1. 

„Nyilvánvaló tehát, hogy törvényhozási úton kell gondoskodni a nevelésről, […] azonban azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mi is hát a nevelés […]”. ( 2 )

2. 

Az európai jogalkotó e tekintetben jogi szabályozást fogadott el, amelynek keretében alapvető jogként ismerte el többek között az oktatáshoz való jogot. ( 3 ) A jogalkotó ugyanakkor az „oktatás” fogalmát nem határozta meg. A jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróságnak erre az ősi, jelen ügyben az uniós joggal, pontosabban a 2000/43/EK tanácsi irányelvvel ( 4 ) összefüggésben feltett kérdésre kell válaszolnia. Mi minősül oktatásnak?

3.

A 2000/43 irányelv célja a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása. ( 5 )

4.

A 2. cikk (1) bekezdése tiltja mind a közvetlen, mind pedig a közvetett, faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést. A 2. cikk (2) bekezdésében szereplő meghatározás szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, „ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai alapon [helyesen: faji vagy etnikai származása miatt] kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának”, közvetett hátrányos megkülönböztetés pedig akkor áll fenn, „ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érint [helyesen: hátrányosan érinthet], kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek”.

5.

A 3. cikk (1) bekezdésében szereplő meghatározás szerint az irányelv vonatkozik „a Közösségre ruházott hatáskörök keretein belül […] minden személyre, mind a köz‑, mind a magánszektorban, beleértve az állami szerveket is, a következők tekintetében: […] g) oktatás […]”.

6.

A 2000/43 irányelvet Németországban az Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz (az egyenlő bánásmódról szóló általános törvény; a továbbiakban: AGG) ültette át.

7.

Az AGG 1. §‑a tiltja – többek között – a faji vagy etnikai származáson alapuló minden hátrányos megkülönböztetést. A 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontját átültető 2. §. (1) bekezdésének 7. pontjában szereplő meghatározás szerint a tilalom – többek között – magában foglalja az oktatással kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést. A 3. §. (1) és (2) bekezdése meghatározza az AGG által tiltott közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetést.

8.

Heiko Jonny Maniero Németországban született, és ott lakóhellyel rendelkező olasz állampolgár. 2013‑ban egy örményországi egyetemen „Bachelor of Laws” diplomát szerzett.

9.

2013. december 11‑én H. J. Maniero felvette a kapcsolatot a Studienstiftung des deutschen Volkes e.V. (német egyetemi ösztöndíjalap; a továbbiakban: Alap) ösztöndíjakat nyújtó bejegyzett egyesülettel abból a célból, hogy a külföldi jogi kutatási és tanulmányi programok támogatására irányuló „Bucerius‑Jura‑Programm” keretében ösztöndíjra pályázzon. ( 6 )

10.

Az Alap 2014. január 17‑én küldött választ, amelyben utalt arra, hogy a pályázóknak rendelkezniük kell az első jogi államvizsgával. H. J. Maniero azt válaszolta, hogy az „ötéves képzés” keretében Örményországban általa megszerzett diploma a második jogi államvizsgának felel meg, mivel az őt abban az országban bírói tisztség betöltésére és ügyvédi tevékenység folytatására jogosítja fel. Megjegyezte, hogy az Alap által szabott feltételek etnikai vagy társadalmi származás alapján történő hátrányos megkülönböztetés miatt sérthetik az AGG‑t.

11.

H. J. Maniero nem nyújtott be pályázatot. Az Alappal folytatott későbbi levelezésében kijelentette, hogy az alperes elutasító magatartása tartotta vissza a pályázat benyújtásától.

12.

H. J. Maniero keresetet terjesztett a Landgericht (regionális bíróság, Németország) elé, amelyben kérte, hogy e bíróság kötelezze az Alapot az életkora vagy származása miatt az Alap részéről történő hátrányos megkülönböztetés abbahagyására és az attól való tartózkodásra, kártérítésként 18734,60 euró megfizetésére és útiköltség címén további költségtérítés megfizetésére. A keresetet, valamint az ezt követő fellebbezést is elutasították.

13.

H. J. Maniero ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország; a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) elé.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a felülvizsgálati kérelem kizárólag akkor lehet sikeres, ha az ösztöndíjak nyújtása az oktatás 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontját átültető AGG 2. §‑a (1) bekezdésének 7. pontjában foglalt fogalmának körébe tartozik. Amennyiben ez teljesül, a következő kérdés az, hogy az első jogi államvizsga letételének követelménye az AGG‑nek a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját átültető 3. §‑ának (2) bekezdésében tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít‑e meg. Ennek fényében a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

15.

Írásbeli észrevételeket az Alap, a német kormány és az Európai Bizottság nyújtott be. H. J. Maniero, az Alap, a német kormány és a Bizottság a 2018. május 30‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.

16.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány keretében az első kérdés vizsgálatára szorítkozom.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a külföldi jogi kutatási és tanulmányi programok támogatására irányuló ösztöndíjak bejegyzett egyesület általi nyújtása „oktatáshoz” kapcsolódóként a 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdése g) pontjának hatálya alá tartozik‑e. Előzetesen megjegyzem, hogy a jelen ügy tárgyát az „oktatás” 2000/43 irányelvben szereplő fogalma és nem az oklevelek elismerésére vagy a személyek szabad mozgására gyakorolt hatások képezik.

18.

Az Alap és a német kormány érvelése szerint az oktatás fogalmát akként kell értelmezni, hogy az ösztöndíjak nyújtását nem foglalja magában. Érveiket elsődlegesen a jogalkotási előzményekre és az irányelv rendszerére alapozzák.

19.

Másfelől a Bizottság azzal érvel, hogy a 2000/43 irányelvet tágan kell értelmezni; ezzel H. J. Maniero egyetért. Ennek megfelelően az ösztöndíjak nyújtásának a 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjában foglalt „oktatás” körébe kell tartoznia.

20.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést főszabály szerint az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni. Ezzel szemben a 2000/43 irányelv szövege nem ad konkrét iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az „oktatás” kifejezést hogyan kell értelmezni, és nem utal e kifejezés jelentését illetően nemzeti jogszabályokra sem. Következésképpen az „oktatást” az irányelv alkalmazásában önálló uniós jogi fogalomnak kell tekinteni, amelyet az összes tagállam területén egységesen kell értelmezni. ( 7 )

21.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan kifejezés jelentését és tartalmát, amelyeket az uniós jog egyáltalán nem határoz meg, az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentés szerint kell meghatározni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés részét képezi. ( 8 )

22.

Az oktatást szokásosan „a gyermekkor és a serdülőkor alatt az ismeretek – főként rendszeres – megszerzésére irányuló eljárás vagy folyamat”. ( 9 ) Az „oktatás” illusztratív fogalommeghatározásaiból nincs hiány; ( 10 ) így az International Standard Classification of Education (2011) (az oktatás 2011. évi egységes nemzetközi osztályozási rendszere) szerint: „olyan folyamatok, amelyek révén a társadalmak az általuk felhalmozott információt, ismereteket, értelmezést, attitűdöket, értékeket, készségeket, kompetenciákat és viselkedéseket generációkon át szabadon közvetítik. Tanulásra irányuló kommunikációt foglal magában”. ( 11 ) Ebből az következik, hogy az oktatás szellemi folyamat. Az oktatásnak tehát két oldala van, az egyik tartalmi („szellemi”), míg a másik funkcionális („folyamat”). Az oktatás rendszerint – de nem minden esetben – iskolában vagy egyetemen történik. Álláspontom szerint a kifejezés tartalmazza a kutatást is, amennyiben azt oktatási létesítményben végzik, mivel az ilyen kutatás kereskedelmi célkitűzések megvalósítása helyett inkább ismeretek megszerzésére és átadására irányul. Habár az oktatással kapcsolatban elsődlegesen a fiatalok jutnak eszünkbe, fontos hangsúlyozni, hogy az oktatás minden életkort érint. Napjainkban az egész életen át tartó tanulás az egyének szakmai és személyi fejlődésében is fontos szerepet játszik. ( 12 ) Következésképpen az aktív gazdasági élettől visszavonult személyek ismereteinek bővítését lehetővé tevő „université du troisième age” kezdeményezéshez hasonló kezdeményezésekre is rá lehet bukkanni.

23.

Az „oktatás” szó szokásos – igen tág körű – jelentéséből nem következik egyértelműen az, hogy az ösztöndíjak nyújtása szükségképpen az „oktatás” körébe tartozik.

24.

Rá kell térnem ezért az e kifejezést tartalmazó szabályok kontextusára és céljára.

25.

A 2000/43 irányelv célja a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása azzal a szándékkal, hogy az egyenlő bánásmód elve a tagállamokban megvalósuljon. ( 13 ) Az irányelv a faji és etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma Charta 21. cikkében biztosított elvének a saját alkalmazási területén konkrétan kifejezésre juttatja. ( 14 ) Az irányelv preambuluma a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet egyetemes jogként írja le, és e tekintetben az e jogot elismerő különböző nemzetközi megállapodásokra hivatkozik. ( 15 )

26.

Emellett a (9), (12) és (13) preambulumbekezdésben az uniós jogalkotó hangsúlyozni akarta, hogy i. a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés meggátolhatja a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását, különösen a magas fokú foglalkoztatási szint és szociális védelem elérését, az életszínvonal és életminőség emelését, a gazdasági és szociális kohézió és szolidaritás elősegítését, és az Európai Unió – mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – fejlődését is alááshatja, valamint ii. az ilyen típusú hátrányos megkülönböztetés tilalmának többek között az a célja, hogy biztosítsa a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélkül minden ember részvételét lehetővé tevő, demokratikus és toleráns társadalmak fejlődését. ( 16 )

27.

A 2000/43 irányelv alkalmazási köre tág. Személyi hatályát illetően az vonatkozik minden természetes személyre és e személyeket megvédi a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetéstől. ( 17 ) Ez a védelem vonatkozik mind a köz‑, mind a magánszektorra, beleértve az állami szerveket is. ( 18 ) Tárgyi hatályát illetően az önálló és nem önálló kereső tevékenységen túlmenően a 3. cikk (1) bekezdésében kimerítő jelleggel felsorolt valamennyi területre kiterjed. ( 19 )

28.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának értelmében a 2000/43 irányelv tárgyára, az általa védeni kívánt jogok jellegére tekintettel az említett irányelv hatályát nem lehet megszorító módon meghatározni. ( 20 ) Ez vonatkozik az irányelvben szereplő, annak tárgyi hatályát meghatározó kifejezésekre, köztük a foglalkoztatásra, a pályaválasztási tanácsadásra és szakmai továbbképzésre, a munkakörülményekre, a szociális védelemre és előnyökre, és természetesen az oktatásra. ( 21 )

29.

Az „oktatás” kifejezés tág értelmezése az ösztöndíjak nyújtását is magában foglalja‑e?

30.

Az ösztöndíjak nyújtása – mint olyan – nem felel meg az oktatást képező szellemi folyamatnak. Az ösztöndíjak nyújtása az oktatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos.

31.

Álláspontom szerint azonban az oktatáshoz való hozzáférés – különösen a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem valamely jogi eszközével összefüggésben – az oktatás lényeges alkotóeleme.

32.

A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem szempontjából valójában mi maradna az „oktatás” fogalmának tartalma, ha az oktatásba az oktatáshoz való hozzáférés nem tartozna bele? Egy osztályteremben (az oktatás igen klasszikus képét alapul véve) mindenki előreülhet és mindenki tehet fel kérdéseket. Napjainkban elképzelhetetlen lenne az, ha egy bizonyos etnikai csoportnak hátra kellene ülnie és nem kérdezhetné a tanárt. Ugyanennyire egyértelmű, hogy valamennyi hallgatót azonos szempontok szerint, a faji vagy etnikai származásuk helyett az érdemeik alapján kell osztályozni; emellett az azonos osztályok sikeres elvégzését követően valamennyi hallgatónak ugyanazt az oklevelet kell megkapnia. ( 22 ) Az összes iskolába és az összes osztályba azonos feltételek mellett történő felvétel lehetősége azonban az oktatáshoz való hozzáférésnek felel meg. Ilyen hozzáférés hiányában nem létezhet oktatás. Pontosabban megfogalmazva, az „oktatás” szó szükségszerűen magában foglalja az oktatáshoz „való hozzáférést”; ezek együtt léteznek és egyik a másik függvénye, továbbá azok szétválasztása esetén az oktatáshoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem célját az irányelv nem szolgálná.

33.

Természetesen az oktatás számos alkotóelemből áll. Idetartozhat (többek között) valamely épületbe való fizikai értelemben vett belépés; a hallgatói létszám keretek között tartása céljából létszámkorlátozás előírása; könyvkölcsönzésre vagy könyvek megvásárlására való képesség; a megélhetési költségek fedezésére való képesség. Ennek megfelelően az iskolák, egyetemek és más intézmények gyakran nyújtanak ösztöndíjakat az oktatási programok díjai, a külföldi tanulmányok folytatása során felmerülő költségek vagy a megélhetési költségek fedezése céljából (akár pénzbeli, akár természetbeni juttatásként, például ingyenes szállás vagy étkeztetés biztosításával).

34.

A támogatás az oktatáshoz való hozzáférés alapvető aspektusa. Egy bizonyos etnikai csoport ilyen támogatásból történő kizárása – különösen a nagyon magas tandíjfizetési kötelezettséggel járó oktatási programok esetében – e csoport oktatásból való kizárását jelenti. Ezáltal állandósul a szóban forgó csoporttal szemben esetlegesen alkalmazott hátrányos megkülönböztetés. Amint azt a Bizottság az irányelvre vonatkozó javaslatában rögzítette, a magas színvonalú oktatás a társadalomba való sikeres beilleszkedés előfeltétele és az egyenlő bánásmód felvételi eljárásokban (vagyis az oktatáshoz való hozzáférés terén) történő alkalmazása nem hanyagolható el. ( 23 ) Az „oktatás” teleológiai értelmezése egyértelműen alátámasztja, hogy az irányelv hatálya kiterjed az oktatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos szempontokra.

35.

Az „oktatás” kifejezésnek az uniós jog általánosabb kontextusában történő elemzéséből is ugyanez következtetés adódik. Az oktatáshoz (és szakmai továbbképzéshez) való jog, valamint a faji vagy etnikai származás alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni védelem a Charta 14. és 21. cikkében elismert alapvető jogok. Az „oktatás” 2000/43 irányelvvel összefüggésben történő értelmezése során fontos szem előtt tartani, hogy a kérdés két alapvető jog metszéspontjában található.

36.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyekben már akként értelmezte az oktatás fogalmát, hogy az tág értelemben magában foglalja az oktatáshoz való hozzáférés szempontjait. A Bíróság tehát – abban az eljárásban, amelyet két német hallgató indított amiatt, hogy Hollandia a holland hallgatókkal azonos módon történő nyújtott részükre ösztöndíjat – megállapította, hogy a migráns munkavállalók gyermekeinek a képzésre való felvételével kapcsolatban az 1612/68/EGK rendelet ( 24 ) 12. cikkében rögzített egyenlő bánásmód elve nem pusztán a felvétel szabályaira, hanem az oktatásban való részvétel elősegítését szolgáló általános intézkedésekre is vonatkozik. ( 25 )

37.

Hasonlóképpen, a Bíróság – az EGK‑Szerződés 7. cikkének (jelenleg EUMSZ 21. cikk (2) bekezdésének) értelmezése során – megállapította, hogy a szakmai továbbképzéshez való hozzáférés feltételeivel kapcsolatos egyenlő bánásmód nem pusztán a szóban forgó oktatási létesítmény által rögzített követelményekre – például a beiratkozási díjakra – vonatkozik, hanem minden olyan intézkedésre, amely meggátolhatja e jog gyakorlását, például a képzés helyének tagállamában való tartózkodási jog feltételként szabására is. ( 26 )

38.

A Bíróság a Bidar ítéletben kifejtette, hogy az uniós polgárság EK‑Szerződésbe való bevezetését, valamint egy, többek között az oktatásnak és a szakképzésnek szentelt fejezet EK‑Szerződésbe való beillesztését követően a valamely másik tagállamban jogszerűen tartózkodó uniós polgár jogi helyzete – a diákoknak megélhetési költségeik fedezése céljából támogatott hitel vagy ösztöndíj formájában nyújtott támogatás odaítélése vonatkozásában – az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya alá tartozik. A Bíróság a Bidar ítéletben nem tett különbséget a támogatással érintett oktatáshoz való hozzáférés különböző aspektusai között. ( 27 )

39.

Emellett – a Bizottság tárgyaláson tett előadásának megfelelően – annak ellenére, hogy az Európai Unió oktatással kapcsolatos hatáskörét szabályozó EUMSZ 165. cikk kifejezetten nem említi a tanulmányok támogatását, e cikk biztosított jogalapot az Erasmus+ program létrehozásához, amely többek között az egyéni tanulási célú mobilitás finanszírozását foglalja magában. ( 28 ) Álláspontom szerint ez tükrözi, hogy az uniós jogalkotó az oktatáshoz való hozzáférésnek – mint az oktatás alapvető szempontjának – mekkora jelentőséget tulajdonít.

40.

Annak eldöntése érdekében azonban, hogy valamely ösztöndíj vagy támogatás nyújtása a 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdése g) pontjának hatálya alá tartozik‑e, nem a 2003/109/EK tanácsi irányelv ( 29 ) 11. cikke (1) bekezdésének b) pontját hívnám segítségül (ezt a gondolatot a Bizottság tárgyaláson fejtette ki). Ez a rendelkezés a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyeknek az állampolgárokkal egyenlő bánásmódjára vonatkozik az „oktatás és szakképzés [tekintetében], beleértve a nemzeti joggal összhangban nyújtott tanulmányi juttatásokat is”. A „nemzeti jogra” való utalásból egyértelműen kiderül, hogy e rendelkezés értelmezését – azzal kapcsolatban, hogy mi minősül„tanulmányi juttatásoknak” – nem az önálló uniós jogi fogalmakra alkalmazandó elvek alapján kell elvégezni (lásd a fenti 20. és 21. pontot). Ennek alapján, valamint a két irányelv eltérő személyi és tárgyi hatályára tekintettel úgy vélem, hogy az „oktatás” 2000/43 irányelvvel összefüggésben történő értelmezéséhez a 2003/109 irányelv nem vehető alapul.

41.

Ami a 2000/43 irányelv jogalkotási előzményeit illeti, a bizottsági javaslat 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja rögzíti, hogy az „oktatás” tárgyi hatályát akként kell értelmezni, hogy az „magában foglalja a támogatásokat és az ösztöndíjakat, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és az oktatási rendszerek szervezeti felépítésére vonatkozó hatásköreit, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűségüket”. ( 30 ) Az irányelv Tanács által elfogadott végleges szövege azonban ezeket a magyarázatokat nem tartalmazta. Az Alap és a német kormány álláspontja szerint ez arra utal, hogy az uniós jogalkotó szándékosan döntött úgy, hogy e támogatásokat és ösztöndíjakat kizárja e rendelkezés alkalmazási köréből.

42.

Nem értek egyet ezzel az értelmezéssel.

43.

A végleges szövegből elhagyott mondat a tagállamok oktatás tartalmára és oktatási rendszereik szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget is tartalmazta. Ez a mondat szó szerint megismétli az Unió oktatásra vonatkozó hatáskörét rögzítő EUMSZ 165. cikk (1) bekezdését. Habár ez utóbbi rendelkezés nem szerepel a 2000/43 irányelv jogi alapjai között, a 2000/43 irányelv tárgyi hatálya természetesen az Unióra ruházott hatáskörökre korlátozódik. ( 31 ) A jogalkotó szándéka tehát az „ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket” mondatnak a 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjából történő eltávolításával nem lehetett az, hogy e rendelkezés alkalmazási körét megváltoztassa. Habár biztosan nem lehet tudni, hogy a jogalkotónak mi volt a szándéka e megfogalmazás eltávolításával, az, hogy a tautologikus megfogalmazást kívánta törölni, bizonyosan hihető magyarázat. A törlés a rendelkezés szövegét anélkül egyszerűsíti, hogy megváltoztatná annak alkalmazási körét, ugyanakkor a tagállamok hatáskörére való utalás törlésével hangsúlyozza a használt kifejezések önálló jellegét. Értelemszerűen ugyanez vonatkozik a mondat eltávolított első részére, jelesül a „magában foglalja a támogatásokat és az ösztöndíjakat” részre is. Az Alap és a német kormány azzal érvelnek, hogy ezeket a kifejezéseket a meghatározás szűkítése érdekében törölték. Ennek ellenkezője – jelesül az, hogy a törlés a tág meghatározást kívánta szolgálni – is egyaránt helytálló lehet.

44.

Ezen a következtetésen nem változtat az, hogy az irányelv hatályát meghatározó (a 3. cikk (1) bekezdésének a)–e) és h) pontjában szereplő) más kifejezéseket egy, „magában foglalja” kezdetű mondat tovább részletezi. Meggyőződésem szerint az, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában a pályaválasztási tanácsadás és a szakmai képzés külön szerepel, az oktatás fogalmának szűkítésére irányuló szándékot nem bizonyítja.

45.

A pályaválasztási tanácsadás és a szakmai továbbképzés szorosan kapcsolódnak a foglalkoztatáshoz való hozzáféréshez, így azok közvetlenül ez utóbbit követően szerepelnek. A Bíróság – akkoriban, amikor az EGK‑Szerződésben oktatáshoz kapcsolódó kifejezésként kizárólag a szakmai továbbképzés szerepelt – megállapította, hogy főszabály szerint az egyetemi tanulmányok az EGK 128. cikk értelmében vett „szakmai továbbképzésnek” minősülnek, ezért az EGK 7. cikkbe ütköző, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés valósult meg azáltal, hogy kiegészítő beiratkozási díjat alkalmaztak az olyan hallgatókkal szemben, akik más tagállamok állampolgárai. Egyértelmű, hogy a Bíróság az említett ügyben a „szakmai továbbképzés” kifejezést tágan és a célkitűzéseknek megfelelően értelmezte annak érdekében, hogy tiltsa az egyetemi oktatás keretében az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Ezen a ponton hasonlít a jelen ügyhöz, mivel a szóban forgó szabály tágabb értelmezéséhez ugyanazokat az értelmezési módszereket kell alkalmazni. ( 32 )

46.

A Bizottság a tárgyaláson előadta, hogy az ösztöndíjak nyújtása a 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdése f) pontjának (szociális előnyök) hatálya alá is tartozhat. Ez fontos szempont lehet, ha a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy az ösztöndíjak nyújtása nem tartozik az oktatás körébe.

47.

A bizottsági javaslat rögzíti, hogy a szociális előnyök – például az alacsony jövedelmű családok gyermekei részére biztosított kedvezményes tömegközlekedési díjak vagy támogatott iskolai étkeztetés – gazdasági vagy kulturális természetűek. ( 33 ) A Bíróság már megállapította, hogy a szakmai képesítéssel záruló egyetemi tanulmányok folytatásához nyújtott megélhetési és tanulmányi költségek fedezésére szolgáló támogatások az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „szociális kedvezménynek” minősülnek. ( 34 ) Álláspontom szerint ezek magukban foglalják a tanulmányi támogatást, amely horizontális, vagyis például a hallgatók vagy szüleik jövedelmi vagy foglalkoztatási helyzetéhez kapcsolódó szempontok alapján mindenkinek járnak. Álláspontom szerint ezek az esetek az „oktatáshoz” való hozzáféréshez kapcsolódnak és „szociális kedvezménynek” is minősülnek. Következésképpen nem zárható ki, hogy a két rendelkezés alkalmazási körében átfedés van. Álláspontom szerint azonban a támogatást az „oktatás” körébe tartozónak kell tekinteni, ha azt (az alapügyben foglaltakhoz hasonlóan) korlátozott számú tanuló kapja, a tanulmányi teljesítménye vagy egyéb eredményei alapján.

48.

Mindezekből az következik, hogy a 2000/43 irányelvvel összefüggésben az „oktatás” kifejezést tágan kell értelmezni, és hogy az – az ösztöndíjak nyújtásával történő támogatáshoz hasonlóan – az oktatáshoz való hozzáféréshez kapcsolódó szempontokat is magában foglal. A finanszírozás és az oktatás között azonban tényleges kapcsolatnak kell fennállnia. Valamely ösztöndíj akkor áll az oktatással ilyen kapcsolatban, ha például kiterjed a beiratkozási díjakra és a tandíjra, a más tagállamban tartott képzéssel összefüggő utazási költségekre vagy a megélhetési költségekre, ha a cél annak lehetővé tétele, hogy a hallgatók a képzésükön részt vehessenek. ( 35 ) Ezeket a szempontokat a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia.

49.

Ezért arra a következtetésre jutok, hogy a 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „oktatás” fogalma a külföldi kutatási vagy tanulmányi programok támogatására irányuló ösztöndíjak nyújtását magában foglalja. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nyújtott támogatás és az „oktatás” között van‑e tényleges kapcsolat.

50.

A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által feltett kérdésre a következőképpen válaszoljon:

A személyek közötti, faji‑ vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29‑i 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „oktatás” fogalma a külföldi kutatási vagy tanulmányi programok támogatására irányuló ösztöndíjak nyújtását magában foglalja. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nyújtott támogatás és az „oktatás” között van‑e tényleges kapcsolat.