1.

A kékes rétihéja (Circus cyaneus) ikonikus madár, amely többek között úgynevezett „égi táncáról” nevezetes, amelynek során akrobatamutatványokat végez a levegőben, pördül, fordul és bukfencezik az égen, hogy társat vonzzon magához. ( 2 )

2.

Az ESB Wind Development és a Coillte olyan területen kíván szélerőművet építeni a Keeper Hillen, Tipperary County‑ban (Tipperary megye), amelyet kifejezetten a kékes rétihéja védelmére jelöltek ki a 2009/147/EK irányelv (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) alapján. ( 3 ).

3.

Az ír hatóság, az An Bord Pleanála (területrendezési tanács) ezt engedélyezte számukra, részben azért, mivel álláspontja szerint a szóban forgó fejlesztők által javasolt, a fajokra és az élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv (Species and Habitat Management Plan) összhangban van a 92/43/EGK irányelv (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) ( 4 ) 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettségekkel, amely előírja, hogy az An Bord Pleanála mint illetékes nemzeti hatóság köteles meggyőződni arról, hogy a szélerőműpark fejlesztése nem befolyásolja hátrányosan a kékes rétihéja számára kijelölt terület épségét.

4.

Edel Grace és Peter Sweetman (a továbbiakban: kérelmezők) nem értenek egyet ezzel. Megítélésük szerint az eset összes releváns körülményére tekintettel nem teljesültek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmények. Keresetet nyújtottak be az ír bíróságokhoz, amelyben megtámadták az An Bord Pleanála által kiadott engedélyt. E jogvita a Supreme Court of Ireland (legfelsőbb bíróság, Írország) elé került, amely a jogvita rendezése érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő.

5.

E Bíróságnak már volt alkalma vizsgálni az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének alkalmazási körét. Az alapeljárásban felmerülő tényállás a kékes rétihéja élőhelyének sajátosságai és annak az emberi beavatkozással történő megóvása miatt különbözik a korábbi ítéletekben értékelt tényektől.

6.

Szintén nem ez az első olyan ügy a Bíróság előtt, amelyben összeütközik a szélenergia előmozdítása és a madárvédelem, két olyan terület, amely jelentős mértékben hozzájárul a környezet megőrzéséhez. ( 5 ) Tekintettel arra, hogy össze kell hangolni a megújuló energiaforrások, mint például a szélenergia tagállamok általi egyre nagyobb mértékű használatát az élőhelyeknek és a fajoknak, mint például a kékes rétihéjának a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv alapján biztosított védelemmel, a jelen ügy időszerű és értékes lehetőséget kínál a Bíróság számára, hogy fejlessze az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

7.

A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a legalkalmasabb területeket az irányelv I. melléklete szerinti madarak védelme érdekében különleges védelmi területté (a továbbiakban: KVT) minősítik:

„(1)   Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

[…]

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területté minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.”

8.

A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata a KVT‑k védelmére vonatkozó előírásokat tartalmaz:

„(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából.”

9.

Az élőhelyvédelmi irányelv közösségi jelentőségű természeti területek (KJTT‑k) létrehozásáról rendelkezik, amelyek meghatározott típusú élőhelyek és egyes állat‑ és növényfajok védelmét hivatottak szolgálni. Az élőhelyvédelmi irányelv szerinti KJTT‑k a madárvédelmi irányelv szerinti KVT‑kkel együtt alkotják a Natura 2000 hálózatot.

10.

„A természetes élőhelyek és a fajok élőhelyeinek védelme” cím alatt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(3) Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: továbbá ha a (4) bekezdés másképp nem rendelkezik,] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.”

11.

Az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke a fent említett rendelkezéseket a madárvédelmi irányelv szerinti KVT‑kre is alkalmazandónak rendeli az alábbiak szerint:

„A 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében ezen irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a [madárvédelmi irányelv] értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást, a [madárvédelmi irányelv] 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.”

12.

A kékes rétihéja (Circus cyaneus) bagolyforma arcú, közepes méretű ragadozómadár, amely általában Európa és Ázsia számos részén megtalálható. ( 6 ) Olyan madárfaj, amelynek a védelme iránti igény nemzetközi szinten is megjelenik, ( 7 ) és szerepel a madárvédelmi irányelv I. mellékletében. ( 8 ) A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint az említett irányelv I. mellékletében említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség, ( 9 ) ezért a tagállamok kötelesek kijelölni és különleges védelmi területté minősíteni az e fajok védelmére leginkább alkalmas területeket.

13.

2007‑ben Írország kijelölte a Slieve Felim to Silvermines Mountains Special Protection Areát (a Slieve Felimtől a Silvermines hegyekig terjedő különleges védelmi területet, a továbbiakban: KVT), ( 10 ) amelynek összterülete valamivel több, mint 20900 hektár Tipperary, valamint Limerick megye területén. ( 11 ) A KVT azt a megőrzési célt szolgálja, hogy fenntartsa vagy helyreállítsa a kékes rétihéja számára kedvező védelmi feltételeket. ( 12 ) E KVT‑t Írországban a kékes rétihéja „egyik erődítményének” tekintik, és e faj tekintetében Írországban az 5 legfontosabb természeti terület között tartják számon. ( 13 ) Írország a KVT‑t a Bizottság által ellene kezdeményezett kötelezettségszegési eljárások következtében jelölte ki, mivel a Bíróság a 2007. december 13‑i ítéletében kimondta, hogy Írország nem teljesítette a madárvédelmi irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel többek között nem jelölt ki számos madárfaj, köztük a kékes rétihéja számára megfelelő KVT‑ket. ( 14 )

14.

Az alapeljárásban a kérelmezők támadják az An Bord Pleanála ír hatóság (a továbbiakban: tanács) által megadott, teljes egészében a KVT területén elhelyezkedő 16 szélerőműből és az ahhoz kapcsolódó építményekből álló szélerőműpark (a továbbiakban: szélerőműpark) fejlesztésére vonatkozó területrendezési engedélyt. ( 15 ) A szélerőműpark 832 hektár területet foglal el a Coillte, egy állami tulajdonban álló erdészeti társaság tulajdonát képező földeken, és e társaság az említett szélerőműparkot az ESB Wind Development Limiteddel, amely egy állami szerv az energiaszektorban (a továbbiakban együtt: fejlesztők), közösen kívánja fejleszteni, és e fejlesztők az eljárás során érdekelt felekként kerültek megnevezésre.

15.

A Department of Arts, Heritage and the Gaeltacht (a művészetek, örökség és a gael nyelv régiójának minisztériuma, a továbbiakban: DAHG) az ír kormánynak a National Parks and Wildlife Service (a nemzeti parkok, valamint a vadon élő állatok és növények hivatala, a továbbiakban: NPWS) működéséért felelős minisztériuma, amelynek feladatai közé tartozik az élőhelyek és meghatározott madárfajok védelme, és amelyet az alapeljárásban szintén érdekelt félként nevesítettek. E minisztérium is részt vett a szélerőműparkkal kapcsolatos tervezési folyamatban.

16.

A Bíróság rendelkezésére álló információk szerint 2013‑ban a fejlesztők a szóban forgó szélerőműpark fejlesztésére vonatkozó területrendezési kérelmet nyújtottak be a North Tipperary County Councilhoz (Észak Tipperary megyei tanács, a továbbiakban: megyei tanács). A megyei tanács megtagadta a területrendezési engedély kiadását arra való hivatkozással, hogy a szélerőműpark, mivel a kékes rétihéja táplálkozási élőhelyének jelentős csökkenésével járna, súlyos hátrányos befolyást gyakorolna a KVT védettségi állapotára.

17.

A fejlesztők a megyei tanács határozatával szemben fellebbezést nyújtottak be a tanácshoz. Ezt a fejlesztők és a DAHG közötti többszöri levélváltás követte, majd a tanács ellenőre jelentést bocsátott ki.

18.

2014. július 22‑én a tanács területrendezési engedélyt adott a fejlesztőknek a szélerőműpark tekintetében. A tanács az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében megfelelőnek tekintett vizsgálatot folytatott le, és annak eredményeképpen megállapította, hogy a szélerőműpark nem érintené hátrányosan a KVT épségét, mivel a fejlesztők javaslata, amelynek részét képezte a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv végrehajtása, kárenyhítési intézkedéseket foglalt magában.

19.

A kérelmezők fellebbezéssel megtámadták a tanács határozatát a High Court (felsőbíróság, Írország) előtt, amely számos indokkal elutasította a keresetet. A kérelmezők ezt követően engedélyt szereztek arra, hogy közvetlenül a Supreme Court of Irelandhoz (legfelsőbb bíróság, Írország) fellebbezhessenek, amely úgy döntött, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.

20.

A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a jelen ügyben az értelmezési nehézség abból a körülményből fakad, hogy az élőhely kékes rétihéja számára kedvező része, amely ennélfogva elengedhetetlen a KVT épségének fenntartásához, nem állandó, hanem idővel változik, és ezért a kékes rétihéja különböző időpontokban a természeti terület különböző részeit népesíti be, ami részben attól függ, hogy az adott természeti területet miként kezelik emberi beavatkozással.

21.

Annak érdekében, hogy kontextussal szolgáljanak a jelen ügy hátteréül szolgáló tényálláshoz, az előzetes döntéshozatalra utaló végzéshez csatoltak egy mellékletet, amely tartalmazza azon tények ismertetését, amelyek megalapozottságáról a kérdést előterjesztő bíróság meggyőződött (a továbbiakban: melléklet). A melléklet információkat tartalmaz többek között a kékes rétihéja élőhelyéről, a szélerőműpark kékes rétihéjára gyakorolt potenciális hatásairól és az fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben rögzített, e hatások kezelésére szolgáló intézkedésekről. Mivel e kérdések állnak a jelen ügy középpontjában, hasznosnak tartom ismertetni az ezen aspektusokat vonatkozó információkat.

22.

A kékes rétihéja élőhelyét illetően a melléklet rögzíti, hogy a kékes rétihéja elsősorban nyílt vidéki területen élő madár, amelynek táplálkozásához nagy kiterjedésű alkalmas területekre van szüksége. A be nem ültetett láp és fenyér hagyományosan a kékes rétihéja elsődleges élőhelyének minősült, a kereskedelmi célú erdőgazdálkodás szélesebb körű elterjedése miatt azonban megnövekedett a lápon elhelyezkedő fiatal telepített facsoportok táplálkozási szempontú értéke. A táplálkozási célból előnyben részesített élőhelyek a fenyér és a láp, a hegyi mezőgazdasági földterület, a 2 méternél alacsonyabb facsemeték és a cserjefázist megelőző állapotban lévő második vágásfordulójú facsoport kifejlettebb és későbbi szakaszai. A kékes rétihéják kerülik az intenzív mezőgazdasági földterületet, az érett, záródott állományú facsoportokat és a nemrégiben kivágott facsoportokat. Ezért a nem gyérített vagy ki nem termelt, hanem egyszerűen kifejlődni hagyott, záródott állományt ( 16 ) eredményező erdő nem lesz alkalmas táplálkozási célú területnek.

23.

A melléklet szerint a KVT kékes rétihéja populációja fokozottan függ a be nem ültetett láp és fenyér, valamint a cserjefázist megelőző állapotban lévő második vágásfordulójú erdő jelenlététől. Úgy tűnik, hogy a láp és fenyér területe eléggé állandó marad, de a cserjefázist megelőző állapotban lévő második vágásfordulójú erdő kiterjedése változó Ebből az következik, hogy a KVT‑n belül a rétihéja táplálkozási területének fizikai lábnyoma jellegénél fogva statikus helyett inkább dinamikus, mivel az aktuálisan folytatott aktív erdőgazdálkodás révén állandóan változik. Az erdőültetvénnyel való aktív gazdálkodás sikertelensége önmagában a táplálkozási élőhely elvesztéséhez vezetne.

24.

A melléklet négy potenciális hatást azonosít, amelyek a kékes rétihéjákat a szélerőműpark miatt érhetik. Először, 9 hektárosra becsült élőhely tartós és közvetlen elvesztése várható, ami a teljes építési terület valamivel több, mint 1%‑át teszi ki. E veszteség az alábbiakat foglalja magában:

25.

Másodszor, feltételezhető, hogy a kiszorító hatás miatt a kékes rétihéja 250 méternél jobban nem közelíti meg a szélerőműveket, ami a projekt élettartama alatt összesen 162,7 hektárnyi élőhely elvesztését jelentené.

26.

Harmadszor, a szélerőműparkkal kapcsolatos építési tevékenység várhatóan visszaveti a táplálkozást.

27.

Negyedszer, a kékes rétihéják szélerőművekkel való összeütközésének kockázata a rendelkezésre álló tanulmányok alapján alacsonynak tűnik.

28.

A melléklet felvázolja a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv által javasolt intézkedéseket, amelyekkel változtatni kíván a jelenlegi igazgatási rendszeren és kezelni kívánja a szélerőműpark által a kékes rétihéjára gyakorolt esetleges hatásokat. ( 17 ) Először, a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv a szélerőműpark építését megelőzően 3, jelenleg beültetett területen helyreállítaná a takarólápot, ami összesen 41,2 hektárt érint, amelyből 14,2 hektár egy szélerőmű 250 méteres körzetén belül található.

29.

Másodszor, a projekt ideje alatt a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv 137,3 hektár második vágásfordulójú erdőt „óvatos” gazdálkodás alá kíván vonni. Ez az „érzékeny” gazdálkodás a jelenlegi záródott állományú erdő kivágását és újratelepítését irányozza elő annak biztosítása céljából, hogy táplálkozási élőhelyként szolgáló 137,3 hektár örökösen alacsony záródású erdőállomány jöjjön létre folyamatos táplálkozási élőhely és két alacsony záródású láp közötti ökofolyosó biztosítása érdekében. Ezt az építkezést egy évvel megelőzően fogják elkezdeni, meghatározott ütemezés szerint.

30.

Harmadszor, az építési munkák jellemzően a fő költési időszakon kívüli időpontokra esnének.

31.

Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy mivel a mellékletből kitűnik, hogy a KVT jelentős hányadán olyan kereskedelmi célú erdőgazdálkodást folytatnak, amely a kékes rétihéja számára alkalmas élőhelyet kizárólag a tűlevelű fák életciklusának egy részére biztosítja. Amennyiben kereskedelmi célú erdőgazdálkodás hiányában kivágás és új facsemetékkel való felváltás helyett inkább valamennyi fa az érettség eléréséig nőhetne, a KVT erdősített részeiben található élőhely a továbbiakban nem lenne kedvező a kékes rétihéja számára. Ezért az alapvető cél, amelyre a KVT‑t kijelölték, azáltal valósul meg, hogy a kereskedelmi célú erdőgazdálkodási tevékenység eredményeként az erdőt állandó dinamikus fluktuáció jellemzi oly módon, hogy a kékes rétihéja számára élőhelynek egy meghatározott időszakban alkalmas részei folyamatosan változnak.

32.

Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a szélerőműpark következtében elvesző élőhely nem feltétlenül képezi részét a valamely meghatározott időszakban alkalmas élőhelynek, hanem kizárólag annak az élőhelynek képezi részét, amely az alkalmazott kereskedelmi célú erdőgazdálkodás modelljétől függően alkalmas lehet. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság részéről elhangzik, hogy jelentős területű potenciális élőhelynek a projekt időtartama alatt bekövetkező tartós elvesztése azt jelenti, hogy a KVT alapvető épsége sérül akkor is, ha a terület átfogó kezelését olyan módon végzik, amelynek célja a kékes rétihéja élőhelyének – ha nem is növelése, de – fenntartása.

33.

Ez alapján a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy a tényállásra tekintettel elégedett azzal, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv legalábbis fenn fogja tartani, és valószínűsíthetően növeli is a rendelkezésre álló alkalmas élőhely nagyságát. Ugyanakkor az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének helyes értelmezését illetően a kérdést előterjesztő bíróság nem tekinti egyértelműnek azt, hogy – figyelembe véve a természeti terület dinamikus voltát – az európai jog megengedi‑e a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervnek a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti kárenyhítőként való minősítését az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerint, amint arra a tanács hivatkozik, e tervnek a szóban forgó rendelet 6. cikkének (4) bekezdése szerint kiegyenlítőként történő minősítése helyett, amivel a kérelmezők érvelnek.

34.

E körülmények között a Supreme Court of Ireland (legfelsőbb bíróság, Írország) a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Ha

kárenyhítő intézkedéseknek tekinthetők‑e a c) pontban leírt intézkedések?”

35.

A kérelmezők, a fejlesztők, a tanács, a holland kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bírósághoz. Valamennyien részt vettek a 2018. február 1‑jén megtartott tárgyaláson.

36.

A kérelmezők és a Bizottság arra hivatkoznak, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy védelmi (kárenyhítő) ( 18 ) intézkedéseknek minősüljenek a Bíróságnak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint, mivel nem kerülik el vagy csökkentik a szélerőműpark fejlesztésével összefüggésben felmerülő, a KVT épségét érintő káros hatásokat. Ezen érvelés során hivatkoztak a Bíróság ítéleteire, többek között a Sweetman ítéletre, ( 19 ) a Briels ítéletre, ( 20 ) az Orleans ítéletre ( 21 ) és a Bizottság kontra Németország ítéletre (Moorburgi erőmű ítélet). ( 22 ) A kérelmezők és a Bizottság különösen azt hangsúlyozzák, hogy az élőhely dinamikus jellege és kezelésének módja nem döntő jelentőségű, mivel az élőhelynek vannak olyan részei (a lápos és fenyérrel borított területek), amelyek egyáltalán nem dinamikusak, a KVT‑t pedig tágabban kell szemlélni, aminek során a kékes rétihéjának a védett terület egészén folytatott valamennyi aktivitására figyelemmel kell lenni.

37.

A kérelmezők képviselője a tárgyaláson többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a KVT‑t valamennyi olyan terület összességének kell tekinteni, amelyek potenciálisan alkalmasak megfelelő élőhely biztosítására, nem pedig csupán olyan területnek, amely a kékes rétihéja számára élőhelynek bármikor alkalmas „önálló darabkákból” áll. Ezért a szélerőműveket nem lehet anélkül megépíteni és üzemeltetni, hogy ezáltal jelentősen csökkenne a projekt élettartama alatt a kékes rétihéja számára élőhelynek alkalmas terület, és ezért a kékes rétihéja számára alkalmas élőhelyet jelentős veszteség fogja érni, amely közvetlenül hátrányosan befolyásolja a KVT épségét, a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések pedig nem alkalmasak ennek elkerülésére vagy minimálisra csökkentésére.

38.

A Bizottság képviselője a tárgyaláson előadta továbbá, hogy egy olyan megközelítés, amely azon alapul, hogy a fennálló élőhelyet „ne érje nettó veszteség”, és ezért nem veszi figyelembe azokat a területeket, amelyek potenciálisan alkalmasak táplálkozási élőhelynek, azzal járna, hogy a kijelölt fajok a kijelölt élőhelytípusokhoz képest alacsonyabb védelemben részesülnének, ami ellentétes lenne az élőhelyvédelmi irányelvvel.

39.

A Bizottság ezen felül hozzáteszi, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések tekintetében előírt két fő kötelezettség a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakult értelmezés szerint nem teljesült. Először, nincsen a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben olyan intézkedés, amely 1 hektár irtvány láp és nedves gyep közvetlen tartós elvesztéséből és további 2 hektár irtvány láp közvetlen átmeneti elvesztéséből eredő negatív hatás kárenyhítésére szolgálna; a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben foglalt, takaróláp és nedves fenyér területek visszaállítására vonatkozó intézkedés a KVT más részein ellensúlyozhatja ezt a veszteséget, azonban azt nem csökkenti vagy kerüli el. Hasonlóképpen, ami 6 hektár kifejlett erdő közvetlen tartós elvesztését és a szélerőművek kiszorító hatása következtében további 162,7 hektárnyi terület táplálkozási élőhelynek való alkalmatlanná válását illeti, a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben a más erdős területeket érintő „óvatos” gazdálkodásra vonatkozó intézkedés nem foglalkozik ezzel a táplálkozás céljára potenciálisan alkalmas élőhelyet érintő veszteséggel, hanem inkább e hatások kiegyenlítésére törekszik. Másodszor, összhangban a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben szereplő intézkedéseket még nem lehetett kellő bizonyossággal meghatározni abban az időben, amikor a hatóságok engedélyezték a projektet.

40.

A holland kormány, a tanács és a fejlesztők szerint teljesültek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltak. Ennek oka, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések alkalmasak arra, hogy a KVT épségét érintő hátrányos hatások elkerülését vagy csökkentését szolgáló védelmi (kárenyhítő) intézkedéseknek minősüljenek. Állításuk szerint a Bíróság Sweetman, Briels, Orleans és Bizottság kontra Németország (Moorburgi erőmű) ítéletei megkülönböztethetők a jelen ügytől, és hangsúlyozzák, hogy az alapeljárás egy adott faj, nem pedig egy élőhelytípus védelmével kapcsolatos, és ezért e fajjal kapcsolatban a KVT megőrzést szolgáló célkitűzéseit és meghatározó jellemzőit kell figyelembe venni. Szintén vitatják a Bizottság állítását, miszerint a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések nem voltak kellően világosak, amikor a tanács engedélyezte azokat.

41.

A holland kormány különösen azzal érvel, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti szempontrendszer a természeti terület épségét érintő hátrányos hatások vizsgálatára (madár)fajok élőhelye esetében eltérő valamely természetes élőhelytípushoz képest, mivel az előbbi esetben tekintettel kell lenni a KVT e fajjal kapcsolatos célkitűzéseire. E tekintetben megerősíti, hogy különbséget kell tenni a potenciálisan alkalmas élőhely és a ténylegesen használt élőhely között, melynek eredményeképpen az élőhely egy nem használt részének elvesztése önmagában nem valósít meg olyan hátrányos hatást, amely – figyelemmel a természeti terület dinamikus voltára, a kékes rétihéja helyváltoztató tulajdonságára, valamint arra a körülményre, hogy a kékes rétihéja által ténylegesen élőhelyként használt terület nem csökkenne – jelentősnek minősülne.

42.

A tanács többek között azzal érvel, hogy vizsgálnia kellett, hogy a javasolt fejlesztés hátrányosan érintené‑e a KVT tartósan fennálló alapvető tulajdonságait, nevezetesen, hogy csökkentené‑e a KVT által a kékes rétihéja számára kínált védelmet, és különösen a táplálkozási élőhelynek való alkalmasságát. Ebben az összefüggésben a természeti terület egy részén némi alkalmatlan és némi alkalmas élőhely elvesztése önmagában nem minősül szükségszerűen hátrányos hatásnak, mivel az élőhely folyamatosan, dinamikusan változik. Következésképpen a KVT egy részén az élőhely egy részének elvesztését a javasolt fejlesztés egészének összefüggésében kell vizsgálni, mivel e fejlesztésbe a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv részeként beletartozik a javasolt kárenyhítő élőhely aktív kezelése is.

43.

A tanács álláspontja szerint, ellentétben a kérelmezők állításával, az aktív erdőgazdálkodás a hátrányos hatásokat nem az eseményt követően egyenlíti ki. Az aktív gazdálkodás inkább azt biztosítja, hogy a kereskedelmi erdőgazdálkodás révén az engedély időtartama alatt a kékes rétihéja számára élőhelynek alkalmas természeti terület nagysága fennmaradjon, és akár még növekedjen is. Ezért a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések, amelyek a tanács kiemelése szerint a javasolt fejlesztés szerves részét képezik, a szélerőműpark következtében a kékes rétihéját érintő hátrányos hatások elkerülését szolgálják annak biztosításával, hogy a kékes rétihéja táplálkozási élőhelyét ne érje nettó veszteség, sőt valójában a táplálkozási élőhely területének tiszta növekedését érik el. A tanács képviselője a tárgyaláson kifejezetten hangsúlyozta, hogy a jelen esetben nem következik be tartós veszteség, mivel a természetes élőhelyek önmagukban nem képviselnek saját értéket, az erdőgazdálkodás pedig biztosítja az élőhely folyamatos fennmaradását, ami szintén igaz a lápos és fenyérrel borított területekre, és a „nincs nettó veszteség” mindössze a tanács ténymegállapítása volt az eljárás sajátos körülményei fényében.

44.

A fejlesztők többek között arra hivatkoznak, hogy a 9 hektár élőhely tartós, közvetlen elvesztéséből és a kiszorító hatás miatt 162,7 hektár táplálkozási élőhely alkalmatlanná válásából fakadó veszteséget összefüggésében kell vizsgálni. Ez nem azt jelenti, hogy a KVT más területein nem lesznek a kékes rétihéja számára táplálkozásra és fészkelésre alkalmas területek, és a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések biztosítják, hogy a kékes rétihéja számára mindig elérhető lesz egy legalább akkora méretű táplálkozásra és fészkelésre alkalmas terület, mint a jelenleg elérhető terület. A fejlesztők képviselője a tárgyaláson szintén kiemelte, hogy mindezek értelmében, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatában is tükröződik, a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések „fényévekre vannak” attól, hogy bizonytalannak minősüljenek, és egyébként is a bizonytalanság kérdése ténykérdés, amelyet nem a Bíróság feladata vizsgálni.

45.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra keres választ, hogy olyan körülmények között, ahol valamely faj védelme és megőrzése érdekében kijelöltek egy természeti területet, amelynek egy része az idő során emberi beavatkozás miatt, fajok szükségleteinek kielégítése céljából megváltozik, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a természeti terület épségét hátrányosan érinti egy olyan projekt, amely az időtartama alatt megakadályozza, hogy egyes területek alkalmas élőhelyként szolgáljanak azon faj részére, amely számára a természeti területet aktuálisan kijelölték, amely projekthez azonban annak biztosítására szolgáló tervet mellékeltek, hogy az adott faj számára alkalmas élőhely összességében ne csökkenjen, sőt akár még növekedjen is.

46.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése ezért lényegében a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt azon intézkedések értékelésével kapcsolatos, amelyek a kékes rétihéja élőhelyének a 9 hektár tartós, közvetlen elvesztéséből és a szélerőművek kiszorító hatása miatti 162,7 hektár táplálkozási élőhely alkalmatlanná válásából fakadó veszteségére vonatkoznak. ( 23 )

47.

Megítélésem szerint egy, meghatározott faj érdekében KVT‑nek kijelölt természeti terület egészét kell vizsgálni annak meghatározása során, hogy az illetékes nemzeti hatóság teljesítette‑e az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettségeit. Nincsen összhangban a Bíróság ítélkezési gyakorlatával e rendelkezés oly módon történő értelmezése, hogy a javasolt fejlesztés hátrányos hatásainak kárenyhítése céljából előirányzottak elegendő voltának értékelése során ki lennének zárva azok a területek, amelyeket még nem használtak élőhely biztosítására (potenciális területek). Ez az alapeljárás kontextusában azt jelenti, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasoltak nem teljesítik az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt, megfelelő védelmi (kárenyhítő) intézkedésekre vonatkozó kötelezettséget.

48.

Az értékelésem három részből áll. Először néhány bevezető észrevételt fogok tenni az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése által az illetékes nemzeti hatóságok részére megállapított bizonyos kötelezettségekkel kapcsolatban, amelyek relevánsak a jelen ügy szempontjából, és amint azt a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában értelmezte. Másodszor ismertetni fogom a Bíróságnak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének alkalmazási körére vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlatát. Harmadszor értékelni fogom, hogy ezek az ítéletek alkalmazhatóak‑e a jelen eljárás körülményeire.

49.

Ami a KVT‑vé minősített területeket illeti, az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke előírja, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe többek között az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek az élőhelyvédelmi irányelv hatálybalépése időpontjától, vagy a madárvédelmi irányelv szerinti minősítés időpontjától kezdve, ha az későbbi. ( 24 ) Ez azt jelenti, hogy a madárvédelmi irányelv szerint KVT‑vé minősített területeket érintő terveknek vagy projekteknek, mint például a jelen eljárásban a szélerőműparknak, meg kell felelniük többek között az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt előírásoknak.

50.

Összességében az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése annak biztosítását szolgálja, hogy rendszeresen pozitív lépések megtételére kerüljön sor a kérdéses természeti terület védettségi állapota fenntartásának, illetve helyreállításának a biztosítása érdekében, míg a szóban forgó irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése másra irányul, nevezetesen arra, hogy megelőzze a természeti terület károsodását, vagy kivételes esetekben, amikor a károsodást el kell fogadni, e károsodást a lehető legcsekélyebb mértékre korlátozza. A 6. cikk (2) bekezdése a károsodás és a megzavarás elkerülésének átfogó követelményét fogalmazza meg a tagállamok illetékes hatóságai számára. A 6. cikk (3) és a (4) bekezdése akkor alkalmazandó, ha a terv vagy program nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez. ( 25 )

51.

A Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének rendelkezéseit ezen irányelv megőrzési célkitűzéseire tekintettel összefüggő egységként kell értelmezni. Ezért az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdése arra szolgál, hogy a természetes élőhelytípusok és a fajok élőhelyei számára azonos szintű védelmet biztosítson, míg a szóban forgó irányelv 6. cikkének (4) bekezdése a 6. cikk (3) bekezdésének második mondatától eltérő rendelkezést foglal magában, ( 26 ) amely felhatalmazza az illetékes nemzeti hatóságot, hogy a 6. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálat kedvezőtlen eredménye ellenére engedélyezzen bizonyos körülmények között valamely tervet vagy programot.

52.

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése olyan vizsgálati eljárást lefolytatását írja elő az illetékes nemzeti hatóságok számára, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős kihatással lehet – csak akkor lehessen engedélyezni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét. A szóban forgó rendelkezés tehát két szakaszt állapít meg. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatában található első szakasz valamely tervnek vagy projektnek valamely védett területre kifejtett hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét írja elő a nemzeti hatóságok számára, amennyiben a szóban forgó terv vagy projekt jelentős hatással lehet e területre. ( 27 )

53.

A jelen ügy szempontjából releváns, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában szereplő, a fent említett megfelelő vizsgálatot követő második szakasz egy ilyen tervnek vagy projektnek az illetékes nemzeti hatóság általi jóváhagyását attól teszi függővé, hogy az nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét, a 6. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve (lásd a jelen indítvány 57. és 58. pontját) ( 28 ).

54.

A Bíróság ennek megfelelően, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában foglaltak alapulvételével, megállapította, hogy az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor engedélyezhetnek valamely tervet vagy projektet, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem jár az említett védett terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal, amely eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontok alapján nem marad semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy ilyen hatások nem következnek be. ( 29 ) A Bíróság ezen felül rávilágított, hogy a projekt kivitelezését engedélyező határozat meghozatalának időpontjában kell, hogy tudományos szempontok alapján ne maradjon semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy az nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. ( 30 )

55.

Ezzel szemben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az illetékes hatóság köteles megtagadni az adott tervre vagy projektre vonatkozó engedély kiadását, ha bizonytalanság mutatkozik annak megítélésében, hogy valamely tervvel vagy projekttel kapcsolatban az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatások felléphetnek‑e. A Bíróság azzal érvelt, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában foglalt engedélyezési kritérium magában foglalja az elővigyázatosság elvét, és hatékony módon hozzájárul ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a kérdéses terv vagy projekt következtében fellépő, a védett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatások. A Bíróság hangsúlyozta, hogy kevésbé szigorú engedélyezési kritérium nem lenne képes ilyen hatékonyan biztosítani az említett rendelkezésben foglalt, a természeti területek védelmével kapcsolatos célkitűzések megvalósulását. ( 31 )

56.

Az elővigyázatosság elvének az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének végrehajtásával összefüggésben történő alkalmazása tehát azt követeli meg, hogy az illetékes nemzeti hatóság az érintett terület megőrzési célkitűzéseire figyelemmel, továbbá „a projektben szereplő, a területre gyakorolt esetleges közvetlen káros hatások elkerülését vagy csökkentését célzó védelmi intézkedések” figyelembevételével azzal a céllal vizsgálja meg a projekt által az e területre gyakorolt hatásokat, „hogy megbizonyosodjon arról, hogy a projekt nem befolyásolja hátrányosan az említett terület épségét” ( 32 ). A fent körülírt intézkedések lényegében a kárenyhítő intézkedésként hivatkozott intézkedéseket jelölik, amely kifejezést a kérdést előterjesztő bíróság is használ az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében. ( 33 )

57.

A Bíróság mindezidáig kerülte a „kárenyhítő intézkedések” kifejezés használatát az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében lefektetett kötelezettségek jelölésére, arra való hivatkozással, hogy „az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének megfogalmazása nem tartalmaz semmilyen, a „kárenyhítő intézkedés” bármilyen fogalmára történő hivatkozást. ( 34 ) A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkében előírt védelmi intézkedések hatékony érvényesülése annak megakadályozását célozza, hogy az illetékes nemzeti hatóság a valójában kiegyenlítő intézkedéseket képező ún. „kárenyhítő” intézkedések révén megkerülje a 6. cikk (3) bekezdésében megállapított különös eljárásokat azáltal, hogy az említett rendelkezés alapján olyan projekteket engedélyez, amelyek hátrányosan befolyásolják az érintett természeti terület épségét. ( 35 )

58.

Ezért, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkében az illetékes nemzeti hatóságok részére megállapított kötelezettségekből következően, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakult értelmezés szerint különbséget kell tenni egyfelől az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezhető valamely terv vagy projekt részét képező, az érintett természeti területi épségét befolyásoló közvetlen hátrányos hatások elkerülését vagy mérséklését szolgáló védelmi intézkedések, másfelől az említett irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján szélesebb keretben engedélyezhető terv vagy projekt valamely természeti terület épségét érintő hátrányos hatásainak kiegyenlítését vagy ellensúlyozását célzó kiegyenlítő intézkedések között. ( 36 ) Ez szolgál háttérül a Bíróság élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének alkalmazási körére vonatkozó releváns ítéleteinek.

59.

A fentiekben említettek szerint a Bíróságnak már volt alkalma vizsgálni az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének alkalmazási körét, különösen a Sweetman, Briels, Orleans és a Bizottság kontra Németország (Moorburgi erőmű) ítéletében. Mivel a felek hivatkoznak ezekre az ítéletekre érveikben a Bíróság előtt, a Bíróság indokolását részletesebben ismertetni fogom.

60.

A Supreme Court of Ireland (legfelsőbb bíróság, Írország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Sweetman ítélet egy útépítési projekt részét képező bizonyos javasolt intézkedések értékelésével volt kapcsolatos, amely projekt egy kijelölt természeti terület karrmezeje egy részének végleges és helyre nem állítható eltűnését vonta magával, amely az élőhelyvédelmi irányelv által különösen védett elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus. ( 37 ) A Bíróság az ítéletében megállapította, hogy az, hogy valamely terv vagy projekt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében valamely természeti terület mint természetes élőhely épségét nem befolyásolja hátrányosan, azt feltételezi, hogy a kedvező védettségi állapot fennmarad, ami azt jelenti, hogy „az érintett természeti területnek megmaradnak az olyan természetes élőhelytípus jelenlétéhez kötődő alapvető tulajdonságai, amelynek a megőrzéséhez fűződő cél indokolta e természeti terület KJT‑ként való kijelölését” a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékében ezen irányelv értelmében. ( 38 )

61.

A Bíróság a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy az érintett természeti területet különösen a karrmező jelenléte miatt sorolták be elsődleges fontosságú természetes élőhelyet magába foglaló területként, ami olyan természeti erőforrás, amely – ha egyszer eltűnik – nem helyettesíthető. ( 39 ) A természeti terület megőrzési célja tehát az említett természeti terület alapvető tulajdonságainak, vagyis a karrmező jelenlétének kedvező védettségi állapota fenntartására irányul. ( 40 ) A Bíróság megállapította, hogy amennyiben valamely terv vagy projekt megfelelő hatásvizsgálatát követően az illetékes nemzeti hatóság arra a következtetésre jut, hogy ez a terv vagy projekt azon elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus egészének vagy egy részének tartós és helyreállíthatatlan elvesztéséhez vezetne, amely megőrzésére irányuló célkitűzés indokolta az érintett terület kijelölését, úgy kell tekinteni, hogy az ilyen terv vagy projekt hátrányosan befolyásolja az említett természeti terület épségét, és e körülmények között az adott terv vagy projekt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján nem engedélyezhető. ( 41 )

62.

A Briels ítélet tárgya Hollandiában egy javasolt autópálya kiszélesítésre vonatkozó projektben foglalt bizonyos intézkedések értékelése volt, amely projekt az élőhelyvédelmi irányelv alapján a kékperjés láprétek természetes élőhelytípus védelmére kijelölt természeti területet érintette, amely természeti terület megőrzési célkitűzése a szóban forgó élőhelytípus területének kiterjesztését és annak minősége javítását foglalta magában. ( 42 ) A kérdéses intézkedések az ezen élőhelytípus azonos nagyságú vagy nagyobb területének kialakítását irányozták elő az adott természeti terület egy másik részén az érintett területek helyettesítése vagy gyarapítása érdekében. ( 43 )

63.

A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a javasolt intézkedések nem az ezen élőhelytípusra gyakorolt súlyos káros hatások elkerülését, és nem is azok csökkentését célozzák, hanem e hatások ezt követő ellensúlyozására irányulnak, és ezért nem tudják biztosítani azt, hogy a projekt ne befolyásolja hátrányosan az említett természeti terület épségét. ( 44 ) A Bíróság ezenfelül megjegyezte, hogy „főszabály szerint a valamely új élőhely – a védett természeti területen található ugyanezen élőhely területe elvesztésének és minősége csökkenésének akár nagyobb és jobb minőségű területtel történő ellensúlyozását célzó – jövőbeli kialakításának esetlegesen kedvező hatásait csak nehezen lehet bizonyossággal előre látni, és mindenesetre ezek csak néhány éven belül lesznek láthatóak”. ( 45 ) A Bíróság ennek megfelelően úgy határozott, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt eljárás keretében a javasolt intézkedéseket nem lehet figyelembe venni. ( 46 )

64.

Figyelemre érdemes, hogy Sharpston főtanácsnok a Briels ügyre vonatkozó indítványában elutasította a Hollandia és az Egyesült Királyság kormánya által előadott érveket, miszerint a természeti terület épségét egészként kell vizsgálni, a „tiszta veszteség vagy előny” szempontjából, vagyis nem számít, ha egy adott élőhelyet elveszítünk a természeti terület egy részén, feltéve hogy legalább azonos nagyságú (de lehetőleg nagyobb) területű és minőségű azonos élőhelyet alakítanak ki máshol a természeti területen belül. ( 47 ) Míg a főtanácsnok abban egyetértett, hogy a terület épségét egészként kell nézni, hangsúlyozta, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése megköveteli a természeti terület megőrzési célkitűzéseinek figyelembevételét, és még ha várhatóan tiszta előnyös hatása lenne is, akkor is káros – esetleg helyrehozhatatlan – hatás éri a meglévő természetes élőhelyet, és ezáltal a természeti terület épségét. ( 48 )

65.

Az Orleans ítéletben a Bíróságnak egy kikötőfejlesztésre vonatkozó projektben szereplő olyan javasolt intézkedéseket kellett vizsgálnia, amelyek természetes élőhelytípust megtestesítő terület létrehozását célozták a meglévő természetes élőhelytípusra irányuló esetleges kedvezőtlen hatások bekövetkezését megelőzően, amelynek a megvalósítására azonban csak az említett terület épségére esetlegesen gyakorolt káros hatások jelentőségének vizsgálata után kerül sor. ( 49 )

66.

A Bíróság ítéletében először is megállapította, hogy az érintett Natura 2000 területet hátrányosan befolyásoló hatások nem vitatottak, mivel azokat a kérdést előterjesztő bíróság – amely megállapította, hogy a javasolt intézkedések 20 hektárnyi iszapzátonyt és dagálykor vízzel borított földterületet szüntetnének meg – számszerűsíteni tudja. ( 50 ) Másrészt a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az új természeti területek kialakításából eredő előnyöket már figyelembe vették a nemzeti hatóság vizsgálata és az említett területet érintő jelentős káros hatás hiányának kimutatása során, miközben e területek kialakítási eredménye bizonytalan volt, mivel még nem fejeződött be. ( 51 )

67.

Következésképpen a Bíróság úgy vélte, hogy az alapügybeli és a Briels ítélet alapjául szolgáló körülmények annyiban hasonlóak, hogy a tervnek vagy a projektnek az érintett területre gyakorolt hatásainak vizsgálata időpontjában az e területet érintő jelentős káros hatások enyhítését szolgáló jövőbeli előnyökben álló azonos előfeltevésen alapulnak, miközben az említett fejlesztési intézkedéseket még nem hajtották végre. ( 52 ) Ebből következően valamely természeti terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy ahhoz nem nélkülözhetetlen és az épségét hátrányosan befolyásoló terv vagy projekt negatív hatásai nem tartoznak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének hatálya alá. ( 53 )

68.

A Bizottság kontra Németország (Moorburgi erőmű) ítéletben a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Németországgal szemben többek között arra való hivatkozással, hogy Németország tévesen tekintett bizonyos intézkedést kárenyhítő intézkedésnek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében. ( 54 ) A szóban forgó intézkedés egy hallétra telepítésére irányult a moorburgi erőmű közelében, amelynek célja a halpéldányok tekintetében az említett erőmű hűtési mechanizmusának működése során bekövetkező veszteség kiegyensúlyozása volt, mely mechanizmus a moorburgi erőmű hűtése érdekében jelentős vízmennyiségek kiemelését feltételezte. E folyónak számos halfaj vándorlási útvonalaként fontos szerepe van számos feljebbi folyószakaszon elhelyezkedő Natura 2000 terület tekintetében. ( 55 )

69.

A Bíróság ítéletében kimondta, hogy e hallétra a vándorló halak állományainak az erősítésére szolgált, mivel e fajok számára lehetőséget biztosított arra, hogy gyorsabban elérjenek a szaporodási területükre, ezért várható volt, hogy az állományok erősítése ellensúlyozza a moorburgi erőmű melletti veszteségeket, és emiatt az ezen erőműhöz képest feljebbi folyószakaszon elhelyezkedő Natura 2000 területek megőrzési céljai nem sérülnek jelentős mértékben. ( 56 ) A német hatóságok által lefolytatott hatásvizsgálat azonban nem tartalmazott végleges megállapításokat a hallétra hatékonyságára vonatkozóan, hanem annak a megállapítására szorítkozott, hogy e hatékonyságot csak többéves felügyelet erősítheti meg. ( 57 ) Ebből következően az engedély kiadásakor a hallétra – még ha a Natura 2000 területek tekintetében közvetlenül okozott jelentős hatások csökkentését célozta is – nem tudta biztosítani a vízkiemelés negatív hatásainak a kiküszöbölését célzó intézkedéseken kívül említett egyéb intézkedésekkel együtt, hogy kizárt legyen mindenfajta észszerű kétség azt illetően, hogy az említett erőmű az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében nem befolyásolja hátrányosan a természeti terület épségét. ( 58 )

70.

Mindezek alapján megjegyzem, hogy a Bíróság egyik fent említett ítéletben sem jutott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó fejlesztési terv vagy projekt részeként javasolt intézkedések elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy az érintett természeti terület épségét közvetlenül hátrányosan befolyásoló hatások elkerülését vagy csökkentését szolgáló védelmi intézkedéseknek minősüljenek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében.

71.

Álláspontom szerint bár a fent említett ítéletek tárgyát képező körülmények különböznek a jelen ügytől, a fenti ítéletekben kidolgozott bizonyos elvek azt a megállapítást támasztják alá, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy az érintett KVT épségét közvetlenül hátrányosan befolyásoló hatások elkerülését vagy csökkentését szolgáló védelmi intézkedéseknek minősüljenek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében, ahogyan azt a Bíróság ezen eljárások körülményei között értelmezte, amennyiben a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terv kizárja a rétihéja potenciális élőhelyének a figyelembevételét.

72.

Tisztában vagyok vele, hogy a fent említett ítéletek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettségeket a valamely terv vagy projekt részeként javasolt és az említett irányelv szerinti védett élőhelytípusként kijelölt természeti terület épségét hátrányosan befolyásoló intézkedések hatásvizsgálatának kontextusában vizsgálták. Mindazonáltal kiemelem, hogy a Sweetman ítélettel kezdődően (lásd a jelen indítvány 60. pontját) a Bíróság arra vonatkozó értékelésében, hogy valamely terv vagy projekt részeként javasolt intézkedések olyan intézkedéseknek tekinthetők‑e, amelyek az érintett természeti terület épségét közvetlenül hátrányosan befolyásoló hatások elkerülését vagy csökkentését szolgálják, a természeti terület azon alapvető tulajdonságaira helyezte a hangsúlyt, amelyek megőrzéséhez fűződő cél indokolta e természeti terület kijelölését.

73.

A Bíróság továbbá a Briels, az Orleans és a Bizottság kontra Németország (Moorburgi erőmű) ítéletben lényegében arra a megállapításra jutott, hogy azok az intézkedések, amelyek a természeti terület más részein bekövetkező számszerűsített veszteség kompenzálására szolgálnak, nem minősülnek megfelelő kárenyhítő intézkedéseknek az érintett természeti területet ért hátrányos hatások tekintetében. Ezen túlmenően a Bíróság, elsőként a Briels ítéletben, kiemelte, hogy főszabály szerint a valamely új élőhely – a védett természeti területen található ugyanezen élőhely területe elvesztésének és minősége csökkenésének ellensúlyozását célzó – kialakításának kedvező hatásait csak nehezen lehet bizonyossággal előre látni (lásd a jelen indítvány 63. pontját).

74.

A jelen ügyben megjegyzem, hogy a KVT megőrzési célkitűzése a kékes rétihéja számára kedvező védettségi állapot fenntartása vagy helyreállítása (lásd a jelen indítvány 13. pontját). Szintén úgy vélem, hogy a KVT alapvető tulajdonságai közé tartozik ezért, hogy a KVT megőrzési célkitűzésével összhangban megfelelő élőhelyet biztosítson a kékes rétihéja számára.

75.

A mellékletben foglaltak szerint a szélerőműpark a KVT‑n belül a kékes rétihéja táplálkozási élőhelyéből egy adott terület elvesztésével fog járni. Ez a mellékletben számszerűsített adatok szerint 9 hektár élőhely tartós közvetlen elvesztését és a szélerőművek kiszorító hatása miatt 162,7 hektár élőhely alkalmatlanná válását jelenti (lásd a jelen indítvány 24. és 25. pontját). A szélerőműpark tehát elvesz egy részt a kékes rétihéja fennálló, valamint potenciális élőhelyéből. Megállapítást nyert, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési terven javasolt intézkedések a KVT‑n belül egészében véve fenntartják az élőhely nagyságát, és ezáltal elkerülik a KVT épségét hátrányosan befolyásoló hatásokat.

76.

Nézetem szerint a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések hasonlítanak a Briels és Orleans ítéletben szereplő intézkedésekre, mivel bár alkalmasak lehetnek arra, hogy megfelelő „meglévő” élőhelyet biztosítsanak a kékes rétihéja számára, nem kezelik a probléma gyökerét, nevezetesen a szükséges földterületek elvesztését. A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban, mivel a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedésektől várható előnyök csak a projekt időtartama alatt következnek be, szintén úgy vélem, hogy az engedély illetékes hatóság által történő kiadásakor nem teljesült az annak biztosítására vonatkozó kötelezettség, hogy kizárt legyen mindenfajta észszerű kétség azt illetően, hogy az intézkedések ténylegesen megakadályozzák a KVT épségét közvetlenül hátrányosan befolyásoló hatásokat.

77.

Úgy vélem továbbá, hogy az alapeljárás sajátos körülményei között a kékes rétihéja potenciális élőhelye a KVT alapvető tulajdonságainak részét képezi, amely hozzájárul a kékes rétihéja kedvező védettségi állapotához. Ezért a kékes rétihéja potenciális élőhelyét érintő jelentős veszteségét figyelembe kell venni az annak megállapítására irányuló vizsgálat során, hogy a fajokra és élőhelyekre vonatkozó intézkedési tervben javasolt intézkedések elegendőek‑e a KVT épségét hátrányosan befolyásoló, a szélerőműparkból fakadó hatások elkerülésére vagy csökkentésére. Ezek az uniós jog alapján védett zónán belüli potenciális területek mindössze olyan területek, amelyeket még nem vettek kezelésbe, mivel azt a kékes rétihéja élőhelyének változás iránti igénye még nem tette szükségessé, vagy még nem alkalmasak a kékes rétihéják ellátására.

78.

A kékes rétihéja a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madárfaj, és ezért az élőhelyét érintő különleges védelmi intézkedésekre jogosult az említett irányelv (8) preambulumbekezdése és 4. cikke értelmében a fennmaradása és szaporodása biztosítása érdekében az elterjedési területén. ( 59 ) Amint azt a Bíróság megállapította „a madárvédelmi irányelv 4. cikke különlegesen célzott és megerősített rendszert ír elő úgy az irányelv I. mellékletében említett fajok, mint a vonuló fajok tekintetében, ami azzal indokolható, hogy a legveszélyeztetettebb, illetve az Európai Unió közös örökségének részét képező fajokról van szó” ( 60 ). Kiemelem továbbá, hogy az ilyen fajok védelmére vonatkozó, az illetékes nemzeti hatóságokat terhelő kötelezettség már azt megelőzően fennáll, hogy a madarak számának csökkenését megállapítanák, vagy valamely védett madárfaj eltűnésének veszélye ténylegessé válna. ( 61 )

79.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata kiemeli az elővigyázatosság elvének fontosságát az egyes intézkedéseknek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti vizsgálata során (lásd a jelen indítvány 55. és 56. pontját). Nézetem szerint ez még inkább alkalmazandó a kékes rétihéja esetében, amelyet a Bizottság egyik nemrég kiadott útmutató dokumentumának mellékletében olyan madárfajnak tekintenek, amelyet a szélerőművek különösen veszélyeztetnek, beleértve a kiszorító hatást. ( 62 )

80.

Ezért a jelen eljárás körülményei között azt a következtetést vonom le, hogy valamely fejlesztési projekt részét képező intézkedési tervben javasolt olyan intézkedések, amelyek bármely adott időpontban annak biztosítására irányulnak, hogy valamely természeti terület – amelynek alapvető célja, hogy egy védett faj számára élőhelyet biztosítson, és amely e faj számára alkalmas élőhely – nagysága ne csökkenjen, és akár még növekedjen is, azonban a fejlesztési projekt időtartama alatt a természeti terület egy része elveszti a megfelelő élőhely biztosítására való képességét, nem tekinthető megfelelő védelmi (kárenyhítő) intézkedésnek a Bíróság élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának értelmében.

81.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Írország) előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésére a következő választ adja:

„Ha

a c) pontban leírt intézkedések nem tekinthetők a szóban forgó terv vagy projekt részeként a természeti terület épségét érintő közvetlen hátrányos hatások elkerülését vagy mérséklését célzó kárenyhítő intézkedéseknek annak biztosítása érdekében, hogy a terv vagy projekt a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében ne befolyásolja hátrányosan a természeti terület épségét.”