1.

A jelen ügy az Európai Bizottságnak a Görög Köztársaság ellen az EUMSZ 260. cikk alapján a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) végrehajtásának elmaradása miatt indított keresetén alapul. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a Görög Köztársaság – mivel az előírt határidőn belül nem tette meg a Görögország által a Hellenic Shipyards SA vállalat javára nyújtott C 16/04 (ex NN 29/04, CP 71/02 és CP 133/05) támogatásról szóló, 2008. július 2‑i 2009/610/EK bizottsági határozat ( 2 ) végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, és mivel az előírt határidőn belül nem terjesztette a Bizottság elé az e határozat 19. cikkében felsorolt információkat – nem teljesítette az említett határozat 2., 3., 5., 6., 8., 9. és 11–19. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2.

Az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdése így rendelkezik:

„A Szerződések rendelkezései nem zárják ki a következő szabályok alkalmazását:

[…]

3.

A skaramagkasi (Görögország) székhelyű Hellenic Shipyards SA (Ellinika Nafpigeia AE, a továbbiakban: EN), egy görög (polgári és katonai) hajógyár tulajdonosa, 1985‑ben beszüntette a tevékenységét, és felszámolás alá került. Szintén 1985‑ben az Elliniki Trapeza Viomichanikis Anaptixeos AE (a továbbiakban: ETVA) állami bank megszerezte az EN részvényeinek többségét. 1995. szeptember 18‑án aláírásra került az EN részvényei 49%‑ának a munkavállalók részére történő eladásáról szóló szerződés.

4.

1998‑ban a Görög Köztársaság elhatározta a tengeralattjáró‑flottájának korszerűsítését és kibővítését. E célból szerződést kötött az EN‑nel négy „HDW 214 osztályú” tengeralattjáró megépítésére („Arkhimédész” szerződés) és három „HDW 209 osztályú” tengeralattjáró korszerűsítésére („Neptunusz II” szerződés).

5.

E tengeralattjárók megépítése és korszerűsítése tárgyában az EN három alvállalkozói szerződést kötött a Howaldtswerke‑Deutsche Werft GmbH (a továbbiakban: HDW) és a Ferrostaal AG (a továbbiakban együttesen: HDW‑Ferrostaal) társasággal.

6.

2001‑ben a Görög Köztársaság úgy határozott, hogy teljes egészében privatizálja az EN‑t. A privatizációs eljárás eredményeként a HDW‑Ferrostaal megszerezte az EN valamennyi részvényét. A 2005‑ös évben a német ThyssenKrupp AG cégcsoport megvásárolta a HDW‑t és a Ferrostaalnak az EN‑ben birtokolt valamennyi részvényét.

7.

Az EN privatizációja keretében a Görög Köztársaság az 1996–2003 közötti időszakban intézkedéseket hozott az EN‑nek nyújtott tőkejuttatásról, garanciákról, viszontgaranciákról és hitelekről, amelyek tárgyában a Bizottság és az Európai Unió Tanácsa több határozatot hozott.

8.

A 2009/610 határozat 2., 3., 8., 9. és 11–15. cikke megállapítja, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

9.

E határozat 5. és 6. cikke szerint az e cikkekben meghatározott támogatásokat, noha a Bizottság korábban engedélyezte őket, visszaélésszerűen használták fel, és azokat vissza kell téríteni.

10.

A 2009/610 határozat 16. cikke értelmében az ETVA által a HDW‑Ferrostaalnak nyújtott kártalanítási garancia – amelynek értelmében az ETVA kártalanítja a HDW‑Ferrostaalt minden olyan állami támogatásért, amelyet visszatéríttetnek az EN‑nel – olyan támogatás, amelynek alkalmazására az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével került sor, nem egyeztethető össze a közös piaccal sem és ezért azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

11.

Miután megállapította, hogy a visszatérítendő támogatások kizárólag az EN polgári célú tevékenységére irányultak, a Bizottság ugyanezen határozat 17. pontjában úgy határozott, hogy ezeket a támogatásokat e társaságnak a polgári tevékenységeivel összefüggő eszközeiből kell visszatéríteni. ( 3 )

12.

A 2009/610 határozat 18. cikke kötelezte a Görög Köztársaságot arra, hogy intézkedjen az e határozat 2., 3., 5., 6., 8., 9. és 11–15. cikkében meghatározott támogatások azonnali hatályú és tényleges visszatérítése iránt. E rendelkezés szerint a Görög Köztársaságnak meg kellett hoznia az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e határozat a róla szóló értesítés keltétől, azaz 2008. augusztus 13‑tól számított négy hónapon belül végrehajtásra kerüljön.

13.

Az EN nehéz gazdasági helyzetére tekintettel a Görög Köztársaság arra hivatkozott, hogy a szóban forgó támogatások teljes visszatéríttetése e társaság fizetésképtelenségét eredményezné, és ez katonai tevékenységeit (vagyis az „Arkhimédész” és a „Neptunusz II” szerződést) is befolyásolná, ezáltal sérthetné az EUMSZ 346. cikk szerinti alapvető biztonsági érdekekeinek védelmét.

14.

A Görög Köztársaság kérésére a Bizottság elfogadta, hogy az EN nem rendelkezik a támogatás visszafizetéséhez szükséges forrásokkal, ( 4 ) és felajánlotta, hogy a határozatát végrehajtottnak tekinti, amennyiben az EN eladja a polgári tevékenységeivel összefüggő eszközeit, és az ebből származó összeget arra fordítja, hogy visszafizesse a támogatás összegét a görög államnak, továbbá, ha lemond a 2009/610 határozat 16. cikkében foglalt kártalanítási garanciáról, valamint egy állami tulajdonú földterületre vonatkozó kizárólagos használati jogairól (szárazdokk koncesszió), amelyet visszaad az államnak (mivel erre a területre a katonai tevékenységéhez nincs szüksége), és tíz évre beszünteti polgári tevékenységét. Ebből az ajánlatból kiindulva a Bizottság, a Görög Köztársaság és az EN 2009. július 8‑án megállapodást kötött egymással.

15.

Egyidejűleg a ThyssenKrupp csoport tárgyalásokat kezdett az Abu Dhabi Mar LLC csoporttal (ADM) ( 5 ) az EN részvényeinek a részére történő átadásáról. 2009 decemberében az ADM felajánlotta, hogy egy eurós áron megvásárolja e részvények 75,1%‑át, a maradék 24,9% pedig a ThyssenKrupp csoport tulajdonában marad. A vétel egyik feltétele az volt, hogy a Görög Köztársaság az állami támogatások visszafizettetésének kérdését az ADM befektetői által egyeztetett megállapodás szerint rendezi.

16.

2010 márciusában a Görög Köztársaság, az ADM, a ThyssenKrupp, a HDW és az EN keretmegállapodást („Framework Agreement”) kötött egymással, amelynek 11. cikke hivatkozott a Görög Köztársaságot terhelő, az állami támogatás visszafizettetésére irányuló kötelezettségre, és megállapította, hogy „2009 júliusában a [Bizottság], a Görög Köztársaság és az EN háromoldalú ügyletről kötött megállapodást a visszafizettetési kérelmek vonatkozásában, és [hogy] e megállapodás végleges végrehajtása megkezdődött”. E cikk szerint „a Görög Köztársaság a jelen megállapodásban vállalja, hogy haladéktalanul meghozza a szükséges intézkedéseket az ügy hivatalos lezárása, az utolsó ügylet és az ADM által [a részvények megvásárlása] előfeltételeként meghatározott ezen eljárás befejezésének biztosítása érdekében” ( 6 ).

17.

2010. szeptember 17‑én e keretszerződés szerződő felei egy végrehajtási megállapodást („Implementation Agreement”) is aláírtak, amelynek célja több, az „Arkhimédész” és a „Neptunusz” szerződésre vonatkozó vita rendezése volt, továbbá módosították e szerződéseket a haditengerészet új szükségleteinek figyelembevételével. E megállapodás szerint az EN felszámolási eljárása, vagy egyéb fizetésképtelenségi eljárás esetén a Görög Köztársaság megszüntetheti ezeket a szerződéseket. A 3885/2010 törvény ( 7 ) rendelkezett az említett megállapodás jóváhagyásáról és törvényerőre emeléséről.

18.

2010. szeptember 22‑én a ThyssenKrupp csoport eladta a részvények 75,1%‑át a Privinvestnek, mivel az ADM elállt az EN megvásárlásától. ( 8 )

19.

2010. október 8‑án a Bizottság, miután úgy vélte, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette a 2009/610 határozat alapján fennálló kötelezettségeit, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt keresetet nyújtott be a Görög Köztársaság ellen, annak megállapítása céljából, hogy az előírt határidőn belül nem hozta meg az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

20.

2010 júniusa és októbere között a Bizottság és a Görög Köztársaság megállapodott azokról a kötelezettségekről, amelyeket ez utóbbi és az EN a 2009/610 határozat végrehajtása érdekében köteles vállalni és teljesíteni, anélkül hogy az EN fizetésképtelenné válna, vagy bármilyen más módon veszélybe kerülne a haditengerészet „Arkhimédész” és a „Neptunusz II” programjának megvalósítása.

21.

Ezek a kötelezettségvállalások végleges változatukban ( 9 ) a következőek voltak:

22.

2010. december 1‑jei levelében (a továbbiakban: 2010. december 1‑jei levél) a Bizottság tájékoztatta a Görög Köztársaságot arról, hogy amennyiben e kötelezettségvállalásainak teljes mértékben eleget tesz, és a levelének keltét követő hat hónapon belül teljesíti azokat, úgy a 2009/610 határozatot teljes egészében végrehajtottnak tekinti. A Bizottság, minden kétség kizárása érdekében egyértelműsítette, hogy az EN polgári tevékenységeire szolgáló eszközeit az említett levéltől számított hat hónapon belül értékesíteni kell, vagy a görög állam részére át kell adni.

23.

A 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletében (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) a Bíróság úgy határozott, hogy a Görög Köztársaság – mivel az előírt határidőn belül nem tette meg a 2009/610 határozat végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, és mivel az előírt határidőn belül nem terjesztette a Bizottság elé az e határozat 19. cikkében felsorolt információkat – nem teljesítette az említett határozat 2., 3., 5., 6., 8., 9. és 11–19. cikkéből eredő kötelezettségeit.

24.

A 2010. december 1‑jei levélre vonatkozóan a Bíróság megállapította, hogy „[annak] tartalmából nem derül ki, hogy – amint azt a [Görög Köztársaság] állítja – a 2009/610 határozat helyébe lépett volna. Az említett levél ugyanis csupán tudomásul vette a görög hatóságok legutóbbi kötelezettségvállalásait, és megállapította, hogy amennyiben ez utóbbiak tényleges végrehajtása megvalósul, a Bizottság a 2009/610 határozatot teljes mértékben teljesítettnek tekinti” ( 11 ).

25.

A 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) kihirdetését követően a Bizottság és a Görög Köztársaság több levelet váltott az összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetésének előrehaladása tárgyában.

26.

Ezzel összefüggésben a Görög Köztársaság elfogadott néhány intézkedést az EN‑re vonatkozóan.

27.

A szárazdokk‑koncesszióval kapcsolatosan a 4099/2012. sz. törvény ( 12 ) 169. cikkének (2) bekezdése megállapítja:

„A [2010. december 1‑jei levél] betartása.

A jelen törvény hatálybalépésétől kezdődően a […] 2302/1995. sz. törvénynek a 2941/2011. sz. törvény 6. cikkének (1) bekezdésével kiegészített 1. cikkének (15) bekezdésében az [EN] számára biztosított kizárólagos használathoz való jog a […] (216663,985 m2) alapterületű, a [jelen törvény I. mellékletében közzétett térképen] feltüntetett állami tulajdonú ABK 266 földterület részének, valamint a fent említett állami tulajdonú ABK előtt található part menti terület vonatkozásában megszűnik.”

28.

A 4237/2014. sz. törvény ( 13 ) 12. cikke moratóriumot vezetett be, amely felfüggesztette az EN ingó‑ és ingatlanvagyonára vezetett végrehajtásokat, „[mivel vagy amennyiben ( 14 )] a haditengerészet tengeralattjáróinak megépítését és karbantartását érintik”.

29.

A 4258/2014. sz. törvény ( 15 ) 26. cikkében a görög állam, amiatt, hogy az EN nem tartotta be az „Arkhimédész” és a „Neptunusz” szerződésben vállalt szerződéses kötelezettségeit, a haditengerészetnek juttatta a tengeralattjárók építésére és korszerűsítésére vonatkozó projektjét. Ez a rendelkezés azt is előírta, hogy a haditengerészet a tengeralattjárókon a munkálatokat ellentételezés nélkül az EN létesítményeiben végezheti, és a munkavállalók munkájának díjazása címén megfizeti a munkabéreket és a szociális járulékokat.

30.

2014. november 27‑én a Bizottság, miután megállapította, hogy a 2009/610 határozat nem került végrehajtásra, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének megfelelően egy felszólító levelet küldött a görög hatóságoknak, amelyben két hónapos határidőt adott a végrehajtásra.

31.

A felszólító levélben a Bizottság megjegyezte, hogy eddig az időpontig a görög hatóságok egyáltalán nem fizettették vissza az összeegyeztethetetlen támogatásokat, és nem tájékoztatták a 2009/610 határozat végrehajtásáról, hozzátéve, hogy sem e hatóságok, sem az EN nem teljesítette az említett levélben megismételt kötelezettségvállalásait.

32.

Konkrétabban, a Bizottság megállapította, hogy a polgári tevékenységekhez kapcsolódó eszközök értékesítése nem történt meg, és megjegyezte, hogy az EN vitatta az értékesítendő eszközök listáját.

33.

A szárazdokk‑koncesszióra vonatkozóan a Bizottság úgy vélte, hogy ugyan a 4099/2012. sz. törvény a benne érintett területnek a görög kormány részére történő visszaadásáról szólt, a görög hatóságok nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan térképet, amelyen behatárolták a görög állam részére visszaadott földterületet, nem igazolták, hogy az EN már nem használja e területet, és a 2010. április 14‑én, az EN igazgatótanácsának 130. ülésén e tárgyban hozott határozatra történő hivatkozáson túl arra sem szolgáltattak bizonyítékot, hogy e társaság befejezte a polgári tevékenységeit.

34.

A Bizottság szerint a görög hatóságok nem igazolták azt sem, hogy a kártalanítási garanciát eltörölték, és nem került felhasználásra, továbbá nem nyújtották be a Bizottság részére a 2009/610 határozat végrehajtásáról szóló éves jelentéseket.

35.

Végül a Bizottság felrótta a görög hatóságoknak, hogy nem tartották be arra vállalt kötelezettségüket, hogy nem nyújtanak további támogatásokat az EN részére, mivel, miután ez utóbbi beszüntette a munkavállalói munkabérek kifizetését, a munkavállalói pénzügyi segítségnyújtásban részesültek.

36.

Összefoglalva, Bizottság emlékeztetett arra, hogy több mint hat évvel a 2009/610 határozat után a Görög Köztársaság még mindig nem hajtotta végre azt, és így nem tett eleget a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletnek (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395).

37.

A görög hatóságok 2015. január 23‑án válaszoltak a felszólító levélre. Egyfelől az EN hátráltató hozzáállására és a 2010. december 1‑jei levélben megismételt kötelezettségvállalások végrehajtásával kapcsolatos mindennemű együttműködésének hiányára hivatkoztak. Másfelől arra hivatkoztak, hogy az EN‑nek működőképesnek kell maradnia további tizennyolc‑húsz hónapon keresztül ahhoz, hogy a haditengerészet az EN létesítményeiben befejezhesse az „Arkhimédész” és a „Neptunusz II” szerződésben meghatározott tengeralattjáró‑építési és –korszerűsítési munkákat.

38.

2015. december 4‑én a görög hatóságok a 2015. november 30‑ig számított kamatokkal megnövelt visszatérítendő összeg hozzávetőlegesen 80%‑a, azaz 523352889,23 euró visszatérítésére irányuló fizetési meghagyást küldtek az EN‑nek. 2016 márciusában a görög adóhatóságok elfogadták a visszatéríttetési fizetési meghagyás végrehajtási aktusait. A görög bíróságok elutasították az EN által benyújtott, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet. A tárgyaláson a Görög Köztársaság megerősítette, hogy az EN által ezen aktusokkal szemben indított eljárások még folyamatban vannak.

39.

Az adóhatóságok csak 2017. február 3‑án indították meg a végrehajtási eljárást az EN polgári tevékenységeivel összefüggő eszközeire, amelynek keretében 2017. március 21‑én két úszódokkot foglaltak le. Egyebekben 2017. február 6‑án a görög hatóságok végrehajtást indítottak az EN három banknál vezetett bankszámláira, ami azonban a pénzeszközök hiánya miatt eredménytelen maradt.

40.

2017. június 29‑én a görög hatóságok levelet küldtek az EN‑nek, amelyben felszólították, hogy a visszatérítendő támogatás fennmaradó 20%‑ának megfelelő összeget (a 2017. június 30‑ig esedékes kamatokkal együtt), azaz 95098200,99 eurót fizessen meg. Mivel e megtérítésre nem került sor, a gazdasági minisztérium 2017. július 31‑én megbízta az adóhatóságokat ezen összeg behajtásával.

41.

2017. október 13‑án a görög hatóságok eljárást indítottak a görög bíróságok előtt, amelyben kérték, hogy a 4307/2014. sz. törvény ( 16 ) 68. cikkében bevezetett különleges vagyonkezelői eljárásnak vessék alá az EN‑t. 2018. március 8‑i 725/2018 ítéletében a Monomeles Protodikeio Athinon (athéni egyesbíróság, Görögország) helyt adott a görög hatóságok kérelmének, elrendelte az EN‑nel szemben a különleges vagyonkezelői eljárást, és egy különleges vagyonkezelőt nevezett ki.

42.

2017. február 22‑én a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése alapján benyújtotta a jelen keresetet. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

43.

A Görög Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság

44.

A keretmegállapodás és a végrehajtási megállapodás ( 17 ) olyan választottbírósági kikötéseket tartalmaz, amelyek értelmében az e megállapodásokra vonatkozó minden vitát a CCI választottbírósági szabályzata szerinti választottbíróság előtti eljárásban kell rendezni. Ezek a kikötések előírják, hogy athéni (Görögország) székhelyű választottbíróságnak kell eljárnia, és ítéletét a görög jognak megfelelően kell meghoznia.

45.

Az EN és részvényesei ( 18 )2013. január 11‑i választottbírósági kérelmükkel választottbírósági eljárást (CCI 18675/GZ/MHM/AGF/ZF. sz. ügy) indítottak a Görög Köztársasággal szemben e megállapodások és az e megállapodások keretében kötött tengeralattjáró‑építési és ‑korszerűsítési szerződések megsértése (a tartozás megfizetésének elmulasztása) miatt. Az EN és részvényesei több más kérelmük mellett kérték, hogy a Görög Köztársaság fizessen kártérítést az állami támogatások visszatéríttetése kérdésének a keretmegállapodás 11. cikke szerinti rendezésére tett kötelezettségvállalása megsértése miatt. Ezzel összefüggésben az EN és a részvényesei kifogásolták, hogy a Görög Köztársaság megtiltotta a más tagállamok haditengerészetei részéről érkezett megrendelések befogadását, és a szárazdokk‑koncesszió megújítását.

46.

A Görög Köztársaság 2014. április 23‑i választottbírósági kérelmében ugyanezen választottbírósági kikötés alapján választottbírósági eljárást kezdeményezett (CCI 20215/AGF/ZF. sz. ügy ( 19 )) az EN‑nel és részvényeseivel szemben a végrehajtási megállapodás és tengeralattjáró‑építési és –korszerűsítési szerződések megsértése, és különösen a tengeralattjáróknak az előírt feltételekkel és határidőben történő átadására irányuló kötelezettségek megszegése miatt. E választottbírósági eljárás keretében a Görög Köztársaság kifogásolja, hogy az EN nem működött együtt vele a 2010. december 1‑jei levélben megismételt kötelezettségvállalások teljesítése érdekében.

47.

2014. május 27‑én az EN és részvényesei ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be a CCI választottbíróságához, amelyben kérték a tengeralattjárók építése és korszerűsítése tárgyában a nemzeti védelmi minisztérium által hozott két határozat, és a Polymeles Protodikeio Athinon (athéni egyesbíróság, Görögország) által hozott határozat felfüggesztését.

48.

A CCI választottbírósága 2014. október 14‑i ideiglenes határozatával elutasította a kérelmet. Úgy ítélte meg, hogy a 4237/2014. sz. törvény 12. cikkét valamennyi magán‑ és állami hitelező, köztük a Görög Köztársaság és intézményei esetén alkalmazni kell, és megtiltotta az EN eszközeire vezetett végrehajtásokat. ( 20 )

49.

2016. május 12‑én az EN és részvényesei egy újabb ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be a CCI választottbíróságához, amelyben kérték a görög hatóságok által 2015. december 4‑én kibocsátott fizetési meghagyás végrehajtásának felfüggesztését. ( 21 ) Egyúttal azt is kérték a CCI választottbíróságától, hogy a választottbírósági eljárás idejére tiltsa meg a görög hatóságoknak bármilyen fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezését az EN‑nel szemben.

50.

A CCI választottbírósága 2016. augusztus 5‑i ideiglenes határozatával elutasította az EN és részvényesei e kérelmét, mivel megállapította, hogy nem avatkozhat be a 2009/610 határozat ( 22 ) végrehajtásába. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a támogatás visszatérítése fizetésképtelenné teheti az EN‑t, és így megtiltotta a Görög Köztársaságnak, hogy az EN előzetes tájékoztatása nélkül az EN államosítására irányuló intézkedéseket fogadjon el, az EN igazgatását állami ellenőrzés alá vonja, vagy az EN‑nel, valamint a részvényeseivel szemben fizetésképtelenségi eljárás indítson. ( 23 )

51.

2017. április 10‑én az EN és részvényesei újból ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be a CCI választottbíróságához biztosítási intézkedések elfogadása tárgyában, amelyek megakadályozzák, hogy a Görög Köztársaság az EN‑t a 4307/2014. sz. törvény 68. cikkében bevezetett különleges vagyonkezelői eljárásnak vesse alá.

52.

A CCI választottbírósága 2017. június 27‑i határozatában emlékeztetett arra, hogy hamarosan meghozza az ítéletét. Úgy látta, hogy az EN‑nel szembeni különleges vagyonkezelői eljárás megindítása azzal a következménnyel járna, hogy megfosztaná az EN részvényeseit az e társaság feletti ellenőrzési joguktól, és a hitelezők által választott rendkívüli ügyvezető olyan döntéseket hozhatna, amelyek befolyásolhatják az EN helyzetét a választottbírósági eljárásban. Ebben az összefüggésben a CCI választottbírósága elrendelte, hogy a Görög Köztársaság a végleges ítélet kihirdetéséig tartózkodjon minden, az EN feletti ellenőrzés megváltoztatására alkalmas intézkedéstől. ( 24 )

53.

Végleges ítéletével a CCI választottbírósága a jelen üggyel kapcsolatban megállapította, hogy az EN‑t érvényesen fosztották meg a szárazdokk‑koncessziótól, és ennek következtében a Görög Köztársaság e tekintetben nem sértette meg a keretmegállapodás 11. cikkét. Azt is megállapította, hogy Görög Köztársaság megsértette ezt a rendelkezést, amikor nem engedélyezte az EN számára, hogy hadihajókra vonatkozó megrendeléseket fogadjon el más országoktól. E jogsértés, valamint az EN és részvényesei által elszenvedett károk közötti okozati összefüggés hiányában azonban a választottbíróság nem kötelezte a Görög Köztársaságot e jogsértés címén kártérítés megfizetésére. ( 25 )

54.

A tárgyaláson a Görög Köztársaság tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy ezen ítélettel szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a görög bíróságokhoz. Ez az eljárás még folyamatban van.

55.

Az EN befektetőiként Iskandar és Akram Safa, libanoni állampolgárok és a Privinvest részvényesei, a Libanoni Köztársaság és a Görög Köztársaság között a beruházások kölcsönös ösztönzése és védelme tárgyában 1997. július 24‑én létrejött megállapodás (a továbbiakban: Görögország–Libanon kétoldalú beruházási megállapodás) 9. cikkének megfelelően választottbírósági eljárást kezdeményeztek a Görög Köztársasággal szemben az ICSID előtt. ( 26 )

56.

Safáék úgy vélték, hogy a görög hatóságok több jogi aktusa, köztük a külföldi haditengerészetek megrendeléseinek elfogadására vonatkozó tilalom, sérti a „Görögország–Libanon kétoldalú beruházási megállapodásban” a libanoni befektetők számára Görögországban biztosított védelmet.

57.

Ez az eljárás jelenleg folyamatban van, mivel a felperesek az ügy érdemére vonatkozó beadványt 2017. október 31‑én nyújtották be. E beadvány tartalmáról 2018. március 9‑én tájékoztatták a Bizottságot.

58.

A tárgyaláson a Bizottság tájékoztatta a Bíróságot Safáék kérelmeinek tartalmáról, amelyek, úgy tűnik a CCI előtti választottbírósági eljárás keretében előadott érvek közül többet átvettek, többek között azt, hogy a Görög Köztársaság biztosítékokat nyújtott számukra a támogatás visszatéríttetésének mellőzésére, a szárazdokk használati jogára és a külföldi haditengerészetek hajók építésére vonatkozó megrendelések elfogadásának tilalmára vonatkozóan.

59.

A Bizottság azt kérte a Bíróságtól, ítéletében pontosítsa, hogy – figyelembe véve az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikknek az uniós jogrend szempontjából alapvető jellegét – a Görög Köztársaság köteles figyelmen kívül hagyni az ICSID által hozott választottbírósági ítélet azon részét, amely a Görög Köztársaságot a támogatás esetleges visszatéríttetése vagy az e célból hozott intézkedések, például az EN felszámolása esetén kártérítés megfizetésére kötelezi.

60.

A Bizottság szerint a Görög Köztársaság nem teljesítette a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletből (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) eredő kötelezettségeit, mivel „egyetlen eurót” sem téríttetett vissza az EN társasággal a 2009/610 határozatnak megfelelően, és nem alkalmazta a 2010. december 1‑jei levélben részletezett alternatív végrehajtási intézkedéseket sem.

61.

A 2009/610 határozatra vonatkozóan a Bizottság úgy véli, hogy Görög Köztársaság nem csak hogy messze van még annak végrehajtásától, de a 4237/2014. sz. törvény 12. cikkében ( 27 ) bevezetett moratóriummal meg is akadályozott minden, az EN‑nel szemben folytatott végrehajtást.

62.

A 2010. december 1‑jei levéllel kapcsolatban a Bizottság fenntartja, hogy a Görög Köztársaság nem tett eleget az e levélben megismételt kötelezettségvállalásai egyikének sem. ( 28 ) Hozzáteszi, hogy a görög hatóságok a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) végrehajtása helyett újabb támogatásokat nyújtottak az EN részére a munkavállalóinak nyújtott pénzügyi támogatás formájában.

63.

A pert megelőző eljárásban a Görög Köztársaság által az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésére történt hivatkozással kapcsolatban a Bizottság rámutat, hogy a görög hatóságok sosem hivatkoztak a támogatások visszatéríttetésének teljes lehetetlenségére, csupán arra, hogy tekintettel az EN gazdasági helyzetére, a visszatéríttetés az EN fizetésképtelenné válásához és felszámolásához vezetne, amely negatív hatással lenne Görögország alapvető biztonsági érdekeire, mivel veszélyeztetné a tengeralattjárók építésére és korszerűsítésére vonatkozó „Arkhimédész” és a „Neptunusz II” szerződés teljesítését.

64.

Márpedig, a Bizottság szerint a 2010. december 1‑jei levelével lehetőséget adott a görög hatóságoknak a 2009/610 határozat végrehajtására anélkül, hogy ez veszélyeztetné a Görög Köztársaság alapvető biztonsági érdekeit, azonban ezek a hatóságok nem tettek eleget azoknak a kötelezettségvállalásoknak, amelyekre ez a levél hivatkozik.

65.

Emellett a Bizottság vitatja, hogy még most is megalapozott lenne a Görög Köztársaság hivatkozása a biztonsági érdekeire, mivel a görög hatóságok egyáltalán nem adtak magyarázatot arra, hogy a tengeralattjárók építését és korszerűsítését miért kell szükségszerűen az EN létesítményeiben elvégezni, és miért nem a többi görög hajógyár egyikében, különösen azután, hogy a tengeralattjáró‑építési és ‑korszerűsítési projekttel a 4258/2014. sz. törvény 26. cikke a haditengerészetet bízta meg.

66.

A Görög Köztársaság fenntartja, hogy minden szükséges intézkedést megtett annak érdekében, hogy eleget tegyen a 2012. június 28‑iBizottság/Görögország ítéletnek (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395).

67.

A 2009/610 határozatra vonatkozóan a Görög Köztársaság a polgári tevékenységeivel összefüggő eszközök azonosításával és e határozat 17. cikkének – amely értelmében a támogatást az EN eszközeiből kell visszatéríttetni – végrehajtásával kapcsolatban felmerült nehézségekre hivatkozik.

68.

A Görög Köztársaság szerint a 4237/2014. sz. törvény 12. cikke nem olyan intézkedés, amely megnehezíti a támogatás visszatéríttetését, mivel az e cikkel bevezetett moratórium a követelések behajtásának csak annyiban korlátozza, amennyiben az az EN katonai tevékenységeit érintheti. Előadja, hogy a fizetési meghagyások elfogadása és ezek végrehajtására irányuló eljárások megindítása bizonyítja, hogy ez a rendelkezés nem nehezíti meg a 2009/610 határozat végrehajtását.

69.

Emellett a visszatérítendő támogatás összege 80%‑ának, majd a fennmaradó 20%‑ának visszatéríttetésére irányuló kezdeményezések e határozat végrehajtásának részét képezik.

70.

A 2010. december 1‑jei levélre vonatkozóan a Görög Köztársaság az EN részéről mindennemű együttműködésének hiányára hivatkozott, amely pedig szükséges lett volna az említett levélben foglalt kötelezettségvállalások végrehajtásához.

71.

Ezzel összefüggésben fenntartja, hogy a polgári tevékenységekkel összefüggő eszközök értékesítése érdekében az EN egyetlen intézkedést sem tett, másfelől a görög hatóságok egyoldalúan nem foszthatják meg az EN‑t az eszközeitől anélkül, hogy ez, többek között a választottbírósági eljárásban, komoly jogi következményekkel járna.

72.

A szárazdokk‑koncessziót illetően Görög Köztársaság úgy véli, hogy a 4099/2012. sz. törvény 169. cikkének (2) bekezdésével teljes egészében eleget tett a koncesszió megszüntetésére és az érintett terület visszaszerzésére irányuló kötelezettségének. Úgy látja, hogy a szóban forgó terület görög államnak való visszaadását azok a görög hatóságok által a Bizottságnak benyújtott dokumentumok másolatai bizonyítják, amelyek az ügyletnek a jelzálog‑nyilvántartásba történt bejegyzését igazolják.

73.

Az EN‑nel szemben előírt, a 2010. október 1‑jétől kezdődően polgári tevékenységeinek folytatását tizenöt éves időtartamra megtiltó rendelkezéssel kapcsolatban a Görög Köztársaság úgy véli, hogy a 2010. április 14‑én, az EN igazgatótanácsának 130. ülésén e tárgyban hozott határozat elegendő a 2010. december 1‑jei levélben vállalt kötelezettségek telesítéséhez. A Görög Köztársaság azt is megjegyzi, hogy egyáltalán nincs arra bizonyíték, hogy az EN a tilalmi időszakban a polgári tevékenységeit folytatta volna.

74.

A 2009/610 határozat 16. cikkében szereplő garanciára vonatkozóan a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a 2010. december 1‑jei levél szerint az EN nem indíthatott eljárást e garancia alapján vagy azzal kapcsolatban. Ezt illetően a Görög Köztársaság csak arra köteles, hogy e garancia semmisségére hivatkozzon a bíróságok és a nem bírói szervek előtt. Ilyen alkalomra ez idáig nem került sor.

75.

Végül azon bizonyítékokra vonatkozóan, amelyeket a 2010. október 1‑jei levél alapján a görög hatóságoknak a Bizottság részére szolgáltatniuk kellett, a Görög Köztársaság megjegyzi, hogy az EN 2011. szeptember 30‑a után a nehéz gazdasági helyzete és polgári tevékenységeinek hiánya miatt nem tett közzé mérleget. A Görög Köztársaság hozzáteszi, tekintettel az EN együttműködésének teljes hiányára, nem lát arra módot, hogyan tudná az EN‑t arra kényszeríteni, hogy a hajógyárban végzett munkálatokról listát nyújtson be a Bizottság részére.

76.

Végül, mivel az EN semmilyen együttműködést nem tanúsított a 2009/610 határozatnak a 2010. december 1‑jei levélben előírt módon való végrehajtása érdekében, a Görög Köztársaság szerint főszabály szerint az EN‑nel szemben fizetésképtelenségi eljárást kellene indítani. Márpedig az „Arkhimédész” és a „Neptunusz II” szerződéseknek az EN hajógyárában történő végrehajtására, és arra tekintettel, hogy egy fizetésképtelenségi eljárás az EN polgári és katonai célú vagyonára egyaránt kiterjedne, a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2009/610 határozatnak az EN‑nel szemben fizetésképtelenségi eljárás megindítása, és esetlegesen fizetésképtelenségének megállapítása útján történő végrehajtása az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésében védett alapvető biztonsági érdekekbe ütközne.

77.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően egy „kettős kötelezettségszegési” eljárásban a kötelezettségszegés fennállásának megítéléséhez szükséges referencia‑időpont az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján küldött felszólító levélben megállapított határidő lejáratának napja. ( 29 )

78.

A jelen ügyben, mivel a Bizottság 2014. november 27‑én küldte el az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének megfelelő felszólító levelét a Görög Köztársaság részére, a kötelezettségszegés fennállásának megítéléséhez szükséges referencia‑időpont az e levélben meghatározott két hónapos határidő lejáratának napja, azaz 2015. január 27.

79.

Nyilvánvaló, hogy ezen időpontig a Görög Köztársaság nem hajtotta végre a 2009/610 határozat 2., 3., 5., 6., 8., 9. és 11–15. cikkét, mivel a támogatás visszatéríttetése érdekében egyetlen intézkedést sem hozott. A visszatérítendő összeg 80%‑ának, vagyis 523352889,23 eurónak a megfizetéséről szóló részleges fizetési meghagyást ugyanis csak 2015. december 4‑én, ( 30 ) több mint tíz hónappal a referencia‑időpont után bocsátották ki.

80.

Véleményem szerint nem releváns az a kérdés, hogy a 4237/2014. sz. törvény 12. cikke megakadályozza‑e – a Bizottság állításának megfelelően – a támogatás visszatéríttetését, mivel, még ha e törvény ellentmondásos fogalmainak ilyen értelmezését is kell alapul venni, ( 31 ) egy nemzeti törvény nem indokolhatja egy, a jelen alapügyben szereplő határozathoz hasonló bizottsági határozat, és még inkább a Bíróság ítélete végrehajtásának elmulasztását.

81.

A 2009/610 határozat 16. cikke kapcsán, amely kötelezi a Görög Köztársaságot arra, hogy megszüntesse az ETVA által a HDW‑Ferrostaal részére nyújtott garanciát, rá kell mutatni, hogy ezt a garanciát az ETVA nyújtotta, egy olyan bank, amely a 2002‑es évtől már nem tartozott a görög állam tulajdonába. Ilyen körülmények között, még ha a Görög Köztársaság már nem is tehet semmit annak érdekében, hogy az ETVA jogutója elálljon a garanciától, a tárgyaláson nem adta elő, hogy jogilag lehetetlen lenne számára törvényben vagy más erre irányuló jogalkotói intézkedésben megszüntesse a szóban forgó garanciát. Márpedig ilyen intézkedést a referencia‑időpontig nem hozott. Így tehát nem hajtotta végre a 2009/610 határozat 16. cikkét.

82.

Tekintve, hogy a 2009/610 határozat 17–19. cikkének végrehajtása a 2., 3., 5., 6., 8., 9, és 11–15. cikkének végrehajtásától függ, egyértelmű, hogy a referencia‑időpontig a Görög Köztársaság nem hajtotta végre e határozat 17–19. cikkét, és így a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) sem.

83.

A Görög Köztársaság az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésére hivatkozik a 2009/610 határozat elmaradt végrehajtásának igazolásaként, miközben azt állítja, hogy az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetése érdekében az EN‑nel szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítása az „Arkhimédész” és „Neptunusz II” szerződés teljesítését, és így az alapvető biztonsági érdekeket is veszélyeztetné.

84.

Ezt az érvet három okból is el kell utasítani.

85.

Először is, egyfelől az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésről szóló határozat végrehajtása nem jelenti szükségszerűen és elkerülhetetlenül, hogy az olyan, nehézségekkel küszködő vállalkozás, mint az EN, fizetésképtelenné válik. Rendelkezésre állnak ugyanis olyan belső jogorvoslati lehetőségek, amelyek lehetővé teszik az említett vállalkozás számára, hogy nemzeti szinten védekezzen a behajtási intézkedésekkel szemben, és amelyek révén megelőzheti a támogatás visszatérítéséből eredő olyan súlyos és helyrehozhatatlan kárt, mint amilyennel egy felszámolás járhat. ( 32 ) A felszámolás ugyanis csak a támogatás visszatéríttetésének a legvégső eszköze lehet.

86.

Másfelől a referencia‑időpontig a Görög Köztársaság még fizetési meghagyást sem bocsátott ki a támogatás visszafizettetése iránt, holott egy ilyen rendelkezés még nem okozta volna az EN fizetésképtelenségét, ( 33 ) és nem veszélyeztette volna az alapvető biztonsági érdekeit sem. Így a támogatás visszatéríttetése szempontjából legfontosabb intézkedést mulasztotta el meghozni.

87.

Ráadásul nem volt akadálya annak sem, hogy kérje a görög bíróságoktól az EN vonatkozásában különleges vagyonkezelői eljárás alkalmazását, ami már a referencia‑időpontban (vagyis 2015. január 27‑én) lehetséges volt, azonban ezt a Görög Köztársaság csak több mint két éves késéssel, 2017. október 17‑én tette meg.

88.

Másodszor, az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdését megszorítóan kell értelmezni, ( 34 ) mely szerint „fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a belső piacon belüli versenyfeltételeket más termékek, vagyis nem kifejezetten katonai célra szánt termékek tekintetében” ( 35 ).

89.

Márpedig az EN polgári tevékenységeihez nyújtott összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésének elmulasztása éppen az e rendelkezés által célzott hatással ellentétes eredményre vezet, mivel fenntarthatja a verseny torzulását. E tekintetben az, hogy az EN ténylegesen nem folytat polgári tevékenységet, nem jelenti azt, hogy nem valósult meg a verseny torzulása.

90.

Harmadszor és utolsóként, még ha a Görög Köztársaság érve megalapozott lenne, akkor is meg kellene állapítani, hogy a 2010. december 1‑jei levélben részletezett kötelezettségvállalásokat illetően a Bizottság, a Görög Köztársaság és az EN egy közös megállapodásban egyezett meg a 2009/610 határozat oly módon történő végrehajtása érdekében, amely nem veszélyezteti a Görög Köztársaság alapvető biztonsági érdekeit. ( 36 ) Ugyanis, amint azt a Bíróság megállapította, ez a levél „[nem lépett] a 2009/610 határozat helyébe, […] [és] csupán tudomásul veszi a görög hatóságok utolsó kötelezettségvállalásait, [valamint] kinyilvánítja, hogy ha e kötelezettségvállalások ténylegesen teljesülnék, a Bizottság a 2009/610 határozatot teljes egészében végrehajtottnak tekintené” ( 37 ). Márpedig a Görög Köztársaság nem tett eleget e kötelezettségvállalásainak.

91.

Ami az EN polgári tevékenységeinek tizenöt éves időszakra történő szüneteltetését illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2010. október 27‑i kötelezettségvállalási nyilatkozatában az EN elfogadta ezt a szüneteltetést, és jelezte, hogy e szüneteltetés bizonyítékaként benyújtja az igazgatótanácsa által e tárgyban hozott határozatot. ( 38 )

92.

Ugyanakkor a 2010. április 14‑én az igazgatótanácsának 130. ülésén hozott határozat, amelyre a Görög Köztársaság hivatkozik, nem erre a kötelezettségvállalásra vonatkozik, mivel elfogadásának időpontja korábbi az EN 2010. október 27‑i kötelezettségvállalási nyilatkozatánál, és nem tartalmaz a polgári tevékenységek tizenöt éves szüneteltetésére vonatkozó döntést. Épp ellenkezőleg, egyedül arról a tényről szól, hogy „a nem hajókkal kapcsolatos tevékenységek jelenleg teljes egészében szünetelnek”.

93.

Ezt követően, amint az a CCI választottbíróságának végleges ítéletéből kiderül, a Privinvest 2010. november 24‑i levelében egyértelműen kifejezte, hogy nem ért egyet a korábbi vezetőség által aláírt 2010. október 27‑i levélben az EN nevében tett kötelezettségvállalásokkal, többek között a polgári célú eszközök és a szárazdokk‑koncesszió újbóli megszerzésének tilalmával. ( 39 ) Tekintettel az EN többségi részvényesének e kötelezettségvállalásokkal való egyet nem értésére, egyáltalán nem lep meg, hogy az EN igazgatótanácsa sosem hozott hivatalos határozatot a polgári tevékenységek szüneteltetéséről.

94.

Ami az EN polgári tevékenységivel összefüggő eszközeinek értékesítését illeti, a görög hatóságok és az EN megállapodtak abban, hogy amennyiben az árverések nem eredményezik a polgári célú eszközök egészének vagy egy részének az értékesítését, az EN ezeket a támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettségének alternatív teljesítése címén átruházza a görög államra.

95.

Még ha az EN egyáltalán nem működött is együtt a görög hatóságokkal e kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, ( 40 ) a görög állam nem alkalmazta a rendelkezésére álló közhatalmi eszközöket ezen eszközök lefoglalása és átvétele céljából.

96.

Ezzel összefüggésben a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy egyoldalúan nem foszthatta meg az EN‑t az említett eszközeitől anélkül, hogy ez komoly jogi következményekkel, többek között az EN és részvényesei által vele szemben a CCI előtt megindított választottbírósági eljárásban elfoglalt helyzete romlásával ne járt volna. ( 41 )

97.

Az EN és a részvényesei az általuk indított választottbírósági eljárásában ugyanis azt rótták fel a görög államnak, hogy a 2009/610 határozat végrehajtása, vagy a 2010. december 1‑jei levélben foglalt kötelezettségvállalások teljesítése révén az EN kisajátítását vagy államosítását igyekszik elérni.

98.

A CCI választottbírósága ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésében ( 42 ) valóban megtiltotta a Görög Köztársaságnak, hogy az EN előzetes tájékoztatása nélkül az EN államosítására irányuló intézkedéseket fogadjon el, az EN eszközeit lefoglalja vagy birtokába vegye.

99.

Emellett, az EN polgári célú eszközeinek ilyen módon történő megszerzése veszélyeztethette a Safáék által az ICSID választottbírósága előtt, a Görögország–Libanon kétoldalú beruházási megállapodásban a görögországi libanoni beruházók számára biztosított védelem megsértése miatt a Görög Köztársasággal szemben indított eljárásban ez utóbbi helyzetét.

100.

Ugyanakkor egyetlen körülmény sem indokolja a 2009/610 határozat végrehajtása érdekében a 2010. december 1‑jei levélben megismételt kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalának elmulasztását, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az EN a 2010. október 27‑i kötelezettségvállalási nyilatkozat aláírásával hozzájárult ahhoz, hogy a görög állam átvegye a polgári tevékenységeivel összefüggő eszközeit, amennyiben nem lehetséges ez utóbbiak árverésen történő értékesítése.

101.

A szárazdokk‑koncessziót a 2302/1995. sz. törvény 1. cikkének (15) bekezdése biztosította az EN számára. Következésképpen azt kizárólag jogalkotói rendelkezés szüntetheti meg, ami a 4099/2012. sz. törvény 169. cikkének (2) bekezdésében meg is valósult.

102.

Azonban mind a CCI választottbírósága, mind a Monomeles Protodikeio Athinon (athéni egyesbíróság) megállapította, hogy az EN nem adta vissza a szárazdokk‑koncesszióval érintett állami tulajdonú földterületet. ( 43 ) Ugyanis, mivel az EN és részvényesei vitatták, hogy az EN a 2010. október 27‑i levélben vállalta e terület visszaadását a görög állam számára, ezért soha nem került sor az említett területnek az átadására.

103.

Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a 4099/2012. sz. törvény 169. cikkének (2) bekezdése önmagában nem elegendő a szóban forgó kötelezettségvállalás teljesítéséhez.

104.

A 2009/610 határozat 16. cikkében foglalt kártalanítási garanciával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 2010. december 1‑jei levél szerint az EN lemond erről a garanciáról, és nem kezdeményez egyetlen eljárást sem e garancia alapján vagy ezzel kapcsolatban. Az ügyiratból nem derül ki, hogy ilyen lemondásra sor került‑e, és az sem, hogy a Görög Köztársaság törvényi úton visszavonta‑e ezt a garanciát. ( 44 ) Így tehát e kötelezettségvállalásának nem tett eleget.

105.

Végül a 2009/610 határozat végrehajtására vonatkozó éves jelentések, amelyeket a görög hatóságoknak a kellett elkészíteniük, és a Bizottsághoz benyújtaniuk, bizonyítékokat kellett tartalmazniuk annak igazolására, hogy az EN többé nem folytat polgári tevékenységet, és tájékoztatást kellett adniuk a görög hatóságok által átvett eszközök helyzetéről (tulajdon és használat).

106.

Még ha el is fogadjuk, hogy az EN által készített éves mérlegek hiányában nehézségeket okozott a görög hatóságoknak a polgári tevékenységek szüneteltetésének igazolása, e hatóságok nem vették át a 2010. december 1‑jei levélben részletezett kötelezettségvállalásoknak megfelelően az EN polgári tevékenységeivel összefüggő eszközeit. Ennek következtében a Görög Köztársaság nem teljesíthette az átvett polgári célú eszközök tulajdonára és használatára vonatkozó éves jelentések elkészítésére vállalt kötelezettségét.

107.

A fentiekből következően a Görög Köztársaság nem teljesítette a 2010. december 1‑jei levélben megismételt kötelezettségvállalásait. Ezáltal elveszítette annak lehetőségét, hogy a 2009/610 határozatot az alapvető biztonsági érdekekei sérelme nélkül hajthassa végre. Mivel képes lett volna a 2010. december 1‑jei levélben foglalt kötelezettségvállalások teljesítésére, és ezt elmulasztotta, nem hivatkozhat az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésére, még akkor sem, ha az ilyen magatartását részben vagy egészében a közötte és az EN, valamint annak részvényesei között folyamatban lévő választottbírósági eljárásban kialakított védelmi stratégiája szabta meg.

108.

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem hozta meg a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletben (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést – nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

109.

Ha Bíróság megállapítja, hogy a Görög Köztársaság nem tett eleget a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletében (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) foglaltaknak, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján kényszerítő bírságot és/vagy átalányösszeget szabhat ki e tagállammal szemben.

110.

Tekintettel azon két szankció eltérő természetére, amelyek alkalmazását a Bizottság kéri, elkülönülten kell vizsgálni az érintett tagállam kényszerítő bírság fizetésére, illetve átalányösszeg fizetésére való kötelezésének lehetőségére vonatkozó kérdést, és adott esetben az e szankciók összegére vonatkozó kérdést.

111.

A Bizottság, az EUMSZ 260. cikk végrehajtása című közleménye ( 45 ) alapján azt kéri a Bíróságtól, hogy kötelezze a Görög Köztársaságot napi 34974 euró kényszerítő bírság megfizetésére.

112.

E közlemény szerint a kényszerítő bírság napi összegét a 670 eurós egységes átalányalap, a súlyossági együttható és a jogsértés időtartamát tükröző együttható összeszorzásával kell kiszámítani. ( 46 ) A kapott eredményt ezt követően olyan „n” együtthatóval kell beszorozni, amely egyszerre veszi figyelembe a mulasztó tagállam fizetőképességét és azt, hogy az a Tanácson belül hány szavazattal rendelkezik.

113.

A súlyossági együttható („1–20”) meghatározásánál a Bizottság az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek alapvető jellegét, az összeegyeztethetetlen és vissza nem téríttetett támogatások által a tengerészeti ágazatra kifejtett káros hatásokat, a visszatérítendő összeg jelentős mértékét, és azt a tényt vette figyelembe, hogy a Görög Köztársaság máig egyetlen eurót sem téríttetett vissza, és hogy e tagállam az állami támogatások területén sorozatosan valósított meg jogsértő magatartásokat. Ezen az alapon a jogsértés súlyossági együtthatójának a Bizottság által megállapított értéke: „5”.

114.

A jogsértés időtartamával kapcsolatban a Bizottság figyelembe vette, hogy 48 hónap telt el a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) kihirdetése és 2016. július 22., vagyis azon időpont között, amikor a Bírósághoz fordult. Ezen az alapon a Bizottság a mulasztás időtartamát tükröző együtthatót a legmagasabb mértékben, azaz „3”‑as értéken határozta meg.

115.

A Görög Köztársaság vitatja a jogsértés súlyosságára vonatkozó és a jogsértés időtartamát tükröző, a Bizottság által elfogadott együtthatókat. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azon tények sorát, amelyek enyhítik a jogsértés súlyosságát, mint például azt a körülményt, hogy az EN a 2010‑es évtől nem folytat polgári tevékenységet, és így semmiféle versenykényszert nem gyakorol a tengerészeti ágazatban működő többi vállalkozásra. Arra is hivatkozik, hogy a 2009/610 határozat végrehajtása során több problémával is szembesült, melyek közé tartozik többek között a CCI választottbíróságának 2017. június 27‑i ítélete. ( 47 ) Végül vitatja, hogy ismétlődő jelleggel jogsértő magatartást valósított volna meg az állami támogatásokkal kapcsolatban. Ezen okokból úgy véli, hogy a súlyossági együttható és a mulasztás időtartamát tükröző együttható nem lehet magasabb, mint „1”.

116.

A fizetőképességre vonatkozóan a Bizottság az ítélet meghozatalának időpontjában legfrissebb speciális „n” együttható használatát javasolja. A Bizottság közleménye szerint ezt az együtthatót a következő képlettel kell kiszámítani. ( 48 )

117.

Görögország vonatkozásában a Bizottság legújabb közleménye szerint ez az együttható 3,17. ( 49 )

118.

A Görög Köztársaság úgy véli, hogy a lehető legfrissebb speciális „n” együtthatót kell alkalmazni annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a görögországi GDP jelentős csökkenését. Azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a görög gazdaság tényleges állapotát, valamint azt a tényt, hogy jelenleg is makrogazdasági kiigazítási programot hajt végre, mivel nem tud hatékonyan finanszírozási forrásokhoz jutni a pénzügyi piacokon. Végül úgy véli, hogy a speciális „n” együttható számítása nem volt helyes, mivel az EUM‑Szerződés 2017. április 1‑jétől véglegesen megszüntette a súlyozott szavazatok rendszerét a Tanácson belül, ( 50 ) és ezt a tagállamok és a népesség kettős többségének rendszerével váltotta fel, mely szerint valamennyi tagállam egyetlen szavazattal rendelkezik a Tanácson belül. Így a Görög Köztársaság véleménye szerint az övéhez hasonló népességgel és GDP‑vel rendelkező tagállamok befolyása jelentős mértékben csökkent a Tanácson belül.

119.

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében „a kényszerítő bírság kiszabása főszabály szerint csak akkor igazolt, ha a korábbi ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés fennmarad a tényállás Bíróság általi vizsgálatáig” ( 51 ). Ráadásul a kényszerítő bírságot kizárólag arra az esetre kell kiszabni, ha a kötelezettségszegés a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában még fennáll. ( 52 )

120.

A jelen ügyben úgy vélem, hogy a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletben (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés legalább a jelen indítvány ismertetéséig fennmaradt. A Görög Köztársaság ugyanis nem teljesítette sem a 2009/610 határozatot, sem 2010. december 1‑jei levélben részletezett valamennyi kötelezettségvállalást. Bár az EN vonatkozásában a különleges vagyonkezelői eljárás alkalmazása ( 53 ) a 2009/610 határozatban összeegyeztethetetlennek minősített támogatás visszatéríttetésének egyik szükséges lépése, ez önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a Görög Köztársaság teljesítette az e határozatban reá háruló kötelezettségeket.

121.

Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a Görög Köztársaság kényszerítő bírság fizetésére való kötelezése megfelelő eszköz a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) teljes körű végrehajtásának biztosítására.

122.

Ami e kényszerítő bírság összegét és formáját illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy „az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a[z ő] feladata, hogy mérlegelési jogkörének gyakorlása során úgy határozza meg e kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetőképességével […]. A Bizottság kényszerítő bírságra vonatkozó javaslatai a Bíróságot nem kötik, azok csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak. Ugyanígy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások sem kötik a Bíróságot, de hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához ezen intézmény tevékenységével kapcsolatban, amikor ezen intézmény tesz javaslatot a Bíróságnak. Ugyanis az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésére alapított, valamely tagállam vonatkozásában továbbra is fennálló kötelezettségszegésre vonatkozó eljárás keretében, azon tény ellenére, hogy ugyanezen kötelezettségszegés az […] EUMSZ 258. cikk alapján hozott első ítéletben már megállapításra került, a Bíróság szabadon határozhatja meg a kiszabott kényszerítő bírság azon összegét és formáját, amelyet megfelelőnek tart ahhoz, hogy ösztönözze e tagállamot arra, hogy megszüntesse a Bíróság ezen első ítéletéből eredő kötelezettségek be nem tartását” ( 54 ).

123.

Ugyanezen ítélet szerint „[a] kényszerítő bírság összegének meghatározásához az uniós jog egységes és hatékony alkalmazása céljából e kényszerítő bírság kényszerítő jellegének biztosítása érdekében figyelembe veendő szempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés időtartama, a jogsértés súlya és a szóban forgó tagállam fizetőképessége. E szempontok alkalmazásához figyelembe kell venni különösen a végrehajtás elmaradásának a magán‑ és közérdekeket érintő következményeit, továbbá azt, hogy mennyire sürgős az, hogy a szóban forgó tagállamot kötelezettségeinek teljesítésére szorítsák” ( 55 ).

124.

Először, ami a jogsértés súlyosságát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései alapvető jelleggel bírnak, mivel az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében az Európai Unióra ruházott alapvető feladatok kifejeződését jelentik. ( 56 )

125.

A jelen ügyben elegendő annak megállapítása, hogy a görög hatóságok a mai napig egyetlen eurót sem téríttettek vissza az összeegyeztethetetlen támogatásból a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) végrehajtása érdekében. Épp ellenkezőleg, a visszatérítendő összeg folyamatosan nő az alkalmazandó kamatokkal, és a tárgyalás idején már meghaladja a 670 millió eurót, ami az eredeti összeg 2,6‑szorosa.

126.

Az a tény, hogy a Görög Köztársaság szerint az EN már nem folytat polgári tevékenységet, nem befolyásolja a jogsértés súlyosságát, mivel nem csökkenti azt a gazdasági előnyt, amelyben e társaság részesült, amikor az összeegyeztethetetlen támogatásokhoz jutott az ilyen tevékenység folytatásának időszakában.

127.

Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a Bizottság az „5”‑ös értékű súlyossági együttható megállapításával a kényszerítő bírságra vonatkozó javaslatában nem megfelelően vette figyelembe a jogsértés súlyosságát.

128.

Ugyan a Bíróság a 2009. július 7‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑369/07, EU:C:2009:428) alapjául szolgáló ügyben napi 16000 euró kényszerítő bírság – amely a Bizottság szerint a jelen ügyben „3”‑as értékű súlyossági együtthatónak felel meg – megfizetését írta elő, mégis elfogadta, hogy „azon támogatási összegek, amelyek tekintetében a [Görög Köztársaság] nem bizonyította a visszatérítést, a [Bizottság] határozat[ának] tárgyát képező teljes összegnek csak viszonylag kis részét képezik” ( 57 ).

129.

Márpedig a jelen ügyben teljes mértékben hiányzik a támogatás visszatéríttetése vagy a 2010. december 1‑jei levélben megismételt kötelezettségvállalások teljesítése. Ezért úgy látom, hogy az „5”‑ös értékű súlyossági együttható egyáltalán nem felel meg a jelen ügy körülményeinek. ( 58 )

130.

Másodszor, ami a jogsértés időtartamát illeti, amelyet a Bíróság általi mérlegelése időpontjában kell értékelni, ( 59 ) megállapítom, hogy közel hat év telt el a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) kihirdetése óta. A jogsértés időtartama tehát jelentős mértékű.

131.

Ugyanis, noha az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése nem határozza meg azt a határidőt, ameddig az ítéletben foglaltakat teljesíteni kell, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog azonnali és egységes alkalmazásához fűződő érdek megköveteli, hogy a teljesítés azonnal elkezdődjön, és a lehető legrövidebb idő alatt megtörténjen. ( 60 )

132.

Harmadszor, a Görög Köztársaság fizetésképességét illetően a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlatában elismerte, hogy a pénzügyi szankciók számításánál az érintett tagállam GDP‑jét és e tagállamot a Tanácson belül megillető szavazatok számát kell figyelembe venni. ( 61 )

133.

A GDP‑re vonatkozóan a Bíróság már megállapította a Görög Köztársasággal összefüggésben, amelynek GDP‑je az államadóssági válsága következtében 2010 óta meredeken zuhant, hogy a tagállam GDP‑jének legutóbbi alakulását kell figyelembe venni. ( 62 )

134.

E tekintetben figyelembe kell venni, hogy a görög GDP 25,5%‑kal csökkent 2010 és 2016 között. ( 63 )

135.

A Görög Köztársaságot a Tanácsban megillető szavazatok számára vonatkozó kritériummal kapcsolatban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy, amint arra e tagállam rámutat, a súlyozott szavazatok rendszere a Tanácsban nem létezik többé.

136.

Ezzel szemben az EUSZ 16. cikk (4) bekezdése által bevezetett kettős többség rendszere előírja, hogy „a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55%‑ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének legalább 65%‑át kitevő tagállamokat képviselő – szavazata szükséges”.

137.

Ugyanakkor ezek közül az új feltételek közül egyik sem alkalmas arra, hogy megfelelő módon a Tanács döntési mechanizmusában a szavazatok számán alapuló feltétel helyébe lépjen.

138.

A tagállamok többségén alapuló rendszerben ugyanis, a szavazatok súlyozásának rendszerétől eltérően, valamennyi tagállam egyenlő annyiban, hogy mindannyian egy szavazattal rendelkeznek. Ilyen körülmények között a Bizottság ( 64 ) által javasolt képlet már nem használható.

139.

A népességgel kapcsolatban nem kizárt, hogy egyes adott népességű tagállamoknak más, kisebb népességű tagállamokhoz viszonyítva alacsonyabb a fizetésképessége. Ez a kritérium sem releváns a kényszerítő bírság számításánál.

140.

Ezen okokból arra a következtetésre jutottam, hogy figyelmen kívül kell hagyni a tagállamot a Tanácsban megillető szavazatok számára vonatkozó kritériumot, ahogy azt a Bíróság a 2018. február 22‑iBizottság kontra Görögország ítéletben (C‑328/16, EU:C:2018:98) is tette, mivel a szavazatok száma már nem befolyásolja a tanácsi döntéshozatalt, és az EUSZ 16. cikk (4) bekezdésének új szabálya sem határoz meg semmilyen, az érintett tagállam fizetőképességének meghatározásánál kielégítő kritériumot. ( 65 )

141.

E körülményekre, többek között a visszatérítendő támogatás magas összegére és a jogsértés időtartamára tekintettel, valamint annak szükségessége fényében, hogy a Görög Köztársaságot a felrótt kötelezettségszegés megszüntetésére kell ösztönözni, célszerűnek vélem a napi kényszerítő bírság helyett félévenkénti bírság kiszabását.

142.

Megállapítom ugyanis, hogy a Bizottság a 2009/610 határozat végrehajtására négy hónapos határidőt szabott, ( 66 ) a 2010. december 1‑jei levélben részletezett kötelezettségvállalások teljesítésére pedig hat hónapos határidőt adott a Görög Köztársaságnak és az EN‑nek. Ez magától érthetőnek tűnik, mivel az e határozat végrehajtásához, vagy az e levélben részletezett kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges intézkedések – mint amilyen az eszközök árverésen történő értékesítése, vagy a szárazdokk‑koncesszió megszüntetésére vonatkozó jogalkotói intézkedések – meghozatala nem valósítható meg egyik napról a másikra. Ez jelenleg kiemelkedő fontosságú, mivel az EN vonatkozásában különleges vagyonkezelői eljárás alkalmazására került sor, amely a 4307/2014. sz. törvény 69. cikkének megfelelően tizenkét hónapig tarthat.

143.

A kényszerítő bírság összegére vonatkozóan megjegyzem, hogy a 2014. december 2‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑378/13, EU:C:2014:2405) alapjául szolgáló, a környezetre vonatkozó ügyben a Bíróság – annak ellenére, hogy a Bizottság 71193,60 euró összegű napi kényszerítő bírság kiszabását javasolta (ami 12814848 euró összegű féléves kényszerítő bírságnak felelt volna meg) – egy 14520000 euró összegű féléves kényszerítő bírságot határozott meg, mivel a Görög Köztársaság nem tett meg a 2005. október 6‑iBizottság kontra Görögország ítéletben (C‑502/03, nem tették közzé, EU:C:2005:592) foglaltak teljesítéséhez szükséges egyetlen intézkedést sem.

144.

A fentieket és különösen a jogsértés súlyosságát és időtartamát, valamint emellett a görög GDP‑nek az utóbbi években tapasztalt csökkenését figyelembe véve 9500000 euró összegű féléves kényszerítő bírság meghatározását javaslom, amely a visszatérítendő támogatás hozzávetőlegesen 1,5%‑ának felel meg. ( 67 )

145.

Mivel a Bíróság csökkenő összegű kényszerítő bírságot is meghatározhat, amely figyelembe veszi az érintett tagállam által esetlegesen elért haladást, úgy gondolom, hogy növekvő kényszerítő bírság is megállapítható arra az esetre, ha a tagállam továbbra sem tesz eleget a Bíróság első ítéletének. A jelen ügyben a féléves kényszerítő bírság 2000000 euróval emelkedhetne mindaddig, amíg a Görög Köztársaság teljes egészében és maradéktalanul eleget nem tesz a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletnek (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395).

146.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság kötelezze a Görög Köztársaságot, hogy fizessen meg a Bizottságnak „az Európai Unió saját forrásai” számlára a jelen ügyben való határozathozatal napjától a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletnek (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) való megfelelés napjáig félévenként 9500000 euró kényszerítő bírságot, amely a jelen ügyben való határozathozatal napját követő első félév után minden félévben 2000000 euróval emelkedhet mindaddig, amíg eleget nem tesz a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletnek (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395).

147.

Az átalányösszeget illetően a Bizottság azt javasolja a Bíróságnak, hogy ezt az összeget egy napi összeg és azon napok számának szorzataként számítsa, amely napokon fennállt a jogsértés.

148.

A Bizottság az átalányösszeg számításánál a kényszerítő bírság keretében alkalmazottal megegyező, vagyis „5”‑ös súlyossági együttható, és azonos „n” együttható használatát javasolja. Ezzel szemben az átalányalapot napi 220 euróban határozná meg. A kényszerítő bírságtól eltérően az időtartamot tükröző együtthatót itt nem kell alkalmazni.

149.

Ennek alapján a Bizottság javaslata szerint az átalányösszeg 3828 euró napi összeg, valamint a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) a kihirdetésének napja és azon nap, amikor a Görög Köztársaság teljesíti a kötelezettségeit, illetve – ennek hiánya esetén – a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének napja között eltelt napok számának szorzatából adódik.

150.

A Görög Köztársaság nem adott elő külön az átalányösszegre vonatkozó érvelést. Mivel a Bizottság a számításai során ugyanazokat a kritériumokat – a jogsértés súlyossága és időtartama – alkalmazta, mint amilyeneket a kényszerítő bírság számításánál használt, azokat az érveket kell figyelembe venni, amiket a Görög Köztársaság a kényszerítő bírsággal kapcsolatban ismertetett.

151.

A Bíróság már megállapította, hogy az érintett területen rendelkezésére álló mérlegelési jogkörének gyakorlása során jogosult halmazatban kiszabni kényszerítő bírságot és átalányösszeget. ( 68 )

152.

A Bíróság szerint „[a]z átalányösszeg megfizetésére kötelezés elve alapvetően az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán‑ és közérdeket érintő következményei értékelésén alapul, különösen ha a kötelezettségszegés az azt először megállapító ítélet óta tartó hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt” ( 69 ).

153.

Másfelől „[a]z átalányösszeg kiszabására minden egyes esetben a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EUMSZ 260. cikk alapján megindított eljárásban érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kell, hogy sor kerüljön. E tekintetben az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a Bíróság számára annak eldöntésében, hogy kiszab‑e, vagy sem, ilyen szankciót” ( 70 ).

154.

A jelen ügyben, amint a Bizottság rámutat, a Görög Köztársaság ismétlődő jogsértő magatartást tanúsított az állami támogatások területén. ( 71 ) Ez a tény, és a jelen ügyben különösen az a körülmény, hogy egyetlen euró visszatéríttetése sem történt meg a 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) végrehajtása érdekében, kellőképpen utal arra, hogy a hasonló uniós jogsértések jövőbeni ismétlődésének hatékony megakadályozása olyan visszatartó erejű intézkedés elfogadását követeli meg, mint az átalányösszeg megfizetésére való kötelezés. ( 72 )

155.

Ilyen körülmények között a Bíróság úgy határozza meg ezt az összeget, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel. ( 73 ) Ezzel összefüggésben, a megállapított jogsértés súlyát, a jogsértés időtartamát és az érintett tagállam fizetési képességét veszi figyelembe. ( 74 )

156.

A jelen ügy több olyan elemet tartalmaz, amely kétségbe vonja, hogy ténylegesen szándékában áll‑e a görög hatóságoknak a 2009/610 határozat végrehajtása, vagy a 2010. december 1‑jei levélben található kötelezettségvállalásai teljes körű teljesítése.

157.

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a keretmegállapodás 11. cikkében a Görög Köztársaság még 2010. márciusában, vagyis azelőtt, hogy a Bizottság jóváhagyta volna a 2010. december 1‑jei levélben megismételt kötelezettségvállalások listáját, sőt azelőtt, hogy az EN formálisan ezeket elfogadta volna, lényegében ígéretet tett az EN‑nek, valamint (régi és új) részvényeseinek arra, hogy véglegesen elintézi a Bizottságnál, hogy a 2009/610 határozat végrehajtása során az EN‑nek ne kelljen visszatérítenie a támogatások összegét.

158.

Márpedig a Görög Köztársaság érvényesen nem tehetett volna ilyen ígéretet az EN‑nek és részvényeseinek, még akkor sem, ha ADM (majd a Privinvest) ezt az EN–részvények 75,1%‑ának megvásárlása feltételéül szabta. ( 75 ) Egy ilyen ígéret ugyanis, amely figyelmen kívül hagyja az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog kötelező jellegét, érvénytelen.

159.

Ezenfelül a görög hatóságok az összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetését nem tekintették elsődlegesnek, hanem úgy jártak el, hogy végül elhúzódjon a visszatérítés azzal, hogy e tekintetben kétségtelenül szükséges, de nem elegendő intézkedéseket és ráadásul rendkívül lassan hoztak meg. E halogató magatartás miatt a visszatérítendő támogatás összege a késedelmi kamatokkal együtt 256000000 euróról 670000000 euróra növekedett.

160.

A görög hatóságok például az összeférhetetlen támogatás visszatérítésére irányuló első fizetési meghagyást csak 2015. december 4‑én, ( 76 ) vagyis tizenegy hónappal a Bizottság felszólító levele után, és több mint három évvel a kötelezettségszegést megállapító 2012. június 28‑iBizottság kontra Görögország ítéletet (C‑485/10, nem tették közzé, EU:C:2012:395) követően küldte meg az EN részére. Az EN vonatkozásában a különleges vagyonkezelői eljárást csak 2017. október 13‑án, vagyis majdnem két évvel az első fizetési meghagyás kibocsátása után alkalmazta.

161.

Emellett a Görög Köztársaság még akkor sem tett semmilyen, az EN‑nel szembeni felszámolási vagy vagyonkezelői eljárás megindítására irányuló intézkedést a támogatás visszatéríttetése érdekében, amikor kiderült, hogy az EN és a részvényesei nem működnek együtt a 2010. december 1‑jei levélben foglalt kötelezettségvállalások teljesítése céljából, és a görög bíróságok elutasították az EN által a fizetési meghagyásokkal szemben benyújtott, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet. ( 77 )

162.

A CCI választottbírósága a 2016. augusztus 5‑i ideiglenes határozatában valóban megtiltotta a Görög Köztársaságnak, hogy az EN előzetes értesítése nélkül felszámolási eljárást indítson e társasággal szemben, és a 2017. június 27‑i határozatával kötelezte a Görög Köztársaságot, hogy a végleges ítélet kihirdetéséig tartózkodjon minden, az EN feletti ellenőrzés megváltoztatására alkalmas intézkedéstől, amely tilalom a különleges vagyonkezelői eljárást is magában foglalta.

163.

Ugyanakkor az EN és részvényesei, valamint a Görög Köztársaság közötti jogvitára a görög jogot kell alkalmazni, és a CCI választottbírósági eljárására is ez a jog vonatkozik, mivel a CCI választottbíróságának székhelye Athénban (Görögország) van. Tekintve, hogy az uniós jog a görög jog részét képezi, ( 78 ) egyfelől ez a bíróság érvényesen nem tilthatta meg a Görög Köztársaságnak az EN‑nel szemben fizetésképtelenségi eljárás, amely a támogatás visszatéríttetésének legvégső eszköze, megindítását, másfelől a Görög Köztársaság a 2009/610 határozat végrehajtásának elmulasztását nem indokolhatja az említett választottbíróság határozataival.

164.

A fentiek alapján, és a görög GDP‑nek a 2010 és 2016 közötti időszakban tapasztalt 25,5%‑os csökkenésére tekintettel célszerűnek látom azt javasolni a Bíróságnak, hogy kötelezze a Görög Köztársaságot a visszatérítendő támogatás 2%‑ának megfelelő 13000000 euró értékű átalányösszeg megfizetésére.

165.

A tárgyaláson a Bizottság kérte, hogy a Bíróság nyújtson pontosítást az ICSID előtti választottbírósági eljárásban hozandó olyan ítélet Görög Köztáraság általi végrehajtásával kapcsolatban, amely a támogatás esetleges visszatéríttetése vagy az e célból hozott intézkedések, például az EN felszámolása, esetén kártérítés megfizetésére kötelezné azt. ( 79 )

166.

A jelen ügyben hozandó ítéletben a Bíróság csak a Bizottság által a Görög Köztársaságnak megküldött felszólító levelében hivatkozott kifogásokat bírálhatja el. A Bizottság pontosítás iránti kérelme nem minősül ilyennek.

167.

Ennek következtében a Bizottság e kérelmét csak egy külön kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében lehet elbírálni, amely annak megállapítására irányul, hogy a Görög Köztársaság, ha végrehajtja az ilyen választottbírósági ítéletet, megsérti az EUM‑Szerződésből eredő kötelezettségeit.

168.

Végül mindenesetre jelenleg az ICSID szóban forgó választottbírósági eljárásában még nem hoztak ítéletet.

169.

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel a kötelezettségszegés megállapítást nyert, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

170.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: