújtott felülvizsgálati kérelmekről. Három határozatban megsemmisítette a vizsgálóbíró által elrendelt intézkedéseket, mivel nem értett egyet a hulladékok vélelmezett veszélyességén alapuló ügyészségi értelmezéssel.

17.

A Procuratore della Repubblica presso il Tribunale di Roma – Direzione distrettuale antimafia (a Tribunale di Roma [római bíróság] mellett működő ügyészség – Körzeti maffiaellenes igazgatóság, Olaszország) megtámadta a szóban forgó határozatokat a Corte suprema di Cassazione (semmítőszék, Olaszország) előtt, és azzal érvelt, hogy az első fokon eljáró bíróság a védelem érveinek elfogadásával tévesen értelmezte a párhuzamos besorolású hulladékokra vonatkozó nemzeti és uniós jogi rendelkezéseket.

18.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a bűncselekmény fennálltához, és következésképpen annak megállapításához, hogy a vitatott párhuzamos besorolású hulladékokat helyesen minősítették és osztályozták, pontosítani kell a 2014/955 határozat és az 1357/2014 rendelet hatályát. Csak ilyen módon tisztázható, hogy milyen (kémiai, mikrobiológiai stb.) vizsgálatok szükségesek e hulladékokban a veszélyes anyagok jelenlétének kimutatásához, a hulladékok minősítéséhez és későbbi osztályozásához valamely veszélyes vagy nem veszélyes kóddal történő ellátásuk útján.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy a párhuzamos besorolású hulladékok Olaszországban széles körű vitát eredményeztek:

20.

A Corte suprema di Cassazione (semmítőszék) a 116/2014. sz. törvény által eszközölt módosításokkal kapcsolatban a saját ítélkezési gyakorlatára hivatkozik. E gyakorlat azt az elvet követi, amely szerint a párhuzamos besorolású hulladékok esetén a hulladék termelője/birtokosa a hulladék veszélyesként vagy nem veszélyesként történő besorolásához és a megfelelő kóddal való ellátásához köteles elvégezni a veszélyes anyagok esetleges jelenlétének és a koncentrációs határértékek átlépésének megállapításához szükséges vizsgálatokat. A hulladék kizárólag abban az esetben sorolható be nem veszélyesként, ha ténylegesen az nyert megállapítást, hogy nincsenek jelen veszélyes anyagok, vagy a hivatkozott határértékeket nem lépték túl. ( 16 )

21.

A vonatkozó uniós jogszabályokkal kapcsolatos kétségeinek eloszlatása végett a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy a Bíróság elé terjeszt három előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amelyek mindhárom ügyben azonos módon a következő kérdéseket tartalmazzák:

22.

A Procuratore generale della Republica presso la Corte Suprema di Cassazione (a semmítőszék mellett működő ügyészség), a Vetreco srl., Francesco Rando, a MAD srl., Alfonso Verlezza, Antonio és Enrico Giuliano, az Olasz Köztársaság kormánya, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

23.

A 2018. szeptember 6‑i tárgyaláson Francesco Rando, az E. Giovi Srl., a Vetreco Srl, a MAD Srl, az Olasz Köztársaság kormánya, a Bizottság, és a Procuratore della Repubblica presso il Tribunale di Roma (a Tribunale di Roma [római bíróság] mellett működő ügyészség) tett észrevételt jogi képviselő útján.

24.

A Tribunal Supremo (semmítőszék) mellett működő ügyészség, F. Rando és a Vetreco srl. számos érvet hoztak fel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlansága mellett.

25.

F. Rando szerint a szóban forgó kérdések elfogadhatatlanok, mert a 116/2014. sz. törvény alkalmazásán alapulnak, amely a 98/34/EK irányelv ( 17 ) 8. cikke értelmében egy műszaki szabály, és mivel arról nem tájékoztatták a Bizottságot, az magánszemélyekre nem alkalmazható.

26.

Nem értek egyet ezzel a kifogással. A párhuzamos besorolású hulladékok osztályozására vonatkozó, a 116/2014. sz. törvényben foglalt olasz szabályozást a hulladékok osztályozására vonatkozó uniós szabályozás végrehajtása és alkalmazása érdekében fogadták el. Mindegy, hogy ez a törvény a 98/34 irányelv értelmében műszaki szabályozás‑e, vagy sem, annak 8. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (1) bekezdése mentesíti az uniós jognak való megfelelés érdekében elfogadott nemzeti műszaki szabályokat a Bizottság részére történő bejelentésére vonatkozó kötelezettség alól. Mindenesetre annak meghatározása, hogy az olasz törvény műszaki szabály‑e, érdemi válaszadást foglal magában, amelyre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságának szakaszában nem kerülhet sor.

27.

A többi kifogás a jogviták ténybeli és jogi hátterének (a kifogás előterjesztői szerint nem teljes körű) leírására vonatkozik:

28.

Számomra e kifogások egyike sem tűnik elégségesnek a három előzetes döntéshozatalra utaló határozat elfogadhatóságának elutasításához. A Bíróság az ítélkezési gyakorlatában többször megállapította, hogy csak akkor mellőzhető valamely előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása, ha az uniós rendelkezés értelmezése vagy érvényességének értékelése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban a valósággal vagy az alapügy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 19 )

29.

A nemzeti bíróság, és nem az előtte eljáró felek feladata előzetes döntéshozatal céljából azon kérdéseknek a Bíróság elé terjesztése, amelyek értelmezésével kapcsolatban kétségek merültek fel. Ilyen módon lehetősége van arra, hogy F. Rando ügyében ne tegyen fel kérdést az 1999/31 irányelvre és a 2003/33 határozatra vonatkozóan, ha azt nem találja elengedhetetlennek. Ugyanígy lehetősége van arra, hogy egyéb kérdéseket tegyen fel, ha úgy véli, hogy saját korábbi ítélkezési gyakorlata árnyalható vagy összevethető az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasszal. Mindenesetre a Bíróság szabadon hivatkozhat olyan uniós jogszabályokra, amelyek eltérnek az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben említettektől, amikor megítélése szerint az a megfogalmazott előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása tekintetében releváns.

30.

A kérdések a jelen ügyben tagadhatatlanul kapcsolatban állnak a jogvita tárgyával, és az uniós jogszabályok értelmezésének szükségessége kikövetkeztethető a nemzeti bíróság által adott magyarázatból. Ezenfelül a végzések lényegüket tekintve feltárják a folyamatban lévő büntetőeljárás ténybeli és jogi hátterét, kellőképpen teljes leírást adva az alkalmazandó olasz jogról is. A tényekkel kapcsolatban a végzés valóban adhatott volna kiegészítő információkat a hulladékok fajtájáról és az elvégzett vizsgálatokról. Ugyanakkor semmi sem akadályozta meg a feleket abban, hogy észrevételeket tegyenek, és véleményem szerint a Bíróságnak elegendő tényállási elem áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adjon.

31.

Végső soron a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében foglalt követelmények teljesülnek.

32.

A hulladékok osztályozása azok létének valamennyi fázisában – a hulladék keletkezésétől a végső kezeléséig – alapvető fontosságú. Egyaránt meghatározza a hulladékgazdálkodásra, mint a begyűjtés megvalósíthatóságára és gazdasági életképességére, az újrafeldolgozás és az ártalmatlanítás közötti választásra és adott esetben az újrafeldolgozás módjára vonatkozó döntéseket.

33.

Valamely hulladék veszélyesként történő megjelölése fontos jogkövetkezményeket von maga után, ( 20 ) mivel a 2008/98 irányelv szigorú feltételeket szab az ilyen hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozóan. Többek között megköveteli bizonyítékok csatolását az ellenőrizhetőség érdekében, a tagállam által felállított rendszernek megfelelően (17. cikk); tiltja a hulladékok keverését (18. cikk); különleges kötelezettségeket vezet be a címkézésre és a csomagolásra vonatkozóan (19. cikk); és megállapítja, hogy a veszélyes hulladékok kizárólag külön arra kijelölt, (az irányelv 23. és 25. cikkében foglaltak szerint kiadott) különleges engedéllyel rendelkező létesítményekben kezelhetőek. ( 21 )

34.

Az első három, együttesen megválaszolható kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság arra kérdez rá, hogy miként szabályozza (az 1357/2014 rendelettel módosított) 2008/98 irányelv és (a 2014/955 határozattal módosított) 2000/532 határozat az olyan hulladékok osztályozására irányuló eljárást, amelyekhez párhuzamos besorolási tétel rendelhető. A negyedik kérdésével azt kívánja megtudni, hogy az elővigyázatosság elve kétség esetén, vagy ha lehetetlen bizonyossággal meghatározni, hogy a hulladék tartalmaz‑e veszélyes anyagokat, megköveteli‑e, hogy utóbbit a hulladékra vonatkozó párhuzamos veszélyes besorolási tétellel sorolják be.

35.

A kérdések az elsőfokon eljáró bíróság előtti eljárásokban előadottakat figyelembe véve nyernek értelmet:

36.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt információk és a felek által írásban, illetve a tárgyaláson tett észrevételek szerint a jogviták kizárólag települési hulladékok ( 23 ) mechanikai‑biológiai kezeléséből származó hulladékokkal kapcsolatosak, amelyek veszélyességével kapcsolatban kétségek merültek fel, és amelyek emiatt párhuzamos besorolásúként osztályozhatóak. Ha azokban vannak veszélyes vagy veszélyességre utaló anyagok, akkor a veszélyes 19 12 11* párhuzamos besorolású kód alá kell besorolni azokat, míg ha ezek a veszélyességre utaló jelek nem állnak fenn, a nem veszélyes 19 12 12 ( 24 ) párhuzamos besorolású kóddal kell azokat ellátni.

37.

Világossá kell tenni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem olyan vegyes települési hulladékok besorolásával kapcsolatban tesz fel kérdéseket, amelyekre a 2008/98 irányelv 20. cikkében foglalt, a hulladék veszélyességének hiányára vonatkozó vélelem irányadó, amely alapján mentesülnek a veszélyes hulladékokat terhelő főbb korlátozások alól. ( 25 )

38.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdései tehát olyan települési hulladékok mechanikai kezeléséből származó hulladékok osztályozására korlátozódnak, amelyek nem tévesztendőek össze a hulladéklerakókba érkező vegyes települési hulladékokkal. Ez a különbség véleményem szerint két következménnyel jár:

39.

Következésképpen az olyan hulladékokra fogom korlátozni az elemzésemet, amelyekkel kapcsolatban felmerül a veszélyességre vonatkozó kétség, és amelyek emiatt párhuzamos besorolású tételként osztályozhatóak; különösen, amelyek a települési hulladékok mechanikai‑biológiai kezeléséből származnak, és amelyek az alapeljárásokban vita tárgyát képezik.

40.

A 2008/98 irányelv 3. cikke a „hulladékot” úgy határozza meg, mint „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”; a „veszélyes hulladékot” pedig mint olyan hulladékot, amely rendelkezik a 2008/98 irányelv III. mellékletében felsorolt, és a tudományos fejlődéshez a 2015. június 1‑jétől alkalmazandó 1357/2014 rendelettel hozzáigazított veszélyes tulajdonságok közül eggyel vagy többel. ( 27 )

41.

A hulladékok besorolásának és a veszélyes hulladékok megkülönböztetésének nehézsége jelenti a magyarázatot arra, hogy az uniós jogalkotó kidolgozott egy hulladékjegyzéket, amelynek célja, hogy megkönnyítse az ilyen típusú áruk termelőinek és birtokosainak döntéseit.

42.

A 2008/98 irányelv 7. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy a szóban forgó jegyzék tartalmazza a veszélyes hulladékokat, figyelembe veszi a hulladék eredetét és összetételét, valamint ha az szükséges, a veszélyes anyagok koncentrációjának határértékeit. Kimondja továbbá, hogy a jegyzék elsősorban ( 28 ) az olyan hulladék meghatározása tekintetében kötelező, amely veszélyes hulladéknak tekintendő. A jegyzék tehát kötelező a tagállamokra nézve, de nem végleges és nem kizárólagos, mivel a 2008/98 irányelv által végrehajtott harmonizáció nem teljes körű. ( 29 )

43.

A hulladékjegyzéket a 2000/532 határozat ( 30 ) hozta létre, és a 2008/98 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban a 2014/955 ( 31 ) határozat átdolgozta annak érdekében, hogy azt a tudományos fejlődéshez igazítsa és a vegyi anyagokkal kapcsolatos jogszabályok fejlődésének megfelelően harmonizálja. ( 32 )

44.

A hulladékjegyzéknek megfelelő besorolás során valamennyi hulladékot egy hat jegyből álló számmal, az úgynevezett „Európai Hulladék Kóddal” („EWC”) kell ellátni, ( 33 ) amelyből következtetni lehet arra, hogy az veszélyes‑e, vagy sem. Ebben a vonatkozásban a hulladékjegyzék három típusú kódot különböztet meg:

45.

Amikor a hulladék összetétele ismert, a termelő a hulladékjegyzéknek megfelelően egy kizárólag veszélyes kóddal vagy egy kizárólag nem veszélyes kóddal besorolja. A besorolás művelete azonban bonyolultabb, amikor olyan hulladékokról van szó, amelyekhez párhuzamos besorolási tételeknek rendelhetők, mivel a hulladék termelője vagy birtokosa köteles kiegészítő értékelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy végül egy veszélyes párhuzamos vagy egy nem veszélyes párhuzamos besorolási tételt rendelhessen hozzájuk. Ez utóbbi esettel szembesült a kérdést előterjesztő bíróság.

46.

A Corte Suprema de Cassazione (semmítőszék) azt állítja, hogy valójában a 116/2014. sz. törvénnyel módosított 152/2006. sz. törvényerejű rendelet negyedik része D. mellékletének 4., 5. és 6. pontját kell alkalmaznia, amelyekkel Olaszországban bevezették a párhuzamos besorolási tételek veszélyességének megállapítására szolgáló eljárást. A szóban forgó veszélyességről három szakaszban kellett meggyőződni (időrendi sorrendben):

47.

Emellett ez a szabályozás azt is rögzítette, hogy ha a vegyi elemzések nem teszik lehetővé a hulladék valamennyi konkrét összetevőjének észlelését, az elővigyázatosság elve értelmében a veszélyesség számításánál a legártalmasabb összetevőket kell alapul venni. Ha az eljárást nem folytatják le, vagy az nem teszi lehetővé a hulladék összetevőinek vagy veszélyességének ellenőrzését, a hulladékot veszélyesnek kell minősíteni, vagyis párhuzamos veszélyes besorolási tételt (csillaggal [*]) kell hozzárendelni.

48.

Összefoglalva, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy egy ilyen tartalmú nemzeti szabályozás összeegyeztethető‑e az 1357/2014 rendelettel megreformált 2008/98 irányelvvel és a 2014/955 határozattal megreformált 2000/532 határozattal.

49.

Az alábbiakban kifejtett indokok miatt megítélésem szerint az olasz szabályozás alapvetően összeegyeztethető az uniós joggal.

50.

A 2008/98 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a veszélyesség értékeléséhez elsősorban a hulladék összetételének megismerésére van szükség annak érdekében, hogy az azt tartalmazó veszélyes anyagokat azonosítsák és a III. mellékletben foglalt tizenöt veszélyességi tulajdonság (HP 1‑től HP 15‑ig) közül egyet vagy többet hozzárendeljenek. A hulladéktermelő vagy ‑birtokos feladata a szükséges ellenőrzések lefolytatása, ha a hulladék összetétele nem ismert.

51.

A hulladék összetételének vizsgálatakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a hulladékjegyzék a hulladékok keletkezésének forrása (a konkrét eljárás vagy tevékenység, amelynek keretében azt előállítják) szerinti és „a hulladék típusa” (vagy keverék esetén típusai) szerinti osztályozást állít fel. A hulladék összetételének megállapítására irányuló vizsgálatoknak lehetővé kell tenniük a forrás és/vagy a hulladék típusának azonosítását, megkönnyítve ezzel annak a hulladékjegyzék valamely kódja szerinti besorolását.

52.

Számos módszer létezik, amellyel a hulladéktermelő vagy ‑birtokos információt gyűjthet a hulladék összetételéről, az azt alkotó veszélyes anyagokról és azok lehetséges veszélyességi tulajdonságairól. Ezek között vannak a következők: ( 34 )

53.

Amint a hulladéktermelő összegyűjtötte a hulladék összetételével kapcsolatos információt, tisztáznia kell, hogy az azonosított anyag veszélyesnek minősül‑e (ez a nem szokványos eset), vagy veszélyes tulajdonságokkal rendelkező anyagokat tartalmaz (ez a szokványos, és a jelen ügyekben is fennálló eset). Az anyagok besorolását az 1272/2008/EK rendelettel ( 36 ) összhangban kell elvégezni, míg a hulladékokban jelen lévő veszélyes anyagok a 2008/98 irányelv III. melléklete alapján értékelendőek. ( 37 )

54.

Az 1272/2008 rendelet, amely az EU számára bevezeti az ENSZ vegyi anyagok osztályozásának nemzetközi rendszerét (a globálisan harmonizált rendszert [GHS‑t]), részletes kritériumokat kínál az anyagok értékeléséhez és veszélyességi kategóriába sorolásához.

55.

E rendelet 1. cikkének (3) bekezdése szerint a hulladékok nem minősülnek anyagnak, keveréknek vagy árucikknek; következésképpen a rendelet által előírt kötelezettségek nem alkalmazandóak a hulladéktermelőkre vagy ‑birtokosokra. Ugyanakkor a rendelet VI. melléklete rögzíti a veszélyes anyagok harmonizált osztályozására vonatkozó rendszert, amelyet a hulladékok besorolására alkalmazni kell, figyelemmel arra, hogy számos párhuzamos besorolási tétel kifejezetten „veszélyes anyagokra” vonatkozik. ( 38 )

56.

A veszélyes anyagok jelenlétét a hulladéktermelőnek vagy ‑birtokosnak kell értékelnie a 2008/98 irányelv III. mellékletével összhangban, amely – ahogyan azt már jeleztem – a hulladékok tizenöt tulajdonságát írja le, amelytől veszélyesnek minősülnek. ( 39 ) A szóban forgó értékelés lefolytatható: a) számítás útján, azaz kiszámítva, hogy a hulladékban jelenlévő anyagok elérik‑e vagy meghaladják a veszélyre utaló jelzőkódokon alapuló küszöbértékeket (külön‑külön, a HP 4–HP 14 tulajdonságtól függően); és b) közvetlen vizsgálat útján, annak megállapítása érdekében, hogy rendelkezik‑e a hulladék veszélyességi tulajdonságokkal (a HP 1–HP 4 tulajdonságok esetén különösen megfelelő). ( 40 )

57.

A 2000/532 határozat melléklete értelmében a hulladékok veszélyességi tulajdonságához tartozó tételek értékelésére vonatkozó részben (az (1) bekezdés utolsó mondata), „ha egy hulladék valamely veszélyességi tulajdonságát vizsgálattal és a 2008/98/EK irányelv III. melléklete szerint a veszélyes anyagok koncentrációjának határértékei alapján is értékelik, akkor a vizsgálat eredményeit kell mérvadónak tekinteni”.

58.

Ha a hulladék a tizenöt veszélyességi tulajdonság közül eggyel vagy többel rendelkezik, a hulladék termelője vagy birtokosa köteles azt a párhuzamos veszélyes besorolási tétel alá besorolni. Ekként minősülhet akkor is, ha nem rendelkezik veszélyességi tulajdonsággal, de a 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 41 ) IV. mellékletében előírt határértékeknél nagyobb arányban tartalmaz a hulladékjegyzék mellékletében (2. pont, harmadik francia bekezdés) megjelölt, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat. ( 42 )

59.

A fenti megfontolások alapján kizárhatóvá válik az, amit a kérdést előterjesztő bíróság valószínűség tézisének nevez, amely szerint a hulladék termelője mérlegelheti, hogy a párhuzamos besorolási tételekbe sorolható hulladékokat veszélyesként vagy nem veszélyesként osztályozza, mivel lehetetlen a hulladékban található valamennyi anyag ellenőrzésére irányuló vizsgálatokat lefolytatni, és ezért valamennyi párhuzamos besorolási tételt párhuzamos veszélyes besorolási tételnek kellene jelölni.

60.

Ahogyan azt már kifejtettem, az uniós szabályozás megköveteli, hogy a hulladék termelője vagy birtokosa észszerű módon azonosítsa a hulladék összetételét, majd ellenőrizze az azonosított anyagok eshetőleges veszélyességét azok besorolásának meghatározása érdekében, a 2008/98 irányelv III. mellékletében vagy a 850/2004 rendelet IV. mellékletében rögzített koncentrációs határérték függvényében. Ilyen módon ugyancsak kizárható a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott „bizonyosság vagy vélelmezett veszélyesség tézise”, amely a hulladék összetételének és valamennyi lehetséges veszélyes anyag, valamint azok koncentrációja mértékének kimerítő feltárását írná elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a hulladékot ne minősítsék veszélyessé.

61.

A kérdést előterjesztő bíróságban kétségek merültek fel a 2000/532 határozat mellékletében szereplő „Értékelés és osztályozás” című rész 2. pontjában foglalt két, a 2014/955 határozattal módosított kifejezés értelmezésével kapcsolatban. E rendelkezés olasz szövege szerint: „[…] l’iscrizione di una voce nell'elenco armonizzato di rifiuti contrassegnata come pericolosa, con un riferimento specifico o generico a »sostanze pericolose«, è opportuna solo quando questo rifiuto contiene sostanze pericolose pertinenti che determinano nel rifiuto una o più delle caratteristiche di pericolo […]”. A kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy egyes értelmezések szerint az „opportuna” és a „pertinenti” kifejezéseknek a párhuzamos besorolási tételekkel összefüggésben történő használata alátámasztja az értékeléssel kapcsolatos mérlegelési jogkörre vonatkozó lehetőséget, és hogy a veszélyesség feltárása a hulladékok veszélyességétől függően releváns összetevőkre korlátozódik.

62.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban ( 43 ) e rendelkezés más nyelvi változatait is figyelembe kell venni annak összevetése céljából, hogy jelentkeznek‑e eltérések, és amennyiben igen, a rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.

63.

Márpedig a rendelkezés spanyol ( 44 ), portugál, ( 45 ) francia ( 46 ) és angol ( 47 ) változatai egyeznek abban a tekintetben, hogy amikor párhuzamos besorolási tételekről van szó, azoknak a harmonizált hulladékjegyzékben veszélyesként történő azonosítása csak akkor indokolt vagy megfelelő, „[ha a hulladék] olyan veszélyes anyagokat tartalmaz, amelyek jelenléte miatt a hulladék rendelkezik a […] veszélyességi tulajdonságok közül eggyel vagy többel.” Az a hulladék, amelyre párhuzamos besorolási tétel alkalmazandó, csak akkor osztályozható párhuzamos veszélyes besorolási tétellel, ha olyan veszélyes anyagokat tartalmaz, amelyek miatt rendelkezik a 2008/98 irányelv III. mellékletében rögzített tizenöt veszélyességi tulajdonság közül eggyel vagy többel. E tekintetben tehát nem lehet szó mérlegelésről vagy lehetőségről. Úgy vélem, hogy ezek a nyelvi változatok hűen adják vissza a jogszabály általános felépítését és célját.

64.

A hulladék termelője vagy birtokosa által valamely hulladék toxicitásának vagy veszélyességének értékelése, és valamely párhuzamos besorolási tételhez való hozzárendelése céljából alkalmazható elemzési és vizsgálati módszereket (az előzetes döntés hozatalra előterjesztett második kérdést) illetően sem a 2008/98 irányelv, sem a 2000/532 határozat nem tartalmaz konkrét és közvetlen iránymutatást, mivel az uniós jogban nem végezték el a módszerek harmonizációját. Ugyanakkor az 1357/2014 rendelettel módosított 2008/98 irányelv III. mellékletének utolsó mondata a vizsgálati módszerekkel kapcsolatban rögzíti, hogy azokat kell alkalmazni, amelyek „[…] megtalálhatók a 440/2008/EK tanácsi rendeletben és a CEN egyéb, kapcsolódó feljegyzéseiben vagy más, nemzetközileg elismert vizsgálati módszerekben és útmutatásokban”.

65.

A 2000/532 határozat melléklete „Értékelés és osztályozás” című részének 2. pontja az elemzéssel és a vizsgálati módszerekkel kapcsolatban további pontosítást tartalmaz:

66.

Mindkét hivatkozás iránymutatást ad a hulladék termelői vagy birtokosai által a hulladékban jelen lévő anyagok veszélyességének vizsgálata során alkalmazható vizsgálatok és vegyi elemzések típusairól. ( 49 ) Következésképpen érvényesek azok a vizsgálati módszerek, amelyek a REACH rendelet keretében a 440/2008 rendeletben foglaltak szerint a vegyi anyagokra és készítményekre alkalmazandóak. Ugyanígy érvényesek a Bizottság által a 2018‑as közleményének III. mellékletében kifejtett, a hulladékok veszélyességi tulajdonságaira vonatkozó vizsgálati módszerek és számítási metódusok. ( 50 )

67.

A szóban forgó közlemény 4. melléklete felsorolást ad a CEN (az Európai Szabványügyi Bizottság) által kidolgozott, a hulladékok különböző vegyi elemzések útján történő jellemzésére vonatkozó módszerekről és szabályokról. ( 51 )

68.

Úgy vélem azonban, hogy bármilyen egyéb nemzetközi, uniós vagy nemzeti jogszabályok ( 52 ) útján elfogadott vizsgálat egyformán érvényes a hulladékban jelenlévő anyagok veszélyességének vagy veszélyességük hiányának tisztázására. Mind az 1357/2014 rendelettel módosított 2008/98 irányelv III. mellékletének utolsó mondata, mind a 2000/532 határozat melléklete „Értékelés és osztályozás” című része 2. pontjának második francia bekezdése rögzíti, hogy „más, nemzetközileg elismert vizsgálati módszerek és útmutatások” is alkalmazhatóak. Ismét emlékeztetek arra, hogy a 2000/532 határozat melléklete „Értékelés és osztályozás” című része 1. pontjának utolsó mondata értelmében egy vizsgálat eredményei elsőbbséget élveznek az ezen veszélyes anyagok számítására vonatkozó módszerekkel szemben.

69.

Ami a vizsgálatok és vegyi elemzések kiterjedését illeti, álláspontom szerint az eddigiekben kifejtettekkel összhangban ezek az elemzések a hulladékból való mintavétellel is elvégezhetőek, azonban a hatékonyság és a reprezentativitás garanciájának teljes érvényesülése mellett. Ezek a garanciák például a CEN által „a hulladékok jellemzése – a hulladékká vált anyagokból való mintavétel” ( 53 ) tárgyában kidolgozott műszaki szabályok és specifikációk alkalmazásával biztosíthatóak.

70.

Figyelemmel a fenti megfontolásokra, a 2008/98 irányelv 7. cikkét és III. mellékletét, valamint a 2000/532 határozat melléklete „Értékelés és osztályozás” című részének 2. pontját – amelynek címe „A hulladékok veszélyesként való besorolása” – úgy kell értelmezni, hogy a párhuzamos besorolási tétellel ellátott hulladék termelője vagy birtokosa köteles meggyőződni a hulladék összetételéről, majd ezt követően számítás és vizsgálat útján ellenőrizni, hogy az tartalmaz‑e valamilyen veszélyes vagy veszélyre utaló jellemzővel rendelkező, a 2008/98 irányelv III. mellékletében, illetve a 850/2004 rendelet IV. mellékletében felsorolt anyagot. Ebben a tekintetben releváns a 440/2008 rendeletben előírt vagy bármilyen, nemzetközileg elismert vagy a tagállam belső joga által elfogadott minta, vegyi elemzés és vizsgálat alkalmazása.

71.

A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy az elővigyázatosság elve megköveteli‑e, hogy ha kétséges vagy lehetetlen bizonyossággal meghatározni, hogy valamely hulladék tartalmaz‑e veszélyes anyagokat, akkor a hulladékot a párhuzamos veszélyes besorolási tétel alá kell besorolni.

72.

Az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése szerint az elővigyázatosság elve egyike azoknak az elveknek, amely – a megelőzés elve, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elve, valamint a „szennyező fizet” elv mellett – az Unió környezetvédelmi politikáját meghatározzák. Az elővigyázatosság elve a kockázatkezelés eszköze, amelyre valamely, az emberi egészségre vagy a környezetre nézve fennálló kockázat gyanújával kapcsolatos tudományos bizonytalanság esetén lehet hivatkozni, és amely lehetővé teszi megelőző intézkedések elfogadását a szóban forgó bizonytalanság eloszlatását megelőzően. ( 54 )

73.

Többek között az elővigyázatosság elvére hivatkozik a 2008/98 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdése, ( 55 ) miközben ugyanezen irányelv 1. és 13. cikkei a tagállamok számára kötelezettségként írják elő az ahhoz szükséges intézkedések elfogadását, hogy a hulladékok kezelésére az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül kerüljön sor.

74.

Valamely hulladék párhuzamos veszélyes besorolási tételként történő osztályozása – amint azt már kifejtettem – maga után von bizonyos fontos következményeket annak későbbi kezelésével kapcsolatban (újrahasználat, újrafeldolgozás, esetleges hasznosítás és ártalmatlanítás). Ahogyan arra a Bizottság rámutat, az elővigyázatosság elve nem követeli meg automatikusan a szóban forgó besorolást, ha csupán kétséges a 2008/98 irányelv III. mellékletében vagy a 850/2004 rendelet IV. mellékletében előírt veszélyességi elemeket tartalmazó anyagok jelenléte.

75.

Annak tisztázásához, hogy párhuzamos veszélyes vagy párhuzamos nem veszélyes besorolási tételt kell‑e hozzájuk rendelni, a hulladék tulajdonosának vagy birtokosának alkalmaznia kell a párhuzamos besorolási tétellel ellátott hulladékok osztályozására irányuló eljárást, meghatározva előbb annak összetételét, és veszélyre utaló jellemzővel rendelkező anyagok észlelése esetén ki kell számolni azok értékét, vagy le kell folytatni a megfelelő vizsgálatokat.

76.

A hulladék tulajdonosa vagy birtokosa azonban nem hivatkozhat az elővigyázatosság elvére a 2008/98 irányelvben és a 2000/532 határozatban rögzített, a párhuzamos besorolási tétellel ellátott hulladékok osztályozására irányuló eljárás alkalmazása mellőzésének indokaként. A tagállamok felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy valamely veszélyes hulladékot átsoroljanak vagy kivegyenek a jegyzékből, de tájékoztatniuk kell arról a Bizottságot annak érdekében, hogy az szükség esetén eljárjon a hulladékjegyzék módosítása érdekében a 2008/98 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint. Ha a tagállamokkal szemben ilyen korlátozás áll fenn, akkor a hivatkozott elv nem hatalmazza fel a magánszemélyeket arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabályokban rögzített eljárásokat mellőzve osztályozzák a hulladékokat.

77.

Úgy vélem, hogy ezt erősíti meg a Bíróság ítélkezési gyakorlata is. ( 56 ) Ugyanis „az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása megköveteli egyfelől az anyagok vagy élelmiszerek egészségre gyakorolt lehetséges negatív hatásainak azonosítását, másfelől egy átfogó kockázatelemzést, amely a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatások legújabb eredményein alapul”. ( 57 ) Következésképpen „a védelmi intézkedések […] nem indokolhatók érvényesen tisztán feltételezett, tudományosan még nem igazolt, egyszerű feltételezéseken alapuló kockázati megközelítéssel. Éppen ellenkezőleg, ilyen védelmi intézkedéseket ideiglenes és akár megelőző jellegük ellenére csak akkor lehet hozni, ha a lehető legátfogóbb kockázatfelmérésen alapulnak a konkrét ügy sajátos körülményeire tekintettel, amelyek arra utalnak, hogy ezek az intézkedések szükségesek.” ( 58 )

78.

Ugyancsak nem elég a hulladék veszélyességére vonatkozó egyszerű kétség ahhoz, hogy a hulladékot az elővigyázatosság elvére hivatkozással párhuzamos veszélyes besorolási tétellel lássák el. Ha így volna, valamennyi párhuzamos besorolási tétel oda vezetne, hogy a hulladékot veszélyesként sorolják be. Fenntartom ugyanakkor, hogy a szóban forgó osztályozás megköveteli a hulladék összetételének egyedi vizsgálatát, majd azt követően az abban foglalt anyagok esetleges veszélyességének ellenőrzését. A 2008/98 irányelvben és a 2000/532 határozatban foglalt eljárás hasonló követelményeket támaszt, mint amelyet a Bíróság az elővigyázatosság elvére történő hivatkozáshoz meghatároz.

79.

Egyetértek az olasz kormánnyal abban, hogy a hulladék termelője vagy birtokosa nem köteles azt kimerítő jelleggel elemezni annak érdekében, hogy azonosítsa az összes olyan, az 1272/2008 rendelet szerinti veszélyes anyagot, amely jelen lehet a hulladékban, valamint az összes lehetséges, veszélyre utaló jellemzőt, amellyel az a 2008/98 irányelv III. melléklete alapján rendelkezhet. Ugyanezt az álláspontot osztja a kérdést előterjesztő bíróság is, amely szerint nem szükséges megkülönböztetés nélkül kutatni minden olyan anyag után, amelyet a hulladékok elvileg tartalmazhatnak, hanem megfelelően elemezni kell a hulladékokat, először a pontos összetételük megállapítása, majd ezt követően az így beazonosított anyagok veszélyességének vizsgálata révén.

80.

Ezenfelül a 2008/98 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdésében rögzített műszaki és gazdasági életképesség elvével ellentétes a hulladék termelőjével szemben előírt, a hulladék összetevőinek és az azt alkotó valamennyi anyag veszélyességének teljesen kimerítő elemzése. Egy ilyen típusú kötelezettség aránytalan is lenne.

81.

Megítélésem szerint az elővigyázatosság elve valóban indokolhatja valamely hulladék párhuzamos veszélyes besorolási tételként történő osztályozását, ha az összetételének és/vagy az összetevőire vonatkozó, veszélyre utaló jellemzőknek az elemzése lehetetlennek bizonyul a hulladék termelőjének vagy birtokosának fel nem róható okokból. Ebben az esetben valódi veszély áll fenn a közegészségre vagy a környezetre nézve, amely megerősíti a párhuzamos veszélyes besorolási tétel szerinti osztályozást mint a veszélyesség „semlegesítésére” irányuló korlátozó intézkedést. ( 59 )

82.

A fent kifejtettek értelmében azt javaslom, hogy a Bíróság az alábbi választ adja a Corte suprema di Cassazione (semmítőszék, Olaszország) által feltett, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

„Az 1357/2014/EU rendelettel módosított, a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét és III. mellékletét, valamint a 2014/955/EU bizottsági határozattal módosított, a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról szóló, 2000. május 3‑i 2000/532/EK bizottsági határozat melléklete „Értékelés és osztályozás” című részének 2. pontját, amelynek címe „A hulladékok veszélyesként való besorolása”, a következőképpen kell értelmezni: