1. 

A jelen fellebbezési eljárásban Spanyolország arra kéri a Bíróságot, hogy teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék Spanyolország kontra Bizottság ítéletét, ( 2 ) amelyben a Törvényszék elutasította Spanyolországnak a C(2014) 6846 bizottsági határozat ( 3 ) megsemmisítésére irányuló keresetét. Spanyolország a fellebbezésének alátámasztása érdekében különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a C(2014) 6846 határozatot módosító C(2015) 7193 határozat ( 4 ) elfogadása során megsértette a meghallgatáshoz való jogát.

2. 

A jelen ügyben a Bíróság kialakíthatja ítélkezési gyakorlatát abban a kérdésben, hogy az Európai Bizottság milyen mértékben köteles meghallgatni az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásban érintett tagállamot, mielőtt az ugyanazon állami támogatásra vonatkozó korábbi határozatát módosító határozatot fogad el. A Bíróság jelen ügyben hozott ítélete hasznos iránymutatásként is szolgálhat a Bíróság előtt folyamatban levő C‑56/18. P. sz., Bizottság kontra Gmina Miasto Gdynia és Port Lotniczy Gdynia Kossakowo ügyhöz. ( 5 )

3. 

A Bíróságnak ugyanakkor előzetesen tisztáznia kell, hogy állami támogatásról szóló bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetben milyen feltételek fennállása esetén lehet a szóban forgó határozatot módosító aktussal szemben megfogalmazott érveket felhozni. A Bíróságnak ebből a célból rá kell világítania a Törvényszék eljárási szabályzata 84. és 86. cikkének jelentésére és egymáshoz való viszonyára.

4.

A Törvényszék eljárási szabályzatának 84. cikkével összhangban az eljárás további részében új jogalapot kizárólag akkor lehet felhozni, ha az olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Az érintett fél köteles az új jogalapot haladéktalanul felhozni, amint e helyzetről tudomást szerez.

5.

A 86. cikk (1) bekezdése szerint, „[h]a a megsemmisíteni kért jogi aktus helyébe azonos tárgyú másik jogi aktus lép, vagy azt módosítja, a felperes […] ezen új körülmény figyelembevétele érdekében kiigazíthatja a keresetlevelet”. A 86. cikk (2) bekezdése előírja, hogy „[a] keresetlevél kiigazítását külön iratban és az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti azon határidőn belül kell elvégezni, amelyen belül a keresetlevél kiigazítását indokoló jogi aktus megsemmisítése kérhető”. A 86. cikk (4) bekezdése előírja, hogy a kiigazítási beadvány tartalmazza a kiigazított kereseti kérelmeket, és szükség esetén a kiigazított jogalapokat és érveket.

6.

Az (EU) 2015/1589 rendelet ( 6 ) 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozattal zárulhat. A hivatalos vizsgálati eljárást – amennyiben azt megindítják – a 9. cikk szerinti határozat zárja. A 9. cikk (8) bekezdésével összhangban a határozatok elfogadása előtt a Bizottság az érintett tagállamnak lehetőséget nyújt arra, hogy észrevételeket tegyen a vizsgálat során a Bizottságnak benyújtott információkkal kapcsolatban.

7.

Az említett eljárásra a 15. cikk (3) bekezdése révén alkalmazandó 11. cikk értelmében a Bizottság az ilyen határozatot visszavonhatja, amennyiben helytelen volt az információ, amely döntő fontosságú volt a határozat meghozatalában. A 11. cikk értelmében a határozat visszavonása és egy új határozat meghozatala előtt a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indít, és lehetőséget ad az érintett tagállamnak arra, hogy előterjeszthesse észrevételeit.

8.

Spanyolország 2005 és 2008 között egy sor intézkedést fogadott el annak érdekében, hogy területén, különösen Kasztília–La Mancha távolabbi és kevésbé urbanizált területein digitális földfelszíni televíziós műsorszolgáltatási rendszer kiépítését támogassa.

9.

A Bizottság – két televíziós műsorszolgáltatótól kapott panaszt követően – 2010. szeptember 29‑i levelével arról tájékoztatta Spanyolországot, hogy ezen intézkedések tekintetében hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott. A Bizottság ezen eljárás folyamán az érintett felektől észrevételeket kapott, amelyeket észrevételezés céljából Spanyolországnak továbbított. Spanyolország számos alkalommal terjesztett elő észrevételeket.

10.

A Bizottság 2014. október 1‑jén a Kasztília–La Mancha területén nyújtott támogatás vonatkozásában elfogadta a C(2014) 6846 határozatot. ( 7 )

11.

E határozat 1. cikkének első albekezdése rögzítette, hogy a Spanyolország által az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését megsértve végrehajtott, két televíziós műsorszolgáltató, a Telecom CLM és az Abertis javára, Kasztília–La Mancha II. térségében a műsorszóró központok korszerűsítésére, új műsorszóró központok építésére, valamint a digitális szolgáltatások nyújtására, üzemeltetésére és karbantartására nyújtott támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal. Az 1. cikk második albekezdése ugyanezt a következtetést megismételte a Hispasat műholdas szolgáltatóra tekintettel, műholdvevők e területen jeltovábbítás céljából történő beszerelésével kapcsolatban. A 3. cikk (1) bekezdése értelmében Spanyolország visszafizetteti e három műsorszolgáltatóval az így meghatározott támogatást.

12.

Spanyolország 2014. december 12‑én keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a C(2014) 6846 határozat megsemmisítése iránt. ( 8 )

13.

A Hispasat 2015. január 23‑án keresetet nyújtott be a Törvényszékhez e határozat megsemmisítése iránt. ( 9 ) A Hispasat keresetében előadta, hogy soha nem kapott semmilyen támogatást Spanyolországtól vagy annak helyi hatóságaitól.

14.

Eközben – a C(2014) 6846 határozat végrehajtásával összefüggésben – Spanyolország és a Bizottság nem értettek egyet abban a kérdésben, hogy a (televíziós jel továbbítása céljából Kasztília–La Mancha helyi hatóságai által megvásárolt) digitális berendezések költsége e határozat hatálya alá tartozik‑e, ennek következtében pedig, hogy Spanyolországnak e költséget vissza kell‑e fizettetnie az érintett műsorszolgáltatókkal.

15.

A Bizottság 2015. október 20‑án elfogadta a C(2014) 6846 határozatot módosító C(2015) 7193 határozatot. E határozat bevezető részében a Bizottság rögzítette, hogy a módosítás a Hispasattal kapcsolatos hibák kijavítását szolgálja. A módosító határozat törölte a Hispasatot az állami támogatás kedvezményezettjeinek köréből. ( 10 ) Emellett a módosító határozat az eredeti határozat 1. cikkének első albekezdésében szereplő „digitális szolgáltatások nyújtása” kifejezést „digitális berendezések nyújtásával” váltotta fel. ( 11 )

16.

Spanyolország 2015. december 23‑án a Törvényszékhez benyújtott iratban a T‑808/14. sz. ügyben folyamatban levő eljárásban új jogalapra hivatkozott (a továbbiakban: Spanyolország új beadványa). Spanyolország azzal érvelt, hogy a módosító határozat túllépett a Hispasat eredeti határozat hatálya alól történő kivételének kinyilvánított célkitűzésén, és a berendezésekre nyújtott támogatás (32,5 millió euró) beillesztésével lényegében kiterjesztette a visszatéríttetendő támogatás terjedelmét. Spanyolország előadta, hogy a Bizottság ezen eljárásával megsértette a jogbiztonság elvét.

17.

A Bizottság észrevételeit 2016. január 28‑án terjesztette elő. A Bizottság azzal érvelt, hogy a módosító határozat az eredeti határozatot pusztán helyesbítette, és Spanyolország számára nem írt elő új kötelezettségeket. Hozzáfűzte, hogy Spanyolország új beadványa elfogadhatatlan, mivel nem megy túl a jogbiztonság állítólagos megsértésével kapcsolatos jogalap alátámasztása céljából Spanyolország által korábban hivatkozott érveken.

18.

A Törvényszék a Hispasat kontra Bizottság végzéssel ( 12 ) megállapította, hogy a C(2014) 6846 határozat módosítását követően az ügy okafogyottá vált, és hogy ennek megfelelően a továbbiakban nincs szükség a Hispasat keresetének elbírálására.

19.

A Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy Spanyolország által a keresetében felhozott összes kérelem megalapozatlan, ennek megfelelően a keresetet teljes egészében elutasította.

20.

A Törvényszék Spanyolország új beadványára tekintettel megállapította, hogy az valójában a módosító határozat ellen irányul, ezért elfogadhatatlan. ( 13 ) Ezt követően a Törvényszék – hivatalból eljárva – megállapította, hogy a Bizottság megsértette Spanyolországnak a meghallgatáshoz való jogát azzal, hogy a szóban forgó határozat elfogadása előtt nem tette lehetővé Spanyolország számára észrevételeinek előterjesztését. ( 14 ) A Törvényszék azt is megállapította, hogy – mivel az eredeti határozat kezdettől fogva vonatkozott a digitális berendezésekre nyújtott támogatásokra – a módosító határozat Spanyolország számára nem írt elő új kötelezettséget, következésképpen e jogsértés nem volt olyan mértékű, hogy a módosító határozat megsemmisítését vonja maga után. ( 15 ) A Törvényszék ezért elutasította a Spanyolország új beadványában szereplő új jogalapot.

21.

Spanyolország fellebbezésével arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, semmisítse meg a C(2014) 6846 határozatot, és kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére. Spanyolország három jogalapra hivatkozik.

22.

Spanyolország először is előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor értelmezte a C(2014) 6846 határozat eredeti változatának 1. cikkét, következésképpen tévesen értelmezte a Spanyolország által hozott állami támogatási intézkedés jellegét és az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatás fogalmát. A Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem rögzítette, hogy Spanyolország meghallgatáshoz való jogának megsértése a megfelelő ügyintézés és a jogbiztonság elvének megsértését eredményezte. Másodszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy Spanyolország nem teljesítette az Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben ( 16 ) rögzített első és negyedik feltételt. Harmadszor a Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontját annak megállapításával, hogy a Spanyolország által nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal amiatt, hogy a szóban forgó tagállam a televíziós műsorterjesztésben a földfelszíni technológiát a műholdas technológiával szemben előnyben részesítette.

23.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést. A Bizottság közelebbről azzal érvel, hogy még ha a Bíróság helyt is adna az első fellebbezési jogalapnak, az legfeljebb a módosító határozat megsemmisítését eredményezhetné, a fellebbezés azonban az eredeti határozat megsemmisítésére irányul.

24.

Spanyolország és a Bizottság a 2018. március 7‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket tett.

25.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítványban az első fellebbezési jogalap vizsgálatára szorítkozom.

26.

Az első fellebbezési jogalap egyszerű olvasata arra utal, hogy annak tárgya az eredeti határozat. E jogalappal Spanyolország vitatja e határozatnak a módosító határozat elfogadását megelőző változata 1. cikkének Törvényszék általi értelmezését. Az első fellebbezési jogalap alátámasztása céljából felhozott érvek azonban a módosító határozat elfogadása céljából alkalmazott eljárás érvényességére vonatkozóan a Törvényszék által tett megállapításokat vitatják.

27.

A Törvényszék előtt Spanyolország által előterjesztett kereset a módosító határozatnál korábbi, és az kizárólag az eredeti határozat ellen irányulhat. A fellebbezésben szereplő kereseti kérelem kifejezetten utal a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére és az eredeti határozat megsemmisítésére, azonban a módosító határozat megsemmisítését nem említi. Spanyolország képviselője a tárgyaláson előadta, hogy Spanyolország az új jogalap felvetésével az eljárás tárgyát ki kívánta terjeszteni a „módosított eredeti határozat” megsemmisítése céljából.

28.

Ilyen körülmények között előzetesen megvizsgálom, hogy a módosító határozat a jelen eljárás tárgyát képezi‑e, következésképpen a Bíróság hatáskörrel rendelkezik‑e Spanyolország e határozattal kapcsolatos érveinek vizsgálatára. ( 17 )

29.

Lehet‑e azzal érvelni, hogy az eljárás tárgya ipso facto magában foglalja a módosító határozatot e határozat elfogadásának napjától kezdve?

30.

A Bizottság azzal érvel, hogy a módosító határozat joghatása nem haladja meg az eredeti határozatban szereplő elírások és nyilvánvaló pontatlanságok puszta helyesbítését.

31.

Amennyiben a Bizottság érvelése helyes lenne, a módosító határozat nem váltana ki önálló joghatásokat, és az EUMSZ 263. cikk értelmében „harmadik személyekre joghatással” nem járna. Ennek megfelelően a módosító határozat nem képezhetné önálló megsemmisítési kereset tárgyát.

32.

Úgy vélem, hogy amennyiben ez lenne a helyzet, a módosító határozatot – a megsemmisítési kereset szempontjából – az eredeti határozattal „egyesülő” határozatnak, következésképpen az eredeti határozat elválaszthatatlan részének lehetne tekinteni. Ebben az esetben valójában úgy tekinthető, hogy Spanyolország keresete és fellebbezése – az eredeti kereseti kérelem módosításának szükségessége nélkül – ipso facto a „helyesbített” eredeti határozat ellen irányul.

33.

Míg egyes módosítások valóban az eredeti határozat szövegének egyszerű helyesbítései, ( 18 ) más módosítások láthatólag meghaladják ezt a mértéket, és e határozat lényegét érintik. ( 19 )

34.

Kétségtelenül ez a helyzet, ami a Hispasatra vonatkozó valamennyi utalás törlését illeti. E módosítás eredményeként a Hispasat kikerült a szóban forgó állami támogatás kedvezményezettjeinek kategóriájából. ( 20 )

35.

Egyszerű olvasatban az eredeti határozat 1. cikkének első albekezdésében szereplő „szolgáltatások” kifejezés „berendezések” kifejezéssel való helyettesítése az eredeti határozat érdemére is kihat. Ezek a kifejezések legalábbis nem tűnnek szinonimáknak.

36.

A módosító határozat formája megerősíti azt a benyomást, hogy az tartalmilag nem korlátozódik pusztán helyesbítésekre. A Bizottság képviselője a tárgyaláson kifejtette, hogy a módosító határozatot a biztosok testülete fogadta el. Kifejtette, hogy ez a követendő eljárás abban az esetben, ha a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó érdemi határozatot fogad el, a kizárólag helyesbítő határozatokat viszont a Bizottság főtitkára fogadja el. Elismerte, hogy a jelen ügyben az eljárásra vonatkozó választást az indokolta, hogy a módosító határozat lényegesen korlátozta az eredeti határozat alkalmazási körét.

37.

Végül kizárólag az – egyes határozatokban a Bizottság által adott indokolásra tekintettel értelmezett – 1. cikk eredeti és módosított változatának összevetésével állapítható meg az, hogy a „szolgáltatások”„berendezésekkel” való helyettesítése Spanyolországnak a nyújtott támogatások visszatéríttetésére irányuló kötelezettsége terjedelmének lényeges módosítását képezi‑e, és ha igen, mennyiben. A módosító határozat azonban nem tartalmaz indokolást, aminek következtében (a Hispasat kivételével) szinte lehetetlen ezt az elemzést elvégezni. ( 21 )

38.

Mindent összevetve valószínűnek tűnik, hogy a módosító határozat Spanyolországnak az eredeti határozat idején fennálló jogi helyzetét lényegesen érintő, önálló joghatásokat váltott ki. Amennyiben ez a helyzet, a módosító határozat olyan jogi aktus, amely önálló megsemmisítési kereset tárgya lehet. Amennyiben Spanyolország ki kívánta volna terjeszteni eredeti keresetének hatályát oly módon, hogy az magában foglalja a módosító határozatot, hivatalosan módosítania kellett e keresetet.

39.

Most megvizsgálom, hogy Spanyolországnak ez az új beadványának a Törvényszék elé terjesztése révén sikerült‑e.

40.

A Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében a felperesnek keresetlevelében meg kell jelölnie a jogvita tárgyát. Főszabály szerint a fél az eljárás során nem módosíthatja magát a jogvita tárgyát, és a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni. ( 22 )

41.

A Törvényszék eljárási szabályzatának 84. és 86. cikke e szabályhoz képest két eltérésről rendelkezik. A 84. cikk akkor alkalmazandó, ha az eljárás során új jogi vagy ténybeli helyzet merül fel. A 86. cikk alkalmazási köre ennél jelentősen szűkebb: a 86. cikkre kizárólag akkor lehet hivatkozni, ha az „új kérdés” a szóban forgó aktusnak azonos tárgyú másik aktussal való helyettesítése vagy módosítása.

42.

Míg a 84. cikk a felperes számára kizárólag új jogalapok felhozását teszi lehetővé (az azokat alátámasztó érvekkel és bizonyítékokkal), a 86. cikk tovább megy: azt is lehetővé teszi, hogy az adott fél kiigazítsa a kereset tárgyát, vagyis a folyamatban levő eljárásban az új aktus megtámadása céljából újrafogalmazza kereseti kérelmeit. ( 23 )

43.

A 86. cikknek 2015‑ben az eljárási szabályzatba történő beillesztése az alakiság megkívánt mértékének növelését foglalta magában. ( 24 ) A 86. cikk (2) és (4) bekezdése tehát kifejezetten előírja, hogy a kiigazítást a kiigazított kereseti kérelmeket magában foglaló írásbeli beadványban kell megtenni.

44.

Természetesen a 86. cikkben rögzített alaki követelmények nem öncélúak: arra szolgálnak, hogy biztosítsák a kontradiktórius eljárást és a megfelelő igazságszolgáltatást. ( 25 )

45.

A keresetlevél kiigazítása céljából az eljárás során eljárási dokumentumnak a Törvényszékhez történő benyújtása egyenértékű valamely megsemmisítési kereset keresetlevélben történő benyújtásával. ( 26 ) Következésképpen analógia útján alkalmazandó az ilyen kereset alakiságával és tartalmával kapcsolatos követelményeket rögzítő állandó ítélkezési gyakorlat.

46.

Ebből az következik, hogy – közelebbről – a kiigazítási beadványnak egyértelműen és kellően világosan és pontosan kell rögzítenie az eljárás tárgyát, az ügy alapját képező lényeges jogi és ténybeli kérdéseket, valamint a kereseti kérelmeket annak érdekében, hogy a Bíróság ne terjeszkedjen túl a kérelmen, illetve ne mulassza el valamely jogalap elbírálását. ( 27 )

47.

Ezzel szemben az új jogalapokat vagy érveket tartalmazó, azonban a 86. cikkben vagy a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban rögzített valamennyi követelményt nem teljesítő beadvány nem elegendő az ügy tárgyának tényleges kiigazításához. Az ilyen beadvány a 84. cikkben foglaltakon – új jogalapok vagy érvek azonos tárgyra tekintettel történő felhozásán – kívül nem vált ki joghatást. ( 28 )

48.

A jelen ügyben a Bizottság – az eredeti határozat elfogadását követő valamivel több mint egy évvel, az e határozat megsemmisítése iránti eljárás folyamatban léte alatt – e határozatot módosító aktust (C(2015) 7193 határozat) fogadott el. Spanyolország ezt követően a Törvényszéknél előterjesztette új beadványát.

49.

Nem vitatott, hogy a módosító határozat tárgya az eredeti határozat tárgyával (SA.27408 állami támogatás) megegyezett. Ebből az következik, hogy a 86. cikk alkalmazandó volt. ( 29 )

50.

A Törvényszék további magyarázat adása nélkül megállapította, hogy a Spanyolország új beadványában szereplő új jogalap elfogadható, mivel Spanyolország új beadványával a módosító határozatot támadta meg. ( 30 )

51.

Nem követem és nem is fogadom el a Törvényszék által alkalmazott gondolatmenetet.

52.

Spanyolország új beadványának megfogalmazása arra utal, hogy Spanyolország nem kívánta megtámadni a módosító határozatot, még akkor sem, ha a felhozott érvek közül néhány a módosító határozattal volt kapcsolatos. Spanyolország az új beadványának utolsó bekezdésében kifejezetten fenntartotta az eredeti kereseti kérelmét, vagyis az eredeti határozat megsemmisítésére irányuló kérelmet.

53.

A fellebbezés láthatóan megerősíti ezt: i. az első fellebbezési jogalap az eredeti határozat módosítást megelőző változatának értelmezésével kapcsolatos, és ii. a kereseti kérelem kifejezetten az eredeti határozat megsemmisítésére utal.

54.

Úgy vélem ezért, hogy a Törvényszék érvényesen nem értelmezhette és minősíthette Spanyolország új beadványát akként, hogy az valójában a módosító határozat megsemmisítésére irányul. ( 31 )

55.

Megsemmisítési kereset vagy – ehhez hasonlóan – a kereset terjedelmének kiigazítását szolgáló beadvány létezése soha nem vélelmezhető, és kizárólag a kifejezetten rögzített kereseti kérelem vehető figyelembe. ( 32 ) A kereset érdemét kizárólag a keresetlevélben vagy az annak módosítására irányuló beadványban foglalt kereseti kérelem alapján lehet megvizsgálni. ( 33 ) A kereseti kérelmet nem tartalmazó keresetlevél elfogadhatatlan. ( 34 ) Elutasítom Spanyolország képviselőjének a tárgyaláson tett azon előadását, amely szerint ez a megközelítés túlzott mértékű alakiságot képvisel.

56.

Úgy vélem továbbá, hogy a Törvényszéknek nem kellett Spanyolországot felhívnia annak tisztázására, hogy szándéka a módosító határozat megtámadására irányult‑e. ( 35 ) Az ügy tényállása alapján ez egyet jelentett volna Spanyolország arra történő felhívásával, hogy az EUMSZ 263. cikkben rögzített határidőt megsértve egészítse ki a megsemmisítésre irányuló keresetének lényeges elemét. ( 36 )

57.

A fenti 45., 46. és 55. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem rögzít olyan kényszerítő okot, amely indokolná az elfogadhatósági követelmények lazítását. Abban az esetben, ha – a jelen ügyhöz hasonlóan – egy adott tagállamnak címzett egyedi határozatot e tagállammal közölnek, e tagállam viseli a Törvényszék előtti eljárásban e határozatra vonatkozó kereseti kérelem előírt határidőn belül történő megjelölése elmulasztásának következményeit. ( 37 )

58.

Ebből az következik, hogy Spanyolország – noha új beadványt terjesztett elő – nem terjesztette ki a jogvita tárgyát.

59.

Az előzőekből az következik, hogy a módosító határozat nem képezi tárgyát a jelen eljárásnak. Az e határozattal kapcsolatos első fellebbezési jogalap ezért a jogvita tárgyának kiterjesztésére irányul. A Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése értelmében ez a fellebbezési szakaszban elfogadhatatlan. ( 38 )

60.

Azt javaslom ezért a Bíróságnak, hogy utasítsa el az első fellebbezési jogalapot. Emellett javaslom a Bíróságnak annak megállapítását, hogy a Törvényszék – az előtte folyamatban levő jogvita tárgyának Spanyolország új beadványa alapján történő kiterjesztésével – tévesen értelmezte a Spanyolország által felhozott érveket, következésképpen pedig a kereseti kérelmen túlterjeszkedve tévesen alkalmazta a jogot. ( 39 ) Mivel a Törvényszék elutasította ezt az ügy érdemére vonatkozó beadványt, a téves jogalkalmazás az előtte folyamatban levő ügy kimenetelét nem befolyásolta. Következésképpen a megtámadott ítéletet ezen az alapon nem kell hatályon kívül helyezni.

61.

Amennyiben a Bíróság nem ért egyet a fent ismertetett elemzéssel, meg kell vizsgálnom a megtámadott ítélet jogszerűségét annyiban, amennyiben az a módosító határozatot érinti.

62.

E tekintetben azt javaslom a Bíróságnak, hogy hivatalból vessen fel és vizsgáljon meg két alapvető kérdést. Először is a Bizottság hatáskörrel rendelkezett‑e a módosító határozat elfogadására? Másodszor a Bizottság e határozat kapcsán teljesítette‑e indokolási kötelezettségét? ( 40 )

63.

Először is, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján hatáskörrel rendelkezett e határozat elfogadására. ( 41 )

64.

Egyetértek ezzel a megállapítással. A Bizottság – az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése révén – nem pusztán arra rendelkezik hatáskörrel, hogy a 2015/1589 rendelet 9. cikke szerint elfogadott határozatait helyesbítse, amit gyakran tesz meg anélkül, hogy ez az elv kifogás tárgyát képezné, vagy arra, hogy az ilyen határozatot a rendelet 11. cikke alapján visszavonja. A Bizottság arra is hatáskörrel rendelkezik, hogy lényegében módosítsa a határozatokat, amennyiben ez a Szerződés rendelkezéseiben rögzített, fent említett célkitűzések eléréséhez szükséges.

65.

Előfordulhat, hogy a Bizottságnak erre jogszerű indoka van, különösen annak érdekében, hogy figyelembe vegye az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatának fejlődését, vagy hogy saját hibáit kijavítsa, ( 42 ) ami láthatólag a jelen ügyben fennálló helyzetnek felel meg. Ebből a szemszögből nézve a 11. cikk pusztán a Szerződés által – az állami támogatási szabályok helyes és hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében ( 43 ) – a Bizottságnak biztosított hatáskörök konkrét kifejeződése, tehát a contrario nem értelmezhető akként, hogy a kifejezetten említett egyetlen esetre (visszavonás) korlátozza e hatásköröket.

66.

A Szerződésben semmi nem utal arra, hogy a Bizottság hatásköre a tagállamok számára kedvező határozatokra korlátozódik. Ennek megfelelően lényegtelen, hogy – a Bizottság érvelése szerint – a módosító határozat Spanyolország számára kedvező volt‑e, vagy hogy a módosító határozat – e tagállam előadása szerint – a tagállammal szemben új kötelezettségeket állapított‑e meg.

67.

Másodszor, bár a Törvényszék e tekintetben nem tett megállapítást, megjegyzem, hogy a módosító határozat nem rögzíti elfogadásának indokait. Ez szinte lehetetlenné teszi e Bíróság számára – különösen – a módosító határozat természetének ( 44 ) és joghatásainak ( 45 ) vizsgálatát, valamint annak vizsgálatát, hogy Spanyolország a határozat elfogadását megelőzően kapott‑e lehetőséget arra, hogy e határozat alapját képező valamennyi releváns információra észrevételt tegyen. ( 46 )

68.

Ennek megfelelően az, hogy a módosító határozat nem tartalmaz indokolást, gátolja a határozat jogszerűségének megfelelő bírósági felülvizsgálatát, ezáltal nyilvánvalóan sérti az EUMSZ 296. cikket.

69.

Arra következtetek, hogy a módosító határozat a Bizottság indokolási kötelezettségének, vagyis egy alapvető eljárási követelménynek a megsértése miatt hibás. E jogsértés önmagában olyan mértékű, amely a módosító határozat megsemmisítését vonja maga után. ( 47 ) A Törvényszék – e megállapítás mellőzésével – tévesen alkalmazta a jogot. Ennek megfelelően a Törvényszék ítéletét a módosító határozatra tekintettel hatályon kívül kell helyezni.

70.

Kizárólag akkor kell megvizsgálnom a Spanyolország által első fellebbezési jogalapjában felhozott konkrét érveket, ha a Bíróság e javaslatot nem követi. Az alábbiakban rátérek ezen érvek elemzésére.

71.

Ha jól értem a helyzetet, Spanyolország előadja, hogy a Törvényszék az eredeti határozat 1. cikkének értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot. Következésképpen állítólagosan nem rögzítette, hogy a Bizottság – azzal, hogy Spanyolország vonatkozásában többletkötelezettségeket előíró határozatot fogadott el – megsértette az e tagállam által biztosított állami támogatási intézkedés lényegét, tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatás fogalmát, és megsértette a jogbiztonság elvét.

72.

Az állítólagos jogellenesség természete számomra egyáltalán nem világos. Spanyolország ezen előadásának alátámasztása érdekében egyetlen érvet sem hoz fel. Nem fejti ki, hogy állítólagosan az EUMSZ 107. cikk melyik elemét sértették meg, és ezt milyen módon tették. Ugyanez mondható el a jogbiztonság elvének állítólagos megsértésére vonatkozó érvvel kapcsolatban is.

73.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen érvek elfogadhatatlanok. ( 48 ) Ennek megfelelően azt javaslom a Bíróságnak, hogy ilyenként utasítsa el ezeket az érveket.

74.

A Bíróság elé terjesztett iratokból kiderül, hogy a Bizottság a módosító határozatot az eredeti határozat keltétől számított valamivel több mint egy évvel fogadta el. A módosító határozatot láthatólag nem előzte meg a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása vagy ismételt megindítása.

75.

Egyrészről nem vitatott, hogy Spanyolország az eredeti határozat elfogadását megelőzően a Bizottság közigazgatási iratanyagában szereplő valamennyi elemet illetően terjeszthetett elő észrevételeket. Másrészről az iratanyagból az derül ki, hogy Spanyolország az eredeti határozat elfogadását követően, azonban a módosító határozat közlését megelőzően nem kapott ilyen lehetőséget.

76.

Spanyolország előadja, hogy a módosító határozat a „digitális berendezések nyújtása” fogalmának az eredeti határozat 1. cikkébe történő beiktatásával kiterjesztette a visszatéríttetendő támogatások terjedelmét, tehát új kötelezettségeket írt elő Spanyolországgal szemben. Mivel a Bizottság nem adott Spanyolországnak lehetőséget arra, hogy a módosító határozat meghozatala előtt kifejtse álláspontját, sérült Spanyolország védelemhez való joga. A Bizottság azzal érvel, hogy az eredeti határozat (118) és (197) preambulumbekezdésére tekintettel a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a digitális berendezésekre nyújtott támogatás már az eredeti határozat hatálya alá tartozott, és hogy ebből kifolyólag a módosító határozat új kötelezettséget nem írt elő. Mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája ( 49 ) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja kizárólag arra az esetre rendelkezik a meghallgatáshoz való jogról, ha valamely aktus az egyén jogait hátrányosan érinti, és mivel a módosító határozat Spanyolország számára kedvező volt, Spanyolország ilyen joggal nem rendelkezett.

77.

Meg kell vizsgálnom viszont i. azt, hogy e körülmények között Spanyolországot megillette‑e a meghallgatáshoz való jog, ii. igenlő válasz esetén azt, hogy a Bizottság e jogot tiszteletben tartotta‑e, valamint iii. azt, hogy e jog esetleges megsértése milyen következményekkel járhat.

78.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a meghallgatáshoz való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet, az uniós jog alapelvei közé tartozik, és ezt a jogot még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiánya esetén is biztosítani kell”. ( 50 )

79.

Amennyiben kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy valamely aktus az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárással érintett tagállamra nézve hátrányos lehet, a Bizottságnak – még ha csak óvatosságból is, de – biztosítania kell e tagállam számára a meghallgatás lehetőségét. A jogellenes állami támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárás az érintett tagállam Bizottsággal való lojális együttműködésének elvén alapul. ( 51 ) Amennyiben a Bizottság által elfogadni kívánt határozat alkalmas arra, hogy hátrányosan érintse a tagállam szóban forgó állami támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettségének terjedelmét, a Bizottságnak még inkább lehetővé kell tennie e tagállam számára, hogy észrevételeket tehessen.

80.

Mivel a módosító határozat nem tartalmaz indokolást, nehéz megállapítani, hogy a módosító határozat kedvező volt‑e Spanyolország számára, vagy új kötelezettségeket írt elő vele szemben. Amennyiben – a Bizottság álláspontja szerint – az 1. cikk módosítása nem érintette a szóban forgó támogatások körét, joggal merülhet fel az a kérdés, hogy a Bizottság miért foglalkozott annak módosításával.

81.

Mindenesetre már megállapítottam, hogy mindent összevetve a módosító határozat valószínűleg érintette Spanyolország jogi helyzetét, ( 52 ) következésképpen az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható aktusnak minősül. Mivel a Bizottság e határozattal fenntartotta a Spanyolország által biztosított intézkedések jogellenes állami támogatásnak minősítését, a módosító határozat olyan aktus, amely Spanyolországot hátrányosan érinti. ( 53 ) Arra is felhívtam a figyelmet, hogy a módosító határozat elfogadása céljából a Bizottságon belül alkalmazott eljárás – a pusztán elírások kijavítására fenntartott, egyszerűbb közigazgatási eljárás helyett – az állami támogatásokra vonatkozó érdemi határozatok elfogadása céljából alkalmazott eljárás volt. ( 54 ) Végül e határozat a Hispasat tekintetében már alkalmas volt arra, hogy érintse Spanyolországnak a nyújtott támogatások visszatéríttetésére irányuló kötelezettségének terjedelmét.

82.

Amint azt a Törvényszék helyesen megállapította, ebből az következik, hogy Spanyolország főszabály szerint meghallgatásra volt jogosult a módosító határozat Bizottság általi elfogadását megelőzően.

83.

A módosító határozat elfogadása elkülönítetten nem vizsgálható. E határozat a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást megindító levelével megindított eljárás végső pontját jelöli, amely hivatalos vizsgálati eljárást (a vizsgálatot követően) az eredeti határozat elfogadása követte.

84.

A meghallgatáshoz való jog teljes körű védelmét biztosító eljárás célja akkor teljesül, ha az érintett fél a szóban forgó aktus elfogadását megelőző eljárás bármely szakaszában megismerhette a közigazgatási iratanyag releváns elemeit. ( 55 ) Amennyiben e fél erre lehetőséget kapott, meghallgatáshoz való joga úgymond kimerült.

85.

Közelebbről – az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárások kontextusában – miután a Bizottság lehetővé tette az érintett tagállam számára, hogy a határozatának alapját képező (képezendő) összes elemre észrevételt tegyen, ( 56 ) a határozat elfogadása előtt nem köteles e tagállamot tájékoztatni az általa megtenni kívánt jogi értékelésről, ( 57 ) meghallgatni annak ezen értékelésre vonatkozó álláspontját, ( 58 ) vagy arról tájékoztatni a tagállamot, hogy a szóban forgó határozatot hamarosan meghozza. ( 59 ) Hasonlóképpen, a Bizottság a helyettesítő vagy módosító határozat elfogadása előtt nem köteles a 2015/1589 rendeletben ( 60 ) rögzített eljárás összes szakaszát megismételni, és ebben az összefüggésben az iratanyagot észrevételek tétele céljából megküldeni az érintett tagállamnak. ( 61 )

86.

A jelen ügyben folytatott eljárás nem tette lehetővé kételyek felmerülését azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a megsemmisíteni kívánt módosító határozat elfogadása során új vagy kiegészítő elemekre támaszkodott‑e.

87.

Amennyiben a Bizottság helyesen állítja, hogy a módosító határozat – az eredeti határozat elfogadásának időpontjában a közigazgatási iratanyagban szereplő elemeken felül – a Hispasat T‑36/15. sz. ügyben előterjesztett keresetéből származó információkon is alapult, Spanyolország nem volt olyan helyzetben, hogy e tekintetben kifejtse álláspontját. E tagállam nem avatkozott be a T‑36/15. sz. ügyben, tehát az ezen ügyben a felek egymásnak küldött írásbeli beadványairól nem értesült.

88.

Amennyiben – éppen ellenkezőleg – Spanyolország helyesen állítja, hogy a módosító határozat a visszatéríttetési eljárásból eredő információkon alapult, főszabály szerint nem zárható ki az, hogy Spanyolország már ismerte ezen információk lényegét, és hogy olyan helyzetben volt, amelyben ezen eljárás kontextusában ismertethette álláspontját.

89.

Az, hogy a módosító határozat nem tartalmazott indokolást, szinte lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy a fentiek közül melyik állítás az igaz.

90.

Ilyen körülmények között a bizonyítási kötelezettségnek a Bizottságot kell terhelnie. A Bizottság soha nem állította, hogy Spanyolország olyan helyzetben volt, hogy észrevételeket tehetett a visszatéríttetési eljárás kontextusában a módosító határozat alapjául szolgáló információkkal kapcsolatban, és e tekintetben bizonyítékot sem szolgáltatott.

91.

Ennek alapján arra következtetek, hogy Spanyolország ténylegesen nem ismertethette álláspontját a Bizottság által különösen a módosító határozat 1. cikkében foglalt azon következtetésének alátámasztása céljából hivatkozott valamennyi tény, állítás és körülmény valószerűségével és jelentőségével kapcsolatban, hogy az abban megállapított uniós jogsértés bekövetkezett, és hogy a módosító határozatban meghatározott állami támogatásokat vissza kell téríttetni.

92.

Ebből az következik, hogy amennyiben a Bizottság a módosító határozatát olyan információkra alapozta, amelyekre Spanyolország nem tehetett észrevételt, e tagállam meghallgatáshoz való jogát, ennek megfelelően pedig a megfelelő ügyintézés elvét is megsértve járt el.

93.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában megállapította, hogy az eljárási szabálytalanság az abban érintett aktus megsemmisítését kizárólag akkor vonja maga után, ha bizonyítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezetett volna. ( 62 ) A következő pontokban azonban eltérő mércét alkalmazott, jelesül azt, hogy a módosító határozat Spanyolországgal szemben új kötelezettségeket írt‑e elő. Ezen az alapon a Törvényszék megállapította, hogy Spanyolország meghallgatáshoz való jogának megsértése nem vonja maga után a módosító határozat megsemmisítését. Spanyolország kifogásolta ezt az érvelést. Spanyolország képviselője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése minden esetben megsemmisítést von maga után.

94.

Nem követhetem a Törvényszék érvelését. A releváns ítélkezési gyakorlat felidézésével saját elemzésbe kezdek.

95.

Egyrészről a Bíróság megállapította, hogy valamely lényeges eljárási követelmény megsértése az ezáltal hibás aktus megsemmisítését vonja maga után. ( 63 ) Ebben az összefüggésben egyetértek Fennelly főtanácsnokkal abban, hogy kizárólag az aktust meghozó hatóság szándékának kialakulásához és kifejeződéséhez elválaszthatatlanul kapcsolódó eljárási követelmények lényegesek. Azok teljesítése a közérdeket szolgálja. ( 64 ) Ezek a követelmények annyira alapvetők, hogy azok bármely megszegése a későbbi aktus megsemmisítését vonja maga után, függetlenül attól, hogy azok teljesítése esetén az eljárás kimenetele eltérő lehetett volna‑e. ( 65 )

96.

Másrészről a Bíróság ugyancsak megállapította, hogy más (nem lényeges) eljárási alakiság megsértése kizárólag akkor indokol megsemmisítést, ha bizonyítható, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna. ( 66 )

97.

Még ha az uniós bíróságok érvelése e tekintetben nem is volt mindig egyértelmű, ( 67 ) számomra világos, hogy a tagállam állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásban történő meghallgatásához való joga az első kategóriába tartozik.

98.

Egyetértek Mengozzi főtanácsnokkal, aki megállapította, hogy az érintett tagállammal való konzultációra vonatkozó kötelezettség végső soron az intézmények és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás, vagy az Európai Unión belüli intézményi (inkább azt mondanám, hogy „alkotmányos”) egyensúly sajátos kifejeződésének is tekinthető. ( 68 )

99.

A Bíróság tehát számos különböző eljárástípussal összefüggésben megállapította, hogy az érintett tagállam meghallgatáshoz való joga olyan lényeges eljárási követelmény, amelynek figyelmen kívül hagyása ipso facto jelentős következményekkel jár. Így például valamely megtámadott határozat megsemmisíthető ( 69 ), vagy az ilyen eljárást követően indított kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlannak minősíthető. ( 70 )

100.

Az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárással érintett tagállam helyzete a fent említett helyzetekhez hasonlítható. ( 71 ) Ez alátámasztja egy analóg eljárási szabálynak a jelen kontextusban történő alkalmazását, ami nagyobb jelentőséget ad a meghallgatáshoz való jognak, ami – végső soron – a Charta 47. cikkében biztosított alapvető jog.

101.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, tekintettel az állami támogatások vizsgálatára vonatkozó eljárásban az érintett tagállam által betöltött központi szerepre, ( 72 ) amennyiben e tagállam nem kapott lehetőséget az érintett harmadik felek által előterjesztett észrevételeket illetően válaszadásra, a Bizottság ezen észrevételeket a későbbi határozatában nem használhatja fel. ( 73 )

102.

Ellentétben tehát a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 47. pontjában foglalt megállapításával, annak sincs sok jelentősége, hogy az érintett tagállam sikeresen bizonyítja‑e, hogy konkrétan e jog Bizottság általi megsértésének hiányában a Bizottság állami támogatásra vonatkozó határozata eltérő lett volna. ( 74 )

103.

Ez a mérce ugyanis szükségszerűen spekulatív és számos feltevésen alapul. Nem világos, hogy mi lenne a bizonyítás megkövetelt szintje, és a tényleges és a hipotetikus határozat közötti különbség bizonyítása céljából milyen részletezettségre lenne szükség. Meggyőződésem, hogy az ilyen mérce észszerűen nem szolgálhat annak értékelésére, hogy az állami támogatásokra vonatkozó eljárásban valamely tagállam meghallgatáshoz való jogát tiszteletben tartották‑e.

104.

Végső soron a tagállamnak és a Bíróságnak a Bizottság helyébe kellene képzelnie magát annak megállapítása érdekében, hogy – a Bizottság által biztosított ilyen lehetőség esetén – az e tagállam által előterjesztett észrevételek változtattak volna‑e az ügynek a Bizottság általi értékelésén. Gyanítom, valószínű, hogy a Bizottság ilyen ügyben ekkor azzal érvelne, hogy a tagállam észrevételei mindenesetre nem változtatták volna meg az álláspontját. Ez még inkább aláássa e mérce tárgyilagosságát, tehát annak jogszerűségét. ( 75 )

105.

A Bíróságnak inkább azt kell megvizsgálnia – ahogyan ezt számos alkalommal tette ( 76 ) –, hogy a Bizottság határozatának elfogadása előtt az érintett tagállam (objektíve) igazi lehetőséget kapott‑e álláspontjának tényleges kifejtésére a Bizottság által azon állításának alátámasztására beszerzett dokumentumokról, amely állítás szerint megsértették az uniós jogot, valamint az érintett harmadik felek által előterjesztett olyan észrevételekről, amelyek az említett határozathoz alapul szolgáltak. ( 77 )

106.

Arra következtetek, hogy e kötelezettség Bizottság általi megszegésének az érintett támogatás megszüntetését vagy módosítását elrendelő bizottsági határozat annyiban történő megsemmisítését kell maga után vonnia, amennyiben e határozat az érintett tagállammal észrevételek megtétele céljából nem közölt elemeken alapult.

107.

A fentiek alapján – ellentétben a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 48. és azt követő pontjában tett megállapításával – lényegtelen, hogy a módosító határozat új kötelezettségeket állapított‑e meg Spanyolországgal szemben, vagy sem. Ennélfogva lényegtelen Spanyolország azon érve is, miszerint a Törvényszék tévesen értelmezte az eredeti határozat 1. cikkét, amikor azt a módosító határozattal összevetette.

108.

Korábban már megállapítottam, hogy a Bizottság a módosító határozat elfogadásával megsértette Spanyolország meghallgatáshoz való jogát. ( 78 ) A fenti megfontolások fényében, feltéve hogy Spanyolország új jogalapja elfogadható (ami nincs így), az említett jogsértés természete olyan, amely a határozat megsemmisítését vonja maga után.

109.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem tett ilyen megállapítást. Ennek megfelelően e feltevés alapján a megtámadott ítéletet hatályon kívül kellene helyezni annyiban, amennyiben az a módosító határozatra vonatkozik.

110.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem rögzítette, hogy a módosító határozat két jogsértés (a Bizottság indokolási kötelezettségének megsértése és Spanyolország meghallgatáshoz való jogának megsértése) miatt hibás, és hogy – amennyiben Spanyolország új jogalapja elfogadható – a Törvényszék ítéletét ezen okból hatályon kívül kell helyezni.

111.

A Bíróság alapokmányának 61. cikke értelmében a Bíróság – a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezését követően – az ügyet maga is eldöntheti érdemben, amennyiben a per állása megengedi, ahelyett, hogy azt határozathozatalra visszautalná a Törvényszék elé.

112.

Mivel a fent hivatkozott jogsértések önmagukban a módosító határozat megsemmisítését vonják maguk után, a Bíróság jogerős ítéletet hozhat.

113.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy amennyiben az első fellebbezési jogalap elfogadhatóságát állapítja meg, adjon helyt e fellebbezési jogalapnak, és helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a Bizottság módosító határozatával kapcsolatos, és semmisítse meg e határozatot.

114.

Mivel a Bíróság arra kért, hogy kizárólag Spanyolország első fellebbezési jogalapját vizsgáljam meg, és mivel a fellebbezés elbírálása végső soron attól függ, hogy a Bíróság nemcsak e fellebbezési jogalap, hanem a második és a harmadik fellebbezési jogalap tekintetében is milyen álláspontra helyezkedik, nem teszek javaslatot a jelen ügy költségeinek viselésére.

115.

A fentiek alapján, anélkül hogy előre bocsátanám a második és harmadik fellebbezési jogalap Bíróság általi értékelését, azt javaslom a Bíróságnak, hogy elfogadhatatlanként utasítsa el az első fellebbezési jogalapot.

116.

Ettől eltérően, amennyiben a Bíróság ezt a jogalapot elfogadhatónak ítéli meg, adjon annak helyt, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a módosító határozatra vonatkozik, és semmisítse meg ezt a határozatot.