1.

A jelen eljárás keretében az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) egy olyan ügyet érintően kéri a 2007. évi hágai jegyzőkönyv ( 2 ) rendelkezéseinek értelmezését a Bíróságtól, amelyben a kérdést előterjesztő bíróság kétségét fejezte ki a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jog kérdésében.

2.

A Bíróság az utóbbi időben már több alkalommal válaszolt a 4/2009/EK rendelet ( 3 ) tekintetében a nemzeti bíróságok által a tartási kötelezettségekre vonatkozó ügyekben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre. Ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a joghatósági szabályokat ( 4 ) vagy a határozatok végrehajtására vonatkozó szabályozást ( 5 ) érintették.

3.

A korábban előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek azonban még sem közvetlenül a 2007. évi hágai jegyzőkönyv rendelkezéseit, sem a 4/2009 rendeletnek – az alkalmazandó jogra vonatkozó kérdésekben – e jegyzőkönyvre utaló 15. cikkét nem érintették. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tehát az első olyan kérelem, amelyben a nemzeti bíróság a 2007. évi hágai jegyzőkönyvben foglalt kollíziós szabályok értelmezését kéri a Bíróságtól.

4.

A tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyekben a nemzetközi joghatóságra vonatkozó rendelkezések a 4/2009 rendelet II. fejezetében („Joghatóság”) kaptak helyet. E rendelkezések közül e rendelet „Általános rendelkezések” című 3. cikke a legjelentősebb, amely a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:

5.

A 4/2009 rendeletnek „Az alkalmazandó jog meghatározása” című, e rendeletnek az „Alkalmazandó jog” című III. fejezetében található 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a [2007. évi hágai jegyzőkönyvvel] […] összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.”

6.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikke és 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„3. cikk

Az alkalmazandó jogra irányadó általános szabály

(1)   Amennyiben e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

(2)   A jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.

4. cikk

Bizonyos jogosultakat előnyben részesítő különös szabályok

(1)   Az alábbi rendelkezések alkalmazandók a következő tartási kötelezettségekre:

[…];

(2)   Amennyiben a jogosult a 3. cikkben említett jog szerint nem kaphat tartást a kötelezettől, az alkalmazandó jog az eljáró bíróság joga.

[…]”

7.

A német jog a tartás visszamenőleges érvényesítésének kérdését a Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 1613. §‑ában szabályozza. E rendelkezés (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A jogosult visszamenőleg teljesítést vagy kártérítést nemteljesítés miatt csak attól az időponttól követelhet, amikor a kötelezettet a tartási követelés érvényesítése céljából felszólították, hogy jövedelméről és vagyonáról nyilatkozzon, [vagy attól az időponttól,] amikor a kötelezett késedelembe esett vagy a tartási követelés vonatkozásában beállt a perfüggőség. […]”

8.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében kifejti, hogy az osztrák jog alapján a tartási követelések érvényesítése három évre visszamenőlegesen lehetséges. Az osztrák állandó ítélkezési gyakorlat szerint gyermektartás esetén a tartás visszamenőleges követelésének nem feltétele, hogy a kötelezettet a fizetésre felszólítsák.

9.

KP kiskorú, az alapügy felperese, 2015. május 27‑ig szüleivel együtt Németországban élt. 2015. május 28‑án a kiskorú az anyával Ausztriába költözött. Ettől az időponttól szokásos tartózkodási helyük e tagállamban található.

10.

2015. május 18‑i tartásra vonatkozó kérelmét a kiskorú az osztrák bírósághoz nyújtotta be az apjával, LO‑val szemben. Ezt követően, 2016. május 18‑i kérelmében a kiskorú e kérelmét úgy terjesztette ki, hogy az apjával szemben tartást visszamenőlegesen, e kérelem előterjesztését megelőző időtartamra, azaz 2013. június 1‑jétől 2015. május 31‑ig terjedően kíván érvényesíteni.

11.

Az alapügyben a kiskorú arra hivatkozik, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az arra az időszakra járó tartási kötelezettségekre, amelynek során Németországban volt a szokásos tartózkodási helye, a német jog alkalmazandó. A kiskorú viszont nem kaphat az apjától tartást, mivel a BGB 1613. §‑ában meghatározott, a tartás visszamenőleges érvényesítését lehetővé tévő feltételek nem teljesülnek. Ezért a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alapján, az ezen időtartamra vonatkozó tartási kötelezettségek megítéléséhez a kiskorú tekintetében az ehhez hasonló feltételek teljesítésének előírását mellőző osztrák jog alkalmazandó.

12.

A kiskorú apja ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az eljáró bíróság jogának kiegészítő jellegű alkalmazása a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alapján csak akkor jöhet szóba, ha az eljárást a kötelezett fél indítja, vagy ha az eljáró hatóság azon állam hatósága, amelyben egyik fél sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése továbbá nem alkalmazandó, ha a szokásos tartózkodási helyét megváltoztató jogosult visszamenőlegesen követel tartást.

13.

Az elsőfokú bíróság elutasította a visszamenőleges tartásra vonatkozó kérelmet. E bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kiskorú szokásos tartózkodási helyének megváltozását megelőző időszakban az apa kiskorúval szemben fennálló tartási kötelezettségeire – a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikke alapján – a német jog alkalmazandó. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése azonban nem alkalmazható a visszamenőleges tartásra. A jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozását megelőző időszakra vonatkozó tartást továbbra is a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján kell értékelni, feltéve hogy a bíróságnak a 4/2009 rendelet 3. cikke értelmében vett joghatósága ezen időszak tekintetében egyáltalán fennállt.

14.

A fellebbviteli bíróság helybenhagyta ezt a döntést, és egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásával.

15.

Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) bírálja el a visszamenőleges tartásra vonatkozóan a kiskorú által benyújtott felülvizsgálati kérelmet.

16.

E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Amennyiben erre a kérdésre nemleges a válasz:

17.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2017. február 15‑én nyújtották be a Bíróság Hivatalához.

18.

A német kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

19.

A 4/2009 rendelet alkalmazásának kezdő időpontját megelőző időszak vonatkozásában a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyek tekintetében a bíróságok nemzetközi joghatóságát a Brüsszeli Egyezmény ( 6 ), valamint a Brüsszel I. rendelet ( 7 ) joghatósági szabályai határozták meg.

20.

A 4/2009 rendelet saját hatálya alá vonta a tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat, ezzel kivonva ezen ügyeket a brüsszeli rendszerből. ( 8 )

21.

A 4/2009 rendelet mindazonáltal nem tartalmaz a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot közvetlenül kijelölő rendelkezéseket. E kérdéskört az uniós nemzetközi magánjog egyéb, a kötelezettségek e típusát hatályuk alól egyértelműen kizáró jogi aktusai sem szabályozták. ( 9 )

22.

Az eredeti tervek szerint a 4/2009 rendelet tartalmazta volna a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot kijelölő kollíziós szabályokat. ( 10 ) Ez azonban megnehezíthette volna a rendelet elfogadását, mivel egyes tagállamok nem voltak hajlandók kollíziós szabályokat tartalmazó rendelet elfogadására. Többek között ezért mondták ki a rendelet előkészítése során, hogy a kollíziós normák egységesítése egyezmény, konkrétan a 2007. évi hágai jegyzőkönyv alkalmazásával valósítható meg. ( 11 ) A jogalkotási tevékenységek összehangoltságának jele egyrészt, hogy az Európai Közösség csatlakozott a 2007. évi hágai jegyzőkönyvhöz, ( 12 ) másrészt, hogy a 4/2009 rendelet tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely e jegyzőkönyvvel összhangban határozza meg a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot. ( 13 )

23.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegi részét megelőzik a kérdést előterjesztő bíróságnak azon megjegyzései, amelyek a Bíróságnak a 2007. évi hágai jegyzőkönyv rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó hatáskörét érintik. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a 4/2009 rendelet 15. cikke egyértelműen a 2007. évi hágai jegyzőkönyvre hivatkozik, ezzel megteremtve az alapot a Bíróság számára, hogy e jegyzőkönyv rendelkezéseit értelmezhesse. A Bizottsághoz hasonlóan a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli továbbá, hogy a Közösség megerősítette a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet, ami ugyancsak alátámasztja, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik e jogi aktust érintő, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására.

24.

E tekintetben elsősorban arra kell emlékeztetni, hogy – az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján – a Bíróság hatáskörrel rendelkezik többek között az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak értelmezését érintő előzetes döntéshozatalra.

25.

A Tanács – többek között az EK 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének második mondata és az EK 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdése alapján elfogadott – 2009. november 30‑i határozattal ( 14 ) az Európai Közösség nevében jóváhagyta a 2007. évi hágai jegyzőkönyvet.

26.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megválaszolására vonatkozó hatáskörét meghatározó rendelkezések értelmében az EK 300. cikkel összhangban a Tanács által kötött szerződés – a Közösség tekintetében – az uniós intézmény jogi aktusának minősül. ( 15 )

27.

Az Unió nevében kötött nemzetközi megállapodások kérdését jelenleg az EUMSZ 218. cikk szabályozza. A nemzetközi megállapodásoknak az Unió általi megkötéséhez vezető eljárása és annak joghatásai tekintetében nem történt olyan változás, amely miatt a Bíróságnak e kérdésekre vonatkozó korábbi ítélkezési gyakorlata elvesztette volna aktualitását. Az EUMSZ 216. cikkének (2) bekezdése – amely megfelel az EK 300. cikk (7) bekezdésének – szerint az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások ráadásul kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira. Ez azt jelenti, hogy az ilyen megállapodás rendelkezései hatálybalépésüktől kezdődően az uniós jogrend szerves részét képezik, és e jogrend keretében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy e rendelkezéseket előzetes döntéshozatal keretében értelmezze.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével arra kíván választ kapni, hogy alkalmazható‑e a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése azon tagállam bírósága előtt folyó eljárásban, amely tagállamban a tartás jogosultja szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

29.

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy – az A. Bonomi jeletés ( 16 ) 63. pontjával összhangban – az eljáró bíróság szerinti állam jogának a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésén alapuló kiegészítő jellegű alkalmazása csak akkor hasznos, ha a tartással kapcsolatos eljárást a jogosult szokásos tartózkodási helyén kívüli államban indították. Egyébként az eljáró bíróság joga megegyezik a jogosult szokásos tartózkodási helyének jogával, vagyis – a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerint – a tartási kötelezettségekre elsősorban irányadó joggal. E jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése ezért akkor alkalmazható, ha a tartási kötelezettségekre vonatkozó eljárást a kötelezett indítja, vagy ha az eljáró hatóság nem azon állam hatósága, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

30.

A magyarázó jelentés hivatkozott részleteivel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli ugyanakkor, hogy – álláspontja szerint – e jelentést abból a feltevésből kiindulva készítették, hogy a jogosult szokásos tartózkodási helye változatlan marad. Nem biztos tehát, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alkalmazható‑e, ha a jogosult szokásos tartózkodási helyét másik tagállamba teszi át és e tagállam bíróságához nyújtja be azon időszakra vonatkozó visszamenőleges tartás iránti kérelmét, amely megelőzi e jogosult szokásos tartózkodási helyében bekövetkezett változás időpontját.

31.

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdéssel lényegében arra kíván választ kapni, hogy az alapügyhöz hasonló körülmények esetén milyen feltételek fennállása mellett alkalmazható a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése. Javasolom tehát, hogy az első kérdés megválaszolásával a Bíróság azt is tisztázza, hogy milyen feltételeknek kell teljesüniük e rendelkezés alkalmazásához abban a helyzetben, amelyben a jogosult megváltoztatja szokásos tartózkodási helyét, ezt követően pedig visszamenőleges tartás iránti igénnyel lép fel a kötelezettel szemben.

32.

A német kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása nem korlátozódhat pusztán a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének szó szerinti értelmezésére. E jogi aktus rendszerének és célkitűzésének értelmezése ugyanis ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az a bíróság, amely előtt a jogosult visszamenőleges tartás iránti kérelmét előterjeszti, joghatósággal rendelkezik e visszamenőleges időszakra eső tartással kapcsolatos ügy elbírálására.

33.

E kormány megjegyzi, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyvben foglalt kollíziós normák azon a feltevésen alapulnak, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a jogosult tartási igényének alapjául hivatkozott tényállás és a tartási kötelezettségek értékelésére alkalmazandó jog között. A joghatósági szabályok hasonló feltevésen alapulnak. Bizonyos fokú kapcsolatnak kell fennállnia tehát a tartással kapcsolatos ügy elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságok szerinti állam és azon tényállás között is, amelyre a jogosult e tartásra vonatkozó jogosultságát alapítja.

34.

A Bizottság úgy véli, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése bármely eljárásban, így a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam bírósága előtt folyó eljárásban is alkalmazható. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a jogosult visszamenőleges tartás iránti igényét kívánja érvényesíteni.

35.

A Bizottság megítélése szerint a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében hivatkozott A. Bonomi jelentés 63. pontja nem foglalkozik a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének hatályával, hanem olyan eseteket sorol fel, amelyekben e rendelkezés hasznos lehet a tartás jogosultja számára.

36.

A Bizottság különösen arra mutat rá, hogy az eljáró bíróság szerinti állam jogának alkalmazását lehetővé tévő, a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésén alapuló feltétel akkor áll fenn, ha a jogosult (e jegyzőkönyv) „3. cikkében említett jog szerint” nem kaphat tartást. A Bizottság úgy véli, hogy ebből következően a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése nemcsak e jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése, hanem 3. cikkének (2) bekezdése alapján alkalmazandó jogra is vonatkozik. A Bizottság álláspontja szerint e rendelkezés teleologikus értelmezésével ugyanerre a következetésre lehet jutni. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének célkitűzése, hogy e jegyzőkönyv 3. cikkében előírt, a tartás jogosultjaira általános szabályként érvényesülő megoldásokhoz képest a jogosultak bizonyos csoportját előnyben részesítse.

37.

Először is meg kívánom jegyezni, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének szó szerinti értelmezésére támaszkodva – viszonylag nagyobb erőfeszítések nélkül – a Bizottság álláspontjával megegyező válasz lenne adható az első kérdésre annak kijelentésével, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése bármely, többek között a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai előtt folyó eljárásban is alkalmazható. Ilyen válaszra jutnánk akkor is, ha abból a feltevésből indulnánk ki, hogy kizárólag a tartás jogosultjának érdekei érdemelnek védelmet. Ezzel szemben én úgy vélem, hogy az ehhez hasonló álláspont feltehetően a 2007. évi hágai jegyzőkönyv túlzottan felszínes olvasatán, valamint a rendszertani és a teleologikus értelmezésből fakadó következtetéseket figyelmen kívül hagyó érvelésen alapul.

38.

A Bizottság a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása alapján azt a következtetést fogalmazza meg, hogy a jogosult jelenlegi szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga helyett az eljáró bíróság államának joga alkalmazható és ily módon a jogosult korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogát „a (hágai jegyzőkönyv) 3. cikkében említett jog” kategóriája alá kell sorolni.

39.

Nem vagyok teljes mértékben meggyőződve arról, hogy ezen érvelés valóban alátámasztja‑e azt, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése azt határozza meg, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, ha a jogosult megváltoztatja szokásos tartózkodási helyét, és ezt követően olyan időszakra vonatkozó visszamenőleges tartás iránti igényt kíván érvényesíteni, amely megelőzi e jogosult szokásos tartózkodási helyében bekövetkezett változás időpontját. Amennyiben a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése nem tartalmaz e kérdésben egyértelmű állásfoglalást lehetővé tévő további támpontot, az e jegyzőkönyv 4. cikkének egyéb szerkezeti egységeire vonatkozó elemzés e tekintetben kétségeket vet fel.

40.

Például, ha a jogosult olyan állam hatósága előtt perli a tartás kötelezettjét, amelyben e kötelezett szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (3) bekezdése elsősorban a lex fori alkalmazását írja elő. Amennyiben e jog szerint a jogosult nem kaphat tartást a kötelezettől, „a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga” alkalmazandó, nem pedig – a jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése szerint – annak az államnak a joga, amelyet e jegyzőkönyv 3. cikke említ. Kétlem, hogy – a Bizottság érvelésének alapjául szolgáló szó szerinti értelmezésből kiindulva – ebben az esetben mellőzni kellene a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdését és, hogy – még ha a jogosult meg is változtatta szokásos tartózkodási helyét – kizárólag a jogosult jelenlegi szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogát kellene alkalmazni.

41.

Egyébiránt megjegyzem, hogy – amennyiben a jogosult a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkében, valamint 4. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett jog szerint nem kaphat tartást – a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (4) bekezdése szerint a tartási kötelezettség jogosultjának és kötelezettjének közös állampolgársága szerinti állam joga alkalmazható. E rendelkezés azonban nem határozza meg, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, ha a jogosult olyan időszakra vonatkozó tartási igénnyel lép fel, amelynek időtartama alatt szerezte csak meg a kötelezett azt az állampolgárságot, amellyel a jogosult korábban már rendelkezett. Ráadásul arra sem kapunk választ, hogy a kötelezett állampolgárságának elvesztése visszamenőleges hatályú jogkövetkezményekkel is jár‑e, ami azt eredményezné, hogy a jogosult még azon időszak tekintetében sem hivatkozhat a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (4) bekezdésére, amelynek időtartama alatt a jogosult és a kötelezett közös állampolgársággal rendelkezett. ( 17 )

42.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ehhez hasonló kérdéseket el lehet dönteni pusztán a szó szerinti értelmezést alapul véve.

43.

A Bizottság szó szerinti értelmezésen alapuló érvelésével kapcsolatos kétségek akkor válnak igazán indokolttá, ha figyelembe vesszük, hogy a Bizottság álláspontjának elfogadása olyan helyzethez vezethet, amelyben a visszamenőleges tartás kérdését olyan jog alapján ítélik meg, amely a 2007. évi hágai jegyzőkönyv kollíziós szabályai alapján – e visszamenőleges időszakban – tulajdonképpen nem lehetett volna irányadó e tartásra. Lehetne ez olyan jog is, amely ebben az időszakban semmilyen módon sem kapcsolódik a tartási kötelezettség jogosultjának és kötelezettjének családi helyzetéhez. Ily módon ez olyan jog lenne, amellyel sem a tartás jogosultja, sem kötelezettje nem számolhatott ezen időszakban.

44.

Meg kívánom jegyezni, hogy úgy tűnik, hogy az alapügy körülményei ilyen helyzetre utalnak. Semmi nem enged arra következtetni, hogy – amennyiben nem változott volna meg a kiskorú szokásos tartózkodási helye és így az osztrák bíróságok nem szereztek volna joghatóságot az ügyben ( 18 ) – a 2013. június 1‑től 2015. május 27‑ig terjedő időszak vonatkozásában az osztrák jog alkalmazható lett volna e kiskorút az apával szemben megillető tartási igény megítélésére. ( 19 ) Hasonlóképpen, nem egyértelmű, hogy kijelölhették‑e volna a felek az osztrák jogot a vitatott tartásra alkalmazandó jogként. ( 20 )

45.

Úgy vélem ezért, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést a fent ismertetett megjegyzések fényében kell elemezni, méghozzá a szó szerinti értelmezéstől eltérő értelmezés módszereinek segítségével.

46.

Emellett nem hiszem, hogy a 4/2009 rendelet joghatósági szabályait figyelmen kívül hagyva elegendő pusztán a 2007. évi hágai jegyzőkönyv kollíziós szabályainak elemzése. Ezek a joghatósági szabályok határozzák meg, hogy mely állam bírósága vagy bíróságai rendelkeznek joghatósággal az adott ügy elbírálására. A joghatósági szabályok így közvetetten kijelölik a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében eljáró bíróság szerinti állam jogát.

47.

A jelen indítvány 39–42. pontjában kifejtett megjegyzések alapján meg kell állapítani, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének szövege nem tartalmaz olyan támpontot, amely alapján egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy e rendelkezés milyen esetekben alkalmazható. Ilyen támpontokra csak akkor lelünk, ha a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését e jegyzőkönyv, valamint a 4/2009 rendelet egyéb rendelkezéseivel összefüggésben elemezzük.

48.

Egyrészt, a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható, ha a jogosult a tartás iránti kérelmét a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságánál terjeszti elő. Erre az esetre a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (3) bekezdése vonatkozik. Másrészt, ha a tartási ügyben a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai járnak el, az eljáró bíróság szerinti állam joga a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, vagyis – a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján – a tartási kötelezettségekre elsősorban alkalmazandó jog. Ezekben az esetekben nem alkalmazható kiegészítő jelleggel a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alapján az eljáró bíróság szerinti állam joga.

49.

Mindez azt jelenti, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése viszonylag szűk körben alkalmazható. E rendelkezés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyet olyan állam bírósága bírálja el, amely nem egyezik meg sem a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állammal (hiszen ekkor a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (3) bekezdése az irányadó), sem a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állammal (hiszen ebben az esetben nincs értelme a jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését alkalmazni, mivel az eljáró bíróság államának a joga a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga).

50.

A tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyekben a 4/2009 rendelet joghatósági szabályai határozzák meg a bíróságok nemzetközi joghatóságát.

51.

A 4/2009 rendelet 3. cikkének a) és b) pontja szerint azok a bíróságok rendelkeznek joghatósággal, amelyeknek illetékességi területén az alperes – függetlenül attól, hogy jogosultnak vagy kötelezettnek minősül – szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy amelyeknek illetékességi területén a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Ezen államok igazságügyi hatóságai a legalkalmasabbak arra, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 14. cikkében számukra előírt, a jogosult szükségleteire és a kötelezett forrásaira vonatkozó értékelést elvégezzék.

52.

A 4/2009 rendelet 3. cikkének c) és d) pontja lehetővé teszi, hogy a tartás jogosultjának vagy kötelezettjének szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságain kívül a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyeket olyan bíróság bírálja el, amely a székhelye szerinti államban hatályos jog szerint a személyi állapottal vagy a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, „amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem az ügyben járulékos jellegű, kivéve ha ez a joghatóság kizárólag valamelyik fél állampolgárságán alapul” ( 21 ).

53.

A 4/2009 rendelet 7. cikke viszont azon tagállam szükségszerű joghatóságát írja elő, amelyhez a jogvita „kielégítő mértékben kapcsolódik”, amennyiben a 3., 4., 5. és a 6. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal. A 4/2009 rendelet (16) preambulumbekezdése kimondja, hogy e rendelet 7. cikkében előírt kapcsolat fennáll, ha az egyik fél rendelkezik e bíróság szerinti állam állampolgárságával. Hasonló megoldással él a 4/2009 rendelet 6. cikke. Amennyiben tehát a 3., 4. és 5. cikk alapján egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, továbbá a Luganói Egyezmény rendelkezései alapján az egyezmény nem tagállam részes államának bíróságai sem rendelkeznek joghatósággal, a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

54.

Jóllehet a 4/2009 rendelet alapján a felek kiköthetik a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyek elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságot. A 4/2009 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján azonban korlátozott jellegű választásról van szó és lényegében azon tagállamok bíróságára vagy bíróságaira vonatkozik e lehetőség, amelyek a jogosult vagy kötelezett személyéhez konkrét módon kötődnek.

55.

A joghatóság felek általi kikötése esetén egyébként nem kell attól tartani, hogy e bíróság székhelye szerinti államban hatályos kollíziós szabályok alapján olyan jog kerül alkalmazásra, amellyel az egyik fél nem számolhatott. Mivel tehát a kötelezett és a jogosult megállapodik a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyekben eljárni jogosult bíróságról, egyben elfogadják e bíróság székhelye szerinti államban hatályos kollíziós szabályok által kijelölt jog alkalmazásának lehetőségét. Ugyanerre az érvre lehet hivatkozni a 4/2009 rendelet azon 5. cikkének tekintetében, amely az alperesnek a bíróság előtti megjelenésére alapozza a joghatóságot.

56.

Úgy vélem továbbá, hogy a 4/2009 rendelet joghatósági szabályai azon a feltevésen alapulnak, hogy az adott üggyel érintett tartás és az annak elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság szerinti állam között létezik kapcsolat. E kapcsolatnak legalább annyira szorosnak kell lennie, hogy abból a tartás jogosultja és kötelezettje megállapíthassa, hogy mely állam bíróságai jogosultak eljárni e tartást érintő ügyekben. ( 22 )

57.

Mindez azt jelenti, hogy a 4/2009 rendelet joghatósági szabályainak köszönhetően az eljáró hatóság államának joga – amelynek alkalmazhatósága a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésén alapul – olyan állam joga, amely az adott eljárás tárgyát képező tartáshoz konkrét módon kapcsolódik.

58.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tartási kötelezettségekre elsősorban alkalmazandó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga. Ez annak az államnak a joga, amely szorosan kötődik a tartási kötelezettségekhez, mivel ott veszi figyelembe a jogosult életkörülményeit, ahol a tartásra a szükségletei kielégítése céljából szükség van. Egyetértek emellett a német kormány azon álláspontjával, amely szerint az alkalmazandó jog és a jogosult tartáshoz való jogát megalapozó tényállás közötti kapcsolatra utal a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése is. Mivel a jogosult megváltoztatja szokásos tartózkodási helyét, e változás kihat a tartással kielégítendő szükségleteit befolyásoló tényezőkre is. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének köszönhetően e tényezők változása tükröződik a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jog kijelölésekor.

59.

Hasonló eredményekre vezet a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke azon (3) és (4) bekezdésének elemzése, amely a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogának, valamint a jogosult és a kötelezett közös személyi jogának (állampolgárságra vonatkozó kapcsolótényező) alkalmazandóságát írja elő. A kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam legalább annyiban kapcsolódik a tartási kötelezettségekben érintett felek élethelyzetéhez, amilyen mértékben hatással van a kötelezettnek a jogosulti igények kielégítését illető teljesítőképességére. Ezzel szemben a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (4) bekezdésében említett, a jogosult és a kötelezett közös állampolgársága szerinti állam joga nem feltétlenül kapcsolódik a felek aktuális élethelyzetéhez. Ennek ellenére e jogot továbbra is alkalmazandó jogként nevesítik egy olyan állandó körülményre alapozva, amely rendszerint ismert a tartási kötelezettségi viszonyban részt vevő mindkét fele előtt, és amely a családi helyzetükkel való kapcsolatra utal.

60.

Az alkalmazandó jognak a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 8. cikke alapján történő kijelölése úgyszintén a tartási kötelezettségek jogosultjának és kötelezettjének családi helyzetéhez valamilyen módon kötődő államok jogára korlátozódik. ( 23 ) Az alkalmazandó jog kijelölése esetén egyébként nem kell attól tartani, hogy olyan jog lesz irányadó, amelynek alkalmazását a felek nem láthatták előre. Az alkalmazandó jog kijelölése esetén ezért nincs szükség olyan szoros kapcsolatra, mint amilyen szoros kapcsolaton a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. és 4. cikkének kollíziós szabályai alapulnak.

61.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv kollíziós szabályainak rendszertani elemzése tehát annak megállapításához vezet, hogy e szabályok – hasonlóan a 4/2009 rendelet joghatósági szabályaihoz – azon feltevésből indulnak ki, hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jog kijelölésének olyan körülmények figyelembevételével kell történnie, amelyek valamilyen módon kötődnek az adott tartással kapcsolatos tényálláshoz, hogy ezáltal a tartás jogosultja és kötelezettje előreláthassa e jog alkalmazását.

62.

Ezt követően azt kell megválaszolni, hogy a tartással kapcsolatos tényálláshoz meghatározó módon nem kötődő állam jogának alkalmazása nem ellentétes‑e a tartási kötelezettségekre vonatkozó joghatósági és kollíziós szabályok célkitűzésével.

63.

A 4/2009 rendelet (15) preambulumbekezdése szerint e rendelet joghatósági szabályainak célkitűzése a brüsszeli rendszer szabályainak a tartásra jogosultak érdekeinek védelmét szolgáló és az uniós igazságszolgáltatás megfelelő működését előmozdító kiigazítása.

64.

A Bíróság a Sanders és Huber ítéletben ( 24 ) már kimondta, hogy a megfelelő igazságszolgáltatás célkitűzését nem kizárólag a bírósági szervezet észszerűsítése szempontjából kell értelmezni, hanem a peres felek – tehát akár a felperes, akár az alperes – érdekével összefüggésben is, ami különösen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésük előmozdítását és a joghatósági szabályok előreláthatóságának biztosítását jelenti.

65.

E tekintetben még egyértelműbb N. Jääskinena főtanácsnoknak az indítvány azon részében kifejtett álláspontja, amelyre a Bíróság a fent említett ítéletrészben hivatkozik. A főtanácsnok ugyanis kimondta, hogy a peres felek érdekének szükségszerű figyelembevétele megköveteli, hogy a bíróság és a peres eljárás közötti szoros kapcsolat megteremtésével a joghatóság előrelátható legyen. ( 25 )

66.

A tartási kötelezettségekkel kapcsolatos adott ügy alapját képező tényállás és a joghatóság megállapítása közötti kapcsolat fennállásának szükségességét mondta ki közvetve a Bíróság az A. ( 26 ) ítéletben is. A Bíróság arról döntve, hogy a gyermek vonatkozásában fennálló tartási kötelezettségek megállapítására irányuló kérelmet az a tagállami bíróság bírálja‑e el, amely előtt e gyermekek szüleinek különválására vagy házasságuk felbontására irányuló eljárás folyik vagy netán annak a másik tagállamnak a bírósága, amely előtt e gyermek kapcsán fennálló szülői felelősségre vonatkozó eljárás folyik, e második eshetőség mellett foglalt állást. A Bíróság – álláspontja alátámasztásának egyik indokaként – arra hivatkozott, hogy a kiskorú gyermek kapcsán fennálló szülői felelősség ügyében eljáró bíróság ismeri a leginkább a kiskorú tartásra vonatkozó kérelmének elbírálása szempontjából lényeges körülményeket. ( 27 )

67.

Úgy tűnik, hogy a 4/2009 rendelet joghatósági szabályai – a teleologikus értelmezés következtetései szerint is – azon a feltevésen alapulnak, hogy a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyben azon állam bíróságának vagy bíróságainak kell eljárniuk, amelyhez az adott ügy olyan mértékben kötődik, hogy biztosítható a tartás jogosultja és kötelezettje számára, hogy a joghatóságot előrelássák.

68.

A kollíziós szabályok egyik alapvető célkitűzése, hogy biztosítsák az adott tényállás értékelésére alkalmazandó jog előreláthatóságát. E szabályok különösen akkor tudják betölteni e feladatukat, ha egy adott állam jogát olyan körülmények jelölik ki alkalmazandó jogként, amelyek valamilyen módon kötődnek a tényálláshoz.

69.

Mindazonáltal, a 2007. évi hágai egyezmény 4. cikkének címe nem hagy kétséget e rendelkezésnek a jegyzőkönyv kollíziós normáinak rendszerében betöltött szerepét illetően. E rendelkezés ugyanis a „[b]izonyos jogosultakat előnyben részesítő különös szabályok” címet viseli. Kizárólag néhány tartási kötelezettségre, ( 28 ) többek között a szülő gyermekével szembeni tartási kötelezettségére alkalmazandó. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének célkitűzése tehát kétségtelenül az volt, hogy némely jogosult számára biztosítsa a tartási kötelezettségekhez való hozzáférést, annak ellenére, hogy erről e kötelezettségek értékelésére elsősorban alkalmazandó jog nem rendelkezik.

70.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv némely rendelkezése azonban egyértelműen a tartási kötelezettségek jogosultjának és kötelezettjének érdekei közötti egyensúly fenntartását célzó törekvésre utal. Noha e szabályok alapvetően nem a szülő gyermekkel szembeni tartására vonatkoznak, azonban alkalmazni kell e szabályokat a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkében említett többi, előnyben részesített jogosultra. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének Bíróság általi értelmezése ezekre az esetekre is ki fog térni. Úgy vélem tehát, hogy a jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének értelmezése során nem szorítkozhatunk kizárólag az alapügy körülményeire.

71.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 6. cikke például lehetőséget biztosít a kötelezett számára, hogy vitassa a jogosult követelését, amennyiben sem a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, sem – ha van ilyen – a felek közös állampolgársága szerinti állam joga szerint sem áll fenn ilyen kötelezettség. A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 8. cikkének (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a felek által kijelölt jog nem alkalmazandó, ha annak alkalmazása nyilvánvalóan méltánytalan vagy észszerűtlen következményekkel járna bármelyik félre nézve, kivéve abban az esetben, ha a kijelölés időpontjában a felek teljes körű információval rendelkeztek választásuk következményeiről, és e következményeknek teljes mértékben tudatában voltak.

72.

Nem gondolom tehát, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv azon a feltevésen alapul, hogy a tartás jogosultját minden esetben előnyben kellene részesíteni a kötelezettel szemben, függetlenül ennek hatásaitól. Következésképpen, a teleologikus értelmezés alapján a Bizottság álláspontja nem tűnik megalapozottnak.

73.

Az élethelyzet és az arra alkalmazandó jog közötti kapcsolat fennállásának szükségessége mellett szóló érveket támasztják alá a 4/2009 rendeletre vonatkozó jogalkotási anyagok is.

74.

A polgárok életének egyszerűsítésén és a tartás hatékony érvényesítésének biztosításán kívül a 4/2009 rendelet kidolgozásának egyik célja a jogbiztonság erősítése volt. ( 29 ) Abból a feltevésből indultak ki, hogy a kollíziós szabályokat oly módon kell megalkotni, hogy a bíróság a határozatot azon anyagi jogi szabályok alapján hozza meg, amelyekkel „az ügy a legszorosabb kapcsolatban áll”, nem pedig „olyan jog alkalmazásával, mely nincs megfelelő kapcsolatban az adott családi helyzettel”. ( 30 )

75.

E feltevést tükrözte a 4/2009 rendelet tervezete, amely – csaknem a jogalkotási munka befejezéséig – az adott tényállás és a tényállás értékelésére alkalmazandó jog szerinti állam közötti szoros kapcsolat elképzelését követő kollíziós szabályokat tartalmazott. ( 31 )

76.

Végül a kollíziós szabályok nem kerültek be magába a 4/2009 rendeletbe, és egységesítésükre egyezmény alkalmazásával került sor. Nem hiszem azonban, hogy az uniós jogalkotó – feladva korábbi feltevéseit – a 2007. évi hágai jegyzőkönyvnek az uniós kollíziós szabályok rendszerébe történő beépítéséről döntött annak ellenére, hogy a jegyzőkönyv nem feltételezi a jogosult által a tartáshoz való jog alapjául hivatkozott tényállás és e tényállás értékelésére irányadó jog szerinti állam közötti kapcsolat szükséges fennállását. Az uniós jogalkotó inkább elismerte, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv megfelel ezen elvárásoknak. A jelen indítvány 22. pontjában ugyanis kifejtettem, hogy az uniós jogalkotót az egyezmény alkalmazására sarkalló legfőbb ok a tartási kötelezettségekre vonatkozó kollíziós szabályokat tartalmazó rendelet tárgyalásával és elfogadásával kapcsolatos nehézségekben keresendő.

77.

A fenti megfontolásokra tekintettel, vagyis a szó szerinti elemzés elégtelen eredményeire és a (történeti elemzéssel kiegészített) rendszertani elemzésnek a teleologikus elemzéssel egybecsengő egyértelmű következtéseire figyelemmel úgy vélem, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv kollíziós szabályai azon a feltevésen alapulnak, hogy annak az állam a jogát kell a tartás értékelésére alkalmazandó jogként kijelölni, amely legalább olyan mértékben kötődik a tartással kapcsolatos tényálláshoz, hogy mind a jogosult, mind a kötelezett számolhat azzal, hogy e jog lesz irányadó a tartási kötelezettségre.

78.

Mivel a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése az eljáró bíróság szerinti állam jogának kiegészítő jellegű alkalmazásáról rendelkezik, ezért e jognak azon állam jogának kell lennie, amely kötődik vagy – a jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltoztatását követően érvényesíteni kívánt visszamenőleges tartás esetén – kötődött a jogosult által a tartáshoz való jog alapjául hivatkozott tényálláshoz. Ezt a szerepet annak az államnak a joga töltheti be, amelynek bíróságai a tartással érintett időszak alatt joghatósággal rendelkeztek a tartással kapcsolatos ügyek tárgyában.

79.

Amennyiben tehát az alkalmazandó jognak „az eljáró bíróság szerinti állam jogaként” történő kijelölése közvetlenül nem határozza meg előre e jog és az adott tényállás közötti kapcsolat fennállását, akkor e kapcsolat fennállásának szükségessége a 4/2009 rendeletnek az esetlegesen alkalmazandó joghatósági szabályaiból következik. E szabályok pedig – ahogy arról már volt szó – abból a feltevésből indulnak ki, hogy a tartással kapcsolatos ügyeket a tartáshoz kötődő állam bíróságai bírálják el.

80.

Ily módon, először is a jogosult szükségleteinek kielégítésére szolgáló tartás alapjául szolgáló élethelyzethez legszorosabban kötődő jog az alkalmazandó. Következésképpen e jog tükrözi a leghitelesebb módon a tartási kötelezettség szempontjából lényeges körülményeket, különösen a jogosult életkörülményeit és a körülményekre tekintettel megfogalmazott szükségleteit, a kötelezett lehetőségeit vagy – általánosabban fogalmazva – az ehhez hasonló kötelezettség jogosultjának és kötelezettjének családi helyzetét. A visszamenőleges tartásra vonatkozó követelés megalapozottságát főszabály szerint visszamenőlegesen, azon időpont körülményeire vetítve kell értékelni, amelyben a tartásnak a jogosult szükségleteinek kielégítését kellett volna szolgálnia. Arról pedig, hogy ez így van‑e, végül a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jog és az eljáró bíróság székhelyén hatályos eljárási szabályok döntenek.

81.

Másodszor, a kollíziós szabályok ennek köszönhetően töltik be azon alapvető célkitűzésüket, hogy biztosítják az adott tényállás értékelése tekintetében az alkalmazandó jog előreláthatóságát.

82.

A fentiekre tekintettel azt javasolom, hogy – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés átfogalmazására irányuló javaslatomat figyelembe véve – a Bíróság a következőképpen válaszoljon: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az eljáró bíróság szerinti állam joga az alkalmazandó, amennyiben a jogosult a kötelezettel szemben visszamenőlegesen kíván tartást érvényesíteni, feltéve, hogy: 1) e jogosult a kötelezett szokásos tartózkodási helyétől eltérő államban indított a tartással kapcsolatosan eljárást; 2) a jogosult a szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga – mint a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint alkalmazandó jog – alapján nem kaphat tartást a kötelezettől; 3) az eljáró bíróság szerinti állam joga a tartással érintett időszak alatt a tartással kapcsolatos ügyek tárgyában joghatósággal rendelkező bíróságok szerinti állam joga. E körülmények megítélése a nemzeti bíróság feladata.

83.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel – amelyet arra az esetre tettek fel, ha a Bíróság nemleges választ adna az első kérdésre – a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy hogyan kell értelmezni a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését annyiban, amennyiben e rendelkezés előírja, hogy az ügyben az eljáró bíróság joga az alkalmazandó jog, ha a jogosult „[e jegyzőkönyv] 3. cikkében említett jog szerint nem kaphat tartást a kötelezettől”.

84.

Amennyiben a Bíróság válaszolna az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre, a kérdést előterjesztő bíróság számára lényegesek lehetnek további megfontolások.

85.

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdéssel összefüggésben kiemeli, hogy a német jog szerint alapvetően nem megengedett az olyan tartás visszamenőleges érvényesítése, amely megelőzi a tartás iránti kérelem bírósához történő előterjesztésének időpontját. E szabály alóli kivételeket a BGB 1613. §‑a állapít meg. Az (1) bekezdés szerint e kivételek közé tartoznak azok az esetek, amikor a kötelezettet a tartási követelés érvényesítése céljából felszólították, hogy jövedelméről és vagyonáról nyilatkozzon, amikor a kötelezett késedelembe esett, vagy a tartási követelés vonatkozásában beállt a perfüggőség. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben kifejti, hogy az alapügyben ugyan fennáll a tartás iránti igény, ugyanakkor a jogosult nem intézett a kötelezetthez annak késedelembe esését előidéző felszólítást.

86.

A német kormány és a Bizottság – az A. Bonomi jelentésre hivatkozva – e tekintetben ugyanazt az álláspontot képviseli, és a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a tartás érvényesítésére vonatkozó lehetőség hiányával kapcsolatos feltétel tág értelmezésével ért egyet.

87.

Az A. Bonomi jelentés 61. pontja kifejti, hogy a „nem kaphat tartást a kötelezettől” fordulat nemcsak azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az elsődlegesen alkalmazandó jog nem rendelkezik tartásról, de olyan esetekre is, amelyekben az ehhez hasonló tartás érvényesítésének lehetősége a törvényi feltételek teljesítésének elmaradása miatt nem áll fenn. A jelentés ennek szemléltetése céljából egy olyan rendelkezésre hivatkozik, amely a gyermek 18. életévének betöltését követően a tartási kötelezettség megszűnéséről rendelkezik.

88.

Meg kell jegyezni, hogy a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése megfelel az 1973. évi Hágai Egyezmény ( 32 ) szabályainak. Ezen egyezmény 6. cikke szintén lehetővé tette a lex fori alkalmazását, ha a jogosult a saját szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga vagy a felek közös állampolgársága szerinti állam joga alapján nem kaphatott tartást a kötelezettől.

89.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv preambulumbekezdései utalnak egyébként az 1973. évi Hágai Egyezményre. Ezen egyezmény rendelkezései tehát legalább bizonyos mértékig nagy valószínűséggel inspirációként szolgáltak a 2007. évi hágai jegyzőkönyv szabályozása számára.

90.

Az 1973. évi Hágai Egyezményhez az M. Verwilghen ( 33 ) által kidolgozott magyarázó jelentés 145. pontja kifejti, hogy az egyezmény 6. cikke alapján, amennyiben az alkalmazandó jog által előírt törvényi feltétel valamelyike nem teljesül, az eljáró bíróság szerinti állam joga alkalmazható. Erre az általános megjegyzésre példa annak az alkalmazandó jognak a szabályozása, amely úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadási jogviszony felei között nem áll fenn tartási kötelezettség, amennyiben az örökbefogadott vér szerinti családjával nem szakítja meg a köteléket.

91.

Mind az A. Bonomi jelentés, mind az M. Verlighen jelentés abból indul ki, hogy amennyiben nem teljesül az a törvényi feltétel, amelytől a tartás hatékony érvényesítése függ, a tartási kötelezettség értékelésére a lex fori alkalmazható.

92.

A „nem kaphat tartást a kötelezettől” fordulattal bevezetett feltétel tág értelmezése emellett a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének azon célkitűzését is tükrözi, amely szerint meg kell akadályozni, hogy e rendelkezés (1) bekezdésében felsorolt csoportok egyikébe tartozó jogosult ne kapjon tartást.

93.

Az alapügyben a tartásnak a német jog alapján történő érvényesítésére vonatkozó lehetőség hiánya valójában abból fakad, hogy a jogosult elmulasztotta a tartás visszamenőleges érvényesítésének törvényi feltételéül szabott konkrét intézkedés megtételét. Semmi nem utal ugyanakkor arra, hogy a jogosult mulasztásával összefüggő esetekre nem terjed ki a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése oly módon, hogy a tartási kötelezettségekre elsősorban alkalmazandó joggal összhangban, bizonyos értelemben szankcionálják a jogosult számára előírt konkrét intézkedések elmulasztását.

94.

A 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a tartás érvényesítésére vonatkozó lehetőség hiányával kapcsolatos feltétel tág értelmezésének elfogadása továbbá aligha tekinthető a jogosult túlzott előnyben részesítésének. Két érv is emellett az álláspont mellett szól.

95.

Először, a két fél érdekei közötti egyensúly fenntartása e tekintetben biztosítható a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 6. cikkének köszönhetően. E rendelkezés lehetőséget biztosít a jogosult követelésének vitatására, amennyiben ilyen – a szülő–gyermek kapcsolatból fakadó, a gyermeket illető tartási kötelezettségtől eltérő ( 34 ) – kötelezettség „nem áll fenn” sem a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, sem – ha van ilyen – a felek közös állampolgársága szerinti állam joga szerint. Ezen – látszólag csak a tartási kötelezettségek „fenn nem állásának” eseteire vonatkozó – rendelkezés kategorikus megfogalmazására ellenére az A. Bonomi jelentés 108. pontja kifejti, hogy e feltételt ugyanúgy kell értelmezni, mint a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételt. Mivel a 2007. évi jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltétel tágan értelmezett, ugyanilyen módon értelmezendő e jegyzőkönyv 6. cikke is.

96.

Másodszor, a tartás érvényesítésére vonatkozó lehetőség hiányával kapcsolatos feltétel tág értelmezésével való esetleges visszaélést korlátozza az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre általam javasolt válasz is. A jogosult arra irányuló intézkedései, hogy adott állam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát előidézze és ebből következően a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alapján ezen állam joga váljon alkalmazandóvá, csak abban az esetben váltják ki a kívánt joghatást, ha e bíróságok vagy bíróság már korábban is rendelkezett joghatósággal az adott ügy elbírálására.

97.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy – amennyiben a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre választ ad – e kérdésre a következőképpen válaszoljon: a 2007. évi hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban foglalt „nem kaphat tartást” fordulat azokra az esetekre is vonatkozik, amelyekben a jogosult korábbi tartózkodási helyének joga csupán a BGB 1613. §‑ának (1) bekezdésében foglalthoz hasonló törvényi feltételek betartásának hiánya miatt nem teszi lehetővé a visszamenőleges tartási igény hatékony érvényesítését.

98.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: