1. 

Az E.ON Biofor Sverige ítéletben ( 2 ) a Bíróság arról határozott, hogy a Svédország által a biomasszából előállított biogáz fenntarthatóságának ellenőrzése céljából elfogadott bizonyos intézkedések milyen hatással járnak, ha a biogáz a Közösségen belüli kereskedelem tárgyát képezi (számos tagállamon keresztül gázvezetékeken haladt át).

2. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem a biogázokról, hanem a fenntartható folyékony bio‑energiahordozókról (konkrétan az indonéz eredetű és az Unióban szabad forgalomba bocsátott és forgalmazott pálmaolajról) szól. Míg az előbbieket biomasszából állítják elő a közlekedésben való alkalmazásuk céljából, az utóbbiak szintén biomasszából erednek, de azokat a közlekedéstől eltérő célokra energiaforrásként használják, amelyek között megtalálható a villamosenergia‑termelés, a fűtés és a hűtés is.

3. 

A jogvita a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságára vonatkozó tanúsítási rendszer két típusa közötti kapcsolat vizsgálatát igényli: egyrészt, a nemzetit, másrészt, a Bizottság által elfogadott önkéntest. A Bíróságnak különösen a 2009/28/EK irányelvnek ( 3 ) a 2011/438/EU bizottsági végrehajtási határozattal ( 4 ) összefüggésben értelmezett 18. cikke (7) bekezdésének hatályát kell értelmeznie.

4. 

Ezen előzmények alapján az ítéletnek tisztáznia kell, hogy a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának tanúsítására szolgáló egyik vagy másik rendszer (a nemzeti és az önkéntes) alkalmazása alternatív és kizáró jellegű, vagy csupán kiegészítő jellegű.

5. 

A válasz megengedi az alapügyben eljáró bíróság azon lehetőséggel kapcsolatos kétségeinek tisztázását, hogy az adott tagállam az önkéntes rendszerhez tarozó gazdasági szereplőkkel szemben követelhesse további feltételek teljesítését.

6.

A (76) preambulumbekezdés szerint:

„A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásához vezetnek. A piaci szereplők csak akkor fogják magatartásukat megváltoztatni, ha az e kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio‑energiahordozók felárra tarthatnak igényt. A megfelelőség ellenőrzésére szolgáló tömegmérleg‑módszer szerint a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio‑energiahordozók előállítása, és a bioüzemanyagok és a folyékony bio‑energiahordozók Közösségen belüli fogyasztása között fizikai kapcsolat áll fenn, amely megfelelő egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és nagyobb felárat biztosít, mint ami az ilyen kapcsolattal nem rendelkező rendszerekben elérhető. Annak érdekében, hogy a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokat és a folyékony bio‑energiahordozókat magasabb áron lehessen értékesíteni, a rendszer integritásának fenntartása, ugyanakkor az ipar észszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése mellett ezért a tömegmérleg‑rendszert kell a megfelelőség ellenőrzésére használni. Ugyanakkor egyéb ellenőrzési módszereket is mérlegelni kell.”

7.

A 2. cikk h) és i) pontja a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:

8.

A (65) preambulumbekezdés értelmében:

„A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell lennie. Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés céljára használt, illetve a nemzeti támogatási rendszerek által támogatott bioüzemanyagokkal kapcsolatban meg kell követelni a fenntarthatósági kritériumok betartását.”

9.

A 17. cikk az alábbiak szerint részletezi fenntarthatósági kritériumokat:

„(1)   Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén belül vagy kívül termesztették‑e, a bioüzemanyagokat és a folyékony bio‑energiahordozókat az a), b) és c) pontban említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)–(6) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumokat:

[…]

(2)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, a bioüzemanyagok és a folyékony bio‑energiahordozók használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás‑megtakarítás legalább 35%.

[…]

(3)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio‑energiahordozók nem állíthatók elő a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földterületekről […]

[…]

(4)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagokat és a folyékony bio‑energiahordozókat nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani […]

[…]

(5)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio‑energiahordozók nem állíthatók elő olyan földterületen termelt nyersanyagból, amely 2008 januárjában tőzeges őslápként működő földterület volt […]

(6)   A Közösségben termesztett és az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio‑energiahordozók termelésére használt mezőgazdasági nyersanyagokat a […] 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet II. mellékletének A. részében és 9. pontjában a »Környezetvédelem« cím alatt említett rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően kell előállítani […]

[…]

(8)   Az e cikknek megfelelően előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio‑energiahordozóknak az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra való figyelembevételét a tagállamok más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el.

[…]”

10.

A 18. cikk („A bioüzemanyagokra és egyéb a bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése”) az (1)–(7) bekezdésében a következőket állapítja meg:

„(1)   Amennyiben a bioüzemanyagokat és a folyékony bio‑energiahordozókat figyelembe veszik a 17. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesültek. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg‑rendszer alkalmazását kell előírni, amely:

(2)   A Bizottság 2010‑ben és 2012‑ben jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben leírt tömegmérleg‑ellenőrzési módszer működéséről, és annak lehetőségéről, hogy a nyersanyagok, bioüzemanyagok vagy folyékony bio‑energiahordozók néhány vagy összes típusával kapcsolatban más ellenőrzési módszereket engedélyezzenek. […]

(3)   A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és hogy kérésre bocsássák a többi tagállam [helyesen: a tagállam] rendelkezésére az információk előállításához felhasznált adatokat. A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy az általuk benyújtott információk tekintetében dolgozzák ki a független audit megfelelő normáit, és mellékeljék az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági szereplők által használt rendszerek a pontosság, a megbízhatóság és a csalásbiztosság tekintetében megfelelnek‑e az előírásoknak. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét és az adatok megbízhatóságát.

Az első albekezdésében említett információk magukban foglalják különösen a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésre, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedésekre, továbbá a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett elemek figyelembevétele érdekében foganatosított intézkedésekre vonatkozó megfelelő és lényeges információkat.

[…]

Az ebben a bekezdésben megállapított kötelezettségek mind a Közösségen belül előállított, mind a behozott bioüzemanyagokra és folyékony bio‑energiahordozókra vonatkoznak.

[…]

(4)   A Közösség törekszik arra, hogy harmadik országokkal olyan két‑ vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Amennyiben a Közösség olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban termelt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok és folyékony bio‑energiahordozók megfelelnek a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak. […]

A Bizottság határozhat úgy, hogy a biomasszatermékek termelésével kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek pontos adatokat kell tartalmazniuk a 17. cikk (2) bekezdésének céljaira, vagy bizonyítaniuk kell, hogy a bioüzemanyag‑szállítmányok megfelelnek a 17. cikk (3) és (5) bekezdésében [helyesen: (3)–(5) bekezdésében] meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. […]

[…]

(5)   A Bizottság a (4) bekezdés alapján csak akkor fogad el határozatot, ha a szóban forgó megállapodás vagy rendszer megfelel a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normáknak. […]

(6)   A (4) bekezdés alapján meghozott határozatokat a 25. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadják el. Az ilyen határozatok legfeljebb ötéves időtartamra érvényesek.

(7)   Ha egy gazdasági szereplő az e cikk (4) bekezdése alapján hozott határozat tárgyát képező megállapodásnak vagy rendszernek megfelelően nyert bizonyítékokat vagy adatokat ajánl fel, a határozat által érintett mértékben a tagállam nem kötelezi az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információkat szolgáltasson az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedésekről.

[…]”

11.

Az 1. cikk a következőket írja elő:

„A »nemzetközi fenntarthatósági és szén‑dioxid‑kibocsátási tanúsítványt« kibocsátó önkéntes rendszer, amelynek elismerésével kapcsolatban 2011. március 18‑án érkezett kérelem a Bizottsághoz, megfelelően tanúsítja, hogy a bioüzemanyag‑szállítmányok teljesítik a 2009/28/EK irányelv 17. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint 17. cikke (4) és (5 bekezdésében, továbbá a 98/70/EK irányelv 7b. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint 7b. cikke (4) és (5) bekezdésében foglalt fenntarthatósági kritériumokat. A rendszer továbbá úgy tekintendő, hogy a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (2) bekezdése, valamint a 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (2) bekezdése szempontjából is helytálló adatokat tartalmaz.

A rendszer tanúsítványa emellett a 2009/28/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdése, illetve a 98/70/EK irányelv 7c. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeknek való megfelelés tanúsítására is alkalmazható.”

12.

A 2. cikk (1) bekezdése a következőket állapítja meg:

„Ez a határozat a hatálybalépésétől számított 5 évig érvényes.”

Ezen időszak 2016. augusztus 9‑én járt le.

13.

A 2016/1361 végrehajtási határozattal a Bizottság az „International Sustainability and Carbon Certificationt” ismét olyan rendszerként ismerte el, amely 5 éves időtartamra tanúsítja a 2009/28 irányelv szerinti fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést.

14.

Az 1. cikke szerint:

„Az »International Sustainability & Carbon Certification system« (a továbbiakban: a rendszer), amelynek elismerésével kapcsolatban 2016. június 23‑án érkezett kérelem a Bizottsághoz, megfelelően tanúsítja, hogy a bioüzemanyagok és folyékony bio‑energiahordozók termelésére a rendszerben meghatározott normáknak megfelelően előállított bioüzemanyag‑ és folyékony bioenergiahordozó‑szállítmányok teljesítik a 98/70/EK irányelv 7b. cikke (3), (4) és (5) bekezdésében, továbbá a 2009/28/EK irányelv 17. cikke (3), (4) és (5) bekezdésében foglalt fenntarthatósági kritériumokat.

[…]”

15.

A 2016/1361 végrehajtási határozat 2016. augusztus 11‑én lépett hatályba.

16.

A 38. cikk szerint:

„2012. január 1‑jétől a bioüzemanyagokat […] és a folyékony bio‑energiahordozókat […] csak abban az esetben lehet beszámítani a nemzeti célkitűzések elérése céljából, és azokat csak akkor lehet támogatni […], ha teljesítik a 2009/30/EK irányelvet átültető rendelkezés szerinti fenntarthatósági kritériumokat”.

17.

A Decreto Legislativo n.o 55/2011 ( 8 ) (55/2011. sz. törvényerejű rendelet) által történt módosítást követően a 2. cikk (1) bekezdése i) pontjának f) alpontja értelmében „gazdasági szereplőnek” minősül:

„Valamennyi, a Közösségen belül vagy harmadik országban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely harmadik személyek részére díj ellenében vagy ingyenesen közösségi piacra szánt bioüzemanyagot kínál vagy bocsát rendelkezésre, vagy aki/amely harmadik személyek részére díj ellenében vagy ingyenesen közösségi piacra szánt bioüzemanyag előállításához szükséges nyersanyagot, köztes terméket, keveréket vagy hulladékot kínál vagy bocsát rendelkezésre.”

18.

Ugyanezen törvényerejű rendelet 7b. cikke megismétli az uniós szabályozás által meghatározott fenntarthatósági kritériumokat, és 7c. cikke bevezeti a bioüzemanyagok fenntarthatóságának nemzeti tanúsítási rendszerét (Sistema Nazionale di certificazione della sostenibilità dei biocarburanti), amelyhez csatlakoznia kell a termelési lánc valamennyi résztvevőjének, kivéve a 98/70/EK irányelvnek a 2009/30/EK irányelv által bevezetett 7c. cikkének (4) bekezdése szerinti megállapodás vagy önkéntes tanúsítási rendszer alkalmazása esetét.

19.

A 2. cikk az alábbi fogalommeghatározásokat tartalmazza:

„[…]

2.   […]

[…]

[…]

3.   A gazdasági szereplő fogalommeghatározása magában foglalja a következőket:

20.

A 8. cikk a következőket írja elő:

„(1)   Kizárólag a 2009/30/EK irányelv 1. cikke által bevezetett 98/70/EK irányelv 7c. cikkének negyedik albekezdése szerinti határozat tárgyát képező önkéntes rendszer hatálya alá tartozó elemek tekintetében, az ezen önkéntes rendszerhez csatlakozó gazdasági szereplők a szállítási láncban következő gazdasági szereplő vagy a szállító vagy felhasználó részére szolgáltatott információk és állítások megbízhatóságát az e rendszerek által a szállítmányt kísérő bizonyítványban feltüntetendő bizonyíték és adatok kiadásával igazolják. E bizonyítékokat vagy adatokat saját maguk hitelesítik […];

[…]

(4)   Amennyiben az (1) bekezdés szerinti önkéntes rendszerek és a (2) bekezdés szerinti megállapodások nem biztosítják valamennyi fenntarthatósági kritérium és az anyagmérleg felhasználásának ellenőrzését, a szállítási láncban részt vevő csatlakozó gazdasági szereplők kötelesek ezen ellenőrzést az önkéntes rendszerek vagy megállapodások hatálya alá nem tartozó elemek tekintetében a nemzeti tanúsítási rendszer útján elvégezni.”

21.

A 12. cikk szerint:

„(1)   A jelen rendelet értelmében a 8. cikk (1) bekezdésétől eltérően a folyékony bioenergiahordozót szállító láncban részt vevő gazdasági szereplők csatlakozhatnak a 98/70/EK irányelv 7c. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerinti határozat tárgyát képező önkéntes rendszerekhez, amelyet a bioüzemanyagokra is alkalmazni kell, amennyiben teljesülnek a (2) bekezdés szerinti feltételek.

(2)   A folyékony bio‑energiahordozót szállító láncban részt vevő, (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplők kötelesek a szállítmányt a szállítási lánc egészén végigkísérő nyilatkozatban vagy tanúsítványban feltüntetni a 7. cikk (5) (6), (7) és (8) bekezdésében foglalt információkat, az alábbi kivételekkel […]”:

22.

A Legatoria Editoriale Giovanni Olivotto SpA társaság (a továbbiakban: LEGO) nyomdát működtet Lavisban (Trento tartomány, Trentino Alto Adigio régió, Olaszország). Az üzemének területén 0,840 megawatt teljesítményű hőerőművet épített, amelyben folyékony bio‑energiahordozót, konkrétan nyers pálmaolajt használt üzemanyagként.

23.

A szóban forgó erőmű építését a Movendi S.r.l. társaság vállalta, amely közvetítőként (kereskedőként) is eljárt a hőerőmű működtetéséhez szükséges folyékony bio‑energiahordozók vétele során.

24.

2010. november 24‑én a LEGO „megújuló energiaforrásokkal működtetett erőműnek” való minősítését kérte a Gestore dei servizi energetici SpA közvállalkozástól (a továbbiakban: GSE). ( 10 ) E minősítés a megadása esetén lehetővé tette a számára, hogy csatlakozzon a zöld bizonyítványokat alkalmazó, ösztönző rendszerhez a 2012–2014. év közötti hároméves időszakra vonatkozóan összesen 14698 zöld bizonyítvány erejéig 1610421,58 EUR összegben.

25.

A Movendi fizikailag nem rendelkezett az áruszállítmányokkal, amelyeket az ED&F Man Liquid Products Italia S.r.l. és az Unigrà S.r.l. társaságok (a továbbiakban együttesen: szállító társaságok) közvetlenül a LEGO részére szállítottak le. Az említett társaságok a tárgyaláson előadták, hogy a LEGO részére szállított folyékony bio‑energiahordozó Indonéziából behozott és Franciaországból származó nyers pálmaolaj volt, így az Unió vámterületén már szabad forgalomba helyezett áruról volt szó.

26.

2014. június 19‑én a GSE felhívta a LEGO‑t az olasz jogszabályok által előírt tanúsítványok benyújtására. A LEGO 2014. június 26‑án megküldött részére néhány dokumentumot.

27.

A GSE 2014. szeptember 29‑én hozott határozatában arról rendelkezett, hogy a LEGO nem vehet részt az ösztönző rendszerben, mivel nem felelt meg a támogatási rendszer jogosultsági feltételeinek, és elrendelte valamennyi kibocsátott zöld bizonyítvány visszaadását.

28.

E határozat többek között az alábbi érveken alapult:

29.

A LEGO a GSE határozatával szemben keresetet terjesztett a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány regionális közigazgatási bírósága, Olaszország) elé, amely a 2016. január 29‑i ítéletével a felperes kérelmeit elutasította. Ezen ítélettel szemben végső fokon a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország) nyújtott be fellebbezést.

30.

A LEGO fellebbezésének alátámasztásaként előadja:

31.

A LEGO fellebbezésével szemben a GSE ellenkérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, az alábbi érvekre hivatkozással:

32.

E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) előzetes döntéshozatal céljából az alábbi két kérdést terjesztette a Bíróság elé:

33.

Az írásbeli eljárásban a LEGO, a GSE, az ED & F Man Liquid Products Italia, az olasz kormány és a Bizottság nyújtott be észrevételeket. Mind részt vettek a 2018. február 28‑án tartott tárgyaláson.

34.

A jogvita a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságát tanúsító nemzeti rendszerek (a 2009/28 irányelv 18. cikkének (3) bekezdése) és ugyanezen 2009/28 irányelv 18. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján a Bizottság által elismert nemzeti vagy nemzetközi önkéntes rendszerek közötti kapcsolattal összefüggő problémát veti fel.

35.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a végső fokon megítélendő fellebbezéssel kapcsolatos döntéshozatalhoz elengedhetetlen annak tisztázása, hogy ellentétes‑e az uniós szabályozással az azt átültető nemzeti szabályozás.

36.

Kétségei különösen a 2012. január 23‑i rendelet 8. és 12. cikkével kapcsolatosak. Bár e rendelkezések elismerik a fenntarthatóság tanúsítására irányuló önkéntes rendszerhez való csatlakozás értékét (feltéve, ha logikusan bizottsági határozat tárgyát képezték) ugyanakkor az e rendszerhez csatlakozó gazdasági szereplők részére kettős – és vitatott – kötelezettséget ír elő:

37.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés konkrét vizsgálata előtt néhány észrevételt teszek a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának ellenőrzésével kapcsolatban, amelyek megismétlik és kiegészítik az E.ON Biofor Sverige ügyre vonatkozó indítványomban a biogázzal kapcsolatban általam előadottakat. ( 11 )

38.

A 2009/28 irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdése tartalmazza azon kritériumokat, amelyeket az olyan folyékony bio‑energiahordozóknak, mint a pálmaolaj, be kell tartaniuk ahhoz, hogy fenntarthatóknak minősüljenek. E minősítés vagy „zöld címke” elengedhetetlen feltétele annak, hogy a folyékony bio‑energiahordozók fogyasztását számításba vegyék: a) annak értékelése céljából, hogy az államok teljesítik‑e az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló kötelezettségüket; b) a megújuló energiák felhasználására vonatkozó kötelezettségek teljesítésének értékelése céljából; és c) az államok által a megújuló energiák fogyasztásának ösztönzése érdekében létrehozott különböző típusú támogatások igénybevétele céljából.

39.

A 2009/28 irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdésében foglalt fenntarthatósági kritériumok logikája szerint el kell kerülni, hogy nagy ökológiai értékű területeket ( 12 ) a folyékony bio‑energiahordozók gyártására szolgáló biomassza termelésére használjanak. A 2009/28 irányelv kimerítő jelleggel harmonizálja a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat, így a 17. cikk (8) bekezdése szerint a tagállamok nem vezethetnek be egyéb kritériumokat, és nem is mellőzhetik a 2009/28 irányelv 17. cikkében meghatározott egyik kritérium alkalmazását sem. ( 13 )

40.

Annak ellenőrzéséhez, hogy a folyékony bio‑energiahordozó eleget tesz‑e a fenntarthatósági követelményeknek, a 2009/28 irányelv a tömegmérleg‑módszert választotta, az egyéb lehetőségeket elvetve. ( 14 ) A tömegmérleg‑módszer megengedi a különböző folyékony bio‑energiahordozó üzemanyagok keverését a forgalmazás során, de biztosítja a kezdetektől a fogyasztásig történő nyomonkövetést. A forgalmazónak olyan dokumentációval kell rendelkeznie, amely tanúsítja, hogy az elosztási hálózatból kivett folyékony bio‑energiahordozóval azonos mennyiségű folyékony bio‑energiahordozót bocsátottak az említett rendszerbe, amelyet előzőleg a 2009/28 irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdése szerinti fenntarthatósági kritériumok tiszteletben tartásával állítottak elő.

41.

A folyékony bio‑energiahordozóra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoktól eltérően, amelyeket a 2009/28 irányelv kimerítő jelleggel harmonizált, a tömegmérleg‑módszert a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése csupán részlegesen harmonizálta, ( 15 ) amely mindenképp az alábbi három feltételt támasztja a tömegmérleg‑módszer alkalmazásával szemben:

42.

A részleges harmonizáció alapján a 2009/28 irányelv az alábbi rendszerek vagylagos alkalmazásával teszi lehetővé a tömegmérleg-módszer végrehajtását:

43.

A jelen helyzet szerint az Unió harmadik államokkal nem kötött semmilyen megállapodást, és a tömegmérleg-módszert az egyes nemzeti rendszerek (mint a jelen ügyben az olasz rendszer), vagy a Bizottság által mostanáig elismert olyan önkéntes rendszerek keretében alkalmazza, mint az ISCC‑rendszer. ( 16 )

44.

Fontos megjegyezni, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdésének második albekezdése kizárólag az önkéntes tanúsító rendszereknek a bioüzemanyagok felhasználásával kapcsolatos lehetőséget tartalmazta, azt viszont nem, hogy a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést e rendszerek igazolják. A 2015. október 15‑én hatályba lépett (EU) 2015/1513 irányelv ( 17 ) elfogadásáig kellett várni ahhoz, hogy sor kerüljön a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdése második albekezdésének módosítására, és azon lehetőség belefoglalására is, hogy a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságát a Bizottság által elismert önkéntes rendszerekkel tanúsítsák. ( 18 )

45.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikkének a 2011/438 végrehajtási rendelettel összefüggésben értelmezett (7) bekezdésével ellentétes‑e a 2012. január 23‑i rendelethez hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely a gazdasági szereplőkkel szemben az említett 2009/28 irányelv 18. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság által elfogadott, a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságát tanúsító önkéntes rendszerhez történő csatlakozással vállaltakhoz képest szélesebb körű, különböző különös kötelezettségeket ír elő.

46.

Az e kérdésre adandó válasz annak egymást követő meghatározását igényli, hogy:

47.

Az alapügyben eljáró bíróság a 2011/438 végrehajtási határozatot az alapjogvita tényállására alkalmazhatónak tekinti. E megállapítást azonban árnyalni kell.

48.

A 2011/438 végrehajtási határozatot a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdésének értelmében fogadták el, amely alapján a Bizottság határozhat úgy, hogy az önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek bizonyítaniuk kell, hogy a bioüzemanyag‑szállítmányok megfelelnek a 2009/28 irányelv 17. cikkének (3)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak, vagy az említett irányelv 17. cikke (2) bekezdésének (az üvegházhatású gázkibocsátás‑megtakarítás mérése céljából) megfelelő pontos adatokat tartalmaznak.

49.

A 2009/28 irányelv 18. cikkének (6) bekezdése szerint a Bizottság által elfogadott, az önkéntes rendszerek elismeréséről szóló határozatok legfeljebb ötéves időtartamra érvényesek.

50.

2011. március 18‑án benyújtották a Bizottsághoz az ISCC‑rendszer olyan önkéntes rendszerként való elismerése iránti kérelmet, amely a bioüzemanyagok széles körére kiterjeszthető, átfogó alkalmazási körrel rendelkezik. ( 19 ) A Bizottság kedvező elbírálással értékelte, és végül azt a 2011/438 végrehajtási határozatba foglalta. ( 20 )

51.

A 2011/438 végrehajtási határozat 1. cikke értelmében az önkéntes ISCC‑rendszer megfelelően bizonyítja, hogy a bioüzemanyag‑szállítmányok teljesítik a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében foglalt fenntarthatósági kritériumokat, és emellett a 2009/28 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeknek való megfelelés tanúsítására is alkalmazható.

52.

A 2011/438 végrehajtási határozat kizárólag a bioüzemanyag, nem pedig a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának bizonyítása céljából ismeri el az ISCC‑rendszert. A 2011‑es évben a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdésének második albekezdése csak e lehetőséget tartalmazta. A bioüzemanyagok és a folyékony bio‑energiahordozók közötti különbségből adódóan ( 21 ) a szóban forgó határozat – amelynek szövege e tekintetben egyértelmű – nem értelmezhető úgy, hogy mind a két kategória a hatálya alá tartozzon.

53.

A folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának önkéntes rendszer útján történő tanúsíthatósága kizárólag a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdése második albekezdésének a 2015. október 15‑én hatályba lépő 2015/1513 irányelvvel történő módosítását követően volt megvalósítható.

54.

A LEGO a 2012–2014. év közötti hároméves időszak alatt részesült a zöld tanúsítványt alkalmazó ösztönző rendszerben, ( 22 ) mivel a hőerőművénél üzemanyagként folyékony bio‑energiahordozót (pálmaolajat), és nem bioüzemanyagot alkalmazott. Ezért nem tartozhatott a 2011/438 végrehajtási határozat hatálya alá, amely, hangsúlyozom, az ISCC‑rendszert kizárólag a bioüzemanyag, nem pedig a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságát tanúsító önkéntes rendszerként támogatta.

55.

Márpedig bár a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdésének második albekezdése csak a bioüzemanyagok (nem pedig a folyékony bio‑energiahordozók) önkéntes rendszerekkel való tanúsítását tartalmazta, a bioüzemanyagokra és a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági rendszer keretében alkalmazható önkéntes rendszerekről és alapértelmezett értékekről szóló, 2010. évi bizottsági közlemény arra bíztatta a tagállamokat, hogy az bioüzemanyagok tanúsítási rendszereinek használatát a folyékony bio‑energiahordozókra is terjesszék ki. ( 23 )

56.

2012. január 23‑i rendelet 12. cikke ( 24 ) választ adhatna a Bizottság e biztatására. Az olasz kormány megerősítette a tárgyaláson, hogy e cikk lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának a tanúsítását a Bizottság által, csak a bioüzemanyagokkal kapcsolatban elfogadott önkéntes rendszerek alkalmazásával.

57.

A Bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárás keretében fennálló hatásköre az uniós jogi szabályok, nem pedig a tagállam belső jogi szabályainak értelmezésére korlátozódik. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak tisztázása, hogy a 2012. január 23‑i rendelet a folyékony bio‑energiahordozók tekintetében tényleg az olyan önkéntes tanúsítási rendszerek (mint az ISCC‑rendszer) felhasználását támogatta, amelyeket a Bizottság a bioüzemanyagok tekintetében fogadott el, amikor a jogvita tényállása fennállt.

58.

Ezen előfeltevésekből kiindulva vizsgálom az uniós jog alkalmazását a kérdést előterjesztő bíróság előtt felmerülő két lehetőség esetén.

59.

A 2016/1361 végrehajtási határozat hatálybalépésének időpontjától, 2016. augusztus 11‑től a Bizottság az önkéntes ISCC‑rendszert továbbra is elismerte a bioüzemanyagok fenntarthatóságát tanúsító rendszerként, és azt először terjesztette ki a folyékony bio‑energiahordozókra is. Mivel e jogvita az időbeli hatály szempontjából a 2012–2014. év közötti hároméves időszakra vonatkozó ösztönzők megvonásáról szól, a 2016/1361 végrehajtási határozat egyáltalán nem befolyásolja a jogvita megoldását.

60.

Ahogy azt korábban megjegyeztem, a 2012. január 23‑i rendelet 12. cikke azonban támogatást nyújthatott volna az önkéntes ISCC‑rendszernek a folyékony bio‑energiahordozók esetében való felhasználásához. Ha ez így van, a pálmaolajat szállító vállalkozások és a LEGO érvényesen választhatták volna az említett önkéntes rendszert.

61.

Ebben az esetben tisztázni kell, hogy a 2009/28 irányelv 18. cikkének (7) bekezdése megengedi‑e vagy akadályozza‑e az olasz nemzeti tanúsítási rendszer egyidejű vagy másodlagos alkalmazását az ISCC‑rendszerhez hasonló önkéntes tanúsítási rendszert alkalmazó gazdasági szereplők tekintetében. Az olasz kormány azt állítja, hogy az irányelv említett rendelkezése megengedi a fenntarthatóság ellenőrzésére vonatkozó olyan további feltételek alkalmazását, mint az olasz tanúsítási rendszerben előírt feltételek.

62.

Az olasz kormány álláspontjának fenntartások nélküli elfogadása a nemzeti rendszer általános (azaz az összes esetre vonatkozó) alkalmazását eredményezi, feltéve hogy „szigorúbb”, mint az önkéntes rendszer. E következmény csökkenti azonban az ösztönzést ahhoz, hogy a gazdasági szereplők az önkéntes rendszerekhez csatlakozzanak, amelyek célja az ágazat észszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése a folyékony bio‑energiahordozóra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés tanúsítása szempontjából hatékony megoldások kialakításával. ( 25 )

63.

A 2012. január 23‑i rendelet 8. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi további feltételek megkövetelését az önkéntes rendszerhez csatlakozó gazdasági szereplővel szemben, ha az önkéntes rendszer „nem [biztosítja] valamennyi fenntarthatósági kritérium és az anyagmérleg felhasználásának ellenőrzését”. Azon eshetőségnek, amelyre az említett rendelkezés utal, főszabály szerint ritkán kellene bekövetkeznie, mert a logika szerint a 2009/28 irányelv 18. cikke (4) bekezdésének értelmében a Bizottság általános szabályként elfogadja az olyan önkéntes rendszereket, amelyek a tömegmérleg‑módszert alkalmazzák és az összes fenntarthatósági kritérium teljesítését tanúsítják. ( 26 )

64.

Előfordul azonban, hogy a Bizottság szerint is ( 27 ) megvalósítható az olyan önkéntes rendszerek jóváhagyása, amelyek azonfelül, hogy a tömegmérleg‑módszert alkalmazzák, elfogadják a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági feltételek közül csak néhány feltétel tanúsítását. Ilyen helyzetben nincs akadálya a nemzeti tanúsítási rendszer kiegészítő alkalmazásának az önkéntes rendszer hatálya alá nem tartozó fenntarthatósági feltételek teljesítésének tanúsításához. Így értelmezve a 2012. január 23‑i rendelet 8. cikkének (4) bekezdése támadhatatlan.

65.

Ennél a pontnál emlékeztetnem kell, hogy a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságára vonatkozó feltételek ellenőrzésére irányuló eljárásokat nem harmonizálták kimerítően. A 2009/28 irányelv 18. cikke a tömegmérleg‑rendszer használatára és az alkalmazása során néhány minimumfeltétel betartására kötelez, de nem jutott el a harmonizált közösségi eljárás bevezetéséhez. ( 28 )

66.

Következésképpen a 18. cikk szerinti, egyik vagy másik (a Bizottság által elfogadott nemzeti vagy önkéntes) tanúsítási rendszer kiválasztása a gazdasági szereplők feladata. E választás alapján:

67.

Az alapjogvitában a pálmaolaj‑szállító vállalkozások és a LEGO csatlakoztak az önkéntes ISCC‑rendszerhez a 2012–2014. év közötti időszak alatt. Ha a 2012. január 23‑i rendelet 18. cikke (4) bekezdésének alkalmazása alátámasztja e választást a folyékony bio‑energiahordozó tekintetében, az általam imént felsorolt esetek közül az első, jobban mondva ennek egyik változatáról beszélhetünk. Az önkéntes tanúsítási rendszernek a folyékony bio‑energiahordozóra való alkalmazásáról van szó, azáltal, hogy valamely nemzeti szabály olyan bizottsági határozatra hivatkozik, amely megengedi az említett, kizárólag a bioüzemanyagra vonatkozó rendszer alkalmazását.

68.

Az önkéntes ISCC‑rendszer teljes rendszernek számít, amely megengedi az összes fenntarthatósági kritérium teljesítésének tanúsítását és a tömegmérleg‑módszer használatát. Ezt erősíti meg a 2011/438 végrehajtási határozat 1. cikke, amely szerint e rendszer megfelelően tanúsítja, hogy a bioüzemanyag‑szállítmányok teljesítik a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdésében foglalt fenntarthatósági kritériumokat, és a rendszer tanúsítványa emellett a 2009/28/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdése szerinti követelménynek való megfelelés tanúsítására is alkalmazható. Az ISCC‑rendszer működéséről szóló magyarázó dokumentáció ( 29 ) azt is tanúsítja, hogy teljes önkéntes rendszernek minősül.

69.

A 2009/28 irányelv 18. cikkének (7) bekezdése megállapítja a szabad mozgás vélelmét azon folyékony bio‑energiahordozók tekintetében, amelyek fenntarthatóságát teljes önkéntes rendszer tanúsítja oly módon, hogy ha egy gazdasági szereplő e rendszer keretében nyert bizonyítékokat vagy adatokat ajánl fel, a tagállam nem kötelezi az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a 17. cikk (2)–(5) bekezdése szerinti fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információkat szolgáltasson az említett cikk (3) bekezdésének második albekezdése szerinti intézkedésekről.

70.

Ennélfogva a 2009/28 irányelv 18. cikkének (7) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabály, mint 2012. január 23‑i rendelet, amely a fenntarthatóság nemzeti tanúsítási rendszerében meghatározottnál szigorúbb feltételeknek való megfelelést ír elő a teljes önkéntes rendszert használó gazdasági szereplők számára, amelyet a Bizottság a bioüzemanyagok tekintetében fogadott el, és a nemzeti jogszabály kiterjesztette a folyékony bio‑energiahordozókra is.

71.

Ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy a 2012. január 23‑i rendelet 12. cikke értelmében az önkéntes ISCC‑rendszer a tényállás időpontjában nem volt alkalmazható a folyékony bio‑energiahordozókra, a korábban leírt harmadik esetről van szó, azaz ha a gazdasági szereplők a Bizottság által el nem fogadott önkéntes rendszert használnak olyan folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának a tanúsítására, mint a pálmaolaj.

72.

Ilyen körülmények között a tagállam megkövetelheti a nemzeti tanúsítási rendszer feltételeinek való teljes vagy részleges megfelelést a folyékony bio‑energiahordozó termelési és forgalmazási láncában részt vevő gazdasági szereplőkkel szemben.

73.

Az ISCC tanúsítási rendszer tekintetében az olasz hatóságok a jelen ügyben további két követelmény teljesítését írták elő:

74.

Az elsőt illetően, az ISCC‑rendszer szerinti követelménynél (amely megengedi a tanúsítvány későbbi időpontban való benyújtását) szigorúbb követelményről van szó. Úgy gondolom azonban, hogy az a 2009/28 irányelv egyik rendelkezésével sem ellentétes, és úgy vélem továbbá, hogy megfelelő követelmény ahhoz, hogy a tömegmérleg‑módszert a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának ellenőrzésére alkalmazzák.

75.

E követelmény ugyanis megengedi a folyékony bio‑energiahordozó előállítási és forgalmazási láncának jobb ellenőrzését, és lehetővé teszi azon szállítmányok nyomon követhetőségét, amelyekre a tömegmérleg‑módszert kell alkalmazni a 2009/28 irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdése szerinti fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése céljából.

76.

Észszerűnek találom az olyan nemzeti rendszert, amely előírja, hogy a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának tanúsítványait a szállítmányok egyik gazdasági szereplőtől a másik részére történő átadásának időpontjával egyidejűleg kell benyújtani. Az e tanúsítványok kiállítása és bemutatása során történő késedelem tűrése elfogadható az olyan önkéntes rendszerben, mint az ISCC‑rendszer, de nem látok indokot arra, hogy a nemzeti tanúsítási rendszerek szükségképpen ehhez igazodjanak.

77.

Olyan követelményről van egyébként szó, amely, úgy tűnik, nem jelent érzékelhető akadályt az Unióban a folyékony bio‑energiahordozók Közösségen belüli kereskedelmében, sem pedig az Unió és harmadik államok közötti kereskedelemben.

78.

Komolyabb nehézségek azzal kapcsolatban merülnek fel, hogy a 2009/28 irányelvvel összeegyeztethető‑e a második kiegészítő feltétel, amelynek értelmében minden gazdasági szereplőre nézve, ideértve a folyékony bio‑energiahordozók szállítmányával fizikai kapcsolatban nem álló egyszerű kereskedőket is, előírják a fenntarthatósági tanúsítvány benyújtásának kötelezettségét.

79.

A felek azzal kapcsolatos érvelései eltérőek, hogy e követelmény összeegyeztethető‑e a 2009/28 irányelvvel. Az olasz kormány és a GSE az összeegyeztethetőséget támogatja, míg a Bizottság, a LEGO és a szállító vállalkozások szerint nem egyeztethető össze az említett irányelv szövegével és szellemével.

80.

Véleményem szerint az olasz államnak a nemzeti ellenőrzési rendszer megállapítására és alkalmazására irányuló hatásköre a GSE és az olasz kormány álláspontjának javára szól.

81.

A 2009/28 18. cikkének (1) bekezdése felveti a gazdasági szereplő fogalmát, de annak meghatározása nélkül. A tagállamok feladata tehát pontosan meghatározni, hogy mely gazdasági szereplők kötelesek a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságát tanúsítani. ( 30 ) Szintén feladatuk (a 18. cikk (3) bekezdése) a szükséges intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és a többi tagállam rendelkezésére bocsássák az információk előállításához felhasznált adatokat. A gazdasági szereplőknek az általuk benyújtott információk tekintetében ki kell dolgozniuk a független audit megfelelő normáit, ( 31 ) és mellékelniük kell az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat.

82.

Úgy vélem, hogy az így megfogalmazott rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a folyékony bio‑energiahordozó fenntarthatóságának ellenőrzésére szolgáló nemzeti rendszerek figyelembe vegyék a most vitatott követelményt. Véleményem szerint nincs akadálya annak, hogy az egyszerű kereskedőket a kért dokumentáció őrzésére kötelezzék, mert azokat a folyékony bio‑energiahordozó elosztási eljárásában az egyik láncszemnek tekintik.

83.

Az említett eljárásban a felügyeleti lánc folyamán a tömegmérleg‑módszerrel biztosítani kell a tulajdonjogok ismeretét és betartását. ( 32 ) Az olyan bonyolult termelési és elosztási lánc esetén, mint a pálmaolajé, amelyet Indonéziában vásárolnak, és Franciaországból Olaszországba szállítanak, hogy a LEGO részére átadják, nem gondolom, hogy a dokumentáció benyújtásának kötelezettségét túlzottnak lehetne tekinteni.

84.

Az intézkedést a csalás kockázatának csökkentésére, és annak biztosítására is megfelelőnek tartom, hogy kizárólag a fenntarthatósági kritériumokat teljesítő folyékony bio‑energiahordozó és a tömegmérleg‑módszer részesülhessen fogyasztást ösztönző támogatásban, és kizárólag ezeket lehessen figyelembe venni az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének kiszámítása során.

85.

Ennélfogva a 2009/28 irányelv 18. cikkének (7) bekezdésével nem ellentétes az, ha az egyszerű kereskedőkre a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának ellenőrzésére irányuló nemzeti rendszer követelményei vonatkoznak, feltéve hogy e kereskedők nem tartoznak a Bizottság által az említett irányelv 18. cikkének (4) bekezdése értelmében elfogadott, vagy a nemzeti jogszabály hivatkozása alapján alkalmazható önkéntes tanúsítási rendszerbe.

86.

Az a tény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét formálisan az uniós jog bizonyos rendelkezéseire hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja számára az értelmezés minden olyan elemét, amely hasznos lehet az ügy megítéléséhez, noha ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában nem hivatkozott. A Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges. ( 33 )

87.

Annak megállapítását követően, hogy a 2009/28 irányelvvel összeegyeztethető, hogy az egyszerű kereskedők a folyékony bio‑energiahordozó fenntarthatóságának ellenőrzésére szolgáló nemzeti rendszerhez tartozzanak, meg kell vizsgálni, hogy e követelmény sérti‑e az EUMSZ 34. cikket, annak ellenére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozott e körülményre.

88.

A Bíróság kimondta, hogy minden olyan belső szabálynak, amely nem kimerítő jellegű harmonizációt végrehajtó irányelvet ültet át a belső jogba, az elsődleges joggal kell összhangban lennie. ( 34 ) Ezzel szemben, kimerítő jellegű harmonizáció esetén a nemzeti intézkedések összeegyeztethetőségét a harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni. ( 35 )

89.

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján kell megvizsgálni a vitatott kötelezettséget, mivel a 2009/28 irányelv 18. cikke nem harmonizálta kimerítően a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésére szolgáló rendszerekre irányuló nemzeti jogszabályokat. ( 36 )

90.

Annak tisztázásáról van tehát szó, hogy a nemzeti szabály annak előírásával, hogy a folyékony bio‑energiahordozó szállítási láncolatába tartozó, a termékkel fizikai kapcsolatban nem álló egyszerű kereskedőknek be kell nyújtaniuk a tanúsítványokat, akadályt képez az ilyen típusú termékek Közösségen belüli kereskedelmében, ami nem egyeztethető össze az EUMSZ 34. cikk szerinti tilalommal. ( 37 )

91.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 34. cikk azzal, hogy megtiltja a tagállamok között a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseket, minden olyan nemzeti intézkedésre vonatkozik, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet. ( 38 ) A jelen ügyben a Közösségen belüli kereskedelem érintettsége fennáll, mivel Indonéziában termelt áruról (pálmaolaj) van szó, amelyet szabad forgalomba helyezés céljából behoztak az Európai Unióba és Franciaországban raktározták, ahonnan a LEGO számára történő értékesítés céljából Olaszországba szállították.

92.

A fenntarthatóságot bizonyító tanúsítványok benyújtási kötelezettsége, amelyet Olaszországban írtak elő a folyékony bio‑energiahordozóval fizikai kapcsolatban nem álló egyszerű kereskedők számára, megnehezíti a többi tagállamból vagy harmadik országból történő behozatalát. E kötelezettség nélkül forgalmazása könnyebb lenne és támogatná a Közösségen belüli, illetve harmadik államokkal történő kereskedelmét.

93.

Ugyanezen intézkedés esetén tehát ( 39 ) a nemzeti szabály akadályozza a folyékony bio‑energiahordozók kereskedelmét, amely intézkedés az EUMSZ 34. cikkel ellentétes, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősülhet. A kereskedelmi akadály nem állna fenn, ha az olasz szabályozás az említett kötelezettséget azon gazdasági szereplőkre korlátozná, amelyek a szállítási lánc részeként fizikai kapcsolatban állnak a folyékony bio‑energiahordozókkal.

94.

Márpedig e korlátozást az EUMSZ 36. cikkben felsorolt valamely közérdeken alapuló kényszerítő ok, illetve feltétlenül érvényesítendő követelmény igazolhatja. Bármelyik esetben a nemzeti intézkedésnek az arányosság elvével összhangban alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket. ( 40 )

95.

E kötelezettséget a környezetvédelem, illetve konkrétabban a folyékony bio‑energiahordozó megújuló energiaforrásként való alkalmazásának a támogatására irányuló cél támaszthatja alá, ( 41 ) ez segíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, amely gázok a klímaváltozás elsődleges okai között szerepelnek, amely változással szembeni küzdelemre az Unió és tagállamai kötelezettséget vállaltak. ( 42 )

96.

Mivel előnyben részesíti a környezet megőrzését és általában véve a megújuló energiák, különösen a folyékony bio‑energiahordozó támogatását, az intézkedés közvetve hozzájárul az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelméhez, amely az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló kényszerítő okok egyike. ( 43 )

97.

Továbbá az a tény, hogy a fenntartható folyékony bio‑energiahordozó termelésében és terjesztésében részt vevő valamennyi gazdasági szereplőnek kivétel nélkül be kell tartania a felügyeleti láncot, amelyet a tömegmérleg‑módszer alkalmazásával biztosítanak, hozzájárul a csalás megelőzéséhez. Ugyanezen intézkedés elkerüli, hogy a folyékony bio‑energiahordozókat a belőlük fakadó jogi előnyökkel forgalmazzák, így azok, akik nem felelnek meg a fenntarthatósági kritériumoknak, abból nem részesülhetnek. A környezetvédelem és a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználása következésképpen igazolják az ilyen jellegű nemzeti szabályozást.

98.

Márpedig meg kell vizsgálni, hogy az olasz szabályozás átmegy‑e az arányossági teszten, azaz, megfelelő‑e a kitűzött cél elérésnek biztosítására, és nem lépi túl az eléréséhez nélkülözhetetlen mértéket.

99.

Nem hiszem, hogy túlzott kétségek merülnének fel azzal kapcsolatban, hogy az intézkedés megfelel azon célnak, amely annak létrehozását ösztönözte. Amint azt már kifejtettem, ezzel a szóban forgó folyékony bio‑energiahordozók felügyeleti láncának maximális védelmet biztosítanak a termeléstől az energetikai felhasználásáig, különösen, ha a forgalmazási folyamata bonyolult (amint azt már kifejtettem, az indonéz pálmaolajat, amelyet Franciaországban raktároznak, Olaszországban terjesztik). A csalások elkerülésének célja, amelyet hangsúlyozok, és a bio‑energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági feltételek teljesítése biztosításának célja szempontjából a szóban forgó intézkedés a tagállamok számára rendelkezésre álló megfelelő intézkedésnek tűnik számomra, amelyet az adott tagállam belefoglalhat az említett fenntarthatóság ellenőrzésére irányuló nemzeti rendszerébe.

100.

Az arányossági teszt egyébként annak vizsgálatát igényli, hogy az intézkedés, még ha megfelelő is, nem lépi‑e túl a célja eléréséhez nélkülözhetetlen mértéket. A Bizottság e tekintetben szükségtelennek ítéli az egyszerű kereskedőket arra kötelezni, hogy tegyenek eleget a folyékony bio‑energiahordozók fenntarthatóságának ellenőrzésére irányuló nemzeti rendszer követelményeinek, mert olyan egyszerű kereskedőkről van szó, akik nem rendelkeznek az áruval, és fizikai kapcsolatuk sincsen azzal. Mivel a tömegmérleg‑módszer biztosítja a termék fizikai nyomonkövethetőségét, a nemzeti ellenőrzési rendszernek csak a terméket gyártó, értékesítő, raktározó és felvásárló gazdasági szereplőket kellene köteleznie a termékkel való fizikai rendelkezés esetén, tekintettel arra, hogy egyedül ők képesek a terméket megváltoztatni.

101.

Ez az érv, amellyel a LEGO és a szállító vállalkozások is egyetértenek, számomra nem meggyőző. Ahogy arra az olasz kormány és GSE is helytállóan hivatkozik, a kereskedő a folyékony bio‑energiahordozó forgalmazási láncában is részt vesz, és a fenntarthatóság tekintetében csalást is elkövethet, akár anélkül, hogy a termékkel fizikai kapcsolatban állna.

102.

A tárgyaláson igazolták, hogy a Movendi rendelkezett a folyékony bio‑energiahordozó jogi tulajdonával, és tulajdonosként az azon fennálló teljes körű rendelkezési joggal. Elvileg semmi nem akadályozta, hogy a terméket értékesítse, összekeverje egyéb, nem fenntartható termékekkel, vagy összetételét megváltoztassa, mivel hangsúlyozom, a vagyontárgy teljes körű tulajdonjogából eredő valamennyi jogosultság megillette. E kockázatok eshetősége elegendőnek tűnik számomra ahhoz, hogy arányosnak tekintsem a rendszerből eredő kötelezettségeknek az említett jogi személyre (vagy a forgalmazási láncban részt vevő többi kereskedőre) való kiterjesztését, bár ez számukra adminisztratív többletköltségeket okozhat.

103.

Következésképpen értelmezésem szerint az olyan nemzeti szabályozás, amely a termékkel fizikai kapcsolatban nem álló egyszerű kereskedőkkel szemben megköveteli a folyékony bio‑energiahordozó fenntarthatóságának ellenőrzésére irányuló nemzeti rendszer által előírt feltételek teljesítését, összeegyeztethető a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek az EUMSZ 34. cikk szerinti tilalmával.

104.

A fenti megállapítások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az alábbi választ adja a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) számára: