1. 

A Latvijas Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság, Lettország) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme videófelvételnek a rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő rendőrtisztekről való készítésére és annak internetes oldalakon történő közzétételére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv ( 2 ) hatályával, valamint az irányelv 9. cikkében megállapított kivétel (a továbbiakban: újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivétel) értelmezésével kapcsolatban vár iránymutatást.

2.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) ( 3 ) 7. cikke biztosítja az egyének magán‑ és családi életének tiszteletben tartásához való jogot. A 8. cikk értelmében [m]indenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez. […] Az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni.” A 11. cikk értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, ami magában foglalja az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szervek beavatkozhatnának. ( 4 )

3.

Az 52. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek.

4.

A 95/46 irányelv preambuluma az alábbi célokat tartalmazza:

„[…] ki kell zárni a természetes személyek által végzett adatfeldolgozást [helyesen: adatkezelést], amennyiben azt kizárólag személyes vagy házi használatra, például levelezés, vagy címjegyzékek vezetése során végzik;

[…]

[…] a természetes személyek hang‑ és képadatainak felvételére, továbbítására, feldolgozására, rögzítésére, tárolására és közlésére használatos módszereknek az információs társadalom keretén belül történő fejlesztésének fontosságát figyelembe véve [a 95/46 irányelvnek] alkalmazhatónak kell lennie az ilyen adatokhoz kapcsolódó feldolgozásra [helyesen: kezelésre];

[…]

[…] a hang‑ és képadatok feldolgozása [helyesen: kezelése], például a videokamerás megfigyelőrendszerek esetében, nem tartozik [a 95/46 irányelv] hatáskörébe, amennyiben az adatfeldolgozást [helyesen: adatkezelést] közbiztonsági, honvédelmi, nemzetbiztonsági célból, vagy az adott állam büntetőjog területén végzett, illetve más, [az uniós] jog hatálya alá nem tartozó tevékenységei során végzik;

[…] az újságírás, az irodalmi, vagy művészi kifejezés céljából végzett hang‑ vagy képadatok feldolgozását [helyesen: kezelését] tekintve, különösen audiovizuális téren az irányelv alapelveit korlátozott módon kell alkalmazni, a 9. cikkben megállapított rendelkezésekkel összhangban;

[…]

az újságírás, irodalmi vagy művészi kifejezés céljából, különösen audiovizuális téren történő személyesadat‑feldolgozásnak [helyesen: személyesadat‑kezelésnek] mentesülnie kell [a 95/46 irányelv] egyes előírásai alól, amennyiben ez az egyének alapvető jogainak a tájékozódáshoz való joggal, nevezetesen az információszerzéshez és ‑közléshez való jognak az [EJEE] 10. cikkében biztosított jogával való összeegyeztetéséhez szükséges; […] ezért az adatfeldolgozás [helyesen: adatkezelés] jogszerűségére vonatkozó általános intézkedések tekintetében az alapvető jogok […] közötti egyensúly céljából a tagállamok állapíthatják meg a szükséges mentességeket és eltéréseket [helyesen: ezért a tagállamok feladata, hogy az alapvető jogok közötti egyensúly céljából az adatkezelés jogszerűségére vonatkozó általános intézkedések […] tekintetében megállapítsák a szükséges kivételeket és korlátozásokat]; […].” ( 5 )

5.

A 95/46 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok „védik a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében”.

6.

A 2. cikk az alábbi fogalommeghatározásokat tartalmazza:

[…]

7.

A 3. cikk alapján a 95/46 irányelvet az alábbi tevékenységekre kell alkalmazni:

„(1)   […] a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való feldolgozására [helyesen: kezelésére], valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon való feldolgozására [helyesen: kezelésére], amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.

(2)   [A 95/46 irányelv] nem alkalmazandó [helyesen: nem alkalmazható] az alábbi személyesadat‑feldolgozásokra [helyesen: a személyes adatok alábbi kezelésére]:

8.

A II. fejezet címe „A személyes adatok feldolgozásának [helyesen: kezelésének] jogszerűségére vonatkozó általános szabályok”. A 6. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamoknak kell rendelkezniük arról, hogy az adott rendelkezésben meghatározott együttes feltételekkel összhangban kezelik a személyes adatokat. Az egyik feltétel úgy szól, hogy az adatok gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet. ( 6 ) A 6. cikk (2) bekezdése értelmében az adatkezelőnek kell gondoskodni arról, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének rendelkezései teljesüljenek.

9.

A 7. cikk határozza meg az adatkezelés jogszerűségének feltételeit. E feltételek egyike szerint az adatkezelés az adatkezelő vagy az adatokat megkapó harmadik fél vagy felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek vagy érintetteknek az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében védelmet élvező érdekei az alapvető jogok és szabadságok tekintetében. ( 7 )

10.

„A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] és a szólásszabadság” címet viselő (és a 95/46 irányelv II. fejezetében található) 9. cikk szerint: „A tagállamok [a II. fejezet], a IV. és a VI. fejezet rendelkezései alóli felmentésről, illetve eltérésről kizárólag a személyes adatoknak újságírás vagy irodalmi, illetve művészi kifejezés céljából történő feldolgozása esetén rendelkezhetnek, amennyiben azok a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükségesek [helyesen: A tagállamok (a II. fejezet), valamint a IV. és a VI. fejezet rendelkezései alóli kivételekről, illetve rendelkezéseitől való eltérésekről] a személyes adatoknak a kizárólag újságírás vagy irodalmi, illetve művészi kifejezés céljából történő kezelése esetén csupán abban az esetben rendelkezhetnek, amennyiben azok a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükségesek.”

11.

A 13. cikk alapján a tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el többek között a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt jogok és kötelezettségek körének korlátozására, amennyiben a korlátozás bizonyos érdekek, például a nemzetbiztonság, a honvédelem vagy a közbiztonság biztosításához szükséges.

12.

A kérdést előterjesztő bíróság közlése szerint a szóban forgó lett jogszabály célja a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak – különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jognak – a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelme. A Fizisko personu datu aizsardzības likums (a személyes adatok védelméről szóló törvény) 3. cikke (3) bekezdésének rendelkezése szerint a nemzeti rendelkezések nem vonatkoznak a személyes adatok kezelésére, ha azt természetes személyek személyes célra vagy háztartási tevékenységük keretében végzik, továbbá, ha harmadik feleknek nem adják át a személyes adatokat.

13.

Az említett törvény értelmében „személyes adat” az azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó bármely információ. A személyes adatok kezelése a személyes adatokon végzett bármely művelet, különösen a gyűjtés, rögzítés, közzététel, tárolás, rendszerezés, megváltoztatás, felhasználás, közlés, továbbítás és terjesztés, zárolás vagy törlés.

14.

A személyes adatok védelméről szóló törvény 5. cikke kivételt állapít meg a törvényben foglalt előírások alól, ha a személyes adatok kezelésére a Par presi un citiem masu informacijas lidzekliem (a személyes adatoknak a sajtóról és egyéb tömegtájékoztatási eszközökről szóló törvény) értelmében vett újságírás céljából vagy irodalmi, illetve művészi kifejezés céljából kerül sor.

15.

S. Buivids (a jelen ügyben mint adatkezelő) videófelvételt készített a lett rendőrség egyik rendőrkapitányságának helyiségeiben. A felvétel a rendőrségnek – egy vele szemben kezdeményezett szabálysértési eljárás lefolytatása keretében – tett vallomását tartalmazta. ( 8 ) A videófelvételen rendőrségi létesítmények és több, szolgálatot teljesítő rendőr is látható. A felvételen szerepel S. Buividsnek az éppen bizonyos eljárási cselekményeket végző rendőrökkel folytatott beszélgetése: S. Buivids mellett a rendőrök és őt a rendőrkapitányságra kísérő személy hangja is hallható. S. Buivids a www.youtube.com internetes oldalon közzétette a videófelvételt.

16.

A Data valsts inspecija (lett adatvédelmi hivatal) a 2013. augusztus 30‑i határozatával megállapította, hogy S. Buivids megsértette a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket (vagyis a személyes adatok védelméről szóló törvény 8. cikkének (1) bekezdését), mivel a rendőröket (mint érintetteket) nem tájékoztatta a videófelvétel készítésének céljáról az említett rendelkezés előírása szerint. S. Buivids a felvételkészítés és a videofelvétel internetes oldalon történő közzétételének céljáról az adatvédelmi hivatalnak sem nyújtott olyan tájékoztatást, amely igazolná, hogy a videó elkészítésének és közzétételének célja összhangban van a vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel. Következésképpen az adatvédelmi hivatal felszólította S. Buividset, hogy távolítsa el a szóban forgó videót a YouTube oldaláról és az egyéb olyan internetes oldalakról, amelyeken a videót közzétette.

17.

S. Buivids keresetet terjesztett elő az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) előtt, amely a keresetet elutasította. S. Buivids ezt követően fellebbezést terjesztett az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) elé e határozattal szemben, és azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az adatvédelmi hivatal 2013. augusztus 30‑i határozatának jogellenességét és az emiatt felmerült kára miatt állapítson meg kártérítést a részére. S. Buivids a keresete alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy a videójával fel akarta hívni a társadalom figyelmét arra a véleményére, amely szerint a rendőrség eljárása jogellenesnek minősül. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban semmi nem utal arra, hogy S. Buivids megjelölte az állítólagos jogellenes eljárásnak minősülő cselekményeket.

18.

Az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság,. Lettország) a következő okok miatt elutasította S. Buivids keresetét. Először is megállapította azt a tényt, hogy az érintettek azonosíthatók voltak S. Buivids felvételén. Másodszor úgy ítélte meg, hogy S. Buivids nem a lett rendelkezések értelmében vett újságírás céljából készítette a videófelvételt. Azáltal, hogy S. Buivids rendőrökről a munkahelyükön szolgálatteljesítés közben készített felvételt, és a rendőröket nem tájékoztatta a személyes adataik kezelésének konkrét céljáról, nem a személyes adatok védelméről szóló törvény 5. cikke szerint járt el, és megsértette az említett törvény 8. cikkének (1) bekezdését. Harmadszor, a nemzeti adatvédelmi hivatal felszólította S. Buividset a videó azon internetes oldalakról történő eltávolítására, amelyeken a videót közzétette, mivel jogellenes adatkezelést végzett. Ez a követelés jogszabályon alapult és arányos volt. Végül nem volt megállapítható nyilvánvaló összeütközés S. Buivids szólásszabadsághoz való joga és az érintettek magánéletének tiszteletben tartásához való joga között, mivel S. Buivids nem jelölte meg, hogy milyen célból tette közzé a videót. Ezen túlmenően a videóban nem láthatók sem a közönség számára aktuális hírek, sem a rendőrök jogellenes eljárása.

19.

S. Buivids felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy S. Buivids ügyében egyetlen videofelvételről van szó, amelyen szolgálatteljesítés közben szerepelnek rendőrök, azaz miközben a közhatalom képviselőiként járnak el. Nem egyértelmű, hogy S. Buivids tevékenysége a 95/46 irányelv hatálya alá tartozik‑e, valamint hogy az irányelv 9. cikkében foglalt, az újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivétel alkalmazandó‑e a rendőri munkára vonatkozó személyes vélemény kifejezésére és a www.youtube.com internetes oldalon egy olyan videó közzétételére, amelyben szolgálatot teljesítő rendőrök szerepelnek. Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20.

S. Buivids, az osztrák, a cseh, az olasz, a lett, a lengyel és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2018. június 21‑i tárgyaláson részt vett S. Buivids, a lett kormány, a Bizottság, valamint a svéd kormány is, amely nem nyújtott be írásbeli észrevételeket.

21.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 95/46 irányelv hatálya alá tartozik‑e az a személy, aki szolgálatot teljesítő rendőrtisztekről videófelvételt készít, majd a felvételt közzéteszi egy olyan internetes oldalon, mint a YouTube.

22.

S. Buivids, a Cseh Köztársaság, Olaszország, Lengyelország, Portugália és a Bizottság úgy véli, hogy a 95/46 irányelv hatálya alá tartoznak az említett tevékenységek. Ausztria és Lettország ugyanakkor ezzel ellentétes álláspontot képvisel.

23.

Úgy tűnik számomra, hogy az S. Buivids által végzettekhez hasonló tevékenységek valóban a 95/46 irányelv hatálya alá tartoznak.

24.

A szolgálatot teljesítő rendőrtisztekről rendőrségi helyiségben készített videófelvétel a 95/46 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, mivel személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való kezelésének minősül. A Bíróság már megállapította, hogy az irányelv 2. cikke a) pontjának megfelelően a „személyes adat” fogalma magában foglalja a személyekről kamerával felvett képet. ( 9 ) A 2. cikk b) pontjából az következik, hogy a videófelvétel főszabály szerint „személyesadat‑kezelésnek” minősül, mivel „a személyes adatokon […] végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, azaz gyűjtés, rögzítés, […] tárolás” fogalma alá tartozik. ( 10 ) A Bíróság korábban már megállapította, hogy a személyes adatok internetes oldalon való feltüntetéséből álló művelet a 95/46 irányelv 2. cikkének b) pontja szerinti „adatkezelésnek” tekintendő. ( 11 )

25.

Az ilyen videófelvétel interneten történő közzététele egyértelműen a személyes adatoknak a 95/46 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott „kezelésének” fogalma alá tartozik. ( 12 )

26.

A 3. cikk (1) bekezdésével együttesen a 2. cikk a) és b) pontjára vonatkozóan adott értelmezésem összhangban van a 95/46 irányelv céljával, amely szerint az irányelvet többek között a természetes személyek hang‑ és képadatainak rögzítésére, tárolására és közlésére kell alkalmazni. ( 13 ) A (16) preambulumbekezdés értelmében a hang‑ és képadatoknak az állam általi kezelése tekintetében korlátozni kell az irányelv hatályát, amennyiben az adatkezelést „közbiztonsági, honvédelmi, nemzetbiztonsági célból, vagy az adott állam büntetőjog területén végzett, illetve más, [az uniós] jog hatálya alá nem tartozó tevékenységei során végzik”, ezért ebből a contrario az következik, hogy a jogalkotó úgy vélte, hogy a 95/46 irányelv egyébként kiterjed a videofelvételekre. ( 14 )

27.

Ausztria szerint a S. Buivids által gyakoroltakhoz hasonló tevékenységek nem tartoznak a 95/46 irányelv hatálya alá. Ausztria azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltak alapján a lett jog értelmében a köztisztviselőket a hivatali feladataik ellátása során nem illeti meg a magánélet tiszteletben tartásához való jog a személyes adataik kezelése tekintetében, mivel a hivatali feladatokat ellátó tisztviselőknek el kell fogadniuk, hogy a közszférában tevékenykednek, és tevékenységüket ellenőrizhetik.

28.

Nem fogadom el ezt az ellenérvet.

29.

A 95/46 irányelv szövegében nem szerepel semmiféle kifejezett kivétel, amely kizárná az irányelv hatálya alól a köztisztviselőket, például a rendőrtiszteket. A preambulumbekezdésekből sem tűnik ki ilyen cél.

30.

Továbbá az irányelvet az alapvető jogokkal összhangban kell értelmezni. A magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jog (a Charta 7. cikke) és a személyes adatok védelméhez való – a magánélet tiszteletben tartásához való általános jogból fakadó – jog (a Charta 8. cikke) tekintetében a köztisztviselők főszabály szerint ugyanolyan védelemben részesülnek, mint más természetes személyek. ( 15 ) Az ettől eltérő álláspont ugyanis hátrányos következményekkel járhat, mivel a köztisztviselők kiszolgáltatottabbá válnának a magánélet tiszteletben tartásához való joguk tekintetében, és akadályozná az alkalmazottak felvételét és megtartását a közszférában.

31.

Továbbá a Bíróság megállapította, hogy a „magánélet” fogalmát nem lehet megszorítóan értelmezni, és „semmiféle elv nem teszi lehetővé a szakmai tevékenységek magánélet fogalmából való kizárását”. ( 16 )

32.

Lettország szerint az S. Buivids által végzett tevékenységekhez hasonló tevékenységek négy okból nem tartoznak a 95/46 irányelv hatálya alá. A 3. cikk (1) bekezdésének szó szerinti értelmezéséből először is az következik, hogy a 95/46 irányelv alkalmazásához a szóban forgó adatoknak egy nyilvántartási rendszer részét kell képezniük. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítása szerint S. Buivids egyetlen videófelvételt készített. Ezért nem állapítható meg, hogy tevékenységeit annak érdekében szervezi vagy strukturálja, hogy azok egy nyilvántartási rendszer részét képezzék. Másodszor a 3. cikk (1) bekezdését a 95/46 irányelv céljaival, többek között a magánélet tiszteletben tartásához való jog védelmével összhangban kell értelmezni. A kapcsolat túlságosan gyenge e helyesen értelmezett cél és egyetlen videófelvételnek az interneten történő közzététele között. Harmadszor a videón szereplő személyek csak jelentős erőfeszítések útján azonosíthatók. A felvétel tehát nem tartalmaz az irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott „személyes adat” fogalma alá tartozó, valamely „azonosított vagy azonosítható természetes személyre […] vonatkozó információ[t]”. Végül a jelen ügyet meg kell különböztetni a Lindqvist ügytől: ( 17 ) ebben az ügyben ugyanis egy névnek vagy más információnak a keresőmotorba való beírásával meg lehetett találni az interneten közzétett személyes adatokat. Lettország hozzáteszi, hogy mivel a személyes adatok védelméről szóló törvény hatálya tágabb, mint a 95/46 irányelvé, az adatvédelmi hivatal S. Buividsszel szemben hozott intézkedése megalapozott volt.

33.

Lettországnak a 95/46 irányelv hatályával kapcsolatos érveit elutasítom a következő okokból.

34.

A lett kormánytól eltérően értelmezem a 3. cikk (1) bekezdését. A megfogalmazásban nem az szerepel, hogy amennyiben a személyes adatokat részben vagy egészben automatizált módon kezelik, a 95/46 irányelv alkalmazásához ezeknek az adatoknak ezen túlmenően egy nyilvántartási rendszer részét is kell képezniük. Inkább úgy tűnik, hogy a 95/46 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését két esetben kell alkalmazni: i. személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon történő kezelése esetén, és ii. nem automatizált módon kezelt olyan személyes adatok tekintetében, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik (vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.

35.

A 95/46 irányelv egyik legfőbb célja a magánélet tiszteletben tartásához való jog védelme a személyes adatok kezelése tekintetében. Az S. Buivids által videóra vett rendőrtisztek jogai a szóban forgó ügy szerves részét képezik. A rendőrtisztek, mint érintettek azonosíthatók és a rájuk vonatkozó információkat közzétették. Így első látásra egyértelmű, hogy megsértették a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogaikat. ( 18 ) Nincs jelentősége annak, hogy a közzétett információk különleges jellemzőkkel bírnak‑e, vagy hogy az érintetteknek ez a beavatkozás okozott‑e esetleges kellemetlenséget, vagy sem. ( 19 )

36.

A 95/46 irányelv nem határozza meg kritériumként, hogy az érintettek nehezen azonosíthatók‑e, ezért ez a körülmény nem használható annak megállapítására, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek‑e. A 95/46 irányelv azt sem írja elő, hogy az internetes keresést lehetővé tevő információkat – mint például a név vagy a cím – magában foglaló személyes adatok kezelésének kell történnie, mielőtt az érintett arra hivatkozhat, hogy a személyes adatok védelméhez való jogát megsértették.

37.

A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy álláspontom szerint a 95/46 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható a jelen ügyben. A rendelkezés szerint az irányelv nem alkalmazható a személyes adatok alábbi kezelésére: „[az uniós] jog hatályán kívül eső tevékenységek, […] valamint a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal, […] továbbá a büntetőjog területén az állami tevékenységekkel kapcsolatos adatkezelés”. Az irányelv hatályát meghatározó rendelkezések alóli kivételként a 3. cikk (2) bekezdését megszorítóan kell értelmezni. ( 20 ) A rendelkezésben példaként szereplő tevékenységek az állam vagy az állami hatóságok sajátos tevékenységei, és nem tartoznak a magánszemélyek tevékenységei közé. E tevékenységek a kivétel hatályát hivatottak meghatározni úgy, hogy e kivétel csak az ott így kifejezetten említett vagy ugyanezen kategóriába tartozónak tekinthető tevékenységekre alkalmazható (ejusdem generis). ( 21 )

38.

S. Buivids cselekményei egy természetes személy magánvéleményének kifejezésére szolgáló tevékenységeknek minősültek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a tevékenységek nem tartoznak a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének hatálya alá.

39.

Ami a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdését illeti, a Bíróság megállapította, hogy az e kivételre vonatkozó (12) preambulumbekezdésben szereplő célok alapján értelmezett rendelkezés – a természetes személy által kizárólag személyes célra vagy háztartási tevékenysége keretében végzett adatkezelésre vonatkozó példaként – megemlíti a levelezést és a címjegyzékek vezetését. Ebből következik, hogy e második kivételt úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a magánszemélyek magán‑ vagy családi élete keretébe tartozó tevékenységekre vonatkozik. ( 22 )

40.

Tehát a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése sem alkalmazható S. Buivids tevékenységeire. S. Buivids nem a magán‑ vagy családi életének részeként tette közzé a videófelvételt az interneten. Éppen ellenkezőleg: a közzététellel az adatok meghatározatlan számú ember számára hozzáférhetővé váltak.

41.

Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az olyan tevékenységek, mint a rendőrökről a munkahelyükön szolgálatteljesítés közben felvétel készítése és ezt követően a videófelvétel interneten történő közzététele, személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való kezelésének minősül a 95/46 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.

42.

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével arra keresi a választ, hogy S. Buivids tevékenységei a 95/46 irányelv 9. cikkében megállapított, az újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivétel hatálya alá tartoznak‑e.

43.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában megállapítja, hogy amennyiben S. Buivids a vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek megfelelően újságírás céljából készítette volna és tette volna közzé a videófelvételt, tevékenységei mentesültek volna a személyes adatok védelméről szóló törvény 8. cikkében előírt feltételek alól, amely rendelkezés előírja az adatkezelő számára, hogy az érintettet (érintetteket) meghatározott módon tájékoztatni kell a videófelvétel céljáról.

44.

E tekintetben megjegyzem, hogy a tagállamok feladata, hogy az irányelvek, mint például a 95/46 irányelv átültetése során figyeljenek arra, hogy a nemzeti rendelkezések olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapjogok igazságos egyensúlyának a biztosítását. Továbbá az irányelvek átültetésére vonatkozó nemzeti intézkedések végrehajtása során a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemzeti jogukat nemcsak hogy az említett irányelvekkel összhangban kell értelmezniük, hanem arra is figyelniük kell, hogy a nemzeti rendelkezések ne olyan értelmezésére támaszkodjanak, amely az említett alapjogokba vagy más uniós jogi általános alapelvbe, mint az arányosság elve, ütközik. ( 23 )

45.

A Bíróság már megállapította, hogy a 9. cikket a 95/46 irányelv céljára és rendszerére figyelemmel kell értelmezni. ( 24 ) Az 1. cikk egyértelművé teszi, hogy e célok magukban foglalják a személyes adatok szabad áramlását, valamint az egyének alapvető jogainak és szabadságainak, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való joguk védelmét a személyes adatok kezelése tekintetében. Az irányelv 9. cikke határozza meg, hogyan kell összeegyeztetni ezt a két célkitűzést. A tagállamok feladata a szükséges egyensúly megteremtése. ( 25 )

46.

A 95/46 irányelv megalkotásának körülményei azt mutatják, hogy az újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivételt megszorítóan kell alkalmazni. A 95/46 irányelv 9. cikkében szereplő megfogalmazás nem szerepelt a Bizottság eredeti javaslatában. ( 26 ) A rendelkezést csaknem öt évvel a javaslat benyújtása után illesztették be az Európai Parlament által javasolt módosítások eredményeképpen annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a tagállamok a rendelkezések alóli kivételekről, illetve a rendelkezésektől való eltérésekről kizárólag akkor rendelkezhetnek, ha azok a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükségesek. ( 27 )

47.

A 9. cikk két részre osztható. Az első rész értelmében a tagállamok rendelkezhetnek többek között a személyes adatok kezelésének jogszerűségére vonatkozó általános szabályok, például az irányelv 6. és 7. cikkében foglaltak alóli kivételekről, illetve az e rendelkezésektől való eltérésekről. A második rész kiemeli, hogy a tagállamok e kivételekről, illetve eltérésekről a személyes adatoknak a kizárólag újságírás céljából történő kezelése esetében csupán abban az esetben rendelkezhetnek, amennyiben azok a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükségesek. ( 28 )

48.

A Bíróságnak már volt alkalma pontosítani, hogy a szólásszabadsághoz való jog tekintetében az „újságírás céljából” kifejezést tágan kell értelmezni; ( 29 ) és több feltételt meghatározott, amelyeket figyelembe kell venni. Az újságírás először is nemcsak a médiavállalkozásokat foglalja magában, hanem valamennyi, újságírói tevékenységet végző személyre alkalmazandó. Másodszor nem meghatározó szempont, hogy a szóban forgó újságírói tevékenység nyereséges‑e. Harmadszor a távközlési módszerek változnak és fejlődnek: ezért nem meghatározó, hogy az adatokat hagyományos, adott esetben elavult módszerekkel – mint a papír vagy a hertzhullámok – továbbítják, vagy az adatkezelésre korszerűbb módszerrel – például adatok feltöltése az internetre – kerül sor. Végül e kritériumokra figyelemmel a tevékenységek „újságírói tevékenységeknek” minősíthetők, amennyiben céljuk, hogy információkat, véleményeket vagy eszméket tegyenek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. ( 30 )

49.

A 95/46 irányelv 9. cikkében meghatározott „újságírás céljából” fogalma alá tartoznak‑e az S. Buivids által folytatottakhoz hasonló tevékenységek?

50.

S. Buivids a portugál és a svéd kormánnyal egyetértésben azt állítja, hogy tevékenységei a 9. cikk hatálya alá tartozhatnak, ezért mentesül az irányelv II. fejezetének rendelkezései alól. A Cseh Köztársaság és Lengyelország ezzel szemben azt állítja, hogy a 9. cikk nem alkalmazható a jelen ügyben. Ausztria, Olaszország és a Bizottság véleménye szerint végső soron a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy alkalmazandó‑e az újságírásra vonatkozó kivétel. Lettország azt állítja, hogy bár S. Buivids tevékenységei nem tartoznak a 95/46 irányelv hatálya alá, alkalmazni kell a vonatkozó nemzeti szabályokat.

51.

A szóban forgó hozzáférhetővé tétel célkitűzései egyértelműen olyan ténybeli kérdések, amelyekre a Bíróság jogköre nem terjed ki. Ugyanakkor a Bíróságnak a 95/46 irányelv 9. cikkének értelmezésekor meg kell adnia az ezen értékelés elvégzéséhez szükséges keretet a kérdést előterjesztő bíróságnak. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: strasbourgi bíróság) az EJEE vonatkozó rendelkezéseit (8. és 10. cikk) értelmező ítélkezési gyakorlata hasznos viszonyítási ponttal szolgál.

52.

A strasbourgi bíróság az EJEE 10. cikkét értelmezve megállapította, hogy „a markáns internetes felhasználói aktivitás példátlan teret biztosít a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához”, valamint „a hírek és a vélemények internetes oldalakon történő közzététele újságírói tevékenységnek minősül”. ( 31 ) A strasbourgi bíróság többször is elismerte, hogy a média alapvető szerepet tölt be a nyilvánosság információk és eszmék megismeréséhez és közléséhez való jogának előmozdításában és támogatásában. ( 32 ) E bíróság azt is elismerte, hogy „nemcsak a [hagyományos] sajtó feladata, hogy megteremtse a nyilvános vita különböző platformjait […]. Figyelemmel az internet fontos szerepére a nyilvánosság hírekhez való hozzáférésének javításában és az információk terjesztésének megkönnyítésében […], a blogíróknak és a közösségi média felhasználóinak funkciója szintén hasonlóvá válhat a »társadalmi kontrollfunkciót« ellátó szervezetek[…] [szerepéhez], ami a[z] [EJEE] 10. cikk által biztosított védelmet illeti.” ( 33 )

53.

Ezért egyértelműnek tűnik, hogy egy olyan természetes személy, aki „civil újságírásnak” nevezett tevékenysége keretében információkat gyűjt és terjeszt, hogy információkat, véleményeket vagy eszméket tegyen hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, úgy tekinthető, hogy a 9. cikk értelmében vett újságírás céljából kezel személyes adatokat. ( 34 )

54.

Következésképpen nem értek egyet a Cseh Köztársaság és Portugália azon álláspontjával, hogy az újságíráshoz szükségszerűen mindig társul egyfajta formalitás, szakmai eljárás vagy ellenőrzés. Ha ez általánosságban igaz is volt a múltban, a technológiai fejlődés és a társadalmi szokások megváltozása miatt ma már nem lehet a szabályozott szakmák fogalmára szűkíteni az újságírás fogalmát. ( 35 )

55.

Ebből azonban semmiképpen nem következik, hogy egy azonosítható természetes személyre vonatkozó információnak minden olyan nyilvánosságra hozatala, amelyre valamely természetes személy által egy anyag interneten történő közzétételével kerül sor, újságírásnak minősül, és ezért a 95/46 irányelv 9. cikkében megállapított kivétel hatálya alá tartozik. Ez a rendelkezés egyértelműen meghatározza, hogy az újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivétel csak annyiban alkalmazandó, amennyiben az a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükséges, és az adatkezelésre kizárólag újságírás céljából kerülhet sor.

56.

Hol húzható meg tehát a határvonal?

57.

E tekintetben emlékeztetnem kell arra, hogy a 95/46 irányelv 9. cikke egyértelműen a tagállamok feladatává teszi a két versengő alapvető jog – a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a szólásszabadsághoz való jog védelme – közötti megfelelő egyensúly megteremtését. A Bíróság azonban megadhatja és meg is kell adnia a szükséges iránymutatást az uniós jogalkotó által meghatározott alapelvek megfelelő és egységes, a nemzeti bíróságok felülvizsgálatának tárgyát képező alkalmazásának biztosítása érdekében. Véleményem szerint az alábbi megközelítés hasznos lehet.

58.

A nemzeti bíróságnak mindenesetre először is meg kell vizsgálni, hogy a kezelt adatok érdemi információt közvetítettek‑e oly módon, hogy az a Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia ítéletben meghatározott teszt értelmében információk, vélemények vagy eszmék nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének minősül. ( 36 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz elegendő információt annak megállapításához, hogy az S. Buivids által készített videó teljesíti‑e a tesztet, és a nemzeti bíróságnak kell feltárni a szükséges további tényállási elemeket. ( 37 ) Ha ez a szükséges érdemi tartalom hiányzik, a videófelvétel semmiképpen nem tartozik az irányelv 9. cikkében megállapított, az újságírás céljából történő adatkezelésre vonatkozó kivétel hatálya alá.

59.

Másodszor a nemzeti bíróságnak kell meghatározni, hogy a szóban forgó adatkezelésre kizárólag újságírás céljából került‑e sor. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint S. Buivids nem jelölte meg, hogy milyen célból készítette és tette közzé a videót. A Bíróság tárgyalásán elhangzottak alapján azonban felmerült, hogy S. Buivids szerette volna feltárni a rendőrség által folytatott jogellenes gyakorlatot (ami a jó, közérdekből végzett újságírás hagyományos célja). Szintén a tények elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak kell meghatározni, hogy ez volt‑e S. Buivids célja, és hogy ez volt‑e a kizárólagos célja. Más elemek (például abban az elemi jogban való hit, hogy a rendőrökről videó készíthető és közzétehető csupán azért, mert közhivatalnokok, vagy egyszerű kíváncsiskodás) fennállása azt jelentené, hogy a „kizárólag újságírás céljából” történő adatkezelés feltétele nem teljesült. Ennek megfelelően a 9. cikkben megállapított kivétel nem lenne alkalmazható.

60.

Harmadszor a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálni azt a követelményt, hogy a 9. cikk szerinti, az irányelvnek a személyes adatok védelmét szolgáló általános rendelkezései alóli kivételek csak abban az esetben engedhetők meg, „amennyiben azok a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükségesek” (kiemelés tőlem). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a személyes adatok védelméhez való, a Charta 8. cikkében biztosított jog alóli kivételeknek és e védelem korlátozásainak a feltétlenül szükséges határokon belül kell maradni és azokat szigorúan kell értelmezni. ( 38 )

61.

Az EJEE nem tartalmaz a Charta 8. cikkének (személyes adatok védelme) megfelelő rendelkezést. A strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlata a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való, az EJEE 8. cikkében biztosított jog körébe sorolja ezt az alapvető jogot, és azt a magánélet tiszteletben tartásához való jog konkrétabb kifejezésének tekinti a személyes adatok védelme tekintetében. ( 39 ) A strasbourgi bíróságnak az EJEE 8. és 10. cikke közötti egyensúly megteremtésével kapcsolatos döntései ezért keretet biztosítanak a magánélet tiszteletben tartásához és a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető jog összeegyeztetéséhez, amely feladatot a 95/46 irányelv 9. cikke írja elő.

62.

A nemzeti hatóságoknak (és ezt követően a nemzeti bíróságoknak) az e két alapvető jog közötti egyensúly megteremtésére vonatkozó feladata tekintetében a strasbourgi bíróság megállapította, hogy főszabály szerint egyforma védelemben kell részesíteni az EJEE 8. és 10. cikkében biztosított jogokat. ( 40 ) A strasbourgi bíróság az alábbi főbb lépéseket határozta meg: i. annak vizsgálata, hogy a közzétett anyag hozzájárul‑e valamely közérdekű vitához; ii. az érintett (érintettek) ismertségének értékelése; iii. a tudósítás tárgyának mérlegelése; iv. az érintett korábbi magatartásának vizsgálata; v. a közzététel tartalmának, formájának és következményeinek vizsgálata; valamint vi. azon körülmények figyelembevétele, amelyek között az információt megszerezték.

63.

Annak megállapításakor, hogy a magánélet elemeit nyilvánosságra hozó közzététel közérdekű kérdést is érint‑e, a strasbourgi bíróság figyelembe vette e kérdésnek a nyilvánosság szempontjából fennálló jelentőségét és a nyilvánosságra hozott információk jellegét. Továbbá a közérdek általában olyan kérdésekre vonatkozik, amelyek olyan mértékben érintik a nyilvánosságot, hogy az jogosan érdeklődhet irántuk, és amelyek felkeltik a nyilvánosság figyelmét, vagy jelentős mértékben foglalkoztatják az embereket, különösen ha a polgárok jólétét vagy a közösség életét érintik. ( 41 ) A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a régebbi technológiát használó sajtóhoz, például a nyomtatott médiához képest az internetes tartalmak és kommunikáció bizonyosan magasabb veszélyt jelent az emberi jogok és szabadságok, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jog gyakorlására és érvényesülésére. ( 42 )

64.

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a Bíróság elé terjesztett információk hiányosak. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy S. Buivids videófelvételén nem láthatók aktuális hírek vagy a rendőrség jogellenes eljárása; és nem utal arra, hogy a videón azonosított rendőrtisztek a saját jogukon közszereplőnek minősülnek. A határozat nem tartalmaz információt egyik érintett korábbi magatartásáról sem. A videó tárgya kizárólag az, hogy S. Buivids az ellene indult szabálysértési eljárásban a rendőrségen tartózkodott. S. Buivids a videót nyíltan készítette, de nem tájékoztatta az érintetteket, azaz a rendőrtiszteket a felvételkészítés konkrét céljáról. S. Buivids a tárgyaláson megerősítette, hogy sem a felvételkészítéshez, sem az interneten történő közzétételhez nem szerezte be a rendőrök kifejezett hozzájárulását.

65.

S. Buivids egyértelműen megsértette az érintetteknek a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogát azáltal, hogy a videófelvételét közzétette egy internetes oldalon. Nem tett semmit a jogsértés mérséklése érdekében: például a videó közzététele előtt nem takarta ki a rendőrtisztek arcát vagy nem változtatta el hangjukat.

66.

A Bíróság rendelkezésére álló kevés információra tekintettel valószínűnek tűnik, hogy nem teljesülnek a korábban annak vizsgálatához meghatározott kritériumok, hogy egy adott ügyben a tájékozódás szabadsága elsőbbséget élvez‑e a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való joggal szemben. Hangsúlyozom azonban, hogy a jelen ügyben a nemzeti bíróságnak kell lefolytatnia a szükséges tények megállapítására irányuló eljárást és annak alapján a jelen ügyben a végső értékelést elvégezni.

67.

A teljesség kedvéért foglalkozom a Cseh Köztársaság által előadott azon érvvel is, hogy S. Buivids adatkezelési tevékenységét a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontja jogszerűvé teszi. Ez a rendelkezés kimerítő és korlátozó jellegű felsorolást tartalmaz azokról az esetekről, amelyekben a személyes adatok kezelése jogszerűnek tekinthető, ( 43 ) feltéve hogy az adatkezelés először is megfelel az irányelv 6. cikkében kifejtett, az adatok minőségére vonatkozó elveknek.

68.

A 7. cikk f) pontja értelmében az adatkezelés jogszerű, ha az adatkezelő (a jelen ügyben S. Buivids) vagy az adatokat megkapó harmadik fél vagy felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek a 95/46 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében védelmet élvező érdekei az alapvető jogok és szabadságok tekintetében. Ez a vizsgálat megköveteli az ellentétes jogok és érdekek közötti mérlegelést. ( 44 )

69.

Úgy tűnik, hogy a Bíróság által a 95/46 irányelv 7. cikke e) pontjának a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben történő értelmezése során alkalmazott megközelítés a jelen ügyben is alkalmazandó. ( 45 ) A 7. cikk f) pontját tehát az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen kell értelmezni.

70.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az elsőfokú bíróság megállapította, hogy S. Buivids nem tájékoztatta az érintetteket a videófelvétel konkrét céljáról. E megállapításra tekintettel valószínűnek tűnik, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt együttes feltételek közül legalább kettő – az adatok „gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történhet” – nem teljesült.

71.

Következésképpen a jelen ügyben nem alkalmazható a 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontja.

72.

Végezetül hangsúlyozom, hogy természetesen vannak olyan különleges körülmények, amikor az oknyomozó újságírás csak valamilyen titkos művelet alkalmazásával tudja feltárni a súlyos jogsértést. Ebben az esetben a közérdek magas szintje teszi lehetővé a nyomozást és a közzétételt, amely során szükségszerűen sor kerül adatkezelésre. Ugyanakkor alapos vizsgálatot igényel a szóban forgó versengő alapvető jogok közötti megfelelő egyensúly elérése. Ezt a különleges kérdést nem vizsgálom, mivel a Bíróság rendelkezésére álló tények alapján úgy vélem, hogy a jelen ügyben nyilvánvalóan nem erről van szó.

73.

Arra a következtetésre jutottam, hogy ha egy olyan természetes személy, aki nem hivatásos újságíró, az általa készített videófelvételeket közzéteszi egy internetes oldalon, akkor ezek a videófelvételek a 95/46 irányelv 9. cikkének értelmében vett „újságírás céljából” fogalma alá tartozhatnak, ha megállapítják, hogy ezeket a tevékenységeket kizárólag ebből a célból végezték. E rendelkezésnek megfelelően – a nemzeti bíróságok felülvizsgálata mellett – a nemzeti hatóságoknak kell megvizsgálni az érintett (érintettek) személyes adatainak kezelése tekintetében a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogot és e hatóságoknak kell azt összeegyeztetni az adatkezelő szólásszabadságához való alapvető joggal. A hatóságoknak az alábbiakat kell figyelembe venniük az egyensúly megteremtése során: i. a közzétett anyag hozzájárul‑e valamely közérdekű vitához; ii. az érintett (érintettek) ismertsége; iii. a tudósítás tárgya; iv. az érintett korábbi magatartása; v. a szóban forgó közzététel tartalma, formája és következményei; valamint vi. az információ megszerzésének körülményei.

74.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Latvijas Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság, Lettország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: